Petőfi Népe, 1975. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-10 / 83. szám

1973. április 10. • PETŐFI NÉPE • 3 Megkezdték az öntözést a Tisza alsó szakaszán Elfoglalták állomáshelyüket az úszó fővízkivételi művek az Al- sótisza vidéki Vízügyi Igazgató­ság körzetébe tartozó folyószaka­szokon. Az első teendő a kettős rendeltetésű, tehát a vízelvezető és egyben öntöző csatornaháló­zat átmosása, hogy megtisztítsák a földekről esetleg belekerült vegyszermaradványoktól. Az öntözési idény helyenként már megkezdődött. Csanytelek, Szegvár, Tömörkény térségében a korai szabadföldi primőröket, a káposztaféléket a palántázás után 20—25 milliméter * mester­séges csapadékkal árasztották el. (MTI) Háromszoros kiváló katona Tavaszt ébresztő március 21-én 60—S0 kilométeres széllökések lassították a leszerelő határőröket szállító tehergépkocsikat. A gép­jármű platóján, a padokon, kele- biai határőrök ültek, jókedvűen nótázva. a kiskunhalasi kerület­parancsnokságra utaztak. A laktanyában Fekete József tartalékossal, a határőrség há- ' romszoros kiváló katonájával, Kiskunhalas. Zalka Máté utca 11. szám alatti lakossal beszélget­tünk. Milyen élményekkel' távo­zik a határőrségtől? — A legj óbbakkal — válaszolt a kiváló katona. — Két évvel ez­előtt az egyik dunántúli határőr- laktanyába masíroztam. Az alap- kiképzés után segéd-útlevélkeze- lői szakkikénzésben részesültem. Őszintén szólva az útlevélkeze­lésről akkor halvány fogalmam sem volt. Bár bevonulásom előtt jártam külföldön, a forgalomel­lenőrző ponton dolgozó határőrök munkája viszont egyáltalán nem érdekelt. Az útlevélkezelői tanfo­lyamon a száznál több országban kiadott különböző típusú útiok­mányok. s főleg az útlevelekben írt idegen nyelvű szövegek meg­ismerése és megértése számomra természetesen nem volt könnyű feladat. Ma sem tudom, hogy miért, de a finn útlevelekkel na­gyon lassan barátkoztam, s pe- chemre, abból húztam a vizsgaté­telt is. A tanfolyam végén azon­ban sikerült kiválóan megfelelni a vizsgakövetelményeknek. — A kiképzés után Komárom­ba, majd saját kérésemre, hogy a szüléimhez közelebb legyek, a kelebiai határállomásra helyeztek. A leszerelésemig kutató, biztosító és segédútlevélkezelői poszton dolgoztam. Ez a beosztás valóban érdekes és maradandó élménye­ket nyújtott számomra. Fekete József, a Kiskunhalasi Papíripari Vállalat magasnyomó gépmestere is kiválóan teljesítet­te a katonai követelményeket — szólt közbe Szekeres István őr­mester. aki 18 hónapon át köz­vetlen parancsnoka volt a há­romszoros kiváló katonának. — Pedig a zsúfolt vonatokon, s éj­szaka a gyengén kivilágított fül­kékben nagyon oda kell figyelni az útlevélkezelőnek, hogy hiba­pont nélkül dolgozzon. Fekete ha­tárőr azonban szinte a világ va­lamennyi országából érkező uta­sok okmányait precízen, körül­tekintően ellenőrizte és számtalan laphiányos, lejárt, érvénytelen út­levelet derített fel. dicsérte a szakaszparancsnok a tartalékos határőrt. — A példamutató útle­vélkezelő — folytatta az őrmes­ter — katonaideje alatt vala­mennyi kiképzési ágból jelesre vizsgázott és minden lőgyakorla- tot kiváló eredménnyel hajtott végre. A kelebiai határállomáson dol­gozó parancsnokok egybehangzó véleménye: „Fekete József sze­rény. csendes ember. Bármilyen harcifeladatot kapott, lelkiisme­retesen. példamutatóan hajtotta végrei Szolgálaton kívüli ma­gatartása. viselkedése kulturált, szocialista emberhez méltó. Nem szeretett sokat beszélni, inkább a cselekvés embere volt. Szorgal­mas, eredményes munkájának jó közösséget formáló ereje yolt a szakaszban.” A szolgálatban jeleskedő határ­őr huszonnégy hónap alatt sok dicséretet, eltávozást, jutalom­szabadságot kapott elöljáróitól. A leszerelés napján a kongresszusi versenyben teljesített vállalásáért pedig dicsérő oklevelet és jutal­mat kapott. A háromszoros ki­váló katonára büszkék lehetnek szülei, és a papíripari vállalat dolgozói is. i Gazsó Béla Gambrinus király, a sörfőző inas .aisoMoons m.i. nvnvr ~ lapÄarr ip.pth xIt ■ céh“-,a- középkorban az azor nos mesterséget űző iparosok zárt társasága volt. Hasonló ala­kulatok már az ókori keleti né­pek kasztrendszereiben így a ró­mai császárkorban is létrejöttek. Magyarországon a város és az ipar fejlődésével együtt jelentek meg a céhek, és 1872-ig működ­tek. A céh élén a céhmester állt. A szakmai nevelés szigorú ren­delkezések szerint történt. Kellő tisztelettel kérték Fenségünket... Egy magángyűjtő birtokában van az I. Ferenc császár által 1817. évben kiadott latin nyelvű céh kiváltságlevél, amely bizto­sítja a takácsok, szabók és cser­zővargák jogait. „Mi, Első Fe­renc, Isten különös kegyelméből Ausztria császára, Jeruzsálem, Magyarország, Bajorország apos­toli királya, a Habsburg-ház fe­je stb., stb. * Figyelmébe ajánljuk mindazok­nak, alakét illet, a Jelen levőkkel egybehangzó határozatunkat: hogy a mi hűséges Mestereink, úgy mint: takácsok, szabók, cserzővargák, akik egyesül­tek a Kis-kunságban levő Fülöp- Szállás területén és környékén, szabadalmi jogot élvezzenek, mindazok, akik ott tartózkodnak. Ide, Mihozzánk az említett Kéz­műves Céhek, hogy egyesülésük­ben még nagyobb rend tartassák, beküldték magyar nyelven szer­kesztett szabályzatukat és kellő tisztelettel kérték Fenségünket, hogy mi az említett szabályzatot, vagyis az abban foglaltakat he­lyesnek és törvényesnek ismerjük el. Mi következésképp kérésüket meghallgatva kegyesen Jelen Le­velünkkel mindazokat a jogokat és kiváltságokat, amelyek megil­letik a Céheket, mindet és külön- külön biztosítjuk, jogosnak és hi­telesnek elismerjük és Császári és Királyi pecsétünkkel megerő­sítjük, jóváhagyjuk, és ezt tit­kos pecsétünkkel milyet mint Magyarország Apostoli Királya használunk, stb. Franciscus pmus (I. Ferenc sk.); Koháry Ferenc sk. Fejedelem; Nádasdi Ferenc sk. Kamarás.” Társláda kettős zárral A kávéfőzők, kávéháztulajdo­nosok már a 18. század végén céhbe tömörültek. A/munkaadók és alkalmazottak jogait és kö­telességeit időközönként rendez­ni kellett. Már 1796-ban Pest , város vezetősége kiadott egy úgynevezett „Rendtartást”, amely a kávéháztulajdonosok, bérlők és az alkalmazottak egymáshoz való Viszonyát szabályozta: „Mi, Pest Királyi Szabad Város Polgármestere, Városbírája és Magistrátusának Senátorai ezen­nel tudomásul adják mindenki­nek, különösképpen az itteni összes Polgári Kávéfőző jussok tulajdonosainak, a jussuk árendá- torainak és az összes Szolgasze­mélyzetüknek és pedig követendő miheztartásul és zsinórmértékül.” A rendtartás első pontja előírta, hogy a tulajdonosok saját pénzü­kön kötelesek beszerezni egy ar­ra „alkalmatos Társládát amely kettős zárra járjon. Hogy pedig legyen pénz az esetleges kórságos állapotra jutó Szolgaemberek ápolása költségeire, de még a szűkölködők megsegítésére, to­vábbá a társaság kiadásaira.” Minden körülmények között a csúfnevét... Már abban az időben megkö­vetelték az újonnan belépőtől az előző munkahelyen kapott szol­gálati bizonyítvány felmutatását Erről így szólt a rendelkezés: „Egyetlen egy kávéházi Princi­pális se szegődtessen fel munká­ba olyan Idegenből jövő Legényt — legyen bár az Markör (játék­mester), Tűzilegény, Vendégszol­ga, avagy Háziszolga, aki előbbi életéről Bizonyságlevelet nem hoz magával. Ezenkívül minden Prin­cipálisnak kötelessége, hogy azo­kat a gyanús legényeket feljelent­se a Városi Törvényszéknél. Csak azután szabad az ilyen legényt szolgálatba fogadni, minek utána a Törvény semmi kifogásolni va­lót nem talált a legény előbbi életében, avagy ha Bizonyságle­velet mutat fel. A Legényt ve­zessék akkor a Főelöljáró Uram elé, ki is a Legény családnevét, keresztnevét, de minden körül­mények iközött a csúfnevét, életkorát, szülőhelyét és mester­ségbeli tudományát vezesse be egy külön könyvbe.” Üjabb jogalkotás született az 1820. évben, a Pesti Kávéstársa­ság Legényrendje. A rendtartást a nagyhírű „Tekintetes Nemes Boráros János Űr Magistrátys Senátor és a Társaság Komiszá­ros Ura” hagyta jóvá. Rangjabéli állapotról való megfeledkezés ... A Legényrend is foglalkozott a legények megfelelő magatartá­sával: „Minekutána gyakori ta­pasztalás tétetett arra nézve, hogy sok Kávéslegény vagy az ő szolgálatának ideje alatt, vagy pedig szolgálatából való kiállása után megfeledkezve rangjabéli állapotáról egy és más illetlensé­geket engedett meg magának, fő­leg pedig azt is, hogy egy vala­mely Kávéházba belépve a leg­nagyobb orcátlansággal kalapját fején tartja, és nem ritkán pa­rancsolgató hangot használ, de sőt még gorombáskodást is gya­korol.” „A tobákfüstölés pedig min­denképpen tilalmas úgy a Kávé- házban mint a Szobákban.” A rendelkezések be nem tartása esetén megtorlással, sőt „Áres- tommal” kellett számolni a sze­gény legényeknek... A sörfőzés és az aranyszabadság A szabad királyi városokban, de más nagyobb helységekben is a többi kézműves céhekkel egyen­lő rangú sörfőző céhek működ­tek. Bevilaqua Borsody Béla a Pest-Budai kávéházak (1935) cí­mű munkájában írja, hogy a ser­főző és sermérő jogot bizonyos esetekben az egyes városi pol­gárok is gyakorolhatták, így a jognak ezt a kiterjesztését az egész középkor „aranyos szabad­ságnak” fogta fel ama egyszerű logika alapján, hogy ez a szabad­ság aranyat hozott, ebből szárma­zott az aranyszabadság megjelö­lés. A céh feje az évente válasz­tott főcéhmester volt, mellettük működött az öregek tanácsa. A céhbe belépő inasgyereket (inas­fickót) több évre szerződtették, ezután következett a legalább há­roméves külföldi vándorút. Utá­na ifjúmester lett a legényből, majd mester. A mesterré beke­belezett ifjú mesternek nagy la­komát kellett tartani a meste­rek számára. A városi sörfőzőjogi bérleteket az egyes céhbeli sörfőzőmesterek­kel május elsején kötötték meg, Szent Jakab napján. Egy régi fel­vidéki diáknóta ezt megénekelte: „Ma van Jakab napja, ma iszik a pap, De a szegény diáklegény csak amikor kap...” A múlt századokban a kocs­mák és vendégfogadók cégérébe gyakran volt található a koronás Gambrinus király, aki a legenda szerint álöltözetben maga állt be serfőző inasnak. A valóság vi­szont az, hogy mint Flandria her­cege rakta le a sörfőzés alapjait a mai Belgium területén. A sörfőző céhek is tartottak fenn Legényszállót (Herberg). A vándorló legényt addig látták el élelemmel és lakással, míg ál­láshoz nem jutott. A sörlét a régi időkben nagymé­retű alacsony hűtőkádban hűtöt- ték, kézi erővel kavargatták. Ez az inasok dolga volt, akik körül­járták a léhűtőkádat. Ha nem látták őket, lustálkodtak... Innen származik a léhűtő elnevezés. Kiss Géza—Tarjányi Ferenc ízlésesen, stílusosan Törekvések a városkép összhangjára egy üzlet vagy iroda korszerűsí­tése, a portál újjáalakítása oly­kor sok pénzt felemészthet. A feladat végrehajtása éppen ezért nem megy máról holnapra, bár tapasztalhatjuk, hogy néliol már megkezdődött. (A Szabadság téri könyvesboltot például ezért kellett ideiglenesen áttelepíteni.) Nehézséget okoz, hogy vannak több szintes, főtéri épületek (Széchenyi tér 5., Rákóczi út 26.), amelyek teljes felújításával össz­hangba kell hozni a régi, el­avult portálok kicserélését. Épí­tészetileg is igényesen, a stílusra figyelemmel /kell megoldást talál­ni. Gondolni kell arra is, hogy egy-egy forgalmas helyen levő iroda, vagy intézmény munkáját is ismertesse, tájékoztasson róla a kirakat, egyben a jó értelem­ben vett reklám, propaganda céljait is szolgálva ezzel. Akadnak a városközpontnak olyan részei, amelyek szanálása most már végképp elodazhatat- lan. Ilyen a Nagykőrösi utca egyik üzletsora (a baromfi szak­üzlettől a ktsz üveges részle­géig), amely jórészt elavult, sőt mondhatni életveszélyes épüle­tekben kapott eddig helyet, s amelyek felújítása nem lenne gazdaságos;-“ -i- > ^ Többek ..-/.véleménye, hogy az egyébként közkedvelt, sokak ál- tai látogatott, Rákóczi úti tej­boltot költöztessék megfelelő, tágasabb helyre, s ugyanakkor alakítsanak ki ott a műemlék- épülethez jobban illő, alkalma­sabb profilú üzletet, például könyvesboltot. Kecskemét egyik régi, szép főútvonala, a Rákóczi út a sze­münk láttára fiatalodik, kap az új közművesítés mellett korszerű útfelületet és világítást. Az épü­letek, kereskedelmi egységek összképét tekintve azonban igen sok még a kívánnivaló. Néhány üzlet — így a rádió-szaküzlet — eredetileg más célra épült helyi­ségben árusít, s emiatt külsejét, kirakatait sem sikerült a célra alkalmassá tenni. Több ház föld­szintjére lakásokat, illetve más rendeltetésű intézményeket tele­pítettek korábban, ahelyett, hogy a városképhez, a központi fek­véshez illő üzletsor került volna oda. Sajnos, az 50-es évek lakó­házépítési ^stílusa” ugyancsak nem tette lehetővé itt korszerű üzletnegyed kialakítását. (Ekkor épültek ugyanis áz emeleti lakás­ablakokkal azonos méretű bejá­rati ajtóval, kirakattal biró üz­letek ...) A felsorolt példák is bizonyítják, hogy még hosszabb időre, alapos tervezői és kivite­lezői munkára, számos üzlet helycseréjére van szükség, amíg a Rákóczi út valóban korszerűvé, mutatóssá válik. Korábban kereskedelmi egysé­geket magukban foglaló épüle­teknek az eredeti célra történő visszaállítására is van kezdemé­nyezés. A PIÉRT Hornyik János utcai raktárának kiköltöztetése után például ott — várhatóan jövőre — a Centrum Áruház fiókját nyitják meg. A Szabadság téri nagy vasiiz- let, az átalakítás után. kizárólag a lakosságot szolgálja majd. A közületeket a Szegedi úti. volt gázcseretelep helyén létesítendő vasbolt látja el. A városképet szépítő, az össz­hang megteremtését célzó intéz­kedések tehát megszülettek. És bár sürgetnek, a tények isme­retében mégis kellő türelemmel kell, hogy várjuk a szép szán­dékok végleges ..megtestesülé­sét”. J. T. Valamennyi, városát szerető polgár örömmel észlelni Kecs­kemét változásait, a városkán folyamatos korszerűsödését. Ugyanakkor kritikus szemmel vizsgálja az oda nem illő, disz- szonáns vonásokat. Jártában- keltében mindenkinek bőven van alkalma szemügyre venni a ki­rakatokat, portálokat, s ha nem is éppen szakértő, azért szemébe ötlenek a kezdetleges, stílustalan, fonák jelenségek. (Lapunk ha­sábjain is nemrégiben több cikk foglalkozott ezekkel.) Az illetékesek mindeddig ál­talában csak az utcák, terek némelyikének — főként az ex­ponált helyen levőknek, vagy az épp csak most formálódóknak — a külső képét kísérték figyelem­mel ebből a szempontból. A városi tanács végrehajtó bizottsága most azzal bízta meg kereskedelmi csoportja és műszaki osztálya vezetőit, hogy vizsgálják átfo­góan a városközpont egészét, s tegyenek javaslatot, illetve in­tézkedjenek a hibák felszámolá­sára. Számos, nem lebecsülendő tö­rekvés is tapasztalható már az ízlésformálást, a korszerűséghez való igazodást illetően. Hiszen az Alföld, a Centrum és még né­hány áruház kirakatai hasznosan, jól szolgálják mind az említett kívánalmakat, mind pedig a ve­vők tájékoztatását. A téma egyébként — a szakemberek vé­leménye szerint — korántsem egyszerű, s nem mindig könnyen megoldható a változtatás. Nem is feltétlenül az anyagi lehetősé­gek a meghatározók, bár egy­A különvonat utasai 3. Kötetlen időtöltés A négyszáz megyebeli nő tíz csoportra osztva, eltérő időbe­osztásban, különböző program részese volt. Amikor pedig va­lamennyiünk számára kötetlen időtöltés követkdzett, ki-ki ér­deklődés szerinti célpontokhoz indult sétára. Akadtak, akik a 2400 személyes, könnyűfém-szer­kezetes, csupa üveg kultúrpalo­tát, a lebombázott Drezda rom­jait eltakarító asszonyok tiszte­letére emelt, romeltakarító nő szobrát szemlélték meg tüzete­sen, közelről. A többség számára azonban a kirakat- és üzletnéző séta volt soron. S amikor a ki­sebb-nagyobb csoportok, főleg a magyar szóról felismerve egy­mást találkoztak, kölcsönösen tudakolták: — Merre jártatok, mit látta­tok? Vásároltatok-e valamit? — Én egy csomag kekszet, Ka­ti pedig egy mosdókesztyűt vett, hogy ne jöjjünk ki üres kézzel — magyarázta a kérdezőknek a nagy élelmiszerüzlet előtt egy vidám fiatalasszony. — Inkább csak kíváncsiskodtunk, hogy el­mondhassuk otthon, mi kapható az itteni önkiszolgáló boltban. Van itt tasakolt krumplitól, zöld­ségtől kezdve a süvegcukorig és stoppoló cérnáig bezárólag min­den. Kár, hogy nem tudtam elol­vasni, mi lehet a hosszú polcon sorakozó tengernyi kis zacskó­ban! De mintha ételkonzervből kevesebb és kisebb lenne a vá­laszték is, mint otthon ... A drezdai Centrum Áruház­nak külön vonzása volt. Föld­szintjén jókora edény- és kony­hai felszerelést kínáló részleg, itt is, ott is, a rrti asszonyaink nagy vendéglátó létesítmény épí­tése folyik, a járókelők szünte­len érdeklődésétől kísérve. A fi­gyelem a kevés számú, mindösz- sze öt-hat, sisakosán szorgosko­dó építőnek szól, akik látvá­nyos ügyességgel illesztik össze a daru által a kezük ügyébe szállított házalkatrészeket. Az építkezést körülvevő, alacsony deszkakerítés mellett nem egy ismerős arc. Utitá'rsnőink. Kö­zöttük Zombori Istvánné, a be­ruházási vállalat előadója. — ötletgyűjtés? — Olyasféle — feleli moso­lyogva. — Jó látni ezt a mun­kaütemet, rendet, szervezettsé­get! Ügy nézem, minden szüksé­ges építési anyag a helyszínen sorakozik, ezért az imponáló ütem. S ami külön is megfogott: nem zavarja a városközpont nagy gyalogos forgatagát, in­kább érdekességet, élményt nyújt a járókelőknek ez az építkezés. Nagyon boldog volt, hogy ez a kedves holmija tetszett nekünk — toldotta meg Héncs Imréné, majd ismét Üjszásziné folytat­ta: — Hanem nagyon jó ötletet szereztünk, amelyet érdemes len­ne fontolóra venni otthon. Az intézmény alagsorában a terhes­gondozó kapott helyet, s a cse­csemőoltást is ott végzik. A szomszédos kultúr- és étterem­ben pedig rendszeresek a hang­versenyek, színházi előadások, divatbemutatók. Kedvelt szóra­kozó helye ez a fiataloknak. A szociális otthonbán tehát nin­csenek magukra hagyatva az idős emberek, örülhetnek a kis­babáknak, anyukáknak, felvidul­hatnak a fiatalok között. Hát nem nagyszerű?! Perny Irén (Folytatjuk.) Terhesgondozás — szociális otthonban tanulmányozták elmélyülten a polcokat. S ha valamelyikük fel­fedezett egy-egy ötletes konyhai szerszámot, felcsillanó szemek­kel intette oda a többieket. Jól megnézegették a tárgyakat, s gyorsan megszületett az elhatá­rozás : megvesszük ezt a reszel­ni, szeletelni és nokedlit szaggat­ni tudó, ötletes szerszámot! Minta a szervezésre Szálláshelyünk közelében — tehát a város kellős közepén —, a szálloda-sorhoz kapcsolódóan Szállodánk bejáratában ágas- egyházi asszonyokkal: Űjszászi Imrénéve.l, Sziakó Ferencnével, Henes Imrénével és Gracza Ist- vánnéval találkoztunk össze. Szó­vivőjük Üjszásziné lelkesen új­ságolta : — A mi csoportunk ellátoga­tott a Clara Zetkinről elnevezett szociális otthonba! Az intéz­mény 703 személyes, lakói kö­zött négyszázhárom a nő, de van még szabad hely is. Mindenki­nek saját szobája, aki akarta, saját bútoraival rendezte be. Az épület minden emeletén konyha, tehát főzőcskézhetnek is. A leg­idősebb néni 95 éves, így a 65 esztendős gondnoknő egészen fiatalnak számít... — Az egyik néni szobájában, mert meghívott minket, külön­legesen szép, öreg órát láttunk.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents