Petőfi Népe, 1975. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-13 / 86. szám

♦ 1975. április 13. • PETŐFI NÉPE • 3 MUNKÁSOK ÉS FIATALOK A NÉZŐTÉREN ötven éve történt Költészetnapi ünnepségek A megyei könyvbarát bizott­ság és a Magyar írók Szövet­sége megyei csoportja közös rendezésében került sor 11-én, pénteken este az idei költészet napja megünneplésére, Kalo- -csán. A Kalocsa Vidéki Fűszer- paprika és Konzervipari Vál­lalat nagytermében Geri István, -a városi tanács elnöke köszön- -tötte a megjelenteket, majd <ír. Szekér Endre, a Forrás fő­szerkesztő-helyettese beszélt a költészet szerepéről. Hangsú­lyozta. hogy ez a nap nem csu­pán a költők és a költészet ün­nepe egyszerűen, hanem ki­mondottan a mai magyar köl- 'tök ünnepe. Kiemelte, hogy verset író alkotóink klassziku­saink méltó örökösei. Ez kitű­nik többek között abból is, ahogyan költőink élni tudnak a hagyományokkal, a szellemi örökséggel. Az eseményen, ahol a szoká­sosnál több munkás volt jelen, a közönség elé lépett műveivel Ra**ai Sarölta és Ratkó József József Attila-díjas költő, vala­mint Kiss Benedek, aki Bács- Kiskun szülötte. Közreműkö­dött Pécsi Ildikó és Farády István, a Katona József Szín­ház művésze. Az ünnepi ese­ményen jelen volt Bodor Jenő, A megyei tanács művelődésügyi osztályvezetője és Komáromi Attila, a megyei pártbizottság pror>a*>anda és művelődési osz­tályának munkatársa. Kecskeméten ugvp"''«ak nén- teken este ünnepelték a költé­szet napját A Tudomány és Technika Házának Dózsa-ter- mében került., sor arra a ren­dezvényre, amelyet több szerv közösen rendezett. Erre az ese- ménvre r~ átlagosnál többen jöttek el a fiatalok közül. F. Tóth Pál, a Petőfi Népe főszerkesztő-helyettese mondott bevezetőt. Idézte Szabó Lőrinc gyönyörű szavait, hogy „Költő mindenki, aki igazán él”. Ele­mezte a költő és a dolgozó em­ber viszonyát. Idézte Petőfi, Aranv. József Attila és Váci Mihály maradandó értékű sza­vait az írói elkötelezettségről. Ezt követően a személyesen jelenlevő költők: Buda Ferenc, Gál Farkas és Serfőző Simon műveivel ismerkedhetettek meg a versbarátok. Alkotásaikat Szakács Eszter és Baranyi László, a Katona József Szín­ház művészei tolmácsolták ér­tően és élménytadóan. Külön érdekessége volt az est­nek, hogy a megjelentek kérdése­ket tehettek fel a körükben ven­dégeskedő alkotóknak. A költészet napja és hazánk felszabadulásának 30.évfordulója tiszteletére pénteken délután szavalóversenyt rendeztek Kecs­keméten, a Lampart Zománcipa­ri Művek gyárában az üzemek­ben és vállalatoknál dolgozó versmondók részéire. A népes mezőnyben legjobbnak Mester Judit, a Kecskeméti Konzerv­gyár dolgozója bizonyult. Máso­dik díjat Polgár Attila, BÁÉV, a harmadik díjat Boda Ilona, szintén a konzervgyár dolgozója nyerte el. Az immár hagyomá­nyos költészetnapi szavalóver­senyt közösen rendezte az SZMT Művelődési Központ, a ZIM szakszervezeti és KlSZ-bizottsá- ga. Az idei költészetnapi ese­ménysorozat tegnap este a me­gyeszékhelyen lebonyolított For­rás-esttel folytatódott, ahol Ágh István, Bella István, Goór Imr,e, Hatvani Dániel, Hideg Antal és Zám Tibor munkásságával is­merkedhetett meg a közönség. Áz irodalmi est szereplőit dr. Szekér Endre mutatta be. Ma délelőtt tíz órakor avat­ják fel — ugyancsak a költészet­napi program keretében — a szabadszállási József Attila-em- lékházat; Este hatórai kezdet­tel a bajai könyvbarát bizottság rendezésében a zeneiskola ka­maratermében tartanak költé­szetnapi ünnepséget. V. M. Televíziós oktatási központ A Szombat- helyi Tanárképző Főiskolán televíziós rendszert állítottak az oktatás szolgálatába. A hallgatók tv-készülékkel figyelhetik a gyakorló általános iskolában az előadásokat. Képünkön: Dr. Szalay Béla előadást tart a. képmagnó használatáról- (MTI Fotó — Fényes Tamás felv. — KS) „Megszelídített” áfonya Egy Volga-parti erdőgazda­ságban a vadontermő áfonya „megszelídítésével” kísérletez­nek. Az áfonyát értékes tu­lajdonságai miatt északi szőlő­nek is nevezik. Hátránya, hogy mocsaras, távoli, eldugott he­lyeken található, ezért rendkí­vül nehéz a f'űjtése. A kosztromai növénynemesí- tők bebizonyították, hogy kert­be- is termelhető. A közeli mo­csarakban kitűnő bogyótermő területeket fedeztek fel. Az ott szerzett magokat és dugványo­kat tőzeglápos területre ültették ki, ahonnan a termést köny- nyebb betakarítani. Az „áfo­nyakertek” táptalaját dúsították, így a termés a korábbihoz ké­pest a másfélszeresére nőtt. (BUDAPRESS—APN) Az ország két kapujában A deviza- és vámszabálysértésekről nyilatkozott Marjai Albert pénzügyőr alezredes Közeledik az idegenforgalmi szezon kezdete, s ezzel együtt a vám- és pénzügyőrség dolgozóinak munkája is megsok­szorozódott. Azzal a céllal kerestük fel Marjai Albert pénz­ügyőr alezredest, hogy nyilatkozzék azokról a tapaszta­latokról, amelyeket az ország két kapujában, Hercegszántón és Kelebián szereztek a vám- és devigazdálkodást sértő szabálysértésekről, bűncselekményekről, illetve pénzügyő­reink tevékenységéről. KÉRDÉS: Növekedett-e a múlt évben az utasforgalom? VÁLASZ: — Köztudomású — kezdte el Marjai Albert —, hogy a turizmus nagy ütemben fejlő­dik tovább. Megyénkben is a ko­rábbi években tapasztalt utazási kedv 1974-ben tovább fokozó­dott. A múlt évben Herceg- szántón a be- és kilépő utasok száma meghaladta a 146 300 főt, ugyanakkor Kelebián az utasok száma megközelítette a 275 ezret. Hercegszántón egy év alatt a nö­vekedés több mint 57 százalékos, Kelebián pedig majdnem 38 szá­zalékos volt. A mintegy egymillió utas vámellenőrzése a határon éjjel-nappal szolgálatot teljesítő pénzügyőröktől igen kemény munkát igényelt. Különösen je­lentős ez, ha figyelembe vesszük azt a körülményt is, hogy az utas­forgalom vámellenőrzése során a szűkebb értelemben vett vám­vizsgálaton kívül érvényesíteni kellett az egyéb korlátozó és tiltó rendelkezések előírásait is. A köz­úti határátkelőhelyen. Herceg- szántón külön feladatként jelent­kezett a múlt év nyarán az üzem­anyagvásárlási engedélyek ellen­őrzése. kiadása és bevonása. Az utaslétszám nagyarányú növeke­dése mellett azonban a külkeres­kedelmi áruforgalomban is jelen­tős emelkedés következett be. A kelebiai vámhivatal például az import- és exportáruval kapcso­latban mintegy tízezer vasúti ko­csival többet ellenőrzött, mint 1973-ban. Elismerésre méltó, hogy a megnövekedett és a színvona­lában is igényesebbé vált felada­tokat azonos feltételek mellett, a kelebiai és a hercegszántói vám­hivatal dolgozói a törvényesség betartásával, kulturáltan, ered­ményesen teljesítették. Ennek •egyik alapja a magas fokú akti­vitáson és a szervezésen túl, hogy a közös cél érdekében igen ered­ményes áz együttműködés a ha­tárőrséggel. a MÁV és az IBUSZ dolgozóival. KÉRDÉS: A vámellenőrzés cél­ja mindenki előtt világos. Tör­tént-e ezzel kapcsolatban köny- nyítés? VÁLASZ: — Mint ismeretes, a nemzetközi utazási forgalomtól elválaszthatatlan a vám. és a de­vizajogszabályokban foglalt ren­delkezések megtartásának ellen­őrzése, de az árumozgás törvé­nyes mederben való tartásának is ez az egyik eszköze. Azt azonban hozzá kell tenni, hogy az utas- forgalomban beszedett vám je­lentéktelen tényező, ezért a vám­kezelés során nem a vámbevéte­lek fokozása a főcél, hanem az idegenforgalmi érdekek szem előtt tartása mellett az illegális tevé­kenység megakadályozása. Az utóbbi időben a tömegkommuni­kációs eszközök folyamatos tájé­koztatást adtak az utazási forgal­mat érintő rendelkezésekről. Emellett a múlt évben az egyéni valamint a társasutazásban részt vevő magyar állampolgárok egysé­ges vámárunyilatkozatot állíthat­tak már ki. A külföldiek felvilá­gosítására tíz nyelven készült tá­jékoztató áll rendelkezésre. Az elmúlt időben több olyan kedvező jogszabálymódosítás történt, amely jó irányban befolyásolta az utasforgalom alakulását. Ilyen volt az ezer forint egyedi értéket meghaladó tartós fogyasztási cikkeknek a 4 ezer forintos vám­mentes keretbe történő bevonása. Az utasforgalomban engedély nélkül az országba behozható fo­rintösszegnek 200-ról 400 forintra történő emelése. Az új devizajog­szabály a múlt év március 1-től lehetővé tette az engedély nélkül birtokban tartható 200, illetve 400 forintnak megfelelő külföldi valuta kivitelét. A szocialista Or­szágokba szervezett társasutazás­ban résztvevők részére a korábbi ezer helyett négyezer forintos vámmentes keret biztosítása. KÉRDÉS: — Növekedett-e a vám. és a devizabűntettek, sza­bálysértések száma? VÁLASZ: — Az említett ked­vező intézkedések ellenére a tu­ristaforgalomban még mindig több esetben előfordul, hogy a magyar és a külföldi állampol­gárok egy része nagyobb mennyi­ségű. jelentős értékű vámárut vonna el az ellenőrzés elől. Eze­ket igyekeznek — értékesítés cél­jából — az országba behozni. Megyénkben a forint illegális ki­vitelével. behozatalával kapcso­latos jogellenes cselekmények száma és értéke is jelentős. A megyei adatok azt mutatják, hogy 1974-ben 1463 esetben'' indult el­járás 5,5 millió forint értékben és ebből 432 bűncselekmény miatt. A vámbűntetteknél az emelkedés 121. a devizabűntetteknél pedig 61 százalékos. Ezzel kapcsolatban szeretnék egy frissebb adatot is mondani. Ez év márciusáig Kele­bián és Hercegszántón 88 személy ellen indult eljárás. 20Ö ezer fo­rint értékű deviza- és vámsza­bálysértés. illetve bűntett miatt, összesen 125 ötszáz forintos bank­jegyet foglaltunk le. Két példát ezzel kapcsolatban: Farkas Sán­dor budapesti vasutastól 16 darab ötszáz forintost, egy százforintost, ezer görög drachmát száz jugo­szláv dinárt és 220 nyugatnémet márkát foglaltunk le. Kamarás György és Papp László egyetemi hallgatók az országba illegálisan 494 csomag Lyndiol fogamzás- gátló tablettát akartak behozni. Mivel ezek a cselekmények álta­lában vagyoni haszonszerzés cél­jából történnek, indokolt, hogy a remélt nvereség vagyoni hátrányt jelentő büntetéssel, intézkedéssel kerüljön elvonásra. Erre megfe­lelő lehetőséget ad az 1974. évi 23. számú törvényerejű rendelet, amely a szabálysértésnél a pénz­bírság legmagasabb összegét tíz­ezer forintra emelte. Gémes Gábor A Magyarországi Szocialista Munkáspárt alakuló gyűlése • 1919 augusztusa után a ha­zai munkásmozgalom forradalmi szárnya a legmélyebb illegalitás­ba szorult. Itthoni tagjait a fizi­kai megsemmisítés veszélye fe­nyegette. az emigrációban pedig a tipikus «kór. a frakciózás betegsé­ge támadta meg a kommunisták sorait. Kemény vitákban . mégis egyre inkább bebizonyosodott, hogy a pártnak, illetve tagjainak legális működési lehetőséget kell keresni és találni. Erre a célra leginkább a szakszervezetek lát­szottak alkalmasnak, de a velük szorosan összefonódott szociálde­mokrata párt is kezdetben lehe­tőséget adott forradalmi mun­kára. A Magyarországi Szociáldemok­rata Párt reformista, a Bethlen- kormányzattal lepaktáló és a 19-es hagyományokat elvető ve­zetésével szemben egyre növeke­dett a munkástömegek elégedet­lensége. Ez lehetővé tette, hogy a párton belül ellenzéki mozga­lom induljon meg, sőt a hivata­los pártpolitikával szembehelyez­kedő Intéző Bizottságot is létre­hozták. A Kommunisták Magyar- országi Pártjától irányított és Vági Istvántól vezetett mintegy' 30 főnyi ellenzéki csoport az 1923-as országos pártgyűlésen már önálló programmal lépett fel. Az SZDP vezetői és az ellen­zék közötti küzdelem az utóbbiak kizárásával és a Bethlen—Peyer- paktum kényszerű nyilvánosságra hozatalával — ez óriási nemzet­közi felháborodást okozott! — zárult. • Mivel az SZDP-n belül így mindenfajta forradalmi munka lehetetlenné vált. a baloldali szo­cialisták. a kommunisták és a szimpatizánsok úgy döntöttek, hogy önálló és legális pártot ala­pítanak. A külföldi KMP-veze- tők beleegyezésével tehát 1925. április 14-én Vági István, Hajdú Henrik. Hámán Kató és mások vezetésével megalakult a Magyar- országi Szocialista Munkáspárt, az ellenforradalmi korszak első és egyetlen legális marxista—le­ninista pártja — a kommunisták hazai fedőszerve. Éppen a kons- pirációs követelmények miatt a vezetők többsége nem volt „be­jegyzett” vagy ismert kommu­nista, s a program a közvetlen és a stratégiai célokban több komp­romisszumot tartalmazott. • Az új munkáspárt — a ne­héz körülmények ellenére — az év közepére már háromezer tagot számlálhatott, a Szocialista Inter - nacionálé pedig (a Kominternhez való csatlakozás egyértelmű lett volna a betiltással) meghívta a márseille-i kongresszusra. Azon­ban még a megalakulás évében a KMP-vezetők perével (az úgyne- * vezett Rákosi-perrel) együtt az MSZMP vezetői ellen is pert in­dítottak a hírhedt 1921. 3. t. c. alapján. (Ez volt az ún. Vági-per.) A tárgyaláson követett taktika, mely szerint a legalitás érdeké­ben az MSZMP-tagok elhatárol­ták magukat a KMP-től. bevált, s az ítélet is lényeges különbsége­ket hangsúlyozott. A legális mun­káspárt fennmaradt sőt Huber István vezetésével újjászervező­dött. S hogy ez mennyire sike­resnek bizonyult, ezt mutatja 1926-ban a 9648-as taglétszám. Ugyanakkor azonban a párton belül kijegecesedtek az egymás­sal szembenálló vélemények, s a frakcióharcok is megindultak. Egyes likvidátorok túlbecsülték a legalitás körülményeit; mások a KMP politikájának népszerűsíté­se helvett az MSZDP tagjainak elhódításában látták a pártalaku­lás értelmét (ez természetesen ki­hívta a jobboldali szociáldemok­rata vezetők határozott ellenállá­sát is): megint mások álforradal­már szólamokat hangoztattak. Vágiéknak — a helyesebb a le­galitás érdekeit és á marxizmus— leninizmus elveit összehangoló irányvonal képviselőinek — 1926 végére sikerült visszaszerezniük a párt irányítását. Vezetésükkel az MSZMP agrárprogramot dol­gozott ki. az elsőt, amelyet ma­gyarországi munkáspárt meghir­detett. (Ez bizonyos fokig az el­bukott Tanácsköztársaság tanul­ságainak figyelembevételét je­lentette.) Megerősödve és önbizalmában megnőve készült a párt az 1926-os decemberi választásokra. A ható­ságok azonban minden eszközzel akadályozták, lehetetlenné tették a párt jelöltjeit, illetve indulásu­kat. A KMP decemberi plénuma a választások tanulságait elemez­ve szektás, egységfrontellenes kö­vetkeztetésre jutott. Ez a követ­keztetés annál inkább is helyte­lennek bizonyult, mert 1926 vé­gén, 1927 elején a működés fel­tételei is kedvezőtlenebbekké vál­tak: az ellenforradalmi rendszer konszolidálódott, bel- és külpoli­tikai sikereket ért el. kiszélesí­tette tömegbázisát, és elég erős­nek érezte magát egy újabb kom­munistaellenes perre. Így került sor — újra a hírhedt paragrafus alapján — Szántó Zoltán és tár­sai perére, amely voltaképpen az egész MSZMP-vezetést érintette. Bár a per folyamán most sem sikerült az MSZMP-t. mint a KMP fedőszervét elítélni, a két párt kapcsolatából sok mindenre fény derült. • A per nyomán és a viszo­nyok változásának következtében is a kommunista befolyás csökkent az MSZMP-ben, ami azt is eredményezte, hogy a szerve­zetek rövid idő alatt szétforgá- csolódtak — a párt megszűnt. Emlékén kívül azonban fenn­maradt történelmi érdeme is: le­gálisan hirdette a KMP egyes céljait, demokratikus jelszavak­kal küzdött a soron levő demokra­tikus feladatokért, elsőként adott agrárprogramot a munkáspártok közül, s harcolt a fasiszta dikta­túra veszélyének elkerüléséért. P. Zs. A paprikamolnár - díszpolgár Szép János ötvenkilenc éves. Nem öregember tehát. Mégis meglepődöm, amikor Kalocsán, a Dankó utcai ház előtt, a megbeszélt időpontban vár rám a kapuban: fiatalos külsejű, sima arcú ember nyújt kezet a bemutatkozáskor. Bent, a nappalinak használt előszobában a látszat elle­nére tényszerűen kiderül, hogy nagypapa, hiszen négy év körüli unokája ott szaladgál, játszado­zik, várja, hogy szülei érte jöjjenek a munkaidő leteltével. Amíg azonban Szép elvtárssal beszél­getünk, ő tisztelettudóan félrehúzódik, s játékot találva magának csendben marad, csupán időn­ként vet egy-egy kérdő pillantást ránk, felnőt­tekre, amikor számára érthetetlen dolgokról be­szélünk. Persze Szép János életében, éppen úgy, mint a hozzá hasonló korú és érdeklődésű emberek éle­tében igen sok olyan mozzanat található, amely nemcsak a mai négyévesek, de talán még a ti­zen- és huszonévesek számára is „érthetetlen”, immár a történelembe vesző valamikori megpró­báltatás. — Gyerekkoromban a Győr megyei Gönyü községben lak­tunk szüleimmel és testvéreim­mel, a Duna parton. Az itt élő embereknek egyetlen munkale­hetőség csak a hajózásnál adó­dott. Apám is ott dolgozott, s ahogyan mi fiúk nőttünk, úgy kapcsolódtunk be a kínálkozó könnyebb munkákba. Nagyon emlékszem például, hogy tizen­két éves koromban apám kubi­kos talicskával hordta. a szenet a hajókba, s én úgy segítettem neki, hogy húztam a talicskát, csikó voltam. Nagyon észnél kel­lett lenni, nehogy az egyszál pal­lóról a vízbe essen az emberfia. Apám azonban igyekvő, tanulni szerető ember volt, s hamaro­san a hajókormányosságig vitte. Nem kell azt gondolni, hogy jajj, de fényesen keresett. Tud­ták róla, hogy „vörös”, vagyis, hogy a Tanácsköztársaság idején fegyverrel a kezében harcolt. Ezt soha nem bocsájtották meg neki. Egészen kicsi gyerek vol­tam amikor 1919 után apámat éjszakánként el-elvitték a csen­dőrök, megverték, s, csak napok múlva tért haza — kezdi emlé­kezéseit Szép János. — Apám halálának körülméi- nyei máig tisztázatlanok: a ha­jón állítólag baleset érte, s nem­sokkal ezután meg is halt. Pedig igen erős, magas ember volt. Mi próbáltunk valami baleseti jára­dékot, vagy segélyt intézni, de még csak nem is válaszoltak. Pe­dig sok helyre írtunk.. Aztán szóltak a volt munkatársak, hogy ne írogassunk, szaladgál­junk, mert az nekünk, a család­nak lehet rossz. Így aztán ma­gunkra maradtunk, anyánkat, testvéreinket kellett eltartani, de több kitüntetést kapott, a Szol­gálati Érdemérmet, majd a Ha­za Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát. Társadalmi munkái mellett egyáltalán nem • hanyagolta el kenyérkereső foglalkozását sem. Harminc éve dolgozik a Kalo­csai Fűszerpaprika- és Konzerv­ipari Vállalatnál, tulajdonosa a Munka Érdemérem arany' foko­zatának. Legutóbb, a városi párt- értekezleten megválasztották a fegyelmi bizottság tagjának. Áp­rilis 3-án pedig megkapta a Ka­locsa Város Díszpolgára címet. Az ünnepi tanácsülésen a dísz­polgári cím odaítélésének indok­lásaként a következőket olvasták fel: „Szép János, a Kalocsai Fű- szerpaprika- és Konzervipari Vállalat paprikamolnára, cso­portvezető. 1945. óta dolgozik a vállalatnál, szocialista brigádtag. Ésszerű javaslataival jelentősen hozzájárul a vállalat termelé­kenységének, az eredményeknek a növeléséhez. A fiatalok jó szakemberré nevelése terén elis­merésre méltóan tevékenykedik. Politikai, társadalmi megbízatá­sainak önzetlenül, lelkiismerete­sen eleget tesz. Alapos szakmai felkészültségével, munkaszeretet tével, példamutató magatartásá­val közmegbecsülést vívott ki munkahelyén és az egész város­ban ...” G S. • Szép János, Kalocsa díszpolgára munka közben. (Klíma Győző felvétele.) amellett tanulni is. Én kereske­dő segéd lettem. Ez nem jelenti, mintha más munkát nem végez­tem volna. Mindent meg kellett ragadni, s- akkor is szűkösen él­tünk. De nem is sorolom tovább, hiszen ezeket az én korosztá­lyom iptínkás tagjai szinte vala­mennyien elmondhatják felsza­badulás előtti sorsukról, életük­ről. Kalocsára 1945 elején került. Felesége ugyanis ebből a város­ból való. Szép János úgy emlé)' kezik a felszabadulás utáni na­pokra, hónapokra, mint aki már akkor tisztában volt azzal, hogy teljesen új élet kezdődik. Mun­kásokat kerestek a paprikagyár­ba — ahogyan akkor nevezték —■ s ő az első hívó szóra jelent­kezett. Nem volt könnyű meg­szokni. A munka nehéz volt, zsákokat kellett cipelni az eme­letnyi magasságban levő garat­hoz, szállt és csípett a por, hi­szen elszívó berendezés nem volt. Nyáron, a szabadság ideje alatt cséplőmunkásnak szegődött Negyvenszállásra, aztán agitálni járt, szemináriumokon vett részt, nem volt olyan feladat, amit ne vállalt volna el, ha azzal a kö­zösség érdekeit szolgálta. Később hasonló munkástársaival aktívan részt vett a mezőgazdaság szo­cialista átszervezésében. Egyik alapító tagja a munkásőrség ka­locsai szervezetének, ahonnan

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents