Petőfi Népe, 1975. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-11 / 84. szám
1975. április 11. • PETŐFI NÉPE 9 5 „Én, József Attila, itt vagyok!” Emlékeket melengető, csendes .szavak. Messzire ragadnak, a gyermekkor távoli és titokzatos világába, amelyhez ma már egyedül dr. Makai Ödönné, József Etának van kulcsa. A jóságos, melegszívű nővérnek, akinek ragaszkodó szeretete napsütötte, szelíd tisztás volt. a zaklatott sorsú költő rövid életében. — Meséljen az becséről — kérlelem, s ő eleinte nővére könyvére hivatkozik: ..Jolán, már megírt mindent, ami említésre- méltó velünk történt.” — A versei alkotják az ő igazi portréját — mondja elgondolkodva. — Aki nem ismeri a költészetét. semmit sem ért meg az életéből. A verseiben mindent kiadott magából. ..Torzót nem érdemes csinálni” — vallotta, és ha írt valamit, mindig azt mondta : „szobrászkodtam”. Milyen gyerek volt Attila? Igaz, hogy magányos volt, félrehúzódó? Haragosan tiltakozik: — Ez nem igaz! Aranyos volt és csintalan. Az igazság, hogy a kutya sem törődött velünk, egész nap az utcán éltünk, csapatostól, a fiúk golyóztak, rabiósdit, kato- násdit játszottak. Attila fogta a csigabigáját, csinált egy ostort és ment csigázni a térre. Amikor jött a tavasz, nagyokat csatangoltunk a hegyekben, villamosok után futottunk és versengtünk, hogy ki tud rá felkapaszkodni. „Tavasz van! Gyönyörű! Nézd, hogy karikázik mezei szagokkal a tavaszi szél. Jót rikkant az ég!” — frisseség, derű. tavaszünneplő jókedv árad ebből a versből. Talán, amikor írta, éppen ezekre a régi, gyerekkori tavaszokra emlékezett? ... — Játékos, kedves fiú volt. Volt benne valami hetykeség... „... Hejh Burzsoá! Hejh Proletár! Én. József Attila, itt vagyok!” — igazolom az állítást, r^agyot nevet, helyesel. — Mondtam, hogy a versei jellemzik legtalálóbban. De egy szó sem igaz abból, hogy magányos lett volna! Attila volt mindig a csapatvezér. Folyton gyűjtögetett, a kabátjának feneketlen zsebe volt, és aiz telitömve patkószöggel, spárgával, ceruzavéggel, üveggolyóval. Micsoda üvöltözéssel csaptak össze a környékbeli srácok!... Mindig azt mondták neki. ..Attila, isten ostora!” — és erre igen büszke volt. Mert Öcsödön nagyon megbántották azzal, hogy kétségbevonták az Attila név létezését. Üjból bejárjuk, most már csak képzeletben, a Gát utcát és a környékét. A régi Ferenc téri srácok nevét említi. Hegyi Gyulát, Nagy Karcsit, egy se él már közülük. A kormos szemű, külvárosi estékről mesél, amikor összebújtak a lépcsőház hunyorgó lámpafényében. csak ott tudtak olvasni, mert a lakásban sötét volt. Elfogyott a petróleum! Arra is emlékszik, hogy egyszer súlyos beteg volt, s Attila nagy csomó zöldmandulát hozott, két fillérért adták darabját. „Nem tudom, honnét kuporgatta össze a pénzt, de nekem nagyon ízlett és öt perc múlva már semmi bajom sem volt...” A Mama alakját is megidézzük. Azt. hogy Attila mennyire szerette, Etus tudja csak igazán ... — Amikor Öcsödön voltunk, nevelőszülőknél, egyszer a rét fölött ellibegett egy Zeppelin. Attila nézte, nézte nagy, vágyakozó szemmel, egyszercsak megszólalt: „De jó volna, ha leszállna. Beletennénk az egyik disznót és hazavinnénk a Mamának...” — Egyébként Szabadszálláson lakott az Imre bátyám, aki legjobban hasonlított a Mamára, lelkileg is olyan volt. mint a Mama ő mindig odavett bennünket magához. És megintcsak versben csapódtak ki a szabadszállási élmények: „Füstöl a víz. lóg a káka, kókka- dóan a pusztaságba...” tuti., memm E HÍJBAN ILII um« NAÁAIT ] l9.yi.N0V5 BE< 3M». JÓZSEF MTILA (1005-1937 eihäere «wimm '■«iHwiPMEStrw^sAT-'i "te jól tudod.aköltö sose lODlir AZ IGAZAI HONDO,WE CSAK «VALÓDIT,:. í'Jkst? ÁMűe iffesaas .lenn ikiikse) A HŰLI5 IALALÁNAK 2b ÉVFORDULÓJA . ALKALMÁBÓL „A testvéri kötelékre vonatkozóan azt mondom, nagy hittel, hogy az bennem elszakíthatatlan.” (Részlet a levélből, amelyet húgának, Etusnak Irt.) — Imre bátyám mindig elvitt magával bennünket a csónakon. Ősszel, amikor füstölt a víz... Akkoriban ott nádasok voltak, állóvizek, amit lecsapoltak azóta. De a mi gyerekkorunkban Imre bácsi még javában halászott, maga kötötte a hálót is. mi meg mentünk vele „piócázni”. A piócákat Ángyika elvitte a piacra és eladta. Ángyika ugyanaz, akiről így írt a költő: „Ángyikám mint rézből öntött, áll a zizegő mezőben”? — Igen, a „rézkontyú Ángyom”. Jó volt náluk. Attila a kemence sutjában aludt, sovány volt, elfért rajta. Esténként a hold bevilágított a kicsi ablakon és mi Imre bácsival beszélgettünk. Tőle tudtuk meg, hogy „lánghajú nővel ment el az Apátok!” Attila nagyon szerette a természetet. Egy decemberi napon csónakba ültünk ketten, tolófával hajtottunk a vízen. Én ültem. Attila a csónak végében állt, egyszercsak kibillent alóla a deszka, és beesett, a vízbe. Ma sem tudom hogyaii, de kihúztam, kitettem a partra és ráparancsoltam, hogy fusson hazáig. Mondogatta is mindig, hogy én vagyok a bölcs a családban. Otthon sötét volt, petróleumra sem telt, gyorsan bebújtunk az ágyba és Ángyika csak kora hajnalban vette észre a felázott nagy tócsát a szoba közepén, amikor felkelt kenyeret sütni. Nagyon megijedt és rögtön haza is küldött bennünket. Attilának azt mondta: „Nem fogsz itt meghalni, mint a két bátyád.” Ebből tudtam meg, hogy volt még két bátyám is... Járt mostanában Szabadszálláson? — Igen. de már semmi sincs meg abból, ami volt. Minden más lett. Az eszpresszójuk például fel- vehetné a versenyt bármelyik pestivel. A költészet napját is úgy ünnepük, mint városon, igénylik a verseket. Aztán azt találgatjuk, milyen lenne, ha élne József Attila? — Ha most élhetne, abban a harmóniában, ami soha nem adatott meg neki. talán a humorát is jobban megismerhetnénk. Jó humora volt, mindig szívesen gyártott vicceket, szójátékokat. Ha most itt ülne mellettünk, már verset faragott volna a beszélgetésünkről. Nem. egyáltalán nem volt ő zárkózott, magányos. Azzá vált. Elfogyott körülötte a szeretet, a megértés levegője. De amikor magának már nem remélt semmit, akkor sem feledkezett meg a testvéréről. „Itt egy puha párna hajtsd le a fejedet” — írta nekem, amikor ott maradtam özvegyen, három gyerekkel és húszezer pengő adóssággal. — Nagyon szerette az embereket, ezért szeretett volna tanítani is. Mindenkit öntudatra akart nei vélni, az volt a vágya hogy értelmet adjon a dolgoknak, és' -ezt az emberek tudomására hozza. Élete az ütések sorozatából állt, utolsó számvetése halálosan keserű: „nekem semmi sem sikerült”. A mozdony azonnal végzett vele. De a versei visszahozták az emberek közé. s bennük, általuk megvalósult makacs és elpusztíthatatlan élniakarása is: „Mert mindent el tudok képzelni. végigálmodni és átélni, csak azt nem, hogv halott vagyok.” igen. itt van közöttünk. És velünk is marad, örökké. Vadas Zsuzsa OLVASÓNK ÍRJA Több megbecsülést érdemel Tóth Istvánt nem kell a fotózás iránt érdeklődőknek bemutatni. Külföldi és hazai foto- klubok tagja, sok kitüntetés, díj tulajdonosa. Gondoltam, hogy sokan elmennek majd az új Megyei Művelődési Központba, „Hogyan készítsünk művészi diakéj- pet” című előadására. Sajnos nem így történt. E sorok írója meglepve tapasztalta, hogy egy szűkös, vetítésre alkalmatlan helyet jelöltek ki Tóth István előadására. A művész ennek ellenére jó hangulatban rendezgette képeit. Elmondta közben, hogy nehezen talált ide, mivel nem értesítették a Kecskeméti Fotoklub költözéséről. Szerencse, hogy a régi hely nincs messze... Fél hétig rajtam kívül senki sem jött a hatra hirdetett előadásra. Végül még ketten, személyes ismerősök, helyet foglaltak. Így mindössze hárman élveztük a szemet gyönyörködtető gyönyörű vetítést, hallgattuk az okos tanácsokat. A szervezők enyhén szólva nem remekeltek, s a vendéglátók sem jeleskedtek. Kár. Legyen tanulság hasonló esetek elkerüléséire. Itt köszönöm meg Tóth Istvánnak, hogy hármunknak is megtartotta az előadását. Csorba Menyhért Művészeti díjat kapott Berki Viola 9 Népballada (Berki Viola rajza). i z igazi művész sohase kitüntetésekre, dijakra kacsingatva dolgozik. Azt csinálja< amit úgy érez, hogy csinálnia kell. Élete legfőbb célja a gondolat minél salaktalanabb megjelenítése érdekében az anyag ellenállásának a legyűrése. Ha kizárólag különböző bizottságokban ténykedő kortársak hangulatától, műveltségétől, becsületétől függ alkotókedve, úgy járhat, mint Katona József. A mellőztetés keserve elnémítja. Berki Viola neheztelés, rosszkedv legcsekélyebb jele nélkül közölte néhány hete egy érdeklődővel az Univerzum—TIT klub legutóbbi találkozóján, hogy eddig még semmilyen díjat nem kapott. A kérdező csodálkozott: nagy közönségsikert és szakmai elismerést kiváltott művei miként kerülték el évek óta az illetékes bizottságok figyelmét Festményei• rajzai a legjelentősebb tárlatokat erősítik. Miskolcon a halasi származású művész Le- nin-kompozícióját tartotta a zsűri a legtöbbre. A százéves Budapest tiszteletére kiírt pályázaton ő vitte el a pálmát, a. múltbéli életet és embereket a máival ötvöző képével. A soproni óvoda részére készített mesemozaikot jó példaként emlegetik rendelők és kritikusok. Az Élet és Irodalom, a Nép- szabadság sűrűn közli összetéveszthetetlen, gyermeki bájt, az élet derűjét, a téma történelmi, társadalmi vonzatát egyaránt tartalmazó rajzait. A hivatalos elismerés nálunk többlet, a közösség ösztönzése, buzdítása. Törvényszerű volt, hogy Berki Viola mind gyönyörűségesebben kiteljesedő tehetségét Munkácsy-díjjal méltatják. Külön öröm, hogy felszabadulásunk harmincadik évfordulóján vehette át a második fokozatot. Ismerem, tudom. hogy előlegezett bizalomnak tekinti államunk ünnepi állásfoglalását mert szüntelenül jobbra törekszik. Az élményt akarja áttenni közvetlenül a képre, a múlt és jövő között formálódó tájat, embert. Az Alföldnek, a két folyó közötti világnak szeretne maradandó emlékei készíteni műveivel, az ifjúságának. Halas környékéről hozta magával a népdalok, az egyszerű, világos formák tiszteletét, a jól megcsinált munka becsületét. Ügy véli — s jól gondolja —, hogy a múltba süppedő világnak ábrázolásához• kifejezéséhez a reneszánsz festőkhöz hasonló tudás, .jőrületes tudás” szükséges. Berki Viola szeretné megközelíteni a lehetetlent és ehhez jó egészséget kíván magának a Sorstól. Legalább egy évtizedet kér a tanulásra, munkára. Kívánjuk, hogy óhaja sokszorosan teljesedjék, mert a magyar képzőművészetnek varázslatos egyénisége, ha diplomamunkáját mindmáig nem is hitelesítette a főiskola. Ez a mostani díj, tiszta emberségének és művészetének egyaránt kijáró rokonszenv feledteti a régi sérelmet. Jó lenne, ha Bács-Kiskun megyében is kapna készültségéhez illő megbízást. Ileltai Nándor Úttörőélet ^^TTTlIF^^r>~r^TthP^ '»' *$rv., '-*' ‘* . ' ^ ^ZXtmKM< avi <, - • :-. • Pajtások! Hazánk felszabadulásának harmincadik évfordulójára kitüntetést kaptak azok a felnőttek, akik sáját munkaterületükön nagyszerű dolgokat alkottak: kitüntették a művészeket, munkásokat, szocialista brigádokat, írókat, termelőszövetkezeti dolgozókat. Örömmel adunk hírt arról is, hogy megyénkben tizenhárom úttörő vezetőnek adták át az Üttörőveze- tő Érdemérem, illetve Kiváló Üttörővezető kitüntetést. Szabó Zsuzsannát, a kecskeméti Jókai Mór úttörőcsapat vezetőjét, a helyi úttörőházban végzett szakkörvezetői tevékenységéért, a csapat mintaszerű irányításáért Üttörővezető Érdeméremmel tüntették ki. Hasonló elismerést még négyen kaptak: Szilva Árpád, a kiskőrösi Petőfi Sándor Általános Iskola igazgatója, több évtizedes eredményes nevelőmunkájáért, amelynek nyomán a csapat ebben az esztendőben másodszor nyerte el a KISZ KB Vörös selyem vándorzászlaját. Swób János, a Kiskunhalasi Városi Tanács művelődésügyi osztályának vezetője az úttörőcsapatok kiváló irányításáért. Nagy József, a Garai Általános Iskola úttörőcsapatának vezetője, hosz- szú és eredményes mozgalmi tevékenységéért, amelynek. nyomán a csapat két alkalommal nyerte el a KISZ KB Vörös selyem zászlaját. Űttörőcsapat-alapító kapta ezt a kitüntetést Baján, a Tóth Kálmán úttörőcsapatnál: Féderer Ferenc. A csaknem két évtizedes mozgalmi tevékenysége mellett, a csapat irányításán kívül a város többi csapatát is segítette tanácsaival. Kiváló Üttörővezető címet nyolcán nyertek. A Lakiteleki Általános Iskola csapatvezető-helyettese, aki egyben rajvezetőként is kiváló munkát végzett: Csányi Jánosné. Gulyás István, a kiskunfélegyházi Bajcsy-Zsilinszky Általános Iskola igazgatója, a csapatvezetőség tagja, hosszú és eredményes munkásságáért. A kiskunhalasi járás sporttanácsának vezetője, a Kuníehértói Általános Iskola úttörőcsapata eL- nökségének tagja, dr. Elmer Vendelné irányító tevékenységéért. Mint kisdobosvezető és a kecskeméti városi úttörőelnökségben végzett munkásságáért a kecskeméti Zrínyi Ilona úttörő- csapattól dr. Tassy Gergelyné. Fenyvesi Józsefné, a nemesnád- udvani úttörőcsapat kisdobos-raj- vezetője, akinek jelentős szerepe van abban, hogy a csapat elnyerte a megyei pártbizottság vörös selyemzászlaját. A bajai úttörő- honvédelmi zászlóalj életrehívá- sában, irányításában szerzett elévülhetetlen érdemeiért Kovács Istvánt, a helyi alakulat politikai helyettesét tüntették ki. Üj- vári Ignácnét, az akasztói iskola csapatának rajvezetőjét a kisdobosok eredményes neveléséért tüntették ki, a kalocsai Cselik Máriát, a Vén József Általános Iskola csapatának rajvezetőjét pedig a közösségi nevelőmunkában elért eredményeiért. Valamennyien legyetek büszkék nevelőitekre, tanáraitokra, úttörővezetőitekre, akik nagyszerűen irányítják munkátokat. Legtöbben évtizedes, mozgalomban töltött munkával érdemelték ki a kitüntetéseket, köszöntsétek hát őket ebből az alkalomból! Legyetek valamennyien méltóak hozzájuk, saját munkátokat igyekezzetek úgy elvégezni, ahogyan azt ők teszik. Rejtvényfejtőknek Pajtások! Kétfordulós fejtörőt közlünk most részetekre. A megfejtések beküldésének Időpontját a következő Üttörőélet- ben találjátok meg. A helyes megfejtők között — úgy mint eddig — könyvjutalmakat . sorsolunk ki. Jó fejtörést! Selmeci Katalin . JtHU HII 1‘léf iítí'ik FI LM JE G Y Z ET Az életmentő támadás Szinkronizált jugoszláv film Rendezte GOJKO SIPOVAC A jugoszláv filmgyártás visszavisszatérő témája a második világháború alatti partizánmozgalmak eseményeinek feldolgozása. Olykor átütő drámai erő, korszerű mondanivaló jellemzi a népi ellenállás történeteinek képi feldolgozását, olykor pedig a kalandos elemekre, az izgalmas fordulatokra. a feszült cselekményre helyeződik a hangsúly az alkotásokban. Gojko Sipovac új filmje inkább az utóbbi csoportba sorolható. A történet Boszniában játszódik az 1943-as években. A partizáncsapatok által ellenőrzött vidéken elfogyott a só. A lakosság, a sebesültek, a kisgyermekek szervezete egyre kétségbeesetten követeli a nélkülözhetetlen ásványi anyagot. Nikola, a partizánegység parancsnoka úgy dönt, hogy a csapat behatol a német vonalak mögé és sót szerez. A film az osztag harcainak történetét dolgozza fel. Egy faluban azért kell összecsapniuk a fasiszta katonákkal, mert azok éppen a békés lakosokkal kegyetlenkcd- nek. Az itt szerzett egyenruhák birtokában viszont egy zsákokkal megrakott vonatot tudnak kézre keríteni, de az előzetes hírekkel ellentétben csak cementet találnak a só helyett Mire Tuzlába, a sóbányák városa közelébe érkeznek. a harcokban megtizedelt csoportnak kell megtámadnia a jól erődített helységet. A film további része a só megszerzésének küzdelmeit, mutatja be, a kényszerűségből vállalt véres összecsapást és a harcokat követő sikert. Sipovac alkotása a mozgalmas történet ellenére nem üres kalandfilm. A partizánok harca társadalmi elkötelezettség jegyében zajlik, küzdelmük népi háború az idegen elnyomás ellen. Az operatőr és a színészek közös érdeme, hogy a vállalkozást emberi küzdelemnek ábrázolják mindenfajta pátosz, romantikus túlzás nélkül. P. M. Kazahsztán negyvennyolcadik főiskolája Kazahsztán fővárosában, Alma- Atában energetikai főiskolát alapítottak. amely egyben a köztársaság 48-ik felsőoktatási intézménye. Az 1917-i szocialista forradalom előtt a jelenlegi Kazahsztán határain belül egyetlen felsőoktatási intézmény sem volt. csupán 7 technikum működött, amelyekben mindössze 302 diák tanult A több mint 5 millió lakos között körülbelül 600 közép, és felsőfokú végzettségű szakember volt. Ma Kazahsztán népgazdaságában több mint 800 ezer közép- és felsőfokú végzettséggel rendelkező szakembert foglalkoztatnak. (APN —KS) «