Petőfi Népe, 1975. május (30. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-29 / 124. szám

1975. május 29. • PETŐFI NEPE • 3 Újjáalakult a megyei továbbképzési bizottság Egyre nagyobb szükségük van a mezőgazdasági üzemeknek arra, hogy képzettek, a legújabb technikai, technológiai és szervezési ismeretek birtokában legyenek mind a vezetők, mind a dolgozók. Ennek megszerzéséhez nyújt segítséget a MÉM Mérnök- és Vezetőtovábbképző Intézetének Kecskeméten, a Kertészeti Egyetem főiskolai karán működő megyei továbbképző köz­pontja. Épül a Litér—Győr 400 kv-os távvezeték • A távvezeték a Duna menti Hőerőműben termelt villamos energiával tovább javítja a villamosenergia-ellátást. Ez a belföldi távvezetékhálózat csat­lakozik a magyar—csehszlovák kooperációban. 1978-ban épülő POD-BISKUTICE (Csehszlo­vákia) hálózathoz is. (MTI- foto: Bisztray Károly felvé­tele — KS) A továbbképzés területén je­lentkező gondok, feladatok koor­dinálása, irányítása a megyei to­vábbképző bizottságra hárul, amely a hét elején tartotta ülé­sét. Király László, a megyei ta­nács osztályvezetője, a bizottság elnöke megnyitójában szólt ar­ról, hogy a bizottság tevékeny­ségét kibővíti, nemcsak a mér­nökök, vezetők, de a munkások továbbképzésének segítését, irá­nyítását is ellátja. Ezért két titkárt neveztek ki. Fehér Bélá- né dr.-t, a főiskolai kar tanárát a szakemberek, Radnóti Lászlót, a Jánoshalmi Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézet igazga­tóját a munkások továbbképzé­sének szervezésére. Mindkét titkár ismertette a lehetőségeket és az idei terveket, ami után hosszú vitában bontakozott ki a jövő útja. Az értekezleten központi hely­re került a felelősségérzet bon­colgatása. Ugyanis a jelentkezők — akiknek továbbképzéséhez a gazdaság irányítója, párttitkára hozzájárul —, országosan csupán fele megy el a tanfolyamokra. A megyében sem sokkal jobb a helyzet. Ez pedig azt mutatja, hogy nem éreznek elég felelőssé­get a jelentkezők, de még inkább a gazdaságok vezetői, akik nem gondoskodnak arról, hogy a tan­folyamokra bejelentett szakem­berek, munkások el is menjenek ezekre. A jelentkezések után nagy szervezőmunka és felkészü­lés indul az oktatási intézetekben, de ha egy tanfolyamra ötven je­lentkezőből az értesítések után csak tíz „erősíti" meg részvé­telét — többségük válaszra sem méltatja az intézet levelét —, kárbavész a munka, s elmarad a tanfolyam. A bizottság tagjai úgy vélekedtek, hogy a tervfegyelmet erre a területre is ki kellene ter­jeszteni. A tények arra is következtetni engednek, hogy sajnos vannak még mezőgazdasági vezetők, tsz. elnökök, akik nem ismerték fel a továbbképzés szükségességét és hasznát. Sokan bírálták azt a jelenlegi gyakorlatot, hogy a tanfolyamok egy részét centralizálják, s emiatt az ország másik felében lakók nem szívesen vésznek ezekén részt. Többször előfordult az is. hogy nem az érdeklődésnek meg­felelő témában indítanak tovább­képzést. A tanfolyamokat egy- egy terület, járás vonzáskörében érdemes megszervezni, s hogy célját méginkább elérje, a gaz­daságok. a TESZÖV-ök kérésé­nek, javaslatának figyelembe­vételével kell a témát megvá­lasztani. A továbbképzés hatékonyságá­nak nöyelése érdekében a követ­kező évtől a MÉM továbbképző intézete — mint erről dr. Faga­ras Lajos, az intézet iielyettes vezetője tájékoztatta a bizottsá­got —. külön tematikát dolgoz ki a nagygazdaságokból, a kedvezőt­len adottságú szövetkezetekből érkező mérnökök, vezetők és szakmunkások részére. A jövő­ben az üzemek kérésére csökken­tik a tanfolyamok idejét, s nem egyszerre 8—10 hétig, hanem szakaszosan történik majd az év során az oktatás. Dr. Móró Gá­bor, a MÉM szakoktatási fel­ügyelőségének osztályvezetője szerint a megyei továbbképző Bi­zottságnak nagy gondot kell for­dítania a munkások alapképzésé­re, hogy ennek birtokában mind többen bekapcsolódjanak a szak­munkásképzésbe. Az értekezlet befejezéseként Király László hangsúlyozta, hogy a bizottság elsőrendű feladatá­nak tekinti azoknak az akadá­lyoknak az elhárítását, amelyek jelenleg még gátolják a megye mezőgazdasági üzemeiben dolgo­zók továbbképzését. Cs. I. Kecskeméti oktatók előadása a tudományos ülésszakon A Kertészeti Egyetem Buda­pesten kedden kezdődött kétna­pos jubileumi tudományos ülés­szakán az egyetem kecskeméti Kertészeti Főiskolai Karának ok­tatói is beszámoltak tudományos munkásságukról. Szerdán a gyü­mölcstermesztési tagozat ülésen dr. Frigyesy Ferenc főiskolai ta­nár a Termelési feladatok opti­mális megoldása a gyümölcster­mesztésben címmel a lineáris programozás bevezetésének ta­pasztalatairól beszélt. Ugyanezen a napon a szőlőtermesztési szek­ció' rendezvényén dr. Kwayssei István ismertette a fólia alatti szőlőhajtatás eredményeit. A fő­iskolai kar tanszékvezető tanára évek óta sikeresen alkalmazza ezt az eljárást, és az intézet tan. gazdaságából ily módon 15—20 nappal korábban kerül az üzle­tekbe a csemegeszőlő. ÓRIÁS MARKOLÓGÉP AZ NDK-BÓL • A Német Demokratikus Köztársaság kiállításán bemutatott óriás markológép a BNV-n. (MTI foto: Hidas János felvétele) Tetszett a „Kecskemét-E-04” kiskonténer-rakodó Még meg sem melegedett alat­tunk a kerti szék, máris három érdeklődő állt meg a lajosmizsei. ek asztalánál. A belker a kis- bolti szállítások korszerűsítésé­nek lehetőségét látta meg a MÉM által kétszeresen kitüntetett Gép­javító Közös Vállalkozás ügyes berendezésében, a posta a hír­lapok, a Szabolcs megyeiek pe­dig az alma szállítását, rakodását szeretnék egyszerűsíteni a Kecs­kemét—E—04 típusú kiskonténer- rel. Ezek után érthető, hogy Her- czeg István igazgató igen elége­detten nyilatkozott a vásáron szerzett tapasztalatokról. — Bár a hivatalos üzletköté­sekre majd otthon kerül sor — mondta —, annyi biztos, hogy a szakemberek érdeklődését sike­rült felkeltenünk a berendezés korszerűsített változata iránt. Ez a régebbi típustól eltérően már nem mechanikus, hanem elektro­mos működtetésű. Üzemzavar esetén azonban egyetlen mozdu­lattal átállítható kézikezelésűre. A szakmai nap látogatói ért­hető kíváncsisággal vették szem­ügyre a hazai újdonságot, amely­ről elmondható, hogy olcso, meg. bízható, praktikus eszköze a mo­dern kiskonténeres áruterítésnek. — Nagyon lényeges, hogy jó­val kevesebbet kell fizetnj érte, mint a nyugati import konténe­rekért. Ráadásul előnyösebb is azoknál, mert a gépjármű oldal­falába építették be, így pótko­csi vontatásra is alkalmas. To­vábbá bármilyen típusú teher­autóra felszerelhető. — A nagy érdeklődésre való tekintettel van-e lehetőség a gyártás növelésére? — A régebbi típusból csak­nem százat készítettünk és ad­tunk már el. Jelenleg havonta 30 darabot gyártunk, de szükség esetén ezt a mennyiséget meg is tudjuk kétszerezni. Vásárlóink azt is nagyrabecsülik, hogy a gépkocsiknak nem kell sokat várakozniok, reggel jönnek, este már indulhatnak is vissza a ki­ürített konténerrel. Ablakon innen és túl Az ablakokon át játékos gyer­mekzsivaj szűrődik be a solti magas nyárfák közül. Vége van a délutáni napközis foglalkozás­nak. A teremben — meglehet — az apróságok szülei ülnek. Egyen- ruhájáról felismerhető a postás es a vasutas, a nap-pirította, szél-edzette arcú férfiak a ter­melőszövetkezeti földekről jöttek be. Az ipari munkásokra a kéz­szorítások keménysége, határo­zottsága vall. Ezen az úgyneve­zett rétegtalálkozón, kisgyűlésen, amelyen Boza József országgyű­lési képviselőjelölt gyűjti az út- ravaló megjegyzéseket, a ruhá­zat alapján csak az életkorra lehet következtetni. Az időseb­bekre a zakó, nyakkendő, illetve a kiskosztüm, a fiatalabbakra a kigombolt nyakú ing, pulóver jellemző. Az előadó a változások érzé­keltetésére elmondja, hogy ma már annyi szakmunkás tanuló jár iskolába az iparilag sokáig elmaradott Bács-Kiskunban, mint amennyi kisiparos és ipari munkás összesen dolgozott a ll. világháború előtti utolsó béke­évben. Az egyik hozzászóló ugyanerre az időre emlékeztet, amikor sárguló újságot vesz elő a táskájából. Dunavecsén jelent meg a kis alakú, négy oldalas „Dunamente”, amely beszámolt arról, hogy 1938 karácsonyán úgynevezett szeretetcsomagokat — a hideg ellen cipőt, azéhsélg ellett élelmet — kellett kiOsztaűi „a szegény iskolásavrÜknák’’. A lappéldányt egy új építkezés elő­készítésekor, a régi ház bontása­kor sodorta le a szél a padlásról. A gyermekzsivaj egyre távo­lodik odakint felzúg egy induló autóbusz motorja. Az ablaküve­gekre puhán ráhull néhány, a nyárfák termését repítő apró fe­hér bóbita, mintha a télből el­késett, hidegüket vesztett hó- pelyhek lennének. Májusvégi bé­ke van. H. F. Miről írnak megyei laptársaink? Ilyen a zánkai úttörőváros.., Mint arról már beszámoltunk, a nemzetközi gyermeknapon ün­nepélyesen adták át Zánkán a balatoni úttörővárost. Sok me­gyei pajtás is ott töltheti majd pihenőidejét a következő hetek­ben, hónapokban, így aligha ér­dektelen részleteket is közölni erről a „paradicsomról”: Forrá­sunk a Veszprémben megjelenő NAPLÓ, mely többek között így ír: A létesítmény helyének kere­sői 1962-ben bukkantak Zánká- ra, pontosabban a Zánka és Ba- iatonakali közötti, a Csorsza pa­tak völgyét övező területre, mely egészséges, tiszta levegőjével nyugtató, derűs hangulatot kelt, s bővelkedik túrahelyekben. Bár­merre mozognak az úttörők e tájon, találkozhatnak az emberi­ség történetének, fejlődésének emlékeivel, így a Veszprém, Ti­hany és Keszthely által határolt térség a felnövekvő nemzedék nevelésének kincsestárát kínál­ja. A tervpályázatok 1965-ben ké­szültek el. A 33 mérnöki doku­mentáció mellett a jövendő bir­tokosok, a gyerekek rajzai is megtalálhatók voltak, ezek el­képzeléseiket, kívánságaikat tük­rözték. A kormány 1968-ban ha­tározta el a balatoni úttörővá­ros megépítését, melynek alap­kőletételére 1969. augusztus 16- án került sor. A kivitelezési Karbantartás számítógéppel A komputerek alkalmazása ter­jedőben van hazánkban. Ezt bi­zonyítja a miskolci DÉLI HÍR­LAP információja is, melyből kiderül, hogy a Tiszai Vegyi- kombinát műtrágyagyárában most megkezdődött nyári nagy­javítás munkáit számítógéppel munkálatokat a Zala megyei Ál­lami Építőipari Vállalattal az élén 16 vállalat, a KISZ-véd­nökség révén pedig mintegy ■ há­romezer fiatal végezte. Emellett jelentős társadalmi összefogás bontakozott ki a létesítmény szebbé, gazdagabbá tételéért, mielőbbi felépítéséért. És a kol­lektívák becsülettél teljesítették vállalásai Icát, melyek eredménye­ként 1971 nyarától már tfogad­hatta kisebb csoportokban a tá- borozókat az úttörőváros. Teljes kiépítése azonban most fejező­dött be. A városnak csaknem 400 ka- tasztrális holdnyi bekerített te­rületén korszerű strand van, ezenkívül téli és nyári lakóépü. letek, 3000 adagos kohyha, egészségház, csónakház, üzletsor, posta, központjában pedig szín­házterem, társalgó, könyvtár, múzeum stb. szolgálja a vendé­gek kényelmét. A Magyar Ál­lamvasutak a XII. páncélvonat- lal, a honvédség haditechnikai parkkal, a Belügyminisztérium vitorláshajóval az IKARUSZ-gyár mikrobuszokkal ajándékozta meg a várost. Zánkán, Közép-Európa legna­gyobb, összesen csaknem félmil-' liárd forint költséggel épült út­törővárosában évente körűibe il 25 ezer gyermek pihenhet, szó­rakozhat. a Tiszai Vegyikombinátban programozzák. Ez a karbantar­tási módszer példa nélkül álló a inagyar vegyipar történetében. Tanulmányozására külföldről is érkeznek szakemberek. összeállította: Velkei Árpád Egymilliónál többen • Ä szám, önmagában is le­nyűgöző. Má Magyarországon egymilliónál többen üdülhetnek! Pontosabban fogalmazva: eny- nvien vehetik igénybe kedvez­ményesen a SZOT-üdülőket és a vállalatok, intézmények saját ke­zelésű nvaralóit. Ha arra gondo­lunk. honnan indultunk, a fejlő­dés vonalát meredeken szökő grafikonnal ábrázolhatjuk, a negyvenes évek végének szerény, 80 ezres adatát tekintve kiinduló pontnak. Igaz. ha arra gondolunk, há­nyán nem üdülhetnek még, a to­vábbi fejlődés teendőinek sora vetődik elénk. A család kézhez kapja a kék, rózsaszín beutalókártyákat, job­bára nem veszi szemügyre azt az apró számjegyet, amely kétheti nyaralásunk dokumentumán sze­rényen meghúzódik. Azt a bi­zonyos összeget, amibe egyetlen ember üdülése kerül. Azt a négy­jegyű számot! A magunk pénz­tárcájában gondolkodunk, egybe­vetjük a kedvezményes térítési díjat a költőpénzzel, amit jóelő- re félretettünk, s amiből majd gyümölcsöt. csokoládét, üdítőt, reggeli kis féldecit, netán az es­ti zsugapartit „finanszírozzuk”. És sóhajtozunk: sok pénz kell eh­hez a nyaraláshoz. Az üdülésünk — mindnyájunk nyaralása — nagy-nagy költsé­geit az államkassza viseli. Mil- liárdokkal. Ezek tartalmazzák az üdülők felújítási költségeit — százmilliókat —. a temérdek sportszert, a menük választékos­ságát; mindazt, amit úgy sum­máz a családanya, az apa: az a jó itt. hogy kiszolgálnak, hogy nem kell dolgoznom, lazíthatok. S ennek a „lazításnak” sokféle változatát, kinek-kinek hozzáfér­hető. igényeihez és gyermekei számához igazított mértékét igyekszik megteremteni a SZOT, a vállalati szakszervezeti bizott­ság, az állami és az üzemi pénz­ügyi alapok sora — az egész szo­ciálpolitika. • Ide tartoznak olyan ötletek, okos kezdeményezések, hogy pi­ciny gyerekkel is kaphasson be­utalót a család, némi főzési, ma-.,, sási lehetőséget teremtve — kis­mamák a megmondhatói'.’ meny­nyivel pihentetőbb ez a nyaralás is, mint otthoni napjaik. Vagy az a nagyon szép. derék buzgólko- clás. gyáraknál is, központi üdü­lők soránál is. hogy nagycsaládo­soknak nyújtsanak különleges kedvezéseket: a több szobától egészen az ingyenes üdültetésig. Nem lehet azonban hallgatni arról sem. hogy az üdültetési munka, a beutalók elosztása, en­nek a hallatlanul nagy szociálpo­litikai kedvezménynek az odaíté­lése hordoz magában ferdeségeket, problémákat is. Utalt ezekre a népi ellenőr.zés egyik vizsgálata, számot vetettek visszásságokkal az üdültetés „gazdái”, a szakszerve­zetek is. Sőt, a kormány is fog­lalkozott ezekkel a kérdésekkel. Miről is van szó? Arról, hogy a több. mint egymillió beutaló nem „szóródik” eléggét. Kiala­kult — javarészt a szellemi dol­gozók rétegéből — olyan nagy csoport, amely szinte minden évben, majd hogy nem auto­matikusan, megkapja ezt a ked­vezményt. • És százezrével vannak dolgo­zók. házaspárok, de családok is, amelvek nyolc-tíz évenként, vagy még ritkábban jutnak beutaló­hoz. „Kiesnek” a látószögből. Vagy, ami legalább ennyire baj: tudomásul veszik sokhelyütt a felsorolt gondjaikat, s nem a se­gítés, a gondok áthidalásának módjait kutatják esetükben, ha­nem megállapítják: „Olyanok a körülményeik, hogy nem érde­mes nekik beutatólt felajánlani”. Fonákságok, bosszantó hibák. Annál is inkább, mert nem kel­lenek világmegváltó intézkedések a korrekciókhoz. Az elvek követ­kezetes betartására lenne szük­ség. Arra hogy a főidényre szóló beutalók többségét az érvényes rendeletek szellemében juttassák a jogosultaknak, már év elején számba vegyék mindenütt az igé­nyeket, s artnak a munkának az értékét, jellemzőit, amely ezt a jutalmat — mert jutalom, aján­dék is a kéthetes kedvezményes üdülés — a legjobbaknak, s a legjobban ráutaltaknak juttatja. Sok-sok ilyen „kelléke” is van annak, hogy elmondhassuk: jó munkát végeznek az üdültetési felelősök. És sok előrelátásra, okos szervezésre, jó gazdálkodási módszerekre lesz még szükség ahhoz, hogy a mai üdülési háló­zat megfelelően tovább gyarapod­jék. Átgondoltabb építési prog­ramra. a társadalmi és a vállala­ti érdekek helyes egyeztetésére utalunk. Arra. hogy az ország sok szép vidéke kínál ma még kiaknázatlan lehetőséget üdülők építésére Értő felfedezésük, az anyagi «Síközök célszerű felhasz­nálása közelítheti meg majd a „másfél millió beutaló” kilomé­terkövét, az elő- és utószezonban is nyitva tartható, a mainál sok­kal több üdülőház kialakítását. • Már kopogtat a nyár. Hívo­gat a Balaton, a Mátra a Bükk, a Velencei-tó. a Bakony. Jó időért drukkolunk; aztán már csomagol­hatunk is. Egymilliónál többen. Jó üdülést! —i —t r

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents