Petőfi Népe, 1975. július (30. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-23 / 171. szám

1975. július 23. • PETŐFI NEPE • 5 EGYEDI DARABOK ÉS SOROZATGYÁRTÁS • ^jobbra a szobrászmüterem, balra TERVEZŐK ÉS KIVITELEZŐK . egy meBmaradó épület látható Kerámiastúdió Kecskeméten A kerámiakészítés az emberi­ség ősi mestersége. A nedves, képlékeny anyag engedelmesen formálódik az emberi kéz alatt. Megszárítva, kiégetve viszont megkeményedik, formája végle­gessé válik. Ez a tulajdonsága teszi alkalmassá változatos hasz­nálati tárgyak, díszítőeszközök előállítására. Agyagból készül tégla és tányér, szobrocskák és burkolati anyag és számos, az ipari termelésben hasznosított munkaeszköz. A Bács-Kiskun megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága 1974 au­gusztusában határozott egy kerá­miastúdió létesítéséről Kecske­méten. Az intézmény működési szabályzata a következőképpen határozza meg az alkotótelep célját: „A kerámiastúdió a népi ha­gyományokon alakuló ösztönös és a nagyüzemi kerámiagyártás képzett tervező művészei számá­ra kíván lehetőséget bizosítani a népművészeti hagyományokat ápoló korszerű, magyar funkcioná­lis kerámia továbbfejlesztésére. Vállalkozik fiatal kerámikusok to­vábbképzésére, elsődlegesen az­zal a feladattal, hogy a létreho­zott alkotások nagy szériás ipari gyártásra alkalmasak legyenek. A meghívottak a stúdióban készült műveikből a zsűri által kiválasz­tott alkotásaikkal egy állandó kerámiagyűjtemény alapjait te­remtik meg.” __, A megyeszékhely a stúdió te­vékenysége nyomán a hazai ke- rámiaművészet egyik jelentős központjává válhat, ahol az or­szág legtehetségesebb formázói művészei valósíthatják meg ter­veiket és elképzeléseiket. Közös létesítmény Probstner János kerámikus- művész, az intézmény létjogosult­ságát az egyéni alkotók munkás­sága és az iparszerű gyártás kö­zötti távolság áthidalásában lát­ja. A kecskeméti stúdió létesítését a Bács-Kiskun megyei Tanács a Finomkerámia Ipari Művek és a Népművelési Intézet közö­sen támogatják. A tanács az építkezés és a működtetés költ­ségeit fedezi. A tröszt nagy érté­kű gépi berendezések és felsze­relések átadásával segíti az alko­tótelep létrejöttét. A harmadik társintézmény, a Népművelési Intézet a hivatásos alkotók és az amatőrök közötti jó kapcsolatot szolgálja. Az ország tehetséges fazekas fiataljai az Intézmény ösztöndíjával időznek majd Kecskeméten. Hogyan működik majd a stú­dió? _ í A felépítendő új épületben műhelyt és lakószobákat, doku­mentációs könyv- és diatárat, valamint bemutató termet alakí­tanak ki. A művészeket a kiírt pályázatokon elért eredményeik alapján hívják meg Kecskemét­re. Készülnek itt majd nagymé­retű köztéri alkotások, égetett falburkolatok, egyedi kerámiák és sorozatgyártásra alkalmas mintapéldányok. A tervezők el­ső munkadarabjai a helyi kiállí­tás gyűjteményét gazdagítják majd. Építtető a városi tanács Gyapai József, a Kecskeméti Városi Tanács elnökhelyettese az alkotótelep létesítésének meneté­ről nyilatkozott. „A negyedik ötéves tervben a Bácsi-Kiskun megyei Tanács Kecs- kémét kulturális ágazatában 440,7 millió forintot költött el külön­böző beruházásokra. Ezt azért említem, hogy kitűnjön; ebben a hatalmas öszegben szereplő ke­rámiastúdió létesítését szolgáló 3 millió forint bizony kicsinyke rész — mégha az ügy jelentő­sége nagyobb is a költségek rész­arányánál. A városi tanács örömmel támogatja az alkotóte­lep létrehozására vonatkozó el­képzeléseket. A stúdió részére földterületet sajátítottunk ki és félmillió forinttal kiegészítettük a kerámia „letelepítéséhez” szük­séges anyagiakat. Időközben fel­merült az a. gondolat is, hogy a megyeszékhelyre tervezett tűz­zománc nemzetközi tábor alko­tóinak is helyet kellene szoríta­ni az épületben. A fémötvözetek­ből készülő máz és az agyag égetési technikája ugyanis sok tekintetben hasonlít egymáshoz. Még idejekorán, a tervek elké­szítése alatt gondoltünk étre is.” Mi is történt eddig? A Lugossy István utcában, a szobrászműterem melletti tel­ken a szomszédos házak lakói­nak melléképületei álltak. A ki­sajátítással együtt ezeket is el kellett távolítani. Ez megtörtént és a múlt év végén megrendel­ték a kiviteli terveket. „Az eredeti, program szerint a stúdiónak 1975 végére állnia kellene, ez azonban a jelek sze­rint egy évet csúszik. Sajnos az helyzet, hogy egy ilyen kicsi, de igényes építőipari munkára nehéz kivitelezőt találni. A városi ta­nács szorgalmazza a stúdió léte­sítésének ügyét. Ügy véljük, ér­dekes szép és nemes gondolat a kerámia alkotóműhely eszméje” — fejezte be nyilatkozatát az elnökhelyettes. A régi kecskeméti utcák stílusában A kerámiastúdió épületét a Bács megyei Tervező Vállalat Ybl-díjas főépítésze, Kerényi Jó­zsef tervezi. A tavasz folyamán elkészült a , beruházási program, amelynek alapján a tanács intézkedhetett az építési terület szabaddá téte­léről. A kiviteli terveket a vál­lalat július közepére ígérte. A tervezőknek bizonyos nehézsé­geket okozott, hogy az elgondo­lások (kialakításának időszaká­ban nem tudtak építőipari kivi­telezővel részletkérdéseket egyez­tetni. c „A kerámiastúdió épületéről annyit mondhatok — válaszolta kérdésünkre Kerényi József — hogy a Lugossy István utcai tömb a távlati tervek szerint is földszintes épületekből áll. így az a feladat hárult ránk hogy a megmaradó házak stílusához szervesen illeszkedő épületet hoz­zunk létre. A stúdió az új és a hagyományos jelleg egységének ötvözteként formálódik ki. Az épület elkészítése hozzávetőlege­sen egy évet vesz igénybe, ez viszont nem csökkenthető a tél közbejötté miatt. Az építőipar a harmadik negyedév végén hozzá­kezdhet a munkához.” És a kivitelező?... A stúdió „papíron” már léte­zik, van működési szabályzata, ügyrendje, költségvetése, vannak lelkes hívei. Tervek és anyagiak egyaránt készen várják az épí­tőipar felvonulását. És a kivitelező?... A Bács-Kiskun megyei Építési és Szerelőipari Vállalat június 20-án kelt levelében tájékoztatta a város' 'táhács'^,, högy^V.éfyileg” elvállaják a (ímy?k'ajr- 197^-os kezdettel 1977-ben tudjak befe­jezni az építkezést. Miért csúszik két évet az át­adás? — kérdezhetik sokan. Valójában arról van szó, hogy elhúzódtak az előkészületek. Az épületben felszerelésre kerülő gépek, kemencék, jelentős mennyi­ségű villamos áramot igényelnek. Az energia megtervezését, a tűzzománctelep „társbérletének” megoldását és több más a prog­ramok kidolgozása során felme­rült részletkérdést kellett átgon­dolni, egyeztetni, hogy a tervek megfeleljenek a realitásoknak. Reméljük, hogy a jelek szerint jól előkészített beruházást az ÉPSZER a közölt határidő előtt át tudja adni az alkotóknak. Pavlovits Miklós A csillogó szemek tudománya A gyermekek szellemi fejlődé­se a tanár hitétől függ — erre a következtetésre jutottak szovjet pedagógusok. Sz. Szolovejcsik író és V. Vi­nogradov rendező rejtett kamera segítségével készítettek filmet az iskolai kísérletekről: „Egy taní­tási óra” címmel. A filmből kitűnik, hogy a pe­dagógusok nemcsak az ismeret- anyag elsajátítására, hanem alap­vetően a gondolkodási képesség az alkotási készség fejlesztésére nevelik növendékeiket. A legfontosabb, hogy beletáp­lálják a diákba a saját erejébe vetett hitet, segítsék képességei kifejlesztésében. Az osztályban nincsenek közömbös, lemaradt tanulók, a tudásszomj valameny- nviüket elfogta, s ez igen jelen­tős a sokoldalúan képzett ember nevelésében. A filmben láthatunk egy bol­gár iskolát is, ahol Lozanov tu­dós módszerei szerint folyik az oktatás. Véleménye szerint az ok­tatás: „A csillogó szemek tudo­mánya”. Lozanovtól származik a következő mondat: ,.A tanár mo­solya nélkül nincsen tudás”. Is­kolájában részletesen kidolgozta a tanári magatartás szabályait. Közel kell kerülnünk a gyer­mekekhez. hogy jobban tudjuk tanítani őket — vonja le a ta­nulságot a film. (APN — KS) FILMJEGYZET • FILMJEGYZET Bacsó Péter ama rendezők közé tartozik, akik megszállottan kö­tődnek a magyar valóság hétköznapjaihoz. Legutóbbi zenés filmjét követően ismét a komédia műfajához fordult. Ezúttal Ereszd el a szakállamat címmel kacagtató vígjátékot forgatott. A film hősei költött személyek ugyan, de mindnyájunk jóisme­rősei. Találkozunk velük a boltokban, hivatalokban és a szom­szédságunkban. Az alkotás cselekménye során is számos olyan je­lenségen derülhetünk, amelyek ugyancsak nem ismeretlenek a szá­munkra. Legfeljebb a felvevógép optikája látja más szögből az ese­ményeket, mint a film nézői — az életben. Talán ez is okozza, hogy a nevetés mellett elgondolkodásra is késztet Bacsó Péter a közel­jövőben bemutatásra kerülő komédiája. A humor és a nevelés felkeltésében segítségére van a szereplőgár­da; Major Tamás, Kállai Ferenc, Bánsági Ildikó, Garas Dezső, Helyei László is. Két könyv barátainkról Napjaink könyvkiadásának egyre inkább egyik fő jellemző vonásává lesz, hogy egyre másra jelennek meg a szomszédos bará­ti népek íróinak alkotásai ma­gyar nyelven. Legutóbb a folya­matosan bővülő választékból' két verseskönyvet vehettünk kézbe. A szonettkoszorúk mestere Az Európa Kiadónál látott nap­világot a Lyra Mundi sorozat­ban a Franc Preseren verseit tar­talmazó kötet, Josip Vidmar ér­tő bevezéfé&évél. A tetszetős kül­sejű könyvecske a szlovén iro­dalom megteremtőjének, a múlt században élt nagyszerű költőnek válogatott költeményeit tartal­mazza. Preseren 1800-ban született Vrba községben; egyszerű, sze­gény sorban élő szülők gyerme­keként. 1849-ben bekövetkezett haláláig olyan korszakban élt, melynek az oroszoknál Puskin, a lengyeleknél Mickiewicz. s a ma­gyaroknál Petőfi jelentette a líra legfőbb csúcsát, ö maga is hala­dó gondolkodású volt; melegen üdvözölte például a 48 49-es for­radalmat. Jogászként dolgozott, de mindvégig a költészetnek, az irodalomnak, a szlovén nyelv fel­virágoztatásának szentelte az éle­tét. Szonettjei és szonettkoszorúi a költészet mesterévé avatták őt már fiatalabb éveiben is. S te­kintélye az egyszerű emberek körében is állandóan nőtt. A ha­zaszeretet mellett a szerelem, a szülőföld iránti rajongás és a nép sorsáért való aggódás jel­lemezte írásait és cselekedetét. Küzdött az elmaradottság el­len. s a leghaladóbb eszmék mel­lett szállt síkra mindig. A józan­ság diadalában, az értelmes em­beri élet megvalósulásában hitt; ez adott erőt neki élete és har­cai viteléhez. „Az embert sorsa legvőzi, de él az emberiség” — írta mély meggyőződéssel. Az egyszerűség költője A másik, költő, akiről most szót ejtünk, a horvát irodalom egyik mai reprezentánsa. Dragu- tin Tadijanovic Kései arató cí­mű verseskönyve a jugoszláviai Újvidéken. a Fórum Kiadónál látott napvilágot, ugyancsak ma­gyar nyelven. A kötetben talál­ható verseket Fehér Ferenc for­dította. akit régóta szoros szá­lak fűznek Kecskeméthez és Bács-Kiskunhoz. Dragutin Tadijanovic szintén paraszt szülőktől származik; egy Rastusje nevű falucskában szü­letett 1905-ben. Aránylag fiata­lon akadémikus lett, s 1964 óta a Horvátországi írók Egyesüle­tének az elnöke. Verseit tucatnál több külföldi nyelvre lefordítot­ták; többek között spanyolra, bel­gára, oroszra, ukránra, olaszra és görögre. Műveiben megelevenedik a népélet gazdagsága, s verséiben nagy hangsúlyt kap a szülőföld •iránti szeretet, s a szülők tiszte­lete. Soraiból kisüt a természet iránti rajongás. S ami nála a legfeltűnőbb: egyszerű szavakkal szól az olvasóhoz, szinte a köz­vetlen élőbeszéd hangján; termé­szetesen a lírai műfajok törvé­nyeinek szem előtt tartásával, A fajúról városba szakadt em­ber érzelemvilágát nemcsak ki­tűnően ismeri, de az ezzel kap­csolatos meghatározó élményeket művészi eszközökkel képes is al­kotásaiban elénk varázsolni, a költészet biztos kézzel vezetett eszközeivel. így vall önmagáról egyik versében, lenyűgöző őszin­teséggel: „Az én szárnyaim is suhogtak, s nekem is nyílt illatos virág, én is ilyen fiatal voltam egyszer.” A szerb-hoxvát irodalom kis­tükre című kötetben, a Napjaink éneke című antológiában és a Jugoszláv költők antológiája cí­mű könyvben olvashattuk eddig ennek a rokonszenves költőnek a verseit magyar nyelven. ­Varga Mihály (26.) — Vittek valamit? — Igen, vittek. Ketten-ketten egy kétfüles kosarat. Zöld vala­mi volt bennük. Valószínű, hogy kiültetésre való csemeték, vagy borókagallyak. Gyűjtik valami­nek a gyenge borókabogyókat. Azt hiszem, orvosságot csinálnak belőle, vagy mosdószappant. — Hány kosár volt? — öt. Az egyik asszony szer­számokat cipelt. Azt hiszem, az egyik nő Kati volt. Tetszik tud­ni, a postás KatF,' aki Balogh miatt otthagyta a postát és el­jött az erdészethez, hogy köze­lebb legyen. Nagy ott a szerelem, főhadnagy elvtárs! — Talán baj? — mosolygott a főhadnagy. — Hogy lenne baj! Baloghnak a bajusza is kinőtt már. Ne tes­sék félni, olyan lovagias lett, mintha ő lenne az erénycsősz. Pedig azelőtt! — Faludi, maga irigykedik! — Én, főhadnagy elvtárs? Is­ten bizony egy cseppet sem ér­dekelnek a nők. Hátamra vegyek egy púpot? — No, ha rajta lesz, akkor maga is másként viselkedik majd. — Miért? Főhadnagy elvtárs már lassan harminc éves lesz, mégse kötötték be a fejét. Nincs jó dolga. Dehogy nincs! — Látja, ez az, amiben nem vagyok egészen biztos. Már ne­kem is illenék megnősülni. Ha segítség kell, szólok. Remélem azzal nem járok úgy, mint a rá­dióval. Ezzel a rádióüggyel mindig telibe talgl. A szeplős fiú fülig pirul, ijedten néz, mint a lek­várt csenő gyerek, akit fülöncsíp- tek. _— Még azt akartam jelenteni, főhadnagy elvtárs, hogy már har­madik napja figyelem. A túlol­dalra ilyen déli időben megér­kezik egy fehér mikrobusz. Va­lami fehér színű tartályokat szed­nek ki belőle. — Jó megfigyelés. Pontosan megjegyezte az erdészeti mun­kásokat is. Valóban tizenegy asz- szony volt a csoportban. Valóban mindig ilyen időben érkezik a fehér mikrobusz. A túloldali er­dészet kocsija, ebédet szállítanak vele. Szombaton és vasárnap még soha nem látták a járőrök. * Tovább indultak. Szeretnék be­érni Takácsot és Golubics határ­őrt. Itt kell haladniok a nyom­sáv mellett, akkor biztosan talál­koznak. A főhadnagy szótlanná vált, kicsit gondterhelten kapasz­kodott a nyeregbe, amikor a fű­vel borított platóra értek. Vajon igaza van-e ennek a Faludinak? Vajon jobb lenne-e, ha egy asz- szony is állna mellette, akinek legalább elmondhatná, hogy néha elfárad, néha jó lenne elmenni színházba, koncertre. Néha szí­vesebben ülne össze egy társa­sággal, helyette éjszakai portyára indul, tüskékkel csapatja magát, esővel áztatja a bőrét, köves vadcsapásokon botorkál. Nem azért megy ilyen lelkiismeretesen, mintha nem bízna a fiúkban, mintha kételkedne egy pillanatig is lelkiismeretességükben, hanem azért, mert tudja, hogy azoknak is jólesik, ha éjjel, zord időben is mellettük van a parancsnokuk. Nekem meg különösen illik ott lenni velük, ne csak azt hallják, hogy a politikai foglalkozásokon emberi tartásról, helytállásról szavalok. Mérjék le tetteken is, hogy komolyan beszélek, úgy mondom, ahogyan magam is te­szem, gondolom, hiszem. Csuda tudja, hogyan lenne jobb. Vajon kapok-e olyan élettársat, mint Péter Balázs őrnagy felesége? Vajon lenne-e olyan türelmes, megértő asszony más is, mint Erzeike, az ő felesége. Meg kell ezt gondolni, nem olyan helyre hoz társat az ember, ahol nyolc óra munkaidő után pihen, szóra­kozik, él a családdal. Itt hu­szonnégy órából áll egy nap. Minden órában készen kell áll­nia az embernek. — Főhadnagy elvtárs, jelentem, látom már Takácsékat! Valamit matatnak a jelzőrendszer mel­lett. Benn vannak a nyomsáv belső oldalán — Én is látom már őket, gye­rünk egy kicsit szaporábban — kapja kengyelbe a lovat a fő­hadnagy Hamorosan szaporán ügetnek a friss, magas fűben. Ezt szeretik a lovak. Ilyen terepen akár a világ végéig is ellovagol­nának. Valóban a jelzőrendszer drót­hálói között matatnak. — Takács Lajos tizedes, jelent­kezem. Jelentem, egy buta őz ne­kirontott az oszlopnak. Az is le­het; hogy róka. vagy más vad kapott bele. Már sebesülten ér­kezett ide. Nagyon belegubanco- lódott a vezetékbe. Távbeszélőn már beszóltam az őrsre, hogy ne riadózzanak, ha véletlenül jelez­ne a rendszer. Golubiccsal szé­pen kiszedtük a vadtetem mara­dékát. — Kár ezért a szegény őzi­kéért! Olyan szép kis jószág le­hetett — sopánkodik Golubics. Sután kaparássza a nyomsáv ta­laját egy rövidnyelű gereblyével. — Észrevettétek, hogy raga­dozó madár is belekóstolt már az őzbe? — kérdi a főhadnagy. — Igen. láttam — felel Takács és kidobálja az utolsó maradé­kokat is a vezetékek közül. — Itt maradtak az áruló tollak. De róka is járt itt, mert felfedez­tük a nyomait a homokban. Azért tisztítom meg teljesen ' a maradványoktól, mert ha ittma­radna egy-egy bűzlő csonk, hús­cafat. akkor rácsapnának a raga­dozó madarak, megéreznek a sza­got a rókák, vagy görények, szé­pen idevágtáznának, mi pedig fut­hatnánk a riasztásra. — Mit gondol. Takács elvtárs, sok szántanivaló lesz? Nagyon köves, nagyon kemény a talaj? — Van egy ötletem, amivel sok időt, munkát és pénzt lehet meg­takarítani. Körülnéztem most azo­kon a helyeken, ahol a legkopot- tabb a nyomsáv. Majdnem min­den helyen egészen közel talál­ható porlékony homokkő, vagy laza, agyagmentes erdei föld. Sokkal könnyebb lenne ezt kiter­melni, azzal leborítani a kritikus helyeken. Olyan nyomsávot nyer­hetünk, amin még a légnyo­mok is felfedezhetők. —• Majd meggondoljuk, beszé­lünk róla. aztán rábízzuk az őr­nagy elvtársra. döntsön! — Mi pedig menjünk már, mel l 1; ■ • i K a .szemem, kari­kái,:! magam előtt, zöld tyúk"!, i'/nnii előttem a levegő­ben, a torkom úgy kiszáradt, mint a Szahara. Ennek a Takácsnak az a heppje, hogy hajtja magát, mintha aranyásó lenne, vagy gyé- mántkutató Jakutföldön. Én még ilyen nagy bolondot életemben nem láttam. A lelkességnek is van határa. Az ember csak lohol utána, akár egy robotgép, ő pe­dig akkor sem fáradt, ha már a másik félholtan rogy össze. • — Mit pusmogsz már megint? szól feléje Takács. Nem zavarja az sem. hogy a főhadnagy hallja. — Azt pusmogom, hogy egy órája lejárt a szolgálatunk, én már kiszikkadtam, mint egy nadrágszíj. száraz a gégém, a gyomrom, szikkadt az agyam, szeretnék már visszatérni az em­beri közösségbe —, mosolygott Golubics, mert tudja, hogy nem gondolhatja ezt nagyon komo­lyan, Takács lehordaná, mint a tolvajt. — Béla, aki sír, attól el kell venni. — Ez meg mi! — pattan fel a főhadnagy, mert látja, hogy Go­lubics lábához egy tarka, lom­pos, kövérre hizlalt macska dör- gölőzik. — Ez a ronda jószág hogyan került ide? — Jelentem, engem követ, mint az árnyék. Ez az én saját macs­kám — jelenti Golubics, egy­szeriben olyan katonássá, olyan feszessé vált, mintha bronzból öntötték volna, mintha ő lenne a város főterén az ismeretlen ka­tona. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents