Petőfi Népe, 1975. június (30. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-15 / 139. szám

r <S Klossy Irén rajza: Bajai hangulat. ÍZES MIHÁLY: Petőfi szülőháza KISKÖRÖSNEK, A KISKŐRÖSIEKNEK Kis, vaksi lámpák. Tenyérnyi ablakok. Itt gyulladt mégis oly világosság, hogy lángolt belé az ország, s idön-határon át ragyog. Körül a város. A könyvtár, a járda kút, iskola — eltakarják a házat. Mi volna, ha —? gondolom, s nem a szem, csak a szív feleli rá, hogy ami eltakarja — igazából: fölemeli. S körül az ország: Könyvtárak, járdák, vízvezetékek, iskolák, s bennük az örök tanulság: Mi eltakarja, mik eltakarják, — igazából: — fölemelik. Fölemelik; de szemmagasra. És így lesz egyre láthatóbb ez az időn, határokon át ható erő, a vers, a közöny páncélját átverő derű, a dal s — Petőfi szavaival — fagyba, esőbe kivert keserű átok, így lesz lákható, s szelíd ez az, országnyi ház, — haza: Megértett múltunk halmaza lövőnknek — emberibb. 40 Miskolczy Ferenc festménye: Múzeum előtti tér. „KECSKEMÉTNEK TÓGÁTUS DIÁKJAI VANNAK” KIS KÖNYV A ROMAN NÉPKÖLTÉSZETRŐL „SALAMON ANTAL KÖNYVKÖTŐ KÖLTSÉGÉN” SZÁZHUSZONHÉT ÉVES KECSKEMÉTI NAPTÁR BUDAY DEZSŐ ORGONASZÓ CÍMŰ VERS KÉZ IRATA ELŐKERÜLT EGY 19L0-ES KECSKEMÉTI DIÁKLAP (Pásztor Zoltán felvétele) Kiállítás Kecskemét irodalomtörténetéről A református könyvtár és a megyei könyvtár közösen kiállí­tást rendezett Kecskeméten, a Református egyházközség Sza­badság téren levő épületében. A tágas teremben, s a hozzá kap­csolódó folyosón időrendi sor­rendben tárlókban és tablókon mutatják be az eredeti nyom­tatott kiadványokat, újságokat és folyóiratokat, kéziratokat, levele­ket, valamint fotómásolatokat és egyéb emlékeket, amelyek ötle­tes elrendezésben, szemléletesen tárják a látogatók elé Kecske­mét több száz esztendőre vissza­tekintő, gazdag hagyományokkal rendelkező irodalomtörténetét. □ □ □ Ha belép az ember az ajtón, azonnal körüllengi a történelem levegője: Agricola János, a 16. században a híres Wittenberg városában tanult. A tudós férfiú egyik latin nyelvű versében szü­lővárosát, Kecskemétet is említi — olvashatjuk a fotómásolaton. (Az eredetit Brassóban őrzik.) Agricola 1563-ban megjelent könyve becses várostörténeti do­kumentum a reformáció idejé­ből. • Részlet a kiállításból. • A látogatók szívesen időznek a tárlók előtt. érdekében. Egy hivatalos levél­ben 1752-ben azt. igyekeztek bi­zonygatni Mária Terézia király­Tó'vább lépünk. Ott látjuk Kecskeméti-V égh Mihály írását. Kodály Zoltán az ő művének ih­letésére, s szép szövegére alkot­ta meg nagy és maradandó mű­vét. a Psalmus Hungaricust. □ □ □ Ki ne tudná, hogy Mikszáth Kálmán Beszélő köntös című re­génye szintén kecskeméti logan- tatású? A nagy író a hírős vá­ros „csodatevő kaftánjának” le­gendáját innen vette. Egy pil­lantás az üveg mögé, hogy ezt saját szemünkkel is lássuk. II. Rákóczi Ferenc, a „Nagy­ságos Fejedelem” menlevelet adott a kecskeméti Selymes Já­nos részére. Itt láthatjuk ma­gunk előtt. Felette Göböl Gáspár portréját helyezték el. A kétszáz- harminc éve született író, aki Kazinczy barátja volt, egyik könyvének ezt a különös címet adta: „Utazó lélek azaz: széllyel járó gondolati egy ollyan lélek­nek ... ki a világnak bizonyos részét bejárván utazásairól szá­mot ad.” □ □ □ Elidőzünk annál a résznél, ahol Kecskemét gyönyörű har­cának emlékeit látjuk, saját is­kolája magasabb szintűvé tétele nőnek, hogy jogos a kérelmük, hiszen „Kecskemétnek tógátus diákjai vannak"! A továbbiakban egyre színe­sedik, változatossá lesz a kép előttünk. Látunk egy 1809-ben kiadott szótárt; megismerked­hetünk azzal a Simái Kristóffal, akinek .,Igazházi'' című színmű­vével nyitott Kelemen László színtársulata Budán, 1790-ben; látunk olyan MátyásíjsQrqkát' melyeket a korabeli cenzúra ki­hagyott; előttünk áll művein ke­resztül Nagy István, Kecskemét első irodalmi kutatója; termé­szetesen itt van egy része a Ka­tona-emlékeknek is szemlélgel- jük Táncsics Mihály iskolai anyakönyvét; a Petőfi-barát Ba­csó János kéziratos versgyűjte­ményét; a Kossuth-párti Tatai András tankönyvét; Horváth Cyrill szépirodalmi munkáit: kis könyvet a román népköltészet­ről (a kecskeméti Acs Károly az országban elsőnek vállalkozott kiadására, 1858-ban); van itt Fetöfi-levél, Jókai-kéizirat, s egy. Pápáról előkerült kecskeméti kalendárium, 1847-ből; (Salamon Antal könyvkötő költségén” lá­tott napvilágot.) Fel sem lehet sorolni min­dent. Arany Jánostól, Jókai Mórig, Horváth Dömétől Kada Elekig, és Buday Dezsőtől (Az Orgonaszó vers kézirata példá­ul!) egészen a ma is Kecskemé­ten élő írókig itt sorakoznak a művek, emlékek, dokumentu­mok. □ □ □ Egy első kiadású Ady-kötetre pillantva gyorsabban kezd verni a szívünk; s látjuk- Sínké Brr in­nék, Kecskemét 1919-es város­parancsnokának • könyyeit. (Az Optimisták részben Kecskemét­ről szól); és előkerült egy 1910- es diáklap, amelyet a később világhírűvé vált sakkszakember, Tóth László szerkesztett. □ □ □ Meg sem kíséreljük a gazdag tartalmú kiállítás sok becses anyagának felsorolását. Nem egy, de húsz cikk kellene hozzá. Kü­lönösen, ha a legutóbbi 30 év irodalmi termését bemutató részt is ismertetni akarnánk. Ezért csak ízelítőnek említünk néhány nevet, címet. A régebbi és újabb Kiskunság; a Biztató, az Aranyhomok, a Forrás; s a könyvek: Joós Fe­renc, Orosz László, Szekér End­re, Zám Tibor, Buda Ferenc, Hatvani Dániel. Gál Farkas és mások önálló kötetei; különböző antológiák bizonyítják együtte­sen a folyamatosságot a hírős város irodalmában és könyvki­adásában. □ □ □ Külön fejezetet érdemelne an­nak méltatása, hogy a két világ­háború között milyen gazdagon virágzott itt a szellemi élet; különösen Tóth László jóvoltából. S akkor alkotta legszebb müveit a nemrég elhunyt Sántha György, akinek könyveit, és nagyméretű portréját a kiállított tárgyak közt könnyű felfedezni. (Jó érzéssel halljuk, hogy az oly haladó gondolkodású, igényesen alkotó költő verseit kötetben is­mét közönség elé akarják vinni.) □ □ □ Jó ötlettel rendezték meg a kiállítást épp az ünnepi könyv­hét idején (bár ma is látható még); s ragyogóan összevág az­zal a törekvéssel, hogy a hírős város irodalmi értékeit ismer­tebbé tegye. Az ex libris és az éremművé­szeti bemutató ugyanott látható. Most csupán a három kiállítás jó összhangját hangsúlyozhatjuk. Varga Mihály CSANÁDI IMRE: Ibolya Már borzolják a szellők ■ ébresztik, csiklandozzák, — mocorog is a vén hegy, nyújtózik, dolgához lát. Nedveket noszogat szét tetszhalott, nyurga fákba, bokrok avar-alomját ibolyával kihányja. Ibolya nyit fehéren a roncs-présház farában, — anyám ültette egyszer, ■ talán még lánykorában. Földajkálta magának tulajdon gyermekének — Most fehér ibolyával parádéz az egész hegy NÉMETH GABRIELLA: Újra magába zár TVIegrázkódik a csönd mélység magasság összecsendül én egy harangbongás egyszer már enyém volt ez a zengés ez a parttalan csönd ez a tenger a kettéhasított éjszaka «Ö résvonala aljra összeforrott anagába zár M óró beletörült a mozsárba, kissé vállból, azzal a jel­legzetes félfordulattal, az­tán átszólt a mellette várakozó­nak: — No, olvasd fiam... Mit je­lent ez a két betű? — Recipe — felelte a fiú. — Magyarul: vény! Így kezdődik minden orvosi előírat. — Igen, így kezdődik ... — ismételte az öreg és eltűnődött. Hányszor kérdezte a homály­ba süppedő évek során, s hány­szor felelték neki! Végy füvet, gyökeret, vagy más anyagot, ennyit és ennyit, és készíts be­lőle főzetet, forrázatot, vagy pilulát. Hol vannnak már azok a noviciusok? Egész család. Néha megsüvegezik az utcán, hirtelen azt se tudja: melyik? Dehát mindegy az; fő, hogy egy kicsit őt folytatja mind. akkor is. ha mai- nem köszön vissza. Felnézett a vállas, inkább atlé­ta. mint tudósíorma fiúra, s ki­húzta magát, hogy legalább a fü­lét meszelje. Tetszett neki. hogy olyan pajkosan kukkant szét a szemüvege mögül, mintha min­dig tréfára készülődne. „Ejha, de magasra nőttél! — No. várj. csak, adod te még alább is!” De a fiú csak olvasta a vényt, hibátlanul, s amint a végére ért. fogta a kézi­mérleget, játszatta az. ujjal közt. ahogv az öregtől látta, bemérte a porokat sorba és keverte, osztot­ta, ahogy dukál. Móró szófián nézte, s derült. Minek is zavarta volna? Első nap látta, hogy ke­zéhez áll a szarukanál, a feje is fog — ezzel nem vall szégyent; a többit meg majd rárakják az évek. Tegnap feldobta azt a ménkőnehéz rézmozsarat, s játszott vele, mint a labdával. Hadd játsszon! Majd megcsendesedik. Itt csak kis idői. tölt. visszaköveteli az egyetem. nem látja egy darabig, aztán rö­vid hetekre megint az övé; igv telik két év. három, közösen fa­ragják. s egyszeresük fuccs!. in­dul a többi után. A kollégák a telefonhívás miatt ugratják. De. hát csoda? ... Egész nap csipognak neki a lányok! Mit tegyen, ha nem hagyják békén? Játszik velük, mint a mozsárral. Az is baj? ... Elvégre egyszer fia­tal.’ Majd elunja... Az apjának, tudom, nem telefonáltak. Ki csi- vitelt egy vonatfékezőnek? Leg­följebb a forgalmista kiabált, hogy: „Hé Kalász, az istenfáját magának! Hová a dögnyavalyába tolatunk? .. Gyerünk má!... Kész van már?...” És Kalász József rohanvást iparko­dott. Más világ volt az. ott egye meg a fene. — Ami a recepten írva vagyon. látom, tudod. Mast azt mondd meg: mi van mögötte? — Mögötte? — somol.yodik el a bajuszkája alatt, — Talán alatta, a táraasztal ___ Gábor bácsi tet­t e rá. — Buktál! — csap rá Móró, s dalol a benseje. — Márpedig, aki ezt nem tudja, jó patikus nem le­het. — S élvezi, hogy hebeg-ha- bog. toporász; az izomlorony. — H.át, nem tudom... Nem én. — Akkor idefigyelj... Szeret­ném, ha megtanulnál mögöttük olvasni. — A kutyanyelv fölé ha­jolt. mint orvos egy ismeretlen szív fölé. — Nézd... Az egyik mögött sápadó gyermekarc. a tor­ka fáj, A másik mögött egy asz- szony dobálja magát az ágyon. „Szükség esetén egy port”. De va­jon még hányszor lesz rá szük­ség? A kéz már alig várja— És a harmadik, a sokadik; arcok, száz és ezer arc: elmegy a hat­van. mire mindet kibetűzöd. És tekintetek, kétségbeesettek, kö­n.yörgők ... és kezek, melyek szét­hasadnak. mint a bokrétafa uj­jasán osztott levele, és kérnek tő­led. Ezt látnod, hallanod kell fiam. enélkül fabatkát ér a tudo­mányod. A behemót szorosan melíéállt, itta a szavát. — Más is van. azt se vigyem sírba. Vidéken dolgoztam akkori­ban lent az Alföldön, az isten háta mögött. Egy szem fiam volt, .szerelemgyerek, még kicsinyke. Tudod te, milyen hatalom volt a tüdőgyulladás? Akibe belekapott, annak készíthették a koporsót. Aa orvos nem mondta meg, fölírta, a receptet. Az, a recept sikította a fülembe, hogy: vége! Hiába ha­dakoztam, elvitte. Azóta a peni­cillin begörbítette azt a kaszát, s valahányszor olvasom a vényen, lent a sarokban, hogy: pneumonia — kiáltani szeretnék a boldogság­tól. hogy nincsen már hatalma. Csakhogy ezt is megérhettem, fiam. No, meg azt a másikat... Mert volt arra kaszás elég. Tú­lontúl is sok. Tudod te. milyen idő volt az9 Olyan szegénység, fekete szegénység, mint némely göndörszőrű mangalicamalac. — Tudom — hagyta rá a fiú. — Apámék tízen voltak testvérek, közülük is szedett hatot. Az volt a nagyobb betegség, apám mindig mondta. Móró szeme ravaszkásan meg­csillant. — Akkor legalábbb ne­vessél a szomorúja után. Egy nap beállít az orvos, fanyar beszédű, de tréfaértő ember. „Azt mondjad patikus, mit ír­jak? Mert ami kellene, nem ír­hatom”. „Mi volna az?” — kérdem. „Kolbászt, oldalast, meg fehér cipót nem írhatok, öreg hiba. Mert az volna itt az igazi orvos­ság ... Hát akkor mit?” „Tán szirupot, a répa levit!” — felelem. „Ügy. úgy ... ezt eltaláltad” — mondja a doktor. .Jrok nekik cu- korszirupot. naponta négy evő­kanállal — és az oldalát fogta nevettében. „De kifogok rajtuk! Hadd nyeljen a cselédember pu- lyája édeset, úgyse szívott az anyja melle óta!” S attól fogva mindegyre azt írt, én meg készítettem. „Hej. csak furfangos ember vagy te Móró!” — mondogatta, ahányszor előjött, s pukkadozott a nagybérlőn, meg mennyei hely­tartón, akik az élet dolgát arra­felé igazították. Az öreg a kutyanyelvre bökött. — Ez is a rp. mögött van, nem­csak a gyermekhalál. A többit... láttad magad, ami azóta abba a parlagba töretett. Villany, téesz. orvoslakás, rendelő. Így csak ha­marább begörbednek azok a ma­radék kaszák. De negyedszáz év nem sok: egy villanat idő; s a ja­va még hátra van. Ezt is kösd be az eszedbe, oda. a telefonálgató kislányok mellé. Vagy bánom is én, akárhová, de bent legyen, érded? — hogv mire azoknak a nevét se tudod, a régi sötétségre még emlékezz. Te zöldfülű!... No. olvasd a következőt. — Recipe codeinum... — kezd­te a fiú és hálásan nézett rá. SZOLNOKI ANDRÁS: A receptek mögött

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents