Petőfi Népe, 1975. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-15 / 87. szám

1975. április 15. • PETŐFI NÉPE • 5 Orosz nyelv hanglemezen, videolemezen Egy arc a gyertyafényben A felszabadulás 30. évfordulójára megjelent, és az emlékeket más-másképpen felidéző művek egyik legérdekesebbje a Magvető Könyvkiadó ál­tal az olvasó rendelkezésére bocsátott Lesz ma­gyar újjászületés című munka, amely az új élet hétköznapjaira emlékeztet 1944. szeptember 1. és 1945. május 1. közötti időszakban. A könyv az ak­kori idők újságcikkeinek legérdekesebbjeit eleve­níti meg ismert vagy ismeretlen szerzőktől, helyet ad fontos politikai dokumentumoknak, személyes memoároknak, és emlékeztet olyan történésekre, amelyek természetes velejárói voltak a háború utá­ni fokozatos új életre ébredésnek, annak a heroikus küzdelemnek, amelyet az ország különböző részein népünk az újjáépítés, az élet normalizálása érdeké­ben tett. Az ország felszabadulásának ütemével párhuzamosan mutatja be a különböző országrésze­ket, Tiszántúltól egészen az 1945 elején legfrisseb­ben felszabadult területekig, a Dunántúlig NYELVŐR Elhomályosult összetételek Nyelvünk jellegzetes szóalkotási módja az összetétel. Nemcsak két elemből alkothatunk szavakat (áruház), hanem többől is (úttö- rővasút). Olyan hosszú szavak is keletkeznek, hogy kötőjellel kell őket írni. Hiába van a tagolásra szótagszabály, az összetett sza­vak írása helyesírásunk legnehe­zebb fejezete. Az összetételek keletkezése nyelvünkben ősi sajátság. Sok szavunkról ma már nem is tud­juk, hogy öszetételek. A jámbor a jó ember összekapcsolása, az ünnep eredetileg idnap volt (az id jelentése szent). A kesztyű kéztevő, vagyis kézre tevő, a va­sárnap kielemezhetően vásárnap volt. De összetétel a Berettyó is, második eleme a régi folyó jelen­tésű jó (Berekjó). A banya szó első hangja is összetételre utal (jobb anya), az új szó jelentése rosszabbodott. Az ezüst alapele­mei szerint fehér vasat jelent. Ezeket az összetételeket a sűrű használat forrasztotta egybe. Férj és magyar szavunk is összetétel. Utótagjuk az önállóan nem élő ősi finnugor férfi jelen­tésű er, érj szó. A férj szó elő­tagja a fiú, fi. A fi+erj-ből lett a férj. Az összetételnek eredeti­leg férfi volt a jelentése, később jelölte a férfi házastársat. A ma­gyar előtagja az ugor eredetű, önállóan ki nem mutatható mogy szó; ehhez hozzátéve az er szót jött létre a mogyer, amely két­irányú kegyenlítődéssel egyrészt a Megy er törzsnév, másrészt a vezető törzs után nevezett ma­gyar nép neve lett. Régi nyelvünk sajátsága volt, hogy az egész tömeget jelentő vagy összefoglaló nevet kifejező szavakat összetevőik megnevezé­sével jelölték vagy körülírták. Ilyen a már kihalt jonh szó, amely megtalálható az Ömagyar Mária-siralomban is szív jelen­tésben. (Én jonhom búval fá­rad). Legrégibb alakja johon le­hetett. Ennek előtagja az ugor kori jo (a vogulban és az oszt- jákban a szó megfelelőjének ott­hon, benn a házban jelentése van). Utótagja pedig az ősi finn­ugor has jelentésű hon szó. Te­hát lényegében mellérendelt ösz- szetétel: belső rész+has. Névát­vitellel lett egyes has- és mell- üregi szervek jelölője (szív, epe, has, máj). Az orc tulajdonképpen az orr és száj összetétele, ez a régies orca változatból jobban kitűnik. Az arcnak ilyen megjelölése más rokonnyelvekben is megvan (orr­száj, orr-szem, száj-orr). Leány szavunk le-eleme ugor kori szó (kicsi, ifjú jelentése le­hetett), utótagja az -ány pedig az anya any alapszava. Eredeti jelentése tehát kis anya. A nép szó is valószínűleg ösz- szetétel. Né- előtagja a nő vál­tozata, a -p végződésben pedig a férfi jelentésű fi szó előzmé­nye lappanghat. Tehát a nö-|- férfi az összetétel alapja. Kiala­kulását is sejthetjük (néfi, néf, nép). Ugyanígy összetett az ember szó is. Minden eleme ősi finn­ugor szó. Az összetétel első tagja a nő nőstény jelentésű em-, amely az eme, emse (nős­tény anyadisznó), sőt Emese szavunknak is alapszava. A -bér a már tárgyalt férfi jelentésű férj szó változata. Tehát a nő-j- férfi összetétellel jelölték az em­bert is. Ismerjük az iafiu szót is (gyer­mek, rokonság jelentésben). Ha nem ikerílés, mint az irul-pirul vagy az icipici, akkor az is ösz- szetétel (leány+fiú). Előtagja, az ia ugyanis egy ma már kihalt ugor eredetű leány jelentésű szó. Kiss István AZ UTOLSÓ GYŐZTES CSATA A cigányfiú és a tábornok összegezve: a könyv hasznos­ságát és érdekességét, legfőkép­pen az igazolja, hogy az akkori időszak történelmét ismerőknek lehetőséget ad az átéltek felidé­zésére, az érdekes részletekben való búvárkodásra. A fiatalabb generációnak pedig bőségesen tá­lal a számukra ismeretlen törté­nelemből és több mint hétszáz oldalon tagolja azt, hogy mit je­lent az a szó, hogy felszabadulás. Annak érdekében, hogy az ér­deklődők türelmes figyelemmel lapozgassák három évtizeddel előbbi történelmünket, szükséges­nek tartjuk néhány, a műben ösz- szegyűjtött írás idézését. Révay József, a Délmagyaror* szág 1944. november 25-i számá­ban Harcos demokráciát című írásában ilyeneket írt: „A de­mokratikus újjászületést meg le­het és meg kell azonnal kezdeni, nem kell és nem lehet várni ad­dig, amíg lesz új kormányunk, új törvényhozásunk. A kérdés csak az, milyen legyen az a de­mokrácia. amelynek jegyében az összeomlott országnak újjá kell születnie? Gyenge, vérszegény de­mokráciát akarunk-e, mely enge­di magát letaglózni, v?"" harcos népi demokráciát-e. mely könyör­telenül leszámol a nemzet ellen­ségeivel ? ... Nem asszisztáló, ha­nem cselekvő demokratákra van szüksége a nemzetnek! A magyar demokrácia vagy harcos demok­rácia lesz vagy nem lesz!” A visszavonuló németek pusz­tításairól is olvashatunk Laczkó István tollából, ugyancsak a Dél* magyarország hasábjain. Mivel ez az írás is érinti megyénket, négy mondatra valót kijegyeztünk be- • Jőle: „Szerencséje annak volt, aki ez elől az őrült terror elől el tu- "dött ■ bújni és'bé tudta váttííÜ Vö­rös Hadsereg megjelenését. Kecs­keméten szörnyű orgiát rendeztek a. nácik kivonulásuk előtt. A há­zakról még az ablakkereteket is leszaggatták és kidobálták az ut­cára. A lakosságnak tehát való­ban igazi felszabadulást jelentett az „ellenséges” orosz csapatok be­vonulása a „szövetséges” német banditákkal szemben.” Érdekes riport emlékezik Kéri József szerzésében a Kecskémé* len és Lajosmizsén történtekről. ..Egyik nap azután halljuk Kecs­kemét kiürítését. Szomorú kép a főúton. Kisírt szemű nők károm kodó férfiak jönnek, szuronnyal kényszerítették ki őket a város­ból. az erőszakosságok támogatá­sara megindult a náci propagan­da is. Most vetik be a csodafegy­vert! Minden élőlényt ki kell vin­ni Kecskemétről, mert itt minden el fog pusztulni. Az új fegyver olvaszt is, fagyaszt is ... De nem­csak az élőlényeket féltették a csodafegyvertől, féltették az érté­kesebb élettelen holmikat is. Fel­törték az üzleteket és házakat és mentették, amit csak tudtak Né­metország felé...” „Lajosmizséről lóvizsga kihir­detésének fortélyával minden jó lovat elvittek ... A németek visz- szavonultak, reggel kozák lova­sok száguldtak Lajosmizsén ke­resztül Budapest felé ... Lajos* mizse népe nagyrészt a helyén maradt, kivéve azokat a szegény fiatalembereket, akik nem tudtak megszökni a leventéket munkára kényszerítő parancs elöl. Egy kis megállás után újra megindult az élet a községben. Megszólaltak az oldalba lőtt templom harangjai. Az egyedül ott máradt fiatal káp­lán, Gordos Simon maga húzza meg először a szabad Lajosmi­zsén.” A könyv lapjait forgatva újabb és újabb érdekességek tárulnak elénk. 1945 februárjában a Dél- magyarország jelzést ad Szent- györgyi Albert visszaérkezéséről Szegedre. ,.A színpadon Lehár Ferenc népszerű dalművének, a Mosoly országának előadása folyt, az egyik első emeleti páholyban pedig megjelent a magyar közé­let egyik legérdekesebb alakja, dr. Szentgyörgyi Albert profesz* szor, a, .világhírű Nóbel-díjas tu­dóé, akiről fiosszú hónapok óta • semmi bizonyosat nem tudtak Szegeden ... A színház közönsége az igazgató bejelentésére óriási lelkesedéssel ünnepelte a világhí­rű tudóst. Az emberek felugrál­tak helyükről és féléié fordulva szűnni nem akaró éljenzéssel fe­jezték ki szeretetüket és tiszele- tüket. .. Szentgyörgyi Albert az egyik szünetben fölkereste Pata- ky Kálmánt az öltözőjében és nagy szeretettel üdvözölte a vi­lághírű énekest.” (Ismeretes, hogy Pataky Kálmán egész családjával Kecskeméten bujkálva érte meg a felszabadulást és decemberben Tóth László polgármester írás­beli engedélyével érkezett Szeged­re.) Még egy kecskeméti vonatko­zásról: A Kecskeméti Lapok 1945. január 4-i számában a Dolgozik a Nemzeti Bizottság című Írás a következőket foglalja magában: „A bizottság elhatározta, hogy Tóth Lászlót, az új polgármestert minden erejével támogatja. In­dítványozta, hogy a városban nagy számmal levő elhagyott bo­roshordókat szedjék össze, javít­tassák meg, a seprőt gyűjtsék ösz- sze és mihelyt lehet, értékesítsék. A városi alkalmazottakat, mun­kásokat és rendőröket fizetni kell és a város Szeged példájára bo­csásson ki búzakötvényt, a bizott­ság pedig figyelemmel kíséri, hogy a lakosság vagyoni viszo­nyaihoz képest vesz-e részt a köt­vények jegyzésében.” Megindító az az írás. amelyet Zilahy Lajos, a nemrégiben el*’ hunyt író, a Szabadság 1945. ja­nuár 22-i számában közöl. „És szerdón belépett a pincébe egy orosz katona, megállt a gyertya­fényben és azt mondta: Ny ima kleba? És letett az asztalra egy kenyeret, szégyenkező kézmozdu­lattal, szinte bocsánatkéréssel. Soha nem fogom elfelejteni za­vart kis mosolyát. Ez az arc volt nekem ott. a gyertyafényben a* élő Krisztus. Ezt a szót: szabad­ság. azt a pár fonnyadt almát, ezt az orosz mosolyt, soha nem tudom visszafizetni nékünk... A háború szennye most már nem­sokára lefolyik rólunk... Föl­mossuk padlóinkat és lelkein­ket. Munkára fel, emberek! Hall­játok kiáltásunkat? Élünk!”, A könyv, mint említettük, te­matikailag rendkívül gazdag, olyannyira, hogy a felszabadulás után lábadozó, futballélet is he­lyet kapott. Mandik Béla szövet­ségi kapitány 1945 áprilisában így látta a magyar válogatottat: kapus: Boldizsár; hátvédek: Ru­das, Ónodi; fedezetek: Sárosi III., Szűcs, Kirádi; csatárok: Si­pos, Szusza, Deák, Sárosi dr., Puskás. Az ízelítő befejeztével abban a reményben ajánljuk a köny­vet az olvasónak, hogy bizonyá­ra érdeklődéssel keresi-olvassa tanúbizonyságait annak a nagy történelmi metamorfózisnak, amelynek nemzeti függetlenség günket, szabad életünket és tö­retlenül a felvirágzás útján ha­ladó hazánkat köszönthetjük. W. D. A világ 87 országában csaknem 20 millió ember tanul oroszul. Számuk minden évben emelke­dik, s ezzel együtt nő az igény a tankönyvek, a módszertani segéd­eszközök, oktatófilmek, magnófel­vételek és hanglemezek iránt. A Moszkvában nemrég megala­kult Puskin Orosz Nyelvtudomá­nyi Intézet és az orosznyelv- kiadó egyebek között e feladatok megoldását segíti. A Szovjetunió­ban megjelenő és külföldre to­vábbított tankönyvek többségé­hez magnetofont, vagy lemezfel­vételeket mellékelnek gyakorló szövegekkel, párbeszédekkel. Az utóbbi időben mind széle­sebb körben terjed az audiovi­zuális nyelvtanulási módszer. A Puskin Intézet kiadásában meg­jelenő Russzkij jazik zarubezsom című folyóirathoz (magyar jelen­tése: az orosz nyelv külföldön) például színes diákat is mellékel­nek. A folyóiratban megjelent szövegekhez le lehet vetíteni a ké­pet és felvételről meg lehet hall­gatni hozzá a magyarázatot. Ez az egyik legeredményesebb nyelvta­nulási módszer. A folyóirat mellékleteként ha­marosan megjelennek a videole­mezek, amelyeket a tv-hez kap­csolható berendezésbe helyezve a képernyőn látottakhoz azonnal magyarázat is kapcsolódik. Az orosznyelv-tudományi inté­zetben most olyan segédanyago­kon dolgoznak, amelyek egységbe fogják a különböző formákat. Hanglemezre rögzítik a szövege­ket, oktató diafilmeket készíte­nek és kidolgozzák a televíziós nyelvórák tanfolyamának anya­gát. 1849 júniusában elhatározta Fe­renc József és kamarillája, hogy minden eszközzel letöri a magyar felkelést. Az új hadseregparancs­nok 83 ezer emberrel felvonult az osztrák—magyar határra és meg­indultak Paskievics herceg csa­patai is. Kmety ezredes seregének egy része Pápa térségében állomáso­zott. (Buda felszabadítása után vonultak Székesfehérváron át dél­nyugat felé.) Klapka Győrben tá­jékozódott az ellenség hadmozdu­latairól. Itt értesült arról, hogy Wyss brigádtábornok vezetésével ötezer osztrák katona táborozik Csornán. Parancsot küldött Kmetynek a fekete-sárgák szétverésére. A 35 esztendős főtiszt még aznap éjjel a dunántúli nagyközség határába irányította a korábbi hosszú me­neteléstől elcsigázott csapatait és másnap hajnalban megrohanta a betolakodókat. A csata rövid volt és véres. A háromszoros túlerőben levő. olasz­országi győzelmek babéraival ér­kező dragonyosok hasztalan pró­bálkoztak ellentámadásokkal. A huszárok .rahanwt és e&Yv bátor, ci­gánykatona eldöntötte gz ütköze­tet. A nádorhuszárok a császári ulánosok soraiban vágtak sűrű rendet. Parancsnokuk. Dessewffy Dénes személyesen fogott el egy századost Az Esti Lapok június 16-án tu­dósított a csornai diadalról. Ki­emelték. hogy Wyss tábornok Ausztria legjobb hadvezérei közé tartozott. Egy bátor cigánykatona golyója pusztította el. A szájhagyomány szerint a Kmety seregéhez csat­lakozott ifjú 15—16 nyarat látott, de tapasztalt hadfiakat megszé­gyenítő ügyességgel vett részt a harcokban. Úgy tudják, hogy az osztrák parancsnokság törzséhez ldpódzott és hidegvérrel kivárta a célzásra legalkalmasabb pillana­tot. A híres katona halála megza­varta a császári egységeket, H>k elébb lassan, majd rohanvást me­nekültek Bősárkánv felé. Az oszt­rákok mintegy kétszáz embert vesztettek. A szabadságharc utolsó győztes csatájában két lengyel tiszt is fel­áldozta életét a magyar forrada­lomért. Dzwonkowski László ko­rábban a lengyel nemzet szabad­ságharcában is küzdött s a bu­kás után menekült hazánkba^ Münster Edit fiatal feleségét gyászolta. A téti temetőben levő sírjukat az ottani iskolás gyere­kek gondozzák, így is tanulván, hogy a népek szabadsága közös ügy. W.yss tábornok hamvai a csor­nai sírkertben nyugszanak, A ci­gányfiú további sorsáról nem emlékeznek meg a krónikák. So­kan úgy tartják, hogy életével fi­zetett bátorságáért. Akkor vagy később abban a tudatban halt meg. hogy nagy része volt a Klapka tábornok szerint „fényes csornai csata” sikeres megvívásá­ban. Heltai Nándor SZILVASI LAJOS (111.) — Nem tudom... tesem tudod ... milyen lehet az, hogy... leélni egymás mellett egy éle­tet... Így szokás mondani. Nem tudom, képes vagy-e rá? Nem is akarom tudni... Talán félek is megtudni, olyan vagy-e igazán, amilyennek hiszlek. Szeretném... jó volna megőrizni mindent olyannak, amilyen most... itt.., a hóban ... Amikor csak ketten vagyunk ... Nincs körülöttünk élet... csak az éjszaka, meg a hóesés... Önnön érzéseimet hallom vi­szont. Mégis van bennünk vala­mi közös? Még sincs igazam amikor minden szép mellett vég­zetesen idegeneknek vélem ma gunkat? őbenne is ott lappanga- nák azoknak a kétségeknek a testvérei, aipelyek bennem búj- fcálnak. Ha valaki belelátna a gondo­lataimba. azt hinné, talán nem vagyok egészen normális. Mindig csak kérdések, és sehol vagy csak nagy néha. elvétve egy fe­lelet ... — Én csak azt szeretném... — súgja tovább, mintha nem is né­kem. cjsak a hulló hópelyheknek beszélne —. ha téged mindig ma­gam mellett tudnálak... — De miért? — fakad ki be­lőlem akaratlanul — Mi az, ami belőlem kell neked? — Ne kérdezz nehezeket... Ha tudnám, megmondanám.., De én csak annyit tudok, hogy így akar­nám ... Ne beszélgessünk. A sza­vak minden bizonyosság alól ki­húzzák a talajt... — Mielőtt jöttél, én is arra gondoltam, hogy a szavak annyi mindent elrontanak...( — Látod — bólint —, még a gondolataink is rokonok... Me­legítsd meg még egyszer a ke­zem. És ha akarod, én is meg­melegítem a tiédet... Lehúzom a kesztyűjét. Arcom­hoz szorítom két tenyerét. Egyik ujja megkeresi a szemöldököm. Végisimít rajta. Idesimul hoz­zám. Felkínálja kinyílt ajkát. — Kedvesem... — súgja alig hallhatóan. Fáj, fáj valami bennem. És oly jó, hogy fáj. Hadd fizessek valamivel az ő szép szerelmé­ért ... Itt állunk a falon. Alat­tunk a tízméteres mélység. Ha meginognánk, ha egy pillanatra elveszítenénk az egyensúlyun­kat ... Piheg. Bocsánatkérően szólal meg: —» Ne haragudj... Tudom, hogy nem szép tőlem... Hóesés, éjszaka, csupa költészet... ne­kem meg ki kell fújnom az or­rom ... Muszáj kacagnom. Oly jól­esik ... — Kinevelsz? — kérdi szi­pogva, szemrehányóan. — Dehogy, te kedves... — előveszem a zsebkendőm, és óva­tosan, gyöngéden megtorlóm az orrát. — Honnan szorult beléd ennyi bűbáj, te kislány? — szo­rítom magamhoz. — Csak úgy... Belém szo­rult— Baj? — incselkedik. — Dehogy baj... — nevetek. — Szabad a karját, kisasszony? — De uram! — érti el a já­tékot. — Mit szólnak majd az emberek? Még csak jegyesek »em vagyunk. Nem mehetek vé­gig önnel karon fogva az utcán, amíg az újságban meg nem jelent minden külön értesítés helyett, hogy mi, mármint nevezettek, je­gyességre léptünk! Vagy nem így mondják? * És mégis belém karol, s elin­dulunk a falon. — Látja, uram, én csak egy gyenge nő vagyok, s mégis bát­ran kockáztatom önért a jó hí­remet. Becsülje meg, kérem, ezt az áldozatot... Átkarolom a derekát. Lassan sétálunk tovább a falon. — Meg fogom becsülni, kis­asszony ... — De kérem! A jegyesének nem mondja az ember, hogy kisasszony! — Elnézést... — Most az egyszer még meg­bocsátom ... Szorosan belekapaszkodik a karomba, és hozzám igazítja lép­teit. Oldalam mellett a mélység. Körülöttünk hull a hó, és ”supa béke az éjszaka. És mi itt já­runk egy három lépés széles fa­lon. Alszik a világ, talán a hó- pelyhek is alva hullanak alá, ék csak mi ketten vagyunk ébren, ha ugyan nem egyfajta félálom­ban ... Vége a fali sétánynak. Vissza kell fordulnunk. Átkerülök Ol­ga másik oldalára. Ne ő menjen a mélység szélén. Én jobban megszoktam. — Neked nincs mélységiszo­nyod? — kérdem. Megszorítja a kezem: ;— De... rettenetesen féltem mindig a mélységtől... Eme­letről se merek lenézni, mert mindjárt szédülök. De temellet- ted most annyira biztonságban érzem magam... mint mindig, ha mellettem vagy... önámítás, kedves... Ezt kelle­ne mondanom, és egy szót se szólok. Ha tudnád, mennyire bi­zonytalan vagyok én, megijednél, és talán elfutnál mellőlem... Vagy talán mégsem, mert különb vagy annál... Ki kéne próbálni. De lásd. bennem még annyi bá­torság sincs, hogy próbát mernék tenni veled. Gyáva vagyok hoz­zá, hogy elveszítselek, vagy akár megkockáztassam... — Álljunk meg... — húzza vissza a karom. Megállók. Felnéz az égre. — Mit csinálsz? Halkan felnevet: — Hagyom, hadd hulljon az ar­comra a hó. Azt mondják, szé­pít. Én pedig szép akarok lenni, tetszeni akarok neked... — Anélkül is tetszel... — Mondd még egyszer! — Tetszel... Szép vagy!... A legszebb... — Miért? — Nem is tudom... Szép kü­lön a sakandinávszőke hajad ... a sötétkék szemed ... szép, hogy gyöngéd vonalú a szád... nagy ívet rajzol a szemed fölé a szemöldököd... hosszú a szem­pillád és visszahajlik... érzékeny és ideges az orrod... Külön-kü- lön is szép rajtad minden. És együtt... együtt még szebb... annyi benned a harmónia... És mindehhez belülről... biztosan a szívedből... kisugárzik valami... talán a szemeden át ami... ami- tői fényt kapsz... mint... — Mint? — Mint a gyöngy. Az igaz­gyöngy ... Azért szeretem a gyön­gyöt, mert nem ragyog... mint­ha csak sejtetni akarná inkább, hogy belül tele van ragyogás­sal ... — Láttad te már egy gyöngy­szem belsejét? — Nem. Téged sem látlak be­lülről. De érzem, hogy nem csal a sejtelmem. Se abban, amit a gyöngyről gondolok, se abban, amit rólad hiszek... Mire gon­dolsz? Miért hallgatsz? — Semmi... — rázza meg fe­jét kis zavarral. — Semmi... — Dehogynem... — Nem szívesen mondom meg... — Mégis! Odatámaszkodik a vállamhoz: — Arra gondoltam... milyen jó volna,._ha ezt a sok szépet még egy nőnek se mondtad volna el... Ne felelj! Ne szólj egy szót se. És ne haragudj rám nagyon. Tudom, hogy rossz vagyok... De csak azért, mert nagyon magam­nak akarlak... Lehajtja fejét: — Ha jól meggondolom, nem is szabadna sohase beszélget­nünk ... Csak egymás mellett kellene lennünk, szótlanul, csönd­ben. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents