Petőfi Népe, 1975. június (30. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-03 / 128. szám

1975 június 3. d í’ETCFI NÉPE

5

,,Elindultam szép utamon...

Beszélgetés Moldován Domokossal, a magyar naiv művészek agitátorával

y >

• Jancsó Miklós, Moldován Domokos és felesége, Csengery Adrienne 1968 augusztusában, Kecskeméten, 'a Kodály iskolában a naiv művészek kiállításán. (Nagy Ádám felvétele)

„Mert tudomány és művészet nem lehet ei egymás nélkül. A művész, ha nem részese az élő hagyománynak, szárazra vetett hal. De a történelmi múlt eredményeit sem nélkülözheti. Teljes értékű magyar művészet csak a teljes magyar múlt talaján fejlődhetik, anélkül mindig hiányozni fog belőle valami.”

(Kodály Zoltán)

Felfedező, gyűjtő, filmrendező, (Szervező, kincsmentő, agitátor. Ortutáy Gyula a legnagyobb elismerés hangján szólt róla, amikor Moldován Domokos szép tér. vét: — „legyen saját múzeuma a magyar parasztfestőknek” — elfogadta és melegen támogatta. A neves tudós és politikus így jellemezte a „naivok” ügye mellé megszállottan elszegődött fiatalembert: „nemcsak egy ünnepi beszéd néhány mondatát szánta e kérdésre: szenvedélyes munkása, agitátora ennek a gondolatnak, 1965 óta gyűjti a fellelhető festményeket (néha elriasztó kör. nyezetből, félig tönkretett, kedves műveket ment ki), beszélget paraszti művészeinkkel, s beszélgetéseit magnón rögzíti, a művé. székét, s műveiket filmre rögzíti, s kiállításokon, bemutatókon, tévéadásokon keresztül agitál gondolata megvalósításáért.”

— Nem vagyok festő, — mond. ja Moldován Domokos — de erre nincs is szükség. Gimnazistaként, több nyáfon a Néprajzi.. Múzeumban dolgoztam és éppen tíz éve, hogy megpillantottam a múzeum előcsarnokában, egy asztal üveglapja alá szorítva, néhány színezett naiv rajzot. Megtudtam, hogy készítőjük ma is él, Dudás Julinak hívják, s Budapesthez közel, Galgamácsán lakik. Még azon a héten leutaztam hozzá, ő pedig az első találkozás napjáról elnevezett „úrnapi gyereknek”.

Első amatőrfilmjét is Dudás Juliról, a „jeles napok, jeles rajzolójáról” készítette, az Egyetemi Színpadon bemutatott össze- álítását a galgamácsi népszokásokról, még Kodály is látta. Ezután gyűjtőkörútra indult abból a pénzből, amelyet a parasztrajzolókról írt és az Üj Írásban megjelent tanulmányáért kapott.

— Hát így kezdődött az én „naiv életem” — rendezgeti toll alá az emlékeit. Ha valami hirtelen nem jut az eszébe, akkora szobát teljesen elárasztó tárgyakat, képeket fogja vallatóra. „Ez a rokka-alj volt a legelső gyűjtésem Ipolytölgyesen, ezeket a gyönyörű naivikonokat Erdélyből hoztam a feleségemnek, a képekből már nem tudok mutatni egyet sem, két éve valamennyit leköltöztettem Kecskemétre.”

Irtunk róla, tv-filmsorozat- ban is utáltak rá, hogy Kecskeméten lesz az otthona a magyar „naivoknak”. Miért éppen ennek a városnak ajánlotta- fel megőrzésre értékes gyűjteményét?

— A dolog úgy kezdődött, hogy a Magyar Parasztfestők nyomában c. filmsorozatomat,

1968-ban díjjal jutalmazták a szegedi I. Országos Néprajzi Filmszemlén. Még ott, Szegeden felkeresett a kecskeméti népművelési felügyelőség egyik munkatársa, hogy két hét múlva népzenei találkozó kezdődik náluk és erre rendezzek kiállítást a gyűjteményem anyagából. Első hallásra úgy éreztem lehetetlen ilyen rövid idő alatt összehozni a kiállítást, aztán csak nem hagyott nyugodni a gondolat és au. gusztus 28-án a Kodály iskola három termében megnyílt a kiállítás. A megnyitón azt is közöltem, hogy a gyűjtőutakon kapott naiv-alkotásokat, magnófelvételeket, fotó- és filmanyagokat, valamint könyveket és egyéb dokumentumokat Kecskemét városának ajándékozom azzal a céllal, hogy végre otthona legyen a magyar naiv művészeknek Magyarországon. •

A bejelentést akkor nagy örömmel fogadták, de utána sokáig nem történt semmi. Moldován Domokos eközben sem pihent, filmet forgatott a magyar fazekasokról, Dudás Juliról, elkészült a népszokásokat balladai erővel megelevenítő filmalkotása, a „Halálnak halálával halsz”, amelynek Kecskeméten tartották az ősbemutatóját és a film 1972- ben megkapta a velencei fesztivál diplomáját.

Íróasztalának bábeli könyv- és feljegyzésrengetegéből előkotor egy vaskos kötetet, egyetemi diplomadolgozatát. Témájára kü. Ionosén büszke: Magyar naiv

művészek a XVII. századtól napjainkig. Ez az első szakdolgozat a néprajztudomány történetében, amely kizárólag a magyar naiv művészekkel foglalkozik.

— Lapozzon csak bele — biztat lelkesen — és rögtön felfedezi, hogy a naiv művéíszet legkorábbi hajtásai éppen Kecskemétről valók. 1781-ben kezdték el vezetni, írni a kecskeméti református egyháznak azt a matri- euláját, amelyben a születés, a házasság és a halálozás jeleneteit Herceg Péter földmérő rajzolta, festette. Képeinek minden részlete hiteles dokumentum: pontosan ábrázolja a templom belsejét, a keresztelést, s az esküvői szertartást is. •

— Naiv alkotásnak tekinthetjük azt a mesterlevelet is, amelyben a „Kecskemét Városában levő becsületes czéhbeli szíjjártó Mesterek adják tuttukra és értésekre akiknek illik, hogy ezen levelünket mutató Jámbor Bálint Mihály Mester az ő inasi három esztendeit Becsületes Czéhbeli Társunknál Kis Sámuelnél híven és jámborul kitöltötte.” A mesterlevél dátuma 1805 ja- nuáriusa. És hadd tegyem hozzá, hogy a magyar naiv művészet fogalmát az uszodi születésű Benedek Péter fellépésétől számíthatjuk.

Felfedezése hirtelen ráterelte a figyelmet más paraszt naiv művészekre is, 1934-es nagyszabású kiállításukat József főherceg nyitotta meg a Nemzeti Szalonban. Aztán megint feledéibe merültek, s csak a 60-as években kezd. tek ismét, szórványosan felbukkanni. Arra a kérdésre, hogy vajon világszerte mennyire értékelik munkásságukat, megkapják-e mindenütt az őket megillető hivatalos elismerést, felelet helyett gyönyörűen illusztrált köteteket mutat. A mesébe oltott, vagy látomássá felnagyított valóság él, virul, borzongat ezeken a naiv bájjal . színezett, drámai egyszerűséggel szerkesztett, a képzelet

költői szárnyain lebegtetett műveken, amelyek a világ különböző tájain készültek.

De térjünk vissza a naiv mű- véiszek leendő kecskeméti múzeumához. Hol tart most, a lassan hét éve megfogamzott szép elhatározás?

— Már említettem, hogy az anyag lent van Kecskeméten és Kerényi József nagyszerű tervei alapján már a múzeum céljára kiszemelt (Bánó-ház átalakítása is elkezdődött. Ügy néz ki, hogy még az idén decemberben megnyitja kapuját az érdeklődők előtt. Süli András képeitől a Dudás Juli-rajzokig szinte valamennyi „őstehetségünk” alkotásával megismerkedhetnek a látogatók. Persze, a gyűjtemény nem teljes, sok kép kallódik még elfelejtve poros pincékben, padlásokon, ezért mindjárt fel is használnám a sajtónyilvánosságot arra, hogy aki például Benedek Péter-képet lát, jelezze és megvesszük.

„Ilyen múzeum még nincs! — lelkesedett az ötlettől Ortutay Gyula, majd így folytatta: — Az a meggyőződésem, hogy Kecskemétnek, amely jogosan nevezi magát nemcsak Katona József, hanem Kodály Zoltán városának is, élnie kell a most kínálkozó szép lehetőséggel, okos javaslattal. Valósítsuk meg magyar parasztművészeink múzeumát.” Értékeink megőrzésére, becsülésére figyelmeztet a költő, Juhász Ferenc is: „Vigyázzunk, hogy ki ne haljanak : az- éneklő népek, a mítosz-alkotó népek, a képíró asszonyok és faragó emberek, mert az ember hal ki velük.”

Ennek á nemes ügynek a szószólója fáradhatatlan szervezője és megszállott agitátora Moldován Domokos. Munkásságának legfőbb érdeme, hogy nemcsak megmenteni igyekszik a pusztulástól, a népi őstehetségek sokáig félreismert, háttérbe szorított alkotásait, hanem művészi rangot, széles körű nyilvánosságot kíván teremteni nekik. Hogy sem mi, sem az utánunk jövők ne felejtsék el azt a világot, amelytől egyre távolodunk, de teljesen soha sem vethetjük ki magunkból.

Vadas Zsuzsa

• Govai Pál Pál bűbájos „Madonnája”, a kecskeméti naiv múzeum tulajdona. Moldován tv-filmsoroza- tának Gyovai portréja erre a szoborra épült.

írók - a költészetről

A költészet mibenléte mindenkor izgatta az írókat, az esztétákat és filozófusokat, s magukat a költőket is; nem kevésbé talán az igazi verskedvelő olvasókat. Sokan próbálták megfejteni titkát, megérteni és megértetni összetevőit, belső törvényeit; igyekeztek meghatározni sajátos célját. Vallomások, lírai naplók születtek; tanulmányok láttak napvilágot; vitacikkek íródtak: nézetek, felfogások, elméletek csaptak össze, magyarázatára, védelmére és támadására, igenlésére és tagadására. Az ünnepi könyvhétre ezekből a könyvtárat kitevő véleményekből állítottunk össze olvasóinknak egy csokorra valót. Jelezni kívánjuk vele, hogy a századok alatt milyen sokféleképpen ítélték meg a töprengő emberek a művészetnek ezt az ágát.

„Nem az a költő feladata, hogy valóban megtörtént eseményeket mondjon el, hanem olyanokat, amelyek megtörténhetnek és lehetségesek a valószínűség vagy a szükségszerűség alapján.”

(Arisztotelész)

„Hogyha meg is halok én, el nem enyészik a mű.”

(Ovidius)

„A költészet a tudománynak az az ága amely a szavak mértékét jelentősen korlátozza, de minden más szempontból teljesen kötetlen, és valójában a képzeletre hat.”

(Francis Bacon)

„A költészet legkiemelkedőbb célja a gyönyörködtetés.”

(Martin Opitz)

„A költőnek nem az a feladata, hogy a dolgokat úgy adja elő, ahogyan megtörténtek, hanem Úgy, ahogyan meg kell történniük, vagy megtörtériTfet- nek a valószerűség és a szükségszerűség szerint.”

(Francesco Robortello)

„A költészet a szép leányhoz, az arához hasonlít, akinek minden dísz, minden ragyogás jól áll, • sőt a gyöngyöt, aranyat, ékkövet és a bíbort is nagy méltósággal, dicséretet érdemlő módon viseli.”

(PaoLo Béni)

„Akkora különbség van a költő és a versfaragó között, mint egy gebe és egy nemes nápolyi paripa között, vagy még jobb hasonlattal á 'tiszteletre méltó próféta és a varázsszert-1 árúlő’kú - ruzsló között.”

(Pierre de Ronsard)

„A sajátos tárgy is költői tárgy lesz, éppen azáltal, hogy költő dolgozza fel.”

(Goethe)

„A ritmus csak szolga, szolgálat a dolga! Ez a versszerzés oly titka; melyet aki tudna, ritka.”

(Bacsányi János)

„A költészet a legboldogabb és legjobb elmék legjobb és legboldogabb pillanatainak teljesítménye.”

(Shelley)

„A költőnek az a feladata, hogy erejéhez és belső látomásához mérten megvalósítsa a Szépet.”

(Leconte de Lisle)

„Ha a nép uralkodni fog a költészetben, közel áll ahhoz, hogy a politikában is uralkodjék, s ez a század föladata, ezt kivívni célja minden nemes kebelnek ...”

(Petőfi)

„Nem a való hát: annak égi mása lesz, amitől függ az ének varázsa.”

(Arany János)

„Kit nem hevít korának ér- zeménye, szakítsa ketté lantja

„ ... ez az a művészet, mely szavák segítségével megindítja a képzelet játékát.”

(A. Schopenhauer)

„Minden költeménynek az Értelem ünnepének kell lenni. Nem is lehet más.”

(Paul Valéry)

„A lírikus mélységben gazdagít, az epikus szélességben.”

(Németh László)

........a költő által teremtett világ legyen igazabb és gazdagabb, mint a való világ.” „ ... a költő, a művész... a magasba törés hírnöke-harcosa.”

(

Veres Péter)

„Nem lehet igazi lírikus költő, akinek élményeiben a külvilág sorsdöntő kérdései nem tükröződnek és nem híven tükröződnek.”

(Lukács György)

„... az a költő, aki ma em- beries állásfoglalás dolgában az embernek a politikában felvetett létkérdésére megtagadja a választ, s a szellemet az érdeknek elárulja, a szellem terén is elveszett ember.”

(József Attila)

„Nem a pacsirta fontos, csak a dal, mely nem múló, szent összhangban hal.”

(Juhász Gyula)

„ ,.. a költészet is szerelem. Minden költészet erotika.”

(Babits Mihály)

„A költészet láthatatlan emlékek batyuja.”

(Carl Sandburg)

„Minden nagy versnek dokumentatív értéke van.”

(B. Brecht)

„... a vers nem valami érzés, ahogy az emberek hiszik, hanem tapasztalat.”

(R. M. Rilke)

„A költészet szellemünket gazdagító képessége abban rejlik, hogy olyan harmóniákról tud számot adni, amelyek kívül esnek a. szisztematikus elemzés hatókörén.”

(Niels, Bohr)

■„A költészet mindig az igazságot kutató expedíció.”

(Franz Kafka)

„A poézis ... az érett elméknek üdülő játéka.”

(Kosztolányi)

........a költészet nem magánügy.”

(

Aragon)

„Egy emberről elmondani mindent, újra meg újra: ez a feladat a költőnek a föld megtagadását jelenti, a lét lehetetlenségét, bár életének legégetőbb vágya, hogy sokakhoz szóljon, hogy hozzájuk kapcsolódjék a dolgok és az ész igazságairól kidalolt összhangokban.”

(Quasimodo)

„A veirs olyan közeg, hogy azon csak az igazság fejeződhet ki.”

(Hlyés Gyula)

összeállította: Varga Mihály

gvot nevetett rajta. Aztán éjszakánként elmesélte:

— A nagyorrú elesett Sztálingrádnál ...

Máskor:

— A raccsoló át akart szökni az oroszokhoz, de lelőtték ...

Alig egy hét múlva:

— A csipkelődös sem csíp már beléd többé. Felrobbant alatta egy akna. Az oroszok egy tanknak szánták és egy marha ment rá — mondta és nagyot nevetett a viccén.

Ez volt az első eset. hogy Rózsi kérés s unszolás nélkül vágta pofon a méltóságos urat. Húsz pengőt kapott érte.

Mivel az eltelt tíz esztendő alatt egy fillért sem költött, matraca alatt egy kis zsákban már közel ezer pengő rejtezett. Időnként boldogan számolta a pénzt. Úgy tervezte, hogy a háború után vásárol valahol néhány hold zsíros föleiét, keres hozzá egy jóvérű legényt, akiből gazdát csinál.

Eötvösné 1944 őszén arra akarta rábeszélni az urát, hogy menjenek ki Nyugatra.

— Én nem hagyom itt a házamat. a birtokaimat! Nekünk semmi bajunk nem lehet. Élelmünk annyi van a kamrában, hogy még Rózsi szobájában is sonkák lógnak ... — utasította el Eötvös.

— Bűzlesz is reggelenként a füstölthússzagtól — mondta az asszony.

— És ha bejönnek az oroszok? — kérdezte az asszony.

— Ide? Kacagnom kell szívóm ... Legfeljebb az angolok, de tőlük nincs félnivalónk— mondta Eötvös és többé nm került szóba a téma. Annál is inkább, mert a nyilasok hatalomátvétele után Köpetzy ezredessé avanzsált és ő lett a kerület teljhatalmú parancsnoka.

— Méltóságos asszonyom — mondta —, amíg én élek. ide egyetlen bolsevista sem teszi be a lábát.

Ez Eötvösnét a legteljesebb mértékben megnyugtatta...

III.

1944 karácsonyán Köpetzy ezredes Eötvösöknél ebédelt. Rózsi éppen a levest vitte be, amikor az ezredes azt mondta:

— Bizalmasan közölnöm kell veled, méltóságos uram, hogy az oroszok — na persze, csak pillanatnyilag — körülzárták Budapestet. A német csapatok rugalmas elszakadó mozdulatokat végeztek, hogy beengedjék az oroszokat. Az előreszaladt csapatok így elszakadtak az utánpótlástól, és így könnyűszerrel szét lesznek verve. Az új fegyverek pedig már úton vannak ...

(2.) Ekkor Kriszti, Eötvösék kislánya nyolc éves volt. Rózsi imádta a kislányt, pedig az nem sok okot szolgáltatott rá. Nyűgös, nyafka kölyök volt. Állandóan gonoszkodott Rózsival, láthatóan élvezte, hogy a lány minden szavára ugrik és nem tud olyat kitalálni, amire ne azt mondaná:

— Igenis kisasszonyka... Máris...

Kriszti fölényét nagyban emelte, hogy Rózsi még olvasni sem tudott és tisztelettel nézte, amikor Kriszti pacás, szamárfüles füzeteibe rótta leckéje sorait.

Eötvösné így jellemezte Rózsit legjobb barátnőjének:

— Főnyeremény ez a lány. Utópista regényekben szerepelnek olyan robotgépek, amelyek képesek az embert pótolni. Nos, ez a lány nem ember, hanem egy Ilyen gép. Minden háztartási munkát elvégez, ráadásul megkímél Zsolt idétlen közeledésétől is. ís még csak féltékenynek sem

kell rá lennem. Kár. hogy nem volt meg akkor, amikor Kriszti született. Talán azt is megszülte volna helyettem — mondta és időnként aprókat kacagott.

— És ha beleszeret? — kérdezte a barátnő.

— Nevetni fogsz! Zsolt máris szerelmes belé. de nem tudja! Azt hiszi, ez is olyan szerelem, mint amit a legújabb világvevő rádiója iránt érez. Rózsi neki használati cikk. Kényelmes, lehet hogy érti is a dolgát, minden esetre házon belül van, így nem keveredik ostoba kalandokba... Szívem, egy ilyen liba, a legnagyobb ajándék az úri háztartásban ...

Rózsinak sohasem jutott eszébe, hogy lázadjon a sorsa ellen. Talán a legnehezebb volt megszoknia, hogy Eötvös az éjszakai látogatások során azt követelte, hogy tegezze:

— Bánj velem úgy, mintha egy

baka lennék. Tegezz! Üss pofon !...

— Ne tessék ezt kérni, méltóságos úr. Tisztességes lány vagyok én! Méghogy egy úriembert megütni.

— Adi neked tíz pengőt! Egy

kocsisle; /t sem mernél megütni?

— Azt leg. De még mennyire, ha megér amlené! Anyám is adott apámnak a sulykolófával,’ amikor részegen jött haza ...

— Akkor most én egy részeg kocsis vagyok ... A te babád .,,

Hosszú hónapok teltek el, amíg Rózsi megszokta, hogy a méltó- , ságos urat éj jel Janinak kell szólítani és meg kell verni. De ezen sem csodálkozott. Eleget hallotta az édesanyjától, hogy ezeken' az urakon sohasem igazodik el az ember lánya, és mennyivel jobb dolga volt neki, mint Böskének, aki Rozgonyi doktoréknál szolgált. Öt a legkisebb baklövés miatt is megpofozták, minden eltört tányért levontak a béréből, és még vasárnap sem engedték el a misére. Ö viszont — igaz, hogy csak hajnalban —, a méltóságos asszonytól kapott selyemruhájában pompázott a misén és 50 fillért dobott Szent Antal perselyébe. hálából a nagy szerencséért, ami őt érte.

— Megtanítalak én olvasni — mondta Krisztina, atmikor tizenhárom esztendős lett.

— Minek az nekem, kisasz- szonvka ?

— Legalább tudsz olvasni az imakönyvedből...

— Tudok én sok imát fejből is, meg az egész lorettói litániát

— tiltakozott Rózsi, ám a szeme elárulta, hogy szívesen megtanulná a betűk titkát. Nem kellene legalább a Böskét megkérni, hogy olvassa fel neki a Friss Újságból az öngyilkosságokat, meg a szerelmes történeteket...

Hat hónap múlva Rózsi már segítség nélkül olvasta az újsáa címlapjának nagybetűs híreit, mely közölte, hogy kitört a háború. Ez azonban semmilyen érzést nem váltott ki belőle. Számára a háború — legalább is egyelőre — semmit sem jelentett. Férfi rokona nem volt, akiért izgulnia kellett volna. Legfeljebb annyi változást észlelt, hogy Eötvösék látogatói közül sokan tiszti egyenruhában jelentek meg és amikor a kávét, vagy a konyakot felszolgálta, nem a lóversenypályák, hanem a harcterek eseményeiről folyt a vita.

Régebben ilyen félmondatokat hallott:

— Csillag egész biztos megnyeri a derbyt, hacsak...

Mostanában:

— Hitler feltétlenül megnyeri a háborút, hacsak ...

De Rózsinak sem Csillaghoz, sem Hitlerhez nem volt köze. Tulajdonképpen azt sem tudta, hogy melyik a ló és melyik a kancellár.

A háború évei alatt a társaság tagjai közül sokan kimaradtak. Rózsi egyiknek sem tudta a nevét. A nagyorrú, a raccsolós, a ' csipkedős ... ilyen neveken raktározta el tudatában Eötvösék úri vendégeit. Egy éjjel ezt is elmesélte a méltóságosnak. Eötvös na— Te pedig Köpetzy őrnagy úr tabak kölnijétől illatozol — jegyezte meg a férfi, de nem szemrehányóan.

— És mi lesz, ha nem érkeznek meg? — kérdezte Eötvös.

(Folytatjuk)

»