Petőfi Népe, 1975. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-11 / 84. szám

1975. április 11. • PETŐFI NÉPE 9 5 „Én, József Attila, itt vagyok!” Emlékeket melengető, csendes .szavak. Messzire ragadnak, a gyermekkor távoli és titokzatos világába, amelyhez ma már egye­dül dr. Makai Ödönné, József Etának van kulcsa. A jóságos, melegszívű nővérnek, akinek ra­gaszkodó szeretete napsütötte, szelíd tisztás volt. a zaklatott sorsú költő rövid életében. — Meséljen az becséről — kér­lelem, s ő eleinte nővére köny­vére hivatkozik: ..Jolán, már megírt mindent, ami említésre- méltó velünk történt.” — A versei alkotják az ő igazi portréját — mondja elgondolkod­va. — Aki nem ismeri a költé­szetét. semmit sem ért meg az életéből. A verseiben mindent kiadott magából. ..Torzót nem ér­demes csinálni” — vallotta, és ha írt valamit, mindig azt mond­ta : „szobrászkodtam”. Milyen gyerek volt Attila? Igaz, hogy magányos volt, félrehúzó­dó? Haragosan tiltakozik: — Ez nem igaz! Aranyos volt és csintalan. Az igazság, hogy a kutya sem törődött velünk, egész nap az utcán éltünk, csapatostól, a fiúk golyóztak, rabiósdit, kato- násdit játszottak. Attila fogta a csigabigáját, csinált egy ostort és ment csigázni a térre. Amikor jött a tavasz, nagyokat csatan­goltunk a hegyekben, villamosok után futottunk és versengtünk, hogy ki tud rá felkapaszkodni. „Tavasz van! Gyönyörű! Nézd, hogy karikázik mezei szagokkal a tavaszi szél. Jót rikkant az ég!” — frisseség, derű. tavaszünneplő jókedv árad ebből a versből. Ta­lán, amikor írta, éppen ezekre a régi, gyerekkori tavaszokra emlé­kezett? ... — Játékos, kedves fiú volt. Volt benne valami hetykeség... „... Hejh Burzsoá! Hejh Pro­letár! Én. József Attila, itt vagyok!” — igazolom az állítást, r^agyot nevet, helyesel. — Mondtam, hogy a versei jel­lemzik legtalálóbban. De egy szó sem igaz abból, hogy magányos lett volna! Attila volt mindig a csapatvezér. Folyton gyűjtögetett, a kabátjának feneketlen zsebe volt, és aiz telitömve patkószög­gel, spárgával, ceruzavéggel, üveggolyóval. Micsoda üvöltözés­sel csaptak össze a környékbeli srácok!... Mindig azt mondták neki. ..Attila, isten ostora!” — és erre igen büszke volt. Mert Öcsö­dön nagyon megbántották azzal, hogy kétségbevonták az Attila név létezését. Üjból bejárjuk, most már csak képzeletben, a Gát utcát és a kör­nyékét. A régi Ferenc téri srácok nevét említi. Hegyi Gyulát, Nagy Karcsit, egy se él már közülük. A kormos szemű, külvárosi esték­ről mesél, amikor összebújtak a lépcsőház hunyorgó lámpafényé­ben. csak ott tudtak olvasni, mert a lakásban sötét volt. Elfo­gyott a petróleum! Arra is em­lékszik, hogy egyszer súlyos be­teg volt, s Attila nagy csomó zöldmandulát hozott, két fillérért adták darabját. „Nem tudom, honnét kuporgatta össze a pénzt, de nekem nagyon ízlett és öt perc múlva már semmi bajom sem volt...” A Mama alakját is megidéz­zük. Azt. hogy Attila mennyire szerette, Etus tudja csak iga­zán ... — Amikor Öcsödön voltunk, nevelőszülőknél, egyszer a rét fö­lött ellibegett egy Zeppelin. At­tila nézte, nézte nagy, vágyakozó szemmel, egyszercsak megszólalt: „De jó volna, ha leszállna. Bele­tennénk az egyik disznót és ha­zavinnénk a Mamának...” — Egyébként Szabadszálláson lakott az Imre bátyám, aki legjobban hasonlított a Mamára, lelkileg is olyan volt. mint a Mama ő min­dig odavett bennünket magához. És megintcsak versben csapód­tak ki a szabadszállási élmények: „Füstöl a víz. lóg a káka, kókka- dóan a pusztaságba...” tuti., memm E HÍJBAN ILII um« NAÁAIT ] l9.yi.N0V5 BE< 3M». JÓZSEF MTILA (1005-1937 eihäere «wimm '■«iHwiPMEStrw^sAT-'i "te jól tudod.aköltö sose lODlir AZ IGAZAI HONDO,WE CSAK «VALÓDIT,:. í'Jkst? ÁMűe iffesaas .lenn ikiikse) A HŰLI5 IALALÁNAK 2b ÉVFORDULÓJA . ALKALMÁBÓL „A testvéri kötelékre vonatkozóan azt mondom, nagy hittel, hogy az bennem elszakít­hatatlan.” (Részlet a levél­ből, amelyet hú­gának, Etusnak Irt.) — Imre bátyám mindig elvitt magával bennünket a csónakon. Ősszel, amikor füstölt a víz... Akkoriban ott nádasok voltak, állóvizek, amit lecsapoltak azóta. De a mi gyerekkorunkban Imre bácsi még javában halászott, ma­ga kötötte a hálót is. mi meg mentünk vele „piócázni”. A pió­cákat Ángyika elvitte a piacra és eladta. Ángyika ugyanaz, akiről így írt a költő: „Ángyikám mint réz­ből öntött, áll a zizegő mező­ben”? — Igen, a „rézkontyú Án­gyom”. Jó volt náluk. Attila a kemence sutjában aludt, sovány volt, elfért rajta. Esténként a hold bevilágított a kicsi ablakon és mi Imre bácsival beszélget­tünk. Tőle tudtuk meg, hogy „lánghajú nővel ment el az Apá­tok!” Attila nagyon szerette a természetet. Egy decemberi na­pon csónakba ültünk ketten, to­lófával hajtottunk a vízen. Én ültem. Attila a csónak végében állt, egyszercsak kibillent alóla a deszka, és beesett, a vízbe. Ma sem tudom hogyaii, de kihúztam, kitettem a partra és ráparancsol­tam, hogy fusson hazáig. Mondo­gatta is mindig, hogy én vagyok a bölcs a családban. Otthon sötét volt, petróleumra sem telt, gyor­san bebújtunk az ágyba és Án­gyika csak kora hajnalban vette észre a felázott nagy tócsát a szoba közepén, amikor felkelt ke­nyeret sütni. Nagyon megijedt és rögtön haza is küldött bennün­ket. Attilának azt mondta: „Nem fogsz itt meghalni, mint a két bá­tyád.” Ebből tudtam meg, hogy volt még két bátyám is... Járt mostanában Szabadszállá­son? — Igen. de már semmi sincs meg abból, ami volt. Minden más lett. Az eszpresszójuk például fel- vehetné a versenyt bármelyik pestivel. A költészet napját is úgy ünnepük, mint városon, igénylik a verseket. Aztán azt találgatjuk, milyen lenne, ha élne József Attila? — Ha most élhetne, abban a harmóniában, ami soha nem ada­tott meg neki. talán a humorát is jobban megismerhetnénk. Jó hu­mora volt, mindig szívesen gyár­tott vicceket, szójátékokat. Ha most itt ülne mellettünk, már verset faragott volna a beszélge­tésünkről. Nem. egyáltalán nem volt ő zárkózott, magányos. Azzá vált. Elfogyott körülötte a szere­tet, a megértés levegője. De ami­kor magának már nem remélt semmit, akkor sem feledkezett meg a testvéréről. „Itt egy puha párna hajtsd le a fejedet” — írta nekem, amikor ott maradtam öz­vegyen, három gyerekkel és húsz­ezer pengő adóssággal. — Nagyon szerette az embere­ket, ezért szeretett volna tanítani is. Mindenkit öntudatra akart nei vélni, az volt a vágya hogy ér­telmet adjon a dolgoknak, és' -ezt az emberek tudomására hozza. Élete az ütések sorozatából állt, utolsó számvetése halálosan ke­serű: „nekem semmi sem sike­rült”. A mozdony azonnal vég­zett vele. De a versei visszahoz­ták az emberek közé. s bennük, általuk megvalósult makacs és elpusztíthatatlan élniakarása is: „Mert mindent el tudok képzel­ni. végigálmodni és átélni, csak azt nem, hogv halott vagyok.” igen. itt van közöttünk. És ve­lünk is marad, örökké. Vadas Zsuzsa OLVASÓNK ÍRJA Több megbecsülést érdemel Tóth Istvánt nem kell a fotó­zás iránt érdeklődőknek bemu­tatni. Külföldi és hazai foto- klubok tagja, sok kitüntetés, díj tulajdonosa. Gondoltam, hogy sokan elmennek majd az új Me­gyei Művelődési Központba, „Ho­gyan készítsünk művészi diakéj- pet” című előadására. Sajnos nem így történt. E sorok írója meglepve ta­pasztalta, hogy egy szűkös, ve­títésre alkalmatlan helyet jelöl­tek ki Tóth István előadására. A művész ennek ellenére jó han­gulatban rendezgette képeit. El­mondta közben, hogy nehezen talált ide, mivel nem értesítet­ték a Kecskeméti Fotoklub köl­tözéséről. Szerencse, hogy a régi hely nincs messze... Fél hétig rajtam kívül senki sem jött a hatra hirdetett elő­adásra. Végül még ketten, sze­mélyes ismerősök, helyet foglal­tak. Így mindössze hárman él­veztük a szemet gyönyörködtető gyönyörű vetítést, hallgattuk az okos tanácsokat. A szervezők enyhén szólva nem remekeltek, s a vendéglá­tók sem jeleskedtek. Kár. Le­gyen tanulság hasonló esetek el­kerüléséire. Itt köszönöm meg Tóth István­nak, hogy hármunknak is meg­tartotta az előadását. Csorba Menyhért Művészeti díjat kapott Berki Viola 9 Népballada (Berki Viola rajza). i z igazi művész sohase kitüntetésekre, dijakra kacsingatva dolgozik. Azt csinálja< amit úgy érez, hogy csinálnia kell. Élete legfőbb célja a gondolat minél salaktalanabb megjelenítése érde­kében az anyag ellenállásának a legyűrése. Ha ki­zárólag különböző bizottságokban ténykedő kor­társak hangulatától, műveltségétől, becsületétől függ alkotókedve, úgy járhat, mint Katona József. A mellőztetés keserve elnémítja. Berki Viola neheztelés, rosszkedv legcsekélyebb jele nélkül közölte néhány hete egy érdeklődővel az Univerzum—TIT klub legutóbbi találkozóján, hogy eddig még semmilyen díjat nem kapott. A kérdező csodálkozott: nagy közönségsikert és szakmai elismerést kiváltott művei miként kerül­ték el évek óta az illetékes bizottságok figyelmét Festményei• rajzai a legjelentősebb tárlatokat erő­sítik. Miskolcon a halasi származású művész Le- nin-kompozícióját tartotta a zsűri a legtöbbre. A százéves Budapest tiszteletére kiírt pályázaton ő vitte el a pálmát, a. múltbéli életet és embereket a máival ötvöző képével. A soproni óvoda részére készített mesemozaikot jó példaként emlegetik ren­delők és kritikusok. Az Élet és Irodalom, a Nép- szabadság sűrűn közli összetéveszthetetlen, gyer­meki bájt, az élet derűjét, a téma történelmi, tár­sadalmi vonzatát egyaránt tartalmazó rajzait. A hivatalos elismerés nálunk többlet, a kö­zösség ösztönzése, buzdítása. Törvényszerű volt, hogy Berki Viola mind gyönyörűségesebben kitel­jesedő tehetségét Munkácsy-díjjal méltatják. Kü­lön öröm, hogy felszabadulásunk harmincadik év­fordulóján vehette át a második fokozatot. Ismerem, tudom. hogy előlegezett bizalomnak tekinti államunk ünnepi állásfoglalását mert szüntelenül jobbra törekszik. Az élményt akarja áttenni közvetlenül a képre, a múlt és jövő kö­zött formálódó tájat, embert. Az Alföldnek, a két folyó közötti világnak szeretne maradandó emlékei készíteni műveivel, az ifjúságának. Halas környékéről hozta magával a népdalok, az egyszerű, világos formák tiszteletét, a jól meg­csinált munka becsületét. Ügy véli — s jól gon­dolja —, hogy a múltba süppedő világnak ábrázo­lásához• kifejezéséhez a reneszánsz festőkhöz ha­sonló tudás, .jőrületes tudás” szükséges. Berki Viola szeretné megközelíteni a lehetetlent és ehhez jó egészséget kíván magának a Sorstól. Legalább egy évtizedet kér a tanulásra, munkára. Kívánjuk, hogy óhaja sokszorosan teljesedjék, mert a magyar képzőművészetnek varázslatos egyénisége, ha diplomamunkáját mindmáig nem is hitelesítette a főiskola. Ez a mostani díj, tiszta emberségének és mű­vészetének egyaránt kijáró rokonszenv feledteti a régi sérelmet. Jó lenne, ha Bács-Kiskun megyében is kapna készültségéhez illő megbízást. Ileltai Nándor Úttörőélet ^^TTTlIF^^r>~r^TthP^ '»' *$rv., '-*' ‘* . ' ^ ^ZXtmKM< avi <, - • :-. • Pajtások! Hazánk felszabadu­lásának harmincadik évforduló­jára kitüntetést kaptak azok a felnőttek, akik sáját munkaterü­letükön nagyszerű dolgokat al­kottak: kitüntették a művésze­ket, munkásokat, szocialista bri­gádokat, írókat, termelőszövet­kezeti dolgozókat. Örömmel adunk hírt arról is, hogy me­gyénkben tizenhárom úttörő ve­zetőnek adták át az Üttörőveze- tő Érdemérem, illetve Kiváló Üttörővezető kitüntetést. Szabó Zsuzsannát, a kecskemé­ti Jókai Mór úttörőcsapat vezető­jét, a helyi úttörőházban végzett szakkörvezetői tevékenységéért, a csapat mintaszerű irányításáért Üttörővezető Érdeméremmel tün­tették ki. Hasonló elismerést még négyen kaptak: Szilva Árpád, a kiskőrösi Petőfi Sándor Általá­nos Iskola igazgatója, több évti­zedes eredményes nevelőmunká­jáért, amelynek nyomán a csa­pat ebben az esztendőben má­sodszor nyerte el a KISZ KB Vörös selyem vándorzászlaját. Swób János, a Kiskunhalasi Vá­rosi Tanács művelődésügyi osz­tályának vezetője az úttörőcsa­patok kiváló irányításáért. Nagy József, a Garai Általános Iskola úttörőcsapatának vezetője, hosz- szú és eredményes mozgalmi te­vékenységéért, amelynek. nyomán a csapat két alkalommal nyerte el a KISZ KB Vörös selyem zászlaját. Űttörőcsapat-alapító kapta ezt a kitüntetést Ba­ján, a Tóth Kálmán úttörőcsa­patnál: Féderer Ferenc. A csak­nem két évtizedes mozgalmi te­vékenysége mellett, a csapat irá­nyításán kívül a város többi csa­patát is segítette tanácsaival. Kiváló Üttörővezető címet nyol­cán nyertek. A Lakiteleki Álta­lános Iskola csapatvezető-helyet­tese, aki egyben rajvezetőként is kiváló munkát végzett: Csányi Jánosné. Gulyás István, a kis­kunfélegyházi Bajcsy-Zsilinszky Általános Iskola igazgatója, a csapatvezetőség tagja, hosszú és eredményes munkásságáért. A kiskunhalasi járás sporttanácsá­nak vezetője, a Kuníehértói Ál­talános Iskola úttörőcsapata eL- nökségének tagja, dr. Elmer Vendelné irányító tevékenységé­ért. Mint kisdobosvezető és a kecskeméti városi úttörőelnökség­ben végzett munkásságáért a kecskeméti Zrínyi Ilona úttörő- csapattól dr. Tassy Gergelyné. Fenyvesi Józsefné, a nemesnád- udvani úttörőcsapat kisdobos-raj- vezetője, akinek jelentős szerepe van abban, hogy a csapat elnyer­te a megyei pártbizottság vörös selyemzászlaját. A bajai úttörő- honvédelmi zászlóalj életrehívá- sában, irányításában szerzett el­évülhetetlen érdemeiért Kovács Istvánt, a helyi alakulat politi­kai helyettesét tüntették ki. Üj- vári Ignácnét, az akasztói iskola csapatának rajvezetőjét a kisdo­bosok eredményes neveléséért tüntették ki, a kalocsai Cselik Máriát, a Vén József Általános Iskola csapatának rajvezetőjét pedig a közösségi nevelőmunká­ban elért eredményeiért. Valamennyien legyetek büsz­kék nevelőitekre, tanáraitokra, úttörővezetőitekre, akik nagysze­rűen irányítják munkátokat. Leg­többen évtizedes, mozgalomban töltött munkával érdemelték ki a kitüntetéseket, köszöntsétek hát őket ebből az alkalomból! Legyetek valamennyien méltóak hozzájuk, saját munkátokat igye­kezzetek úgy elvégezni, ahogyan azt ők teszik. Rejtvényfejtőknek Pajtások! Két­fordulós fejtörőt közlünk most részetekre. A megfejtések be­küldésének Idő­pontját a követ­kező Üttörőélet- ben találjátok meg. A helyes megfejtők között — úgy mint ed­dig — könyvju­talmakat . sorso­lunk ki. Jó fej­törést! Selmeci Katalin . JtHU HII 1‘léf iítí'ik FI LM JE G Y Z ET Az életmentő támadás Szinkronizált jugoszláv film Rendezte GOJKO SIPOVAC A jugoszláv filmgyártás vissza­visszatérő témája a második vi­lágháború alatti partizánmozgal­mak eseményeinek feldolgozása. Olykor átütő drámai erő, korsze­rű mondanivaló jellemzi a népi ellenállás történeteinek képi fel­dolgozását, olykor pedig a kalan­dos elemekre, az izgalmas fordu­latokra. a feszült cselekményre helyeződik a hangsúly az alkotá­sokban. Gojko Sipovac új filmje inkább az utóbbi csoportba sorolható. A történet Boszniában játszó­dik az 1943-as években. A parti­záncsapatok által ellenőrzött vi­déken elfogyott a só. A lakosság, a sebesültek, a kisgyermekek szervezete egyre kétségbeesetten követeli a nélkülözhetetlen ásvá­nyi anyagot. Nikola, a partizán­egység parancsnoka úgy dönt, hogy a csapat behatol a német vonalak mögé és sót szerez. A film az osztag harcainak tör­ténetét dolgozza fel. Egy faluban azért kell összecsapniuk a fasisz­ta katonákkal, mert azok éppen a békés lakosokkal kegyetlenkcd- nek. Az itt szerzett egyenruhák birtokában viszont egy zsákokkal megrakott vonatot tudnak kézre keríteni, de az előzetes hírekkel ellentétben csak cementet talál­nak a só helyett Mire Tuzlába, a sóbányák városa közelébe ér­keznek. a harcokban megtizedelt csoportnak kell megtámadnia a jól erődített helységet. A film további része a só meg­szerzésének küzdelmeit, mutatja be, a kényszerűségből vállalt véres összecsapást és a harcokat követő sikert. Sipovac alkotása a mozgalmas történet ellenére nem üres ka­landfilm. A partizánok harca tár­sadalmi elkötelezettség jegyében zajlik, küzdelmük népi háború az idegen elnyomás ellen. Az opera­tőr és a színészek közös érdeme, hogy a vállalkozást emberi küz­delemnek ábrázolják mindenfajta pátosz, romantikus túlzás nélkül. P. M. Kazahsztán negyvennyolcadik főiskolája Kazahsztán fővárosában, Alma- Atában energetikai főiskolát ala­pítottak. amely egyben a köztár­saság 48-ik felsőoktatási intéz­ménye. Az 1917-i szocialista forradalom előtt a jelenlegi Kazahsztán ha­tárain belül egyetlen felsőoktatá­si intézmény sem volt. csupán 7 technikum működött, amelyekben mindössze 302 diák tanult A több mint 5 millió lakos között körülbelül 600 közép, és felső­fokú végzettségű szakember volt. Ma Kazahsztán népgazdaságában több mint 800 ezer közép- és fel­sőfokú végzettséggel rendelkező szakembert foglalkoztatnak. (APN —KS) «

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents