Petőfi Népe, 1975. június (30. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-17 / 140. szám
1975. június 17. 0 PETŐFI NÉPE 0 5 Az iskola büszkesége A NYÁRON FELAVATJÁK A ZENEI NEVELÉS ÚJ KÖZPONTJÁT I. Bemutatjuk a Kodály Intézet igazgatóját Nagy tetszéssel fogadták Kecskeméten a legutóbbi Kodály Szemináriumon Erdei Péter, ,,A Kódály-módszer amerikai áttétele” című előadását. A magyar zenetanár az Egyesült Államokban töltött évek alatt személyesen győződhetett meg az ottani alkalmazhatóság lehetőségeiről. Fontos feladatokat kapott, vállalt a Denise Bacon irányításával, a Boston melletti Wellesley ben működő Ko- dály-intézetnél 1974. szeptember 15-e óta ő a Tanár úr nevét viselő kecskeméti intézet igazgatója. A volt ferences kolostorban még dolgoznak az építők. Rejtett beton- tömbókkel erősítik a boltíveket, szerelik ja fűtőberendezéseket, de kölcsönirodában már működik az intézmény. Erdei Péter bekapcsolódott Kecskemét zenei életébe. Legutóbb az éneklő ifjúság napjának a zsűrijében láttuk. Ideje, hogy bemutassuk őt, szóljunk a Kodály-intézetról. Jó hangulatban beszélgettünk. Az interjú napján készült el az 1975/76-os . tanévben külföldiek számára szervezett tíz hónapos bentlakásos továbbképző tanfolyam angol nyelvű tájékoztatója. Erdei Péter írta, szerkesztette. A tartalmas, tetszetős kiadvány az intézet első önálló rendezvényét (népszerűsíti. Hamarosan befejeződnek az előkészületek, az intézet megnyitja kapuit. — Mi tette lehetővé, szükségessé az első külföldi Kodály Intézet megszervezését? — Tíz-tizenöt éve több amerikai zenetanár figyelmét felkeltették a magyar zeneoktatás eredményei.-1A részletesebb ismeretek megszerzése után elhatározták, hogy „bevezetik” a Kodály-módszert. Tanfolyamokat szerveztek, örültek a kezdeti sikereknek, de hamarosan meggyőződtek arról, hogy a tanárok csak a módszer elemeit ismerik, az alapokat, az összefüggéseket nem. Nyilvánvalóvá vált, hogy tartós eredmények csak jól képzett tanárok tevékenységétől várhatók. Denise Bacon, korábban a Dana Hall zenei tanszékének a vezetőjeként egy esztendőt töltött Magyarországon. Hazatérve szüntelenül azon töprengett, hogy miként lehetne hazájában szervezett körülmények között, intézményesítve „Kodály-tanáro- kat” képezni, úgynevezett mo- dell-iskolát létrehozni. Egy állami iskola alsó négy osztálya mellett szervezett egy kísérleti osztályt 1968 őszén. — Hogyan került a kezdetkezdetén Bostonba? — A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola elvégzése után keresett meg Denise Bacon és kérte, hogy segítsek terve megvalósításában. Négy esztendőt töltöttem a fejlődő, mind szélesebb körben ható intézetben. Előbb a szülők, a munkánkat rokon- szenvvel figyelő iskolák, majd a Ford-alapítvány vezetői támogatták törekvésünket. — Mivel foglalkoztak, milyen tapasztalatokat szerzett a tengeren túl? (— 1969 .nyarán meghívták Kodály Zoltánnét és Nemes- szeghy Lajosnét céljaink pontos meghatározásához. Volt tennivaló bőségesen. A zenei anyag- gyűjtés, tantervkészítés, pszichológiai kutatás, a tanárok továbbképzése egyszerre foglalkoztatta a kis létszámú intézetet. 1971/ 72-ben már kilencen tanítottunk, Köztünk volt Rozgonyi Éva, a kecskeméti énekes iskola jelenlegi igazgatója, Kokas Klára, intézetünk kutató csoportjának a vezetője is. A sajátos amerikai körülmények elképzeléseink és a valóság szüntelen összevetésére késztettek minket. Itt és más külföldi tanfolyamokon személyesen is meggyőződhettem arról, hogy a Kodály-módszer az első olyan zenei nevelési rendszer, amit a legkiválóbb zenei tekintélyek is elismernek. Természetesen egy pedagógiai rendszer más országba való átültetése hosszú folyamat, zenei és pedagógiai igényességgel kell történjék. Úgy gondolom, hogy a kinti Kodály Zenei Nevelési Intézet megmutatta, hogy „Kodály" több mint népzene, kézjelek és pentatónia, — érzékeltette a tanítás eszközei és a tantárgy közötti mély kapcsolatot. Bebizonyosodott, hogy az alapelvek mindenütt alkalmazhatók, ha azokat a helyi viszonyokhoz, adottságokhoz, kulturális hagyományokhoz igazítják. — Denise Bacon legutóbbi kecskeméti tartózkodásakor elmondta, hogy Bostonban a diákok nagy lelkesedéssel vettek részt az ön által vezetett énekkar munkájában. A kórus kitűnő képességeiről és Erdei Péter karvezetői tehetségéről az énekkar itteni vendégszereplésekor személyesen is meggyőződhettem. Korábban hol kamatoztatta eddig karnagyként főiskolai diplomáját? — Akadémista koromban Vass Lajos mellett dolgoztam 30 hónapig. 1972-től az elmúlt év őszéig a debreceni Kodály Kórus helyettes karnagyaként működtem. Most a Zeneművészeti Főiskolán is tanítok. Erdei Péter tehát tapasztalatokkal bőségesen ellátva, széles kitekintéssel, az ügy érdekében jól hasznosító összeköttetésekkel kezdte nehéz munkáját Kodály Zoltán szülővárosában. Heltai Nándor Amikor a soltí általános iskolában azt kérdeztem a nevelőktől, hogy ki volt az ódén a legjobb tanulójuk, akire méltán büszkék lehetnek, többen is egyszerre Varjú Erikát nevezték meg. íme, Fazekas Béla igazgató véleménye: Nemcsak jóképességű, de mint úttörővezető is kiváló. Aktív, a javaslataival hozzájárul az eleven és változatos iskolai élethez. Kovács Gyula osztályfőnök így jellemezte Erikát: — Mindvégig kitűnő tanuló volt, nyolc éven keresztül. Oroszból bejutott az országos döntőbe. Ám, ha más tantárgyból indult volna, akkor azzal ért volna el ilyen eredményt. * Varjú Erika nem Solton született; hároméves korában költöztek ide. Ezt mondja: — Szeretek Solton élni. Lehet, hogy az idegenek nem olyannak látják, mint én, de nekem nagyon tetszik a falum. Gyönyörű a környék. Jó kirándulni; megnyugtat és gyönyörködtet a táj. — Igaz, hogy nyolc éven át kitűnő voltál? — Sajnos, egyszer félévkor becsúszott egy négyes. Bántott is nagyon; de év végére kijavítottam. — Van kedvenc tantárgyad? — Az orosz; meg a számtan. És a rajz, s természetesen a magyar. De az éneket is nagyon szeretem. És a... — Tulajdonképpen minden tárgyat szeretsz, azért van jó jegyed belőlük; nem így van? — Azért a nyelveket talán leginkább ... — Más nyelvet is tanulsz az oroszon kívül? — Németet külön órákon; és angolt. Abból még nem sokat tudok. Szeretném elkezdeni az eszperantót. Majd gimiben, ha lesz rá lehetőség. A nyelvismeret sok mindenre jó. Arra is, hogy valaki, ha mégoly fiatal is, kapcsolatot teremtsen berlini, leningrádi lakosokkal. Egyik hobbyja a levelezés. Szeret utaani. Magyarországot már bejárta, s eljutott külföldre is. örül neki, hogy a mai fiatal előtt nyitva áll az út. Aki művelődni, tanulni, látni, haladni akar, az megteheti. — Szakkörbe is jársz? — A csillagászati körbe. Nagyon izgat az a kérdés, hogy van-e élet más bolygókon; távolibb égitesteken. Elgondolkozom gyakorta, hogy miből, hogyan keletkezett a világ, az emberiség, minden. Részt veszek a bábszakkör munkájában is. Nagyon jó érzés, ha a kisebbeknek örömet tudunk szerezni. Az énekkarban régebben szoprán voltam, most alt vagyok. — Hangszeren is játszol? — Évekig zongorázni tanultam. Ügy jártam át Dunaföld- várra. Nehéz volt, abbahagytam. Lehet, hogy elkezdem ismét. Már van helyben zeneiskolai kihelyezett osztály. — Szereted a muzsikát? — Nagyon. Mozart, Beethoven, Liszt a kedvencem. Sok örömet szereznek a lemezeim. Érdekes, ha társaságban vagyok, másokkal együtt, akkor inkább a köny- nyűzenét hallgatom. A komolyzenét akkor, amikor egyedül vagyok. Olyankor nagyon jó, nagyon szép minden. A tizenévesek nyíltságával és rajongásával beszél. S meglepő módon egyszerű, szerény. — Azt hallottam, hogy megyei szavalóversenyen harmadik lettél. Ez a versek szeretetéről árulkodik. Sokat szoktál olvasni? '— Elsősorban olyan könyveket, amelyekben rólunk van szó. A mai gyerekek élete érdekel a könyvben, nem a kaland. Az in- diános vagy háborús dolgokat nem kedvelem. A tévében is inkább az olyan sorozatokat nézem, mint a Thibauld-család volt. Sajnálom, hogy A tavasz tizenhét pillanatát nem láthattam, sok szépet meséltek róla. — Felvettek gimnáziumba? — A Katonába, Kecskemétre. Izgulok, hogy sikerül-e bejutnom a kollégiumba, naponta nem utazhatok olyan messzire, nagyon fog hiányozni a család is... Apu, anyu és a tíz éves öcsém. — őrsvezető vagy, az úttörő- tanács tagja. Azt mondják rólad, ezt a munkádat is becsülettel elvégezted mindig. — Csináltuk együtt, a többiekkel. Az igazság az, hogy átlagon felül eredményes munkát végzett, mint úttörővezető. Ezért lehet a „Kiváló úttörő” jelvény boldog tulajdonosa. A kapott dicséreteket, jutalmakat szinté meg sem tudná számolni. — Barátnőd van? — Halász Erika, Homo Judit ... Meg a többiek; nyolcán vagyunk lányok az osztályban, mindegyikőjüket barátnőmnek érzem. — Mi akarsz lenni? Gondoltál már erre ? — Talán pedagógus ... Majd meglátjuk még addig. Varga Mihály Traktorodróm az üzbég iskolákban NYELVŐR Fogalmazási hibák (2) Folytassuk felsorolásukat, hiszen akad belőlük elég. A birtokos szerkezet sokszor hibára csábít. Egy értekezleten hallottam a következő mondatot: „Nem szándékozom eltérni a kitűzött meghívónk napirendi pontjaitól.” A meghívónak napirendi pontjai” birtokos szerkezet. A „kitűzött" jelző nem az egész szerkezetre vonatkozik, hanem csak a napirendi pontokra. Tehát így lett volna helyes: „Nem szándékozom eltérni meghívónk kitűzött napirendi pontjaitól.” Még két hasonló példát idézünk: „Mi sem bizonyítja jobban a magyar zenepedagógia színvonalát, mint a kedden délután hallott gyermekek éneklése.” Vagy inkább: „a gyermekek kedden délután hallott énekelése”. Ez a mondat a tévében hangzott el: „Tájékoztatást kértünk a jelenlegi megyei kórház rekonstrukciójáról.” A rossz fogalmazás miatt arra is gondolhattunk, hogy az említett kórház nem sokáig nem lesz az, mert épületét más célokra fogják felhasználni. Pedig itt is csak arról volt szó, hogy a „jelenlegi” jelzőt rossz helyre tették. Tehát a megyei kóráz jelenlegi rekonstrukciójáról volt szó. Ez a birtokos szerkezetben lép- ten-nyomon elkövetett hiba azért gyakori, mert ilyen szerkezetet egy fogalomnak veszünk. És ha nem akarjuk szétválasztani az összefüggő szerkezetet, ez a hiba mindig jelentkezik. Pl. „A magyar nyelv hete” megvolt az idén is. De ha az „ez évi” jelzőt tesz- szük hozzá, így fog hangzani: „Az ez évi Magyar nyelv hete”. De szigorúan követve a nyelvtani szabályt, így kellene: „A magyar nyelv” ez évi „hete”. Az első megoldás a gyakoribb. Sokszor vétünk, a szólások ellen is. „A kapcsolatok a normális mederben alakulnak.” A kapcsolatok vagy valahogy (jelen esetben normálisan) alakulnak, vagy valamilyen (a mi esetünkben normális) mederben folynak. A szólásokra különben is nagy gondot kell fordítanunk. Ne essünk túlzásba! Furcsán nyers, vagy ha így jobban tetszik, túlságosan színes ez a megállapítás: ..a~NÁTÖ-akólból elbi- tangolt Görögország”. Mindig vannak felkapott szavak. Ne használjuk őket agyon, mert nagyon színtelenül, laposan fejezik ki gondolatainkat. Üjab- ban nagy szerepet kapót a teljesít ige. pedig de sok más szóval értelmesebben fejezhetnénk ki gondolatainkat. Pl. „10 ezer munkanapot teljesítettek”, „Teljesítettük az előírt lakást”. A sportnyelvben újabban a riporertek jóvoltából teljesítenek. Gyakran megütközhetünk a kialakult szókapcsolatok megváltoztatásán is. „Közös közleményt adtak nyilvánosságra.” „A magánlaksértés bűntettét valósította meg.” „Kísérlete kudarcot hozott.” „Darvas Lilit lényének törékeny finomsága, nagyszerű tehetsége a legnagyobb színésznők közé helyezte.” „Örömet okozott barátainak.” Pedig ha helyesen beszélünk, akkor valamit nyilvánosságra hozunk, a bűntettet elkövetik, kudarcot vallunk, a legnagyobbak közé emelünk valaki, örömet pedig szerzünk valakinek. Sokszor egy-egy szó használatát találjuk keresettnek, esetleg nagyon is újnak, szokatlannak, ezért feltűnőnek. Ha ezt olvassuk: nem jöttek lobogó lelkesedéssel a tanácskozásra” — a lobogó jelzőt nagyon választékosnak, ide nem illőnek érezzük. Mi lesz, ha egyszer valóban lobog a lelkesedés? Akkor talán rakétázó, vagy negyedik sebességre kapcsolt lelkesedésről fogunk beszélni? Újabban nagyon gyakori az építkezés. A lakások építése ellen nem lehet kifogásunk, de az ilyen mondatokban felesleges az „építkezés”: „Formailag teljesen azonos szerkezetben építkezett mindkét beszélgetés”, „A rádiójáték írója ismert anyagból építkezett”. Nagyon új és szokatlan igehasználat ez, még nem tud róla az értelmező szótár. Ugyanígy szokatlan a közlekedési bűncselekmények eltömegesedéséről beszélni (ugyanabban a cikkben a közlekedési bűncselekmények gyakorisága is előfordult).Furcsa dologra gondolunk, amikor az halljuk, hogy a kórházban „az orvosok összezár- va vannak a betegekkel”. A következő mondat pedig megmosolyogtat bennünket: „A Kiskunfélegyházi Cipészszövetkezet ebben az évben ünnepli fennállásának 25. jubileumát.” Ha ragaszkodunk a jubileum értelmező szótári magyarázatához, legalább 125 évvel ezelőtt. alakult ez a szövetkezet, mivel st jubileum „nevezetes vagy örvendetes .esemény (kerek) évfordulója, emlékünnepe”. A legkisebb kerek évforduló pedig 5 év. Vagy csak arról van szó, hogy ez a szövetkezet évente „jubilál”? Kiss István ,,A Vatikán múzeumai - Róma,y - Moszkvában * „A Vatikán múzeumai — Róma” címen jelent meg Moszkvában a szovjet olvasók körében igen népszerű „A világ múzeu- mai”-sorozat újabb kötete. Illusztrációi bemutatják az ókori Egyiptom és az antik Görögország művészeti kincseit, Leonardo da Vinci, Michelangelo, Raf- faello, Botticelli, Caravaggio, Veronese halhatatlan alkotásait. A kiadvány megismerteti olvasóit a Vatikán híres múzeumainak falfestményeivel és enteriőrjeivel is. (APN—KS) (14.) — Jó reggelt Köves úr — köszöntötték, de a férfi nem felelt. Elindult a Duna-parton a dübör_ gő gépkocsioszlopok mellett, a téglagyár felé. Rózsi elindult utána, de a férfi határozott lépteiből látta, hogy úgysem tudná visszatartani. Biztos a felesége sírját akarja megkeresni. A lakók visszavonultak lakásaikba. Takarították a romokat, deszkákkal, papírokkal, megmaradt üvegdarabkákkal beszegelték az ablakokat. Rózsi egy ideig tanácstalanul áll az udvaron, majd kinyitotta a mosókonyhát és kivezette a lovat. A patacsattogásra Fábryné kinézett az ajtaján: — Rózsikám, ez csodálatos — kiabálta. — Hozott egy élő lovat. Meg vagyunk mentve ... — Téved nagyságos asszony. Ez az én lovam — kiáltotta vissza Rózsi. A párbeszéd hallatára többen kirohantak az udvarra. Körbefogták Rózsit. — Hagyják békében azt a lovat ! Ezt nem fogják megenni... — De Rózsika! Ez a ló nem a magáé — mondta Weivoda. — Ez köztulajdon... Megértheti, senkinek sincs ennivalója. Az éhhaláltól menti meg a házat..; — Eötvösék pincéje teli van élelmiszerrel— mondta Rózsi. — Osszák szét azt. Elég lesz az egész háznak... Két orosz katona lépett be az udvarra. Weivoda azonnal hozzá» juk lépett és kézéi lábbal, szlovákul és magyarul kérte őket, hogy lőjék le a lovat... — Nincs... Nyema kusaj... Konyi bumm! — mutatta a lövést, majd kezével az evést mímelte. Rózsi magyarul tiltakozott, de az oroszok nyilván azt hitték, hogy ő is a ló lelövését kéri... — Nyem szabad ... Ló kell... kevés ló ... — mondta a katona és a ló mögé állt, kezével egy képzeletbeli eke szarvát fogta meg. és mint egy pantomim-színész, szántani kezdett... Rózsi odalépett hozzá és megveregette a vállát: — Végre égy okos ember. Te is biztos paraszt vagy... Jól van ... Isten éltessen — mondta. XIV. Simó két hét múlva érkezett vissza a házba. Ekkorra az udvarról már eltűntek a romok. A lakók már lakásaikban éltek. Simoné is kitakarította a kis földszinti szoba-konyhás lakást. Időnként elterjedt a hír, hogy a Margit körúton vagonokból krumplit mérnek. Megjelentek az első batyuzók is. Ruhák, bútorok vándorollak a ház előtt veszteglő szekerekhez, helyettük kis1 zsákocska bab, liszt vagy zsír az üres konyhákba. Weivoda úr megfiatalodott. Valahonnan előkerült régi keménykalapja. Bársonygallérú télikabátja ujjára vörös karszalagot húzott. melyen egy kalapácsos ember — a szociáldemokraták jelképe — feketéllett. Végigjárta a házat és tagokat toborzott pártjának, de mindenhonnan kiküldték. Híre ment, hogy Rozgonyi az egyik új pártban kapott valami nagyobb tisztséget, állítólag országgyűlési képviselő lesz. Fábry — a tisztiorvos — a szovjet csapatok bevonulása után három nappal tért haza. Nem szólt senkihez. Lefeküdt az ágyába és negyvennyolc órán át aludt. Aztán újra jöttek érte a kórházból és ettől kezdve, legfeljebb félórákra jött haza. Eötvösék eltűntek. Egyik este egv lovas kocsi állt meg a ház előtt. Két ember ült rajta, ezek segítették fel a kocsira a háziúrék hatalmas bőröndjeit, ládáit. Simónak eszébe jutott, hogy Eötvösék rengeteg élelmiszert tároltak a pincében. Simó este felment Weivodához. — Adj isten szomszéd ... — Simó elvtárs! — örvendezett Weivoda. — Már aggódtunk magáért. — Köszönöm, igazán jólesik. Egy közös akciót ajánlanék. — Eötvösék, mint önök is tudják, ellógtak, illetve eltávoztak. Hatalmas mennyiségű élelmiszerük maradt a pincében. Nem hagyhatjuk megromolni. A pincét feltörjük és az ott levő élelmiszert szétosztjuk a ház lakói között. — Nem ártana, ha valami hivatalos papírt hozna — bizonytalankodott Weivoda is, de könnyen hagyta magát meggyőzni. Tárká- nyiné is velük ment, de többször hangoztatta, hogy a felelősséget nem vállalja. Kocsis segítségével — aki csodálatos módon józan volt— kifeszítették az ajtót. Az élelmiszerek pontosan úgy maradtak, ahogy a németek hagyták őket. De az egész pincét megtöltötte a petróleumszag. Valaki bőven megöntözte a liszteszsákokat, húsokat és zsírosbödönöket pretróleummal. — Utolsó gengszterek. De megunjatok, felkutatlak én még benneteket vidéki rezidenciátokban. — sziszegte Simó. — Biztos a németek tették — mondta Weivoda. — Az nem valószínű. Eötvösné néhány nappal az oroszok bejövetele után lehívott a pincébe és megmegengedte, hogy a földre kiszóródott lisztet összeseperjem ... Akkqr még nem volt itt petróleum. A házban természetesen feltűnt Simó szervezkedése. Amikor látták, hogy a pincébe mentek, többen utánuk mentek. Kosarakat, zsákokat hoztak magukkal, nehogy kimaradjanak az osztoszko- dásból. — Aljasság — mondta Rozgo- nyiné. Melanie, aki természetesen szintén jelent volt, kissé csalódottan dugta maga mögé a kosarát és félhangosan megszólalt: — Ja, kérem, ez a haditörvény. Semmit nem szabad az ellenség kezére juttatni. — Ki magának az ellenség? Én? Vagy ezek itt — mutatott az emberekre Simó és dühösen megragadta a vénlány kabátját. — Mikor tér már észre? — Vigyázzon csak Simó úr! A háború még nem dőlt el. Lehet, hogy hamarosan maga fog felelni rémtetteiért. Emlékezzen csak 1919-re és 1920-ra. Simó elvesztette a fejét. Keze ütésre lendült. Melanie szerencséje, hogy Simoné az ura mellett állt és megragadta a csuklóját. — Csak nem ütnél meg egy bolond vénasszonyt... — Üssön csak... Majd ezt is felírják a lajstromára. Több tanú látta — fordult a lakók felé. de azok szó nélkül eloldalogtak. Közben Simó egyre kétségbeesettebben próbálta kinyomozni, hová tűnhetett Rózsi. De senki nem tudott róla. Még a vezetéknevét sem tudta senki. A házmester lakónyilvántartó könyvéből derült ki, hogy Borbás Rózáinak; hívták. 1914-ben született és Nyírbátorból költözött a házba. Egyik este. amikor Simó hazaért, bekopogtatott hozzá Kocsis Erzsi. Simó ekkor már a kerületi pártbizottságon dolgozott. — Hallom, hogy Rózsit hajku- rássza — állt meg az ajtóban. — Tud róla valamit? — Jöjjön beljebb — hívta a lányt. — Nocsak, milyen elegáns — mondta később. — Remélem, nem rólam lesz szó — mondta gorombán a lány. — Engem nem kell félteni. Igaz, hogy megfogadtam, hogy soha többé... De ezek az idők egyáltalán nem alkalmasak arra. hogy úi életet kezdjek... — Pedig ha valamikor erre lehetőség volt, akkor most van itt az idő ... — Persze. Vár az újjáépítés ... Menjek építeni a Manci-hidat és naponta kapok egy tányér levest ... — Egyelőre nem jut több — mondta Simó. — De kérem, beszéljen. mit tud Rózsiról? (Folytatjuk.) A „traktorodróm” új szó az üzbég iskolások szótárában. Különlegesen felszerelt politechnikai bázisnak a neve. A gyerekek a traktorodrómon tanulják meg a mezőgazdasági gépek kezelésének fortélyait. Jelenleg a köztársaság 360 iskolájának van traktora és oktatási célokat szolgáló gyapotszedő gépe. Az új tantárgy népszerű a tanulók körében. Ha valaki közülük szakképzett gépkezelőként akar dolgozni, az iskola befejezése után csak égj kéthónapos tanfolyamot keil elvégeznie.
