Petőfi Népe, 1975. május (30. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-09 / 107. szám

I 1975. május 9. # PETŐFI NEPE $ 5 Y* Partizánharcok Európában KÉTEZER-SZÁZKILENCVENNÉGY NAP STATISZTIKÁJA A második világháború számokban A történelem sajátossága, hogy minden kritikusnál szigorúbban megrostálja az eseményeket. Ne­vek, dátumok és cselekmények sokasága hullik a feledésbe, s csak azok maradnak meg, ame­lyek a népek és nemzetek éle­tét az egész emberiség sorsát, jö­vőjét meghatározzák. Századunk­ban két ilyen kiemelkedő dátum akad: 1917. és 1945. A náci fasizmusra a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom né­pe mérte a döntő csapást. Az azóta eltelt 30 esztendő csak megerősítette a Szovjetunió győ­zelmének világtörténelmi jelentő­ségét. Ennek köszönhető, hogy Európa ma már egy emberöltő óta élvezi a béke áldásait. 1939-ben kezdődött, majd a Szovjetunió elleni támadással egész kontinensünkre kiterjedt a második világháború. Hadsere­gek, légi- és tengeri flották csap­tak össze. Az északi fjordoktól az afrikai sivatagokig, a Volgától Normandiáig tomboltak a csaták. A tengely-hatalmaknak azonban az antifasiszta koalíció hadsere­gei mellett számolniok kellett a „belső fronttal” is. « • Szovjet partizánok a Bratszki erdőben Mezőkövesden, Dombóváron meg Hajdúnánáson is sok-sok ember gondol mostanában, a fa­sizmus leverésének harmincadik évfordulóján a második világhá­ború nagy csatáira. De van-e akár egyetlen ember is Mezőkö­vesden, Dombóváron vagy Hajdú­nánáson, akinek eszébe jutna, hogy a második világháború 2194 napja alatt, minden egyes napon körülbelül annyi ember halt meg a frontokon, bombázott városok és falvak égő romhalmaza alatt, vagy a náci megsemmisítőtáborok szögesdrótjai mögött, mint ameny- nyien 1975-ben Mezőkövesden, Dombóváron, vagy Hajdúnánáson laknak... Másszóval: azon a huszonkétmillió négyzetméternyi területen, amelyen 2194 nap és éjszaka dúlt a második világhá­ború, naponta 17 000 ember pusz­tult el. Félelmetes és fájdalmas ez a számsor, amelyet történészek és statisztikusok állítottak össze a második világháborúról, összesen hatvanegy ország vett részt a háborúban és a mozgósítottak száma valamivel több, mint száz­tízmillió volt. Csak Európában hárommillió volt a partizánok,' el­lenállók száma. A legtöbb parti­zánharcos szovjet földön küzdött a betolakodó fasiszták ellen; a jugoszlávok, lengyelek után a franciák és az olaszok következ­tek a sorban. Azok a veszteség­listák, amelyeket természetesen csak jóval a második világháború befejezése után lehetett összeáll!- tani (mert hiszen az elesettek, el­tűntek, légitámadások által el­pusztítottak, a koncentrációs tábo­rokban meggyilkoltak számát csak a fasizmus megsemmisítése után lehetett összeállítani, hozzá­vetőlegesen harminckétmillió ka­tonahalottról beszélnek ... Ké­szült egy ugyancsak nem pontos összeállítás a sebesültek számá­ról is. Azok a sebesültek, akik kötözésre, orvosnál jelentkeztek, (tudnunk kell, hogy a nácik meg­szállta Európában százezrek nem mentek a németek orvosaihoz, mert okal-joggal féltek a gyil­kosságban is részes náci orvo­soktól) mintegy harmincötmilli- óan voltak. A legtöbb vért a szocializmus országa, a Szovjetunió veszítette: a Nagy Honvédő Háborúban, amely egyúttal a fasizmust meg­semmisítő győztes háború is volt, húszmillió szovjet polgár adta éle­tét a hazáért, a győzelemért. A fasizmus ellen küzdő Lengyelor­szág hatmillió embert veszített, a hősies partizánharcot vívó jugo­szláv nép vérvesztesége egymillió­hétszázezer ember volt. Tisztelet­tel és kegyelettel emlékezik meg a győzelem napján az emberiség az antifasiszta koalíció többi or­szágának áldozatairól is: Anglia vesztesége például 375 000 ember, az Egyesült Államoké pedig — ott polgári áldozat egyáltalán nem volt -— 405 000 ember. (A háborút kirobbantó támadónak, a náci Németországnak is nagyon sokba került a „hódítás”. Szerte Euró­pában, meg az afrikai homokban és a szétbombázott német városok romjai alatt és a tengermélyben 13 600 000 német halott, feküdt — mindannyiukért a fasizmus, Hit­ler és bandája volt a felelős.) Ma már kiszámítható, hogy a hadviselő államok közvetlen ka­tonai kiadásai valamivel több, mint ezeregyszázmilliárd dollár­ra rúgtak: csak Európában több mint kétszázhatvanmilliárd dol­lár értékű épületet, üzemet, hi­dat, utat pusztítottak el a had­viselők. (Érdekes egyébként itt a háborús pusztítás országonként — a Szovjetunió 128, Lengyelor­szág 20, Anglia pedig 6,8 milliárd dollár kárt szenvedett...) A hadviselő államok katonai ki­adásainak és a háborús pusztítás következtében megsemmisült ér­tékeknek összege az összes hadvi­selők nemzeti jövedelmének mint­egy 76—79 százaléka volt. Van egy számsor, amely szerint ,a hadviselők a 2194 háborús nap alatt 287 000 harckocsit, valami­vel több mint egymillió löveget és 653 000 repülőgépet gyártottak. Ebből a hadfelszerelésből megold­ható lett volna az egész világ közlekedési gondja, vasúti kocsik, teherautók, utasszállító repülőgé­pek formájában, és ha azt az energiát., amelyet hadfelszerelési eszközök gyártására fordítottak, az ember javára használták volna fel, körülbelül száztizenkét Sza­hara területű sivatagot tehettek volna termővé és talán ötven-, vagy százmillió éhes embernek adhattak volna minden nap ele­gendő ételt.. G. M. A leigázott és megszállt terü­leteken, az arcvonalak mögött, a népi szabadságharcosok, partizá­nok, fegyveres ellenállók harcot kezdtek korunk barbárai ellen. Hiába kapituláltak a kormányok, a hadseregek, vonultak vissza a katonák, a nép nem hajtott fe-' jet, nem adta fel a harcot, s jo­gát a szabadságra és független­ségre. Az idegen hódítók elleni, sa­játos harci módszereket alkalma­zó népi háború a történelemben nem új jelenség. Előzőleg azon­ban még soha nem volt példa ar­ra, hogy a legkülönbözőbb nem­zetek fiai egyidejűleg, ilyen mé­retekben sikerrel alkalmazták volna. A partizánmozgalom ha­tással volt a második világháború igazságos, antifasiszta, népfelsza­badító jellegének kialakulására, s jelentékeny szerepet játszott a népek győzelmének kivívásában. Az ellenállás jellemző vonása, hogy az egyes országok fiai ha,- zafias, nemzeti és humanista cé­lokért küzdöttek. Hiszen a náci fasizmus egész sor népet, a szlá- vokat, a zsidókat és másokat „ala- csonyabbrendű fajoknak” tekin­tette, s őket a teljes fizikai meg­semmisülés veszélyével fenyeget­te. A népek felismerték egymás­rautaltságukat, azt, hogy közös ügyért, közös ellenség ellen hul­latják vérüket. Az internaciona­lizmus gondolatától vezetve har­coltak az olasz partizánok Jugo­szláviában, a szovjetek Francia- országban, Itáliában. Magyar pél­dánál maradva: honfitársaink küzdöttek Csehszlovákiában, Len­• Francia maquizárdok a barikádokon (MTI Külföldi Képszolgálat —KS) gyelországban, Belgi umban, Fran­ciaországban és a Szovjetunió te­rületén is. A jugoszláviai Petőfi- dandár magyar nemzetiségűekböl szerveződött. Még a távoli Dá­niában is voltak magyarok, akik részt vettek a helyi ellenállás­ban. A néptömegek harcát a leg­több . országban a kommunista párt vezette, s a hgrc döntő ere­je a munkásosztály volt. Küzde­lem nemcsak a megszállók, de az őket kiszolgáló osztályoké és a hatalomban ülő quislingek ellen is folyt. A náci fasiszmus elleni harc összekapcsolódott a néptö­megeknek az igazi demokráciár tér, a felemelkedésért, a jobb jö­vőért: a szocializmusért vívott küzdelmével is. Nem véletlen, hogy az ellenállási mozgalomban a fegyverek mellett mindenhol oly nagy szerepet kapott a fel- világosító, igaz szó is. A becslések szerint 4,5—5 mii­A szó nem szállt el... Azt tartja a közmondás a szó elszáll, a betű megmarad. A vé­letlen azonban még a régi, arany- igazságokat is megcáfolhatja, er­re éppen a Budapesten élő, ba­jai születésű Malcsiner Ferenc szolgál hangos bizonyítékokkal. Lakása valóságos múzeum, de nem. régi tárgyakat, könyveket, feljegyzéseket őrizget benne a messzi múltból, hanem röntgen­filmre rögzített hangokat a kö­zelmúlt szorongó emlékekkel ter­hes történelméből. A háziasszony betölti a kávét és elzárja a rádiót. A Kossuth- adón éppen delet harangoznak. Delet harangoznak azon a külö­nös formájú hanglemezen is, amelyről — ha a világosság felé tartjuk — tisztán kivehetők egy koponya körvonalai. Alighogy a harangzúgás elhalkul, furcsa, az ifjabb korosztály fülének telje­sen idegen szöveg következik: — Delet harangoznak szerte Magyarországon. Ez a harangszó a nándorfehérvári hősökre em­lékeztet. Emlékezzünk élő hőse­inkre, hiszen ismét harcol a ma­gyar. Az önvédelem adta a ke­zébe a fegyvert. Kérjük az is­tent áldja meg a jó magyar fegy­vert, a magyar életet és vigye győzelemre a magyar honvédek zászlait.” Mennyire hamis ma, harminc évvel a háború után, ez a kenet­teljesen félrevezető „hazafias” pátosz. Hiszen már tudjuk, hogy milyen érdekeknek áldozták fel a „magyar életet” és nem az ön­védelem, hanem az országveze­tők gyávasága adott a kézbe fegyvert. Nem kell kommentár az emelt hangon elpuffogtatott frázishoz, de van valami hátbor­zongató ebben a különös „szel­lem-idézésben”. Egy hang hirte­len megszólal, közvetlenül mel­lettünk, erőteljesen, és annyira élőn, hogy ma is beleremegünk. Mint hirtelen feltépett seb, több mint harminc év után is fáj az émelyítő hazugság, amelybe any- nyi derék ember belepusztult. És futnak visszafelé a percek, mennydörögnek a magyár törté­nelem leghamisabb hangjai: Gömbös szól 1933-ban, Kállay Miklós mond frázisoktól dagadó gyászbeszédet a kormányzóhe­lyettes temetésén, haditudósítók számolnak be szárnyaló szavak­kal a német győzelemről, s a közlemények, beszédek, nyilatko­zatok félrevezető szóáradatát egy­re sűrűbben szakítja meg a vészterhes figyelmeztetés: „Légi­veszély, légiriadó, Bácska, Baja vigyázz!.. Honvédek üzennek a frontról: „Pál, Laci, Gyula csókolnak min­denkit, levelet várnak. Küldjé­tek téli holmit.” Üzenetek a frontra: „Adjon isten szebb jö­vendőt minden magyarnak.” És ebben a hatalmas, háborús hang­kavarodásban, amely megpróbál­ta győzelemnek feltüntetni a ve­reséget, hősies hazafiságnak az esztelen áldozatot, megszólalnak a „tiltott” adók is: Moszkva, Lon­don hangja magyarul. Ezek a hadijelentések már elörejelzik a német hadsereg teljes vereségét és az annyira áhított béke köze­ledtét. Reményt adtak, világos­ságot gyújtottak az elsötétített lakásokban, sőt néha talán az összezavart fejekben is. Aztán ez a korszak is lezárult és Malcsiner Ferenc tulajdon­képen jóval később, úgy is mond­hatnánk véletlenül jött rá, hogy milyen értékes hang-dokumentu­mokat őriz a szekrényében. — Már az is véletlen volt, hogy a régi rádiós műsorokat le­mezre rögzítettem. A hanganyag akkor nem volt túlságosan ér­dekes a számunkra, mivel Bla- hunka Lászlóval, atyai jóbará­tommal olcsó hanglemezeket sze­rettünk volna házilag előállíta­ni. Akkoriban ez divatos hobby volt, érdemes volt vele foglal­kozni, mert a röntgenlemezeket ingyen adták a kórházak. A szakértelem sem hiányzott, hiszen mérnökként, a híradás- technikai szakmában dolgozott egészen a nyugdíjazásig. Részt vett az első Kossuth- és Petőfi-, majd a tévéadók tervezésében, építésének irányításában, az ösz- szes vidéki reléállomás felszere­lésében. A régi, kedves hobbyt a magnetofon megjelenése szorítot­ta háttérbe, már majdnem elfe­ledkezett róla, amikor egyszer belehallgatott az anyagba és megdöbbent a hangok „kisértet- járásától”. A rádió szakemberei is megnézt&k és olyan felbecsül­hetetlen értékű hanganyagra buk­kantak, amelyről azt hitték, nyomtalanul elszállt a háború viharos éveiben. A használható felvételek — mintegy 100—150 óra műsoridőt kitöltő hangdoku­mentáció — magnószalagra át­játszva bekerülték a Magyar-Rá­dió archívumába. Most már teljesen felhagyott ezzel a szenvedélyével? — Szó sincs róla — tiltakozik nevetve, — tulajdonképpen most vált életcélommá. Csak most már tudatosan, rendszerezve gyűjtök, nem veszek fel mindent, ami el­hangzik, nem is lehetne, hiszen már magnetofonnal dolgozom és minden perc egy forintba kerül a jó szalagon. Drága hobby, de • A Malcsiner házaspár egy régi, röntgen- felvételből készített hanglemezzel. Fotó: Kotroczó István egyszer talán a fiam vagy ,az unokám hasznát veszi! Milyen témákra specializálta magát? — Elsősorban az olyan archív felvételek érdekelnek, amelyek nagy művészeinkről, Bajor Gizi­ről, Pécsi Sándorról, Kiss Manyi­ról maradtak fenn, aztán a kül­politikai események, de legjob­ban az űrhajózás. A legelső Szputnyik bip-bip-jétől kezdve a legutolsó szovjet kísérletig min­den megvan nálam hangban. Történelmi dokumentáció ezh okos hangmentés, amelyet égi szer talán az unokák fogna visszajátszani csillogó szemme Ezek a hangok már arról tudó sítják majd az utókort, hogy háborút követő harminc észtén dobén milyen magasra emelte a embert, a szocialista társadalorr De nem árt néha elővenni é meghallgatni á hangmúzeum „ős felvételeit” isi Emlékeztetnek é figyelmeztetnék: Soha, soha töb bé háborút! Vadas Zsuzsa lió ember küzdött fegyveres szer­vezetekben, csoportokban. Talán még nagyobb volt az őket segí­tők köre. A nácik „banditáknak” ( nevezték a partizánokat, s félre­dobva a nemzetközi jog előírá­sait, az elfogqttakat kíméletlenül agyonlőtték. Hitler még 1941-ben kiadta az „Éjszaka és köd” fedő­nevű utasítási., amely elrendel­te a birodalom érdekei ellen fel­lépők megsemmisítését. Bulgáriá­ban 29 ezer, Franciaországban 400 ezer. Olaszországban 76 ezer, Jugoszláviában 305 ezer, Len­gyelországban 80 ezer, a Szovjet­unióban 5 mijlió 900 ezer parti­zán áldozta életét. \( 4 ' \ _____ ! ' A szovjet partizánok főleg Le- ningrád vidékén, Ukrajnában, Belorussziába:), és a Krímben te­vékenykedtek.! Rombolták a vas­úti hálózatot,: lehetetlenné tették a közlekedést! Elpusztítottak 85 ezer vagont, 9400 mozdonyt. Le­vegőbe repítettek 10 ezer vasúti éV, közúti hidat. Tevékenységü­ket a Vörös Hadsereggel szoros összhangban végezték. Jugoszláviában a megszállás első hetétől kezdve öt éven át elkeseredett harc folyt a fasisz­ták és támogatóik ellen. A he- lvenként izzó zsarátnokok lassan egyetlen tűztengerré váltak; a helyi partizánakciókból általános népfelkelés bontakozott ki. Ezt a náciknak több büntető hadjárat során sem sikerült eltiporniuk. A kisebb osztagokból jött létre a Népi Felszabadító Hadsereg, amely a háború végén már 800 ezer harcossal rendelkezett. Lengyelországban a reakciós londoni kormány által befolyá­solt „Honi hadsereg" mellett el­sősorban a Lengyel Munkáspárt által szervezett „Népi gárda” vi­selte a harcj terheit. Aki . járt Varsóban, az' nem felejtheti a táblák és emlékkeresztek sokasá­gát, amelyek a bátor hazafiad akcióinak s és mártíromságának állítanak emléket. 1944 nyarán az ellenállók több nagy győzelmet arattak. Kirob­bant a szlovák nemzeti felkelés, megmozdultak Bulgária partizán­jai, győzött a bukaresti népfelke­lés', amelynek nyomán Románia kivált a fasiszta blokkból. Párizs £s több olaszországi város népe is elűzte a megszállókat. Csehor­szág és Prága lakosai 1945. má­jusában már a közeli győzelem reményében ragadtak fegyvert. Az európai antifasiszta ellenál­lás és partizánharc módszerei változatosak és sokrétűek voltak. Híreket adtak a szövetségeseknek, mentették a hadifoglyokat és ül­dözötteket. A hadiipari üzemek­ben gyújtogatásokra, szabotázs­cselekményekre került sor. Az illegális újságok és röplapok az igazságot hirdették, a reményt sugározták. És mindezen tevé­kenység csúcsán ott áll a túlerejű ellenséggel, fegyveresen küzdő bátor partizán alakja, aki meg­testesítője oly sok nemes emberi erénynek. Gazsi József. ♦

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents