Petőfi Népe, 1975. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-15 / 87. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 19*5. április 15. A HATÁROZAT FÉNYÉNÉL Pártélet ­a jogok és kötelességek egységében Segítsék ki őket a kátyúból! Alighogy eszmecserébe kezd­tünk, Budai Ferenc, a kecskemé­ti Törekvés Tsz pártvezetőségé­nek titkára beszédes összegezés­félével hozakodott elő, mondván: 1962 óta százötvenen végezték el gazdaságunkból az általános iskola 8 osztályát. Legutóbb már­cius 15-én negyvenötén vizs­gáztak eredményesen; közülük tizenhét személyt jutalomban is részesítettek tanulmányi ered­ményükért. — Mégis, gazdaságunk het­venkét 40 éven aluli dolgozójá­nak nincs meg a nyolc osztálya — jegyzi meg Budai elvtárs, majd jelentőségteljesen hozzáfű­zi: míg 1962-ben kétszáztíz tsz- tag között mindössze 2,7 osztály volt az általános iskolai végzett­ség statisztikai átlaga, ma négy­száz tagot számítva eléri a hét osztályt! Ég ugyanez idő alatt kiképeztek 67 traktorost, és ti­zenhét növényvédő szakmunkást. — A kongresszusi határozat értelmében a szabadszállási is­kolával való kapcsolatfelvételről intézkedtünk, hogy traktoros szakmunkásokat képezhessünk. Az idén tizenötöt szeretnénk le­vizsgáztatni, mert a felkészíté­sük helyben történik. A feladat felelős főmérnökünk Szeberényi Gyula és a személyzetis Karkos Antalné... Kényszer ez, az új, speciális gépek miatt. A szere­lőkkel nem állunk olyan jól, hogy gépekre ültessük őket. Nyolc embert a speciális gépek tanfolyamára küldünk Jánoshal­mára, Szolnokra, illetve Kiskun­halasra. , S hozzáteszem, hogy 1974 januárja óta tizennégy ag- ronómusunk vett részt 6—8 he­tes, illetve 3 hónapos szakmai továbbképzésen. A káderfej­lesztési tervünk szerint öt év múlva újra mennek ... Egy másik adalék a pártmun­ka ellenőrzéséhez: mi a párton- kívüli vezető beosztású dolgozók számára is kötelezővé tettük a rendszeres értékelést. Nemcsak a gazdasági feladatok elvégzésé­ről, hanem a területükön dol­gozó egyes kommunisták mun­kájáról, magatartásáról. Eleinte akadtak elvtársak, akik berzen­kedtek ez ellen. Akkor vitatkoz­tunk: ha egyszer vezetővé tet­tük, bizalmat kapott!... Ma már elvárják a rendszeres értékelést a párttagok. Az alapszervezetben 72 szá­zalékos a munkások aránya. Párttagságunk mintegy 40 szá­zaléka traktoros. Hiszen gépesí­tettük a növénytermelést és az állattenyésztést is. A három alaD- szervezeti titkárunk közül egy traktoros, egy géplakatos, a har­madik pedig területi irányító beosztású állattenyésztési agro- nómus... Minthogy partnerem már hi­vatkozott is rá, a kongresszusi határozatra tereltem a szót. Bu­dai Ferenc pedig cigarettára gyújt, s egy nagy szippantás után sorolni kezdi: r;1 ;r— A kongresszus határozatá­nak tanulmányozása és feldolgo­zása előttünk van még. Ahhoz elmélyült munka szükséges. De az átböngészésén már túljutot­tam. Például a párt- és tö­megszervezetek feladatairól szóló, VI. fejezetet tüzetesebben is át­néztem, mintegy ellenőrizve, szembesítve az abban foglaltak­kal a mi gyakorlatunkat. Különösen 1968 óta szigorúan ügyeltünk a pártmunka ellenőr­zésére. Akkor hoztuk létre, a pártcsoportokat. Jogokkal is, s nemcsak kötelességekkel felru­házva. Terv, vagy inkább irány­elv szerint dolgoznak, attól el­térhetnek, aszerint, ahogyan a napi munka, a helyi körülmé­nyek diktálják. Ugyancsak 1968 óta a pártmegbízatásokat írás­ban rögzítjük, ez könnyíti az el­lenőrzést. Vannak olyan megbí­zatások, amelyeket folyamato­san, havonként vagy éppen he­tenként követni szükséges, nem utolsó sorban a dicséret, bizta­tás miatt. A pártcsoportokban éis a beszámoló taggyűlésen egy­aránt az írás szerint történik a számonkérés. Vagy a káderpolitika ... ! Tu­lajdonképpen az 1972-es káder- és személyzeti munkáról szóló határozatról van szó. Tavaly en­nek értelmében öt fizikai dol­gozót emeltek ki művezetői, il­letve brigádvezetői beosztásba. S az idén januárban még egy tsz-tagot. A jogkört körvonalazta Ugyanis Veszprémben, az alig egy hónappal ezelőtt ünnepélyesen felavatott 9. házgyárban tettünk rövid látogatást. Szelíd dombok ölelte síkon építették fel mintegy 16 hektáron ezt a korszerű üze­met, amely hamarosan jelentősen hozzájárul nemcsak Veszprém, hanem a megye, sőt, később a szomszéd megyék lakásgondjai­nak minél gyorsabb megoldásá­hoz. Márki István mérnök, a ház_ gyár vezetője 1971-ben, amikor az építkezés megkezdődött, már egy Ive a vállalatnál dolgozott. Így vall az új üzemről: — Az első pillanattól kezdve figyelemmel kísértem a házgyár születését, annál is inkább, mert munkaköröm ellátása is erre kö­telezett. Akkor még nem gondol­tam volna, hogy én leszek az irá­nyítója a itt folyó munkának, engem neveznek ki a gyár veze­tőjének. Ami a három és fél éves gyárépítő munkát illeti — nem volt könnyű. Hegyek között va­gyunk ugyan, de mégis sok gon­a határozat, s akkor elkészítet­tük a hatásköri listát. Sőt, a szö­vetkezet vezetőivel való egyetér­tésben minden vezetőt értékel­tünk, besoroltunk. Tsz-elnökünk pedig intézkedett a káderek szakmai továbbképzéséről. A tagfelvétel a pártcsoportok­ban kezdődik. Mindhárom alap­szervezetünk rendelkezik párt­építési tervvel, sőt, szót értenek a jövendő párttagokkal: számon tartunk, de dolgozzál vagy a KISZ-ben, vagy a nőbizottság­ban ... Figyelemmel kísérjük a munkádat, majd meglátjuk... A felvételi kérelem előterjeszté­se pedig a két ajánló kommu­nista mellett, a pártcsoport kol­lektív felelősségével történik. Jó volt tapasztalni, hogy a kongresszust követően öntevé­kenyen is hívtak össze pártcso­port értekezleteket! És milyen gyorsan híre járta: a hármas alapszervezet legutóbbi vezetősé­gi ülésén két-három párttag ma­gatartását kifogásolva javasol­ták az elvtársak, beszéljen ve­lük a tsz pártvezetősége. Ha ugyanis nem változtatnak maga­tartásukon, az alapszervezet a kizárásukat kezdeményezi. A be­szélgetés már megtörtént. Az egyik párttag törlését csakugyan kezdeményeznünk kellett... A határozat VI. fejezetének ■egy további passzusa kapcsán elgondolkoztam: a demokratikus centralizmus nem új keletű té­ma. A nyílt bírálat lehetősége nálunk eddig is megvolt; az elv­társak bátran szóbahoznak ké­nyes kérdéseket is. Abból sem származik hiba, ha történetesen kiderül, hogy valakinek nincs igaza, mert a kérdés vitában tisztázódik és végül közös neve­zőre jutunk... Kiállni a párt- határozatok mellett — e vonat­kozásban viszont az agitációt kell javítanunk! Eltökéltük, hogy minden elvtársunktól jobban megköveteljük a tsz területén, a pártonkívüliek körében a párt politikájáért való kiállást. Pártszervezetünk ugyanakkor tizenöt résztvevővel kihelyezett marxista—leninista középiskolai osztály indításáról gondoskodott. Az idén vizsgáznak. Politikai oktatási tervünk szerint évenként két-három személy kezdi meg tanulmányait az esti egyetemen. Az idei őszön a termelést köz­vetlen irányítók mennek, törté­netesen pártonkívüliekről van szó. ősszel újabb tizenötös cso­port kezdi meg középiskolái ta­nulmányait. Többségük tömeg­szervezeti vezető, de köztük van­nak az alapszervezeti vezetősé­gek tagjai is. Ez az utánpótlás kinevelése szempontjából fontos. Az 1-es alapszervezet három ve­zetőségi tagja például most vég­zi a marxista középiskolát... A kongresszust követő héten sorra került taggyűlésen neKem kellett beszámolnom a pártonkí- vüli vezetők közéleti tevékeny­ségéről. Arról, miként dolgoz­nak például a fiatal szakembe­rek a KISZ-ben, vagy — egy közülük — a szociális bizottság­ban, amelynek vezetője. A hatá­rozat szellemében erre is na­gyobb gondot fordítunk az ed­diginél. Máris valamennyi szak­emberünkkel beszélgettünk, mit csinálna szívesen, milyen megbí­zatást vállal. íme, egy példa: fő­könyvelőnk, Dudás László a sakk-klubban ténykedik, jogta­nácsosunk, Hegedűs László pe­dig a NEB jogi bizottságának elnökeként. Már ugyancsak a kongresszus után, egyik vezetőségi ülésünk munkaterv szerinti témája a tö­megszervezetek pártirányítása vált. Nem mulasztottuk el a gyors szembesítést a határozat­tal. S a tanulság: KlSZ-szerve- zetünk munkája a leggyöngébb pontunk. A két nagy tsz egyesü­lésekor a gazdasági és politikai egység megteremtésére összpon­tosítottunk. Ez sikerült. S hivat­kozzam a közbejött nehéz ősz­re? Tény, hogy a KISZ-szel nem tudtunk eleget törődni,.. A negyedik cigarettavéget nyom­ta ei Budai elvtárs, amikor meg­pihenhetett kezemben a ceruza. S mielőtt még elköszöntünk vol­na egymástól, így kerekítette le a XI. pártkongresszus határoza­ta kapcsán ébredt gondolatait: — A kongresszus irányelvei­nek megjelenése óta minden alapszervezet iparkodott a saját házatáján rendet tenni. Nálunk is így volt. És ehhez nagy segít­séget adott a városi pártbizott­ság. Nem hiszem, hogy túloznék, amikor azt mondom, hogy mi, a Törekvésben dolgozó kommu­nisták, felkészülten fogadtuk a határozatot. Pemy Irén Nem szándékom ezt az ügyet „dramatizálni”. Eléggé az az ön­magában is. Bizonyára sokan ismerik az olyan közérzetet, amilyen az em­bert elfogja, amikor nagyon fontos problémájának a megoldásában egyszer csak zsákutcába Jut. Mikor úgy érzi, most már se előre, se hátra. S amikor egyre-másra fias­kót vall próbálkozásaival, végül szinte „zárlatot” kap. Ilyenkor hajlamos a kijelentésre: „Itt már az isten se segft.” Nem mintha bármikor is az égiektől vártak volna segítséget, de valahogy eddig a stádiumig jutottak el a kiskőrösi Ligeti Károly Lakásépítő és Fenntartó Szövetkezet tagjai. Szorosan vé­ve 32 lakásépíttető — és család­ja. Tető alatt áll már az a 2 ti­zenhat-tizenhat lakásos, három- szintes épület, amelynek elké­szíttetésére szövetkeztek, de hogy oda mikor tudnak beköltöz­ni, egyelőre nem tudják. Azok sem, akiktől támogatást kértek, hogy a kátyúból kijussanak. A befejező — belső szerelési munkákra tudniillik nincs kivi­telező. Anélkül, hogy az építkezés ed­digi menetének — s benne a tervkészítés, hitelkérdések, szer­ződések mostanra útvesztőbe ju­tott — részleteibe bonyolódnánk, maradjunk meg a fenti ténynél: nincs, illetve kivitelező kellene a befejező munkálatok elvégzésé­re. Meg — sajnos —, póthitel, amit meg is kapnának, ha lenne vállalkozó és „élő” szerződés. Mert az OTP-nél megvan a pénz. csak kivitelező — és szerződés, a jogszabályoknak megfelelő szer­ződés — híján ez a pénz a „le­vegőben lóg”, miként azt a pénz­intézet helyi képviselője kifejez­te. — Nem bűnbakokat keresnek — Nem keresünk mi felelősö­ket, senkit nem akarunk támad­ni — mondotta Mózer András, a Ligeti Károly Lakásépítő és Fenntartó Szövetkezet igazgató- sági tagja. — Csak segítséget kérünk, hogy kaphassunk vállal­kozót. vállalatot, amely a befe­jező munkákat, villany-, vízveze­ték-szerelést, belső szakipari fel­adatokat elvégezné. Amikor az 1973-ban készült tervek alapján a 32 lakás építé­sét elindították, mivel helyben generálkivitelező nem volt, há­rom cég vállalta a munkát. Egy az alapozást, másik a blokksze­relést, a harmadik a befejező szakaszt. A szerződés szerinti át­adási határidő 1974. június 30. volt. Jeleztük, hogy ma hol tarta­nak. Megfeneklett az építés. Mert bár az alapozást, blokkszerelést nagyjából ütemterv szerint el­végezte az első két „cég”, a har­madik „sehol sem volt”, mikor rá került volna a sor. s csak a múlt év — 1974 — tavaszán de­rült ki. hogy a harmadik vállal­kozóval kötött szerződés csak „fiktív”. Neveket azért nem említünk se pro, se kontra —, mert most ezzel óbe-semmit se segítenénk. Nem is az újság feladata olyan jogügyi, pénzügyi vonatkozások kibogozása, földerítése, ami miatt most megtorpant a szövetkezeti lakóházak továbbépítése Kiskő­rösön. Ehhez szövetkezeti fel­ügyeleti szervek, lebonyolítók szakértelme szükséges. És lett volna kívánatos hatékonyabb köz­reműködésük, beavatkozásuk az elmúlt időkben is. Hogy csak egy nüanszot említsünk: miként le­hetett elnézni, hogy „fiktív” szer­ződés is becsússzon? Nem jogászok Nem hisszük, hogy a 32 szö­vetkezeti lakásépítő volna ezért okolható. Azért is vannak me­gyénként a lakásépítő szövetke­zeteknek érdekképviseleti szerve­ik, hogy amikor egy-egy ilyen szövetkezet megszerveződik, együttműködve a lakásszövetke­zetek létrehozásában érdekelt szervekkel, figyelemmel kísérje a folyamat, a szerződéskötések, a beruházás lebonyolításának stb.. további részleteit is. A kiskőrösi szövetkezet öt kép. viselőjével, Mózer Andrással, Gulyás Jánossal, Agárdi József­fel, Jakó Isvánnéval. s Katona Tiborral, valamint az- OTP kép­viselőjével folytatott beszélgetés során valahogy olyan kép ala­kult ki a „kívülálló” újságíró­ban, hogy kissé magára hagyta a Ligeti Károly Lakásépítő és Fenntartó Szövetkezetét a me­gyei érdekképviseleti szerv. Jóllehet, fordultak panaszuk­kal és segítséget kérve, a szö­vetkezet tagjai megyei és orszá­gos szervekhez egyaránt, nem beszélve a helyi szervekről, mégsem történt sok. „Figyelem­mel kísérjük ügyüket... Legye, nek türelemmel” — együttér­zést és biztatást kaptak. De olyat nern is képzelünk el, hogy ezek a szervek „felépítenék, befejez­nék” a most még hiányzó szak- vállalat helyett a 32 lakást. A pártbizottság segítsége A kiskőrösi városi pártbizott­ság, személy szerint Juhász Ist­ván elvtárs, a titkár, annyira szívén viselte a lakásépítő szö­vetkezet sorsát, hogy miután köz­benjárásukra az egyik épületen a Kiskőrösi Vegyes és Építőipari, Szövetkezet vállalta a munka folytatását (a másikon a Hajósi Vegyes és Építő Szövekezet dol­gozik még), hetenként kért tájé­koztatást az ügyek menetéről. De ha most ők levonulnak, meg­áll a tudomány. Ki csinálja to­vább — befejezésig — a 32 la­kást? Akár a szövetkezet veze­tősége, akár a tagság összességé­ben mit tudhat tenni —, az ér. dekképviseleti szerv hatékonyabb segítsége nélkül? „Kiszálljanak” talán, mikor már 60—80 ezer fo­rintjuk benne van? S július 1- től az OTP-nél is meg kell kez­deni a kölcsöntörlesztést. Pedig még majd póthitelre is szükség lesz. Pedig még a tagságot is meg kell kérdezni, ki bírja vál­lalni ezt is. Kispénzű emberek Mert nagy többségükben fiata­lok, bérből és fizetésből élők, akik a beugrót is előtakarékosságból, szülőktől, rokonságtól összeke­resgélt kölcsönből teremtették elő. S azóta is hol erre, hol arra fizetnek. Lebonyolításáért, ilyen­olyan tagságért. Csak még lakás nincs, holott állnak a faiak, ajtók, ablakok — mint „nyílások”, megvannak. A várományos szövetkezetiek pedig fájó szívvel szemlélik, hogyan épülnek a Ligeti Károly utcai lakások. Készek a művelődési otthon melletti tanácsi lakások, s a Kossuth Lajos utcában is szépen épül harmincvalahány la­kás. Jó részüket akkor, vagy még később kezdték, mint ahogy az ő szövetkezetük házait. Kis­pénzű emberekről van szó! Köz­tük olyanokról, mint Kutyifa Jó­zsef autószerelő, aki egy helyi­ségből álló nedves lakást szeret­ne már elhagyni 2 kisgyerekér vei; olyat, ahol megpenészedik a cipő is. Suba István hetedmagá­val lakik — köztük 3 gyerek — szűk, szoba-konyhás lakásban. Balázs Lászlónak albérletből kellene már kiköltöznie családjá­val. Gyökér Istvánék beteg gyé­rekének se tesznek jót az albér­let málló falai. De lakáskörülmé. nyien szeretne változtatni Novák József. Tamás Jenő, s mind a többiek. Hiszen azért szövetkez­tek. Mennyi biztatást. ígéretet kap­tak alakuláskor! Most már: alig lehet egy-egy megbeszélésre összehívni a tagságot. Segítsenek rajtuk- Vissza,, kell adni bizalmukat. És mások bi­zalmát is a lakásépítő szövetke. zeti forma iránt. Ez fontos politikai kérdés is. 32 család hangulata nem marad meg csak az ajtón belül. Tóth István Elektromos kisülés — kopás ellen Az eddigi gyémántos vágóké­szülékek egyik hibája volt cse­kély hőellenállásuk, aminek kö­vetkeztében viszonylag gyorsan elkoptak a kemény- és bizonyos lágy öntvények megmunkálásá­nál. A szerszám szilárdsága azonban tízszeresére növekedett az ame­rikai szakemberek által most ki­dolgozott eljárással. Ennek alap­ja az úgynevezett elektrosztati­kus hűtés, aminek lényege az, hogy a gyémántos szerszám for­gácsoló élére azzal együtt moz­gó elektródot szerelnek. Amint a megmunkálás folyamata elkezdő­dik, kialakul az elektrosztatikus kisülés íve, s szinte észrevehetet­lenné válik a megmunkálás me­lege, sőt még a szerszám és a forgács hevülése is. Ráadásul ez az eljárás oly mértékben bizto­sítja a megmunkálás fokozott tisztaságát, hogy a további meg­munkálás: csiszolás többnyire fö­löslegessé válik. A 9. házgyárban Lapunk hasábjain nem ritka a házgyári tudósítás, s rend­szeres tájékoztatást adunk erről a jelentős építkezésről. A Kecskeméten épülő házgyárat az ország 10. ilyen üzemeként emlegetjük. Cikkünk címében most mégis a kilences szám szerepel. Nem elírás. dunk volt a talajvízzel. Azt hi­szem, felesleges részletezni a tö­méntelen gondot, a lényeg az, hogy a múlt év végén a tervezett határidőre megkezdődhetett a próbaüzem, s most alig egy hó­napja, március 9-én megtörtén­hetett az ünnepélyes avatás is. Nagy ünnep volt ez a vállala­tunknál, s őszinte örömmel vet­tük tudomásul, hogy közel ötez­ren vettek részt az avatáson. Pap János, a Központi Bizott­ság tagja a megyei pártbizott­ság első titkára mondott ünnepi beszédet, majd Bondor József építésügyi és városfejlesztési mi­niszter avató beszédében hangsú­lyozta A legutóbbi tíz év alatt hazákban tíz korszerű házgyár épült, illetve épül. A tizediket ugyanis Kecskeméten adják át rövidesen. Ezek a gyárak jelen­tősen hozzájárultak a 15 éves la­kásfejlesztési program végrehaj­tásához. Az előirányzat szerint hazánkban 1 millió lakásnak kel­lett volna épülni, s ez helyett 1 millió 30 ezer új otthon készült el. Ez azt jelenti, hogy mintegy 3—3,5 millió ember jutott ha­zánkban új lakáshoz az elmúlt 15 esztendőben. Az avató beszéd után Pullai Árpád, a Központi Bizottság tit­kára jelképesen üzembe • helyez­te a gyárat. Megindult.a 15 me- gapond teherbírású MÁVAG-da- ru, s a kikészítő helyről magas­ba emelte az első homlokzati elemet. Az ünnepségen Szabó Lajos, vállalatunk igazgatója „vette át” a gyárat, s a 3500 tagú kollektíva nevében ígéretet tett, hogy már az idén 1300 lakás elemeit ké­szítjük el. — Mi történt azóta? — Természetesen nem sokáig tartott az „ünnepi hagulat”, más­nap már megkezdődtek a mun­kás hétköznapok. Ma még nem tudunk nagy eredményekről be­számolni, de a kezdet biztató. Gyárunkban 396-an dolgoznak, s nagy többségük igen jól alkal­mazza a gyakorlatban is a tan­folyamokon szerzett ismereteit. Szovjet gyártmányú gépeink is „kezdenek bejáródni”, a karban­tartók egyre inkább megismer­kednek a „hibaforrásokkal”, s bízunk abban, hogy munkánkat a jövőben sem fogja akadályozni géphiba. Az itt gyártót elemekből már megkezdődött a kísérleti épület szerelése, s remélhetőleg július közepén 240 új lakó költözhet be az általunk gyártott lakások­ba. Március közepétől két mű­szakban termelünk és minden jel arra mutat, hogy az év végé­ig elérjük a vállalt 1300 lakásos teljesítményt, jövőre pedig 2500 lakáshoz szükséges elemet tu­dunk már gyártani. — Van kapcsolatuk az „elő­dökkel” és az „utóddal”? — Amíg a mi gyárunk épült, több esetben jártunk tapasztalat- cserén Győrben, Szegeden és Debrecenben. Hozzánk a kecske­métiek jönnek, s örömmel adjuk át nekik tapasztalatainkat. Min­dig szívesen látjuk őket. Kíván­juk, sikeresen teljesítsék az épí­tési határidőket, s ha megkez­dődik náluk a termelés, adjanak minél több lakást a lakosságnak. Opauszky László Tallózás üzemi lapokban A Férfifehémemű Gyár dolgozói az MSZMP XI. kongresszusának és ha­zánk felszabadulása 30. évfordulójá­nak tiszteletére folyó munkaverseny­ben többek közt arra tettek ígéretet, hogy az 1975. évi tervet már novem­ber 7-re teljesítik. A vállalat üzemi lapjának, a Fékon Hírlapnak 6. szá­mában arról olvashatunk, hogy a gyáregységek kollektívái aktívaérte­kezleteken értékelték a felajánlások végrehajtását és beszélték meg a to­vábbi tennivalókat. A Férfifehémemű Gyár bajai üze­me 1975-re árbevételének 25 százalé­kos emelését irányozta elő. A terme­lés ilyen nagymértékű növelése nem kis feladatot ró a gőzösségre. Rövi­den összefoglalva a legfontosabb ten­nivalókat: ésszerű takarékosság, he­lyes készletgazdálkodás, az átfutási idők rövidítése. A bajai értekezleten kibontakozott vitában elhangzott, hogy ■—’kran hát­ráltatja a dolgozókat az akadozó kel­lékellátás, s olykor a szabványok pontatlansága is gondot okoz a var­rónőknek. Többen sürgették az auto­mata gépek megjavítását, hogy ne álljanak olyan sokáig kihasználatla­nul. Az Epitőgépgyártó Vállalat dolgo­zóinak üzemi lapja márciusi számá­nak utolsó oldalán a .nyereségosztás­ról tájékoztat. Átlagosan 22,5 napi bérrel egyenlő részesedést fizettek a vállalat gyáraiban. Az ÉPGEP kalo­csai kisgépgyárában a kifizetett nye­reség megegyezik a vállalati átlaggal. A Fémmunkás Vállaiat újságjának március 27-i száma két olyan Írást is közöl, amelyből kitűnik, hogy a kecs­keméti gyár szívügyének tekinti a dolgozók művelődését. Az egyik cikk arról számol be, hogy az idén kultu­rális célokra a korábbiaknál sokkal többet, 80 ezer forintot áldoznak. Az ez évi kulturális program részeként a gyár KISZ-klubjában kiáUítást ren­deztek Szappanos István kecskeméti festőművész alkotásaiból. A Szegedi Szabadtéri Játékok több előadását megtekintik majd az üzem dolgozói. A kecskeméti gyár munkásai jelenleg az SZMT 1500 kötetes kihelyezett könyvtárából kölcsönözhetnek. Azt tervezik, hogy saját, 2—3 ezer kötetes könyvtárat hoznak létre, ahol író—ol­vasó találkozókra is sor kerül majd. A kecskeméti Fémmunkás-gyár dol­gozóiról szóló másik cikk arról ad hírt, hogy az SZMT és a megyei KISZ-bizottság közösen rendezett — kongresszusi és felszabadulási szelle­mi vetélkedő sorozatában Kecskemé­ten a városi döntőn a gyár Bánlei Ho­nát szocialista brládja lett az etyaő. A. T. S.

Next

/
Thumbnails
Contents