Petőfi Népe, 1975. május (30. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-25 / 121. szám

M Ü V I L ÖDES • IRODA L () M • M ÍJ V É S Z E I • IRODAI O M • M I V É S Z K I

Várnai Zseni 85 éves

Kortárs költőnk, Várnai Zseni ma

nyolcvanöt éves. Első ver. se 1911-ben jelent meg,

Anyaság címmel. Attól kezdve egymás után jelentek meg a nyomort, a Kizsákmányolást a társadalmi igazságtalanságot bíráló versei. Már fiatalon kapcsolatba került a munkásmozgalommal. A forradalmak idején széles körben hatottak a művei. Költészetében nagy helyet foglal el az anyaság, a gyermek, a család. Mintegy két tucat könyve látott eddig napvilágot.

1962-ben kiadta a Nem volt

hiába című önéletrajzi kötetét. Verseit több mint tíz nyelvre lefordították.

VÁRNAI ZSENI:

Úgy megnőttél, szinte félek

Amikor még piciny voltál, olyan nagyon enyém voltál, engem ettél, engem ittál, rám nevettél, nekem ríttál.

Mikor később nagyobb lettél, mindig messzebb, messzebb mentél,

először csak a kiskertbe, aztán a nagy idegenbe.

Ha itt nagy is, csak elnézel, akkor is nem engem érzel, nem anyádat, nem apádat, írnia mi más csillagtájat.

Ügy megnőttél, szinte félek, már a váltadig sem érek, alig, alig hihetem már, hogy ölbéli bubám voltál.

Én voltam-e óriási, vagy Te leheltél parányi? Sosem voltál nehéz nékem, nem éreztem gyengeségem.

Melletted most kicsiny lettem, ágaskodik hál a lelkem, nőni akar, hogy elérjen, homlokodig hogy felérjen.

Húzol engem Te fölfelé, mint a napfény maga felé fát, virágot, lombos ágai, — fölemeled az anyádat.

Vallomások egy íróóriásról

Aligha lehet a véletlen dolga, hogy — a legkülönbözőbb országokban — mindazok számára. akik közelebbről ismerkednek az orosz nyelv rejtelmeivel, a szöveggyűjtemények Tolsztoj és Csehov mellett elsősorban Solohov prózáját ajánlják erőpróbára. Megismerkedési alkalom ez a nvelvi kifejezés bravúrjaival, a pontos fogalmazás szinte tapintható, látható, hallható érzékletes- ségével. A Csendes Donból az Ak. szinya halálát megjelenítő részt nemcsak a környezetre jellemző tájszavak és népi kifejezések hitelesítik. hanem a világot átható fájdalom költőkkel, festőkkel vetélkedő ábrázolása.

Stotz Mihály grafikája: Gyermeknapra.

HORVATH IMRE

gyermekversei:

Zápor

Csipp-csepp, csipp-csepp kiscsepp nagycsepp, megered.

Kip-kop, kip-kop kácsa tollán lepereg.

Tics-tocs, lics-pocs, tócsa hátán buborék.

Hipp-hopp, kip-kopp, ázott inggel futok én.

Pityi Pál

Peti kérdi nagyapát, hol lakik a Pityi Fal.

— Hol lakik a Pityi Pál?

Hát ahol a Pityi Palkó, ott lakik a Pityi Pál.

És most rajon mit csinál?

— Mit csinál;

Hason fekszik, úgy pipál.

De igazán mondd meg már!

— Lehet, hogy tán furulyái háromlyukú furulyán.

És ha már nem furulyái?

— Útnak indult Nekeresdre, bottal ütik a nyomát.

BESZE IMRE:

SblöhoV művei sokszori kiadásban ismét és ismét meghódítják a magyar olvasókat is Makai Imre csodálatos fordításában. Most újabb kiadásban feltűnt a kirakatokban az időnként hiánycikké váló Csendes Don. amelyet regényeposzként méltán állítanak az Odüsszeia, a Don Quijote, a Bo- varyné, a Karamazov testvérek, valamint a Háború és béke vonulatába. A szovjet irodalom könyvtára című sorozatot a Feltört ugar nyitotta meg tavaly. Szoko- lov története — akinek az apja. anyja és húga éhenhalt. a fogság megtépázta, de megtörni nem tudta. s végül egy még védtelenebb kisfiú gyámolítása tölti el erővel — az Emberi sors alig két eve a világirodalom legszebb elbeszélései között is napvilágot látott, és a Téli tölgy című legfrissebb gyűjteményben ugyancsak olvasható. A 70 éves író műveit szinte azon frissiben kö/.kinccsé teszi a Nagyvilág. Solohov mindemellett élő érvelés. A szocialista realizmus alkotó módszerének felmutatásában Gorkij és Majakovszkij mellett rá hivatkoztak legtöbbször annak az irodalmi vitának a résztvevői, amely az 50-es évek második leiében zajlott le. Hatását érzékelteti, hogy a róla szóló tanulmányok, pályaképek, ismertetések, elemzések a Nobel- clíjas író titkának megfejtésére vállalkozó kiadványok sokszorosát teszik ki az eddigi. 8—10 kötetben összefoglalható — a regény és az elbeszélés csúcsaira jutott — munkásságának.

A 70. születésnap alkalmából a Szovjet Irodalom szerkesztősége magyar írók. költők és irodalom- történészek vallomásaival is tiszteleg előtte a népszerűvé vált folyóirat 2. számában. Valamen.v- nyien megemlítik vele kapcsolatban Tolsztoj nevét, akinek Solohov a mai folytatója: az ésszel végig sem gondolható, mindeddig meg ngm válaszolt emberi titkok művészi fölfedője. Fekete Gyula arról számol be. hogv az orosz próza — természetesen beleértve Solohovot — élményei nélkül talán nem lett volna íróvá. Sánta Ferenc saját problémáira talál igazolást, amikor kiemeli a Don folyása melletti erkölcsi öi> helyei. Sükösd Mihály a tizenévesen. verstani előtanulmányok helyett írt Doni elbeszélésekben mutatja fel az ..eposzíró belépőiét”. Simon István a Csendes Don húszéves fejjel alkotott első kötetének olvasmányélményeire emlékezik. Illés . Endre a történelem K forgószelét érzi ki műveiből. Galambos Fajos személyes ismerőseiként. „{álombéliekként” köszönti az alakjait.

Aligha akad olyan ember a Földön, akinek a sorsából ne írt volna meg valamit a vjosenszka- jai házában élő. onnan inkább csak az ország és a szőkébb terület közügyeinek tárgyalására kimozduló kozákóriás. A születés és halál között, a halk és szenvedélyes szerelem között, a forradalom ellenségei és hívei között. a tépelődés és odaadás állapotai között a magatartások hiteles és teljességre törekvő színskáláját dolgozta ki Solohov művészi átváltozó képességével — mindnyájunk tanulságára.

Halász Ferenc

Húgom

Gurult a csámcsogás, húgom szaladt: szájára zsír és kenyér tapadt.

Evett, de közben lepke lebben, szalad utána egyre sebesebben.

S hogy felfelé tekint, az égre, kinyílt húgom szeme kékje.

Mint égszínkék virág a szempár — leszáll a lepke: Itt egy szebb virág vár.

Húgom büszkén tekintett szét: Ki látja, hogy szemeit egy lepke kis virágnak szánja?

Én láttam mindent. Intettem és a lepke tovább repült a nyári végtelenbe.

írtávlzl

• A. P. Taraszenko, jaltai grafikusművész ajándéka a gyermeknapra: Testvérek (linóleummetszet)

/

!

önnyü rugózású kis cséza- kocsi állt meg a ház előtt. Két szép sárga volt a kocsi elé fogva, s az első ü'ésen, semmi kétség, valódi parádés kocsis ült, ezt meg lehet.ett állapítani a zsinóros öltözetéről. Nem a tanyai rokonok egyike tévedi erre piac után, és nem is valaki a sok, apámnak parancsoló, gazda közül. S ez a tény nagy izgalmai keltett az utcában.

A szomszédok, már akiket éppen otthon ért a szokatlan esemény, kilestek a deszkakerítések hasadékain, s volt aki nem restellt kiállni a ház végére, es szemérmetlen nyíltsággal figyelte, mi történik.

A kocsiról egy csinosan öltözött, kalapos fiatal hölgy szállt le, és tétován nézett körül, mintha keresne valamit Végül felfedezte a ház oldalán a számot, s megindult a kisajtó felé.

Eddig én is ártatlanul bámészkodtam a kerítés tetején, de aztán kétségbeesetten ugrottam le onnan. S ahelyett, hogy ajtót nyitni indultam volna, a konyhába futottam, ahol anyám éppen az ebédet főzte. Alig értette meg szavaimat, de akkorra már fi-- vornan meg is zörgették a kilincset.

Anyám, ijedt arcomat látva, sejthette, hogy nem mindenna.pi

vendég álldogál odakint, mert sietve dobta le magárói a konyhakötényt. kezét sebtében megtörölte, s máris szaladt. ■ apró tipegő lépteivel a kapuhoz.

Azt lát ni kellett volna, hogyan

kész.ségeskedett szegény az előkelő úrihölgy láttán. Ismerte biztosan. mert nevén szólította és métly meghajlással üdvözölte. Az:tán zavartan tessékelte befelé, mint aki tudja, hogy hajléka, bármilyen tiszta is. nem méltó e9V ilyen vendég fogadásához.

De a hölgy — miiyen kedves. 1barátságos teremtés! — nem is akart bejönni a hazba. Azt azért megengedte. hogy anyáin széket hozzon, gondosan újra és újra Ifitörölgesse. A ház előtt, a kis virágágyások közelében hajlandó volt leülni néhány percre.

Apám után érdeklődött, hol jár, merre jár. mikor érkezik haza.

— Derék férjet kapott Franciskám, de meg is érdemelte — mondta mosolyogva, majd a keresetük felöl kérdezősködött.

Anyám nem panaszkodott. — Megvagyunk — • mondotta —, szerényen, beosztással.

— És a gyerekek, nagyok már? Ijedten húzódtam el távolabbra, a kert zugába, nehogy odahívjanak. De ez eszükbe sem jutott. A kisasszony már fel is állt, kiszólt a bakon várakozó kocsisnak, aki a kővetkező pillanatban egy csomagot cipelt b,e, s átadta a szabadkozó- anyámnak.

— Csak használják, fogyasz- siák egészséggel! _ mondta tározóban. miközben csókra nyújtotta finom fehér kezét.

— Aztán ne felejtse el az urát beküldeni hozzánk. Akadhat ám majd egy kis munka is, favágás, miegyéb.

Hallgatózlam, aztán elöbújtam a kerti bozótból. A lovak patái, a cséza kerekfii porfelhőt vágtak maguk után. Sokáig bámultam az utca vége felé, ahol eltűntek a szemem elől.

A városszéli utcácskában újra csend lett. A szomszédok is behúzódtak megtárgyalni a nagy

eseményt, a mi szerencsénket. Mert vitathatatlan, valami nagy szerencse köszöntött ránk. Csak

tudnámt hogy micsoda, mert anyám sem hajlandó beszélni róla.

/>

— /Vem rád tartozik! — zavart ki a konyhából, és meg is búbolt, amikor a csomagot kezdtem el szaglászni.

— Hozzá ne nyúlj! Majd ha apád hazajön. Ez csak őrá tartozik.

Nehfizen vártam apámat. Mint mindig, most is porosán, fáradtan, mégis derűs arccal érkezett a messzi útról. Bejárta ilyenkorra már majd az egész szőlőhegyet, a Tázerdő dűlői, amelynek őrzését — havi negyven pengő fizetésért — rábízta a város. Nem mertem szólni neki az újságról, csak a konyha ablaka alatt hallgatózlam, leskplödtem. Váriam, mikor hívnak befelé, kóstolni a jóféle csemegéket, köztük talán még egy szép vérbeli narancsot is.

De a hívás egyre késett. Helyette veszekedés zaja hallatszott ki hozzám. Szokatlan volt ez nagyon, hiszen tisztelték, szerették egymást. És most mégis ...

— Nem értelek — korholta anyámat apám —, nem volt elég, hogy náluk cselédeskedtünk

évekig? A kisasszonyt persze az öreg méltóságos küldte. Mert kell a volts neki. Képviselő akar lenni mindenáron. Már csak ez hiányzik a kormányfötanácsosi cím mellé. . Hát most gyűjti a szavazatokat. Kit így. kit úgy próbál megvásárolni. Szépszóval, ajándékokkal, meg Ígéretekkel. De az én voksom nem eladó, a kutya ...

Befogtam a fülemet, mert ilyen cifra és kemény szavakat még sohasem hallottam az apám szájából.

Aztán elcsendesült odabent minden. Csak anyám pityergése hallatszott még egy kis ideig.

— Hát te. mit hallgatódzol itt? — dörrent most rám apám fel- hevülten, s én, mint akit tetten értek, ijedten húztam a nyakam köze a fejemet. Még sose láttam ilyen indulatosnak.

— No, hozd csak ki azt a csomagot! — parancsolt azután, kissé megenyhültem

S boldogan ugrottam, nehogy meggondolja magát. Eléggé nehéz volt a csomag, lehet, hogy mégsem narancs, hanem csak krumpli van benne? — így la- lálgatóztam.

— Nehéz ugye? — nézett rám apám. — Hát akkor told csak ki a talicskát is, fiam!

Nagyot néztem, hogy tán tré- fálódik, de azért engedelmeskedtem.

— Rakjad csak rá szépen!

Feltettem a csomagot a talicskára, de akkor már rossz sejtelmeim voltak.

— Indulhatunk — szólt rám és kinyitotta előttem a kisajtót. — Ebédre itthon leszünk! — kiáltott még anyumnak, s jó hosszú léptekkel, szinte húzott maga után.

A csomagot Bordács úrék konyháján adtuk le. Ott, ahol anyám is cs/ilédeskedelt valamikor, s ahová apám, mint kocsis hajdanában, még legény korában, szintén bejáratos volt. Csöndes esték beszélgetéseiből tudtam mindezt, s piost megille- tödve leplem be én is a tágas helyiségbe.

Alig váltott apám ott pár szót. Nem is nagyon értették talán, hogy mit akar, mert úgy néztek rá, mint a bolondra.

Ki is érthettfi meg akkor, hogy egy szegény jövő-menő csősz- ember, miért dobja ki az ajtón a szerencséjét.

F. TÓTH PÁL:

Szegény ember szerencséje

/

I