Petőfi Népe, 1975. május (30. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-30 / 125. szám

1975. május 30. • PETŐFI NEPE • 5 Bertha Bulcsu 1970-ben megje­lent Tűzgömbök című regénye az utóbbi évek egyik kiemelke­dő prózai alkotása volt. A hábo­rús irodalom témái között köny­ve nem azért maradt emlékeze­tes, mert valami különösen ere­detit dolgozott fel. Inkább azért emlékezünk rá szívesen, mert főszereplőjének, a kilencéves Timii Ambrusnak a szemével, láttatni és érzékeltetni tudta a háborút. A harcot, a pusztítást kinn a világban — és hatását az emberi lélekben, odabenn. A regényből maga az író ké­szített forgatókönyvet és a Fe­hér Imre rendezésében készült film mindvégig hű maradt a szerző lírai hangvételű, színek­kel, hangulatokkal rajzolt vilá­gához. Thali. Ambrus második világ- háborús élményeiről szól az al­kotás. Szülei falura, a nagyma­mához küldik a bombázások elöl. A városi kisfiú nem találja he­lyét a számára furcsa szokásé vidékiek között. Sok minden ért­hetetlen a számára: a kötelező templombajárás, a szófukar nagyapa, Czimmer Rozi és a szomszédok. Szorongását csak fo­kozzák az égen a város felé vo­nuló bombázó géprajpk és a kö­zülük géppuskasortüzet árasztva lecsapó vadászrepülők. Amikor véletlenül megtudja, hogy édes­anyja és kishuga elpusztult egy bombázás alkalmával, magánya bezárni. Az idegenné vált való­ság helyett saját világot teremi, szüleit nomád tatároknak, sza­bad és boldog embereknek ál­modja. Az első csapás a Mama halála, a kisfiú második felejthetetlen élménye a néger Jimmy pusztu­lása. Ambrus a Marcal partján horgászva találkozik a békés szándékú ejtőernyőssel, akit a felbőszült parasztok agyonver­nek. A látványra emlékezni sem mer, de az élmény tovább él idegsejtjeiben. A faluban is és Szombathelyen is, ahol nagy- bátyjáék láják vendégül a há­nyatott sorsú kisfiút. Egy hiába­való menekülési kísérlet után itt étik meg a szovjet csapatok meg­érkezését és az első. háborútól mentes napot. Fehér Imre rendező Illés György rendkívül érzékeny ka­merájának segítségével lélekta­ni filmet készített egy lélektelen korról. Ezáltal sajátos lírával — és furcsa ellentmondás — embe­ri érzésekkel tudta megtölteni az önmagából kivetkőzött, em­bertelenné és értelmetlenné vált világot. A romos házakat, a csa­tamezőt, a légópincét, a kifosz­tott lakásokat, a menekülők és rejtőzködők kétségbeesett arcát — éfe a halált. A borzalmak ettől nem váltak elfogadhatóbbakká — sőt! De a már egy kissé megszokott há­borús díszletek ismét emberkö­zelbe kerültek és a T’űzgqmbök a kor lényegét, lelket pusztító hatását egyéni módon ábrázolja. A jól kiválasztott szereplőgár­da minden tagja azonos stílust és játékfelfogást képvisel. A tehetséges gyermekszerep­lők — elsősor­ban a Thali Ambrust alaki­tó Szűcs Gábor — és a felnőt­tek — Mészá­ros Ági. Sinkó László, Kállai Ferenc és tár­saik — jól megértettek Fehér Imrének a mesét és a valóságot lé­lektani hitellel ötvözni kívánó szándékát. Az alkotócsoport közös munká­jának ered­ményeképpen szép, hangu­latos és tartal­mas filmet lát­hatnak a né­zők. A kunszentmiklósi gimnázium könyvtárában — Sziládi Áron mondta egykor Kis­kunhalason. hogy az ember sehol sincs el­temetve, le­gyen az a vi­lág bármely pontja, apró szeglete. Én is ezt vallom Kunszent- miklóson, ahol csaknem negy­ven éve taní­tok. Itt érett­ségiztem a gimnázium­ban, és az egyetem elvég, zése után itt is kaptam ál­lást 1937-ben. Azóta minden egyes tanév­kezdésen és évzárón részt, vettem... Illyés Bálint angol-orosz- magyar szakos tanár jelenleg az intézmény könyvtárosa. Életútjáról be­szélve, a kö­zelmúlt ma­gyar történel­mének lapjait eleveníti meg. Viharfelhők gyülekeztek mar az ország felett, amikor megkezdte hivatását, csatlakozott a nyilas kiürítési rendeletet megtagadók­hoz, itt élte át a felszabadulást, és az iskolák államosítását... S mindezt nem csupa szemlélő­dőként tette. A történelmi életiskola tapasz­talatait nem csekély elméleti tu­dással egészítette ki. A megye legnagyobb oktatási könyvtárá­nak kezelése módot adott a szá­mára, hogy a község és a kör­nyék kun lakosságának történel­mében is elmélyülhessen. — Az államosítás idejen 19 500 kötetet számlált a könyvtár. Jó tíz évbe tellett, mire feldolgoz­tam, katalogizáltam az anyagot, és közben természetesen a ta­nulók igényei szerint a kölcsön­zéseket is intéztem. Az idők so­rán kiadtak egy utasítást a mu­zeális értékű kötetek különvá­lasztására. Ezt a munkát is szí­vesen végeztem el. Mintegy 2500 példányt kellett számbavennem. Könyvtárunk érdekessége, hogy a XVIII. századi alapítástól kezd­ve minden kiadvány sorsa nyo­mon követhető az évtized ről-év_ tizedre bővülő gyűjteményben. E polcok között nemcsak a r égi kö­tetek, a lapokon olvasható egy­kori bejegyzések jelentenek hely- történeti értéket, hanem az egyes, példányok sorsa kultúrtör­téneti összefüggésekre is rávilá­gít. Fő hivatása az oktatás, s ugyanez a szenvedély munkál­kodik benne, amikor közzéteszi helytörténeti kutatásainak ered­ményeit. — Azt hiszem, hálás lehetek a sorsnak, hogy az egyetem után visszakerültem szülőfalumba. A tanári kar szeretettel fogadott. Kollégáim radikális gondolkodá­sú, haladó értelmiségiek voltak. Segédkeztek a pályakezdő Halai­nak, és hozzájárultak világszem­léletem kialakulásához is. Ők irá­nyították érdeklődésemet többek között a népi írók mozgalma fe­lé. Jó tantestület, összeforrott gárda dolgozott mindig a gimná_ ziumban, ennek köszönhető pél­dául, hogy a felszabadulást kö­vetően mindössze két hétig vol­tunk zárva. A vidéki gyerekeket magunk szállásoltuk el. nálam is laktak négyen, vagy öten ... Legvégül Illyés Bálint pedagó­giai hitvallását idézem beszélge­tésünkből. — Az itt élő emberek, fiatalok és idősek egyaránt barátaimmá váltak. Ma már vagy 30—40 ki­lométeres környékben mindenki atyámfia, vagy volt tanítványom. Jó ezzel a tudattal élni és dol­gozni. Minden idevalósi gyerek családi körülményeit ismerem. Ez a tény megértőbbé tesz és s*»k.-,|B8ttsé*ets ijiyud Az iskolában egyébként mindig mindenkitől megköveteltem az alapos -tudást. De biztos voltam abban, hogy az érettségi után az élet megpróbáltatásai között a fiatalok megértik: az ő érde­kükben tevékenykedtem. Mint könyvtáros is ugyanezt a célt szolgálom. Ha a pun háborúk­ról tanulnak a gyerekek, hát ki­keresek nekik egy szép, XVIII. századi kiadású Liviusz kötetet. Mária Terézia korához már ere­deti nyomtatású Ratio Edu­cationist vihet magával a kar-" társnő, az osztályba. Ez is elé­gedettséggel tölt el... ha is­mét elölről kezdhetném az életemet, újra itt. Kunszentmik- lóson. a gimnáziumban szeretnék tanítani, és úgy élném le évei­met, mint ahogy tettem eddig ... Hiszen elégedett ember va­gyok ... ts — s • „Kikeresek egy szép kötetet... ÚTTÖRŐÉLET Csiri tanító néni a csapattal marad Harminckét esztendeig ta­nította a gye­rekeket a be­tűvetésre Ró­zsa Andrásné „iCsiri tanító néni” Tisza- kécskén. Tíz esztendővel ez. előtt férjétől — aki ugyan­csak pedagó­gus, a kisdo­boscsapat ala­pítója volt — átvette a csa­pat vezetését, foglalkozott a kéknyakkendő. sök örömével, gondjával. Két eszten­dővel ezelőtt nagyméretű alr bum készítésé, hez fogtak a kisdaboscsapat tagjai, a2 első lapra virágko­szorút, valamint jelvényüket, a dobot festették és odaírták: 2220 számú Zrínyi Miklós úttörőcsa­pat kisdobosai. A lapokat pergetve nagyszerű, pezsgő mozgalmi életről szerez­hetünk tudomást. A rajkróni­kások beszámolóit gazdag képes oldalakkal illusztrálták. Termé­szetesen ügyes rajzokkal — lát­hatóan a gyerekek rajzaival — tették még szebbé, áttekinthető­vé a Törvényünk tettekben — úttörőév eseményeit. Ebben a tanévben is — amint az esztendők óta hagyománnyá nemesedett a csapatnál ’ — ün­nepélyesen fogadták a kis első­söket. Az úttöröparlamentre a Nemecsek-i aj képviselői indul­tak — rögzítik a naplóban — majd izgalmas beszámoló kö­vetkezik a község ipari üzemei­ben tett látogatásokról. Rózsa Andrásné szavai nyo­mán életre kelnek a napló ké­pei, arcot öltenek a rajok tag­jai. Megelevenednek az esemé­nyek, ahogyan viszaemlékozik. — Nagyon sok érdekes akció­ban vettünk részt az elmúlt évek­ben. Számomra mégis az volt a legem lékezetesebh,ií< amit a fel- szabadulás 30. .!Snéyfprdulpjárü csináltunk. Iskolánk udvarán ugyanis.az elmúlt esztendőkben emlékparkot alakítottunk ki, minden nevezetes eseményt eb­ben a kis ligetben is megörökí­tettünk. (A felszabadulás 25. év­fordulójára két gömbakác-cseme- tét ültetünk el.) Az idén a park­ban egy emléklapot készítettünk, kavicsokból raktuk ki a 30-ast. És mindezt a kisdobosok egyedül csinálták! Azt akarták, hogy út-r törő. és KISZ-es korukban is emlékezhessenek arra, ők voltak itt kisdobosok, amikor ezt az évfordulót ünnepeltük! — Ügy tudom, önt három al­kalommal tüntették ki. Megkap­ta a Kiváló úttörővezető kitün­tetést, kapott Miniszteri dicsére­tet és tulajdonosa az Űttöröve- zetöi érdeméremnek is. Rajveze­tőként az úttörőmozgalom meg­alakulása óta tevékenykedik. Ilyen távolságból — hiszen köz­ben felnőtt egy generáció —, milyen élmény jut eszébe? — Az, hogy 1952-ben a tisza- kécskei úttörőcsapattal Zánkán táboroztunk. No, persze, akkor ott még nem* volt úttörővárós, de a nővérem, Varsányi Imré- né, ott volt pedagógus, csapat­vezető és ő segített, helyet ke­leset t, élelmezésünkről gondos­kodott. Ez nagyon emlékezetes marad, hiszen legtöbben akkor látták először a mi tengerün­ket .. . Egyébként nem egy, hanem három generációt tanítottam a községben. Kezdőként azoknak a gyermekeknek a nagyszüleit ok­tattam. akiknek a szülei is hoz­zámjártak iskolába. És most már egy kicsit elfáradtam, ennek a tanévnek a végén nyugdíjba megyek. A csapattól persze nem tudok és nem is fogok elszakad­ni, ezt igénylik, kérik tőlem a kisdobosok is. Én pedig majd visszajárok hozzájuk és azt a munkát vállalom, amit az új vezetőség rám bíz, illetve tőlem igényel. 9 A Bugacon tizedik alkalommal megrendezett kézilabda kupára mintegy száz úttörő nevezett be. Az elmúlt napokban került sor a döntőre: a lányok közül a bu­gaciak csapata, a fiúk közül a Helvécia-Feketeerdő kézilabdá- sai kerültek ki győztesen. * Az elmúlt napokban a megyé­ben működő úttörőcsapatok kö­zül kiemelkedően jó munkájáért a KISZ KB vörös selyem vándor- zászlaját második alkalommal nyerte el a kiskőrösi Bem Jó­zsef és a jakabszállási úttörőcsa­pat. A KISZ KB vörös selyem zászlószalagát a kiskőrösi Pető­fi és a kecskeméti Zrínyi Ilona Általános Iskola csapata kapta meg. Kiváló úttörőmunkáérf ki­tüntetést kapott a kecskeméti Kuruc téri, a Kiskunmajsai és a Nyárlőrinc VI. számú Általános Iskola csapata. Selmeci Katalin Hazatért szövegek Magyar emigráns antifasiszták írásai — 1919-1945 „...Vannak idők, amikor bizonyos haladó, for­radalmi cs szabadságeszmék „otthon maradását" csak azzal lehet biztosítani, hogy ezeknek az esz­méknek egynémely képviselője elmenekül és a sza­bad külföldön mondja meg azt a teljes és egész igazságot, amit otthon egyelőre nem lehet kimon­dani. Minden emigrációnak ebben áll az erkölcsi és politikai létjogosultsága." — írta 1939 tavaszán Révai József a párizsi magyar írók Üzenet című folyóiratában. Ezt a „teljes és egész igazságot” kísérelték meg kimondani a hontalanná lett, menekülésre kény- szeritett, de szökevényekké soha nem vált inter­nacionalista hazafiak: a „másik Magyarország” harcosai. Mindazok, akiket ez a téma foglalkoztat, bizonyára örömmel veszik kézbe a Gondolat Kiadó új kötetét, amely dokumentumokkal tanúsítja, hogy az 1919-től 1945-ig tartó nehéz években Ma­gyarországon kívül is voltak magyar munkások, parasztok és értelmiségiek, írók, művészek, politi­kusok, akik a haladás mellett, a fasizmus elleni harc barikádján állottak. 1945 óta harminc esztendő telt el, és ez alatt a tudományos kutatás sok mindent föltárt a két vi­lágháború közötti időszak baloldali irodalmának történetéből, de éppen ezek _a kutatási eredmények tették világossá azt is, hogy az emigrációs antifa­siszta irodalomnak megannyi területe vár még pon­tos feltérképezésre. Az antológia az antifasiszta küzdelem írásos do­kumentumaiból tesz közzé néhányat. A közölt írá­sok túlnyomó többsége először lát kötetben napvi­lágot. Mii mondanak nekünk, mai olvasóknak ezek az írások? Kitekintési adnak a magyar szellemi ellenállás eddig javarészt ismeretlen, tágas terüle­tére. De a spanyolországi nemzetközi brigád ma­gyar .harcosainak tájékoztatója, a svájci, londoni, algíri, kubai, chilei, mexikói magyar lapok olyan értékű kiadások a számunkra, amelyek tanúsítják a hazából elűzöttek helytállását és megtanítanak múlt- és jelenidejű szellemi, politikai értékeink még nagyobb becsületére. Akik a könyvel kézbeveszik, mélyen egyetérte­nek Bálint György szavaival: „Sok mindent el le­het venni az emberiségtől, csak egyet nem lehet most már kiirtani: a szöveget... Eldugott könyves­polcok mélyéről egyszer majd megint előkerül fia­talon, tisztán, sértetlenül és diadalmasan ...” Most is ez történt. Nem merült feledésbe a hon­talan magyarok igaz hazafisága, és mély interna­cionalista meggyőződése. Büszkeség és öröm tölthet el bennünket ma is, amikor azt olvassuk, hogy 1919 késő őszén Becsből hozták haza selyempapírra írva az első, kézzel írt röplapot: „Munkások! Elv- társak! Ne csüggedjetek!... A felszabadulás int felétek, ha cselekedtek." Ezt a felhívást követte december 19-én a KMP második röplapja, benne az üzenet: „Itt vagyunk újra .. S míg otthon a föld alatt újra életre kel a moz­galom. a világ különböző tájaira menekültek min. dent megtesznek az itthoniak segítésére. Moszkvá­ból titkos utakon kerülnek haza a Forradalmi Írások sorozat darabjai. A bécsi emigrációból is sorra küldik a leleplező írásokat! Fekete könyv Kecskemétről; Gábor Andor: Egerszeg, Hajmáskér; Bölöni György né: Szenvedések könyve.) A száműzött magyarok azonban nemcsak az itt­honiakat buzdították, hanem ott voltak mindenütt, ahol a harc megkövetelte. A spanyal polgárháború több mint ezer önkénte­se közül hatszázan halták hősi halált, köztük egy magyar író. Zalka Máté. aki Lukács tábornok né­ven vált ismertté. „Vajon tudják-e a Duna—Tisza közén, hogyan formálja az új Magyarországot az Ebro völgyében egy zászlóaljnyi magyar?...” Ol­vashatjuk a párizsi Szabad Szó korabeli tudósítá­sában. A spanyolos magyarok helytállásának em­lékét az egész emigráns sajtó őrzi, s a kötet lap­jain soha el nem halványuló fénnyel világítanak az önkéntesek soraiban harcoló költők, Marschall László, Madarász Emil. I'orbath Imre versei. A har­cosok érzéseit, az ellenállás forró proletárhősiessé­gét hevítette költészetté Marschall László Vihar előtt című verse: ínségleves,' üres lőre, Töltsd a fegyvered már csőre. Dobog a föld, vörös az ég! Mind Előre. Az eligazodást megkönnyíti, hogy korszakonként külön fejezetekben csoportosították a gazdag anya­got. Az első két fejezet felöleli az 1919-től 1938-ig tartó időszak emigrációs irodalmát, amely a tények és a művészet erejével leplezte le a Horthy-Ma- gyarországon uralkodó állapotokat, a fehérterror rémségeit és tisztán, hűségesen őrizte a Tanácsköz­társaság emlékét. Egyben a fasizmus közeli veszé­lyére figyelmeztetett és arra intett, hogy „őrzők, vigyázzatok a strázsán!” A harmadik fejezet anyaga meggyőzően bizonyít­ja, hogy az emigrációba kényszerült haladó gon­dolkodású magyarok tevékenyen vették ki részü­ket a fasizmus elleni nemzetközi küzdelemből is. 1939 szeptemberének első napjaiban, amikor a hitleri csapatok megtámadták Lengyelországot, Moszkvában hangzott el Dimitrov k;áltványa a vi­lág dolgozóihoz. A rádióbeszédet Komját Irén és fia Párizsban jegyezték, még éjszaka magyarra fordították és egy kis tükör hátába rejtve, Far­kas Aladár szobrászművész „csempészte” haza. A második világháború idején gz élethalálharc — ha láthatatlan szálakkal is —, eggvé forrasztotta a hazájukból előzőiteket.. Összefogtak, szervezked­tek. tói lat ragadtak a magyarok Londonban, Pá­rizsban, Svájcban, sőt a tengerentúlon. A konti­nensen túli demokratikus magyar mozgalom veze­tője Károlyi Mihály volt, aki Buenos Aires-bő’ küldte híres üzenetét, amelyet Churchill győzec! met (Victorie) jelentő „V” betűjéből fordított ma­gyarra. Az üzenet így hangzott: „Ügy értelmezzé­tek a győzelem V-jét, hogy a tengelyhatalmak el­vesztették a háborút: úgy dolgozzatok érte, hogy ez biztosítva legyen, és fordítsátok magyarra: Visszamegyünk!” Párizsban megjelenik a magyar szabadság lap­ja, a Szabadság. De, .,egynéhány, hazájától soktzer kilométernyire Chilébe szakadt magyar is szüksé­gét érezte annak, hogy egy , magyar nyelvű folyó­irat kiadásával szellemi központot teremtsen.” 1941 őszén Moszkvában megszólalt a Kossuth-rádió, amely 1945 áprilisában elhangzott utolsó adásáig „a nemzet ütőerén tartotta kezét.” A mexikói ma­gyar kommunisták lapja, a Szabad Magyarság 1942—1946 márciusáig élt Tamás Aladár szerkesz­tésében. A történelmi felelő'* g jegyében szület­tek az argentínai magyar siszta lapok is, s jelentős szerepet játszott f uigrációban a Ka­nadai Magyar Munkás. Itt jelent meg több foly­tatásban a moszkvai emigrációban élő Lengyel Jó­zsefnek A tizenhatodik című regénye. Elszánt odaadással dolgoztak a spanyol szabadságharc bu­kása után Észak-Aírikába menekült magyar ön­kéntesek is. Ezt a nehéz és felelősségteljes korszakok eleve­nítik fel egyebek között Balázs Béla, Havas Endre, Illés Béla, Lukács György, Károlyi Mihály, Gá­bor Andor, Vértes Marcell, Hidas Antal messzi idegenben íródott, de hazakiáltó sorai. A gazdag válogatásban helyet kapott a kecskeméti születésű Hollós József egyik beszéde is, amely Élet és Ha­lál Ady költészetében címmel, a mexikói magyar sajtóban jelent meg. A kötet utolsó fejezete a sorsfordulót jelentő 1945-höz, a felszabadulás évéhez kapcsolódik, Ha­vas Endre: Hazatérés e, versével zárja le a múl­tat. s vezet át a jelenbe: „De lám hintii tudom, amint eldúdolom: felemel ma a munka az égbe. Magas állvány felett sebes munkás kezek: teli fény esik ott a rpményré.” —s —a

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents