Petőfi Népe, 1975. május (30. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-31 / 126. szám

1975. május 31. • PETŐFI NÉPE • 3 Békegyűlések 1 FOGYASZTÁSI SZÖVETKEZETEINK MUNKÁJÁT ÉRTÉKELTÉK Szigorítani kell a belső ellenőrzést Jó ideje hasznos gyakorlattá vált, hogy az erye illetékes ta­nácsi szervek évről évre értékelik a kereskedelmi vállalatok, valamint a szövetkezetek munkáját, a lakosság ellátásában be­töltött szerepét. A tanácsi kereskedelmi vállalatoknál végzett korábbi vizs­gálódás után az elmúlt napokban fejeződött be megyénkben a helyi ÁFÉSZ-ek értékelése. 9 Itt épül a nagy teljesítményű terményszárító berendezés Selyem Zsigmond. (Tóth Sándor felvétele.) ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐJELÖLT A közösségért fáradozik mutatja Az utolsó felszólalás is elhang­zott a gyűlésen. Horváth László, á népfrontbizottság elnöke feitet- 'te a kérdést: elfogadják-e a je- flenlevők Selyem 1 Zsigmondot képviselőjelöltnek? Nagy taps és ■igen volt a válasz. A szavazáskor pedig több száz kéz emelkedett >magasra az ülésteremben. A je­lölt megköszönte a bizalmat és megígérte, hogy a jövőben is a közösségért fog dolgozni, úgy mint eddig. A jelölőgyűlés végén sokan , odafordultak hozzá, hogy kifejez. zék jókívánságukat az újabb je­löléshez. Néhányan máris a te­lepülés lakóit leginkább érdeklő ? kérdések megoldásához kérték a segítségét. Kevés a tanterem, az egészségügyi ellátás javításra szorul, rendelőintézet kellene. A bolthálózat is szerény, több új és olyan jól felszerelt üzletet sze­retne a lakosság, mint amilyen a pár hónapja megnyitott ABC- áruház a főtér közelében. Selyem Zsigmondot először 1971-ben választották meg a kun- szentmiklósi és a környékbeli te­lepülések lakói képviselőnek. Azóta jelentős előrehaladás tör­tént a nagyközség kommunális fejlődésében. Ez nem csupán az ő érdeme, de közreműködött benne. Tavasztól őszig rendkívül ne­héz volt a közlekedés Kunszent- .miklóson. Esőben tengelyig ért a sár. Útépítő, karbantartó rész­leget szervezett Selyem Zsig­mond az Egyetértés Tsz-ben, amelynek a megalakulása óta ő az elnöke. Négy év alatt 13 ki­lométer földutat köveztek ki a várossá fejlődés útjára tért nagy- . községben. Még sok aszfaltozott út kellene, de kezdetnek ez is biztató. Az Egyetértés Tsz rész­lege építette a játszóteret a bak­érben és tüntette el a sártengert a főtéri étterem elől. Szabadszál­láson Selyem Zsigmond közben­járására épült a nyolc tanter­mes iskola és 4 kilométer hosszú kövezett út. Az Egyetértés Tsz Selyem Zsig­mond irányítása alatt jól gaz­dálkodik, évről évre gyarapítja termelési alapjait. A közösség mindig felül tudott emelkedni a mostoha természeti adottságokon. Jelenleg is többmillió forintos tartalékalapja van. Az Egyetér­tés Tsz elnöke néhány hónapja ideiglenesen elvállalta a mezsgye szomszéd Szabadság Termelőszö­vetkezet vezetését, mert ott ba­lul sikerült az előző év és sza­nálni kellett a gazdaságot. Sok­éves vezetési tapasztalatát most a szomszéd szakszövetkezetben hasznosítja. A tavaszi munkát már az ö irányítása alatt kezdték éls vé­gezték el a Szabadság Terme­lőszövetkezet gazdái. Május else­jére a közös termesztésű kukori­ca a földbe került. Ilyenre nem volt példa régóta a Szabadság Tsz-ben, Tavaly tavasszal még a Nógrádi megyében toborzott kise­gítők nyitották, metszették a most szanált termelőszövetkezet szőlőjét, az idén megtették ezt a tsz-tagok maguk, nem szorultak -a más segítségére. Ha ilyen szor­galomul és céltudatosan dolgoz­nak, két-három éven belül a ta­valyi rossz esztendőnek még az emlékét is elfelejthetik. Ehhez nyújt most segítséget Selyem Zsigmond képviselője­lölt. K. A. Ez az egyedi tevékenység — amelyben a helyi párt- és tanácsi szervek vezetőinek részvétele ^ mellett többek között a MÉ­SZÖV is képviselve volt — arra igyekezett választ adni, hogy az ÁFÉSZ-ek miként hajtották vég­re a kereskedelmi politikából rá­juk háruló feladatokat, s hogyan tesznek eleget az állandóan fej­lődő igények kielégítésének. A felmérés munkáját öt-öt ÁFÉSZ esetében a megyei ta­nács vb kereskedelmi osztálya, illetve a városi tanácsok megfe­lelő szervei végezték el, 15 fo­gyasztási szövetkezetei pedig a já­rási hivatalok munkatársai vizs­gáltak. Nem értékeltek az idén 10 olyan ÁFÉSZ-t, amelynek ve­zetői korábban különböző tanácsi fórumokon már átfogó beszámo­lót adtak munkájukról. Pozitív vonása volt az ez évi értékeléseknek, hogy azok — mellőzve a kizárólag gazdálkodás­sal kapcsolatos témák boncol­gatását — egyértelműen a lakos­sági ellátás jó vagy rossz olda­lait vették nagyító alá. Leszűrhető a tapasztalatokból, hogy az ellátás a szövetkezetek működési területén az állami ke­reskedelemével nagyjából azonos. Az áruválaszték bővülése mel­lett azonban számos régi és új hiánycikk gátolja az egyenletesen jó munkát. Az árucsoportok né­melyikében szeszélyes, vagy ép­penséggel elégtelen az utánpótlás. Az alapvető élelmiszerek szállí­tása is akadozik olykor: egyik­másik boltból a délutáni órák­ban kifogy a tej, sőt a kenyér is. Akadnak olyan tanyai boltok, amelyekbe hetenként csupán két ízben szállítanak kenyeret. Sok panasz merült fel az édességellátásra. Több napos szállítási késedelem és a rende­lések hiányos teljesítése gyakorta hiúsítja meg a kiskereskedelem jószándékát. A városi ellátáshoz viszonyítva több hiányosságot derített fel az ellenőrzés a gázellátásban. Az egyéb tüzelőanyagokból ezzel szemben megfelélő volt a kíná­lat. Szóba került az értékelés során a szerződések konkrétabbá téte­lének követelménye is. Az úgy­nevezett keretszerződések mellett szükséges, hogy a konkrét szál­lítást célzó szerződések kötésével is gondoskodjanak a szövetkeze­tek megfelelő árualapról. A korábbi időszakhoz hason­lóan, az értékelés ebben az évben is megállapította, hogy még min­dig nem a kellő mértékben fej­lődnek az értékesítéshez kapcso­lódó szolgáltatások. E tekintetben lényegesen jobb szervezésre van szükség. Nincs minden rendben a tár­sadalmi tulajdon védélmét ille­tően sem, amit a leltárhiányok növekvő száma és összege bizo­nyít. A vizsgált ÁFÉSZ-ek kö­zül 32 esetben állapítottak meg 10 ezer forintot meghaladó ösz- szegű leltárhiányt. Mindez nem éppen kedvező fényt vet a belső ellenőrzésre, s egyúttal parancso- lóan írja elő annak megszigorí­tását. J. T. Gumicsöves forgalomszámlálás a közutakon A Közúti Közlekedési Kutató Intézet irányításával nagyszabá­sú, az ország valamennyi ,főr és : mellék .•: útvonaléra t kiterjedő - for­galomszámlálás kezdődött. A nagy apparátust és a sok mérő­műszert igénylő akció adatából levonható következtetések alap­vetően segítenek majd a követ­kező évek, évtizedek közútfej­lesztési programjainak összeállí­tásában, az autópályák építésé­nek ütemezésében. A forgalomszámláló automata­berendezések az utakon elhelye­zett egyszerű gumitömlős érzéke­lővel mérik a rajtuk keresztül­haladó járművek tengelyének : < Számát. A forgalomszámlálást azonban sok helyen akadályozza, hogy felelőtlen személyek meg­rongálják az automaták érzékelő­jét. A KPM ezért kéri a gépjár­művezetőket, hogy segítsenek megóvni a berendezéseket, hi­szen rongálásukkal, vagy eltulaj­donításukkal a népgazdaságnak kárt, a közlekedés szakemberei­nek pedig gondot okoznak. (MTI) Útravaló Mégegyszer a rendelőintézeti zsúfoltságról három nyelven A héten Katymáron és Sze­rénáién találkozott választóval Mándics Mihály, a Magyarorszá­gi Délszlávok Demokratikus Szö­vetségének főtitkára, a 15. számú választókerület országgyűlési képviselőjelöltje. Mindkét köz­ségben mintegy négyszáz-négy­száz résztevevő élénk érdeklődé­se kísérte a képviselőjelölt vá- • lasztási beszédét, amelyet Katy­máron magyar, délszláv és né­met nyelven elhangzott felszó- i lalások követtek, í A vita során a hozzászólók el- ) ismeréssel nyugtázták Mándics Mihályt eddigi képviselői tevé- f kenységét, s mintegy útravaló- ként a további munkájukhoz, j több közérdekű észrevételt tet­tek. Szorgalmazták egyebek kö- s zött a bácsborsodi út megjavítá- í sát, melynek állaga a közúti köz- | lekedésben, s főként a teherszál- \ lításban sok nehézséget okoz. Mindkét választási gyűlésen ' részt vett. Szabó Imre, a járási j Pártbizottság első titkára, dr. ) Nagy Károly, a járási hivatal el- í nöke, valamint Horváth Ferenc, a Hazafias Népfront járási titká- j ra is. j Életmód és életkor A statisztikák mind ez ideig arról tanúskodtak, hogy az eu­rópai országokban a nők hosz- jSzabb életűek, mint a férfiak. I Az egészségügyi világszervezet legutóbbi adatai szerint jelentős mértékben csökkent a különbség a férfiak és nők életkora között. Általában azt tapasztalták, I hogy nem a férfiak élnek hosz- i szabb ideig, hanem a nők élet­kora csökken. Ennek az lehet a , magyarázata, hogy a nők a hi­vatali munkájukon túl háztartási jmunkát is végeznek, emellett ■sokkal többet dohányoznak és isznak, mint régebben (KS) Korenyuk Józsefné kecskeméti kismama síró csecsemőjével az ölében kereste fel a minap szer­kesztőségünket. Így panaszko­dott: — Abszurdum, ami a megyei rendelőintézetben tapasztalható. Csípőficamos kisfiámmal több mint másfél órája várom az or­topéd-orvost, hiába. A hivatalos tájékoztatás szerint pedig csütör­töki napon kettőkor kellene kez­dődnie a rendelésnek. Nem tu­dóm, miért ez a bosszantó pon­tatlanság, ami korántsem egyedi eset. De másért is háborgók. Most körülbelül negyven — különféle mozgásszervi rendellenességben szenvedő — baba vár még vizs­gálatra, gyógykezelésre. És tudja, milyen körülmények között? Édesanyjuk társaságában egy kis alapterületű, ablak nélküli, szel- lőzetlen helyiségben vannak ösz- szezsúfolódva. Sehol egy asztal, \ vagy egyéb bútordarab, melyen normális módon lehetne tisztába tenni, s etetni a picinyeket. Mondják, mikor szűnik meg itt a tarthatatlan állapot? A helyszínen is meggyőződhet­tünk az elmondottakról. Erre reagálván mindenekelőtt hadd utaljunk lapunk május 15-i szá­mában megjelent Miért zsúfolt a rendelőintézet? című cikkünkre. Ebből kiderült: a szakrendelések jelentős hányadában nem főfog­lalkozású szakorvosok végzik a teendőket. Következésképp a ren­delések olyan időpontokra korlá­tozódnak, amikor már eltávoz-* hatnak kórházi munkahelyükről az orvosok. Nos, a gyermek-ortopédián is ez a helyzet. Az említett csütör­töki rendelés tehát azt jelenti, hogy az érintett szakorvosnak ilyenkor nincs, nem lehet másutt elfoglaltsága, kötelezettsége. Hogy ennek ellenére miért érkezik gya­korta későn a rendelésre? Vá­laszul tényekre hivatkozhatunk. Tudni kell például, hogy az intézetben is dolgozó ortopédos napi munkaidejét nemegyszer kénytelen meghosszabbítani a kórházi betegforgalom növekedé­se, halaszthatatlan műtét, sür­gős elsősegélynyújtás miatt. Ilyenkor óhatatlanul később kez­dődik a járóbeteg-ellátás. De elő­fordul az is, hogy a rendelésen megjelentek közül mindenkit nem részesíthet gyógyító-meg­előző szakellátásban, mivel egy adott időre vissza kell sietnie a kórházba, a súlyos, vagy életve­szélyes beteghez. E szükség dik­tálta gyakorlat enyhén szólva ke­vésbé ösztönzőleg hat az orvos­ra, aki túlterheltté válhat. A be­utaltak, illetve az anélküli ellá­tásra várók körében pedig a ren­delés körüli bizonytalanság kelt­het jogos nyugtalanságot. A megoldás? Gondoskodni kell újabb szakorvosi állásokról — indokolt lenne talán keresni an­nak lehetőségét is, hogy főfoglal­kozású ortopéd szakember legyen e rendelés állandó gazdája —, de növelni célszerű a rendelési órák számát is. Tájékoztatásul közöljük, hogy az illetékes egészségügyi szer­vek napirenden tartják ezt a kérdést, s fáradozásuk minden bizonnyal már a közeli jövőben eredménnyel jár. Ami a váróhelyiségek szűk be­fogadóképességét, valamint tech­nikai hiányosságát illeti, e vonat­kozásban lényegesen gyorsabban lehet intézkedni. Véleményünk szerint ésszerűbb belső átszerve­zéssel mód nyílhat arra, hogy nagyobb alapterületű és termé­szetes fénnyel rendelkező helyi­séget kapjanak az ortopédiára váró csecsemők, az idősebb gyer­mekek, valamint a kísérőik. És talán néhány, a pelenkázásra specálisan kialakított asztalt, esetleg padokat is be tud szerez­ni a megyei szakorvosi rendelő- intézet, melynek minden gyógyá­szati szakmában van még jócs­kán tennivalója a felvevő terü­letén élő mintegy 200 ezer ember — a megye lakossága egyharma- da — ellátási igényeinek zökke- nőmentesebb, magasabb színvo­nalú kielégítéséért, a jelenlegi zsúfoltság csökkentéséért. Velkei Árpád • A tavaszi béke-, barátsági, szolidaritási akciókról évről évre szokásos kis összefoglalást szer­kesztettük Polgár Istvánnal, a népfront megyei béke és barátsá­gi munkabizottságának vezetőjé­vel. A szintén szokásos kérdésre, hogy — milyen az érdeklődés, a részvétel a békehónap rendezvé­nyein, ilyen kifejezésekkel élt: „Várakozáson felüli” — „Óriási” — „Az nem igaz, hogy mekkora, élénkség, mozgás tapasztalható.” Az első kivételnél még átfutott a fejemen, hogy „hagyomány- szérűén” írtuk meg évenként — „Várakozáson felüli”. — s az úgy volt igaz mindenkor. Megyénk társadalma is esztendőről-eszten- dőre érettebb politikai szemlélet­tel vesz részt a békehónap ese­ményein. Ám most a többi kife­jezés hangsúlyából szintén érző­dött. hogy az idei rendezvények sikere nemcsak tartalmilag, ha­nem ilyen külsődleges jegyek­ben, mint a megjelentek száma, ugyancsak felülmúlta az eddigie­két. Ezt jelezték Polgár elvtárs ilyen szavai is: „Nem úgy jönnek az emberek, hogy „már megint egy gyűlésre hívnak”, hanem szívből.” Kiskőrösön 400 részt­vevője volt a fasizmus fölötti győzelem évfordulójára rendezett magyar—szovjet barátsági gyűlés­nek. amit Kiskunhalasról is érke­zett szovjet vendégek avattak for­ró hangulatú találkozóvá. De nem kellett ahhoz városnak lenni, hogv méreteiben, s lelkesedésben hasonló, igaz baráti összejövetel­lé alakuljon egy nagygyűlés. A Győzelem napján a kis Jász- szentlászlón mintegy félezer em­ber jelenlétében koszorúzták meg a szovjet hősök emlékmű­vét. és ennyi magyar jóbarátnak tisztelgett a szovjet katónaven- dégek díszszakasza. De nem vol­tok kevesebben a madarasi Béke Tsz-nél sem ahol a Kiváló ter­melőszövetkezet kitüntető ünnep­ség egyben békegyűlés is volt. Ugyanígy a többi 35 kitüntetett tsz-ben is. ISa békemozgalom nagy kér­déseinek, feladatainak elemzése elválaszthatatlan volt a hazánk felszabadulása 30. évfordulóján megyénk valamennyi községében, városában „kiemelt”-ként szer­vezett ünnepségektől. Ezek mel­lett az ipari, mezőgazdasági üze­mekben. hivatalokban, intézmé­nyeknél. iskolákban, klubokban, rétegtalálkozókon, tehát minden olyan helyen és alkalomkor,; ahol és amikor emberek összejöttek, méltatták a 30 esztendő alatt el­ért eredményeket. Mindenütt beszéltek arról, hogy szocialista vívmányainkban a legszélesebb nemzeti egység, népünk össze­fogása, tettei testesülnek meg. Hogy a felszabadulással vált va­lóra előző dolgozó nemzedékek munkájának, harcainak célja: a független és demokratikus, szo­cialista társadalmat építő Ma­gyarország. E nagy évforduló számbavételekor még inkább el­mélyült megyénk dolgozóiban is annak tudata, hogy a Szovjetunió érdemei hazánk felszabadításában és a szocializmus építéséhez nyújtott támogatásban elévülhe­tetlenek. Ez — és a Szovjetunió MAI TÉMÁNK Becsukott szemmel Azt gondolom, hogy kevés do­log okozhat nagyobb örömet an­nak, aki Veres Péterrel szólva, akar és tud „népben-nemzetben gondolkozni”, mint az, ha látja: sokan vannak olyanok, akiket nem csak érdekel saját szűkebb hazájuk, falujuk, városuk, me­gyéjük élete, hanem ismerik is annak tényeit: eredményeit és örömeit, gondjait és problémáit. Szerencsére, sokan vannak már napjainkban, akik értőn s figye­lemmel kísérik a környezetükben alakuló életet, a formálódó jö­vőt. Ám sajnos, nem csak ilye­nek vannak. Hanem közömbösek is, akiket a saját szűkebb, zár­tabb világukon kívül alig érde­kel más dolog. íme, néhány pél­da: Hosszú hónapok óta lázasan készülnek az alpáriak községük kilencszáz éves jubileumának méltó megünneplésére. Erre a nagy eseményre átalakítják, meg­szépítik a közben Tiszaalpárrá egyesült községet. S egyeseket ez a tény egyáltalán nem érde­kel, teljesen hidegen hagy. Be­jelenlegi, s eddigi világpolitikai szerepének ismerete erősíti haza­fias érzelmeinket, ugyanakkor a szocialista nemzetköziség tudatát, barátságunkat felszabadítónkkal; és a népek közötti összefogás gondolatát. Logikus folyamat tehát a tava­szi békeakciók során a barátsági és szolidaritási gyűlések beillesz­kedése. mint Kecskeméten pél­dául a magyar—bolgár barátsági rendezvények fűzése volt (Lajos- mizsén június 4-én lesz hasonló, ha kisebb méretű is), vagy volt az orgoványi chilei szolidaritási nagygyűlés, s lesz a kalocsai meg­emlékezés, koszorúzás Lidice mártírjainak emlékművénél. • Békéről, barátságról, szolida­ritásról beszéltek 78 községben és 6 városban az eddig elkészült fel- szabadulási emlékparkok, békeli­getek átadásakor, a harmadik vi­lág ifjúságának napján Dunaegv- házán. a forradalmi ifjúsági na­pokon. a KIOSZ vagy az MHSZ rendezvényein. Csakúgy, mint a különböző felekezetek papjainak évfordulós emlékülésein, ahol a katolikus egyház 7. béke-világ­napjának jelmondatát idézték: „A béke tőled is függ!” Amiben szintén kifejezésre jut, hogy a békéért való harcban személyes állásfoglalásra is szükség van.- S hogy a magyar és nemzet­közi békemozgalom harca nem volt hiábavaló, az enyhülési irányzatok megerősödése, a ked­vezőbb nemzetközi légkör is bi­zonyítja. S ékesszólóan világ- történelmi fordulatok, mint az indokínai népek győzelme. A tényekre alapozott, a tájé­koztatás hatásos formájt alkal­mazó békemozgalom — amihez a párt mindenkori nemzetközi helyzetelemzései, legutóbb a XT. kongresszusé, következetes és biz­tos útmutatást adnak — éberség­re, reális megítélésre is neveli a tömegeket. A nemzetközi enyhü­lés nem tereli el figyelmünket, hogy vannak ;nég háborús ve­szélyt hordozó válsággócok, van faji megkülönböztetés, s nem egy- helyütt dübögnek még az emberi jogokat kegyetlenül eltipró fé­nyes csizmák, talpukon a fasiz­mus „szögeivel”. Óriási, eddig még ki nem me­rített tartaléka van a békemoz­galomnak az édesanyák, asszo­nyok erejében, hiszen háború ese­tén a legnagyobb veszteség min­dig őket éri, — a fiák,! férjek, el­vesztésével. S az is természetes várakozás, hogy a mozgalom fő­ként fiatalokkal szélesedjék. A béke ügyében nem létezhet gene­rációs ellentét. Ha az idősebbek­nek érdeke, nekik igazán az a bé­ke megőrzése. Csak háború nél­kül valósulhat meg, hogy vá­gyaikhoz, a jelen és jövő nagy lehetőségeihez mérten érjék el céljaikat. • A béke: harc és munka, alkotás. Megállás vagy időszaki- ság sokáig nem lehet még a béke­mozgalomban. A tavaszi békehó­nap hagyománya a felfrissülést, megújulást táplálja. Szünet ez­után sincs. A választási előkészü­letek tartalmi, politikai töltésé­ből sem hiányozhat a béke gon­dolata. T. I. széltünk emberekkel, akik nem tudták, hogy hány éves a köz­ségük. Volt, aki harmincat mon­dott, s olyan is akadt, aki százat. S megint más ezer évet. A legfel­tűnőbb az volt számunkra, ami­kor az egyik tanácsi dolgozó az elnök jelenlétében nem tudott választ adni kérdésünkre. Nézzünk másik konkrét példát. Szabadszálláson a József Attila- emlékliázat avatták. Odaérkezé- sünkkor érdeklődtünk a járóke­lőktől: merre találjuk a híres há­zat? Nem tudták a kérdezettek; pedig helybeli lakosok voltak. S a tanácsnál is csak a harmadik megszólított dolgozótól kaphattuk meg a szükséges felvilágosít st. Mit mutatnak ezek az aprósá­gok? Azt, hogy vannak még, akik becsukott szemmel élnek; nem veszik őszre a nagyobb közös­ségek ügyeit-dolgait, erre mur nem terjed ki a figyelmük. Pe­dig az ilyesféle begubózás, a csak-magunknak-élés előbb-utóbb megbosszulja magát, valamikép­pen visszaüt a közömbösekre. V. M. teljesült az állattartók légi kívánsága= * 1. új, korszerű biztosítást köthetnek állataikra.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents