Petőfi Népe, 1975. május (30. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-29 / 124. szám
1975. május 29. 9 PETŐFI NEPE • MEGJELENÉS ELŐTT Olvasókönyv a megyei munkásmozgalom történetéről A nemzetközi munkásmozgalom története azt bizonyítja, hogy a proletáriátus mozgalma és harca jórészt azért fejlődött mind tuda- tosabbá, szervezettebbé és sikeresebbé, mert mindig kénes volt érdemben hasznosítani tevékenységének főbb tapasztalatait és tanulságait, Lenin még a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme előtt felismerte ennek fontosságát. A párt és a tömegek kapcsolatának kellő megszilárdítása, valamint a forradalom győzelme feltételeként figyelmeztetőleg hangsúlyozta, hogy „meghatározott következtetéseket kell levonni múltunkból, számba kell venni saját tapasztalatainkat”. A szovjethatalom megteremtése után már e tapasztalatoknak a tömegek számára való elsajátítását is hangoztatta, amikor kijelentette. hogy a forradalom győzelméhez „... -a tömegeknek saját politikai tapasztalata szükséges. Ez — mondja tovább — minden nagy forradalom legfőbb törvénye ...” Feltárt tapasztalatok A kommunista pártok jelentős erőfeszítéseket tettek és tesznek a munkásmozgalom történetének tudományos feldolgozására és az ismeretek terjesztésére. így cselekedett a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága is, amikor kezdeményezésére már el is készült „A Magyar Forradalmi Munkásmozgalom Története” című monográfia. Az országos szintézis mellett — a hatékonyabb politikai tudatformálás érdekeiből kiindulva — Bács-Kiskun pártvezetése szükségesnek látta a közvetlenebb megyei „múltunk” főbb forradalmi tapasztalatainak feltárását és közzétételét is. Ezt kísérli meg az Olvasókönyv a magyar munkásmozgalom Bács- Kiskun megyei történetéhez” című kiadvány, amely az MSZMP Bács-Kiskun megyei Bizottsága Oktatási Igazgatóságának gondozásában készült. Teljes kép A munka az oktatási igazgatóság munkásmozgalom-történeti tanszékének kezdeményezésével és irányításával vette kezdetét. A kézirat több illetékes párt és állami intézmény segítségével, valamint sok kutató széles körű feltáró tevékenysége alapján, néhány lelkes szakember több éves társadalmi munkájának eredményeként született meg. Bács-Kiskun megye szocialista munkásmozgalmának történetéről, illetve annak egvik-másik problémájáról már eddig is számos feldolgozás jelent meg nyomtatásban. A tanulmányok a kiemelkedő mozzanatokat, fordulókat és időszakokat dolgozták fel . szonylag kimerítő teljességgel. Ezek azonban a megye egész munkásmozgalom-történetéhez viszonyítva — legyenek azok a maguk nemében bármily jelentősek —, mégiscsak részfeldolgozásoknak tekinthetők. A megjelenés előtt álló Olvasókönyv összeállítóit az a célkitűzés vezérelte, hogy a hiteles és legfontosabb dokumentumok alapján Bács-Kiskun megye forradalmi munkásmozgalmának teljes történetéről adjanak áttekintést. Hat fejezet A könyv „ ... a magyar mun- kásrhozgalom történetéből a mai Bács-Kiskun megye területén történt jelentősebb osztályharcos, forradalmi események főbb dokumentumait foglalja magában”. A kiadvány háromnegyed évszázadot (1895—1970) ölel fel. Ezt az időszakot — a magyar munkásmozgalom fő fejlődési szakaszainak megfelelően — hat fejezetre tagolva, olvasmányos források idézésével mutatja be. Az első fejezet (1895—1917) a megyei munkásmozgalom agrár- szocialista, majd zömmel szak- szervezeti és baloldali szociáldemokrata tendenciának sztrájkmozgalmainak és háborúellenes harcainak fő dokumentumait tartalmazza. E tendenciáknak sajátos eszmei, politikai, cselekvésbeli jelentkezése és fejlődése kísérhető nyomon ezeken a lapokon. Szó esik az első világháború okozta nyomorról és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom megyei visszhangjáról is. Majd 1918—1919, a forradalmi helyzet érlelődésének, a polgári demokratikus forradalom, vala. mint a Tanácsköztársaság megyénkben való győzelmének feldolgozása következik. Kiemelt szerepet kapnak a Kommunisták Magyarországi Pártjának el. ső szervezetei. Hasonló figyelmet érdemel az egyesült párt megyei szervezeteinek a Tanács- köztársaság idején kifejtett tevékenysége és fejlődése. A harmadik fejezet (1919— 1944) a fasiszta ellenforradalmi időszak munkásmozgalmának főbb megyei folyamatait és változásait kíséri nyomon. Ennek megfelelően elsősorban az üldözött és illegális KMP, valamint a legális SZDP, a szakszervezetek és egyéb forradalmi munkásszervezetek tevékenységének, s a különböző megyei sztrájkmozgalmak dokumentumait foglalja magában. Mindemellett bepillanthatunk a népfrontpolitika, a Szovjetunióval való szolidan, tás, a Béke Párt, s az antifasiszta ellenállás helyi eseményeibe is. A következő rész (1944—1948) Bács-Kiskun felszabadulásáról, a földreformról, valamint a nemzeti bizottságok, a szakszervezetek és a koalíciós pártok, főként a kommunista párt megyei szervezeteinek tevékenységéről ad képet. Helyet kaptak az inflációs jelenségek választási eredmények, az államosítások, valamint a két munkáspárt megyei szervezetei egyesülésének ^dokumentumai. A soron következő fejezet (1948—1962) a szocializmus alapjainak lerakásáért folyó harc fő dokumentumait tartalmazza. Erről áttekintést adnak az MDP tevékenységével és szerepével, valamint — megyénk agrár jellegéből fakadóan — a mezőgazdaság szocialista átszervezésével, az iparosítás kezdetével, a külön, böző választásokkal, az ellenforradalommal, majd a konszolidációval, s az MSZMP megalakuló, sával és vezető szerepével foglalkozó források. A könyv végezetül (1962—1970) azokat a legfontosabb dokumentumokat tartalmazza, amelyek Bács-Kiskunnak a fejlett szocializmus útján való haladását mutatják be. A pártoktatást segíti A kiadvány végén — mellékletként — gazdag eseménynaptár, valamint a megyei munkásmozgalom történetéről készült csaknem félszáz fotó és kimentő bibliográfia található. A több mint 500 oldalas kötet körülbelül kétszáz dokumentuma szoros időrendben követi egymást. Az Olvasókönyv elsősorban pártoktatási segédanyag. Jól megválasztott módszerekkel felhasználható főként a magyar munkásmozgalom története, részben pedig a pártépítés, a filozófia, s a szocialista gazdaságpolitika oktatásának hatékonyabbá tételére. Segítheti az általános- és középiskolák újkoyi,. valamjnt legú j abbkori történelemtan ítását is. A kiadvány megrendelhető és megvásárolható minden párt. alapszervezet könyvpropagandistájánál. Békevári Sándor az Oktatási Igazgatóság tanára A gyerekek Rózsa nénije • Rózsa óvónéni és a gyerekek, az óvoda udvarán. Sokszor lehet hallani, hogy „én bizony egy napig sem bírnám”, s hogy „megbolondulnék biztosan, ha sokáig ebben a zsivajban lennék”. A hasonló megjegyzések olyankor hangzanak el, ha egy-egy óvodás csoportot lát az olyan ember, aki nem tud a gyerekkel bánni, vagy akinek az idegzete nem elég erős a legkisebbekkel való törődéshez. Ne tagadjuk: akik rajongásig szeretik gyermeküket, olykor még azok is belefáradnak a bizony cseppet sem könnyű — néha idegeket őrlő — foglalatosságba. S az óvónőik? ök — legalábbis a hivatásukat szeretők — nem csak hogy „nem bolondulnak bele”, hanem örömüket lelik a gyermekekkel való napi foglalkozásokban. Mint Szabó M. Leventémé, a jánoshalmi gyerekek Rózsa nénije. Hihetetlennek tűnik számomra, hogy ebben a nagyközségben tizennyolc óvónő dolgozik. Lippai Aladárné vezető óvónő nem is panaszkodik, hogy nincs munkája. elegendő tennivalója. Csak győzze elvégezni. Amikor megmutatja az intézményt, mindenütt azonnal szembetűnik a gondos kéz nyoma, A folyosókon, csoportszobákban és a szép, árnyas udvaron az élet sokféle jelei. Az apróságok jól neveltek, talpraesettek, kedvesek. Megtaláljuk Rózsa óvónénit, s beszélgetünk a munkájáról, életéről. □ □ □ Néhány nap múlva lesz éppen húsz esztendeje, hogy a diploma megszerzése után ebbe a községbe került. Hamar vezető óvónő lett. Férjhezment. két kislánya van: a tizenegy