Petőfi Népe, 1975. június (30. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-27 / 149. szám

4 • PETŐFI NEPE • 1975. június 27. Mennyibe kerül a fény? Kevésbe. Sokba. Mindkettő igaz. A nézőponttól függ. Az állampolgár ugyanis — éves és országos átlagban, 1973-ban — 85 fillért fizetett egy kilowattóra villamos energiáért. <1960-ban még 1,21 forintot.) Az államnak ugyanakkor egy- egy új lakás villanyárammal való ellátása — mindent ösz- szeadva — kerek százezer forintját emészti fel. Magyaror­szágon — nemzetközi összehasonlításban — a villamos ener­gia olcsó. A villamos energia termelésének fejlesztése viszont — itthon is, külföldön is — a legdrágább beruházások közé tartozik. Amit igazol, hogy — hazánk esetében — az ipar összes állóeszközeinek több, mint 14 százaléka a villamos- energia-iparban található, s ezzel valamennyi ágazat közül a rangsor élén áll. Meredek emelkedő Ma a lakosság ötször annyi — maradjunk a laikus szóhasználat­nál __ áramot használ fel, mint 1 960-ban. A miértre egyszerű a felelet. A többi között azért, mert 1960-ban ezer lakosra négy hű­tőszekrény, 45 mosógép, tíz te­levízió jutott. 1974-ben viszont azonos sorrendben 197, 221, 218. Rohamosan növekszik ffehát a háztartások energiaigénye, oly­annyira. hogy a növekedés üte­mét tekintve maga mögött hagy­ja a népgazdaság minden más területét. Ma a hazai villamos- energia-termelés 16 százalékát veszi igénybe a lakosság — 1960- ban 10 százalék volt ez az arány —, s 1980-ra részesedése 20 szá­zalék lesz. Természetes kísérője minden­napjainknak a villanyáram. S eire megintcsak az adatok a leg­jobb tanúk. Az 1949. január 1- én végrehajtott népszámláláskor a lakások 48 százalékában ta­láltak csak villanyt. 1974-ben már 95 százalékra nőtt az ellá­tottság, s ma száz lakásból csak egy épül úgy, hogy beköltözés­kor nem gyullad fel benne a vil­lanyfény. Találó jelkép A májusi Budapesti Nemzetkö­zi Vásáron a legmesszebbre lát­szó kiállítási tárgy az a 42 mé­ter magas tartóoszlop volt, amelyhez hasonlók lesznek majd a Vinyica és Albertirsa között épülő 750 kilovoltos villamos­távvezeték pillérei. Kifejezője ez nemcsak annak, hogy a villamos- energia-ipar fejlődése egyre ma­gasabbra tör, hanem annak is, hogy a felhasználás zavartalan­ságában nagy a szerepe a Szov­jetunióból importált áramnak, ami napjainkban a fogyasztás egy hatodát fedezi. Nehéz, elképzelni, mi minden bénulna meg. válna használha­tatlanná a háztartások nagy többségében áram híján. S ha ehhez hozzászámítjuk az ipar, a mezőgazdaság, a közlekedés, a hírközlés villamosenergia-fel- használását, máris képet ka­punk arról, mi, s mekkora je­lentőségű a szerepe a villamos- energia-iparnak, s miért áldoz arra milliárdokat az állami költ­ségvetés. Egy évtized alatt 35,3 milliárdot fektettek be ebbe az ágazatba, s míg a hatvanas év­tized elején elég volt esztendőn­ként 2,3—2,4, a hetvenes évek elején már 4,8—5 milliárd forint kellett, több mint amennyit az egész könnyűipar beruházásra fordíthatott. Drága, de nem luxus Minden lépés drága, amelyet a villamosenergia-termelés fejlesz­tése útján teszünk, s ezért na­gyon alaposan meg kell nézni, fontolni, merre, s hogyan? Igaz, nagy biztonságot nyújt a KGST- országok egyesített energiarend­szere, nélkülözhetetlen forrás a szovjet importenergia — a ne­gyedik ötéves tervben 20 milli­árd kilowattóra —, de kétségte­len: a növekvő fogyasztás mind tetemesebb részét hazai termelés­ből szükséges fedeznünk. Ez vi­szont a költségvetés teherbíró ké­pességétől függ, azaz attól, meg- termeljük-e más ágazatokban a folyamatos bővítéshez szükséges anyagiakat? A villamos energia nem luxus! Pazarlása, fölös fel­használása azonban megenged­hetetlen. Pakson épül az atomerőmű — teljes beruházási költsége 42 milliárd forint —, megkezdődtek a Bükkábrány térségében létre­hozandó energetikai kombinát — 2000 megawatt kapacitás — elő­munkálatai. S közben a „kisebb" ügyek. Mint idén a hálózatbőví­tés, amire — nagy- és kisfe­szültségű vezetékekre, transzfor­mátorállomásokra _1,9 milli­á rdot adnak ki. Aligha gondol­hatja komolyan bárki: a fogyasz­tó által fizetett 85 fillérekből könnyen összejön ez az ösz- szeg. .. A kamatok becsülete Beruházott milliárdok, s roha­mosan növekvő igények: örökös versenyfutás. Csak közbe ne fe­ledjük, hanem nagyon is be­csüljük a kamatokat, a megter­melt, zavarok, fennakadások nélkül rendelkezésre álló ener­giát. Úgy, hogy segítségével az anyagok, félkész termékek minél értékesebb áruvá alakuljanak át. s úgy is, hogy a háztartásokban fogyjon, kényelmet, szórakozást, könnyebbséget adva az áram, de szükségtelenül ne csorogjon el. A villamosenergia-ipar 36 ezer dolgozója a fény iparosa, s mun­kájuk napról napra társainkká teszi őket. A fogyasztó már-már é&zre sem veszi, hogy a kapcsoló felkattintása mögött egy egész iparág áll, hiszen egy mozdulat, s bármikor ég a villany, kivilá­gosodik a képernyő, zúg a mosó­gép. S ha valami, elsősorban ez minősíti — az iparág távlati fej lesztésének tervezőivel, irányítói­val egyetemben — tevékenysé­güket. M. O. A VERSENY SZERVEZŐJE A munkásból lett művezető Nem tudom, miért kíváncsi rám az újságíró, hiszen velem még eddig semmi olyan rendki- küli nem történt, ami az olvasó­kat különösebben érdekelné. Az, hogy valamikor engem tanítot­tak, s most ezt teszem én is a fiatalokkal, az gz élet törvény- szerű rendje. Én sem éltem más módon, mint a hozzám hasonló­ak. A magam erejéből jutottam el idág — de természetesen má­sok jóindulatú segítsége is kel­lett hozzá. Persze, most az ér­dekli, hogy hogyan? Már kora gyermekkoromban elhatároztam, hogy vasas leszek. Az öntő szakmát választottam, s ezt a szép mesterséget tanultam ki a Lampart Zománcipari Mű­vek kecskeméti gyárában. Egy­folytában kilenc évig foglalkoz­tam a folyékony vassal, amikor az orvos eltiltott a szakmától. Azt hiszem, ez volt életem nagy fordulópontja. Bármennyire kel­lemetlenül érintett az orvosi ti­lalom, hamar beláttam, hogy az egészségem a legfontosabb. Az "Újpesti Gépelemgyár helybeli üzemében találtam kedvemre va­ló munkát 1962-ben. Meós let­tem, s azonnal nekiláttam a ta­nulásnak. Szinte menet közben sajátítottam el az esztergályos szakmát és alig négy év múlva sikeresen letettem a szakmun­kásvizsgát. Nagyon sokat köszön­hetek Hevesi Istvánnak, Tekes Ferencnek, meg a többieknek is, akik megtanítottak a szakma leg­apróbb fogásaira is. Hozzá kell tennem, hogy a gyáron belüli tanulás nem elé­gített ki. 1963-ban beiratkoztam a Gépipari Technikumba és négy év múlva érettségiztem. Ekkor már én voltam a meó csoportvezetője. A technikusi ok­levél birtokában nem sokáig ma­radtam itt, 1968 elején megbíz­tak a forgácsoló műhely műve­zetői teendőinek ellátásával. No, Jóska — mondtam magamnak"—, most mutasd meg, mit tudsz. Oda kerülsz művezetőnek, ahol tanultad a szakmát. A szervezés­ben nagyon kevés gyakorlatom volt, s hirtelen átvenni 35 eszter­gályos, marós és túrós irányítá­sát, nem látszott könnyű feladat­nak. Szerencsém volt, munkatár­saim megértették, hogy egymást segítve kell dolgoznunk tovább. ■Gondi János és Kun Sándor készséggel adták út művezetői ta­pasztalataikat, sokai tanultam tej- lük. Jól összeszokott a gárda, s • Deák József néha meglátogatja azt a brigádot is, amelyet az év elején szervezett, és segít a fiataloknak. Felvételünkön Szabó Kiss János esztergályosnak ad szakmai tanácsot. számomra akkor következett az új próbatétel, amikor a műhely­ben megkezdődött a köszörülés. Új volt ez a szakma, mindössze két igazi köszörűsünk volt, s ti­zenhat dolgozót kellett betaní­tani. Bizony, volt úgy, hogy dup­la műszakot teljesítettem. Nekem is alaposan el kellett sajátítani ennek a szakmának a fortélyait. Sikerült! Az idén januárban megkezdő­dött a művezetők versenye. Ter­mészetesen elsők közölt vállal­tam részt ebben a vetélkedőben, amelynek egyik feltétele volt a szocialista brigádok szervezése és segítése. Alig telt el három hó­nap, ismét új feladatot kaptam. Automataműhely létesült a gyárban, s ennek irányítását bízták rám. Harminckilenc dolgo­zó — közöttük haf t;ep! eállító szakmunkás _ irányítása a fel­a datom. Eddigi eredményeink­kel tulajdonképpen elégedett va­gyok, az automataműhely kol­lektívája egyre jobban összerá­zódik. Egy brigádot már meg­szerveztem, a másik most van alakulóban. Még nem tudok be­számolni nagy eredményekről, de bízom abban." hogy a ver­senyben részt vevő 11 művezető között nem leszek utolsó. Hozzá­segítenek ehhez természetesen a műhely dolgozói, akikkel sokat és szívesen foglalkozom, nem egyszer még magánjellegű prob­lémáikkal is. Nagyon örülnék annak, ha a művezetők verse­nyének végére a két brigád is elnyerné a szocialista címet... Elmondta: Deák József a SZIM művezetője Lejeg; zte; Opauszky I,:. zló Új készülék a gázszivárgások vizsgálatára • Uj, hordozható készüléket he­lyeztek üzembe a Fővárosi Gázműveknél az esetleges gázszivárgások földerítésére. A gázmüvek dolgozói rendszere­sen járják a főváros útjait a gázvezeték-hálózat ellenőrzé­se céljából. (MTI-fotó — KS) Különleges brigád A szőlőültetvényekben a táp- anyaghiányt nagy hatóanyag-tar­talmú műtrágyákkal pótolják. Emellett azonban a talaj szer­vesanyag- és humusztartalmának fenntartása céljából istállótrágyá­zásra is szükség van. Ez utóbbi­nak nemcsak a tápanyag-vissza­pótlás az elsődleges szerepe, ha­nem a talaj szerves kolloid tar­talmának növelése is. A Kunba­ja—Bácsszőlősi Állami Gazdaság­ban több évre szóló technoló­giai tervet dolgoztak ki erre a feladatra, amelyet az Állami Gaz­daságok Társulása megyei szak- szolgálati állomása által kiadott javaslatok alapján végeznek el. A fent meghatározott munkára a gazdaság külön brigádot ala­kított, amelynek ez évben is fel­adata az istálló- és műtrágya ki­szórása. Nitrogénből 2700, fosz­forból csaknem 3500, káliumból közel 26 ezer, magnéziumszul- fátból 300, szervestrágyából több, mint 159 ezer mázsát juttatnak ki a földekre. Ezenkívül az úgy­nevezett lombtrágyák alkalmazá­sával is kísérleteznek. A brigád az elmúlt hónapok­ban a tervfeladatnak megfelelő- en dolgozott. Ennek köszönhető, hogy a vegetáció kezdetéig a nitrogén műtrágyát teljes egé­szében, a káliumnak 20, a szer­vestrágyának pedig 50 százalékát dolgozták be a talajba. Kiss Sándor VÁLASZ CIKKÜNKRE Nem a HISZÖV intézkedésére történt Lapunk május 27-i számában — Ahol a vesszőből kosár lesz cím­mel — riport jelent meg, amelyre az alábbi válasz érkezett a HI­SZÖV elnökétől. „Nem felel meg a valóságnak, hpgy a Tiszaújfalui Háziipari Szövetkezetnek a Csongrádi Há­ziipari Szövetkezettel való egye­sülése a HISZÖV intézkedésere történt. Ezzel szemben a valóság az. hogy a Tiszaújfalui Háziipari Szövetkezet tagsága ezt az egye­sülést a HISZÖV-nek a Tiszaal- pári Háziipari Szövetkezettel való egyesülést pártoló előzetes állás- foglalása figyelmen kívül hagyá­sával közgyűlésén saját elhatá­rozásából mondotta ki. A HISZÖV a Tiszaalpári Házi­ipari Szövetkezet — Tiszaújfalui Háziipari Szövetkezet között az egyesülés kérdésében keletkezett vitába csak annyit szólt bele, amilyen mértékben ezt a két szö­vetkezet tagsága, illetve vezetői kívánták. A Tiszaalpári Háziipari Szövet­kezet elnöke több ízben kijelen­tette, a fent említett szövetkezet­nek semminemű érdeke nem fű­ződik a fúzióhoz és ő, mint ilyet nem is feltétlenül tartja szüksé­gesnek. A Tiszaújfalui Szövetke­zet elnöke a Tiszaalpári Szövet­kezettel történő fúziót elfogad­hatónak tartotta, míg a tagság egyértelműen az Alpárral való fúzió ellen volt és ilyen értelem­ben többször személyesen is meg­keresték szövetségünket. A HISZÖV; mint érdekképvi­seleti szerv, tiszteletben tartja a szövetkezeti törvény rendelkezé­sét, mely szerint ilyen kérdésben egyedül a szövetkezeti tagság akaratát képviselő közgyűlés dönt. Más kérdés, hogy általános szövetkezeti érdekből szívesebben látta volna a közigazgatásilag egyesült két községen belül egy egységes háziipari szövetkezet létrejöttét. A cikkből hiányzik — nyilván­valóan hiányos tájékoztatás mi­att, hogy a Tiszaalpári Szövetke­zet csak a HISZÖV vezetőségé­nek egyetemes — a fűztelepítés teljes költségének a szövetkezeti közös alapból történő finanszíro­zására vonatkozó — határozata után tudott fűztelepítést végre­hajtani. Megszületett az első Az örvendetes eseményre az Ontario állambeli African Lion Safariban ke, ült sor. az újszülött nőstényállat neve Debra. Máris felkeltette a világ valamennyi zoológusának érdeklődését. Általában a különböző fajok­hoz tartozó állatok „frigyesből” nem születnek utódok. Az 'utód- nemzést akadályozzák az anató­miai különbségek, esetleg a bio­kémiai eltérések, vagy éppen genetikai különbségek. Vannak Az üzemház építésének gondo­lata is az én kezdeményezésem­re született meg. Elképzelésemet a HISZÖV vezetősége támogat­ta, s ennek keretében az utóbbi években vissza nem térítendő juttatásként a Tiszaalpári Házi­ipari Szövetkezetnek adott mint­egy 200 katasztrális hold fűztele­pítésre és új üzemcsarnok építé­sére, előbbihez 1 millió 980 ezer forintot, utóbbihoz 1 millió 513 ezer forintot, összesen 3 millió 493 ezer forintot, a teljes beruházási költség juttatását a közös fej­lesztési alapjából. Végül a valóságnak megfelelő­en és a tárgyilagosság érdekében kérjük annak közlését is, hogy a Tiszaújfalui Háziipari Szövet­kezetét egyesülés útján befoga­dó Csongrádi Háziipari Szövet­kezet az 1974. évben 8,1 millió forint értékű kosárfonásárut ter­melt. Nem helytálló tehát a cikk­nek az a tartalma, hogy az em­lített szövetkezetnek csak kon­fekció- és szőnyegprofilja van. E tekintetben tehát a valóság az. hogy a Tiszaújfalui Háziipari Szövetkezet azonos szakággal rendelkező másik háziipari szö­vetkezettel egyesült. Az sem helytálló, hogy a Tisza­újfalui Háziipari Szövetkezetnek 2,5 milliós árukészlete lett vol­na.” Dr. Pilis Pálné a Háziipari és Népi- Iparművészeti Szövetkezetek Országos Szövetségének elnöke A szerkesztőség megjegyzése: A jelzett cikkben közölt véle­mény szerint is az lett volna a helyes, ha a tiszaújfalui szövet­kezet nem a csongrádiakkal, ha- npm — a most már egy község­hez tartozó — alpáriakkal egye­sül. Örvendetes, hogy a HISZÖV- nek is ez az álláspontja. A szö­vetkezetekkel való vitás kérdé­sek tisztázása nem a mi felada­tunk, a téves információ adá­sát mindenesetre sajnálatosnak tartjuk. Mivel a hovatartozás ■kérdése elsősorban gazdasági természetű, ezért' egy későbbi időpontban — a meg felélő ta­pasztalatok birtokában —, erre a témárá még visszatérünk. „zebmár” esetek azonban, amikor — ha ezek a különbségek alig észre- vehetőek —, mégis sor kerülhet utódnemzésre. Így született meg a ló és a szamár kereszteződé­séből az öszvér. Az újszülött ál­lat azonban minden esetben meddő. Most vizsgálják a zooló- gosuk, vajon a kis nőstény „zpbmár” amelynek apja zebra, anyja szamár volt, hozhat-e utó­dokat a világra. Fél évtized változásait mutatja be Az idén ismét megrendezik az Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítást. Ez az esemény a 68. lesz a ha­sonló jellegű hazai kiállítások történetében. Az augusztus 29-től szeptember 14-ig tartó rendezvénysorozatnak az új Budapesti Nemzetközi Vásárközpont 35 hektáros területe ad otthont. Ezzel egyidőben rendezik az idei AGROMASEXPO-t is. Ez a műszaki seregszemle a mezőgazdasági és élemiszer- ipari gépeket mutatja be. Az idei kiállítások két fontos eseményhez kapcsolódnak. Egyrészt hazánk felszabadulásának 30. évfordulójához, más­részt a IV. ötéves tervidőszak ez évben történi? befejezésé­hez. A kormány 1972-ben határoza­tot hozott, mélynek alapján le­bontják a régi kiállítási létesít­mények egy részét, s alig két esz­tendő alatt több, mint 45 ezer négyzetméter alapterületű, kor­szerű csarnok épült. Felújították és bővítették az út-, víz-, csator­na- és a villanyhálózatot is. Az újonnan épült és rendbeho­zott létesítményekkel együtt mintegy 57 ezer négyzetméter kiállítási pavilon, 9000 négyzet- méter állattartási létesítmény és csaknem 70 ezer négyzetméter szabad terület áll rendelkezésre a 68. OMÉK, valamint a vele egyidőben megrendezésre kerülő AGROMASEXPO ’75 kiállítói, il­letve bemutatói számára. A kiállítások célja, hogy a la­kosság széles rétegei elé tárják a mezőgazdaság, az élelmiszer- ipar és az ezeket ellátó ágazatok helyzetét, a fejlődés eredményeit, továbbá tájékoztassák a fejlesz­tési célokról. Az AGRQJVIASEX- PO nemcsak a gépesítést, hanem a KGST keretében megvalósuló gyártmánysíakosítás megvalósí­tását és » zzel kapcsolatos együtlmüki >rmák bővítését is bemutatja. Tájékoztatja a szak­embereket a műszaki fejlődés nemzetközi irányairól, s ezzel elősegíti a tapasztalatcserét és az ismeretek bővítését. Az idei mezőgazdasági kiállí­tás és vásár tartalmát tekintve jelentősen eltér í 1970. évi, ha­sonló jellegű renuezvénytől. Az elmúlt öt év alatt ugyanis fon­tos változások következtek be a mezőgazdaság és az élelmiszer- ipar fejlődésében. Egyik új dolog, hogy az elmúlt fél évtizedben megjelentek az ipanszerű termelési módszerek. Fontos feladat bemutatni ezeket. Így például a kukoricatermesz­tésben négyféle iparszerű mód­szert ismerhetnek meg a szak­emberek. Többek között tanul­mányozhatják a Bajai Állami Gazdaság által kezdeményezett termelési rendszert is. Sajnos, u bemutató nem a megyében, hanem a toki Egyetértés Terme­lőszövetkezetben történik. A kiállítás szakmai programjai között szerepel az öntözéses gaz­dálkodás bemutatása. Az ország­ban a legjobb modellnek talál­ták a kecskeméti Magyar—Szov­jet Barátság Termelőszövetkeze­tet, ahol a szennyvíz, öntözéssel történő felhasználásával is­merkedhetnek a szakemberek. A kecskeméti mezőgazdasági nagy­üzemben alkalmazott módszer országos érdeklődést keltett. Az üzemi bemutatók kiegészí­tik a kiállításokon látottakat. A hatékonyabb munkaszerve­zés és a meglevő kapacitások jobb kihasználását segíti elő a 68. OMÉK azzal, hogy bemu­tatja és propagálja az üzemek kö­zött kialakult kapcsolatrendsze­reket, mint a különböző termelé­si folyamatok megszervezésének fontos eszközét. Külön bemutatók személtetik az üzemen belüli ve­zetés és szervezés elterjesztésre ajánlott korszerű formáit, az in­formációáramlás megszervezé­sének módját, az ügyvitel gépesí­tését. A látogatók megismerkedhet­nek a szocialista .országok ered­ményeivel is. Ezt _ elősegítik a nemzeti bemutatók. Részt vesz a kiállításon a Szovjetunió. Bul­gária, Csehszlovákia, Lengyelor­szág és a Német Demokratikus Köztársaság. Az AGROMASEXPO ’75-re ed­dig mintegy százhúsz hazai és külföldi kiállító, jelentette be részvételi szándékát. Hazánkon kívül tizennégy1 ország mutatja be gépipari termékeit, köztük több tőkés állam A korábbiak­nál nagyobb kiállítási területet igényeltek Csehszlovákia és az NDK vállalatai, valamint Auszt­ria, NSZK és Dánia kiállítói- Először jelentkeztek angol gép­gyártó és forgalmazó vállalatok. A vásárvárosban* már folynak az előkészületek. Bizonyára több százezren tekintik meg a kiállí­tásokat és a különböző rendez­vényeket. K. S.

Next

/
Thumbnails
Contents