Petőfi Népe, 1975. június (30. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-10 / 134. szám
1975. június 10. • PETŐFI NÉPE • 5 SZÁZ ÉVE ALAPÍTOTTÁK KECSKEMÉTEN AZ ELSŐ POLGÁRI ISKOLÁT Jubileumra készül a „Zrínyi” Előnyös a szaktanterem ? Néhány esztendeje elég nagy lármával honosították meg többfelé a szaktantermes oktatást. Más ügyekkel is így vagyunk. Az első hónapokban odafigyelünk, emlegetjük, vitatjuk az ésszerűt, dicsérjük a természetest és gyorsan megfeledkezünk a kezdeményezésről. a hétköznapokról. (A többes szám első személy a közvéleményt jelenti.) Könnyen lelkesedünk, gyorsan elmarasztalunk valamit, ha az első próbálkozásoknál kisebb hibák adódnak, hamar felejtünk. így volt és van ez a szaktanteremmel. Idő kell ahhoz, hogy a pedagógusok kitapasztalják az új lehetőségekben rejlő előnyöket, • A magnó kérdez, a diák válaszol, Ambrus Tiborné orosz tanár értékeli a feleleteket. A nők évében jó emlékezni arra, hogy Kecskeméten már száz esztendeje elfogadták a lányok magasabb iskoláztatását szorgalmazó javaslatokat. 1875. október 15-én, egy Koháry utcai épület három szobájában nyitotta meg kapuit a város első polgári iskolája, a városban „Zrínyiként” ismert általános iskola „jogelődje”. Eddig csak elemi fokon képezhették magukat a leánykák. Tóth Lajosné, Dianovszky Anna, egy lengyel forradalmár hazánkba menekült hozzátartozója erjesztette kovászként a nők korszerű képzésének az, ügyét. Ez is forradalmi tett volt, szívósságot, türelmet követelt. A legképtelenebb, ma már nevetséges indokokkal igyekeztek lejáratni javaslatait, zárkóztak el a szükséges támogatás megadása elől. Lányoknak tudomány? A haladó idő bizonyította be, hogy Tóthné előre látta a kor fejlődésirányát és elfogadtatott a magasabb szintű nőnevelés gondolata. A kezdetleges elhelyezési körülmények ellenére a Koháry utcában működő intézmény gyorsan bizonyította a tervek realitását, a polgári iskola létjogosultságát. Kezdetben hárman foglalkoztak a serdülő lányok nevelésével, oktatásával. Pásthy Károly igazgató kérésre 1876 őszén megkapták a napjainkban Gyógypedagógiai Iskolának használt Csányi utcai épületet. Tíz év múlva ennek az udvarán emeletes házat építettek és így lehetőség nyílt párhuzamos osztályok szervezésére is. Az érdeklődés oly nagy volt, hogy Le stáb Péter polgármester támogatásával új iskola építését határozták el. Utóda, Kada Elek idején vált valóra az elképzelés. A századfordulón a mai Zrínyi Hona Általános Iskola termeiben kapott helyet a polgári. A századik tanítási évet most befejező iskola teljes belső felújítását már az elmúlt hetekben megkezdték, remélhetően őszre be is fejezik. Tulajdonképpen kizárólag a jubileumi előkészületekről akartam beszámolni, de a látottak—hallottak hatására változtattam eredeti szándékomon, mert úgy vélem, hogy másutt is hasznosíthatják az itt bevált módszereket. megtalálják a szemléltető eszközök hatékony alkalmazásának a módszereit. A Zrínyi Ilona Általános Iskola igazgatója és tanári kara vállalta a kezdeményezés kockázatát, tudván, hogy csak a gyakorlatban tökéletesíthetök az elméleti újítások. Sok mindent elmondtak a szaktantermes oktatási forma előnyeinek a bizonyítására. Vécsy György igazgató új szempontra hívta fel a figyelmünket. — A hagyományos formában 12 felsőtagozatú osztály tanításához legalább 14 tanterem szükséges. A fizika—kémia előadó és a rajzterem ma már természetes igény. Kis számítással nyilvánvalóvá válik, hogy így legalább két terem mindig üres, kihasználatlan. Aranybányát találtak ? Mi jelenleg tíz teremben oktatjuk a felső tagozatot. Az így nyert két helyiséget az al9Ótagozat kapta. Az egyiket napköziként hasznosíthattuk. a másikat az elsősök kapták. (Nálunk ők mindig délelőtt járnak iskolába!) Erre csak a „vándorló” tanítási rendszerben nyílt lehetőség. Hogyan? Egy-egy Osztály mindig a tornateremben vagy a műhelyben van. Néhány magyar és orosz órát a könyvtárban tartunk. Az irodalmi művek bemutatásának a hatását a könyvek jelenléte fokozza! Legjobb tudomásunk szerint a Zrínvi Ilona Általános Iskola udvarán sem találtak aranybányát és az ő „keretük” sem nagyobb az átlagosnál. A lottón sem nyertek. Furdalta az oldalunkat, hogy miből vásárolják a feltűnően sok szemléltető eszközt, csinosítják az iskolát, gazdagítják gyors ütemben a könyvtárat? Az intézet igazgatójához fordultunk felvilágosításért. — Módszerünket, szemléletünket néhány példával szeretném megvilágítani. a fizika—kémia előadó oktatófelelő gépét készítette el. A diák színházi előadások színlapjainak, meghívóinak, különböző nyomtatványoknak és a jubileumi, ősszel megjelenő évkönyvnek gyártását a Petőfi Nyomda KISZ-esei vállalták. Az anyagköltségeket természetesen mi fizetjük. A körülményeket jól ismerők azt mondhatják minderre, hogy könnyű a Zrínyinek. Ott a pinceklub. természetben kéri esti használóitól a bérleti díjat. Igaz, Csak arról nem feledkezhetünk meg, hogy az üres pincék hasznosítására ők gondoltak először Kecskemétén. Szüntelenül azon törik a fejüket, hogy mit csinálhatnának a körülmények kedvező változtatásáért. Majd elfelejtettem: a pinceklubot is bővítik, csinosítják. A legszorgosabb kutatással sem találtam titkos pénzverdét, csupán a vállait ügyet szolgáló lelkesedés, ötletesség, előrelátás kifogyhatatlan „aranybányáját". Mondanom sem kell. hogy a tetszetős, ízlésfejlesztő, célszerű környezet kialakítása a minél hatékonyabb oktatást-nevelést' segíti. * A Zrínyi Ilona Általános Iskola felsőtagozatában járó lányok ösz- szehasonlíthatatlanul többet tudnak, mint az első polgári növendékei. Mit sem von le mindez a kezdeményezők érdekeiből. A világ szüntelenül többet kíván az embertől, megy előre. Elsősorban a pedagógusok a felhalmozódó ismeretek továbbadói. A ■>uhileumra Ítészül f iskola nevelőt is sokat tettek azért, hogy a gyerekek tudásszomját kielégítsék, s őket állandó önképzésre buzdítsák. A tanári kar nagyrésze — a fényképekből is kitűnik — asz- szony, leány, diplomás nő. Egy évszázada még azon vitatkoztak művelt férfiak, hogy szükséges-e a „gyengébb nem” középfokú oktatása. Heltai Nándor Nehezen tudtuk meggyőzni arról az illetékeseket, hogy a tantermek falát védő faburkolat hamar „behozza az árát”. Nem fényűzés! Az idő gyorsan igazolta hármas hasznát. Esztétikus, kellemes látványt nyújt, könnyen, a fal rongálása nélkül elhelyezhetők, szükség szerint csoportosíthatók az oktatáshoz szükséges képek, grafikonok: és véd a piszoktól így csak három-négy évenként keil festetnünk a helyiségeket. A megtakarított százezrekből jut szemléltető eszközökre is. Könnyű nekik ? Hol tartanánk az üzemek segítsége nélkül? A Mechanikai Mérőműszerek Gyára KISZ-szervezete például vállalta, hogy az idei festés előtt szakszerűen leszereli a faburkolatot. a Parkettagyár KISZ-szervezete a védőrácsok felújításáról. visszahelyezéséről gondoskodik. A Közúti Építő Vállalat fiataljai társadalmi munkával aszfaltburkolattal látják el a sportudvart. A BRG KISZ-szervezete • Benkőváriné Mészáros Mariann tanár birodalma: a napfényes, tágas, sok-sok művészi alkotás másolatával díszített rajzterem. (Pásztor Zoltán felvételei) NYELVŐR Fogalmazási hibák- Már többször volt szó ró- 1* luk, de úgy látszik, újra meg újra elő kell venni őket. Kezdjük két olyan összetett mondattal, amelyekben a felületes fogalmazás miatt össze nem illő szerkezeteket találunk. íme az *első: „Az iskola ezt az igényt felismerve, az érettségiző diákoknak az érettségi bizonyítvány mellé gépkocsi- és motorkerékpár-vezetői igazolványt ad azoknak, akik gyakorlati tárgyként a gépjárművezetést választatták.” A kiemelt szavakon kell változtatni. Az azoknak rámutatás elé tegyük ki: az érettségiző diákok közül azoknak, akik ... A másik mondatban a kiemelt kötőszókra ügyelve könnyen észre lehet venni a hibát: „A következő percben K. labdája jól jött lábra H-nak, de kapásból nem merte vállalni a lövést, s amikor gyors KTE-támadás végén M. éles szögből, lőtt az üres kapura, de a berohanó T. a gólvonalon mentett.” A legegyszerűbben úgy hozzuk rendbe a mondatot, hogy a de kötőszót elhagyjuk. A híres labdarúgó, Cruyff két évvel ezelőtt a Népszava munkatársával beszélgetve kifejtette „tízparancsolatát”. Az egyik parancs az újságközleményben így hangzott: „A nyelvtudás közelebb hozza a népeket egymáshoz, azért tanuld őket.” Miket vagy a mondat szerint kiket tanuljunk? Az őket ugyanis csak a népekre vonatkozhat, mert csak az van többesben. Valójában a nyelvekről van szó, amelyek megbújnak a „nyelvtudás” szó mögött. Mindjárt értelmes lesz a mondat, ha az „őket” helyett „nyelveket” írunk. Két szerkezet keveredett össze a következő két mondatban: „Nem azt a képet mutatja, mint ahogy a levélíró állította. Nem értek vele együtt.” Az első mondatban a mellékmondatot igazítsuk a főmondathoz. „Nem azt a képejt mutatja, amit a levélíró állított.” A második mondatban ösz- szekeveredett az együttérez és az egyetért ige. Tehát vagy „Nem értek vele egyet” (ez lehetett a közlő gondolata), vagy: „Nem érzek együtt vele”. Egy glosszában (Áll a lift) egy nem működő liftről volt szó. „Most aztán gyalogolhatnak az öreg nyugdíjasok és a kisgyermekes anyák — egészen a kilencedik emeletig. Napjában többször is. A házkezelőséget ez úgy látszik nem idegesíti.” Ez ellen a fogalmazás ellen nem lehet kifogásunk, annál inkább a következő mondat ellen: „A kérdés csak az, hogy baj történjen.” Inkább csak sejtjük, hogy a közlő ezt akarta kifejezni: „Eddig még nem volt baj, de mi lesz, ha valami baj vagy szerencsétlenség történik.” A „körülményeskedhetnémség” a. következő mondatok hibája: „Az illetékesek részéről intézkedés történt.” „A válások száma emelkedő tendenciát mutat.” így egyszerűbb lenne: „Az illetékesek intézkedtek.” „A válások száma emelkedik.” Túlságosan mentegetőző a következő kérdésre adott felelet: Észlelt-e valami hibát? „A magam részéről nem láttam.” Egyszerűen ez lehetne a felelet: „Én nem.” Vagy még egyszerűbben: „Nem.” Néha azt is tapasztaljuk, hogy a közlők szép szavakba öltöztetik mondanivalójukat: „Elveszítettük lakásátadási ütemességünket” — hallottam ezt a nyilatkozatot a tévében. Rossz munkájukat igyekezett elpalástolni a nyilatkozó, de úgy, hogy még sajnálkozásunkat is fel akarta kelteni (Szegények, elveszítették! De kár!) Pedig azt kellett volna mondania: Bizony rosszul dolgoztunk, és így lemaradtunk vállalásunkkal. Előfordul az is. hogy meglepő új fordulattal közük — a semmit. „Semmi lényegesnek nem jutottunk a közelébe.” Ez a mondat édestestvére a „jelentés a hivatalok felé” télé szerkezetnek. Nem szívesen olvassuk azt sem, hogy „igyekeztünk körüljárni a kérdést.” Jobb lett volna, ha elmerültek volna a kérdés taglalásában. Mit tehetünk mást: ilyenkor a macskára és a forró kására gondolunk. Kiss István Beethoven a fogain keresztül hallott? Francis Bertrand angol fogorvos állítólag magyarázatot talált arra. hogy Ludwig van Beethoven miképpen hallotta a zenét idősebb korában, teljes süketsége ellenére. Bertrand a nemzetközi fogászszövetség londoni értekezletén azt állította, hogy Beethoven- a fogain keresztül hallhatott. Állítólag Thomas Edison amerikai feltaláló is — aki ugyancsak teljesen süket volt —, valamilyen trükk segítségével a fogain keresztül fogta fel az akusztikai jelenségeket. Bertrand a következő példát idézte: két ember beleharap ugyanabba a fadarabba és befogja a fülét. Az egyik morog valamit és a másik azt megérti.” Amikor Beethoven egyre nehezebben hallott, rászögezett egy fadarabot a zongorájára és hallotta a zongorán játszott zenét, ha a fadarabot a foga közé fogta” — mondta az angol fogorvos. Edison gramofontűt erősített a foga közé és azzal tapogatta le a fonográffelvételt. Az Egyesült Államokban a századfordulón ismertek egy , dentopnon”-nak nevezett instrumentumot. Aki egyik végét a foga közé vette, hallotta amit a másik végén egy tölcsérbe beleszóltak. Bertrand szerint lehetséges volna a nagyothallók és süketek számára apró felvevökészüléket szerkeszteni, amelyet hídszerűén a fogakra erősíthetnének. (MTI—KS) (8.) — Ne viccelj most velem... Nekem elegem volt az egészből, a nemes kék vérből. Borzadok, ha rágondolok. De szerencsére ■nem lesz vele gondom Valamelyik éjjel, amikor Köpetzky nála volt, hallottam, hogy azt suttogták; magával viszi a kitöréskor. Ezt pedig úgysem ússzak meg élve. A nagy "hadfi azt hiszi, hogy az oroszok nem számolnak azzal, hogy ki szeretnék menteni az irhájukat a gyűrűből. Tudod, milyen lesz az urak nagy kitörése? Mint az a hajtóvadászat, amit Köpetzky úr annyira szeretett. Csakhogy most ő lesz a nyúl... És őnagysága pedig a nyúlné... — Azért így nem beszélhet a feleségéről... — Nem? Hát tudod miért könyörögtem neked, hogy éjszakánként kijöhessek hozzád beszélgetni? Már nem bírtam elviselni, .hogy a bárónő őnagysága a szomszéd ágyban hempereg a szeretőjével és tudja, hogy a férje és a lánya mindent hall. Napok óta altatót keverek Kriszti teájába, hogy legalább ő ne halljon, tudjon semmiről... Rózsi észrevette, hogy Eötvös sír... — Jól van no — mondta és önkéntelenül megsimogatta a férfi fejét. — Nem köll azért bőgni. Maga mégis csak férfi... — Csak te voltál jó hozzám, egész életemben... nyöszörgött és csókolni kezdte a kezét. — Mert azért fizettek. Nem ingyért voltam én jó, hallja-e? Maguk egymás között gonoszak, de tartanak ilyen magamfajta állatokat is, hogy azok jók legyenek magukkal... — Minden másképp lesz ezután. Gazdaggá teszlek ... — És ha mindenét elveszik? A házát, a földjét? Akkor mi lesz? Tud maga pénz nélkül is jó lenni? — Majd meglátod ... — Na, akkor már most kezdje a bizonyítást. Lopjon el két üveg rumot a sajátjából. Jó lenne a teába. Eötvös egy perc alatt megjött a rummal. Három üveggel hozott. — Ez sok lesz — mondta Ró- zsika és egy üveget a párnája alá rejtett. — Még danolni kezdenek és hátha olyan dalra zen- dítenek, amit a tovarisok nem szeretnek. Na, fogja meg az egyik fülét... — szólt a némán bámuló férfira. — Én? Ja... persze... Tudod szokatlan még... — mondta és megfogta a fazék fülét. Nagyot szisszent. A forró vas égette a kezét. A ház lakói elhűltek a csodálkozástól. A háziúr és a cselédlánya kettesben cipelték ki nekik a teát. Úgy látszik, felborult itt minden. — Csak egy bögrét hoztak? — csipogta Melanie. — Remélem, nem képzeli, hogy úgy vedelünk, mint maguknál otthon. — Nem köll inni — rántotta meg a vállát a lány. — Rumszagot érzek — kapta fel a fejét Kocsis az árokban. — Jól is érzi, mert az is van benne — mondta Rózsi. —^Maradjanak a helyükön — parancsolta a nyilas. — Maguk meg vigyék oda mindenkinek! Eötvös engedelmesen fogta a fazék fülét, Rózsi meg osztotta a forró italt. Amikor Melaniehoz értek, Rózsi tovább akart menni. — Hát én? — sipította dühösen a nő. Rózsi megbuktatta a bögrét. — Skandalum. Állattá válik az ember — morogta Melanie és sáros kezével törölgetni kezdte a csésze szélét. Rózsi nem csak a ház lakóinak, a szomszéd házbelieknek is osztott teát. — Ezek már nem a mieink! — figyelmeztette Eötvös. — Hanem? Ezek már oroszok? Vagy japánok? Eötvös elhallgatott. — Jöjjön csak, vitéz úr — kiáltotta Rózsi egy távol álló őrnek. — Nehogy kimaradjon. A nyilas odabaktatott. Kissé csodálkozott, hiszen már régen érezte, hogy a civilek megvetik, sőt gyűlölik. Talán ez is tette annyira vaddá, dühössé. — Köszönöm — mondta a pártszolgálatos és leszólt az árokba: — Az a két öreg néni hagyja abba a hajlongást, úgyis készen leszünk . .. — Olyan ez a nő, mint egy angyal. Megmelegszik körülötte a levegő — mondta Rozgonyi és hosszan bámult Rózsi után — Verset fogok írni róla —r határozta el. Vili. Hajnalra készen lelt az árok és a németek is-megérkeztek. A lakók éppen le akartak feküdni — Rózsi meleg kézmosó vízzel várta őket —, amikor a németek parancsnoka lekiabált a pincébe: — Mindenki jössz fel! Schnell, schnell!... Gyorsan! Az éhezéstől elgyengült, törődött emberek, fásultan, mint az összeterelt juhnyáj, egymáshoz bújva álltak a fagyos téli hajnalban. — Ki megvan nektek parancsnok? — kérdezte a svábok jellegzetes éneklő hangján. — Itt nincs olyan, mi civilek vagyunk — mondta Simó. — Háborúban nem van ember parancsnok nélkül. — Rózsi a parancsnok! — kiabált Weivoda. — Rózsi, lépsz elő! Rózsi nem mozdult. A sváb a hátáról a hasára rántotta a géppisztolyt: — Rózsi, lépsz elő! Vagy lövök belétek... — Könyürgök, menjen Rózsik«! — könyörögtek a pince lakói. Rózsi előrelépett: — .Te vagy parancsnok? Ti vicceltek nekem? — ordította és felhúzta a géppisztoly súlyzárát. Rózsi, mintha már a lövéseket kellene túlkiabálnia, azt ordította: — Nem viccelünk. Én vagyok a parancsnok! A sváb leengedte a géppisztolyát. — Nekem mindegy. Te vagy a felelős, hogy betartsa mindenki a parancs. A házat megszálljuk. A katonák lesznek laktatva a földszinti lakások. Onnét mindenki takarodik ki. A házat nem elhagyja senki. Aki kimegy, le lesz lőve. Mint egy hund, egy kutya! Most pedig, ami megvan nektek dunna, paplan, pokróc, mind idehozni ... Ha valakinek találok nála. azt is lelövöm. Futás! Van nektek egy perc rája! Nem telt bele a perc a megrettent emberek újra ott álltak. Kezükben fehér dunnák, paplanok. — Ide teszitek le nekem ... — mutatott a sáros köre a német. — Mi lesz? — ordított a sváb és újra kattant a géppisztoly zárja. Erre aztán szinte egyszerre dobták le a fehér ágyneműt. — Most mehettek le. Ha parancsot megszegtek. elsőnek a l'rau parancsnok lövöm le, mint egy kutya ... Rózsi a pincelejáratból nézte, hogy a németek a dunnákat és a paplanokat magukkal viszik az árokba és mielőtt belelépnek, az árok alját és oldalait kibélelik. Akik nem mentek ki az árokba, betódultak a kinyitott földszinti lakásokba és ruhástól, csizmástól dőltek az ágyakra. Előzőleg azonban összetöri székekkel, asztalokkal. könyvekkel tömték meg a kályhákat. Rózsiban forrt a düh. Elhatározta. hogy beszél Simóval. Valamit tenni kellene. Amikor elhaladtak Eötvösék pincéje mellett, Krisztina lépett elé. — Mindja, Rózsi, miért kerül maga engem? — kérdezte szomorúan. — Nézd már! Hát most egyszerre miért magáz a kisasszony? Tegezzen csak nyugodtan mint eddig — mondta, de nem haragosan. Krisztina is megérezte ezt. (Folytatjuk)