Petőfi Népe, 1975. május (30. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-15 / 112. szám

PETŐFI NEPE • 1975. május 15. Jubileumi ünnepségek a Varsói Szerződés 20. évfordulója alkalmából (Folytatás az 1. oldalról.) biztosítékairól nem mondunk le. Ha azonban megszűnnek a tőkés államok katonai tömbjei, legelőbb a NATO, akkor kellő megegyezés alapján egyidejűleg megszűnik a Varsói Szerződés is. Ehhez létre kell iönnie annak a biztonsági rendszernek, amely­ben a békés egymás mellett élés «elvei uralkodnak, mindenki elis­meri a népek és államok szuveré- nitását, területük sérthetetlensé­gét, tiszteletben tartja társadalmi rendjüket, törvényeiket, szokásai­kat és amelyben a vitás kérdések erőszak és fenyegetés nélkül tár­gyalásokon oldódnak meg.” Stefan Mocuty, a román kül­döttség vezetője beszéde jelentős részét az össz-európai értekezlet ügyének szentelte, összegezte a konferencia munkájának eddigi eredményeit és megállapította, hogy az értekezlet teljes sikerében lényegbevágó szerepet játszhat­nak a szocialista országok kormá­nyai és parlamentjei. A szerdai ülésen utolsóként a lengyel delegáció nevében Ed­ward Babiuch, a LEMP PB tagja, a KB titkára, szejm-képviselő szólalt fel. „A Varsói Szerződés az elmúlt két évtizedben biztosí­totta a népek szocialista vívmá­nyainak megőrzését, a szocialista közösség országainak sérthetet­lenségét és népein'- biztonságá­nak alapja és biztosítéka volt — húzta alá. Lengyelország az ed­digiekhez hasonlóan a jövőben is minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy védelmi szerződésünk tovább erősödjék. A találkozó ma délelőtt folyta­tódik és a szerdán elhangzott ja­vaslatok szerint várhatóan közös felhívás elfogadásával fejeződik be. (MTI) Megemlékezés a Parlamentben A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa a Varsói Szer­ződés 20. évfordulója alkalmából szerdán jubileumi megem­lékezést rendezett a Parlament kongresszusi termében. Az ünnepség elnökségében he­lyet foglalt Fock Jenő, a Minisz­tertanács elnöke, Biszku Béla, dr. Maróthy László, Sarlós Ist­ván, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagjai, Gyenes András, az MSZMP KB titkára, Borbán- di János, a Minisztertanács el­nökhelyettese, Czinege Lajos ve­zérezredes, honvédelmi minisz­ter, Púja Frigyes, külügyminisz­ter, Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke, Csémi Károly altábor­nagy, honvédelmi minisztériumi államtitkár, Sebestyén Nándorné, az Országos Béketanács főtitká­ra. Az elnökség tagja volt B. P. Ivanov vezérezredes, az ideigle­nesen hazánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport pa­rancsnoka és V. K, Andrjus­csenko altábornagy, a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erői főparancsnokának magyaror­szági képviselője is. Részt vettek a jubileumi meg­emlékezésen párt- és állami, tár­sadalmi és tömegszervezeti veze­tők, az fegyveres erők képviselői, a termelő munkában dolgozók, fiatalok képviselői. Ott voltak a Varsói Szerződés tagállamai bu­dapesti külképviseleteinek veze­tői és tagjai is. A magyar Himnusz elhangzása után Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára nyi­totta meg az ünnepséget,, majd Borbándi János, a Miniszterta­nács elnökhelyettese mondott be­szédet. Borbándi János beszéde Bevezetőben emlékeztetett rá, harminc esztendeje múlt annak, hogy a Nagy Honvédő Háború óriási terheit és véráldozatát vi­selő szovjet nép és hadserege ki­űzte hazája földjéről a fasiszta betolakodókat. Szövetségben a fasizmus elleni koalícióban részt vevő államokkal, összeroppantot- ta a hitlerista hadigépezetet, s ezzel a legnagyobb mértékben járult hozzá az európai konti­nens országainak felszabadításá­hoz. Mindez nagymértékben növel­te a Szovjetunió nemzetközi te­kintélyét és befolyását. Győzel­mével elősegítette, hogy a felsza­badult népek egész sora kezébe vegye saját sorsának irányítását, s ez hozzájárult a nemzetközi erőviszonyok jelentős megválto­zásához: a szocializmus kilépett egy ország kereteiből, létrejött, megszilárdult és sikeresen fej­lődik — korunk legfontosabb vívmánya — a szocialista világ- rendszer. A nemzetközi erőviszonyokban bekövetkezett változások hatásán ra az egész világon előre törtek a nemzeti függetlenség, a társa­dalmi haladás és a béke erői. A legreakciósabb imperialista hatalmak azonban rövidesen há­tat fordítottak a második világ­háború idején létrejött antifa­siszta koalíciónak és a potsdami szerződésben rögzített elveknek. 1949-ben az Egyesült Államok és nyugat-európai szövetségesei megalakították az agresszív jel­legű Észak-Atlanti Szövetséget, amely a többi paktumokkal együtt a szocialista országok, a népek forradalmi harca és nem­zeti felszabadító mozgalma ellen irányult. Ezt a lépést követte Nyugat-Németország felfegyver­zése, majd a hírhedt párizsi szer­ződés, amelynek alapján Nyugat- Németországot — a potsdami egyezmény megszegésével —„ 1955-ben felvették a NATO-ba. Így történhetett meg, hogy — tíz évvel a fasizmus szétzúzása után — Európa szívében újra feltámadt az a német militariz- mus, amely egy nemzedék életé­ben két pusztító világháborút robbantott ki, s újra veszélybe került a béke, és a népek biz­tonsága. A szocialista országoknak saját biztonságuk érdekében hatékony intézkedéseket kellett tenniük. 1955. május 14-én a lengyel fő­városban barátsági, együttműkö­dési és kölcsönös segítségnyújtá­si egyezményt írtak alá, amely Varsói Szerződés néven került a történelembe. Ez a katonai-politikai szövet­ség válasz volt az agresszív im­perialista köröknek a szocialista országok ellen irányuló terveire és biztosította a várható támadás veszélyének elhárítását. Célja az volt — és ma is az —, hogy az európai szocialista országok közös erővel védelmezzék függetlensé­güket, nemzeti létüket, szocialis­ta vívmányaikat, és az agresszív imperialista törekvésekkel szem­beállítsák egyesített erejüket. A Varsói Szerződés szervezeté­ben testet öltött és tovább fej­lődött az európai szocialista or­szágok internacionalista szellemű politikai, gazdasági és katonai szövetsége. erőszak alkalmazásáról. A Német Demokratikus Köztársaság teljes nemzetközi elismerése, az NSZK kapcsolatainak normalizálása az NDK-val és a többi szocialista országgal, a Nyugat-Berlinről megkötött négyoldalú megálla­podás mind-mind jelentős sike­rei a szocialista országok béke­kezdeményezéseinek. A hidegháborútól az enyhülés­hez vezető úton rendkívül fontos állomás a Szovjetunió és az Ame­rikai Egyesült Államok kapcso­latainak normalizálása, a létrejött megállapodások, melyek jelentő­sen befolyásolják nemcsak a két ország, hanem a két világrend- szer jövőbeni viszonyát és a nemzetközi enyhülést célzó to­vábbi akcióinkat is. A Varsói Szerződés érintett tagállamainak küldöttségei követ­kezetesen és konstruktív módon munkálkodnak a közép-európai fegyveres erők és a fegyverzet csökkentéséről folyó bécsi tár­gyalások sikere érdekében. A nemzetközi feszültség enyhülése azonban az agresszív, háborúpár­ti erőkből haragot és ellenállást Borbándi János, a Minisztertanács elnökhelyettese beszél. (MTI-fotó Vigovszki Ferenc felv. — KS) vált ki. Tudjuk, hogy az enyhü­lésnek vannak még ellenzői és ellenségei. A nemzetközi enyhü­lés fő ellenségei elsősorban a hatalmas monopoltőkés körök. A reakció erői nem tették láb­hoz a fegyvert, ehelyett igye­keznek akadályozni az enyhülés folyamatát, legalább egyes sza­kaszokon ellentámadásba átmen­ni, s ezáltal lefékezni és bonyo­lultabbá tenni a rendezésre érett problémák megoldását. Ilyen körülmények között te­hát, amikor a NATO létezik és folytatja a fegyverkezési ver­senyt, a szocialista országok nem mondhatnak le védelmi szerve­zetük erősítéséről. Az eltelt két évtized közös munkájának éppen az a legfőbb tanulsága, hogy az európai béke és biztonság leg­fontosabb záloga a Varsói Szer­ződés fejlesztése és erősítése. Borbándi János rámutatott, hogy a Varsói Szerződéshez tar­tozó szocialista hadseregek fegy­verbarátságának alapját a szö­vetséges országok társadalmi­gazdasági és politikai rendsze­rének azonossága, a marxista— leninista ideológia, az osztály­érdekek, a közös célok és fel­adatok egysége alkotja. — A mai ünnepi évfordulón is bátran kijelenthetjük — mon­dotta Borbándi János —, hogy az emberiség történelme még nem ismert olyan nemes célú szövetséget, mint amilyen a Varsói Szerződés szervezete. Barátainkkal, szövetségeseink­kel együtt kifejezésre juttatjuk: mindent megteszünk azért, hogy a Varsói Szerződés egyesített ere­je — miként eddig, úgy a jövő­ben is — a szocializmus, a ha­ladás, a viléjgbéke, nemzeti lé­tünk és szocialista vívmányaink megbízható védőpajzsa legyen. (MTI) Napjainkban újult erővel mu­tatkozik meg az az önzetlen in­ternacionalista támogatás, ame­lyet a Szovjetunió és a szocialis­ta országok nyújtottak és nyúj­tanak Indokína népeinek. Éppen május elsején, a nemzetközi munkásszolidaritás nagy ünnepén köszönthette az egész haladó em­beriség a dél-vietnami felszaba­dító erők szabadságküzdelmének világraszóló diadalát. Borbándi János ezután így folytatta: Mint ismeretes, már a Varsói Szerződés alapító okmányában hangsúlyozták, hogy a szervezet kollektív védelmi jellegű, s ezért kész részt venni minden nemzetközi akcióban, amelynek célja a nemzetközi béke és biz­tonság megteremtése és erősítése. Nem véletlen tehát, hogy a Varsói Szerződés tagállamainak egyeztetett külpolitikája — a re­akciós erők aknamunkája ellené­re is —, jelentős eredményeket hozott az európai biztonsági rendszer megvalósításáért folyta­tott harcban. A Politikai Tanácskozó Tes­tület már 1956-os prágai ülésén állást foglalt olyan európai kol­lektív biztonsági rendszer mel­lett, amely a fennálló katonai csoportosulások helyébe lépne. Javasolta egy európai korlátozott és ellenőrzött fegyverzetű övezet kialakítását és azt, hogy a két Németország területén állomáso­zó fegyveres erők birtokában ne legyen atomfegyver. Az üléfe szorgalmazta, hogy a Varsói Szerződés és a NATO kössön meg nem támadási egyezményt. A Politikai Tanácskozó Testü­let 1966-ban Bukarestben elfoga­dott nyilatkozata részletesen ki­fejtette az európai biztonság szo­cialista koncepcióját. Hazánk fővárosában 1969-ben született meg a testület felhívása Európa országaihoz, hogy mű­ködjenek együtt az összeurópai értekezlet összehívásában. Mi­után Finnország késznek muta- kozott az előzetes eszmecserék megszervezésére, a Varsói Szer­ződés tagállamainak külügymi­niszterei konkrét javaslatokat fo­galmaztak meg az értekezlet na­pirendjére. A Politikai Tanácskozó Testü­let 1972-es prágai és tavalyi varsói ülésén rendszerbe foglal­ta az európai államok biztonsá­gának és egymáshoz fűződő vi­szonyának alapelveit, állást fog­lalt a közép-európai haderő és a fegyverzet csökkentéséről foly­tatandó tárgyalások mellett. Az európai biztonsági konfe­rencia jelenleg Genfben folyó második, előkészítő szakaszát eredményesnek ítéljük, olyannak, ami a sikeres befejezéshez köze­ledik. Mindezt egybevetve reménnyel tölt el bennünket az a reális le­hetőség hogy az európai -bizton­sági és együttműködési értekez­let mielőbb a legmagasabb szin­ten befejeződhet. » ■- ' Európa békéje és biztonsága szempontjából különösen nagy jelentőségű, hogy a Német Szö­vetségi Köztársaság kormánya nemzetközi megállapodások so­rában ismerte el a kialakult európai helyzetet, a két német állam határait, és lemondott az Gromiko beszéde a moszkvai ünnepségen Szerdán délután Moszkvában, a Szakszervezetek Székházának oszlopcsarnokában is ünnepséget tartottak. Az ünnepség fő szóno­ka Andrej Gromiko, az SZKP Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere volt. Gromiko bevezetőben hangsú­lyozta h.ogy a szocialista álla­mok szövetségének céljai — bé­kés célok. A szerződés fennál­lásának húsz esztendeje alatt a résztvevők sem együtt, nem kü- lön-külön nem robbantottak ki egyetlen katonai konfliktust sem. Politikájuk nem idézett elő fe­szültséget a világ egyetlen térsé­gében sem. Az elmúlt húsz esztendőben — mondotta — a Varsói Szerződés országai következetes harcot vív­tak a nemzetközi feszültség, a konfliktusok forrásainak kioltá­sa érdekében. Márpedig ez az időszak a feszült harcok korsza­ka, konfliktusokkal terhes húsz év volt. A Varsói Szerződés országai ezekben a harcokban minden al­kalommal békeszerető politikájuk egész súlyát latba vetették an­nak érdekében, hogy véget ves­senek az önkényes cselekedetek­nek, megvédelmezzék az államo­kat és népeket a belügyeikbe va­ló beavatkozásoktól, az agresz- sziótól. Azok az országok, ame­lyekre az imperializmus nyíltan nyomást gyakorolt mélyen hit­tek abban, hogy a Szovjetunió és szövetségesei a nehéz órákban mindig segítségükre sietnek. Hányszor volt rá példa — ernlé- keztetett rá a külügyminiszter —, sürgős táviratok repültek fő­városunkba ezzel a címzéssel: „Moszkva, Kreml”, s azzal a ké­réssel, hogy védelmezzük meg őket az önkénnyel és agresszióval szemben. És ez a hit egyetlen egyszer sem ingott meg.” Az Európában végbement vál­tozások — állapította meg Gro­miko — mindenekelőtt a Var­sói Szerződés tagországainak ér­deme. A külügyminiszter elége­detten állapította meg, hogy a Szovjetunió és a szocialista or­szágok az utóbbi években ered­ményesen fejlesztették kapcsola­taikat csaknem minden tőkés or­szággal. A szovjet—amerikai viszony alakulásáról szólva a külügymi­niszter „kivételesen fontos és nagyszabású akciónak” nevezte Leonyid Brezsnyev küszöbön ál­ló látogatását az Egyesült Ál­lamokban, melyre mindkét fél nagy felelősségtudattal készül. A SALT-tárgyalások helyzetéről Gromiko azt mondta, hogy a Szovjetunió kész továbblépni a stratégiai fegyverkorlátozások te­rületén, de ebben a kérdésben, és minden egyéb kérdésben „az egyenlőség és csakis az egyenlő­ség” alapján hajlandó tárgyalni az Egyesült Államokkal, meg­hiúsítva minden kísérletet, mely sérti szuverenitását és méltóságát ellentétes külpolitikájának fő el­veivel, vagy a szocialista orszá­gok érdekeivel. Gromiko beszédét követően Ki­rill Moszkalenko marsall, a Szov­jetunió honvédelmi miniszteré­nek helyettese mondott beszédet melyben szólott a szovjet fegyve­res erők fejlődéséről, a testvéri szocialista országok fegyve­res erőinek szüntelen tökéle­tesítéséről. a Varsói Szerző­dés egyesített fegyvere» erőinek tevékenységéről. Moszkalenko egyebek között megállapította, hogy, az elmúlt húsz esztendőben a szovjet fegyveres erők korszerű haditechnikai eszközökkel való ellátottsága és a kiképzési szint tekintetében is új minőségi szín­vonalra emelkedtek. A Varsói Szerződés fegyveres erői — mon­dotta —. ma a legbonyolultabb katonai feladatok megoldására is képesek. (MTI) HÍREK naptAr 1975. május 15., csütörtök Névnap: Zsófia Napkelte: 4 óra 18 perc. Napnyugta: 19 óra 13 perc. Holdkelte: 7 óra 40 perc. Holdnyugta: 23 óra 02 perc. IDŐJÁRÁS Várható időjárás ma estig: vál­tozóan felhős idő. szórványosan záporokkal, zivatarokkal. Többfe­lé élénk, napközben helyenként erős északi, északkeleti szél. Leg­alacsonyabb éjszakai hőmérsék­let 10—15, legmagasabb nappali hőmérséklet 22—26 fok között (MTI) A Kecskeméti Agrometeorológiai Obszervatórium jelenti: május 13-án a középhőmérséklet 18,7 (az 50 éves át­lag 16,1), a legmagasabb hőmérséklet 25 Celsius-fok volt. A napsütéses órák száma 12. Május 14-én a reggel 7 óra­kor mért hőmérséklet 18,3, a délben egy órakor mért hőmérséklet 24,4, a legalacsonyabb hőmérséklet 13,8 Cél- sius-fok volt. A Kecskeméti Katona József Színház műsora Május 15. du. 3 óra: KÜLVÁROSI BALLADA Ifjúsági C-bérlet. Székesfehérvár. du. fél 4 és este 7 óra: BOLDOGTALAN HOLD MOZIMŰSOR 1975. május 15.. KECSKEMÉT VÁROSI fél 4, háromnegyed 6 és 8 órakor AZ LESZ MAJD A NAP 14 éven aluliaknak nem’ ajánlott! Színes, zenés angol film KECSKEMÉT ÁRPÁD fél 4, háromnegyed 6 és 8 órakor A FARKASSZIGET REJTÉLYE Színes, magyarul beszélő román kalandfilm MESEMOZI fél 4 és háromnegyed 6 órakor VERONIKA VISSZATÉR Színes, magyarul beszélő román mesefilm STÜDIOMOZI 8 órakor A HEGYTETŐN ZÖLD FENYVESEK 14 éven aluliaknak nem ajánlott! Színes, magyarul beszélő jugoszláv film — Faragások, festmények, diák­lányok. A „tritéka” alapelvei ma­radéktalanul érvényesültek a kecskeméti óvónőképző Intézet sorozatának ötödik, ebben a tan­évben utolsó kiállításán. A beve­zető előadás után Szeleczki Mi­hály matkói népdalokat énekelt citerázott, majd Pólyák Ferenc mutatta be faragásait és Szeleczki Mihály festményeit. Az össze­csengő. harmonizáló, szó, zene. látvány erős hatással volt a meg­nyitó résztvevőire. A rendezést Báron László tanár közreműködé­sével vállaló könyvtárosok jóvol­tából az érdeklődők a helyszínen olvashatják a makói népművé­szekről megjelent cikkeket, tanul­mányokat. — Támogatás. A megyei ifjúsá­gi alap múlt évi 388 ezer forintos pénzmaradványát az idén a bala- tonakali tábor fejlesztésére, klu­bok támogatására, a megyei cam- pingek és ifjúsági váltótáborok anyagi segítésére fordítják. A népfront jelöltjei mindenütt bizalmat élveznek (Folytatás az 1. oldalról.) mú választókerület állampolgá­rait, s az elnökség tagjait, kö­zöttük Farkas Józsefet, a megyei népfrontbizottság titkárát, Nádas Erzsébetet, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának osztályve­zetőjét, Ivanits Lajost, a járási pártbizottság első titkárát, dr. Szente Istvánt, a megyei párt- bizottság munkatársát, Papp Gé­zát, a járási hivatal vezetőjét, a város párt- és tanácsi vezetőit. A választók jogainak és köte­lességeinek ismertetése után Oláh Pál, a városi tanács elnöke mondott beszédet. Részletesen foglalkozott Bács-Kiskun megye, Kiskőrös és a környékbeli közsé­gek gazdasági, társadalmi fejlő­désével. Mint mondta, Kiskőrös az elmúlt években jelentősen ipa­rosodott, az üzemek, vállalatok termelési értéke évente félmil- liárd forint. Nemrég új szolgál­tatóházzal, autószervizzel, vegy­tisztító szalonnal, új ABC-áruház- zal, szakorvosi rendelővel gazda­godott a város. Kiemelte a ta­nyavillamosításban, új óvodák építésében elért eredményeket. Újhelyi József, a járási nép­frontbizottság titkára tett javas­latot az országgyűlési képviselő- jelölt személyére. A népfront ne­vében dr. Juhász Tibor ügyvédet javasolta képviselőjelöltnek ,s részletesen ismertette eddigi köz­életi munkásságát. A nyolc hozzászólásból az is kiderült, hogy a 20. választókerü­let állampolgárai nagyra értékel­ték Kelemen Sándor, eddigi or­szággyűlési képviselő közéleti munkáját, amelyért Farkas Jó­zsef, a népfront megyei titkára mondott köszönetét. A hozzászólások után nyílt sza­vazásra került sor, melyen a 20. számú választókerület tagjai dr. Juhász Tibort jelölték ország- gyűlési képviselőnek. Dr. Juhász Tibor megköszönte az ) állampol­gárok bizalmát, támogatását. T. L. Tegnap jelölőgyűlésre került még sor Tiszakécskén és Tompán. a késő délutáni, illetve esti órák­ban. Ezekről a gyűlésekről kö­vetkező lapszámunkban tájékoz­tatjuk olvasóinkat. Szigethalmon Gáspár Sándort, Hódmezővásárhelyen Győri Imrét, Salgótarjánban Brutyó Jánost jelölték Szerdán országszerte folytatód­tak az országgyűlési képviselői jelölőgyűlések. A Csepel Autógyár művelődési központjában megtar­tott jelölőgyűlésen részt vett Gáspár Sándor, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a Szakszervezetek Országos Taná­csának főtitkára és Cservenka Fe- rencné, a Pest megyei pártbizott­ság első titkára. Dékány Sándor, a Ráckevei Járási Népfront Bi­zottság titkára mondott megnyi­tót, majd Szeghalmi Gyula, a Csepel Autógyár pártbizottságá­nak titkára szólt az ország és ezen belül a Csepel Autógyár fej­lődéséről és ismertette az előt­tünk álló időszak feladatait. Ez­után Túr István, az üzem fenn­tartó részlegének üzemvezetője javasolta a gyűlés résztvevőinek, hogy Gáspár Sándort jelöljék a 18. számú pest megyei választó- kerület országgyűlési képviselő­jének. Több felszólalás hangzott el, majd a jelenlevők egyhangú­lag elfogadták Gáspár Sándor je­lölését, aki köszönetét mondott az iránta megnyilvánuló bizalo­mért. Csongrád megye 13. számú vá­lasztókerületének lakosai Hód­mezővásárhelyen, az Alföldi Por­celángyár nagytermében tartot­ták meg jelölőgyűlésüket. Részt vett a gyűlésen Gyári Imre, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, dr. Németh Lajos, a Csongrád megyei pártbizottság titkára és dr. Perjési László, a Csongrád megyei Tanács elnöke is. Keresztesi Istvánná, a Haza­fias Népfront városi bizottságá­nak titkára köszöntötte a meg­jelenteket, majd a gyűlés elő­adója, dr. Szalontai József, az MSZMP Hódmezővásárhelyi Bi­zottságának első titkára szólt a & elmúlt években elért eredmények­ről és javasolta a Hazafias Nép­front városi bizottsága nevében, hogy Győri Imrét jelöljék a választókerület országgyűlési kép­viselőjének. A felszólalások után a .gyűlés résztvevői egyhangúlag elfogadták a javaslatát. Győri Imre köszönetét mondott a biza­lomért. A Salgótarjáni Öblösüveggyár Kossuth Lajos Művelődési Házá­ban lezajlott jelölőgyűlésen ott volt Brutyó János, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának elnöke, Géczi János, a Nógrád megyei pártbizottság első titká­ra és Hoffer István, a megyei tanács elnöke is. A felszabadulás óta végbement fejlődést, a Ha­zafias Népfront választási prog­ramját Géczi János méltatta, majd beszéde végén a népfront és a város dolgozói nevében ja­vasolta: jelöljék Brutyó Jánost Salgótarján országgyűlési képvi­selőjének. A javaslatot a hallga­tóság meleg ünnepléssel fogadta, és egyhangúlag megszavazta. Ez­után felszólalt Brutyó János és megköszönte a választópolgárok bizalmát. (MTI) )

Next

/
Thumbnails
Contents