Petőfi Népe, 1975. május (30. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-10 / 108. szám
4 • PETŐFI NEPE • 1975. május 10. HUSZONNÉGYEZERNÉL TÖBBEN SZAVAZTAK Megválasztották a szakszervezeti bizalmikat 11 Hatvannyolc vállalat, intézmény szakszervezeti bizottságait fogja össze a MEEDOSZ Bács-Kiskun megyei Bizottsága. Az április elején kezdődött választásokról, illetve az ezeket megelőző munkáról Szabó Ferenc, a MEDOSZ megyei bizottságának titkára adott tájékoztatást. — A mezőgazdasági, erdészeti és vízügyi üzemekben, intézményekben dolgozók közül 24 és fél ezren tagjai a szakszervezetnek. A taglétszám az elmúlt években nem gyarapodott, ami érthető is, hiszen általános tendencia, hogy csökken a mezőgazdasági ágazatokban foglalkoztatottak száma. A 68 szakszervezeti bizottságban a dolgozókat 3768 tisztségviselő képviseli. A mostani választásokon tulajdonképpen a már az előző években kialakított koncepciót fejlesztjük tovább. Régebben is törekedtünk arra, hogy a képviselet megfelelő legyen. Azok közül, akiknek eddig valamilyen szakszervezeti megbízatásuk volt, kétezernél többen rendelkeznek 8 osztállyal, vagy ennél magasabb iskolai végzettséggel, ezren érettségivel, egyetemi, főiskolai diplomával. Azt hiszem, nem rossz ez a kép. Minden évben gondoskodunk tisztségviselőink továbbképzéséről. A szakszervezeti tagok, vezetők csaknem harmadrésze vett részt évente, valamilyen oktatásban. Biztató az is, hogy a nők létszáma a tanfolyamokon évente átlagosan 2200 volt, a résztvevők csaknem harmadrésze. Tisztségviselőink újjáválasztátsa április 1-én kezdődött és június 30-ig tart. A jelölő bizottságok felkészítésével már időben végeztünk, titkári megbeszéléseket tartottunk, emellett mindenhová eljuttattuk a központi irányelveket, határozatokat. A gazdasági vezetőket is tájékoztattuk a választások mikéntjéről. Először a 2200 szakszervezeti bizalmi, illetve helyettese megválasztására került sor. Az ezeket megelőző beszélgetéseken kialakult az a vélemény, hogy az eddigieknél több fizikai munkást, nőt és fiatalt kell jelölni. Legalább annyit, hogy létszámuk a foglalkoztatottsági aránynak megfelelő legyen. Természetesen csak azokat jelölték, akiknek tekintélye volt a munkások előtt szakmailag, politikailag, emberileg egyaránt. Ügy látjuk, egészséges a cserélődés: a bizalmiak több mint 30 százaléka új ember. A választásokon részt vevők aktivitása igazán örvendetes. Bátrabban, nyugodtabban szólnak hozzá, mint régebben, nyíltan szóvá teszik a munkahelyi problémákat. A választás egyébként jó alkalom arra, hogy pártunk XI. kongresszusának programjával ismét foglalkozzunk. A szakszervezeti taggyűlések beszámolóit már ennek szellemében készítették el. Az elkövetkező időben fontos feladatunknak tartjuk a munkaverseny továbbfejlesztését, felhasználását a termelési célkitűzések minél teljesebb megvalósításában, a szocialista emberré formálásban. Eddigi eredményeinkkel nem kell szégyenkeznünk. Tizenkétezer embert tömörít a 844 szocialista címet elnyert kollektíva, közülük öt lett a szakma kiváló brigádja. Ez már kötelez, s egyáltalán nem könnyíti meg az újonnan választott szakszervezeti tisztségviselők dolgát. Megoldatlan a munkásszállítás, ezen a területen ugyancsak lesz tennivalójuk. A szabad szombatok bevezetésével felszabadult idő kitöltésére aktivistáink hasznos javaslatokat adtak eddig is. A most tisztséghez jutottaknak pedig még több ötlettel kell szolgálniuk. Szabó Ferenc végezetül hangsúlyozta, hogy a bizalmiaknak nagyon lelkiismeretesen kell ösz- szegyűjteni, közvetíteni az emberek kívánságait Munkájuk nem lesz kevés, de ha azzal a tudattal végzik, hogy tőlük is függ társaik hangulata, akkor előbbre tudunk lépni. — Meggyőződésem, — mondotta —, hogy tisztségvi- lőink alkalmasak lesznek a könnyűnek egyáltalán nem mondható feladatra, méltóak társaik bizalmára. D. É. „Viszontlátásra, ősszel!... Gondolatok a Bács megyei egyetemisták fővárosi klubjáról Takarékoskodnak az äzemanyaggal, villamos energiával a homokhátsági mezőgazdasági szövetkezetek Nem újkeletű a takarékosságra törekvés a homokhátsági mezőgazdasági szövetkezetekben. A 20/1975. számú MÉM rendelet azonban meggyorsította ezt a folyamatot. Azok a gazdaságok is tervbe foglalták az üzemanyag- és energiatakarékossági intézkedésüket, amelyeknek korábban nem volt ilyen. Még a jogszabály megjelenése «lőtt elkészítették az intézkedési tervet a kecskeméti Törekvés Termelőszövetkezetben, megjelölve a határidőket és a felelős személyeket. Ez a módszer döntőnek és elfogadhatónak tekinthető, hiszen a végrehajtását el- lenőrizni lehet. A szövetkezetben helyesen ismerték fel, hogy a termelési .költségeket leginkább a felhasznált üzemanyag mennyisége befolyásolja. Az erőgépek és szállító járművek karbantartását ennek megfelelően végzik el. A Diesel-motorok gázolaj-adagolóját pontosan beállították és az üzemanyagnorma alapján állandóan figyelemmel kísérik a fogyasztást. Az MDA-kenőolajról áttértek az úgynevezett D-szuperolajra. SEz valamivel drágább ugyan, de a minősége jobb és több üzemárán keresztül használható, mint a régi fajta. A nagyobb költség ily módon megtérül. A közös gazdaságban motorhajtó- és kenőolajból öt százalékos megtakarítást terveztek, és az első negyedévben teljesítették. Az öt százalékos fajlagos üzemanyagmegtakarítás a homokhátsági szövetkezetek egészére jellemző és egy év alatt másfél millió forintot jelent. A körzet valamennyi gazdaságában fokozatosan javítják a személyi feltételeket is. A kecskeméti Törekvés Tsz szakembert küldött arra az energetikusi tanfolyamra, amelyet a kiskunsági és a homokhátsági területi szövetség közösen rendezett meg. Ebből a körzetből hatan vizsgáznak középfokon energetikából, akik majd a mezőgazdasági szövetkezetekben hasznosítják tudásukat. A kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Termel 'szövetkezetben a traktorok javítását és a szerviz munkáját külön választották, önálló szervizműhelyt létesítettek, saját személyzettel. Ennek a módszernek az az előnye, hogy az úgynevezett diagnosztikai vizsgálatok után minden erőgépről kialakul a kép azok műszaki állapotáról, amelynek ismeretében összeállítható a traktorok javítási terve. A homokhátsági szövetkezetek takarékossági terveikben számos olyan intézkedést irányoztak elő, amelyeknek eredménye később várható. A kecskeméti Kossuth, Törekvés, a kiskunfélegyházi Egyesült Lenin, valamint a Jász- szentlászlói Termelőszövetkezetben, a lajosmizsei Kossuth Szak- szövetkezetben fokozatosan áttérnek majd a földgáz használatára. Az eddig fűtőolajjal működtetett terményszárítókat gázzal fűtik. Ily módon a folyékony üzemanyag tárolását és szállí- tását" ^k^rftj4k * meg. Emellett a szárítók jpbb hatásfokkal dóí- goznak és a' végtermék jobb minőségű lesz. Ez az áttérés átmenetileg jelentős anyagi befektetést igényel, de célszerű és viszonylag gyorsan megtérül, hiszen a földgázvezeték közel van. A takarékossági intézkedések keretében adagoló-beállítást végez más szövetkezeteknek is a kecskeméti Üj Tavasz Tsz. Az izsáki Sárfehér Tsz műszer- és automatika-részleget szervezett, amelynek szakemberei felülvizsgálják a villamosenergia-fogyasz- tó helyeket és javaslatokat tesznek az áramfogyasztás csökkentésének a lehetőségeire. A szan- ki Haladás Tsz nagyüzemi kertészetében a ládás rakodást konténeres anyagmozgatással váltja fel. Ez a kertészeti ágazat gazdaságosságát mozdítja elő. Magony Imre Sokszor találkoztam parkokban csellengő, múzeumokban nézelődő egyetemistákkal, akik arra panaszkodtak, hogy egyedül, társ- talanul érzik magukat a nagyvárosban. A kollégiumi szobatársakon kívül szinte nincs is más társaságuk, s ha egymás között vitatkoznak is. nem akad senki, aki okos szóval helyreigazítana esetleges tévedéseiket, vagy el- döntené. hogv kinek van igaza? Pedig teli vannak érdeklődéssel, az egyetemen tanultak is arra ösztönzik őket, hogv bátran éljenek gyarapodó tudásukkal, fejtsék ki az elméletből azokat a szálakat, amelyek még közelebb viszik őket az élet megismeréséhez, a tételek gyakorlati alkalmazásához. Egy jól összefogott, életképes közönségben nemcsak a szabad időt lehet jól. tartalmasán eltölteni. hanem azok is összebarátkozhatnak. akiket különböző egyetemekhez, főiskolákhoz köt az érdeklődésük. Ezzel a szándékkal alakult meg egy esztendeje Budapesten, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Ménesi úti kollégiumában, a Bács-Kiskun megyeiek klubja, amelyről máris elmondható, hogy egyre hatékonyabban tölti be feladatát. Egy kicsit az otthont pótolja a fővárosban. s a szülőföld, a hazai környezet mélyebb megismerésének útját egyengeti. Közelhozza egymáshoz a különböző egyetemeken tanuló, de azonos érdeklődésű fiatalokat, kielégítő válaszokat igyekszik adni kíváncsi kérdéseikre, ezzel magyarázható gyorsan növekvő népszerűsége 'S. Itt nem az számít, hogy az egyik fiú mérnöknek készül, a copfos, kerekarcú kislány tanárnő lesz, a szomszédja jogot tanul, az előtte ülők pedig agrármémökjelöl- tek. A témájuk közös. Ismerkednek szülőmegyéjük múltjával, vallatják a jelenét és az összejövetelek okos vitáiban egyre tudatosabban. elkötelezettebben keresik a maguk helvét a szülőföld jövőjében. A klub törekvését világosan tükrözik az elmúlt félév igényes rendezvényei. Nagyon jól sikerült a megyéről vizsgáztató szellemi vetélkedő. Friss élményeket adott a. megye fiatal képző- és iparművészeinek, valamint a Zeneművészeti Főiskola Bács-Kiskun megyei hallgatóinak a bemutatkozása. Nem maradtak vissz- hangtalanul azok az előadások, amelyek a megye parasztságának életét, a tanyakérdést ismertették, vagy a leendő vidéki értelmiség feladataival foglalkoztak. • A megye parasztságának életét szemléltető kiállítást dr. Bárth János, a kalocsai múzeum igazgatója rendezte. Megnyitásán Jelen volt Csenki Ferenc, a megyei tanács titkára. A diákok körében gyorsan elterjedt, hogy érdemes részt venni ezeken az előadásokon. Örömmel üdvözölhető törekvés, hogy a központi témához minden egyes alkalommal szemléltetés is társult: kiállításon mutatták be a régi paraszti használati eszközöket. közszemlére bocsátották a parasztság életmódjának változásairól tudósító fotókat, levetítették Lakatos Vince filmjeit. A lá- tottak-hallottak hatására aztán a fiatalok is „megnyíltak”, kiderült annyi a mondanivalójuk, any- nyi kérdésre várnak útbaigazító feleletet hogv észre sem veszik az idő múlását. Ezek az izgalmas szellemi társasjátékok kerekítik teljessé a klubestéket. Ettől válik pezsgővé, elevenné a Bács megyei fiatalok összejövetele, amelyeket még a klub védnöke, dr. Ortutay Gyula is megtisztelt a jelenlétével. A nemzetközi tekintélyű, nagy tudós olyan derűs közvetlenséggel szőtte bele saját értékes gondolatait a közös eszmecserébe, hogy a fiatalok nem a tekintélyes vendéget látták benne; hanem a nagy műveltségű tanítómestert, akit a tudás és a tapasztalat szoros szálakkal fűz az élethez, és a fiatalsághoz. Ezt a példát .iá volna, ha mind többen követnék, és a klub következő esztendei rendezvényein, a megye gazdasági vezetői, kulturális életének kiválóságai is meg. jelennének. A megyei tanács vezetői közül már többen éltek ezzel a lehetőséggel és minden esetben haszonnal járt a jelenlétük, hiszen a klubtagok főleg ar• A klubtagok figyelmesen hallgatják az előadást. (Foto: Kotroczó István) ra voltak kíváncsiak, hogy mi lesz a szerepük, a feladatuk, egyáltalán mit várhatnak, ha az egyetem elvégzése után hazatérnek? A Bács-Kiskun megyei klub működésének egy esztendeje eredményesnek mondható, de a következő tanévben nem ártana nagyobb figyelmet szentelni a megyei kapcsolatok erősítésére. Kevesebb zökkenővel járna az átmenet az egyetemről az életbe, ha a fiatalok már tanulóéveik alatt megismerkednének azokkal, akik majd a vezetőik lesznek. A vezetőknek sem árt. ha tudják, mit várnak tőlük, s önmaguktól is, ezek a nagyon lelkes, nagyon igyekvő, de a gyakorlat részleteiben még meglehetősen tájékozatlan fiatalok. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy minden érdekli őket. ami a megyéjükkel kapcsolatos. Egyaránt igénylik a jelennel szembesítő szavak értelmes rendjét és a múlt alapos megismerését. Nagy érdeklődéssel tanulmányozták azokat a régi tárgyakat is, amelyeket a megye múzeumai küldtek mutatóba — Olyan távol van ez már tőr lünk —, mutatott egy hosszúhajú, divatosan öltözött, lány a kézi aratás múzeumi tárggyá öregedett munkaeszközeire — és mégis oly közel. Ezek a mi gyökereink, apáinkhoz, nagyapáinkhoz kötnek bennünket. Nem lehetünk hűtlenek hozzájuk, ami persze nem azt jelenti, hogy forduljunk visz- sza, vagy álljunk meg ott. ahol ők. Nagyon is sok dolog vár ránk, ha hazamegyünk. Azt is tudjuk, hogy nemcsak szakmai tennivalóink adódnak Ilyen szándékkal búcsúztak a klubtól a végzősök, a többiek pedig azzal váltak el: „Viszontlátásra. ősszel!..Tudják, érzik, hogy szükségük van erre a' közösségre, amely okosan nevel, gondoskodásra serkent. Összehozza a leendő orvosokat, tanárokat, mérnököket és felkészíti őket az életre. A „hazatérésre”. Vadas Zsuzsa mrnmmm SZILVÁSI LAJOS Appassionato, (131.)—Hallgasson hadnagy! — szólok rá fojtottam Nem akarok vitatkozni vele. Hallottam a spanyolországi módszereikről. Bezárkóztak az Alcazarba. behurcolták a város asszonyait, gyerekeit magukkal. nehogy a köztársasági -csapatok lőhessek az erődöt. És itt... odadobtak egy egész országot hadszíntérnek, csakhogy uralomra kerülhessenek. És hogy meghosszabbíthassák a gyalázatos országosukat... Újra Csizmája szárára húz lovaglókorbácsával : — Elég a beszédből, igaza van, főhadnagy úr. Mindenki hallotta, amit közöltem! — néz körül. —■ Érthetően, magyarán megmondtam ; ha nem adják meg magukat, mi nem engedhetjük meg azt a luxust, hogy babaruházzunk. — Haben Sie Ihnen den Termin mitgeteilt? — kérdi halkan az SS-tiszt. — Sofort, jawohl... — bólint a nyilas, és újra szembefordul velem. — A határidő — jelenti ki — délután négy óra. Világos? Ha délután négyig nem hagyják el a kolostort, lövetni kezdünk. — Három aknavetővel... — nézek a szemébe. — Ügy, ahogy mondja — helyesel leereszkedően Aztán elgondolkodva végigmér: — Tulajdonképpen hálásak is lehetünk önöknek — közli gúnyosan. — Holnapután akartuk igénybe venni a kolostort. Kellemetlen meglepetés lett volna, ha fegyverek fogadnak bennünket. Az efféle kellemetlen meglepetéseket mindig jobb előbb megtudni... Gyorsan dolgozik az agyam. Gondolatban bocsánatot kérek Szojkától. Gasztontól is. Mindenkitől. Nem terheli őket bűn. Ha nem cselekszik meg. amit megtettek, ha nem támadják meg a munkaszolgálatos tábor őreit, akkor se menekültünk volna meg... Minden világos: csak időbeli eltolódás lett volna. Holnapután akarták igénybe venni a kolostort. A végzet esküdött ellenünk. Nem Szó ika az oka... Nagy-nagy fáradtság terjed Szét bennem. De ezt senkinek sem szabad észrevennie. Figyelmesen igyekszem hallgatni a nyilast. Elismerővé válik a hangja: — Vakmerő fickók... — néz végig rajtunk. — Mondja — kérdi hirtelen — a bolsevistáknál... tanítják ezt? — Mit? — A vakmerőséget. Az elszántságot. Szojkára pillantok. — Tanítani?... — Lassan mondom ki: — Igen. tanítják. Megmutatják egymásnak, hogyan kell csinálni. Aki aztán elég fogékony, hamar megtanulja. Meg aztán ... a szükség is rákénvszerít Töprengve csóválja kerek fejét: — Furcsa... A győzelem után, azt hiszem, mi is tanítani fogjuk a katonaiskolákban ... Muszáj elmosolyodnom: — Ügy vélem, iskolában nem lesz könnyű tanítani az ilyesmit ... Meg aztán, azt1 hiszem, sok minden mással lesznek önök elfoglalva... a győzelem után... Nem érzi meg a hangomban a szarkazmust. Felemeli bal kezét, visszahúzza csuklóján a köpenye ujját: — Most egy óra öt perc... Pontosabban: egv óra hat perc .. .• Igazítsuk össze az óránkat. — Ahogy óhajtja... — mondom. Megnézem az órám. Az enyémen egy óra kettő perc. Hozzáigazítom az övéhez. — Sajnos, az órámmal mindig az volt a baj, hogy késett egy Keyeset... Örabecsülő emberek együttérzésével szólal meg: — Kellemetlen ... Azt tartom, a késedelem mindig veszedelmes.. . Ránézek. Gúnyolódik? Nem. Komolyan mondta. És sajnos, igaza van. önkéntelenül esik ki a számon: — Veszedelmes... Tudom. Most már tudom... — Azt már nem teszem hozzá, amit gondolok. Hogv sok mindent előbb kellett volna. Elkéstem. Menthetetlenül elkéstem. Szembenézünk egymással. Hangtalanul. Mintha elnyertem volna az elismerését, tisztelettel emeli sapkája ellenzőiéhez a kezét: — Urak! — csattan össze gálánsán a csizmája sarka, s meg- pendüi rajta az ezüstös sarkantyú is. — A viszontlátásra. Délután négy óráig tehát feltétlenül elhagyják a kolostort. Fegyvertelenül! És jelentkeznek nálam a völgyben. Amint kilénnek a kapun — néz még egyszer Zuárd atyára —. önök tűzzenek ki valami fehér vásznat... Tiszteleg az SS-tiszt is. Mi szintén a sapkánkhoz emeljük a kezünket. Pistára pillantok: — Kísérd ki az urakat. Nézem, ahogy egyszerre lépve haladnak a kapu felé. Pista fél lépéssel mögöttük. A három pár csizma alatt csikorog ,a fagyos hó. Rájuk ragyog a nap. visszacsillan a nyilas tükörfénvesre glancolt csizmaszáráról Lassan a papok és a gyerekek felé fordulok. Mozdulatlanok. A gyerekek összebújnak. mintha éreznék a bajt. Találkozik a szemem Olga pillantásával. Nyugodt. sötétkék szeme mozdulatlanul pihen rajtam. Nincs benne félelem. Kíváncsiság sem. Erőlteti .a higgadtságot, vagy valóban nem izgatott? Talán nem is gondolkozik rajta.' mi lesz velünk. És talán senki más sem gondolkodik róla rajtam kívül... Tőlem várja mindenki, hogy döntsék. Döngve csapódik be a kapu a két parlamehter mögött. Két és háromnegyedóra áll rendelkezésünkre. Százötvenöt perc. Rengeteg és mégis olv kevés idő... XI. Szótlanul ülünk az ebédlőasztal körül. A kandallóban ropog a tűz. Meleget áraszt. Az ablakon beesik egy napfénykéve. Megszámlálhatatlan parányi porszem vibrál benne. Az asztal közepén nagy tálban gőzölög a felesborsó-főze- lék. Illata szétárad. beleszökik az orrunkba. Minden olv békés, mintha semmi sem történt volna. És mindenki eszik. Mintha valamennyien nagyon megéheztünk volna. Az egyik öreg pap a kenyeres kosárba nyúl. Lyukacsos, fehér kenvérszeletet. emel ki belőle. Sohasem szerettem a felesborsót de most ízlik. Nem kell rág nőm. Szétomlik magától minden szem. Ülünk az asztal körül, mint máskor. Mellettem Zuárd atya, odébb az öreg papok, a túlsó szélen Godefried úr. mellette Olga, aztán Gaszton. Szojka. Pista, meg én. Hiába kényszerítem magam, képtelen vagyok gondolkodni. Legfeljebb annyi sikerül, hogy valamiképpen összegezzem magamban a helyzetet. Tehát Gilbert odakint áll a falon Józseffel, lent a völgy törpefenyvesében a lovasosztae várja a három nehéz aknavető érkezését, és a kolostor körül van véve kihajtott civilekkel, akiknek sorát bizonyára katonákkal is megspékelték. Megkaptuk az ultimátumot, hogy négy óráig fegyvertelenül adjuk meg magunkat. És itt ülünk, ebédelünk. S bizonyára mindenki önmagára gondol... Vagi talán mégsem. Ki tudja? Csend. Időnként hozzáütődik valamelyik villa egy-egy tányér széléhez. Hangot ad az evőeszköz fémje is. a tányér porcelánja is. Magas hangot. A főzelék pedig jó ... Nem érzek feszültséget. Tompa fásultság tölt el. Szinte nehezebbé varázsolja a testemet. Nem tudok semmi kívánatosabbat elképzelni, mint egy jó órai háborítatlan alvást. Végignyúlni az ágyon, behunyni a szemem, kikapcsolódni és elaludni. Vajon a többiek fáradtak-e? Nem látom rajtuk a kimerültség semmi jelét Bizonyára énrajtam se látszik. (Folytatjuk)
