Petőfi Népe, 1975. június (30. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-24 / 146. szám

1975. június 24. • PETŐFI NÉPE • 3 Éneklő Ifjúság A kecskeméti ÉZI a díszhangversenyen Véget ért az Éneklő Ifjúság KISZ-korosztályú kórusainak ez évi versengése. Az 1972,73-ban kezdődött versenyciklus utolsó fordulóját ebben az évben az országos diáknapok keretében rendezte meg az Ifjúsági Rádió, a KISZ és a Kórusok Országos Tanácsa. A diáknapokon legjobb telje­sítményt nyújtott együttesek hangfelvételét országos zsűri mi­nősítette. A zsűri ezúttal négy -együttes háromesztendős kiemel­kedő munkáját jutalmazta nagy­díjjal — vagyis a kiliántelepi zenei táborban való részvétellel, a június 24-i keszthelyi dísz- hangversenyen való fellépéssel és az Éneklő Ifjúság '75 nagyleme­zen való közreműködéssel. E négy nagydíjas kórus — a váro­sok ábécérendjében felsorolva — a következő: a budapesti Veres Pálné Gimnázium kórusa Uf/rin Gábor vezényletével, a kecske­méti Kodály Zoltán Ének-Zenei Gimnázium kórusa, vezetője Kar­dos Pál, a nyíregyházi Zrínyi Ilona Gimnázium leánykara, ve­zényli Gönczy Tibor és a sátor­aljaújhelyi Kossuth Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola énekkara, melynek vezetője Hor­váth Lajosné. A nagydíjjal, jutalmazott együt­tesek hangversenyét kedden 19 óra 20 perces kezdettel a keszt­helyi színházból közvetíti a rá­dió. A koncertet ifj. Bartók Bé­la, a nagy zeneszerző fia nyitja meg. B F. KÉPERNYŐ Hét végi utazások Mire jó a televízió? — kér­dezi az ember önmagától vagy másoktól. — Arra, hogy bosz- szankodjon a néző a silány, ér­dektelen műsorok miatt — vá­laszolja a túlontúl igényes elő­fizető. — Vagy arra, hogy mi­előbb kikapcsoljuk — teszi hoz­zá a még szigorúbb kritikus. Mi magunk ez alkalommal azt igyekszünk bizonyítani, hogy a tévé sok esetben kitűnő lehetőség a világjárásra. így volt ez a leg­utóbbi hét utolsó két napján is; a képernyő előtt ülve érde­kes utazásokra mehettünk, s egyikről-másikról gazdagodva tértünk vissza. A döblingi ketrecben Németh László Széchenyi cí­mű drámáját szombaton este, fő műsoridőben láttuk. Az írót egész életén át foglalkoztatta a „leg­nagyobb magyar" gazdag alko­tói tevékenysége, felemelő és tragikus sorsa. Ebben a mind­végig izgalmas darabban élete utolsó napjait éli az öreg gróf; a döblingi ketrecben ármányok és cselszövések, a hozzá gya­korta eljutó hazai magyar re­ménykedések, a családi aggodal­mak és félelmek motiválják a rendkívüli életút legvégét. Bessenyei Ferenc a címszerep­ben mindvégig meggyőző alakí­tást nyújt. Egyszerre bölcs és lázadó, aggódó és könnyelmű, higgadt és ki-kirobbanó, szeszé­lyes és közömbösséget tettető, kí­méletlenül őszinte és befelé for­duló. A nagy hazafi életútja vé­gén .valamennyi erényét éjs hi­báját sűrítve láttatja velünk Né­meth László. A vibráló és szel­lemes dialógusok, a hatalmas életsziklákat görgető monológok, a nézőt mindvégig szinte odasze­gezik a képernyő elé,«- hála egy sokszor bizonyított nagy művész, Bessenyei mélyen átélt, szug- gesztív erejű alakításának. Végérvényesen elhiteti velünk az író és a színész, hogy a döb­lingi ketrecből a dolgok szöve­vényes alakulási miatt nincs mód kitörésre — a halál az egyetlen lehetőség arra, hogy a nemzet nagy fia megmaradjon előttünk nagynak. Rangos ,,idegenvezetők ’ ’ Nemrég ünnepelte az ország Apáczai Csere János születésé­nek háromszázötvenedik évfor­dulóját. Ebből az alkalomból ké­szítette a televízió azt a negy­venperces dokumentumfilmet, melyben sikerült elénk varázsol­ni az egykor fiatalon meghalt ki­tűnő tudós és igaz hazafi pá­lyáját, tragikus és felemelően emberi sorsát. A nemzet gazda­gításának roppant igyekezetéivel, tudós alaposságával, szárnyaló hitével és különös bátorságával ma is például szolgálhat min­denki számára. Dobray György rendező jó ér­zékkel állította elénk a fiatal Május elején még csak elkép­zelés volt. s a hónap utolsó nap­jára valósággá lett Lajosmizsén a legifjabbak új birodalma, a KRESZ-ptark. A Szabadság téren, a központi általános iskola előtti parkhoz csatlakozó, 1200 négyzet- méteres területű — nevezhetjük így is: — játékos tankert a hely­beli felnőtt társadalom ügyszerető összefogásának köszönhető. Május közepén a helyi tanács költségvetési üzemének dolgozói társadalmi munkával, szombat— vasárnapjuk feláldozásával ren­dezték a terepet, kialakították, le­betonozták a park útjait. Eközben a Gépjavító Közös Vállalkozás dolgozói elkészítették az útjelző és forgalmi táblákat, a forgalom- irányító lámpákat, s az avatás napján még két kerékpárral is meglepték a KRESZ-park birto­kosait. A nagyközségi tanács to­vábbi három kerékpárt vásárolt, hogy a saját kétkerekűvel nem rendelkező kisiskolások is gyako­rolhassák a helyes közlekedést. S hogy a KRESZ-parkban autók is közlekedhetnek, annak az a titka, hogy a helyi tanács két, az Autóklub lajosmizsei szer­vezete pedig egy lábhajtós kis autóval ajándékozta meg a közle­kedés legkisebb résztvevőit, az óvodásokat. A központi általános iskola fel­sőtagozatos tanulóiból álló, negy­venhat tagú úttörő közlekedési járőrcsoport az idei nyáron to­vább adhatja a vezető tanárától. Lestár Lászlótól tanultakat a KRESZ-park látogatóinak. Hadd említsük meg itt. hogy Lestár L ászlót predményes önkéntes rendőri tevékenységéért a Haza Szolgálatáért Érdemérem bronz fokozatával tüntették ki nemré­giben. —y —n Nyaralás, üdülés, kirándulás idején 10. ODOT A Miskolc határában levő Csa- nyik völgyben megnyílt az or­szágjáró diákok 10. országos ta­lálkozója. Az ország minden részéből mintegy 1500 országjáró diák ér­kezett a jubileumi találkozóra. Az egy hétig tartó találkozó résztvevői számára gazdag prog­ramot állítottak össze. művésznek, s az Apáczai Csere János Gyakorló Gimnázium ta­nulóinak a közreműködésével a magyár tudomány egyik feled­hetetlen emlékű úttörőjének, vál­tozatos életútját. Sikerült elhitet­niük e műsorral, hogy nem csak egy kivételes képességű tudós áll előttünk szemtől szemben, ha­nem egy minden csepp vérében tökéletes hazafi is, aki rifem ret­tent meg sem az értetlenségtől, ' sem’ a ‘hatálrfiásságöKtóL A dokumentumfilm jellegének megfelelően a valósághoz hűen igyekeztek feltárni Apáczai életé­nek legjellemzőbb részleteit; s ugyancsak rangos „idegenveze­tők” kalauzoltak bennünket a tizenhetedik századi Erdélyben és a korabeli Európában. Bán Imre professzor, Mátrai László akadémikus segítségével megért­hette minden tévénéző az Apá- czai-életút lényegét, legfőbb moz­gató rugóit. így válhatott a ma embere számára erőt adó for- i-ássá a teológia rangos doktorá­nak, a magyar pedagógia egyik úttörőjének, a filozófusnak és nyelvtudósnak, a kor műveltsé­gi szintjén magasan túlszárnya­ló Apáczainak az élete. Lírai tájakon Űjabb postakábelek áztak be a megyeszékhelyen A távközlési üzem munkásai éjjel-nappal dolgoznak Alig néhány nap telt el azóta, hogy a megyeszékhely központjá­ban a Posta Távközlési Üzemé­nek dolgozói kijavították az épí­tők által elszakított, illetve be- ázott telefonkábelt, máris újabb gondokat okozott az esőzés, illetve a Kádár utca torkolatában egy közkifolyó kútfejének törése. Va­sárnap reggel e csőtörés követ­keztében a kábelaknákat elöntötte a víz, s egy 208 érpáros kábel tönkrement. A hibát jelentették a távközlési üzemnek, s a szere­lők nagy gvoisasággal, és millimé­teres pontossággal állapították meg a hibái. Hétfőn délelőttre megérkezett Szegedről a kábel, s a szerelők éjjel-nappali munkával ígérik: kedd estére üzemképessé válik a jelenleg elnémult Lajos- mizse, Hetényegvháza. Kerekegy­háza interurbán vonal, a kórház, a vízmű, az ÉPSZER Vállalat, va- 1 amin-fcs+áút- etóf úíe-tá* ... Táa mondta, nemcsak itt. ebben az irányban vannak gondjaik. A ke­leti iparvidék (a Szolnoki út, kon­zervgyár. házgyár, Műkertváros, Hunyadiváros) 50 vállalatának és több száz előfizetőjének telefonja némult el beázás következtében. A szerelők vasárnap is dolgoztak, s hétfőn húsz ember végezte az új kábel behúzását, cseréjét. Ha valami akadály nem jön közbe, hétfő estig ezek a telefonok is megszólalnak. Hasonló helyzet van Kiskunha­lason, ahol a nagy esőzések kö­vetkeztében 80—100 közületi, il­letve magántelefon vált használ- hatatlanna a kábelek beázása miatt. A posta műszaki szakem­berei még a pihenőnapot is ki­használták. s feltehetően kedd reggelre itt is „élni fognak” a te­lefonvonalak. Mint a távközlési üzem vezetője hangsúlyozta, a nagy esőzések azért okoznak gon­dot, mert a kábelek több mint harminc éve fekszenek már a földben, s a korrózió szinte szi­vacsossá tette az ólomkábeleket. Egy-egy jelentősebb esőzés, csőtö­rés következtében a kábelek ombafl teázna^ Sajnos, anyagi netöséj^yií jajt kebelek tel- m 's Gséitpfi*g niíjcjjé^tőség. Vé­gezetül “arra keríe 'a közületi és magántelefon-tulajdonosokat: le­gyenek türeleméi, hiszen a táv­közlési üzem dolgozóinak is az a célja, hogy valamennyi telefonké­szülék rendeltetésszerűen működ­jön. G. G. Medárd napján kinyíltak az ég csatornái, ömlött az eső kitartóan. Ha pedig a népi megfigyelésnek hinni lehet, akkor további negy­ven napig csepegő, zuhogó, szitáló és ömlő csapadékra lehet számí­tani. De ez ne szegje senki ked­vét. Szabadságra, kirándulásra in­duláskor azt kell elhatározni, hogy semmiféle égből érkezett víz nem zavarja meg pihenésüket. Erre kapunk buzdítást a boltok­ban vásárolható kempingcikkek láttán is. A valaha zöldes-szürke, folyto­nosan beázó sátrak, amelyekben csak négykézláb tudott a sátorla­kó közlekedni, reggelre pedig a szellőzetlenségtől megfulladni —. nos ez a sátor a múlté. Kaphatók két, sőt hóromszobás sátorcsodák, szúnyoghálós ablakokkal, vászon­padlóval (!) esővízlevezetővel, tar­katetős előtérrel piros, sárga, vagy kék vászonból. Ezek a sát­rak bőröndnyi csomaggá hajtha­tók össze.'sülyuk sem nagy. A tervezők sátorba illő bútorról is gondoskodtak: könnyű alumí­niumvázas ágyaktól, székekről, asztalokról. A legutóbbi bemuta­tón még egy nyitott, csupán vá- szontetőből és merevítőlábakból álló terefere-pavilont is bemutat­nak. (Kártyázásra is kiválóan al­kalmas.) ötletes a szellős. műayag-szita- szövettel borított élelmiszertároló szekrényke. Természetesen főleg gyümölcsöt, zöldséget érdemes és lehet benne tartani. Nagyszerű dolog a hűtőtáska is. Igaz, inkább j'övidebb kirándulásokra alkalmas hiszen a tetszetős külsejű, doboz­alakú cipzáras táska tartalmát 2—3 jégakku-tasak szavatolja. Ha pedig egyszer a doboz fedelét ki­nyitjuk, a jéghidegre hűtött italok hőmérséklete meglehetősen gyor­san emelkedik. Egyetlen táskában kaoott helyet a hatszemélyes kemping-étkész­let, műanyag -tányérokkal, illetve rozsdamentps acél evőeszközzel Azok. akik utazással töltik sza­badságukat, táborról táborra ván­dorolva aligha nélkülözhetik ezt a „konyhaszekrényt”. •Mennyi-mennyi fürdőruha, frot­tírköpeny vár 'vevőre, A szuper ■ *■ mini ■ Uétféh^éjtnyi’1 tejítijí)rŐiA'ké-' szü 1 Éú^kiVtl’fejői Is kaptam ' felvilágosítást — csak napozásra való! Fürödni lastexben illik! (Ebben azért lehet valami, mert < úszni valóban kényelmesebb a köttszövött anyagú holmiban, mint a merev karton fürdőruhá­ban —, azt csak hadd fakítsa a Nap kedvére.) Talán még soha nem volt ilyen nagy a napozáshoz használható olajok, krémek, habok választéka, mint az idén. Persze a legtöbb kapható. Bizonyára valamennyi gondosan kikísérletezett, kipróbált szer, de arra azért valameny- nyiünknek vigyázni kell, hogy olajban, vagy habban órákon ke­resztül ne pácolódjunk a Napon. Minden évben akadnak jó néhá- nyan. akik egyetlen napon akar­nak bronzbarnára sülni, azután csak hidegrázós éjszaka lesz a do­log vége. Ez ideig még semmilyen krém, hab vagy olaj nem tudja a barnulási időt tizedére csökken­teni. A nyár kellemetlen tartozékai a legyek, szúnyogok, egyéb züm­mögő és csípő bogarak. Jól bevált az Egyesült Gyórgyszer- és Táp­szergyár új terméke, a NUVAN, Természetesen ez is spray, oda le­het permetezni a vegyszert a kis flakonból, ahol az ember látja, vagv hallja a kártevőt. Elpusztul nyomban. Gyümölcs, tejtermék, főzelék, az a nyári étrend gerince. Meg a sok üdítő ital. A választékra most már igazán nem lehet pa­nasz. Szénsavas, gyümölcsízű, vagy valódi gyümölcslé, keserű, edes és savanyú, szóval minden variáció kapható. De miért nincs DE1T? A televízió naponta szere­pelteti reklámműsorában, a képes újságok szép színes illusztrációik­ban mutatják be. De nálunk nem árusítják! Pedig máris mennyi jó tulajdonságáról tudunk: például minimális a kalóriatartalma. Nemrég Heves, illetve Borsod me­gyében jártam. A DEIT mindkét megyében kapható. Ott talán a mi Kerekdombi ásványvizünket nem fogyaszthatják? Ilyen szigo­rúak a megyehatárok? Végül a kert- és virágbarátolc figyelmét hívnám fel egy érdekes, hasznos újdonságra. Mészmentes kertészeti tőzeget árusítanak a nö - vényvédőszer-boltokban. A hansá­gi eredetű tőzeg kiváló víztároló képességű, tehát valamennyi ker­ti föld adalékanyagaként haszno­san alkalmazható. Főleg a kaktu­szok. akváriumnövények és egyéb, kiszáradása hajlamos dísznövé­. - nyék földjéhez érdemes keverni. ,,0, .Még Kellemes, esőmente?, idpjá- ' rást. sok-sok napfénnyel kellene valahol vásárolni. De a technika jelenlegi állása szerint ilyesmi még nem kapható. Ezért csak re­ménykedhetünk, hogy a sok hasz­nos holmi mellé jó időt is kapunk — ajándékba. Selmeci Katalin PBiÜiiiMiiMiilÜiJ Jósok, jövendőmondók A harminchárom éves Veress Miklós rokonszenvesen állt a kamerák elé, és a fiatal művé­szekből verbuválódott „klub” tag­jai előtt vallott önmagáról, köl­tészetéről. Miközben a nekisze- gezétt kérdésekre válaszolt, jó néhány mondatot telitalálatnak éreztünk. Aforisztikus tömörségű szavait élvezettel hallgattuk. („Többek vagyunk a mesék ál­tal”, „A mesék bennünk él- nek”, „A magány és elmagányo­sodás nem ugyanaz”, „A vers­olvasónak rendelkeznie kell mű­veltségélménnyel”, stb.) Jó volt látni, amint a költő a nagy nyilvánosság előtt okosan és szerényen, ugyanakkor imponáló határozottsággal magyarázta, véd­te és propagálta a saját műveit. A kecskeméti származású ren­dező, Radó Gyula képes volt le­kötni a figyelmet; jó érzékkel tapogatta ki a legmegfelelőbb arányokat. A versek megszólal­tatása, a klubszerű, könnyed han­gú beszélgetés és a költő önval­lomása érdekes és változatos lí­rai tájakra vitte el a tévénéző- utazót. Párizstól az óceánig Szombaton és vasárnap a kép­ernyő előtt ülve ellátogathattunk még Leningrádba, Párizsba. Ang­liába, valamint a távoli indiai­óceánra. Két sorozattal is gon­doskodtak a könnyebb kikapcso­lódásról, a kevésbé igényes szó­rakozásról. Ügy érezzük, hogy sem a Surcouf, sem az Arany- rablók nem kíván különösebb méltatást. Egyik sem több és ke­vesebb annál, mint aminek a ké­szítői szánták: az idegeket fel­borzoló kalandfilmnél. Varga Mihály — Elképesztő! — Már, hogy mi? — Hogy olyanok is járnak jós- nőhpz, akikről nem is gondolná az ember. — Akikről?! — Ó, nem egy jóshőről tud­nak a megyében. S nem csak egy helységben. Mit gondolsz, lé­teznének ilyenek, ha nem volná­nak klienseik? — Ebben van valami. De tán nem neked van olyan ismerő­söd, aki... — Nem, dehogy. Egy barátom lakik olyan házban, ahová be­be sompolyognak ismeretlenek. Ügy lopakodnak a fal tövén, majd belepréselődnek, s alig vár­ják, hogy benyissanak egy bizo­nyos ajtón. Ott lakik egy öreg nő, aki kártyát vet, s abból jó­sol. Ismerik. — Ha ilyen szembetűnő nála a forgalom, bizonyára nem pén­zért csinálja. A szabálysértések­ről szóló törvényerejű rendelet szerint jósolni csak annak sza­bad, aki ezért nem kér pénzt, vagy valamilyen ellenszolgálta­tást, ellenkező esetben 3 ezer fo­rintig terjedhet a büntetés... A barátod lakótársa, az öreg nö va­jon miből él? Nyugdíjas? _ Az. N. N. nem is mondja, h ogy pénzért veti a kártyát, de ki tudja azt ellenőrizni — ki — mit vagy mennyit csúsztat ne­ki... D,e akár ellenszolgáltatá­sért, akár ingyen teszi, megvan a véleményem azokról is, akik ilyen „szolgáltatás" alapján „tá­jékozódnak" egyéni holnapjukról. Gondolják is' az ilyenek, hogy minek nézik őket az emberek. A barátom is élt már át egyszer- kétszer kínos pillanatokat. Pont olyannal ütközött össze a kapu­ban, aki a jósnötöl jött, és mind­ketten tudták a másikról, ki — ki­csoda. Irtó zavarban van ilyen­kor a suttyomban távozó... Van köztük őszülő halántékú közis­mert úr, aki belebolondult egy úgyszólván csitri cicamacába. El­venné, csak hogy a felesége nem akar válni. Két gyerekük van ... Most aztán csak a jósnö „jövő- belátására” bízza a „megoldási”. — Ez bizony szomorú — ko­runkban ... és az ő életkorában. Mert míg az ember gyereke fia­tal, s játékból kipróbálja ,.. Egyébként, ami engem illet, szinte szóról szóra bekövetkezett, amit majd három évtizede jó­solt ... Nem is öregasszony, nem is kártyából, hanem egy csinos nő, és a tenyeremből. — Ne szédíts. ' — Csakugyan. — Emlékszem, a felszabadulás utáni első szabad választáskor, életünkben először, mi is sza­vaztunk. Röviddel érettségi után — négyen jóbarátok. Szilárd baloldaliak. Ilyen szép napos idő volt. Délután — választópolgári öntudattól duzzadva róttuk a kis­városi korzót. Mentői tüzeseb­ben szemeztünk a lányokkal, an- tul vérmesebb meggyőződéssel fogadkoztunk, hogy melyikünk pártja lesz a győztes. Nem tit­koltuk: ketten az MKP-ra, egy- egyőnk a Nemzeti Parasztpártra, illetve a szoedemre szavaztunk. Mivel messze volt még az ered­ményhirdetés, parasztpárti cim­boránk azzal a meghökkentő in­dítvánnyal rekesztette be a vi­tát, hogy kísérjük el V.-ékhoz. Mert ha nem tudnánk, ők régen „megértik egymást” V. N.-vel. No ki is tört a vihar. — Hű, te oszlályáruló! Annak a lányával vagy jóba, aki a ley- véresszájúbb kortes,e a Icisgazdo- pártnak. V. ügyvédnek, feketé­zők, levilézlett birtokosok s .. .- nyaló ja ... Képes volnál oda­csalni bennünket?! Téptük, vágtuk, csépeltük D. kománkat. Osztályöntudatunk talapzatán teljes egységben so­rakoztunk fel javaslata ellen. ö nemhogy emberül állta az ócsárlást, hanem szemtelenül vi­gyorgott hozzá. __ Először is: N.-kének semmi k öze a politikához. Meg hogy tud csókolni! Másodszor: mi­lyen marxisták vagytok, ha pont ti nem bíztok egy jóformán pen- delyes korú hajadon átalakulá­sában. Harmadszor: az az igazi bátorság: bemenni az oroszlán barlangjába. Meg egyáltalán: ránk van írva, hogy m,elyik ■ pártra szavaztunk? Negyedszer: az se kutya a mai melaszos vi­lágban, ha ez a burzsuj jóltart bennünket. Micsoda bora van!! Azzal is ütünk a mocskos hará- csolón, ha agyonzabáljuk... Ez is elvi kérdés. Huszonévek legeleje ... Közel három évtizede. Hol volt még po­litikai előképzettségünk. Ne cso­dálják, hogy az anyagi NINCS korszakában a Kaja, a Bor, no és a Nő elképzelt kilátásainak en­gedve, belementünk egy kis „osztály hűtlenkedésbe”. V.-ék tokás gőggel tettek ki magukért. Ismerve a keszfig le­génykék „kúdús” mivoltát is, jól­lehet „agitativ” célzattal, hogy lám, kisgazdáéknál áll a világ, nekik aztán fut a fakó — meg- traktáltak minket minden földi jóval. Volt sütemény is — ra- lódi cukorral! Micsoda luxus ab­ban a világban! És persze a bor­ral se spórollak. Elég az hozzá, hogy miköz­ben öntudatosan vihorásztunk, s egymással cinkos pillantásokat váltva biztattuk a rqásikat bur- zsuly-agyonevésre-ivásra, hár­munkat N.-ke nővére vett keze­lésbe. Volt társasági rutinja, a kisujja köré csavart bennünket. Míg D. sorstársunk Nl-vel csi- cserészett a szomszéd szobába hú­zódva, a nagyobb lány a tenyér­jóslás ménységeiröl győzködött minket. Tettük, hogy hiszünk ne­ki. Hogyne, mikor úgy fel biriz­gálta férfiúságunkat, midőn hosszasan simogatta életvonala­inkat. Ö s,em igen vette százszá­zaléknak, hogy lélegzetünk fel­tétlenül jövendőmondásának ha­tására gyorsult fel oly szaporá­ra. De azért a nekem szóló jós­lást megjegyeztem. — Tekintélyes hivatása lesz. JSokat fog utazni. Külföldre is kijut. Gazdag emberré válik, emeletes háza lesz ... És nincs igaza? Vajon nem tiszteletre méltó hivatás az új­ságírás? Elképzelhető-e riport­szerzés utazások nélkül? Aztán Kijev—Moszkva—L eningrád; Krakkó, Varsó, Gdansk, Poznan; Drezda—Szász-Svájc — nem irigylésre okol adó pompás kül­földi széria? Gazdagság: hát sze­gény vagyok? Nincs emeletes há­zam; habár társas alapon? Ahhoz képest, hogy az apja tajtékzó kisgazda volt, az a lány egész „reálisan" jósolt. Legalább is nekem. D. barátunknál kissé elvétette a jövendölés. Miután tapintato­san kivárta a türelmi idő letel­tét, húgát s gavallérját vissza­hívta közénk. D. keze ugyancsak reszketett még, mikor az ö élet­vonalait vette tanulmányozás alá a nagy V.-lány. Lehet, hogy az iménti szerelmi tusától megviselt tenyér, annak remegése a „jós- nőt” alaptalan illúziókba ringat­ta. Netán ezzel is szuggerálni kí­vánta a sorsot. Mert alig csúsz­tatta végig egyik vonalán a mu­tatóujja hegyét, nagy-nagy meg­győződéssel emelte mámoros sze­mét a fiúra. S csupán ennyit jó­solt. — Nagyon boldogok lesztek. — És feváltva, hosszan pillantott hol D-re, hol a húgára, N.-kére. Hogy ebből a jóslatból mi lett? N. még negyvenhétben Nyugatra szivárgott egy gentry- sarjjal. D.-vel öt—hat évvel ez­előtt egy Balaton melletti város­ban találkoztam. Már a harma­dik feleségével élt. Akkor. Hogy azóta? ... Azt legfeljebb egy jós­nő tudná kivetni — kártyán. Tóth István A lajosmizsei legifjabbak új birodalma

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents