Petőfi Népe, 1975. május (30. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-03 / 102. szám
4 • PETŐFI NEPE • 1975. május 3. Kiváló brigád A Kalocsai Állami Gazdasag kiválóvállalat-avató ünnepségén az öregcsertői Rákóczi szocialista brigádot nagy megtiszteltetés érte. Példamutatóan teljesítette kongresszusi munkafelajánlását és megkapta a vállalat kiváló brigádja címet. Tagjai állattenyésztő szakemberek, szakmunkások, karbantartó lakatosok, szerelők, fejő szakmunkások és még jó néhány szakma ismerőt akikre egv komplex brigádban szükség van. — Jól összeszokott közösség a miénk — mondja Judák Péter, a hétszeres szocialista brigád vezetője. — Kocsis Mihály. Vörös István. Markella Sándor. Greksa István az 1950-es évek elején jött az állami gazdaságba. Márkus András, Nagy László. Nagy Mátyás és felesége valamivel később. Én 1957-ben vállaltam a gazdaságban munkát. A brigádunk legfiatalabb tagja Lukácsi József, két esztendeje dolgozik itt. Mint egv nagy család, akinek minden tagja pontosan tudja, mit kell tennie, úgy szorgoskodik a brigád az állattenyésztő telepen. Érzékeny műszer az állat szervezete. nem tűri a rendszertelen etetést, itatást, gondozást. Ezen a munkahelyen évek óta nem késett el senki. Igaz, hogy itt öregcsertőn vezették be a megye állami gazdaságai közül legelőször az állattenyésztésben a csökkentett munkaidőt. Reggel hét órakor kezdünk és este fél hatig dolgozunk. Akkor az ügyeletesek veszik át a szolgálatot. Mivel a bi igádtagok alaposan elsajátították a különböző munkafogásoknt, akkor sem éri őket meglepetés, ha éjszakai beosztásban, kevesebben tartózkodnak a telepen. A Kalocsai Állami Gazdaság viszonylag olcsón, kötetlen tartásának rendezte be az öregcsertői állattenyésztő központot, ahol a brigád hat tagja ezer szarvasmarhát gondoz. A munka szervezettsége és a költség-megtakarítás jelentős. hiszen a régi. kötött tar- Tású módszerrel egy gondozó legfeljebb 4C—50 állatot tudott kiszolgálni. öregcsertőn minden egyes munkafolyamat gépesítve van. Ebben közreműködték az állami gazdaság újítói is. akik olyan szállító járművet szerkesztettek, amely automatikusan adagolja a takarmányt az állatoknak. A gép kezelőjének csupán a szerkezet zavartalan működésére kell ügyelnie Az állanái gazdaságban hatszáznál több tehenet fejnek, amelyeknek átlagos tejtermelése 3523 liter, jóval magasabb a megyei átlagnál. A Rákóczi-brigád nevelte. Ügyeltek arra. hogy azok a fejlődésüknek legmegfelelőbb szakaszában vemhesülienek, huszonhat hónapos korukra megelljenek. Ebben anyagilag is érdekeltek a brigád tagjai, ak’k szaklapokat járatnak, tanulnak, hogy a legújabb ismeretek birtokában még jobban elláthassák a feladatukat. K. A. Boltot nyitottak 1945-ben Kossuth utcai műtermének ajtaján cédula: „Betegség miatt zárva. Lakás: Damjanich u. 6.” Annyit tudok róla: megjárta Auschwitz- ot, s nemrég elhárított egy meghívást, mely a leánykollégiumba, a megrázó emlékek felidézésére szólt. Mértéktartó tapintattal, s azzal a kockázattal, hogy akaratlanul is felszaggatom a régi sebeket, csengetek a kapun. A fényképész sen következik: a mindennapit elő kellett állítani, az embereket ki kell elégíteni, háborúban, békében egyaránt. Sőt akkor is, amikor a környéken ugyan már elhallgattak a fegyverek, de végleg fellélegezni mégsem lehetett. A régi időket így idézi fel vendéglátóm: — Január 6-án tértem meg a lengyel frontról, 1945-ben. A szakmát Horváth Mihálytól tanultam, itt lakik nem messze az öreg, rettenetesen beteg. Szóval, megmaradt a tűrhetően berendezett kis üzemem, benne a két fatüzelésű kemencével, meg a tésztaosztó és a kiflisordó géppel. Csakhát a liszt... Azzal bizony problémák voltak. Alig hogy munkába álltam, megjelent egy szovjet „sütőoszlop” és nekilátott. Velünk, félegyházi pékekkel egyetemben. Naponta 30 mázsát szállítottak Bugacra a repülősöknek, de azért jutott a bolt előtt sorban álló népnek is. És persze, mi is sűrűn megváltunk egykét veknitől. Az oroszok rendkívül elégedettek voltait, szerették a mi — tepsi nélkül sült — finom cipóinkat. Ha jól emlékszem — február elején a harcosok továbbvonultak. Akkor egy mázsa lisztet kaptunk egy' napra. Hiába no, nem volt több! Ráadásul élesztő és só nélkül csináltuk a bucikat. Péksütemény pedig — fehér liszt híján — mutatóba se készült. A polgárokat vásárlási könyvvel szerelte fel a városi közellátás, arra kapták a fejadagot. Később már liszt is esur- rant-cseppent, ami szintén a könyvekbe lett bejegyezve. Attól kezdve kelt tésztákat is hoztak. Ügy hogy szép fokozatosan javult a helyzet, 1951-ben a helyi kenyérgyárhoz csatoltak műhelyestől, mindenestül: ez lett az 5-ös számú üzem. 1954-ben aztán nem kellett az én korszerűtlen technikám — visszaadták az ipart... Azóta? Látja, már nyugdíjas vagyok, két éve. A bolti kenyeret eszem én is, és mondhatom, legtöbbször semmivel sem gyengébb a minőségük a magánsütödék termékeinél... Az önökké mosolygós Mosonyi Antalné — vagy ahogy a félegyháziak az- eltelt három évtized alatt szívükbe zárták: „Marika fotó” — zavarbaejtő kedvességgel tessékel beljebb. Antik bútorok között, a fekvőbeteg férj társaságában — szándékom ellenére — a koncentrációs tábor az első szava. Nem szakítom félbe... — 1944. június 30-án értünk ki, ahonnan szétválasztottak a férjemtől, az elsőtől. Öt Buchen- waldba vitték, s mint később értesültem, egy nappal a tábor felszabadulása előtt tarkón lőtték. Auschwitzból Bergen-Bel- senbe, majd egy lőszergyárba hajtottak bennünket. Therezien- stadtban ért a szabadság, és pontosan el hurcolta tásom után egy évvel, 1945. június 30-án kerültem haza. Iszonyatos esztendő volt, dehát magát ugye, inkább az itthoni dolgok érdeklik... — Hát gondolhatja, úton-útfé- len összefutottunk az ismerősökkel. barátokkal, öleltük, csókoltuk egymást a viszontlátás örömére. Az' üzletben a régi kollégám — jelenlegi férjem — akkor már dolgozott, harmadmagával. Nem bírtam sokáig tétlenül, meg aztán én mindig imádtam a szakmámat. Abban az időben a polgári lakosság még nem nagyon fényképezkedett, csak utóbb, hogy az esküvők is szaporodni kezdtek. Orosz katonák fordultak meg gyakran, aranyosak voltak, szappant, cukrot, do• Ritka pillanat: fotózzák a fényképészt ... (Tóth Sándor felvételei) hányt kínáltak, csak csináljak róluk képet, amit rögtön küldtek is haza szeretteiknek. Némelyiknek még a könnye is kicsordult, olyan boldogan tette el a felvételt... Milyen régen volt, és hány ezer emberrel találkoztam, ismerkedtem meg azóta! Most meg, látja, lerobbantam, másfél év alatt két szívinfarktust éltem túl. De amíg csak lehet, dolgozom, nekem ez jelenti az életet. Legkedvesebb ügyfeleim manapság is felkeresnek, tudják, nálam mindenkor szívesen látott vendégek. Jöjjön csak maga is, és ha érdekli beszélgessünk egyszer a múltról... A pékmester Kenyérre mindig, mindenkinek szüksége van. Ebben hamar megegyezünk Holló Szabó Józseffel, a kiskun város nemrég visz- szavonult, neves sütőmesterével. És abban is, ami ebből egyene• Holló mester unokájával, a nyolc éves Csillával. Kutasi Ferenc FILMJEGYZET Az öreg Révész György filmjei nehezen sorolhatók be egy következetesen építkező rendezői életmű logikai sorába. A 2x2 néha 5 népszerű vígjátéka és az Angyalok földje, Az oroszlán ugrani készül krimi paródiája és a Karinthy életmű legdrámaibb művéből forgatott Utazás a koponyám körül, a Kakuk Marci vagy a Pendragon legenda által ábrázolt világ nem sok dologban hasonlít egymáshoz. Egyben azonban ro- koníthatók ezek az alkotások, a filmek javarésze irodalmi alapanyagból készült. Ez alkalommal, Tersánszky Józsi Jenő és Szerb Antal után ismét az elbeszélő próza ihlette meg Révész Györgyöt, Gáli Istvánt Az öreg című regényének filmváltozatát készítette el. A regény és a film kétszemélyes kamaradrámája ipari környezetben játszódik. Hősei bányászok —, illetve azok voltak. Az öreg eltér a munkásábrázolások megszokott felfogásától. A rendezők általában a környezet realitását hangsúlyozva a cselekményt üzemekbe, ipartelepekre helyezik, mintha azt várnák, hogy a gépek, csarnokok, vasszerkezetek között a történet szereplői igazi munkástípusokhoz hasonulnak majd, Gáli István azonban belülről közelít hőseinek megformálásához, és így Révész György filmje is lélektani síkon lejátszódó dráma, amelynek résztvevői valóságos munkásemberek. Hiszen a szivattyútelep, ahol a történet végbemegy, valójában csak díszlet, nem működő üzemegység. Gépei évek óta csupán a készenlét feladatát látják el, a valóságban nem dolgoznak. A világtól távoli kicsiny fabódéban dolgozó két munkás feladata, sem egyéb, mint hogy állandó ügyeletet tartsanak arra a már nagyon régen be nem következett esetre, ha a bányában tűz ütne ki. A telep ilyenformán „halott” hely, ahová a félreállítandó embereket helyezik. A címszerepben Latinovits Zoltán. Kik a „félreállítandó” emberek? Egy öreg munkás és egy sánta fiú. Életkoruk különbsége közel harminc esztendő, és ennek következtében egymás világára furcsa értetlenséggel néznek. Az öreget életének a társadalmi haladásért megvívott szenvedélyes és kemény küz.delmei formálták görcsössé, akaratossá. A fiú viszont képtelen elvekhez, eszményekhez kötődni, az élet egymást követő napjainak él. összezártságuk és egyéniségük kibékíthe- tetlensége lappangó és nyílt ellentéteket, illetve összetartozást eredményez a szivattyúházban. A két főszereplő, Latinovits Zoltán és Harsányt Gábor színészi egyénisége közrejátszott abban, hogy az ábrázolt figurák ne csak mozogjanak és beszéljenek, hanem lélegezzenek és gondolkozzanak is. Mindkettőjük érdeme, hogy tekintetük, hallgatásuk, töprengéseik „élnek” a vásznon. La- tinovics súlyos tömbből, rideg anyagból formálja ki az öreg egyéniségét — olykor érezhetően, nyugati példák nyomán. Harsányt Gábor száraz egyszerűséggel alakítja a fiút. Egyetlen színes epizódszerep méltó még említésre; Haumann Péter bolondozó Róth figurája. A felvevőgép Szécsényi Ferenc kezében — a fekete fehér film ellenére is — plasztikusan rajzolta ki a bányavidék sivárságát. Az éjszakai képekben, a lágy tónusú közeli felvételekben pedig hangulatteremtő erővel járult hozzá a film mondanivalójának megerősítéséhez. Pavlovits Miklós IJ£JJol£bqún ö1\í>j;J Hazai gyomiriószer: több millió dollár megtakajrítás • A Budapesti Vegyiművekben megkezdte próbaüzemelését az OLITREF nevű gyomirtószert gyártó üzemrész. Az új üzem ebben az évben már négyszáz tonna gyomirtószert készít. A paprika, paradicsom, napraforgó, szójabab gyomtalanítására használható vegyszer hazai gyártása évente több millió dollár megtakarítást jelent. SZILVÁSI LAJOS" Appassionato, (125.) — Megszokni? ... Mit feleljek? őszintén meggondolva: nem tudom. De azt hisizem, el lehet viselni mindenkinek a hiányát. Illúzió, széplelkek képzelgése, hogy emberek belepusztulnak valakinek az elvesztésébe... Mit felellek hát? Miért mondjak igazat, miért mondjam ki azt, amit gondolok, ha egy kis kegyes csalással újra örömet okozhatok neki, egy szép pillanatot ebben a lehetetlen helyzetben, amibe keveredtünk: — Félember lennék nélküled ... — s csodálkozom, hogy a hangom őszintén* minden hamisság nélkül cseng. Belenéz a szemembe. írisze — ismét ez a benyomásom — olyan mint a gyöngyház. Fények játszanak benne. Halkan mondja ki: — Jó, hogy mindig ugyanazt érezzük... Sietve teszi hozzá: — Én valami miatt nagyon-na- gyon hiszem, hogy minden jóra fordul. — Én is —1 jelentem ki biztatóan. — Ez ideig mindig jóba voltam Fortuna istenasszonnyal. Remélem, azóta se tört meg ez a jó viszony __ — Te biztosan kitaláltál már valami okosat... — bólogat bizakodva Okosat... Mit lehet egyáltalán kitalálni ilyen helyzetben? Az egyetlen okos. amit tehet az ember: nem gondolni előre, még a következő percre se. Megvárni, ami jön. rábízni a véletlenre, aztán majd ahogy esik. úgy puffan ... — Kimegyek veled a falra... — mozdul, hogy a bekecsét keresse. — Most aztán igazán nem. Az előbb ébredtél fel. más se kellene. mint az éles szél. ami odakint fúj. Maradi idebent a gyerekek mellett... Maid később visszajövök, hogy megnézzelek ... — Máris mégy? — Muszáj. Szóikénak is mosakodnia kell. meg Pistának is. Hanem ha kaphatnánk valami ha- rapnivalót. Mindjárt szólok a szakácsnőnek. — Maid én szólok. Fel is viszem neked a falra ... Sietek. — Lábujj hegyre áll újra. és rászorítja ajkát a számra. Aztán kisiet a teremből. A kölvök somfordái ide hozzám Megérinti a karom: — Lövöldöztök? — kérdi. Ránézek. Miiven komoly! Én is komolyan felelek: — Lövöldöztünk egy keveset... De most már minden rendben, öregem. Hallod. Csak az ágyúk szólnak — Én is kimennék lövöldözni. — Kire? — Csak úgy. Megsimogatom a fejét. Hány, de hány ember áll ugyanilyen értelmi fokon, mint ez a gyerek! Kimentek a frontra, és elkezdtek lövöldözni. Csak úgy ... — Majd máskor, pajtás... — nyomok barackot a fejére. — Most vigyázz a többiekre, hogy rend legyen. Jó? — Jó... — bólint komolyan. De maid szólsz, ha lehet lövöldözni? — Szólok. — El ne felejtsd! Megfordul és visszamegy a kisebbekhez. Én meg kilépek az ajtón. — Már az udvarról intek Szóikénak és Pistának: — Mehettek.. És felkapaszkodók a falra. József még mindig itt van — Maga is eViggyen. öregúr, kapjon be valami ennivalót. Meg aztán, ha talál, hozzon fel egy kevés pálinkát — mondom neki. — Igenis, főhadnagy úr! — húzza ki magát, és lebotorkál a lépcsőn. Beletanult egykettőre a katonáskodásba ... — nézek utána. Egyenesebb lett a tartása is, meg keményebb a hangja. Jó katona lehetett a maga ideiében. Dober- dó... Az én apám is ott verekedett az Isonzó partján. A somogyi bakákkal,, meg a bosnyák sógorokkal egy sorban. Ha másképpen nem ment. foltossal rohanták meg a digókat. Hírt. nevet szereztek a magyar fokosoknak, a magyar bátorságnak... És miért? Mi értelme volt? De legalább akkor nem vált hadszíntérré az ország mint most... Mert most , bizonyára ráillik: feloerzselt föld. Felperzselt hadszíntér egész Magyarország. És ami része még nem, arra is ugyanez a sors vár. Vác és Göd körül folvnak a harcok, meg Székesfehérvár alatt. És holnap Budapest körül, és holnapután Győr körül... Ahogy felperzselték a szovjet földet a Volgáig és a Kaukázusig, és az Északi-tengerig. Ahogy felégették Görögországot, Jugoszláviát, Lengyelországot, Norvégiát. Hollandiát. Észak-Itáliát... De talán egyetlen földet se úgy, mint Magyarországot. a hűséges szövetségest. Felperzselt Euróoa. Nem hiszem, hogy valaha is esett volna még egy ilyen esztelen rombolás az emberiség történetében, mint amilyent most emberek, állítólag gondolkodó emberek okoznak. Természeti katalizmák voltak, de az emberi vadság sohasem okozott ekkora pusztulást. Hitler túltett mindenkin Két és fél évezrede elpusztult a mükénéi kultúra. az ión építészet, de amit ott a dórok romboltak, össze sem vethető azzal a vandál mindent lehengerléssel. mindent felégetéssel. aminek mi voltunk és leszünk tanúi. A germánok betörése a római birodalomba. Attila dúlása, a tatárok pusztításai, a harmincéves háború. Napóleon hadjáratai, az 1914—18-as világégés ... egyik se okozta a korabeli anyagi és szellemi értékek oly tökéletes felperzselését, mint a nácik új Európa-alapítása... Megértettem Napóleont, hiszen ő szigorú parancsot adott Moszkva alatt, hogy a városban semmiféle erőszak, rablás ne essék, és meghagyta, hogy különösen a német zsoldosokra vigyázzanak, mert azok tolvajok.. ő már akkor tudta... Minden mozdulatlan a völgyben. Ott lapulnak a torpefeny- vesben. Mit tervelhetnek? Hogyan akarnak elpusztítani minket? Jó volna ködsüveget nyomni a fejembe, és odalopózni. hogy kihallgathassam tervezgetésüket. Még jobb volna, ha sok ködsüveget szerezhetnék, mert akkor valamennyien láthatatlanná válnánk. és eliszkolhatnánk a markunkba nevetve... Odalett a mesék világa. Nincs ködsüveg, nincs szárnyas paripa nincs repülő szőnyeg. Rideg valóság van csak, és mi ülünk a közepén, nyakig a bajban . Jön már Gaszton. ö is rendbe szedte magát. Cigaretta füstöl a szája sarkában. Én is rágyújtanék. Fázik a kezem, meggémbe- redtek az ujjaim. nehezen megy a cigarettacsavarás. Nagy sokára mégis sikerül. Gaszton idetartja a Cigarettája parazsát. Rágyújtok rajta. Szótlanul fújjuk a füstöt. Az égen megint vastag felhők gyúródnék égvmásra. A hajnali szél hozta őket. Lehet, hogy hamarosan elered megint a hó. Nem szeretném. Hóesésben könnyebben megközelíthetik a kolostort. Meg az oroszok támadása is.., Ügy látszik, egészen belém fészkelte magát ez az illúzió. Talán az állandó ágyúdörgés az oka, hogy minduntalan eszembe iut: talán, a szovjet előrenyomulás meghozza a felmentést... — Nézd. ott mozognak! — mutat előre Gaszton. Odanézek. Túl a törpefenyvesen. jóval messzebb, embercsoport közeledik A távcsövön át jobbára civileknek látszanak. Mindegyik hoz valamit a vállán. Botok vagy fegyverek? Most már tisztán látom, hogy civilek. És azt is, hogy katonaruhás emberek kísérik őket. Odaadom Gaszton- nak a távcsövet: (Folytatjuk)
