Petőfi Népe, 1975. május (30. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-08 / 106. szám

1975. május 8. • PETŐFI NEPE • 3 „Antiszérum” burgonyához A Keszthelyi Agrártudományi Egyetem Burgonyanemesítő és Burgonyatermesztő Intézetében dr. Sárvári István és dr. Sárvári Balázs tudományos kutatók olyan vegyszer-kombinációt — antiszé- rumot — állítottak elő. amellyel nemcsak a beteg növény lombja, de a burgonya anyagumója is el­pusztítható. A keszthelyi kutatóintézetben a burgonya-vírusfertőzés mérséklé­sére speciális szelekciós brigádot hoztak létre. Ez a munkacsoport a társulásba tömörült termelőszö­vetkezetek és állami gazdaságok tábláin díjmentesen megsemmisíti a beteg töveket. A brigád tagjai a helyszínen megfelelő műsze­rekkel szerelógiai és mikroszkópos vizsgálatokat folytatnak. (MTI) Nyárelő a Balatonon A Balatonnál máius első nap­jaiban fokozódott az előszezoni idegenforgalom. Valamennyi na­gyobb üdülőtelepen több száz osztrák. NDK-beli és csehszlovák túrista tartózkodik, a külföldi vendégeken kívül — a becslések szerint — máius első hat napján mintegy ötvenezer hazai kirán­duló és nyaralótulajdonos kereste fel a Balatont. A szabad strandokon nagy számban naofürdőztek az autós túristák, s jó néhány külföldi vendég már meg is fürdött a Ba­laton 12—13 fokos vizében. A nyárias időjárásra tekintettel megnyitották a kerthelyiségeket. Élénk a víziélet is. A klubhá­zakban tucatszámra rakták vízre a vitorlásokat és csónakokat. Geodéziai műszerek a világ minden tájára • • • A Magyar Optikai Művek sze­relőrészlegében ötvenfajta op­tikai és mechanikai elven mű­ködő műszert gyártanak. A teodolitok és szintezők 90 szá­zalékát exportálják. (MTI-fo- to — Balaton József felv. — KS) Kitüntetett metróépítők Jó ütemben haladnak a metro II. vonalának építési munkái. A Deák téri mélyállomás szer­kezetileg elkészült, megkezdődtek a belső be­építési munkálatok. A padló, gránit-, az oldalfal márványhurkolatot kap, a tetőoszlopokat rozs­damentes acéllemezzel borítják. Szigetelik a kész vonalalagutakat a Deák tér és a Fel- szabadulás tér között. A Deák téri mélyállomás szocialista építő brigádjai a kongresszusi munkaversenyben újabb felajánlásként vállalták, hogy az állomás üzemi részét két héttel előbb átadják. Jó mun­kájukért a metró építői, a Közlekedési Építő Vállalat kollektívája elnyerte a kitüntető Ki­váló vállalat címet. • Képünkön: Novák József brigádja a Deák téri állomástérben dolgozik. (MTI fotó — Bara István felv. — KS.) „Szinte mindenünk megvan” Fejlesztési tervek, eredmények Dunaszentbenedeken Talán négyszáz ház, benne ezerháromszáz lakóval a me­gye nyugati határán, Kalocsától tizenkét, a Dunától egy ki­lométerre, ipar és tanyavilág nélkül... A település neve: Dunaszentbenedek. A tanács vb-titkára, Forgó Ist­vánná bizonytalanul fogad, mint mondja: rosszabbkor nem is jö­hettem volna. Éppen most veszi át a volt tanácselnöktől a teen­dőket, egy hét múlva már min­den rendben lenne, ki tudná elé­gíteni kíváncsiságomat. Aztán mégis az elnöki szobába me­gyünk, s amíg néhány kimutatást keres, én a falon függő oklevele­ket és a megyei tanács 1971-es vándorzászlaját veszem szemügy­re. A településfejlesztési verseny­ben három alkalommal élenjárók jutalma ez a kitüntetés, bevallom, meglepetésként ér. Másodmagával tér vissza For- góné, Molnár József gazdálkodási előadót — aki egyben a község párttikára is — hívja segítségül. Először arról beszélünk, hogy mit könyvelhetnek el a IV. ötéves terv eddigi eredményeiként? — Nem panaszkodhatunk — kezdi a választ a vb-titkár —• szinte mindenünk megvan, amire vágytunk. Nem égészen ennek a tervciklusnak a gyümölcse, de nagyszerű dolog például a víz­mű. 1970-től 1972-ig épült, a mint­egy 12 kilométer hosszú vezeték- hálózattal együtt, mégpedig úgy, hogy valamennyi házba, vagy ud­varba be van kötve az ivóvíz. Három és fél millióba került, I milliót kaptunk az Országos Víz­ügyi Hivataltól, a többit saját erőfeszítéseinkből fedeztük. — Úgyszintén nem mai épület, de büszkélkedhetünk vele bátran — veszi át a szót Molnár József — a terven felül 350 ezer forin­tért létesített iskolai politechnikai műhely. 1972-ben nyílt meg, a legmodernebb lakatosipari gépek­kel berendezve, központi fűtéssel ellátva. S ha már az oktatás ke­rült terítékre, feltétlenül említést érdemel a negyven személyes napköziotthon, továbbá a 60 ada­gos óvodai konyha. Az előbbit 1971-ben átalakítással, mintegy 150 ezer forintért, az utóbbit ta­valy, 100 ezer forintos beruházás­ként hoztuk létre. — Igen, a művelődés, a kultúra nagy becsben van nálunk — új­ságolja Forgóné örömteli arccal. — 1973-ban bővítést hajtottunk végre a művelődési házban, így helyet kapott a 4 ezer kötetes községi könyvtár, amely azóta is számos remekművel gazdagodott. Az elmúlt esztendő „termése” az a vágóhíd, melyet az Új Haj­nal Tsz-szel közösen — részünk­ről 150 ezer forinttal hozájárulva — csináltunk. Azóta nincs gon­dunk a friss hús beszerzésével. — Mit .írhatunk a közegészség- ügy „bevételei” közé? — Lehetőségeinkhez mérten elég sokat. A viszonyok egysze­rűek, de már régóta kielégítők. Négy hónappal ezelőtt adtuk át a felújított két korszerű rendelőt, hozzá váró- és mellékhelyiséggel. Bár a technikai felszerelés egye­lőre szegényes, a fejlesztés a kö­zeljövő első számú feladatai kö­zé tartozik. Miután a környező négy település alkotta fogorvosi körzet központja itt, Benedeken van, háromszobás lakással, ren­delővel várjuk a doktort, akinek a személye még kérdéses. _ Milyen természetűek az öt­éves terv hátralevő 8—9 hónapjá­nak tennivalói? — Nézzen ki az ablakon! Szem­ben emelkednek — szép laissan, sajnos — az új tanácsháza falai. Ez áthúzódó beruházás: építési összköltsége 1 millió 100 ezer fo­rint. 1974-ben 500 ezerrel támo­gattuk, az idén viszont csupán 150 ezer maradt rá. Bármennyire is ide összpontosítjuk minden tartalékunkat, az az érzésem, meghaladja erőnket. Nem tagad­juk, valamilyen formában külső segítséget várunk. Az épület fon­tosságát, sürgősségét mi sem bi­zonyítja jobban, mint hogy pil­lanatnyilag a fogorvosi lakás a tanácsháza. — De van itt még valami; 214 ezer forintot ütemeztünk be út­építésre, helyette 1 millió 100 ezerért készítettünk egy kilomé­ter betonutat. Ehhez kapcsolódik a járdaprogram. Az eddigiek so­rán 1100 négyzetméteres felület portalanítása vált valóra, hátra van még körülbelül 2 ezer négy­zetméter. Az idén erre a célra 57 ezret szánunk, az összeg talán 480 négyzetméternyi szilárd bur­kolatú gyalogúthoz elegendő. — Mindent összevetve: jól ál­lunk, az elégedettség hangján szólhatok közösségünk fejlődésé­ről, gyarapodásáról. Amit még hozzátehetünk, az az elismerés: Dunaszentbenedek kis község, szerény tervekkel, ám azok sorra megvalósulnak. Lakóit egészséges igényesség, szülőföld­jük arculatát szocialistává alakí­tó, szorgos tevékenység, vezetőit előrelátás, céltudatosság, ered­ményes gazdálkodás, az emberek szolgálata jellemzi. K. F. V öröskeresztes világnap _____ A Nemzetközi Vöröskereszt minden esztendőben megrendezi világnapját, amelynek zászlajára esetenként a szervezet feladatkö­rébe tartozó egy-egy időszerű jel­szó van felírva. Az 1975. évi vö­röskeresztes világnap az elemi csapások áldozatainak, a háborús konfliktusoktól sújtottaknak, a mostoha körülmények közt élők­nek a megsegítését tűzte mottójá­ul. A világ 122 Vöröskereszt-szer­vezete megtisztelő feladatának te­kinti a segítségnyújtást, amelyben a jóakaratú emberek milliói is közreműködnek. Az emberiesség, a világméretű szolidaritás immár hosszú évtizedek óta megnyilvá­nul, valahányszor az éhezőkön, a sebesülteken, a nyomor, a terror, vagy a természeti katasztrófák ál­tal sújtott embereken segíteni kell. A rendkívüli eseményeket közlő hírek nyomában rendsze­rint rövidesen értesülhetünk a Vö­röskereszt összefogásáról is, amellyel a kárvallottakat támo­gatni siet. Talán kevesen tudják, hogy az 1923. évi japán földrengés — amely 200 ezer emberéletet köve­telt, s pusztítása nyomán milliók váltak hajléktalanná — mozgósí­totta először a világ Vöröskereszt­szervezeteit. Azóta nincs olyan természeti katasztrófa, . amely után ne indulna nagyszabásúi nemzetközi segélyakció. Az algé­riai menekülteket több mint egy évtizeden át támogatta a szerve­zet minden lehetséges módon, az említett legelső akció alkalmával pedig — egyetlen felhívásra — 227 millió svájci frank gyűlt ösz- sze. A „fekete esztendőnek” ne­vezett 1970-ben — az etiópiai ko­lerajárvány áldozataitól kezdve a hazánkban pusztító árvíz káro­sultjaiig — különféle célokra egy és negyedmilliárd svájci frankot juttatott a mozgalom. Május 8-án ebben az esztendő­ben is világméretű megemlékezés irányítja a figyelmet a soron levő feladatokra. De a részvevő szó, az együttérzés — önmagában vaj­mi keveset ér. A tettek, az anya­gi áldozatok vállalása kell, hogy mindezt megtetézze. A régmúlt korokban szinte nem akadt egyet­len olyan nap sem, amelyen vala­hol a világon ne háborúskodtak volna. Ma más, de hasonlóképp nehéz, szomorú gondok felhőzik napjainkat. Árvíz, tájfun, föld­rengés, éhínség, aszály, brutalitá­sok: sajnos, a világsajtó állandó témái még. Nem elég csupán szavunkat felemelni a bajbajutottakért, ha­nem szenvedéseiket átérezve, ön­zetlenül cselekedni, értük kinek- kinek lehetőségeihez mérten anya­gi áldozatokat is hoznia kell. Er­re figyelmeztet, ilyen értelmű összefogásra mozgósít mindany- nyéunkat a Vöröskereszt idei vi­lágnapja! -a -r KÉT HÉT MÚLVA MEGNYITJA KAPUIT A BNV • Az idei tavaszi BNV-t, a beruházási javak szakvásárát május 21—29. között rendezik. Sok kiállítő- helyiségben már a dekoratőrök dolgoznak. Képünkön: munkában a villany- szerelők a Fabulon- pavilonnál. (MTI foto — Bara István felvétele — KS) A győzelem gyökerei es Virágai A dicsőség övezete A tágas, világos, levegős Le­ningrad szabadságra született. A város gyönyörű utcáin érzi az ember, hogy Leningrád szeret lé- legzeni. Nehéz elképzelni is, mennyit szenvedhetett, kínlódha­tott az ostromgyűrű, a blokád idején. Ezért határozták el an­nak idején a leningrádiak, hogy megteremtik a blokád nyomvo­nalán, ott, ahol súlyos harcok folytak, a Dicsőség zöldövezetét. Már állnak a hatalmas kilomé­terkövek az Élet útján, ahol a város kapcsolatot tartott a Nagy­földdel, az emlékművek az át­kelőhelyeknél, ahol a Balti Flotta tengerészei küzdöttek, a kirovi ka­punál, ahol egész közel volt a front, a Rubolovi-magaslaton, ahonnan az Élet útját" védték, a lebombázott gyerekek emlékmű­ve, akiket evakuálni akartak, a Bátrak partján, Gosztolick tele­pülés közelében, ahonnan meg­indult a támadás a blokád áttö­résére, a tengerparti területen, a lembovszki erődnél, a névai híd­főállásnál, ahol az úgynevezett Kisfölddel tartották a kapcsola­tot, a névai küszöbnél, az egykori izsori ütközet színhelyén, a pul- kovói védvonalnál. Külön emlék­mű hirdeti a Katyusa-kezelők önfeláldozó harcát, az úgyneve­zett Januári Mennydörgés részt­vevőinek emlékezetét, a roham­ban elesettekét, azokét, akik nem adták meg magukat, a népfelke­lőkét. Nagy emlékmű szimbo­lizálja a megszakított ostrom- gyűrűt és a Néva partján, annak Leonyid Alekszandrovics Golub- covval, az első építőipari tröszt 16. számú vállalatának Komszo- mol-titkárával. Elmondotta, hogy a 300 szakemberen kívül mintegy félezer önkéntes dolgozik ott na­ponta. Ott volt a 70 éves, Mihail Alekszejevics Gyevjatkin, aki népfelkelőként harcolt és nyug­díjas létére 90 napot dolgozott a Győzelem terén. Beszélgettünk Jakov Nyilovics Zaharcev gépko­csivezetővel, akinek három kis­gyereke halt éhhalált a blo­kád idején, és ő nem tudott se­gíteni rajtuk, mert az ostromgyű­rűn kívül rekedt. — Akkoriban — mondotta Jakov Nyilovics — a feleségem is sokat szenvedett az éhségtől, de mi megértük a győzelem egyik könyökében készül már a Dicsőséghalom, amelyet Grigorij Danyilovics Jasztrebinyecszkij szobrászművész alkotott. Grigorij Danyilovics műtermé­ben elmondotta, hogy ezen a te­rületen nagy harcok folytak, a magaslaton még megvannak a futóárkok, szilánkok, lövedékek nyomai. — A háború idején kezdetben önkéntesként a leningrádi védel­mi vonal építésén dolgoztam, az­tán a Vörös Hadseregben szolgál­tam a tüzérségnél, a blokád ide­je alatt pedig majdnem éhen haltam. A fiatalságom tehát a háborúban telt el, hiszen Kelet- Poroszországban fejeztem be a háborút. A háborús téma, bár sok mást is csinálok, mindig vissza-vissza tér. Itt, a Dicsőség­halomnál betonból és vasból ter­veztem meg az emlékművet úgy, hogy a természet részévé váljék. A lépcsők magasak, hogy az em­berek, akik odamennek, érezzék, milyen nehéz volt itt. A főalak női figura, az Élet fája. Grigorij Danyilovics számos katonai kitüntetés tulajdonosa, a legutóbb nagy méretű Lenin-em- lékművéért a Német Demokra­tikus Köztársaságban kapta meg a Nexő-díjat. Dolgozott Sz. B. Szperanszkijjal, a Szovjetunió ki­váló építészével, a Képzőművé­szeti Akadémia professzorával, aki a korszerű Leningrád Szálló tervezéséért és építéséért kapta meg az Állami-díjat, és aki most egy művészközösség vezetőjeként • Május 9-én avatják föl a leningrádi Győzelem terén a Hősök Emlékművét. hatalmas emlékművet épít a moszkvai és a kijevi műút ta­lálkozásánál. Leningrád hős vé­dőinek emlékére. Szergej Boriszovics Szperansz- kij népfelkelőként három évig védte városát és immár harma­dik évtizede építi Lcningrádot. A most hatvanéves művész mondta találkozásunkkor: — A háború idején gyakran megfordultam azon a területen, a város szélén, amelyet már lőtt a német tüzérség. Már akkor megfogant bennem a terv, hogy emlékművet építünk Leningrád hős védőinek. De akkor még nem tudtam, hogy hová kerül. Amikor megkaptuk a megbízást, meg­nyervén az országos pályázatot, M. K. Anyikusin Lenin-díjas szobrászművésszel és V. A. Ka- menszkij kiváló építésszel, elké­szítettük a végleges tervet. E szerint a tér közepén áll a 48 mé­ter magas gránit obeliszk, előtte szoborcsoportok. Az obeliszket jelképes gyűrű veszi körül, amely dél felé megtörik, mint a blokád áttörésének szimbóluma. A gyű­rűn belül van az úgynevezett blokád szoborcsoport. És ott ala­kítjuk ki az 1900 négyzetméter területű múzeumot. A méltó környezetben, magas házak koszorújában ottjártunkkor az emlékműből már sok elké­szült. A népi adományokon kívül a leningrádiak, iskolások, kom- szomolisták, dolgozók, veteránok társadalmi munkával segítik az építkezést. Ott találkoztunk napját. Nagyon jól emlékszem, Berlin alatt voltunk. Szép idő volt, ízletes ebédet kaptunk, az étel soha sem esett olyan jój a megelőző négy év alatt. Most a munkám mellett önkéntesként dolgozom itt, meghalt társaim helyett is. Itt akarok lenni a családommal együtt május 9-én, a győzelem ünnepségén, amikor ezt az emlékművet felavatjuk... A karcsú, magasba szökő, 234 gránitkockából kirakott obeliszk tetején csillognak a napfényben az aranyszínű számok: 1941— 1945. Nem messze innen ala­csony, feketére festett, emlékez­tetőül meghagyott vasbeton erő­dítmény falán ott virítanak a fehér számok: 1941—1945. • A történelemnek az a sajátos­sága, hogy távolodik, egyre mesz- szebb lesz mihden idők emberé­től. Az újságírónál? az a feladata — egyebek között —, hogy a tör­ténelmi múlt ünnep- és hétköz­napjainak legnagyobb esemé­nyein, vagy legegyszerűbb apró­ságain keresztül felelevenítse, hozzáférhetővé, közkinccsé tegye az emberiség nagy pillanatait. A Szovjetunió fegyveres erői­nek moszkvai múzeumában, vit­rin alatt láttam Hitler aláírá­sával a Barbarossa-terv tégla színű dossziéját, amelyen átlósan sárga csík fut keresztül. Ez az a hírhedt terv, amelynek alapján villámháborúval le akarták ro­hanni a Szovjetuniót. Ma hadi­zsákmány. És ugyanott láttam a győzelem lobogóját, amelyet szovjet harco­sok tűztek ki a Reichstag ku­polájára. A zászló egyszerű pa­mutfonalból készült. Vörösre festették. Ma ereklye. Oravec János—Rudolf Kobaly (Vége.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents