Petőfi Népe, 1975. június (30. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-11 / 135. szám
1»75. június 11. • PETŐFI NÉPE • 5 Apáczai Csere János emlékezete (1625-1659) 350 éve születeti Brassótól nem messze Apácán. Sorsa drámába illő. (Ahogy valóban drámahnssé h: vált Páskándi Géza Tornyot Választok című színmüvében . ..) A szegénysorsú fiú a gyulafehérvári kollégiumban tanul, majd Hollandiába kerül, évekig gyarapítja ismereteit több egyetemem it legtöbb ideig Utrechlben. Kapcsolatba kerül a puritán mozgalmakkal. (Ekkor zajlik az angol polgári forradalom.) S bár Aletta van der Maet, a holland feleség — akiről Áprily írt verset — és tekintélyes tudományos karrier kötné a külföldhöz, ő még- ig hazatér, kis hazájába, a bizonytalan sorshoz fűzve életét. A hűség, a hazájának használni akarás példája lett. S méginkább akkor, ha ismerjük későbbi éveit: küzdelmét a gyulafehérvári új igazgatójával (állásából elbocsátják!). Kolozsvárra kerül. Leghíresebb tanítványa Bethlen Miklós róla szóló emlékezését igy fejezi be: „Apáczait ezután nem láttam, mert az isten ebből az ostoba, hálátlan világból, mely öreá méltatlan volt, kivetette .. Főműve, a Magyar Enciklopédia, a tudományok összefoglalója. Az összegezést tankönyvnek készítette. De valójában sokkal igényesebb annál. Többet akart. Hazáján segíteni. Erről így írt: „E látvány... minden gondolatomat arra összpontosította, hogyan segíthetnék hazám állapotán." Az Enciklopédia Descartes filozófiájára épül. Apáczai művében fogalmazódik meg magyarul először a „Gondolkozom, tehát vagyok". Nemcsak a logika, a dialektika rendszeréi alkalmazza, hanem szinte egu teljes természetrajzi lexikont ad. Szól a politikáról• az erkölcstanról, a nevelésről, stb. Oykor stílusának szemléletességére érdemes figyelni. ahogy például a cseresznyéről ír: „A cseresznye levelei olyanok, mint a naspolyáé, fogasok és darabosabbak, héja sima• színe fejérlő, de fekete szabású." Feltétlenül meg kell említeni Apáczai nyelvteremlö tehetsegét. .42 idegen szavakat igyekszik magyarul megszólaltatni. Például: ..subjec- tűm": alája vettetett dolog — „parallaxis": elcserélődes. A Magyar loqikácska című miire pedig nem ■inas, mint Enciklopédiájának egy részé. A magyar nemzeti művelődés- a magyar tudományosság, a magyar iskola lánglelkii apostola roll — mint Bán Imre megjegyzi róla tanulmányában. Két fontos székfoglaló beszédét ismerjük. A bölcsesség tanulásáról es .42 iskolák felette szükséges voltáról. Bírálta a miiveletlenséffet. az iskolázatlanságot. Tele volt indulattal a „kegyetlen urak", ..bérenc papi bábalakok"• „tanult férfiak ■üres álcái" ellen. S elkeseredetten így kiáltott fel: „Nincs magyarok, egyetlen akadémiánk .sem . . .!" Makkai László — a Tiszatáj júniusi szamában — az első „modern" magyar embernek nevezi Apáczait. Aki nem a jelenből a múltba, hanem a múltból a jövőbe nézett. „Neki a múlt a káosz, a jövendő a fokozatos állandó tisztulás." Munkái mellett személyes példaadasa mindennél többet ér talán. Egyik fordításában jegyezte föl: .,Tudományi fegyveredet kezedből soha le ne tedd!" Szekér Endre A mélykúti könyvtárban A mélykúti községi könyvtár épülete valamikor a jegyző lakása volt; ma a helybeliek egyik büszkesége. 1967-ben csaknem háromnegyed milliós ráfordítással ragyogóan sikerült átalakítaniuk a célnak megfelelően. Folyosó, kölcsönző-, olvasóterem, raktár: s amivel kevesen dicsekedhetnek: van saját külön előadótermük. Függönyök, szőnyegek, zöld növények- s festmények teszik igazán otthonossá a tartalmi munkában is átlagon felüli eredményt felmutató intézményt. * Az alapterülete megfelel az előírásoknak. Ez is ritkaságszámba megy manapság. Am mégsem ez az, amire felkapja a Tejét a kérdezgető. Hanem az, hogy a lakosság huszonegy és fél százaléka beiratkozott olvasó. Átlagban évente ezerhatszáznál többen kölcsönzik a könyveket rendszeresen. Egy év alatt ötvenezernél több könyvet visznek ki az olvasók. Kedvező az életkori megoszlás is. Nagyjából az olvasók legyharmada tizennégy esztendőn aluli, s a 14—30 évesek aránya is hasonló. Sok helyen a fiatal olvasók száma nagyobb arányú. Ami annyit jelent, hogy itt örvendetesen sok felnőttet is sikerült megnyerniük a rendszeres könyvtárlátogatásnak. * — Mennyit kapnak a tanácstól könyvbeszerzésre? — kérdezem a könyvtár vezetőjét. Szabó Istvánná t. — Eddig huszonhétezret adtak. Az idén valamivel többet fordíthatunk állománygyarapításra. Kereken harmincezret. Ám nem kell azt gondolni, hogy ez túlságosan magas összeg. Sőt, még kevés is. Legalább tíz—tizenötezerrel többre lenne szükség évente. De nem panaszkodom: jó az gyüttműködés a tanács vezetőivel. Segítenek. amiben csak tudnak. Reméljük, egyszer a beszerzési-e szánt összeget is felemelik. * Szabó Istvánná harmincnyolc éves. Csaknem két évtizede már, hogy könyvtáros. A kertészeti technikum után — akkor még így hívták a szakközépiskolát — alap- és felsőfokú könyvtárosi tanfoyamot végzett. Azóta nemcsak alaposan beletanult ebbe a szép szakmába: már hivatásának érzi. Egy személyben ö a müve - lődési ház igazgatója is. Tagja a párt nagyközségi végrehajtó bizottságának is: nem panaszkodhat, hogy unatkozik. S még arra is jut ideje, hogy az iskolában a szülői munkaközösség elnöki feladatát is ellássa. Két fia van: férje a helybeli keverőüzem raktárosa. Velük is töi'ődnie kell. Munkával jár a család, a háztartás. — Nem sok ez igy együtt? — Első látásra annak látszik; de higgye el, meg lehet vele birkózni. különösen, ha valakinek olyan jó segítőtársai vannak, mint nékem. Dr. Kiss Kálmánná kereken tíz év óta dolgozik a könyvtárban. Lelkiismeretesen végzi a feladatát, s ez sokat jelent. Juhos Lajosné, a takarítónőnk naponta szinte csodát művel. Nézzen körül: mindenütt a gondosság jelei. • Ebben a könyvtárban, mint másutt is, vannak törzsvendégek. Olyanok, akik otthon érzik magukat e falak között. Akik olyan magabiztosan lépkednek a rakott polcok között, mintha minden idejüket itt töltenék el. — Tudna említeni néhány nevet, akik kimagaslóan jó olvasók? — Szívesen. Tóth Gyula tanár a történelmi regényeket szereti; Dervaderics Mártonná nyugdíjas mindig olyan regényt kér, amelyekben az író a régi paraszti világot ábrázolja. Gyakran ajánlom olvasásra Szabó Pál. Móricz Zsig mond és Sásdi Sándor könyveit. Kovács Petemé a romantikus művek lelkes olvasója: Kassai Miklós főkertész a fantasztikus regényeket kedveli. * Sétálok a kötetekkel rakott, súlyos terhű polcok között. Első látásra látszik: jó összetételű könyvtárban vagyok, ahol nem holmi- féle ..bóvlival' akarják kiszúrni az odalátogató szemét. Amikor megnéztem a kólcsön- zőlapokat. észreveszem: milyen tokán igénylik az értékes műveket. Íme néhány példa: Laxness: Izlandi pör, tizenöt: Thomas Mann: József Egyiptomban, tiz; Mándv Iván: A locsolókocsi, tizenegy: Mark Twain: Egy jenki Artúr király udvarában, huszonnyolc kölcsönző. Ennyi mélykúti ember kérte ki idáig ezeket az igényes műveket. — Azt hallottam, hogy szívesen szerveznek író—olvasó találkozót. — Igen; járt már nálunk többek között Baranyi Ferenc, Fodor András. Zsigray Julianna, Balázs Anna, Hatvani Dániel. Jan- csó Adrienne előadóművész is tapsot kapott nálunk. Hetenként gyermekfoglalkozásokat tartunk; igyekszünk már a legkisebbekkel is megszerettetni az irodalmat, a művészetet. Az is bevált módszer, hogy a magyartanárok gyakran itt tartják az irodalomórákat. * Búcsúzás előtt feltűnik valami. — Látok a falakon Bozsó-fest- ményt; van itt képe Kun Istvánnak, B. Mikii Ferencnek, sőt, Weintrager Adolfnak is. Hogyan tettek szert rá? — A járási könyvtárunk segített benne. Nekik köszönhetjük, hogy látogatóink gyönyörködhetnek ezekben a szép képekben. Varga Mihály A SYBILL ÉS A VASDERES VOLT A LEGNÉPSZERŰBB 249 ELŐADÁS KECSKEMÉTEK — ÍGY LATJA AZ IGAZGATÓ Megígérték, teljesítették Vasárnap este 9 óra előtt tiz perccel befejeződött az 1974 75- ös évad utolsó, kettőszáznegy venkilencedik kecskeméti előadása. A Külvárosi balladát játszották a legtöbbször, 29 alkalommal. A gyors számvetés szerint a Sybillt látták a legtöbben, valamivel több mint tizenhatezren. A második-harmadik helyet a Gerolsteini nagyhercegnő és a Vasderes foglalja el. A Van ilyen család tetszett a legkevésbé: tízezer nézőt tartanak nyilván. Az adatok természetesen csak megközelítő pontosságúak, mert előfordul, hogy egyik-másik bérlő kihagy egy vagy több előadást. A valóságos nézőszám tehát valamivel kisebb az eladott helyekéi. A Don Carlos, a Sybil! vagy a Boldogtalan hold előadásain elvétve láttunk üres széket, míg — például — a Van ilyen család általában foghíjas sorok előtt ment, mert jó néhányan veszni hagyták bérletüket. Az érdeklődés tehát differenciáltabb volt, mint a pénztárkönyv adataiból következtethető. Az összesített számok azt tanúsítják, hogy sokat dolgoztak ebben az évadban a Katona Jó-' zsef Színház tagjai. Ha megszakítás nélkül megismételnék a nagyszínházban játszott 237, a Kelemen László Színpadon rendezett 12 előadást, akkor líl napig és 4 óráig tartana a műsor, noha volt két szokatlanul rövid, más- félórás zenés játék. A Sybili előadásai tartottak a legtovább. A művészek közül Ribár Éva kapta a legtöbb feladatot. Kecskeméten és a tájon kétszázszor lépett föl. Betegség és egyéb okok miatt nyolc alkalommal csak „beugrással’' menthették meg az előadást. Az L. Simon Ibolya művészeti titkártól kapott tájékoztató adatok birtokában kértük meg Misz- la.y István igazgatót, hogy értékelje az elmúlt évadot. Először azt kérdeztük, hogy mit teljesítettek a tavaly nyáron elfogadott tervekből. — Amit az 1974—75-ös évadra meghirdettünk, azt száz százalékig teljesítettük, mert fontosnak tekintjük a színház iránti bizalmat. Ügy véljük, hogy a teljesítményeken meglátszott a jó előkészítettség. Hat hónappal előre ismertettük a feladatokat, kiosztottuk a szerepeket. A közművelődési irányelveknek megfelelőbb műsorszerkezetet alakítottunk ki. Hat prózai és négy zenés művet .játszottunk a nagyszínházban. A látogatottság megcáfolta az operettek viszonylagos visszaszorítása miatta közönség egy részének az elpártolásától tartó aggályoskodókat. A közműveltség, a közízlés fejlődését. a lakosság színházszere- tetét, s tahin a mi következetes munkánk elismeréséi jelenti a 9»«» bérlet. Az előadások, különösen egy viszonylag kisebb létszámú, olykor szereposztási gondokkal, kompromisszumokkal küszködő társulatnál természetesen különböző színvonalúak. Az alkotást befolyásoló körülmények is változnak. Az igazgató milyen bemutatók kiemelését látja indokoltnak? — A premierek sorrendjében: Don Carlos, Gyújtogatok, Vasderes, Boldogtalan hold. A viták ellenére ebbe a kategóriába sorolom a János királyt is. A zenés művek közül a Sybillt fogadta a kritika és a közönség a legkedvezőbben. A Külvárosi balladat azért említem, mert témáját s zenéjét jónak tartom. Először próbálkoztunk mai téma ilyen hangvételű feldolgozásával. Ügy érezzük, hogy a különböző bemutatók közötti színvonalkülönbséget sikerült csökkenteni, csak egy-két előadás maradt el a várakozástól. A fővárosi sajtó, a színházi közvélemény mostanában sűrűn emlegeti, hogy valami történt a vidéki társulatoknál. Példaként szívesen hivatkoznak a többi között a mi együttesünkre. Az ösztönző érdeklődés megnyilvánult a televízió közvetítő kocsijainak többszöri megjelenésében, a mind gyakrabb budapesti vendégszereplésekben. Űjabban a Huszonötödik Színházzal és az Egyetemi Színpaddal alakult ki gyümölcsöző kapcsolat. Az országos terjesztésű újságok és a Petőfi Népe egyaránt sokat foglalkozott velünk. segítette törekvéseinket. A számvetésnél nem feledkezhetünk meg a szabadkai és a zombori társulat vendégjátékáról, a kecskeméti együttes vajdasági látogatásáról. A varsói Teatr Polski itteni bemutatkozása első lépés volt lengyel kapcsolataink fejlesztésében. Ä jövő évadban előreláthatóan műsort cserélünk a tarnovi együttessel, Sokat jelentett Gábor Miklós több hónapos jelenléte. Művészi munkája, emberi magatartása egyaránt példamutató volt, hozzájárult a közösség kialakulását szorgalmázó légkör megteremtéséhez. Viszonylagos elégedettségünket — tudjuk, hogy egyben-másban lehet, kell javítanunk — a felsőbb szervek elismerései is táplálják. Ritkán fordul elő, hogy egy társulatból ketten kapnak egyszerre Jászai-díjat. Fekete Tibort és Szakács Esztert a televízió jutalmazta nívódijjal, számon tartja munkánkat a Szak- szervezetek Megyei Tanácsa és természetesen a megyei pártbizottság és a megyei tanágs. A hivatalos tájékozódáson kívül érezzük rokonszenves személyes érdeklődésűket, figyelmüket. Igyekszünk maximálisan beépülni a megye közművelődésébe, s különösen Kecskemét kulturális életébe. Az Iskolaszínház — többek között — ezt a célt is szolgálja, hasznosan. Szívesen eleget tesznek a színház vezetői, művészei különféle meghívásoknak. Példaként hivatkozom a nagyon jól sikerült Univerzum-rendezvényekre. Elfutott az idő, bizonyára fogytán a hely is, ezért csak megemlíthetem a gyerekeknek szánt előadásokat és a stúdiószínház bemutatóit. — A legszigorúbb kritikusok is megállapították, hogy javultak a színészi teljesítmények. Néhány emlékezetes, alakítást is láthattunk. Az igazgató milyen szerepformálásokat, alakításokat tart kiemelkedőnek. — Hirtelen nehéz válaszolni... Pécsi Ildikó (Boldogtalan hold: Jc-sie), Farády István (Don Carlos, címszerep), Baranyi László, Kölgyesi György (mindketten a Gyújtogatok című műben), Bi- luska Annamária (Tüvé-tevők: Gazdáné). — Befejezésül szeretnénk hallani valamit a tervekről, feladatokról. — Rövidebb lesz a bajai vendégjáték a korábbi éveknél, mert rendszeresen szerepeltünk a Su- govica-parti városban. Főként zenés müveket mutatunk be. Mar kialakult a jövő évi műsorterv, hamarosan nyilvánosságra is hozzuk. Annyit elárulhatok, hogy Racine: Berenice tragédiájával kezdünk. Rendező: Ruszt József. Üjból láthatja a kecskeméti közönség Gábor Miklóst, s szerződtettük Vass Évát is erre az előadásra. Az a tény, hogy együtt marad a társulat, arra mutat, hogy egységes volt a színészek foglalkoztatottsága, művészi teherviselése. Továbbra is arra törekszünk, hogy elsősorban főiskolát végzettekkel erősítsük együttesünket. Az ősszel korszerűbb színház- épületben várjuk a nézőket. Megjavítják az öltözők, a folyosók, a nézőtér világítását. Köszönjük és várjuk a színház barátainak további támogatását; azt hiszem, hogy ezzel a gondolattal, kéréssel illő befejezni ezt a beszélgetést. Hcltai Nándor (9.) — Ahogy akarja a kisasz- :ony... — mondta Rózsi.-— Akkor szervusz!.., Na, íondd, hogy szervusz! — Szervusz! — Behívnálak, de négyszem- özt szeretnék veled beszélni. — Hát akkor csak itt lehet a jlyosón... — Te most biztosan azt hiszed, ogy a megváltozott körülmények íiatt beszélek veled így... Tu- ijdonképpen ennek sincs jelen- isége... Nekem már minden íindegy. Én tudom, hogy megalak, és nem is akarok élni... — Butaság. Egy tizenhét éves íny, nem beszélhet így... — Már elmúltam tizennyolc ... is hidd el, hogy többet éltem t. mint mások száz év alatt. Elő- zör a szüléimben hittem, aztán itenben, most már semmiben ... lielőtt meghalok, csak egyet sze- etnék... De olyan nehéz el- íondani... Itt van ez a levél, elolvashatod. Sőt kérlek, hogy olvasd el, és ha nagyon nagy hülyeség, akkor tépd el. Ha pedig nem, akkor nagyon gyorsan juttasd el Tószeghy zászlósnak... — Tudtam én — mosolygott Rózsi. — Láttam, hogy szereted ... — Talán nem is szeretem, csak nagyon egymáshoz valók vagyunk — mondta Krisztina és elindult a pincéjük felé. Az ajtóból visszafordult: — És köszönöm... Mire Rózsi a pincébe ért, mindenki aludt. Télikabátokkal, szőnyegekkel takaróztak és a kikészített mosdóvíz tisztán csillogott a lavórban. Rózsi a petróleumlámpát a vacka mellé vitte, a leragasztat- lan borítékból kivette a levelet és minden lelkiismeretfurdalás nélkül, mint egy anya, olvasni kezdte: „Kázmér kedves! Azt mondom: igen. Azt nem mondom, hogy szeretem. Kedvelem magát, mert gyengéd és udvarias. És főként igazat adok magának. Ebben a világban már egyetlen szabály vagy törvény sem érvényes. Megértem én, hogy milyen rettenetes érzés lehet magának úgy élni, hogy azt teszi, amit gyűlöl, és mégsem mer és nem tud ellene fellázadni. Az ember nyomában ott settenkedik a halál és ha netán kikerüli, majdan azért kell bűnhődnie, amit maga is elítélt. Azt mondja, hogy az öngyilkossághoz nincsen bátorsága. Kedves Kázmér, ehhez nem bátorság, éppen ellenkezőleg: gyávaság kell. Ezt nekem elhiheti. Én gyáva vagyok úgy élni tovább, hogy körülöttem mindenki látja a rámfröccsent szeny- nyet. Anyám egy gyilkos szeretője: önző, lelketlen nőstény. Maga megérti, hogy min mentem keresztül, amíg odáig eljutottam, hogy mindezt le merem írni az anyámról. És azt is le merem írni, hogy irigylem ezt a nyomorult. gyáva jellemtelen apámat, aki inkább lopott magának egy kis tisztaságot, aki ha későn is, de legalább megtanult szeretni. És erre cselédlány tanította meg, ahogyan mi mondjuk: egy műveletlen paraszt. És ez a paraszt, akit én tanítottam meg huszonöt éves korában olvasni, mindany- nyiunk fölé emelkedett. De térjünk vissza a mi dől-» gunkra, kedves Kázmér. Hetek óta ostromol. Elhiszem, hogy szeret. talán jól is esik. De elhatározásomhoz mégsem ez vezetett, hanem egy racionális ok: lehet, hogy maga, lehet, hogy én, vagy talán mind a ketten hamarosan meghalunk. Nincs jogom magától megtagadni azt, amiről maga úgy érzi. hogy ebben a sivárságban is boldoggá tudná tenni. íme, az ajánlatom: jöjjön és amikor akarja, a magáé leszek. Sírnom kellene, de nevetek. Hányféleképpen megálmodtam én ezt az eseményt és most talán egy pincerekeszben... ügye nem kell, folytatnom? Lehet, hogy csodálkozik, da bízom benne, hogy megért. Megért. mert szeret és mert egy a sorsunk. A viszontlátásig, a maga Krisztinája. Utóirat: Drágám, bevallom, hogy én még csak nem is csóko- lóztam soha ... Kriszti.” Rózsi hangosan sírt. — Egy magamfajta soha nem tudna ilyen szép levelet írni — mondta magában. Aztán felállt, magára borította a kendőjét és kiment az utcára. A kapu előtt a sváb parancsnok ücsörgött. — Megmondtam, hogy nem kilépsz az utcára! — Egy fontos üzenetet kell vinnem a várba Köpetzy ezredes úrnak... — Csak menj! Ügysem érsz életben oda ... — Azt csak bízd rám, kamerád! — mondta Rózsi és eltűnt a hajnali szürkületben. Csak annyit tudott, hogy Tószeghy Köpetzy - vei együtt a Prónay-különítmény főhadiszállására ment. IX. Rózsi az utcán vacogott a félelemtől. Amerre nézett, temetetlen hullák hevertek. Katonák és civilek, gyerekek és asszonyok. A vár aljában egy kórház előtt, mint a fahasábok, gúlába rakták a meztelen holttesteket. Sok helyen az úttestet teljesen elzárta a ledőlt házak törmeléke. Egy épületet kettészelt a bomba. A szobák egyik fala tökéletes épségben nézett az utcára. A hengerelt mintájú falakon családi képek lógtak, egy hatalmas falióra ingája még lengett. Élő ember sehol sem látott. Lihegve iramodott neki a meredek lépcsőnek. Már majdnem elérte a Halászbástyát, amikor éles kiáltás állította meg: — Állj! Hová mégy? — egy kapu alól két katona lépett ki. — A Prónay-különítményhez. Egy fontos üzenetet hozok Köpetzy ezredes úrnak... A katonák eligazították. Útmutatásuk nyomán Rózsi most már könnyen megtalálta az egykori iskolát, ahol a különítmény székelt. A kapuban fegyveres őr lépett elé: — Hová, hová, szép menyecske? — Köpetzy ezredes urat keresem — mondta és valami mo- tsolyfélét erőltetett az arcára. — Hát azt már hiába... Merthogy az úgy meghótt, hogy jobban nem is lehet — mondta a katona, de a hangja inkább vidám volt, mint részvétteljes. — Nem baj. Igazából nem is őt keresem, hanem a tisztjét, egy bizonyos Tószeghy zászlóst... — mondta bátran, mert a katona hangja megnyerte bizalmát... — A. Pubikát? Hát az itt van. A nagyobb tiszt urak mind elmentek valahová. Ügy beszélik, hogy a vár alatt valami nagy alagút van, és abban bújnak. Meg aztán a csatornán akarnak tovább menni. A Pubikát hagyták itt parancsnoknak. Megérkezett Tószeghy. Ha lehet, még sápadtabb volt, mint amikor utoljára látta. A nyilas karszalagot már nem viselte, de az egyenruhája olyan volt. mintha most hozta volna a szabótól. — Ezt hoztam magának. Krisztina kisasszony küldte... A fiú mohón kapott a levél után. — Idefigyeljen, Rózsi... Mondja meg a kisasszonynak, hogy amint tudok, rohanok. Egyelőre azonban maradnom kell még — — Ugyan minek? — kérdezte Rózsi. — Én vagyok a parancsnok. Nem hagyhatom itt az embereimet. A katona közbelépett. — Engedje meg a zászlós úr, de nekünk nincs szükségünk magára. Ha hívják menjen csak. Örüljön, hogy van hová. Itt már úgysem talál olyan embert, aki egyetlen parancsát is végrehajtaná. — Hallja! Mozogjon! — nógatta Rózsi. — Örvezető! — fordult keményen a katonához Tószeghy. — Magának adom át a parancsnokságot ... (Folytatjuk.)