éves Éva és a kilenc esztendős Márta. Ök is közrejátszanak abban, hogy megérti a szülőket, s együtt tud működni velük. Számára nem lehet és nincsen szebb cél az életben, mint az, hogy nagyszerű felnőttekké váljanak a mostani gyerekek. — Miért választotta ezt a pályát? — Bugacon születtem, négyen voltunk testvérek, nagyon sok szeretetet kaptam tőlük, én voltam a legkisebb gyerek. Talán az a vágy munkált bennem, hogy minél többet visszaadjak abból a szeretetből. amit kaptam. Kalocsán kezdtem, s Kecskeméten fejeztem be a képzőt, 1955-ben. Szeretettel, s hálával gondolok a tanáraimra. Tornyai Jenőtől a pedagógia tiszteletét és igazi értelmének felismerését kaptam; Bakay Tiborné megtanított látni, s mindig tudott valami pluszt is adni az órákon. Soha nem felejtem el. Nagyon jó óvónő akartam lenni kezdettől. És még ma is erős bennem ez a törekvés. — Hiszen megbecsült, jó óvónő hírében áll. — Szép hivatásunkban naponta lehet tanulni valamit. □ □ □ Nemcsak a gyerekek és a szülők szeretik, hanem minden jel szerint a nevelők is. Néhány elismerő. szép mondattal igyekeztek teljesebbé tenni a képet Rózsa óvónéniyől. Lippai Aladárné: — Mindig csak tökéletes munkát szeret végezni. Vívódó természet: nem tud egykönnyen átsiklani a dolgokon. Talán ezért van. hogy ennyire lelkiismeretes. Puskás Etelka: — Nagyszerű munkatárs. Sokat lehet tanulni tőle. Szívesen kísérletezik. És segít, ahol csak tud. Mindenkinek és mindenkor. □ □ □ — Mi váltja ki a legnagyobb örömet az életében? — Egyet nem tudok külln megnevezni. Jó érzés, hogy a gyerekek bíznak bennem az óvodában. A szeretetük mindent pótol. El se lehetne mondani, mit jelentenek nekem a lányaim, Éva és Márta. És nem a cikk miatt mondom, de az. hogy a férjem mindig mellettem volt. segített, s hogy mindig tudott okosan vigasztaló szavakat is mondani, ha rászorultam, hát ez is nagy öröm.., És az, hogy megbecsülnek a munkahelyemen, az is ... Az ember élete sok mindentől gazdag és szép. Varga Mihály A „Költészet cárja“ ismeretlen sorai A kiemelkedő költő, Aliser Navoi kortársa és tanítója, Ljutfi műveinek kézírásos gyűjteményét fedezték fel az üzbegisztáni Kokand város múzeumának munkatársa. Ljutfi, akit Navoi a „keleti költészet cárjának” nevezett, perzsa és óüzbég nyelven írt. A 94 lapos, kokandi selyempapíron írt gyűjteményben körülbelül 300 óüzbég nyelvű mű olvasható. Közülük számos ez ideig ismeretlen volt. Veszélyben az Akropolisz A görög kulturális és tudományos ügyek minisztere kijelentette az antik emlékművek vizsgálatával megbízott szakemberek bizottságának ülésén, hogy az Akropoliszra látogató turisták komolyan veszélyeztetik a remekművet. Ledőléssel fenyeget az a fal, amelyre a Panteon épül, mert itt évente több mint 2 millió látogató is megfordul. Pedagógiai ötletek - alkotói szabadság Látogatás a keceli képzőművész szakkörben Mint az utóbbi évek során annyiszor, ismét meglátogattuk a keceli Arany János Általános Iskola képzőművészeti szakkörét. A látogatást ezúttal sem udvariasság, újságírói „témakeresés” ösztönözte. A keceli gyermek-alkotóműhely ismét hallatott magáról, új kezdeményezésükről, úgy érezzük, be kell számolnunk olvasóinknak. Mikor is kezdődött a kecellek sikersorozata? Ök 1967-től számítják. Az indiai Shankar Nemzetközi gyermekrajz-kiállításon első ízben az évben vettek részt a batikszakkör tagjai, és mindjárt el is nyerték az Indiai Köz- társasági Elnök Aranyérmét. Ezzel az elismeréssel a mintegy százezer pályamű közül mindössze egyetlen munkát jutalmaznak. ezért a dí j valóban nemzetközi rangú. És még inkább kitüntető. ha meggondoljuk, hogy az eredetileg Indiából és az indonéz szigetvilágból származó műfajjal, a batikolás technikájával előzték meg helybeli versenytársaikat a magyar gyerekek. Azóta pályázatok és elismerések sora kapcsolja be Kecelt a gyermekképzőművészet nemzetközi életébe. K. P. S. Menőn, India nemrégiben hazánkba kinevezett nagykövete érdeklődését is ez irányította a község felé. A közelmúltban meglátogatta az iskolát. megismerkedett azokkal a fiatalokkal, akik változatlan tehetséggel folytatják elődeik sikersorozatát. Elbeszélgetett a gyermek-alkotóműhely vezetőivel, a tantestület tagjaival és a szakkör „titkát” kutatta. Minek köszönhető. hogv egymást váltó iskolai nemzedékek követik egymást, és a színvonal mégis változatlan? Az elnöki aranyérem óta Indiából három Nehru-díj, számtalan serleg, oklevél, érme érkezett a községbe, és Berlin. Prága, Belgrád közönsége előtt sem ismeretlenek már a keceli szakköri tagok. A legutóbbi elismerést egy Japánban rendezett kiállítás vezető díját alig néhány héttel ezelőtt vette át tulajdonosa. Vendégségben a televízió. A keceli gyermekek képzőművészeti szakkörének célja nem művészek képzése. Vizuális kultúrát kíván terjeszteni. Vezetői ki akarják nyitni a fiatalok szemét a világra: legyen az eléjük táruló látvány természeti táj, vagy műalkotás. Á batikolás — noha technikailag munkaigényes művelet — nem kíván sok szakmai hozzáértést. A kép aránylag könnyen megszületik a textília festékekbe való mártogatása nyomán — és a tanulók hamar sikerélménnyel gazdagodhatnak. Ezért is annyira népszerű. A szakkör kezdeményezése elterjedt szerte az országban; se szeri se száma már az iskolai batikoló csoportoknak. A keceljek vezető szerepe azonban változatlan, évek óta uralják a műfajt. — Sok múlik a tanárokon is. — magyarázza Baloghné, Boros Ilona, a szakkör vezetője. — Gyermek ugyanis minden intézményben akad. és nincs olyan, akiből ne lehetne kihozni valamit Csak szabadjára kell engedni őket. Nem tanítani kell a foglalkozásokon. A vezető feladata inkább a biztatás és a finom, közvetett irányítás. A fiatalokban fel kell kelteni a kifejezés iránti vágyat és rá kell ébreszteni őket. hogy mindent megpróbálhatnak. ami csak eszükbe jut... Minden gyermekben lappang valamiféle kifejezési készség — ez azonban nem óhatatlanul a színek világa. Ezért, már csak pedagógiai megfontolásból is, keresni kell a kiegészítő formákat. A keceli sikerek másik magyarázata éppen a szakköri munka összetettségében rejlik. A rajz, a batikeliárások mellett bőrdíszművességgel is foglalkoznak. „Valamit kellett kezdenünk a gyáraktól kapott alapanyaggal” — mondták. Legutóbbi találmányuk pedig a televízió érdeklődé• Szappanszobor és alkotója. • Egy kisebb kiállítási anyag már össze is gyűlt. sét is felkeltő szappanfaragás volt. — A „szohrászatot” csak az idén kezdtük el — mondta a szak körvezető. — Én nem hiszem, hogy az ötlet másnak már ne jutott volna eszébe. A gyerekek szeretnek radírgumit farigcsálni. Ezt elnézve kezdtem el gondolkodni, egy a guminál képlékenyebb. könnyebben formálható anyag, keresésén. így jutott eszembe, hogy a disznóölések után megmaradt zsírból otthon főzött szappant már régóta nem hasznosítják. Kilószámra porosodik a padlásokon, csak össze kell gyűjteni. A szülők szívesen ideadják, még örülnek is. ha elvisz- szük. A háziszappan jó alapanyag; könnyedén formázható és' az elrontott alkotások is újra gyúrhatok. A gyerekek megszerették a plasztikával, a térben való kifejezéssel való játékot, egy kisebb kiállítási anyag már össze is gyűlt. Pedagógiai ötletek — alkotói szabadság. E kapcsolatban foglalható össze a keceli sikerek titka. Az ötven szakköri tag csoportokra osztva dolgozik délutánonként. A saját maguk által kifestett .rajzteremben a lila „Világfa” freskójának ágai alatt mindenki azt csinál, amihez kedve van. Formáznak, festenek, ragasztanak, batikolnak... Elmélyülten játszanak —, alkotnak mondanánk, ha felnőttekről beszélnénk. Az ő életkorukban még ugyanazt jelentheti játék és alkotás. Egyiküket sem gátolja a kifejezés gondja, az anyag törvényszerűsége vagy az elődök eredményei. Ezért teljes belső világuk felszabadítása. A keceli szakkör tagjai önmagukat fejezik ki alkotásaikban. Ezért szereDelnek sikert sikerre halmozva a hazai és külföldi kiállításokon. Pavlovits Miklós
