Petőfi Népe, 1975. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-11 / 84. szám

1975. április 11. • PETŐFI NÉPE • 3 Az országgyűlés Gáspár Sándor beszéde Gáspár Sándor bevezetőben ki­fejezte egyetértését a törvény- tervezettel éls az előadói beszéd­ben foglaltakkal, majd így foly­tatta: A dolgozók legemberibb vágyait és törekvéseit fejezi ki pártunk politikája, amikor arra törekszik, hogy betegség, meg­rokkanás, vagy idős kor miatt a szerszámot, a munkaeszközt le­tenni kényszerülő embernek és családjának megélhetése egyre magasabb szinten biztosított le­gyen. Ebből következik, hogy az új törvény elfogadása el­sősorban nem jogi aktus. Több­ről van szó. Olyan tervezet fek­szik az országgyűlés előtt, amely­nek gondolatai ismét a maga valóságában mutatják a szocia­lista társadalom legfőbb jellem­vonásait. Hazánkban immár há­rom évtizede elválaszthatatlan egymástól a munkáshatalom erő­södése és a dolgozó ember érde­keit szolgáló vívmányok szünte. len gyarapítása. A most beterjesztett törvény­javaslat is ezt összegzi. Lépés­ről lépésre haladunk előre. Az ország anyagi erőihez mérten fejlesztettük, bővítettük, tökéle­tesítettük társadalombiztosítá­sunkat. Teljessé vált egészségügyi ellátásunk Az egyik legfontosabb válto­zás, hogy a jövőben minden ma­gyar állampolgár egyformán jo­gosult az egészségügyi ellátásra. Ennek kimondásával egészség- ügyi ellátásunk teljessé vált. A mostani törvényjavaslat nagy jelentőségű intézkedése, hogy fo­kozatosan leszállítja a mezőgaz­dasági termelőszövetkezeti tagok nyugdíjkorhatárát. Megszünteti a termelőszövetkezeti tagokat meg­illető családi pótlék összegében ma még meglevő különbsége^ két, ezekkel az intézkedésekkel szövetkezeti parasztságunk tár­sadalombiztosítási jogai azono- sák lesznek a munkások jogai- val. Pártunk kiemelkedő politikai jelentőségűnek tartja ezeket az intézkedéseket, amelyek elősegí­tik a munkásosztály és a pa­rasztság kapcsolatainak még szo­rosabbá válását. Tudjuk, sokan szerették volna, hogy a mezőgazdasági szövetke­zeti tagok nyugdíjkorhatárát ne fokozatosan. hanem egyszerre szállítsuk le. Ehhez nem a jó­szándék hiányzott. De meg kel­lett találnunk — és megtaláltuk — a realitást abban, amit szeret­nénk. és abban, amire ma meg­vannak a lehetőségeink. Tisztelt Országgyűlés! Szocialista társadalmunkban mind teljesebben megvalósuló gyakorlat, hogy az ember érték­mérője, a társadalomért végzett munka. A társadalombiztosítási törvény tervezetének is alapvető célja a becsületesen végzett mun­kával arányos juttatások biztosí­tása. Ez megbecsülése a munká­nak, fokozottabb elismerése a dolgozó embernek. Társadalmunkban minden ál­lampolgár munkához jujhat. De a munka alapján csak addig biz­tosított a megélhetés, amíg a dol­gozó munkaképes. Ezért a mun­kához való jogot kiegészíti az ál­lampolgároknak a joga ahhoz, hogy anyagi ellátásban részesül­jenek. ha öregek, betegek vagy munkaképtelenek lesznek. így ha valaki ideiglenesen, vagy véglegesen munkaképtelenné vá­lik. akkor a munkához való jo­gát felváltja a társadalombizto­sítási ellátásra irányuló jog, ame­lyet államunk mindenki számára biztosít. Szükséges, hogy a társadalom- biztosítási ellátást is nagymér­tékben összekapcsoljuk a munka szerinti díjazással. Voltak olyan vélemények, és vannak is, hogy mindenkinek egyforma nyugdíjat kell adni, és hogy a munka sze­rinti elosztás szocialista elvét csak csak a bérpolitikában érvényesít­sük. Javasolják, hogy a nyugdíj­nál az „egyenlőség” elve érvé­nyesüljön, s azt sem kellene any- nyira nézni —, hogy ki, hány évet dolgozott. Ezeket a vélemé­nyeket természetesen a tervezet­ben nem érvényesíthettük.. A társadalombiztosítási ellátás mértékének igazodnia kell ahhoz is. hogy ki milyen szakképzett­séggel és milyen körülmények között dolgozott. Nehéz, egész­ségre ártalmas vagy könnyebb munkakörben. Szakképesítés nél­küli, vagy szakképzettséget kívá­nó munkaterületen. A nyugdíjak azzal, hogy igazodnak a ledolgo­zott évek számához és az elvég­zett munka értékéhez, társadal­mi igazságot fejeznek ki. Ez fe­lel meg szocialista elveinknek, és gondoljuk, ez így igazságos. Társadalmunk a lehetőségek széles körét nyitja meg a dolgo­zók számára a magasabb szintű képzettség, ezáltal a nagyobb ke­reset eléréséhez. Ez nemcsak a munka során, de a társadalom- biztosítási ellátásban is arányos előnyöket biztosít Természetes, hogy a végzett munka alapján kapott bér nincs és nem is lehet tekintettel azok­ra a terhekre, amelyeket az egyes dolgozóknak személyes és családi körülményeik következtében vi­selniük kell. S nem lehet tekin­tettel azokra a különbségekre, amelyek a családok anyagi hely­zetében így keletkeznek. A külön terhek elsősorban a gyermekek felnevelésének költsé­geiből és az eltartásra szoruló más családtagokról való gondos­kodásból adódnak. A többletter- hekből származó egyenlőtlensé­gek jelentős részét a társadalom- biztosítás ■ hivatott csökkenteni. Ez a célja elsősorban a családi pótléknak, a házastársi pótléknak és számos más társadalombizto­sítási szolgáltatásnak. A nyugdíjasok foglalkoztatása az egyén és a társadalom érdeke Törvényeink lehetővé teszik, hogy meghatározott életkor elé­rése és meghatározott számú le­dolgozott év után a dolgozók nyugdíjba mehessenek. Szeret­ném ezúttal is hangsúlyozni, hogy a nyugdíjba menetel bi­zonyos életkor elérése után joga a dolgozóknak, de olyan jog, amely nem kötelező. A dolgozó ember élete folya­mán nagy szakmai tudásra tesz szert. Óriási érték és tapasztalat halmozódik fel egy-egy szak­munkásban, mérnökben, orvos­ban, pedagógusban, vagy egész­ségügyi dolgozóban. Ha valaki munkaképes, akkor arra ösztö­nözzük, hogy még ne menjen nyugdíjba, még akkor se, ha el­érte az ehhez szükséges életkort és ledolgozta az ehhez szükséges éveket. Népgazdaságunk számára óriási értéket jelent az idős dol­gozók tudása, hozzáértése ás ha nyugdíjba mennek, azt bizony társadalmunk megérzi. Ezért tör. vényeink, rendeleteink tartalmaz­nak bizonyos ösztönzőket arra, hogy dolgozzanak tovább az ilyen emberek addig, amíg egészségük bírja, amíg képesek munkájukat ellátni. Ugyanakkor törvényeink, rendéleteink biztosítják, hogy azokkal is törődjünk, akik már elmentek nyugdíjba és foglal­koztassuk őket. Ebben a kérdés^ ben is mélyen összefügg az egyén és a társadalom érdeke. Nemcsak anyagi érdekekről van szó. Aki egész életét végig dol­gozta, sorsfordulónak érzi a nyugdíjba menetelt. Ezért tö­kéletesíteni akarjuk a nyugdíja­sok foglalkoztatást, felhasz­nálva az eddig szerzett tapasz­talatokat. A nyugdíjnak megvan a maga sajátos rendeltetése életünknek abban a szakaszában, amikor már nem dolgozunk. A nyugdíj nem munkabér, és kevesebb is annál. Érthető, hogy a nyugdíja­sok számára gondot jelent, kü­lönösen az életkor növekedésével, hogy az egyszer megállapított nyugdíj az évek során veszít vá­sárló erejéből. Ezen változtatni kívánunk, és meg fogjuk keresni a megfelelő megoldást. Van egy kis réteg társadalmunk­ban, amely úgy jut el az öreg­korhoz, úgy válik magatehetet­lenné, hogy se nyugdíja, se el­tartója nincs. Szocialista álla­munk — bár szerényebb mó­don — róluk is gondoskodik. Társadalmunknak nem lehet ma­gára hagynia azt a munkaképte­len öreget sem, aki nem szer­zett jogot a nyugdíjra. Az ilyen egyértelműen szociális jellegű gondoskodásra is szükség van. Szükséges az is, hogy az efajta ellátottság is fejlődjön. De hoz­tavaszi ülésszaka V __ zá kell tennem: továbbra is nyugdíjjogosultság és a rászo- kénytelenek leszünk különbsé- rultságon alapuló szociális ellá- get tenni a munkával szerzett tás között. A törvényjavaslat érthetően, világosan fogalmaz A társadalombiztosítás alapján nyújtott betegellátás a jövőben állampolgári jog lesz. Ezzel egy csapásra még nem oldottunk meg mindent, ami az egészségügy te­rületén előttünk áll. Nem szűnik meg a rendelőintézetek és kórhá­zak zsúfoltsága. A társadalombiztosítási szol­gáltatásokra nagy összeget for­dít államunk. A növekedés üte­me is figyelemre méltó, 1960-ban 11 milliárd, 1974-ben pedig csak. nem 50 milliárd forintot fordítot­tunk e célra. A két összeg között nagyon nagy a különbség, de amit ma felhasználunk, még mindig kevés, ezért a jövőben anyagi le­hetőségeink arányában még töb­bet kívánunk fordítani társada­lombiztosításra. Most már a társadalombizto­sításba bevont össz-lakosság ér­dekeit tekintve és az új igények szerint kell továbblépnünk az egészségügyi ellátás közismert gondjainak megszüntetésében, az egészségügyi hálózat fejlesztésé­ben. A felszabadulás óta fokozato­san vontuk be a különböző ré­tegeket a társadalombiztosításba és ezzel párhuzamosan fejlesz­tettük, emeltük a szolgáltatások színvonalát. Ez mind paragra­fusokat igényelt. A fejlődésnek szükségszerű velejárója és egyik kifejezője is volt, hogy újabb és újabb jogszabályokat kellett ki­adni. A társadalombiztosítási jogszabúlyok eddig bonyolultak, szerteágazóak, és ezért nehezen áttekinthetők voltak. Az élet hozta magával ezt a bonyolult­ságot. A törvényjavaslat most teljesen úfj helyzetet teremt — tiszta lapot nyit — mert a régi jogszabályokat szinte kivétel nélkül hatályon kívül helyezi. A társadalombiztosítási törvény tervezete nemcsak tartalmában különbözik az eddigi jogszabá­lyoktól, hanem nyelvében is. Ez a tervezel is bizonyítja, hogy le­het világosan, szakszerűen fogal­mazni még a legbonyolultabb kér­déseket is. A közérthetőség a tervezet külön erénye. Számunkra már természetes, hogy szocialista államunk egyik alapvető feladata a dolgozók szo­ciális, egészségügyi ellátásáról való gondoskodás. Ez tehát álla­mi feladat De itt társadalombiz­tosításról van szó. A szóban is benne van, hogy ennek intézése jelentős mértékben társadalmi alapon történik. Minden dolgozó kellően érté­keli, hogy a munkásemberek százezrei, mint szakszervezeti társadalmi aktívák tanácsaikkal, ellenőrzéseikkel jobbá, gazdagab­bá emberközelibbé tették társa­dalombiztosításunkat. Nagy em­berséget tanúsítva, intézik a nyugdíjba menők sokszor nagyon is bonyolult ügyeit és elviszik a betegekhez a munkahely vissza­váró szavát, a dolgozótársak együttérzését. ságot nyújtó ellátási formák egy­séges rendszerét, a születéstől, az élet befejezéséig. Nyugodt lelkiismerettel állít­hatjuk, hogy ez a törvény a leg­teljesebb mértékben kifejezi mai lehetőségeinket és igyekszik ki­elégíteni a jogos igényeket, mert általános és egységes. A benne foglaltak minden magyar állam­polgár számára érvényesek. A ma és a holnap biztonságát nyújt­ják. Igazságos és ösztönző, hiszen a végzett munkán alapszik, ázzál méri a társadalombiztosítási ja­vakat,'- szolgáltatásokat. Csak ez felel meg a szocialista elveknek és ösztönöz a jobb munkára. Amikor a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a magyar szakszervezetek ne- vébenvében is elfogadásra aján­lom a törvénytervezetet, ezt an­nak a meggyőződésemnek a tu­datában teszem, hogy törvényünk tartalma méltó szocialista' vív­mányainkhoz, és méltóképpen fe­jezi ki társadalmunknak az em­berről való gondoskodását is — mondta felszólalása befejezése­ként Gáspár Sándor. (MTI) Üzemfejlesztés, gy ár tmány b ő vítés a Szék- és Kárpitosipari Vállalat kecskeméti gyárában Az idén úi létesítményekkel gazdagodik a Szék- és Kárpitos­ipari Vállalat kecskeméti gyára. Júliusban adják út rendeltetésé­nek a szociális épületet, amely­ben az öltöző, mosdó, konyha és ebédlő kap helvet. Elkészül az üzemet hőenergiával ellátó ka­zánház. befejeződik a belső utak kiépítése. Rövidesen megkezdik az 1500 négyzetméter alapterüle­tű új kárpitos műhelycsarnok építését. Ebben az évben három újabb széktípus gyártását kezdik el. Ily módon már hétféle széket szállí­tanak majd a kereskedelemnek. Összesen 100 ezer darab széket készítenek, ebből 30 ezret nyu­gati exportra. Természetesen tovább gyártják a jól bevált, a vásárlók által meg­kedvelt. kárpitozott bútorokat, köztük az igen keresett „Pillan­gó” heverőt. A kecskeméti gyár fotelekből és heverőkből 145, szé­kekből 7 millió forint értékűt ké­szít az idén. A szocialista brigá­dok 200 darab úgynevezett SZOT- heverő gyártását is vállalták tár­sadalmi munkában, amelyeket olyan kollégiumok részére szállí­tanak le. amelyek nyáron turis­tákat is fogadnak!. N. O. • Csősz Sándor 250, exportra kerülő széket szerel össze műszakonként. • Alsó kép: Kasza Julianna és Ungel Sándor műszak után társadalmi munkában a SZOT. hév erők kárpitos- munkáit végzi. (Pásztor Zoltán felvételei.) A különvonat utasai (4.) Nőnap az NDK-ban Már-már otthonosan mozog­tunk Drezdában, amikor az ott töltött harmadik éjszaka után a búcsúzás reggelére ébredtünk. Ki-ki összecsomagolva köszönt el a szobájától, s méginkább a szo­baasszonytól. Megesett, hogy jó­féle hazai cseresznyepálinkával koccintva vettünk tőle búcsút, elvégre március 8-a, nemzetközi nőnap van! S aztán bőröndjeink­kel irány a földszint, a szálloda hallja. Csomagjaink egykupacban, in­duláshoz készen. De időnk még van egy kevés, ezért többségünk kora reggeli sétán mond isten- hozzádot a megkedvelt, nyugal­mat árasztó városnak. Meglepe­tést ez a szombati reggel is tartogat: szinte minden helybeli jövő-menő turista öltözékben, há­tizsákkal igyekszik a hegyek felé. Rózsaszál a teríték mellett Megkerüljük a közeli, köralakú moziépületet, felidézzük az előző napon megtekintett, Drezdáról szóló, megrázó hatású dokumen­tumfilmet. És az energikus igaz­gatónő tájékoztatóját az intéz­ményről : a nagy, széles vásznú moziterem 1017 személyes, de van itt több kisebb vetítőterem is, amelyben óvodásoknak, isko­lásoknak mutatnak be oktató-ne­velő filmeket, rendeznek ifjúsági hangversenyeket. Milyen büszkén említette a vezetőnő, hogy hét­ezer a munkás-bérleteseik szá­ma! S mennyire meglepődtünk, amikor megtudtuk, hogy a jó­kora moziépület ragyogó tiszta­ságáról mindössze három takarí­tónő gondoskodik!... A drezdai búcsúreggelihez gyü­lekeztünk. A terem, ünnepélyes hangulatot áraszt; minden teríték mellett egy-egy színes művirág. Rózsaszál, nőnapi köszöntésként. S még egy meglepetés, amely­nek hatása talán a vendéglátók kedveskedésén is túltesz: kékbe­tűs üdvözlő kártya, a Hazafias Népfront Bács-Kiskun megyei Bi­zottságának köszöntője. Nem kü­lönös? Ami odahaza jóleső fi­gyelmesség, itt valósággal meg­ható ... Valami ehhez hasonlót érez­tünk, amikor az állomáson elő­állt különvonatunk, s az idejö- vetkor jól megismert, sárga ter­moszával megpillantottuk a fe­ketét kínáló fiatalembert, az Utasellátó Vállalat dolgozóját. Szegény, alig győzte mérni a pár napig nélkülözött fekete nedűt! Megérkezés Berlinbe, ünnepé­lyes fogadtatás a pályaudvaron. Az NDK- és a berlini nőtanács, a Berlini Városi Tanács képvise­lői köszöntik seregünket. Néhány perccel később pedig autóbuszok­ban elhelyezkedve Berlin utcáin robogunk a szovjet hősök emlék­művéhez, közös sírjaihoz, a Trep- tow-parkba. Gondolatok a hősök kertjében A különvonat politikai vezető­jének, Pankovits Józsefnének az üdvözléskor átnyújtott tulipán­csokorból — akinek jutott belő­le — egy-egy szállal a kezükben ballagnak asszonyaink a parkon át. A hősöknek tisztelgünk, a fa­sizmus legyőzéséért, s a mi sza­badságunkért is életüket áldozó szovjet hősök emlékének. — Szinte fúj elgondolni, hogy itt, Berlinben, a győzelem kü­szöbén ... Idáig eljutottak, meny­nyi borzalmat, szenvedést végig éltek és nem térhettek haza sze­retteikhez ... — sóhajtja halkan mellettem a kecskeméti Marosi Marika. Nehéz legyűrni az elér- zékenyedést. Elhelyezzük koszorúnkat és tu- lipánszálaihkat a győzedelmes hősök emlékművének talapzatára, s a Treptow-park másik oldalán végighaladva, ismét a buszokba szállunk. Zsúfolt a program. Száguldó városnézés. A Brandenburgi ka­pu, a két Berlint elválasztó vá­rosfal ... Aztán gyülekezés a mintegy 300 méteres tv-torony tövében. Majd csoportonkénti beszállás a liftbe, s hat másod­perc alatt felérkezés 203 méter magasba, hogy kitekintsünk a to­ronyból. Csodálatos panoráma! És futás, a szállodába, onnan pedig tovább, a már megismert Treptow-park szomszédságába, Plätterwaldba. Óriási étterem, a nőnapi programunk csúcspontjá­nak színhelye. Távirat otthonról A vendéglátók és vendégek kölcsönös köszöntői, apró aján­dékok cseréje, harsogó, vidám­ságot árasztó, modern zenekar és — rendkívül dús vacsora. Egy-1 szercsak a mikrofonhoz lép és figyelmet kér az IBUSZ különvo. natunkat kísérő főmegbízottja, Bandi bácsi és bejelenti: — Távirat Kecskemétről, a Szerszámgépipari Művektől! Szív­ből köszöntik a nemzetközi nőnap alkalmából az NDK-ban portyázó asszonyaikat, lányaikat, a külön­vonat minden utasát! Szó, ami szó, ez a távirat kü­lön is megszépítette ezt az estét. Vasárnap kirándulás Potsdam- ba. Fáradságról mégsincs szava senkinek. Az elénk tárulkozó tö­mérdek látnivaló inkább frissí- tőleg hat. Főként a Sanssouci kastélyban egyik ámulatból a másikba esünk. Többen önkénte­lenül mondogatják: — Filmekben láttam már ha­sonló termeket, de hogy a való­ságban ilyen káprázatosak, ezt álmodni sem tudtam volna!... A SZIM-es lányok hálája De hadd térjek vissza a nőnapi esthez. Mert a SZIM-ből érkezett távirat ismertetését még egy ese­mény követte. Egy vetélkedő eredményhirdetése. Kiutazáskor ugyanis minden fülke utasai egy- egy kérdőívet kaptak. Rajta Bács- Kiskun megye ismeretére, vala­mint az NDK-ban látottak, hal­lottak megjegyzésére vonatkozó, ellenőrző kérdések. S a győztes — az NDK-ról szóló útikönyv kollektív tulajdonosa — a SZIM- es lányok-asszonyok csapata lett! Csehszlovákián át már a hazai tájak felé robogott különvona­tunk, amikor a kecskeméti nők nótaszótól hangos kocsijában, két egymás melletti fülkében megtaláltam a SZIM tizenkét nő­dolgozóját. íme a hevenyészett névsor: Krasznai Lajosné osz­tályvezető-helyettes, Szabó Ilona műszaki ellenőr, Némedi Ferenc- né meós, Rdcz Dömötörné titkár­nő, Komáromi Zoltánná telexke­zelő, Princz Mária gyártáselő­készítő és Gubényi Istvánná me­ós. Gondolom, nem haragszanak meg érte, hogy kissé megkésve, ezúton gratulálok a csapatnak! S az NDK-beli utazás élménydús napjai után ismét idehaza a kü­lönvonat minden résztvevőjének további helytállást, jó egészséget, és eredményekben gazdag mun­kát kívánok! Perny Irén A ma es a holnap biztonsága Néhány napja ünnepeltük ha­zánk felszabadulásának 30. év­fordulóját és ezt megelőzően fe­jezte be munkáját pártunk XI. kongresszusa. Számos alkalom volt hát arra. hogy mérlegre te­gyük és értékeljük eredményein­ket. meghatározzuk teendőinket. Ezek között méltó helvet foglal el a ma vitatott törvényjavaslat, és az abban foglaltak végrehaj­tása. Az eltelt három évtized során sokat tettünk annak érdekében, hogy a dolgozó emberek igényeit egyre magasabb színvonalon tud­juk kielégíteni. Az új törvény újabb előrelépést jelent az eddi­giekhez képest, de mégsem te­kintjük örökérvényűnek. Amit eddig tettünk, ami eddig történt, arra joggal büszkék va­gyunk. Semmilyen tekintetben nincs szégyenkezésre okunk. Most jutottunk el odáig — és ez nagy vívmány — hogy a következő években a fejlett szocialista tár­sadalom színvonalára emeljük egész népünk szociális és egész­ségügyi helyzetét. Megteremtjük a mainál még nagyobb bizton-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents