Petőfi Népe, 1975. május (30. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-15 / 112. szám
1975. május 15. • PETŐFI NÉPE 9 5 A negyvenkettedik szemműtét után Olyan könyvről ejtünk most néhány szót, amelyben nem az írói lelemény, nem az alkotói fantázia csalogató játéka, s nem is a stílus szépsége-varázsa a megejtő, hanem a sorok mögül minduntalan kivillanó valóság. A tények meggyőző és bizonyító ereje. Azokban lelhető fel a nagy formátumú kötet kétszáznegyven lapján végig, a líraiság és a drámaiság. S a gondolkodásra kényszerítő, önvizsgálatra sarkalló, a múlt- banézésre ösztönző tények, adatok olvasásán keresztül erőt ad az emlékezés. Nemrég tért vissza belgrádi meghívásáról dr. Vass Zoltán az orvostudományok kandidátusa, a Bajai Városi Kórház szemészfőorvosa. Kórházi szobájában külföldi meghívásának céljáról és országosan elismert szemműtétjeinek jelenlegi eredményeiről beszélgettünk vele. — Hogyan került sor a Belgrádi Országos Gyermekgyógyászati Szemészeti Tanszék meghívására? — Már a korábbi években kialakult szakmai, baráti kapcsolat Baja és Zombor kórháza között. 1972-ben előadást tartottam Zom- borban a városi kórházban a műlencse beültetésről filmvetítéssel illusztrálva. Az előadás iránt igen komoly érdeklődés mutatkozott. Jugoszláviában ezt a műtétet még ma sem végzik. Magyarországon is csak két helyen: Miskolcon és nálunk, Baján. — Magam is több éven át tanulmányoztam az ezzel kapcsolatos orosz, angol, amerikai és nyugatnémet szakirodalmat. 1972-ben részt vettem egy európai szemészkongresszuson, ahol tág teret kapott a műlencse-beültetés is. El kell mondanom, hogy kezdetben sok ellenzője volt világszerte ennek a műtétnek, mert nem hozta meg a 100 százalékos eredményt, sőt egyes esetekben komplikációk is felléptek. Ma már ezeken a nehézségeken túljutottunk de azért még mindig akadnak ellenzői a műlencse-beülte- tésnek. Magam 1970 nyarán — 6 évi előkészület után — végeztem az első műlencse-beültetést egy fiatalemberen, aki azóta is tökéletesen lát. összesen 42 esetben helyeztem be műlencsét, s örömmel mondhatom, hogy valameny- nyit sikeresen. — Milyen tulajdonképpen egy ilyen műlencse, amellyel vissza lehet adni sérült szemű emberek látását? Üvegszekrényéből ampullát vesz elő és kezembe adja. — Ez volna az — nézem csodálkozva. — Igen, csak nézze meg jobban. Az ampullát a fény felé tartva látom, hogy a folyadékban egy 5 milliméter átmérőjű, 0,1 milliméter vastag és 0,11 gramm súlyú (ezt tőle tudtam meg) kis átlátszó lencse úszkál, melynek oldalán egy igen finom műanyag rugó helyezkedik el. Ez kerül be a szembe műtéti úton. Ára 5500 forint, melyet a bajai kórház közvetve Nyugat-Németországból szerez be pontos méretre készítve. A csodálatos kis lencse any- nyira lekötötte a figyelmemet, hogy majdnem elfelejtettem megkérdezni a belgrádi előadás eredményét. — Ilyen előzmények után kaptam meg a belgrádi meghívást, amelyet igen megtisztelőnek tartottam. Előzőleg itt járt nálam dr. Se. Boskó Jovicsevics — a már említett belgrádi szemészeti tanszék vezetője — hogy személyesen nézzen meg egy műlencse- beültetést. — Látogatását követően levelet kapott tőle Vass doktor, amelyből csak néhány mondatot idézek: „Igen boldog vagyok, hogy megköszönhetem az osztályán tett látogatásunkat... Áldott és hasznos ez a dolog, amelybe belefogott. Minden amit láttunk mély benyomást gyakorolt ránk és ígérem, hogy jó követője leszek...” — A belgrádi filmvetítéses előadásomat mintegy 200-an hallgatták végig. Szakorvosjelöltek és az intézet orvosai. Utána jó néhány szakmai kérdést tettek fel amelyre ott mindjárt válaszoltam. A kölcsönös tapasztalatok igen jól szolgálják az orvostudomány továbbfejlesztését, hiszen e nélkül új műtéti eljárásokat, gyógymódokat nem tudnánk alkalmazni. Belgrádban például tömegesen és igen eredményesen alkalmazzák a kancsalság gyógyítását, további kifejlődésének megakadályozását. — Ezt egyébként nálunk Baján is évek óta sikeresen végezzük. A bajai járásban már minden óvodát és óvodáskorú gyermeket „végigszűrtünk. Aki időben — 2—3 éves korában — átesik a szűrésen és megállapítottuk nála a kancsalságot, az szemüveggel, szemizom-tornáztatással gyógyítható. Van azonban eset, amikor csak műtéti úton érhetünk el eredményt. Hangsúlyozom, mindezt iskolás kor előtt kell elvégezni, mert akkor még jóval eredményesebb a gyógykezelés. — Milyenek a szemmütétek jelenlegi eredményei és milyen további lépés var ható? — A több mint 40 műlencse- beültetés, de más jellegű szemmütétek is ma már igen kedvező eredményeket hoztak. Egyra inkább kérik a rászoruló betegek a műlencse beültetését, ha ezt a szakorvos javasolja. A műlen- csék beszerzésére a megyei tanács eddig is igen komoly anyagi támogatást nyújtott. A további lehetőségek, új utak, műtéti és gyógyászati eljárások kutatása. hogy minél több beteg szemű ember újra láthassa azt a sok szépet, ami körülveszi életünket. — Köszönjük a beszélgetést. Szabó Ferenc FELVÉTELI ELŐZETES Jelentkezők a fővárosba Budapest felsőoktatási intézményeibe évente elég szép számmal vesznek fel Bács-Kiskun megyei diákokat, is. De a boldog „felvételt nyerteknél” jóval nagyobb azoknak a száma, akiknek nem sikerült bejutniuk a kiszemelt egyetem valamelyik szakára. Gyengíti az esélyeket, hogy változatlanul nagy a tolongás a felkapott. divatos szakágaknál, és érthetetlenül kisebb az érdeklődés a jövőt illetően ígéretes pályák iránt. Az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem Állam, és Jogtudományi Karára például 200 fiatalt vesznek fel és hatszoros a túljelentkezés. A bölcsészettudományi kar 190 helyére legalább tízszer any- n.yian pályáznak. A pszichológia, könyvtár és népművelés szakon minden helyre 15-en jelentkeztek. Kedvezőbb a kép a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen. A mezőgazdaságtudományi karra 210, a gépészmérnökire 140 helyet hirdettek, s a diákok közül ennek a számnak a kétszerese vár felvételre. A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemre 390-en iratkozhatnak be. s több mint ezren versenyeznek. A Kertészeti Egyetem termesztési karára 90. tartósító ipari karára 80 fiatal juthat be a megfelelő tudás birtokában aránylag közelharc nélkül Kérdésünkre — hogy milyen változtatások lesznek az, idén a felvételi vizsgák rendszerében — a Művelődésügyi Minisztériumban a következő felvilágosítást adták. Változtattak, pontosabban finomítottak a pontozás skáláján. Erdig másfél pontonként ugrott a skála, vagyis a maximális 10 pont után nyolc és fél következett és így tovább, most viszont 10—9—8 stb. sorrendben követik egymást a pontok. Ez jobban széthúzza az élmezőnyt, igazságosabbá teszi azoknak az esélyeit, akik ugyan nem tudták megszerezni a tíz pontot, de a „nyolc és fél” osztályozásnál többet érdemelnek. Jó hír a levelező tagozatokra jelentkezőknek! Eddig azoknál, akik egy évnél régebben érettségiztek — és ők voltak többen — csak a felvételi vizsga eredménye számított. Az idén ez a gyakorlat úgy módosult, hogy aki négy éven belül érettségizett és a felvételi vizsga tárgyaiból jó jegyei vannak, ugyanúgy hozhatja a pontjait, mintha nappali tagozatra készülne. Természetesen csak akkor, ha számára ez a kedvezőbb. A jelentkező maga döntheti el, hogy melyik módot választja Nem árt tudni, hogy az egyetemekre való jelentkezés március 30-án lejárt. Annak, aki kicsúszott a határidőből, egv évet kell várnia. A jelentkezéseket még nem összesítették, de annyi biztos, hogy a felvételi keretszámnál — az ország összes felsőfokú intézményében 14 ezer 600 — jóival többen pályáztak. Országszerte május 26—27-én készítik el az írásbeli vizsgadolgozatot matematikából és fizikából. Június 24-én a többi tárgy írásbeli vizsgája következik, ezután /kerül sor a szóbelikre. V. Zs. Legenda nélkül. Ez az egyszerű cím a valóságot sugallja ugyancsak; mint ahogyan az alcím is a maga konkrétságában: Száz partizán és ellenálló története. A szerző — Vadász Ferenc —, fáradságos munkával, s nagy lelkiismeretességgel összegyűjtötte azoknak az eszméért harcoló — s azért ugyancsak megszenvedő — hazafiaknak, harcosoknak az életrajzi adatait, akiket — néhány kivételével —, nem ismerhettünk meg sem a tankönyvekből, sem pedig az elmúlt esztendők politikai történetéből. Azoknak állít emléket az író, akik már nem élnek. □ □ □ Jellemző és sokat eláruló a száz ember átlagos életkora, harminckilenc év. Azt mutatja ez, hogy a derék harcosok nagyobbik fele egészen fiatalon elvesztette életét. A partizánok között jó néhányan a húsz évet sem élhették meg. A legtöbb közülük érhetően, munkás volt; ám soraikban harcoltak a Hor- thy-hadseregnek végleg hátat fordító hivatásos katonatisztek, polgári származású értelmiségiek, s parasztok fiai is. A lakatosok, segédmunkások, bányászok mellett tanítókat, tanárokat, sőt papokat is találunk. Azt bizonyítja ez, hogy a társadalom minden rétegében megtalálhatók voltak a második világháború előtt és alatt a népelnyomó rendszer ellen fellépő hazafiak. □ □ □ Hány és hány nagyrahivatott, tehetséges ember pusztult el a magáénak vallott haladó eszmék védelmében! A Villon költészetéért rajongó Bauman István; a mérnök Féner Oszkár, aki a Sorbonne hallgatója volt Párizsban; Rácz Károly, aki csodagyerekként, húszévesen egyetemi magántanár lett; a különös sorsú Weisz János, aki egy ideig francia miniszteri székben ült, mint a kormány tagja. Sokakról olvassuk a kötetben, hogy ebben vagy abban a tudományban, mesterségben tehetséges volt. Idejük, erejük, sőt életük mellett feláldozták a tehetségüket is. □ □ □ A partizánharcoknak, az ellenállási cselekvéseknek sokféle formája volt. Vonatok kisiklatása ; részvétel a Vörös Segély mozgalomban; röpcédulák eljuttatása sokakhoz; robbantás stb. Megannyi jól bevált módja annak, -hogy az ellenséget gyöngíteni lehessen, s egyben biztatást adni azoknak, akik reménykedve várják a felszabadulást, a jobb világ megérkezését. A harcok színhelyeit fel sem lehetne sorolni. Spanyolországtól a francia hadsereg- mozgásterületein keresztül a brjanszki erdőrengetegig és Brüsszelig, meg Rómáig nyúlnak a szálak □ □ □ Csak döbbenten és nem kis keserűséggel olvassuk azokat a sorokat, amelyekben az elszenvedett kínzásokat írja le a szerző. S azokat, melyek hírt adnak a hősök haláláról. „Az országúton érte a halálos lövés”; „a magához kötözött robbanóanyaggal együtt pusztult el”; „a nyilasok a Duna-parton kivégezték”; „véres tetemét a Vár fokáról a mélybe lökték”; „három golyó járta át a szivét”. Az ilyen mondatok olvastán kinek ne szorulna össze a szíve és az ökle? De olvassuk a meggyőződés által erőre kapott töret- lenséget is: „Nem tudták szóra bírni”; „Haláláig hallgatott”. □ □ □ A könyv szereplői közül ketten Bács'-Kiskun szülöttei. Fisch Emilt Kiskunfélegyháza adta a nemzetközi munkásmozgalomnak. A Szovjetunióban az ő tervei alapján készültek el a harmincas években a nyersfilmgyárak. Miután 1938-ban hazatért hazájába, s harcolt a mozgalomban, elíogatása után nagy kínzások után kivégezték a fasiszták. A kunszentmiklósi születésű Vargha Károly egy időben a Royal Revűszínház titkáraként dolgozott. A mozgalom derék katonája volt ő is. Mint Szalvai Mihály, a későbbi tábornok, akiről Kecskeméten utcát is elneveztek. Annak emlékére, hogy ebben a városban volt egy ideig hadtest- parancsnok. Előtte többek között a spanyol szabadságharcban is részt vett. □ □ □ Erőt adó emlékezés ez a kötet, amely az ifjúságnak íródott, a hazafias nevelést segítő eszközként, s amelyet minden felnőtt is elolvashat, aki időnként szeret visszanézni a múltba, amelynek ő maga is részese volt. A könyvből arról értesülünk, hogy a magyar harcosok emlékét őrzik más népek, akiknek szintén drága a szabadság, a visz- szanyert emberi élet. Boczor József neve egy francia kötetben szerepel; Borhegyi Tamás nevét egy gránitkőre vésték a Szovjetunióban; Kereszti Sándoré egy római obeliszken található, háromszáznál több olasz antifasiszta harcos neve mellett; s Lö- vienwirth Miklósnak Belgiumban olvashatja minden odalátogató a nevét, a svhaerbeekj Hősök temetőjében. □ □ □ A Móra Kiadó jó ügyet szolgált, amikor megjelentette viszonylag nagy — tizennégyezres — példányszámban Vadász Ferenc könyvét. A szerző, aki Kecskemét — és az akkori megye — első számú pártvezetője volt, a felszabadulás után, jú érzékkel kutatta fel a dokumentumokat, gyűjtötte össze a még fellelhető emlékeket, s szólaltatta meg a tragédiákat túlélő szemtanúkat: a rokonokat ésí barátokat, harcostársakat. így tudott meggyőző, hiteles, tényszerű képet festeni, a valóságnak megfelelő portrékat rajzolni a partizánokról és az ellenállókról; akik csaknem valamennyien a kegyetlen fasizmus öldöklése közben vesztették életüket. Varga Mihály Szőnyegportrék Az örmény szőnyegszövők új kifejezési formái sajátítottak el, tudományos és kulturális világhírességek, irodalmi hősök portréit szövik szőnyegeikbe. Az újfajta faliszőnyegek a Szovjetunión kívül Angliában, Olaszországban. NSZK-ban, Franciaországban, Belgiumban, Hollandiában, Svédországban arattak nagy közönségsikert. Az örmény szőnyegekkel a világ számtalan múzeumában találkozhatunk. Az évszázadok során a díszítő iparművészet örmény mesterei számos ritka szépségű művet alkottak, ősi hagyományaikat megőrizték és tovább gazdagították nemzedékről- nemzedékre. (APN — KS) Szivárvány a barlangban A kirgiz tudósok csodálatos szépségű barlangot fedeztek fel az Ala Too hegyei között. Napnyugtakor, amikor a barlangba behatolnak a lenyugvó nap ferdén eső sugarai, az üreges kvarckristályok a szivárvány minden színében tündökölnek. Kirgizia szívében sok a karsztos eredetű barlang: a „Hajdarkan” higanybányában az előfejtő vájárok minden évben mesébe illő kővirágokkal díszített barlangokra bukkannak. Ezeknek a virágoknak sok esetben nincs is szükségük arra, hogy az iparművészek bármit változtassanak rajtuk: a sokszínű kristályokat egyszerűen csiszolt márvány lapra, vagy vörös, illetve kék ónixlapra helyezik, s máris a kiállítási tárgy szépségével hatnak. (135.) Mi pedig nem egészen »másfél óra műltva elindulunk... Nincs idő. Nem várhatok tovább. El kell kezdenem. — Olga ... kedves... — tétova a hangom. Hogyan kezdjek hozzá? Felemelkedik ő is. Elém lép. Az arcom fürkészi. Gyanakvás csillan a szemében: — Ugye... nem azt akarod mondani...? Veletek megyek: Veled megyek! Erő kell, erő! Megrázom a fejem. Határozott leszek, és ha kell, kegyetlen is, mert így muszáj! — Itt kell maradnod! — mondom ki végre, és gyorsan folytatom, sietve, nehogy félbeszakíthasson. — Értsd meg: a fiúkban még sok a fantázia... Azt hiszik, át bírunk törni. Nem ... nem. Én tudom, hogy nem. Körül van véve a klaslrorrv. Ha áttörünk, akkor is utolérnek egykettőre. Lovaik vannak. .Reménytelen, be kell látnod .. fin már beláttam. Hallgass rám. Miértünk nem kár. A puskagolyót kilövik, aztán mikor a pályájának a végére ér. szép ívben leesik. Mi odaértünk a röppálya végére. — Már talán nem is azt mondom, amit eleve akartam, csak ami a számra jön. — Sohasem mi szabtuk meg a sorsunkat. Sokijn voltak olyanok, mint én. akik nem hittek a háborúban. Egyszerűen ... sorsunk lett a háború. Azt mondták minekünk : kötelesség. Erre tanítottak mindnyájunkat. És mi nem kérdeztük, miért, nem is tiltakoztunk. nem igyekeztünk megérteni a dolgokat. Mindent úgy vettünk. ahogy ért. bennünket. Mentünk. mert azt mondták, gyerünk. Gaszton téved: nem most ugrunk bele a hideg vízbe. Az elején ugrottunk bele. évekkel előbb. De elfelejtettük megnézni, mennyire van a túlsó part. Van-e egyáltalán túlsó part... Vétkeztünk. Elsősorban magunk ellen ... — Nem igaz! — jut végre szóhoz. — Ne beszélj így! — elfúl a lélegzete — De. sajnos, igaz. Kékszemű .. Megfogom a vállát. Belenézek a szemébe. Meg kell értenie! — Nem az a fontos, amit mondunk. az számít, amit cselekszünk . . A szavakat ki lehet javítani szavakkal. A tetteket csak a tettek igazíthaiák helyre... Te majd tudni fogod, hogy mi megpróbáltuk kijavítani, amit elrontottunk ... Valahányszor odaülsz a zongorához, és az Appassiona- tába fogsz, eszedbe jutunk ... — Hallgass! Ne gyötörj! jajául fel. — Nem gyötörlek... — fésülök bele az ujjammal sima hajába.— Most már tudom, mi az Appas- sionata értelme. Neked köszönhetem. meg a fiúknak. Az Apassio- nata . . . szép indulatok, nagy indulatok gyűrkőzése. Ahogy énköröttem kavarogtak Szojka és Gaszton szép szndékai... Ostromoltak nagyszerű elszántságukkal, és én ... én inkább az óvatosságot választottam. Megtörtek rajtam a tiszességes vágyak... Én csak gát voltam ... akadály. Ellenemre kellett gvűrközniük ... Nekik volt igazuk. Én tévedtem. Azt hittem, hogy elmúlt a nagy férfiálmok ideje.. Pedig ha semmikor most éppen szükség * lett volna rájuk ... férfiálmokra ... cselekedetekre... Szenvedélyekre. amiket el akartam fojtani bennük... Ez történt. Te megérted. Ne vedd szentségtörésnek: ez énbennem az Appassio- nata története. Szép szenvedélyek, nagy indulatok összecsapása rideg józanság-falakkal... amikor az elszántság csak úgy bír diadalmaskodni, hogy elpusztul a győzelmébe .. — Ne kínozd magad! — néz fel rám könyörögve. — Engem is kínzol. ha magadat bántod!... ■— Szorosan közel léD hozzám. Csaknem összeér az arcunk. Forró a lehellete. akár a szavai: — Én ... Hát el tudnád képzelni egy pillanatig is. hogy elmaradjak mellőled? Vagy... nem hiszed... nem hiszed, hogy szeretlek? — Döbbenten rebben meg a szeme: — Vagy... te. te nem szeretsz eléggé engem! — kiált fel riadtan. Bár ne könnyezne! Nem volna ilyen nehéz a kötelességem. Ha most megmondanám... Nem, gyáva vagyok hozzá. De hát őérte hazudok: — Annyira szeretlek, hogy azt akarom, maradi életben! Nem engedhetlek beleugrani a bizonytalanságba. Ha nem hoztalak volna magammal... Egyszer hallgattam az érzéseimre... Mosoly csillan át a könnyein: — Hallgass most is rájuk... Azt súgják, hogy vigyél magaddal... Hallgass rájuk! Merj magaddal vinni! Lásd. ha én nem kényszerítem ki belőled akkor, hogy szembenézz magaddal, és merj szeretni... Nem merted elhinni magad se! Gyenge vagyok. Muszáj leülnöm az ágy szélére. — Sokáig voltam egyedül... — Nem is tudom, miért beszélek. — Pista Simon Pista is egyedül volt. Mint egy nagyra nőtt gyerek, egy gőgös kamasz. Egy világért se panaszkodott volna, nehogy megtudják mások, hogy szenved. Inkább cinikusnak mutatta magát. Álarcot öltött. Egyedül volt... — És az a soproni kislány, aki belehímezte Pista er- dészzubbonvára varrott szívbe, hogy „Tempus”? Miért nem gondolt rá Pista? Vagy talán az a lány is ,.. — Fakéregbe vésett, zubbonyokra varrt szívek... — Egyedül volt — folytatom hangosan. — Akárcsak én. Igaz, én megpróbáltam segíteni magamon. Veled. Rosszul fogtam hozzá. És végtére mégis egyedül kell maradnom ... Egyedül... Igaz, te itt vagy, és hallgatod ezt a sok ostobaságot. Miért nem szakítasz félbe? Lágyan megérinti az arcom: — Miért vitatkoznék veled? Most... Ügy is tudod, hogy nem vagy egyedül. Elég az. ha az ember szeretni tud egy kicsit... Nem tudok szeretni eléggé. Vagy talán ... Nem érti, hogy meg akarom menteni az életét! — Értsd meg. hogy tévedtél! — kiáltok rá. — Miért nem vetted észre, hogy gyenge ember vagyok. A leggyengébb a fiúk között. Nézd meg Szojkát! Tele van eltökéltséggel. Gaszton meg álmokkal. romantikával... Én ... én ... mindig csak ettem magam, hogy így meg úgy ... Mindig ide-oda topogtam, és végül mindig mások. a körülmények döntöttek helyettem .. Nem törődik vele. hogy mit mondok. Csak a magáét mondja: — Most. még egyszer ... utoljára ... dönts úgy. ahogy én szeretném Megrázom a fejem. Zúg az agyam. — Nem jöhetsz velünk. — De. . . Muszáj megértetnem vele! Muszáj ! — A te életednek van értelme. Benned van erő. kedves, hogy úgy élj. ahogy kell. Van erőd, hogy ne félj a nagy érzelmektől. Zongoraművész vagy. Kész művész máris! Olvan művész, aki mögött már sok minden raktározódott fel. Nem kell kölcsönkérned élményeket, érzéseket... — Ha tudnék hipnotizálni! Nem tart már sokáig az erőm. — Én nem megyek el mellőled ... — .sírva rázza a fejét — Én ott akarok lenni mindig, mindenhol ... — Olga ... kedves... már csak egy ófánk maradt. Lejár az ultimátum ... Búcsúzzunk el, kérlek, nagyon kérlek ... — Nem! — kiált fel. — Nem! — Nem engedi, hogy megcsókoljam. — Ha nem hazudtál nekem akkor, amikor , azt mondtad hogy szeretsz... Nem! Veletek megyek! Hagyd! Ne akard, hogy... (Folytatjuk.) Erőt adó emlékezés
