Petőfi Népe, 1975. május (30. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-20 / 116. szám

1975. május 20. • PETŐFI NÉPE • 5 AZ ELSŐ LÉPÉSEK * A megyei művelődési központban Noha az elmúlt hónapok alatt megszoktuk már Bács-Kiskun legnagyobb közművelődési intézményének a jelenlétét, mégis újra és új­ra örömmel látjuk az impozáns épületet, mely remekül gazdagítja a városképi össz­Megyei tanácsi határozattal már a megnyitás előtt jó négy hónappal megszervezhették a mű­velődési központ apparátusát. Ez lehetővé tette az alaposabb és tervszerűbb előkészítést, a kap­csolatok sokoldalú kiépítését. A Megyei Népművelési Tanácsadó és a Bács-Kiskun megyei Film­stúdió beolvasztásával egvidőben az egyetemekről nemrég kikerült, fiatal közművelődési szakembe­reket kezdtek foglalkoztatni. Ez egészséges friss szellemet vitt az új és szép épület falai közé. Huszonkét főhivatású közmű­velődési szakember, s legalább három tucat tiszteletdíjas közre­működő munkája nyomán már az első hónapokban számos érdekes és tartalmas eseményre, rendez­vényre figyelhettünk fel. Kevés azonban a jelenleg harminchár­mas létszámú technikai személy­zet. Nincs vívezeték-szerelő, hi­ányzik az asztalos, és a lakatos, nélkülözik a kiállítást rendező részleget és a díszletezőt. Hiány mutatkozik ruhatárosban és jegy­kezelőben is. Ezekre a munkakö­rökre ez ideig nem akadt elegen­dő jelentkező. hangot s jó együttest alkot a szomszédos, mo­dern épületekkel. A tágas tér, a lehető leg­jobb rálátás már önmagában is az intéz­ményre irányítja a figyelmet. Ebből a szép, tágas előcsarnokból nyílnak azok az ajtók és folyo­sók, amelyekben a változatos rendezvények, foglalkozások várják az érkezőket. □ □ □ A megyei pártbizottság mellett működő agitációs és propaganda­bizottság a közelmúltban értékel­te az intézmény első negyedévi munkáját. Megállapították, hogy a megyei művelődési központ ed­digi tevékenysége általában meg­felel a várakozásnak. Már a kez­det kezdetén meglehetősen sokan és szívesen látogatják a rendez­vényeket, klubokat és tanfolya­mokat. Azonban van egy sor ja­vítani, tennivaló még az elkö­vetkező időben. Jó dolog, hogy az intézmény munkatársainak körében bizakodó a hangulat. Több érdekesnek és hasznosnak látszó kezdeményezésről, további elképzelésről esett szó mostaná­ban. o □ □ Az épület belseje összhangban van annak külső képével. A cél­szerűség, kényelem, és esztétikum hármas követelményének általá­ban megfelel az intézmény. A berendezés és felszerelés tökéle­tesítése azonban még így is égető feladat maradt. A földszinti he­lyiségek hangszigetelése, a szín­pad technikájának javítása, a világosító berendezések fejlesztése eléggé sürgős. Ugyanezt mond­hatjuk el a zuhanófüggöny és a díszletemelő daru beépítésével kapcsolatban is. Fontos lenne raktárakat kialakítani elsősorban abból a célból, hogy a kiállítá­sokhoz és más rendezvényekhez szükséges eszközök tárolását és könyebb mozgatását képesek le­gyenek megoldani. □ □ □ A megyei művelődési központ vezetői és munkatársai előtt kez­dettől fogva egyik legfőbb fela­datként állt, hogy kiépítsék kap­csolataikat más szervekkel és in­tézményekkel. Ez idáig leginkább az SZMT Művelődési Központtal sikerült; kialakulóban van az a munkamegosztás, amely megfelel mindkét intézmény profiljának és fő törekvéseinek. A megyei társintézmények: a színház, a könyvtár, a múzeum és a moziüzemi vállalat egyaránt feladatának tartja a művelődési központ munkája tartalmának szí­nessé. változatossá tételét. Ebben a kölcsönös érdekek alapján nem kevés szerepet vállalnak. A film­sorozatok, kiállítások, találkozók, vetélkedők egyaránt ezt a célt szolgálják. Kiemelkedik ezek kö­zül is az iskolaszínház, mely iránt nagy az érdeklődés. Ugyanakkor alaposabb, részle­tesebb, ha úgy tetszik; pontosab­ban körülhatárolt kapcsolatokra lenne szükség az általános és kö­zépiskolákkal. Közhelynek tűnik, de hangoztatni kell; a mai isko­lások a holnap felnőttjei; nem lehet közömbös számunkra, hogy közülük hányán szeretik meg a művelődést, a tartalmas szórako­zást. S hányán maradnak majd közömbösek ezekkel kapcsolat­ban. Sajnos, nem egy példa bizo­nyítja— mint a színvonalas bio­lógiai nap —, hogy szemléletvál­tozásra van szükség. □ □ □ Az eddigiek során meglehető­sen nagy teret szenteltek a mű­vészeti nevelésnek, az ízléskul­túra fejlesztésének. Sikeresek a bérleti operaelőadások. Szívesen látogatják a kecskemétiek a mű­vészeti szabadegyetemeket. A képzőművészeti, fotó- és iparmű­vészeti kiállításokat — három hó­nap alatt tizenhárom volt — csaknem ötvenezren megnézték. A hangversenyek iránt is örven­detesen nagy az érdeklődés. A húsz zenei eseményre hétezernél többen mentek el. Látogatottak az író—olvasó találkozók, irodal­mi estek. A művészeti nevelés jó lehe­tőségeit kínálják a szakkörök és a klubok. Az első negyedévben tizenegy klubban ezerötszáz tag iratkozott be. S nyolc szakkörü­ket kétszáznál többen látogatják. A tagok érdeklődésére alapozott programok, foglalkozások lekötik a figyelmet. Az intézmény kere­tében működő csoportok és együt­tesek az új környezetben fellen­dülőben vannak, felhívják ma­gukra a figyelmet. A szimfoni­kus zenekar, a bábegyüttes, az amatőr színpad és az új tánc- együttes bizonyára sok örömet okoz ezután a művészetek bará­tainak. □ □ □ Gondot fordítanak a lakosság politikai műveltségének fejlesz­tésére is. Előadássorozatot indí­tottak a tájékozottság növelésére; fórumot teremtettek a város és a megye vezetőinek, hogy kifejt­sék véleményüket időszerű gazda­sági és kulturális kérdésekről. Megszervezték a Petőfi Népe-es- tet, amelyen a lap szerkesztői válaszoltak a feltett' kérdésekre. A folyóiratolvasóban százötven féle napilap és folyóirat, vala­mint képes hetilap áll rendelke­zésre. $ □ □ □ Felvetődik a kérdés: kik kere­sik fel az intézményt? Az eddi­giek során azt tapasztalták, hogy legnagyobb számban a t iát alóli lépik'át az új művelődési köz­pont küszöbét. A felnőtt látogatók közt sok a munkás. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy megala­kult időközben a szocialistabri- gád-vezetők klubja. Egyre gyü­mölcsözőbb az üzemekkel való kapcsolatuk. A közönségszervezők igyekeznek kitenni magukért. Gyakori vendégek a pedagógu­sok; és a diákok közül azok, akik. ben a legnagyobb, az érdeklődés a művelődési lehetőségek iránt Azt azonban egyelőre jogosan fáj­lalják, hogy más értelmiségi ré tegek még nem érzik magukénak az intézményt. Csak elszórtan, kevés számban jelennek meg a rendezvényeken. Hiányoznak a külterületen, tanyán élő emberek is. Ilyen tekintetben változás vár­ható már az elkövetkező hónapok­ban: autóbuszt és mikrobuszt kaptak, s egyéb technikai esz­közt; ez javít a helyzetükön. □ □ □ A megyei művelődési központ három hónapos munkáját lehetet­len részletesen elemezni egy rö­vid cikkben; nem lehet elmonda­ni mindazt, ami sikeres rendez­vény. megmozdulás volt. Csupán ízelítőt adhattunk ezekből ol­vasóinknak. S az egészhez azt tesszük hoz­zá, hogy az intézmény dolgozói keresik, kutatják annak a mód­szereit, hogy miként lehetne a művelődési központot még job­ban kihasználni, a lakosság kor­szerű művelődési igényeinek tö­kéletesebb kielégítése és a tartal­mas szórakozási lehetőségek meg­teremtése céljából. A hálózati — területi — mun­kájukat tökéletesítik. Elsősorban a népművelők továbbképzését igyekeznek jobban megszervezni és folyamatossá tenni. Elterjesz­tik a legjobban bevált módszere­ket. A következő hónapokban ki­alakítják. illetve szélesítik az ak­tíva-hálózatukat. Javítani akarják a propagandát is. Az már világos, hogy nem elegendő kirakni a plakátokat és szétküldeni a meg­hívókat az egyes rendezvények­re. Meg kell találni annak a módját, hogy a sok fáradsággal — és nem kevés anyagi ráfordí­tással — járó eseményekre még többen elmenjenek. Az új lakó­negyedek rohamos ütemű fejlő­dése sürgetően előírja számukra, hogy kiterjesszék működési terü­letüket ezekre a helyekre is. A munkahelyi közművelődést job­ban és következetesebben kell se­gíteniük; elsősorban a legjobban bevált módszerek elterjesztésével. □ □ □ Ügy látszik, törvényszerű az, hogy együtt járnak az örömök és a gondok. így van ez a me­gyei művelődési központ esetében is. Sok mindennek örülhetünk de még sokféle feladatot kell megoldani, ha azt akarjuk, hogy a lakosság jelentős részének szel­lemi gyarapodását szolgálja az az intézmény, amelyre jogosan büsz­ke Bács-Kiskun egész lakossága. Varga Mihály Vidám percek a „senki szigetén". Évadzáró ősbemutató 9 Az első szerelem ... Pityu (Szilárdy István), Juli (Sára Bernadette) (Szilágyi Mihály felvételei) több leleményesség, eredetiség nem ártana. Sajnos a magyar színészek ál­talában hiányos fizikai képzett­sége, gyenge tánctudása ezúttal is korlátozta Veöres Boldizsár fantáziáját. Így is helyenként öt­letes, jó ritmusú, a cselekmény­nyel harmonizáló mozgásokat tervezett. A nagy kedvvel játszó színé­szeknek sikerült az elnagyolt sze­repeket feljavítani. Hetényi Pál kapta a legtöbb tapsot, a linkóci öregedő vagány figurájáért. Hi­teles, telitalálat-alakítás, levegője van. Tetszeti Monyók Ildikó, no­ha Vera mintha butuskább lenne a valóságban. Az illúziókat ker­gető, „nem tucat férfira” váró, megcsalt lány sorsa a mu egyik fő vonulata, ezért sajnálatos, hogy kevés segítséget kapott az Írótól tragikus következmények­kel járó vívódásának az ábrázo­lásához. Remekül énekelt. Géczy József olykor „rájátszott” a nagymenő kormányos szerepére, de jó megjelenésével, kulturált éneklésével, lendületével kivívta a nézők elismerését. A többiek — Trokán Péter, Szilárdy Ist­ván, Albert Éva, Varsa Mátyás, Ribár Éva, Sára Bernadette, Bi- luska Annamária Horváth Fe­renc — sikerrel birkóztak meg többnyire kevés színnel megraj­zolt szerepükkel. Angyal Mária rendező jól hasznosította e műfajban gyűj­tött tapasztalatait. Ügy véljük; a téma megérdem­li, hogy az alkotók tovább fog­lalkozzanak a Kulturális Minisz. térium pályázatán díjat nyert Külvárosi balladával.. Ne fogad­ják meg, a Maradj a sorban kez­detű dalban énekelt tanácsot (Legyél az átlag, közepes), mert érdemes elmélyíteni a most fel­színesen, nem eléggé motiválva ábrázolt problémákat, a musical eszközeivel hatásosan is bemu­tatni a mai fiatalság egy cso­portjának gondolkodásmódját. A színházat dicséret ill,eli, hogy lelkesen támogatja a zenés népszínház ügyét, ha e törekvés most nem is hozta meg az egyér­telmű sikert. A díszletet Langmár András, a jelmezeket Angyal Mária ter­vezte, a verseket; Fülöp Kálmán írta. Heltai Nándor Ha számon kérném Cserhalmi Imrétől, a Külvárosi ballada szövegírójától a színházi műsor­füzetben jelzett szándékait, tö­rekvéseit, akkor sorolnom kel­lene, hogy mi mindfin hiányzik, hibádzik az általa megfogalma­zott mondandó hatásos kifejtésé­hez. Csak utalásszerűén mutat­koznak az előszóban beharango­zott nagy problémák (közösség­teremtés, \ igazi forradalmiság stb.), hasztalan várjuk a balladás feszültséget. Szerencsére a nézők többsége mást vár az előadástól. Akkor bizserget, gyönyörködtet a musical, ha a szó, muzsika, tánc egyformán röpteti, szolgál­ja igényes szöveggel, népszerű zenével, látványos koreográfiával a színészt, s a nézőt. A Kecskeméten bemutatott új magyar musicalt elsősorban mu­zsikája fogadtatja el a közönség­gel. Wolf Péter, az „Ex Antiquis” együttes zenei vezetője nehezen címkézhető, ám feltétlenül szín­vonalas, tetszetős muzsikát kom­ponált. A Tranzit együttessel (vezetője Fuchs László), kibőví­tett színházi zenekart lelkesen és jó stílusérzékkel irányitó Hevesi András karnagy sláger, dzsessz és balladás elemeket vél felfe­dezni Wolf Péter melódiáiban. A szerzőn érződik a színpadi gya­korlat: az egyes számok elmélyí­tik a szereplőkről kialakult is­mereteinket, előkészítik, kiemelik a cselekmény főbb fordulatait, viszik a művel. Jól énekelhetők dalai, noha ilt-ott egy kicsivel (139.) Messze vannak. Pedig három esztendőn át közel voltunk egy­máshoz, közelebb, sokszor köze­lebb, mint a lőtávolság, s aztán hányszor olyan közel, hogy egy­másba márthattuk a szuronyun­kat, láttuk egymás kegyetlenül elformátlanodott arcát, amelyre kiült a düh és a halálfélelem, mert a katona mindig retteg az életéért, még a bátorságát is ez a rettegés szüli... Közel vol­tunk egymáshoz, amíg ellensé­geknek kellett tartanunk azt, aki szemben volt, s most, hogy egyet akarunk végre, most nagyon messze vannak tőlünk, s mi is távol őtőlük ... Zúg a zongora. Felkorbácsolt idegek izgalmának hangokba tes­tesülése ez a zene. Apassionata... Egyszerre lelassúdik a melódia, mint amikor minden összerop­pan, és ránk szakad a világ De aztán újra röppen egyet, felivel, fel a magasba, az egekig, ahol minden ragyog, minden tiszta és csillogó, minden tele van bizta­tással ... És megint visszazuhan a mélybe. Fáradt, tompa akkor­dok, nehézkesek, mint vissza­vonuló, tönkresilányított, megté­pett katonák léptei a sárban... Szőj ka mellettem lépked. Fe­szült a tekintete. Vajon ő re- ménykedik-e? Bízik-e? És ha bízik, ha hihetek eleven fényű gombszemének, akkor miben hisz? Szárnyal, repül a dallam! Szin­te képtelenségnek tűnik, hogy ilyen lendületet érhessen el mu­zsika. Egyre fokozódó, folyvást növekvő sebességű hangok... és lehanyatlanak. Lendületesen, bi­zakodva nekiiramodik, s megtörik újra. Hiába minden lendület, hiába a hívő, magas hangok, minden visszazuhan a basszus mély, reménytelen homályába ... Itt állok a kapu előtt. Mindjárt kilépünk rajta. Azok, ott a tör­pefenyvesnél már várják. Lát­niuk kell, hogy elhagyjuk a kolostort. Mi pedig amint ki­léptünk, jobbra kanyarodunk, hogy arrafelé próbáljunk áttör­ni... Látom Gasztont, amint oda­lép a kapureteszhez. Néz, mint­ha félne kinyitni. Aztán mégis meggondolja, elszánja magát. Fel­emeli a nehéz, rozsdás vasrudat. Csikorog. És ezen a csikorgáson is átzúg a zongora újabb, messzi­magasba törő futama... Zeng, diadalmas... de ez a futam is visszazuhan a földre... Nem bírom. Induljunk már! Mennyire igazam volt, mennyi­re jól tettem, és végre először okosan, hogy Olgát nem viszem magunkkal. Művész, lelket értő művész... Zuárd atyára nézek: — Hát akkor... Kezet nyújtok neki. Elfogadja. Kemény a szorítása. Felpillant az ablakra: — Szenvedni fog... Várja, hogy feleljek rá valamit. Nem tudok mást mondani, csak az igazat, amiben hiszek, amiről meggyőződtem; — Neki... élnie kell... — Megrázom a kezét. — Mit csináljunk... — ha már így alakult... — tompa, öreges a hangja. — Vigyázzon Olgára... — Vigyázok fiam. Értelek, ne szólj ... Előbb Gilbert, aztán Szojka is idelép. Kezet szorít az öreg pappal: — Ne nehezteljen ránk, szent­atyám. Mink csak azt cseleked- tük, ami a kötelesség... Szótlanul bólint az öreg pap. — Isten áldja, Zuárd atya... — lép eléje Gaszton. Nehezére esik kimondani; — Én is ké­rem . . vigyázzanak Olgára... — és gyorsan elfordul. Gyönyörű akkordok zúgnak ki az ablakból. Erő., .erő! Minden összeomlik — zengi a zongora —, és még sincs vége semminek. Nekünk végünk lesz, de legalább megtesszük, amit Szojka mon­dott .. •. Már nem is emlékszem, hogyan mondta, csak érzem a mondat ízét... olyasmit mondott, hogy szépen csinálni, legalább a végét szépen csinálni, szépen befejezni... Appassionata ... Olga... Hosz- szú, fehér, erős minden ujja... Szeret. .. Itthagyom, mert így kell cselekednem, ö majd folytat mindent. Furcsa, most semmi kétséget nem érzék magamban. Tudom, hogy helyes a tettem ... Neki élnie kell. Benne folytató­dik majd minden, ami jó volt bennünk... Olga ... Szeretlek ... Most mái tudom, hogy szeretlek. Szerelem volt, ami összesodort bennünket. Nem tévedek! Nem . .. Szerelem volt. . . Várj még, Gaszton... — mondanám, de nincs erőm meg­szólalni. Felemeli a kapu rete­szét, Szojka hangját hallom, amint Zuárd atyához szól: — Húzódjanak félre ... Kitárul a kapu. Előttünk a völgy. Szikrázik a hó. Fehér minden és békességes. Fél lé­péssel kell csak odébb mozdul­nom, s mindjárt meglátom a haragoszöld törpefenyvest, ahon­nan figyelmes szempárok szege- ződnek erre a kapura... Ragyog a nap. Minden vilá­gos és tiszta. Ott fönt az Appas­sionata utolsó akkordjai zug­nak ... Kilépek a kapun. Napfény, napfény az egész világ. Nemso­kára vége a háborúnak... * (Vége.) A MŰVÉSZVILÁG FURCSA HÍREI Francoise Sagan látványos bukása A „Jóreggelt búbánat'’ szer­zőjének le kellett mondania leg­újabb darabjának, a „Zongora a fűben" című komédiájának bemutatójáról. A 300 000 lakosú Puy városát szemelték ki a premierre. Az előadást azonban le kellett mondani, mivel mind­össze egyetlen jegyet sikerült el­adni. „Csak Párizs ért meg en­gem” — jegyezte meg vállat­vonva Francoise Sagan. Nem e világra való.. A környezetében csalódott es kiábrándult Kim Novak hátat fordított a filmnek és egyedül él az óceánra néző kaliforniai házában. Nincs televíziója, nem olvas újságot, társaságát egy ló, egy majom, két kecske, nyolc kutya, tizenegy macska, egy igu- anapár és egy gepárd alkotja. „Csak ezekkel az állatokkal ér­zem jól magam. Tálán egy más bolygóról kerültem ide valami­féle végzetes kozmikus hiba foly­tán” — nyilatkozott a vissza­vonult filmcsillag. A gyémántok nem örökéletűek Richard Burton állítólag em­lékiratain dolgozik. Egyesek azt is tudni vélik, hogy a könyv nagy részét Liz Taylorral kötött házasságának eseményei töltik ki. Egy angol újságíró azt javasolta, hogy a könyvnek a következő címet adják: „A gyémántok nem örökéletűek... i I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents