Petőfi Népe, 1975. május (30. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-27 / 122. szám

1975. május 27. • PETŐFI NÉPE • Mit tanulnak az énekes iskolában? NYELVŐR • Fehér Anikó és Simon Ibolya házi koncertje Kiss Roóz Ilona kerámiája előtt. (Tóth Sándor felvételei) Szókincsünk jelentős bővülése Érdekes kimutatást kapok Roz- gonyi Évától, a Kodály Zoltán Ének-Zenei Általános Iskola és Gimnázium igazgatójától. Olva­som: „állattenyésztő, mezőgaz­dász, népművelő, tanár, kozme­tikus, óvónő, szakmunkás, köny­velő, tanító, műszerész, könyv­táros ...” A kérésemre összeál­lított lista azt tünteti föl, hogy két itt érettségizett osztály volt diákjai mit csinálnak jelenleg, milyen életpályát választottak. Pályaválasztás Minden harmadik ének-zenei­ben végzett növendék lett peda­gógus. Négyen óvónőként, né­gyen a közművelődésben dol­goznak. Tizenegyen adminisztra­tív munkakörben helyezkedtek el. A 62 ' érettségizett között ta­lálunk szakmunkásokat, üzem­mérnököt, jogászt, orvost. Mu­zsikust egyet sem. Nyilván többen csodálkoznak az összesitésből levonható tanul­ságból, mivel sokan ma is zene­iskolaként tartják számon a Ne- messzeghy Lajosné kezdeménye­zésére szervezett oktatási intéz­ményt. Üj épületének felavatá­sakor Kodály Zoltán azt hang­súlyozta, hogy nem zenei szak­emberek nevelése az elsődleges cél. „De ez az első iskola, amely szervesen beépíti a zenét az ál­talános emberi műveltségbe ... megtanítják a tanulókat, hogy aki zenével indul az életbe, ev­vel bearanyozza minden későbbi tevékenységét, az életnek olyan kincsét kapja ezzel, amely átse­gíti sok bajon ... .Általános ta­pasztalat, hogy ezek az iskolák minden más tárgyból is jobb eredményt mutatnak föl.” Továbbtanulás A fenti felsorolás, személyes tapasztalataim egyaránt azt bi. zonyítják, hogy a Kodály Zoltán énekes iskolában jó alapot kap­tak a diákok és megállják he­lyüket az „életben”. Az egyete­mi, főiskolai felvételi adatpk is megerősítik ezt a véleményt. Az 1974-ben érettségizettek 55 százaléka ősztől felsőfokú intéz­ményben folytatta tanulmányait. Jó arány! A kiskőrösi gimnázi­um tanulóinak 21, a kiskunmaj- sai Dózsa Gimnázium diákjainak 32 százaléka került tavaly egye­temre, vagy főiskolára. A felvé­teli vizsgákon nagyszerűen sze­repelnek az „ézisek” A Katona József Gimnáziummal és a ha­lasi Sziládyval kiemelkednek a megyei átlagból. A Városi, me­gyei tanulmányi versenyeken számos helyezést értek el, töb­ben bekerültek az országos dön­tőbe is. Régóta figyelem az iskolai sportversenyekről készített tudó­sításokat. Sűrűn találkozom a Kodály-iskola sikereit tartalmazó hírekkel. Igaza volt Kodály tanár úrnak: a többi tárgyat is haté­konyan oktatják az énekes isko­lában. Kulturált befogadók A zenei, a művészeti nevelés természetesen az első az egyen­lők között. A fiúk, lányok szí­vesen vállalják a több énekórá­val járó túlmunkát; rengeteg örömet, ismeretet kapnak cseré­be. Hadd hivatkozzunk ismét Kodály Zoltánra „Ez az iskola­fajta tudja legjobban megoldani a zeneértés széles tömegekhez juttatását.” A kecskeméti iskola növendé­keinek tekintélyes csoportja több, mint kulturált, fogékony befogadó, önnónmaga a zenével gazdagító, gyarapító ember. Szí­vesen részesítenek másokat a kórusmuzsika szépségeiben. Készséggel szerepelnek külön­böző kecskeméti rendezvényeken. Ott voltak múzeumi kiállítások megnyitóján, az országos fásítá­si hónap meghirdetésén, üzemi ünnepségeken, daloltak névadó­kon. Ha lehetett, elfogadták a meghívást, noha az iskola nem „szolgáltató vállalat”. Hivatott népszerűsítők Szeretnénk, ha a többi, nem szakosított általános iskolában tovább javulna az énekoktatás színvonala. Saját iskolájukat afféle mintagazdaságnak tekin­tik, amely készséggel várja az érdeklődő helybeli, megyei kol­légákat. Az utóbbi években sokat fej­lődött énekkaraik ösztönző pél­daként hatnak a megye zenekul­túrájára. A betegségéből fel­épült, újra folyamatosan tanító Petriné Párdányi Judit mellett Vörös János ért el sikereket. A külföldön is elismert, Liszt-díjas Kardos Pál bekapcsolódása Kecs­kemét óriási nyeresége. A nagy­szerű kórusnevelő a karnagy­klub vezetőjeként, a városi ve­gyeskar irányítójaként is kama­toztatja tudását. Sokszorosan megszolgálta az iskola azt az emlékplakettet, melyet Gyapai József tanácsel­nök-helyettes adott át részükre áz Éneklő Ifjúság napján. Túri Endre alkotásával méltányolta, ismerte el a tanács az intéz­ménynek a város zenei életében betöltött ösztönző szerepét. Rozgonyi Éva, a felejthetetlen Nemesszeghy Lajosné utóda a megkezdett úton vezeti tovább az intézetet. Márta nénihez hason­lóan ő is az énekes iskolák ügyé­re tette föl életét. A Zeneművé­szeti Főiskola elvégzése után tu­lajdonképpen csak adminisztrá­ciós nehézségek miatt nem ke­rült azonnal Kecskemétre. A szolnoki ének-zeneiben tanított. majd a szegedi pedagógiai főis­kolán oktatta a jövendő ének­szakosokat. Két esztendőt az amerikai Kodály Intézetben töl­tött. Kimagasló kórusvezetői ké­pességeiről a szegedi Bartók kó­rus legutóbbi kecskeméti fellé­pésén győződtünk meg. A fennállásának huszonötödik évfordulójára készülő ének-zenei iskola meggyőzően teljesítette alapítóinak terveit, -örvendetes, hogy a művelődésügy irányítói gyorsan fölismerték: ez az isko­latípus hatékony segítője a szo­cialista embertípus nevelését szolgáló törekvéseknek. Heltai Nándor A felszabadulásunk óta eltelt harminc év alatti mélyreható változások nyelvünkben is tük­röződnek. Grétsy László a TIT Magyar Nyelvi Választmánya ál­tal kiadott Három évtized tár­sadalmi fejlődése a szókincs tük­rében c. dolgozatában szókin­csünket fogja vallatóra. Az ered­mény kb. 700 új szó. Ezek na­gyon jól szemléltetik a társadal­mi és gazdasági viszonyok válto­zását. Ma már sok olyan elavult sza­vunk van, amelyek a felszaba­dulás után gyökértelenné, talaj- tálán ná váltak. Ilyenek: bank­uzsora, fajvédelem, kosztkamat (ra adott pénz), munkaszolgálat, toloncház.' A nyelv híven tükrözte a nagy változásokat, és a felsza­badulás után egy darabig szük­séges szavak némelyike ma már elavulónak tekinthető. így a bé­kekölcsön, gépállomás, népbíró­ság, szakérettségi, melegcsákány- v ál tás, típusebéd. Sok régen használt szónak megváltozott a jelentése. így pl. réjgen a disszidálás egy párt vagy egy felekezet elhagyását jelentette, ma már országunkét A békefelhívást régen a hadban álló felek intézték egymáshoz, ma a világbéke megvédését szol­gálja. A tanácsol igéhez kapcso­lódó tanács szavunk is politikai tartalmat kapott (tanácsháza, ta­nácstitkár) . Grétsy László öt nagy csoport­ba foglalja újonnan alakult sza­vainkat. Mi is ezek slzerint tár­gyaljuk őket, kiragadva egy-egy jellemző szót. A világnézet, ide­ológiai, politikai élet szavai kö­zül megemlíthetjük a sok béke- előtagú összetett szót (béketá­bor, békealáírás, békedíj), a ká­der szó összetételeit (káderpoli­tika, középkáder), a művelődésre, az osztályra és a pártya vonat­kozó szavakat (mozgalmi munka, osztályéberség, pártaktíva, párt­munka). Az államunk, társadalmunk felépítésére, intézményeire vonat­kozó szavaink is jellemzők. Csak néhányat közülük: államvédelem, gyermekváros, házkezelőség, min­tabolt, úttörőmozgalom, népva- gyon. Korunk tudományos értékeit, vívmányait, a technikai haladást tükröző szakszavak igen jelentős számban alakultak. Csak azok közül említünk néhányat, ame­lyek már kiváltait a tudományos nyelv szűk köréből, és a köz­nyelv elemeivé váltak, vagy úton vannak afelé, hogy köznyelvünk befogadja őket. Ilyenek: hang- robbanás, programvezérlés, jö­vőkutatás, fénysorompó, ház­gyár. Az atomra, a rakétára, a sugárzásra, az űrkutatásra vo­natkozó sok szó közül csak né­hányat említünk: atomrombolás, atomcsend; föld—föld-rakéta (földi kilövőhelyről földi célpont­ra); sugárvédelem, sugárveszély; űrkutatás, űrséta, holdkőzet. A munkakörülményekre, -fo­lyamatokra, -erkölcsre vonatkoz­nak: béralap, bérfeszültség, fu­sizás, munkaegység, normalazí­tás, szűk keresztmetszet, üzem- szervezés. A tervre, újításra, versenyre és brigádra vonatkozó szavak közül: tervhivatal, tervle­maradás, újítómozgalom, ver­senyfelhívás, brigádnapló, ifibri­gád. A mindennapi életünk esemé­nyeire, használati ós kényelmi eszközeire jellemző szavak is nagyon változatosak: alkohol­szonda, csuklós busz, golyóstoll, gyorstagyasztás, készétel, kuka, kuktafazék, melegpadló, önki- szolgáló bolt, pontház, szalagház, talponálló, zebra. A tévé szavait se felejtsük ki (tévébemondó, té­vézés). A tárgyalt hasznos kiadvány példái alapján meggyőződhetünk, hogy a felszabadulás utáni vál­tozás valóban korszakalkotó volt nyelvünk életében. A pogány magyarságnak az európai ke­reszténységbe való beilleszkedé­se és a nyelvújítási mozgalom után a mi korunk váltott ki na­gyobb arányú nyelvi változást. Kiss István Az elméleti és gyakorlati szempontból egyaránt fontos kér­désre a Szovjet Pedagógiai Tudo­mányok Akadémiája Óvodai Ne. velési Intézetének tudósai kere­sik a választ. A kutatók a kísérletek alatt arra a következtetésre jutottak, hogy az ismeretbefogadó készség az első években a legintenzívebb a gyermekeknél. Az intézet labo­ratóriumában a csecsemők szel­lemi és erkölcsi nevelésének problémáit vizsgálják. A végzett kísérletek eredmé­nye, hogy az intézet munkatársai nevelési kérdésekben tanácsokat adhatnak a gyermekintézmé­nyek nevelőinek. (APN—K.S) FILM JEGYZET Jutalomutazás Múzeumok és közönségük A bürokrácia hivatalai abban különböznek a szocialista társa­dalom valóságos képviseleti szerveitől, hogy míg emezek minden egyes ügyben a lényeget és a célt látják, egyes hivatalno­kok csupán elvégzendő és elinté­zendő aktáknak tekintik ugyan­azt. Kis és nagy dolgokban egy­aránt így van ez. Hiába a szán­dék nemessége, az ügy tisztasá­ga, a lélektelen adminisztrátorok nem egy esetben embereken, szándékokon keresztülgázolva is teljesítik „feladataikat” és az sem zavarja őket, hogy az erede­ti céjfct meghazudtoló végered­mény születik munkálkodásuk nyomán. Rosszabb ez, mintha az úgy elintézetlen maradna?... A Jutalomutazás alkotóinak véle­ménye szerint igen. Szálai Györgyi és Dárday Ist­ván forgatókönyvírók ‘műve azt példázza, hogy a hivatali cselek­vés kevés, ha nem párosul lé­nyeglátó gondolkodással. Vagy egész egyszerűen úgy is fogal­mazhatunk, hogy pszichológiai képzelőerő és érzék nélkül ne menjen senki olyan pályára, ahol emberekkel kell bánni. Az eddig elmondottaknál ösz- .szetettebb mondanivalójú film története olyannyira hétköznapi és egyszerű, hogy sok alkotómű­vészt egyenesen elriasztana a munkától. A cselekmény arról szól, hogy egy járási úttörőtitkár értesítést kap; egy zenélni tudó, munkásszármazású úttörőt ang­liai jutalomutazásra jelölhet Nincsen olyan település, ahol ilyen fiatal ne akadna — gon­dolhatnánk, de a film meggyőző­en bizonyítja: mennél több szempontot kell a jutalom kiér- demlésére számbavenni, a meg­felelő alany kiválasztása annál nehezebb. Balogh Tibi neve azonban vé­gül eszébe jut valakinek és a lázas szervezést követően a fiú meg is mutathatja tudását a rög­tönzött „szemlén”. Több-kevesebb .sikerrel szerepel, de eg elég a "bizottságnak, és már vágtathat is a fekete Volga a mezőre, hogy az ott dolgozó mezítlábas, és ért­hetően zavart szülőket a tett színhelyére, a művelődési házba szállítsa. A község és a megye ünnepélyes vezetői előtt a feszé­lyezett házaspár alá is írja a be­leegyező nyilatkozatot. A következő hetekben e kurta­furcsa bánásmód és a falusi asszonyok intrikájának következ­tében, előbb a mama, majd a családi perpatvarok sorába bele­unt apa is meggondolja a dol­got és visszavonják a beleegye­zést. Tibor otthon marad — és az idő rövidsége miatt már csak a nem-munkás, nem-zenész, nem- jó-fellépésű, de tehetős szülők csúnyácska-ügyetlenke kislánya száll fel az angliai repülőgépre. A történet érdekessége nem a sztori, hanem az élet, a körül­mények, hamisítatlan valóság anyaga. Dárday István rendező egyetlen hivatásos színészt sem alkalmaz és egyetlen mestersé­ges díszletet sem épített. A film­ben minden szereplő magamagát játssza. Ettől válik a film hi­tele meggyőzővé és töltődik meg cselekménye az igazság és a rea­litás súlyávaL Koltai Lajos operatőr és a Tamás házaspár (Baloghék), Bor­si József (Tibi) és a többi sze­replő közreműködése nyomán sajátságosán eredeti és gondolat- gazdag alkotást üdvözölhetünk a Jutalomutazás-ban. Pavlovit* Mikié* A közelmúltban a Kecskemét városi művelődési bizottság meg­tárgyalta a Katona József Mú­zeum székhelyi tevékenységét. A hosszúra nyúlt . megbeszélés résztvevői alaposan megvitatták az intézmény működését, mun­kájának eredményeit és gondjait. A legtöbb szó talán a közönség­gel kapcsolatban hangzott el. A múzeum kiállító termei iránti érdeklődés emelkedett ugyan az utóbbi évek során, de még min­dig messze elmaradt az országos és a megyei látogatottság mö­gött. A vita során a múzeum igaz­gatója úgy vélekedett, hogy ahol a nagyközönség még nem érett meg a kultúra befogadására, ott a propaganda eszközök sem igen hatásosak. Mondta ezt annak igazolásául, hogy a kecskeméti Katona József Múzeum kapcso­latai az üzemekkel, intézmények­kel lazák, esetlegesek. Ellentétben vele én úgy véle­kedem, hogy a technikai civilizá­ció és a tömegkommunikációs eszközök korában — igény vágj' érettség ide-oda —, jó értelem­ben vett reklám nélkül még a kultúra, a művelődés ágazatá­ban sem lehet hatásosan dolgoz­ni. Nem hiszem, hogy a magyar mozibajáró közönség ne lenne érett a filmművészet eredmé­nyeinek befogadására — a fil­mek propaganda költségei mégis milliókra rúgnak. A „jó bornak is kell cégér” mottó épp úgy ér­vényes a könyvkiadásra, a szín­házra, az ismeretterjesztésre, mint a múzeumokra. És hozzá- tehetném: sőt! □ □ n Van persze az országban egy nem „reklámozásra mozduló” múzeumi közönség is. A látoga­tók nem jelentéktelen hányada ugyanis a gépkocsin, kisebb számban a vonaton utazó or­szágjárók közül tevődik ki. Mit is keresnek fel egy-egy városban, nevezetesebb településen rövid pihenőre megállva az átutazók? Építészeti emlékeket és múzeu­mokat. Azt írom: felkeresik — de ez a kifejezés pontatlan. Ha útba esik, megnézik — ez az igazság. És mi esik útba?... A parkolóhely közelében, a város- központban található érdekessé­gek, avagy azok az állandó ki­állítások, épületek, emlékhelyek, amelyekről az átlag kirándulók­nak tudomása van. Egy-egy mű­emlék, szülőház... Ezekben azonban a magyar történelem viharai következtében nem bő­velkedünk ... A kecskeméti múzeúm e te­kintetben meglehetősen kedve­zőtlen helyzetben van. A gép­kocsin érkező idegenek nem ke­vés bolyongás után találhatnak csak rá, különösen az utcai kor­szerűsítési munkálatok óta. Az épület az átmenőforgalomtól — elsősorban az E—5-ös úttól — távol, fáktól eltakart parkban áll, közelében parkírozó hely alig akad. Még kevésbé vendéglő, eszpresszó az autósok felüdülé­sére. Csupán az állomás felé gyalog igyekvők ejthetik útba szerencsés esetben. A kedvezőtlen adottságokon egyetlen eszköz, a propaganda se­gíthet. Megállítótáblák, nagymé­retű plakátok igazíthatnák útba azokat, akik szívesen felkeres­nék az intézményt. □ □ □ Nem tudom rangsorolták-e már valaha a múzeumi témákat — „népszerűségi bontásban?” Ta­pasztalataim szerint az emberek elsősorban a történelmet szere­tik, az eredeti — vagy annak lát­szó — környezetet, amelyből nemcsak tárgyi emlékeket is­merhetnek meg, hanem beleél­hetik magukat ejjy-egy kor, ne­vezetes személyiség világába is. Ezért nem kell közönséget szer­vezni mondjuk a kiskőrösi Pető­fi szülőházba, ahol évente csak­nem 40 ezer látogató fordul meg minden különösebb hírverés nél­kül. A képzőművészeti, szobrá­szati tárlatok már kevésbé von­zóak, s talán a legtöbb szervezé­si munkát igényelik az idősza­kos kiállítások. Ha ez valóban így van, akkor a kecskeméti múzeum ismét csak hátrányos helyzetben van. Mind. össze négy kiállító helyiségének, célszerű hasznosíthatóságát csak időről időre váltakozó tematiká­jú gyűjtemények bemutatásával oldhatja meg. Ezek az átmenő, utazó látogatókkal szemben el­sősorban a helyi lakosság érdek­lődésére számíthatnak. A városlakókat pedig — nincs más mód —, meg kell nyerni, be kell csalogatni a propaganda számtalan eszközével. Az üzemi munkásság, de még az iskolai ifjúság sem keresi fel az intéz­ményt „magától”, hacsak ügyes szervezők föl nem keltik érdek­lődésüket. □ □ □ Nemzeti jelenség, hogy a tu­dományos feladatokkal megbízott munkatársak létszámát megkö­zelítő nagyságúvá nőttek a mú­zeumok, közművelődési, propa­ganda feladatokat ellátó csoport­jai. Ezt többek között az teszi szükségessé, hogy évek során egyre nagyobb tömegű, közér­deklődésre számot tartó anyag gyülemlik fel a raktárakban. Így van ez Kecskeméten is, de túl­zsúfolt raktárhelyiségekről pa­naszkodnak Baján, Kiskunhala­son, Kalocsán, egyszóval a me­gye szinte valamennyi nagyobb múzeumában. A bemutatásra vá­ró képzőművészeti, régészeti, néprajzi és egyéb kincseket pe­dig _ más mód nem lévén —, c sak időszakos jelleggel tehetik közzé. Ezek a kiállítások csak megha­tározott ideig tarthatnak nyitva. Amire híre terjed az országban például egy kunbábonyi arany­leletnek, addigra hónapok tel­nek el. És amikorra az érdeklő, dők távoli vidékekről is gyüle­kezni kezdenének, már egy kö­vetkező tárlatot kell nyitni ugyanazokban a termekben. Ezért sokkal nagyobb előkészítő, tájékoztató — nem lehet a szót kikerülni — propaganda mun­kát kell ezekre a rendezvények­re fordítani, mint az állandó ki­állításokra. □ □ □ Az ország öt és fél millió mú. zeumlátogatója közül tavaly a Bács megyei intézményeket mindössze 175 000-en keresték fel. Nem lehetünk elégedettek ezzel a látogatottsággal; érté­keink nagyobb érdeklődést kelt. hetnének. Véleményem szerint — lehet és kell változtatni a mú­zeumok közművelődési gyakorla­tán. Szinte minden intézményünk hátrányos helyzetben dolgozik, helyiségeiket kinőtték, felújítás­ra, bővítésre várnak — ezen nem sokat változtathatnak a szakemberek. De éppen ennek a körülménynek kell kényszerítő erővel hatni a múzeumok foko­zottabb előkészítési, szervező és propaganda munkájára, a jó ér­telemben vett reklámozásra. Meg kell találni azokat a bizonyára nem kidolgozatlan módszereket, fogásokat, elveket, amelyek fel­keltik a nagyközönség érdeklő­dését a múzeumi rendezvények iránt, és az eredmény, a látoga­tók számának növekedése nem maradhat el. Pavlovit* Miklós • Minden szem Kardos tanár úron ... Hogyan fejlődik az emberi értelem?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents