Petőfi Népe, 1975. június (30. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-19 / 142. szám

4

9 PETŐFI NEPE • 1975. június 19.

„Aranyos” kőművesek élén

A vállalati szervezet legkisebb „egységei”, a brigádok olyasféle szerepet töltenek be a termelésben, mint a hadseregben a rajok a harci feladatok végrehajtásában: helytállásukon, a részfeladatok pontos, lelkiismeretes megoldásán áll vagy bukik a „győzelem”. Éppen ezért fontos, hogy a brigádok élén rátermett, s a vállalat célkitűzéseit értő és magukénak érző emberek álljanak. <

A brigádvezetőké nem kinevezés útján betöltött tisztség. A munkatársaik választják meg őket, közösségben szerzett érdemeik alapján. ,

— Milyen ember a brigádvezetőjük? _ kérdeztem a Rács

m

egyei Állami Építőipari Vállalat Petőfi Sándor aranykoszorús kőműves szocialista brigádjának tagjaitól, akik letették a íánklit, a símítókanalat, s egy röpke beszélgetésre karikába álltak az épülő kecskeméti rnini- garzonház folyosóján.

— Cseli Laci bácsi szerény ember — mondta Szólya Zoltán. — Nyugodt, türelmes. Többször kiállt már más munkások érdekeiért, nekem is elintézte több ügyemet. Én ötöst adnák neki emberségből.

— Amikor tavaly a fölszabadulásom után ide kérültem, gyakran megkérdezte, hogy van-e valami problémám. Sok új szakmai fogásra megtanított.. Ha

• Szekér Sándor és Pataki József, akik sokat tanultak Laci bá- > csitól. (Tóth Sándor felvételei.)

valamit rosszul csináltam, nem förrnedt rám, hanem segített, magyarázott — beszélt brigádvezetőjéről Patai József. Aztán megeredt a többiek nyelve is:

— Arra törekszik, hogy a brigád minél több sikert érjen el.

»— A segédmunkásokat is megbecsüli, ha nagy a hajtás, még segít is nekik.

— Nem az a fajta ember, aki dirigálni nagyon szeret, de dolgozni meg nem tud.

Beszélgetésünket Cseh László megjelenése szakította félbe, ötvenes éveit taposó férfi.

— Kisgyermek korom óta építkezésen dolgozom mesélte. — Az édesapám olyan ezermesterféle, építkező ember volt, ő szerettette meg velem a kőműves szakmát. A vállalathoz 1950- ben kerültem, aztán később egy időre a megyei szakszervezeti központba mentem dolgozni, de végül mégiscsak visszajöttem a szakmába.

Ha körülnézek Kecskeméten, szinte mindegyik részében találok olyan épületet, amelyiken dolgozott a brigád. Félegyházán a városközpontban állnak olyan házak, amelyeken rajta van a kezünk nyoma. A nagy árvíz után Nagyaron, a Túr és a Tisza szögében száznál több családi ház építésében vettünk részt. Ügy gondolok azokra a házakra, mint kedves ismerősökre.

A Petőfi kőműves brigád szinte kivétel nélkül fiatalokból áll, még húszon felüli is alig akad a gárdában.

— Sokat kell beszélgetni a fiatalokkal az életről, a munkáról és a tanulás fontosságáról — vallja Laci bácsi. S vezetése alatt

• Megbeszélést tart a Petőfi-brigád. A képen jobbról a harmadik Cseh László brigádvezető.

olyan szakmunkások „növik ki magukat", akik nem félnek az új feladatoktól és mindik jól elvégzik. amit rájuk bíznak. Nem véletlen, hogy általában az épületek befejezésén foglalkoztatják a közösséget.

Cseh László elmondta, hogy az idén másodszorra nyerték el a vállalat ifjúsági szocialista brigádja cinjét, s vele együtt megkapták az aranykoszorús jelvényt is. A brigád mozgalom magas kitüntetésének elnyerésében szerepet játszott, hogy többen tanulnak a kollektívából. Terbe László például ezen a nyáron érettségizik. Molnár Antal mű- vezetőképző, öten pedig könnyű- gépkezelői tanfolyamra járnak.

A Petőfi brigád gyakran vesz

részt vállalati, megyei, sőt országos akciókban is. A pártkongresszus és hazánk felszabadulási évfordulójának tiszteletére rendezett szellemi vetélkedőn elsők lettek a BÁÉV-nél, a városi vetélkedőn pedig az ötödik helyre kerültek.

Szólya László 1973-ban fél évig dolgozott a zánkai úttörőváros építkezésein. Tavaly Csehszlovákiában, a tusimicei hőerőművet építette pár hónapig, az ott összesereglett szocialista or- szágokbeli fiatalokkal. Jelenleg Pelikán István képviseli ott a Petőfi brigádot. Cseh László bízik benne, hogy nem hoz szégyent az „aranyos” kőművesek közösségére.

A. Tóth Sándor

EGYSZERŰBBEN IS LEHETNE?

Sok az íróasztal és az alkalmazott

Amikor egy-egy termék előállításának költségeit vizsgáljuk, hajlamosak vagyunk az egyszerűsítésekre. Az általános képlet ilyenféle: anyagköltségek, bérköltségek közterhek, vállalati általános költségek, s a tisztes haszon. Ritkán elemezzük, hogy a közvetett költségek között szereplő igazgatási kiadások — pontosabban kifejezve a vállalati központi irányítás költségei — miképpen játszanak szerepet a termékek

arábanElső rátekintésre is könnyen megállapítható,' hogy a vállalatoknál a központi irányítás kiadásai egyrészt arányuknál, másrészt nagyságrendjüknél fogva igen jelentősek. Országos arányokban tavaly például ez a költségfajta tette ki az összes költség több, mint 10 százalékát, az összege pedig meghaladta a 78 milliárd forintot. Ebből a két tényadatból bárki megállapíthatja: nem lehet közömbös, miként alakulnak a vállalatoknál a központi irányítás költségei.

Nemrégiben országosan is áttekintették a szakemberek ezt a területet. A vizsgálódók körében a Pénzügyminisztérium bevételi Főigazgatóságának szegedi munkatársai is resztvettek. s Bács- Kiskun. Békés és Csongrád megyében húsz vállalatnál, illetve szövetkezetnél derítették fel, hogyan is alakultak az igazgatási költségek, érvényesült-e a takarékosság, indokolt-e a kiadások nagysága és az hogy változik a gazdálkodás más. jellemző mutatóihoz képest. A tapasztalatokról beszélgettünk dr. Jene» Tiborral, a szegedi területi igazgatóság vezetőjével.

— (A vizsgálat célja az volt. hogy megállapítsuk, milyen tényezők és tendenciák játszanak főszerepet az irányítási költségek növekedésében, s mit tesznek a gazdasági vezetők a tapasztalt hiányosságok megszüntetésére. Megnéztük, hogy a központi irányítási költségek hogyan alakulnak elsősorban a nettó árbevételhez, az összes költségekhez, s ezen belül a fel nem osztott költségekhez viszonyítva. Ellenőriztük még a létszám és a bérfejlesztés alakulását is.

— Mit tapasztaltak?

__ Azt. hogy a vizsgált vállalatoknál közel fele nem is foglalkozik rendszeresen a központi irányítás költségeinek vizsgálat

ával, sok helyütt pedig csak esetenként, többnyire évenként nézik át a költségek, alakulását. Különben azt tapasztaltuk, hogy ezek a kiadások 1971-hez viszonyítva 1971 végére 13,5 százalékkal' emelkedtek. A vizsgált vállalatoknál és szövetkezeteknél a fel nem osztható költségek növekedési üteme sok esetben meghaladta az árbevétel növekedésének ütemét. Ezek elsősorban ipari és kereskedelmi szövetkezetek, ahol nem kielégítő a központi irányítási létszámmal és a bérekkel való gazdálkodás.

— Varinak természetesen jó példák is, de a hibáknál gyakran szokás általánosítani, amelynek nincs foganatja, mert senki sem „veszi magára". Hallhatnánk néhány konkrét esetet, megnevezve a gazdálkodó szervezetet is?

— Igen. Például a Bács-Kis- kun megyei Tőzegkitermelő és Talajerőgazdálkodási Vállalat több munkafolyamatot gépesített. s ennek eredményeképpen csökkentette 10 fővel a fizikai munkások számát, de furcsa, hogy ezzel egyidöben az alkalmazottak létszámát 2 fővel emelte. Vagv a Jánoshalma és Vidéke ÁFÉSZ átszervezést hajlott végre, amelynek az lett a következménye, hogy négy új a lapegységvezetőt nevezett ki viszonylag magas fizetéssel, hiszen a bérük meghaladja a korábbi átlagot.

Bárhogy is csűrjük-csavarjuk a dolgot, az igazgatási költségek növekedése jórészt az alkalmazotti létszám növekedésével hozható kapcsolatba, valamint az e lerületen kialakult bértételekkel. Gyakran tül bonyolultak az irányítási módszerek, s ha gépesí- fik is az ügyvitelt, nem minden esetben a praktikusabb kisgépeket vásárolják meg. hogy ténylegesen csökkentsék a manuális irodai munkát. Ehelyett számítógépeket vásárolnak, s azokat nem a kor követelményeinek megfelelően használják fel, hanem a korábbi, hagyományos adminisztrációval „táplálják”. S az' sem biztos, hogy minden különben igen egyszerű mechanizmusban gazdálkodó vállalatoknak létkérdés a méregdrága — nagy kapacitású — elektronikus számítógép. Néha olyan érzése támad az embernek, hogy csupán vállalati státuszszimbólumnak hódolnak.

— Azt is hallottuk, hogy sok vállalatnál az elmúlt esztendők során — bár a munkásság részére központi bérpreferenciákat is adtak — jobban emelkedtek az alkalmazotti bérek, mini a fizikai dolgozóknál. Igaz ez?

— A megvizsgált vállalatok felénei meghaladta a központi irányítási bérköltségek növekedése a vállalati bérköltségek — egyes vállalatoknál és ipari szövetkezeteknél pedig még a munkások átlagbérének — növekedési ütemét is. A vizsgált 20 egységnél átlagosan a munkások átlagbére 13,21 százalékkal, míg a központi irányítás dolgozóinak átlagbére 23,41 százalékkal növekedett, Még annyit ehhez, hogy sok helyütt túlzottan nagy adminisztrációval is lehel találkozni. Azl aligha kell bizonygatni, hogy a központi irányítás költségeiben a bérletek játszszák a döntő szerepet. 1974-ben az említett vállalatoknál ezek a költségek és közterheik átlagosan 25.9 százalékkal emelkedtek, a mezőgazdasági szövetkezetekben 38.8 százalékkal, míg a kereskedelmi vállalatoknál 19.1 százalékkal haladták meg az 1971 esztendei színvonalat. Ismeretes. hogy kormányhatározat évente átlagosan 3 százalékos béremelést irányzott elő. A munkások átlagbérének a növekedése meg is felel ennek, függetlenül átlói, hogy ebben az időszakban mintegy (i—8 százalékos preferált bérfejlesztésben részesültek. Ezzel szemben a preferencia nélküli alkalmazotti állományban több gazdálkodó szervnél a központi irányításban dolgozóknál jóval magasabb volt a bérek átlagos növekedése.

— Tudjuk,, hogy ez a bérátlagnövekedés úgy is bekövetkezhet, hogy csökken az alkalmazotti létszám, de a megmaradottak magasabban kvalifikáltak és így magasabb átlagbérrel is rendelkeznek. Ezzel kapcsolatban milyen tapasztalatokat szereztek? Nevezzen meg néhány vállalatot.

— Az igaz, hogy ilyen lehetőség fennáll —, s bárcsak ez lenne az általánosítható tapasztalat — de nem így van. Tény, hogy sok gazdálkodó szervnél ezt az utat próbálják kiexponálni. Mégis az a tapasztalat, hogy ahol a munkáslétszám 200—600 tő, ott azi igazgatás létszámát olykor 6 —11 fővel is szaporították, minden szervezeti változtatás, vagy jelentősebb profilátvétel nélkül. Azt is tapasztaltuk — és nagyon általánosítható —, hogy a vállalatok összevonásával nem csökkent a központi irányítás létszáma és bérköltsége, mert a beolvasztott vállalat vezetőinek, s egyéb alkalmazottainak a jogutód vállalatnál új munkaköröket, főosztályokat, osztályokat, helyettesi funkciókat kreálnak. Példákat is sorolok: a Kiskunhalas és Vidéke ÁFÉSZ kvalifikáltabb munkakörök kialakításával, valamint az alkalmazottak bérének alacsonyabb szintre hozásával indokolta a 45,3 százalékos bérnövekedést a központi irányítás számláján.

Ügy érzem nem szükséges tovább sorolni a példákat, a következtetést minden vállalat, illetve a vállalatok üzem-és munkaszervezéssel foglalkozó szakemberei levonhatják. Azon túl, hogy a központi irányítás költségei magasak és rontják a termékek árait is, van ennek egy másik oldala, amely talán még nagyobb károkat képes okozni: a megítélés a hangulat oldaláról. A dolgozó kollektívák munkaerkölcsére rossz hatással van a földuzzasztott vállalati irodaház, az egymástól el nem férő íróasztalok tömkelegé, s természetesen a túladminisztrált irányítás és vállalati ügyintézés. Érdemes mindenütt nagyobb körültekintéssel megtervezni a központi irányítás szervezetét. Erre hívja fel a figyelmet az a vizsgálat is, amely nemrégiben tekintett át húsz. gazdálkodó egységet. Gazdagh István

A TÁRGYALÓTEREMBŐL:

Lóvásár Bugacon

NEM SZABÁLYOS és engedélyezett lóvásárról lesz szó ebben a cikkben, amit abból is sejthet az olvasó, hogy az ügy megjárta a bíróságot és a büntetőtanács ítéletet hirdetett a tizenkét vádlott felett, akik valamennyien bugaci lakosok. Eléggé köztudott — nemcsak a megyében, de országosan, sőt külföldön is —, hogy a Bugacra látogató turistáknak lovasbemutatót tartanak. 3 aki akar, kocsikázáson is részt vehet

Ebben a koosikáztatásban közreműködött a bugaci Üj Reménység Szakszövetkezet néhány tagja is saját lovával, kocsijával — a szövetkezet és az IBUSZ megállapodásának megfelelően. Gyakran előfordult, hogy a külföldi vendégnek megtetszett egy-egy ló és azt szerette volna megvásárolni. Az üzletet azonban csak a Bábolnai Állami Gazdaság Lóexport Irodája az AGRÁRJA bonyolíthatta le. Ha magánostól vettek lovat, akkor a vételár ötven százalékát fizette ki a Lóexport Iroda a tulajdonosnak, de ha szövetkezet. állami gazdaság volt az eladó, akkor csak három százalék jutalékot vont le az. AGRÁRIA. Ezt tudták a bugaciak is, és noha a szövetkezetnek nem volt engedélye a lókereskedésre, mégis belement abba, hogy a magánosok lovát úgv jelentse Bábolnára, mintha azt a szövetkezet adta volna el a külföldinek. Igv a vételár 97 százalékát kapta az illető tulajdonos. amiből a szőve! kezet eleinte öl százalék, majd 10 százalék jutalékot vont le.

Az. AGRÁRIA megkövetelte, hogy a szövetkezet elnöke és főkönyvelője cégszerűen, büntetőjogi felelősségének tudatában adjon nyilatkozatot minden esetben arról. hogy az. eladott ló a szövetkezet tulajdona. Ezeket az úgynevezett ..lófelajánlási átiratokat” Sallai Gyula, a szakszövetkezet elnöke, a tulajdonosi igazolásokat pedig Csányi Imre főkönyvelő írta alá. noha mindketten tisztában voltak azzal, hogy az okiratok a ló tulajdonjogát illetően nem fedik a. valóságot. De a szakszövetkezetnek megszerezni kívánt haszonról nem bírtak lemondani. (Mellesleg Sallai Gyula a Homokhátsági Tsz-szövetségben az ellenőrző bizottság tagja, a bugaci AFÉSZ-nél pedig felügyelő bizottsági tag is.)

. Ezek után már apróságnak számítolt. hogy az eladásra kijelölt lovak járlatlevelét a szövetkezet nevére íratták, ugyanakkor „beszerezték” a Mezőhegyesi Lótenyésztési Felügyelőségen és az Országos Lótenyésztési Felügyelőségen a lovak származási igazolását (pedigréjét), az állatorvosi igazolást stb.

ITT CSUPÁN az homályos, hogy miként adhatott ki a két felügyelőség pedigrét olyan lovakról, amelyeket ismeretlen személyektől vásároltak a bugaciak valahol? Azt ugyanis még a tulajdonos sem tudta megmondani nem egy esetben, hogy kitől vette a lovat, de a felügyelőség „származási igazolást” adott. Vagy ott is csak az üzlet lebegett az illetékes szeme előtt?

Mert, hogy üzletnek nem volt rossz, az kétségtelen. Például Sallai Gyula 1972 áprilisában a szarvasi vásáron megvett egy lovat 17 ezer forintért, majd egy hónap múlva a szövetkezet nevében eladta egy külföldinek — az AGRÁRIA-n keresztül — 36 ezer forintért. Ebből Bábolnán levonták a 3 százalékot. Bugacon a 10 százalékot, Sallainak kifizettek több. mint 31 ezer forintot. De említhetünk más példát is: Téti Imre, Bugac, Felsőmonostor 537. szám alatti lakos annyira belejött ebbe az üzletbe, hogy két év alatt nyolc lovat „forgalmazott”. Az állatokat összesen 145 ezer forintért vette és 314 ezerért adta el. A bíróság levonta a tartási összeget — rövid ideig még etette őket Téti Imre,

— majd azt is figyelembe vette, hogy betanította' a lovakat, — s így körülbelül 40 ezer forint tiszta haszna származott az üzletből

— a szövetkezet segítségével. Persze a szövetkezetnek is volt haszna az említett 10 százalékok.

EZ A HASZONSZERZÉSI lehetőség — az új reménység — engedékennyé tette a szövetkezet vezetőit, s olyan személyek lóeladását is közvetítették, akik nem, voltak tagjai •a szövetkezetnek. Legtöbbjük olyan, aki. a bugaci Búzavirág tagja volt, de az egyesülést követően (1973. március) már az Űj Reménységbe került. Így például Agó Sándor, aki 10 ezer forintért vett egy lovat és azt 30 ezerért adta tovább. Aztán később ugyancsak Ágó 15 ezerért vásárolt a csabacsüdi Lenin Tsz-től egy lovat — kifejezetten üzérkedési szándékkal — és 50 ezerért adta el az Üj Reménység segítségével az AGRÁRIÁN keresztül.

Amint látjuk, az említett, kiragadott példákból, jó üzletnek bizonyult ez a lóvásár, csak éppen nem volt szabályos, azaz bűncselekmény volt. Ha összeadjuk a szövetkezet nevében' forgalmazott lovakat, kiderül, hogy számuk meghaladja az ötvenet. Lovanként átlagosan negyvenezer forintot >, számítva, a tíz százalékot figyelembe véve, a szövetkezetnek 200 ezer forint hasznot hozott, hogy a lóvásárhoz a nevét adta.

Amint említettük, a Kecskeméti Járásbíróság ítélkezett az ügyben. Sallai Gyulát üzletszerűen, bűn- szövetkezetben. jelentős értékű áru tekintetében szövetkezet mű* ködösével leplezett üzérkedés bűntette miatt kétévi börtönre ítélte és 10 ezer forint megfizetésére kötelezte. Csányi Imre egy év tíz hónapot kapott. Mindkettőjük esetében a Szabadságvesztés végrehajtását a bíróság négyévi időtartamra feltételesen felfüggesztette. Téti Imrét egy év és kéthónapi szabaságvesztésre ítélték, további egy évre eltiltották a kózügyektől és 40 ezer forint pénzmellékbüntetést szabtak ki rá. Az ügy többi vádlottja három hónaptól tíz hónapig terjedő — végrehajtásában felfüggesztett — szabadságvesztés-büntetést kapott és több ezer forint pénzmellékbüntetés megfizetésére kötelezték őket,

UGYANAKKOR KIMONDTA a

bíróság, hogy az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül Téti Imre 100 ezer. Korom József 20 ezer. Bangó Gáspár 20 ezer. Ágó Sándor 40 ezer, Szűcs Ferenc 30 ezer, Csöndör József 50 ezer és Seres András ugyancsak 50 ezer forint elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelesek. Az ítélet Ágó Sándorra vonatkozó része jogerős, a többi még nem.

G. S.

SÁTRAT VERTEK AZ ERZSÉBET-HÍDON

• Hetek óta dolgoznak az egyik legfontosabb fővárosi hídon a homokfúvók, hogy megtisztítsák a rozsdától a pályaszerkezetet. A sok száz kilométeres sebességgel becsapódó homokszemcsék erősen szennyezik a környezetet, ezért a különleges védőruhába öltözött munkások hatalmas sátorban dolgoznak. (MTI-fotó — Csikós Gábor felvétele — Telefotó — KS.)