Petőfi Népe, 1975. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-07 / 80. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1975. április 7. „Nem mertem hinni, hogy jobb lesz majd egyszer” Ha Kecskemétről a fővárosba igyekszünk, nem messze a város határától megláthatjuk Tercsi Lajos tanyáját. Ott él évek óta a Kossuth Tsz állatgondozója, népes családjával. Tercsiné tizenkét egészséges gyermeket hozott a világra: vasgyúrókat, akik eddig orvost csak a kötelező oltások alkalmával láttak A napokban eddigi életük egyik legcsodálatosabb napját élték át; bevezették hozzájuk a villanyt: sutba vághatták a petróleumlámpákat. Akkora az örömük, alig fér el a tágas tanyában. □ □ □ Csak fúj. csak fúj a március végi. szél. Száll a homokfelhő, beletapad a szemekbe; fülekbe; jut belőle még a nyakába, szájpadlására is annak, aki nem igyekszik befelé gyorsan a házba. Igenám. de akinek ott a malac, a csirke, a házőrző kutya, meg akinek ott a napi apró-cseprő tennivaló, az nem bújhat be a sublót mellé, nem menekülhet a doromboló, szénfűtésű cserépkályha oldalához. Az csak megy a dolga után; mit törődik a szemet vakító, arcbőrt szúrkáló szálló homokkal! Mint az ötven- hét éves Tercsi Lajos. Ám aztán — ha már ezek a városi vendégek ide vetődtek — mégiscsak jut egy kicsinyke idő a beszélgetésre. □ □ □ — Nem látszik annyi idősnek — mondom a házigazdának. És - viccesen hozzáteszem: — Biztosan nagyon jó sora volt; nenh igaz? — Nekem aztán jó! Felnevet; Nekem az volt! Abban a „szerencsében” részesültem, hogy tizenhárom esztendős koromra cseléd lehettem Kilencen voltunk testvérek. Dolgoznom kellett a megélhetés miatt. — Nehéz volt? — kérdezem most már komolyra fordítva a szót — Ne higgye, hogy panaszkodni fogok. Mint másnak, a magamfajtának. Szegények voltunk; azzal együtt járt a cselédeskedés, a sok és nehéz munka. — Persze, ez nem azt jelenti, hogy visszasírja? • „Van hat malacunk.” t Jobbra: „Mindig van mit csinálni.” — Azt aztán nem! Van fedél a fejünk felett; egy évben négy disznót is leölünk. Kerül mindig elég falat az asztalra. A szövetkezetben megbecsülnek. Egészség van. Békesség is köztünk. Mi kilencen voltunk testvérek, s ebből hat kicsi korában a más cselédje lett. A kecskeméti Talfájá- ban laktunk egy apró lakásban. Ha belegondolok, látja, sanyarú élet volt az. ott egye meg a... Én mindig istállóban aludtam. Apám könnyelmű volt, nem gondolt velünk eléggé. De édesanyám gondoskodott rólunk. — Hogyan emlékszik vissza azokra az időkre? Mi volt a legrosszabb? — A nagyon hideg telek. Amilyen például harminckilencben volt. Agyonfagyott az ember. A meleg szoba az egész világot jelentette nekünk. □ □ □ Két szoba között van a konyha: Mindenütt tisztaság, látszik a gondos kéz nyoma. A falvédőn, a szöveg: „Valamikor néked küldtem”. Vázában s a falakon művirág. Tükör, kis ablak, rajta színes függöny, kimosva, kivasalva. Az ágvon égetett cserépből gólya. A háziasszonnyal beszél- ugeiünktas Y Y'v ;ü — öten voltunk testvérek — mondja —. élnek mindnyájan. Az egyik húgom szakadt csak tőlünk messzire. Szentesen lakik. A többiek a környéken. — Ugyancsak cseléd volt annak ideién? — Nem. az nem voltam; de annál többször libapásztor, meg ilyesmi. Napszámba is sokat jártam. Amikor jöttek sorban a gyerekek, akkor is. Kapáltam kint a földön, vagy arattunk, krumplit szedtünk Mindig az utolsó napokig dolgoztam, ''mint a férfiak, mikor a terhemet hordtam. Volt. hogy a kéve mellől vittek el. hogy a következőt megszüljem. Hajnalban keltünk. Az iskolás gyerekek is korán dolgoztak; csak aztán indulhattak el az iskolába. Délben hazasiettem, főzni. Tisztába tettem a kisebbeket, mindennel elláttam őket, aztán mentem vissza a földre. Huszonkét éve. amióta a tsz-ben vagyunk, sokkal jobb. Különösen mostanában. Nézzen körül: megvan mindenünk Elboldogulunk; a gyerekeket, sikerült szépen felnevelni. Mind elvégezte vagy elvégzi a nvolc általánost. Ha már nekünk nem lehetett, legalább nekik meglegyen, boldoguljanak, haladjanak. — Gyakran elfárad? — 'Öizony. el. (frankói* leütök és elgondolkozom; milyen is volt régen, és mi. hogyan van mostanában. A villany, az nagyon jó, elhiheti. — Mit jelent az életükben a villanv? — Vehetek mosógépet; lehet nekünk is tévénk. A gyerekek jobban tudnák tanulni. Egyszóval sokát, nagypn sokat jelent. □ □ □ Bemutatják a gyerekeket. Akik épp itthon vannak, azokat személyesen is. a többieket fényképről és szavakkal. Sorrendben így jöttek a világra: Tibor, Borbála, Lajos, Mihály, Ilona, Imre, Laci, Péter, Irén, Mária, Erzsébet, Judit. Mihály két évig katona volt. most szerelt le. Irén szakácsnőnek készül. Hatéves korától dolgozott a határban; azt mondja, ezután könnyebb lesz majd neki. Mária és Erzsébet fodrász akar lenni: Judit tanítónő. Tibor már a saiát életét éli; az apja háza mellé építette fel az övét. Van egv kislánya. Borbála a Törekvés Tsz-ben dolgozik, Lajos hegesztő a Fémmunkásban. Ilonának két gyermeke van. Laci lakatos, s a nénjééknél lakik, bent Kecskeméten. Négy JeánVj és három fiú van itthon még a szüleinél Valamennyi gyermekükre vonatkozik, amit az apa mond róluk: — Jók voltak mindig, szófogadók, segítettek a munkában. n n □ Tercsi Lajos mint állatgondozó három és fél ezer forintot keres havonta. Mellette jószágot tartanak. kapnak ezer forintnál több családi pótlékot. Segíti őket szerényen a tsz is: tavaly például eljöttek a vezetők, meglátogatták őket. és hoztak magukkal ezer forintot is ajándékba. Nagyon örültek neki; hogyne, hisz keil a pénz a sok ..ételpusztítónak’'. Nehéz sorsat volt sokáig a Ter- csi-házaspárnak. Most megérdemelten élvezik azt a békés nyugalmat, amiben részük lehet idősebb korukra. Varga Mihály • Erzsiké is több kedvvel végzi vállalt feladatát. • Mária és a kicsik szívesebben készülnek a másnapi iskolai órákra. Nagyobb örömmel veszik kézbe a könyvel. füzetet, amióta ég a villany náluk is. IPásztor Zoltán felvételei.) Az ellenőrzés útvesztői II. Belső ellenőrzés Említettük, hogy a NEB huszonkilenc különféle egység — tsz-ek, ÁFÉSZ-ek, tanácsi vállalatok, tsz-szövetségek — munkáját vizsgálta meg a belső ellenőrzés szempontjából. Általános megállapítás, hogy a szövetkezeti belső ellenőrzés egyre inkább képessé válik a feladatok ellátására. Előrelépés történt az ellenőrzési szervezet, a módszerek fejlesztésében. Néhány szövetkezetnél azonban ez mégsem tapasztalható. Vannak olyan tsz-ek. ÁFÉSZ-ek ahol az elnök szemlélete, magatartása határozza meg az ellenőrzés működését. hatékonyságát. Az ellenőrzés fejlődése a tanácsi vállalatoknál eredményesebb, ahol az ilven feladatok elvégzésére osztály, vagy csoport működik. A vezetés nem igényli Gondoliuk el: ha a népi ellenőrök azt állapítják meg, hogy a vizsgált 15 tsz-nél mindössze öt függetlenített ellenőr van, ugyanakkor — amint fentebb írtuk — nagy fejlődésről beszélhetünk; milyen lehetett korábban? De még így is lemarad az ellenőrzésben dolgozók szakmai képzettsége, az tVlenőrzés szervezeti rendszere a termelés szerkezeti, technológiai, technikai, valamint az ügyvitel fejlettségétől. Ennek a lemaradásnak egyik igen fontos oka, hogy a vezetés „nem igényli” a hatékony, közgazdaságilag elemző ellenőrzést. Más kérdés, hogy ilvenre aligha lennének képesek. hiszen például a bajai járás 24 termelőszövetkezetében működő ellenőrző bizottsági elnökök 37 százaléka, a tagoknak pedig 48 százaléka még a nyolc általános iskolai végzettséggel sem rendelkezik. Felsőfokú végzettsége az elnökök 4.2 százalékának. a tagok közül pedig mindössze 0.9 százalékának van. Lehet-e ilven körülmények között hatékony ellenőrzésről, elemző munkáról beszélni? Ha van is munka, az csupán részfeladatokra terjedhet ki Nem ad okot a bizakodásra az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetek ellenőrzési apparátusának szakmai felkészültsége. gyakorlati képzettsége sem. Az ellenőrök 40 százaléka minimális képzettséggel rendelkezik, 12 százalékának pedig egyáltalán nincs képzettsége ehhez. Húsz százalékuknak nincs kereskedelmi gyakorlata. A NEB által vizsgált e°ységeif döntő többsége készít éves munkatervet, amelyekben a feladatok meghatározása részfeladatok ellenőrzésére, cél- vizsgálatokra terjed ki. Tervezik az egész gazdálkodó egységet átfogó ellenőrzést is. de ezeket nem hajtják végre Lehet-e alapos munkát várni ? Itt is találkozunk azzal a megfogalmazással. amelvet a termelőszövetkezetek esetében írtak le a népi ellenőrök: „A szövetkezetek vezetőinek egy része nem látja szükségesnek az operatív vezetést segítő ellenőrzési rendszer kiépítését, s ebből adódóan nem is érez felelősséget annak elmaradása miatt...” E szemlélet mögött a szűk látókör, az egészségtelen szemlélet húzódik meg, úgy vélik, az ilven vezetők, hogy az ellenőrök mindenáron hibákat akarnak találni. Az ilyen szemlélettel vezetett ÁFÉSZ-ek- nél aztán érthető, ha vannak hibák és azokat a külső ellenőrzés feltária. Újra és úira előbukkan azonban a* a kétség, hogy lehet-e alapos, részletes és mélyen elemző, az összefüggéseket is feltáró ellenőri munkát várni, igényelni az alacsony iskolai végzettségű, gyakorlattal alig-alig rendelkező emberektől? Különösen akkor, ha képzésüket a tsz. vagy az ÁFÉSZ elnöke nem is tartia fontosnak, sőt feleslegesnek ítéli munkájukat, kukacoskodást, szőrszálha- sogatást emleget, ha netán valamire felhívják a figyelmet. Elmarad a felelősségrevonás Lehetőségeit tekintve jobb a helyzet a kereskedelmi szerveknél. ahol a belső ellenőrzést hálózati ellenőrzésnek nevezik. Ügyelnek a kereskedelmi munka értékelésére, a fogyasztói érdekvédelemre! a vagyoni helyzet vizsgálatára. Sajnos, a gazdálkodási eredmények vizsgálata már elmarad, s nem elég hatékony a megelőző munka sem. Például a Bács-Kiskun megvei Vendéglátó Vállalatnál 1973-ban 122 esetben állapítottak meg vásárlói károsí tást., de csak az esetek 28 százalékában volt személyi felelősségrevonás. A BIK-nél 1973-ban és 1974 első felében 39 esetben állapítottak meg fogyasztói károsítást, de az eseteknek csupán 7,6 százalékában történt személyi felelősségrevonás. Szabálysértési eljárást nem kezdeményeztek. Mindkét vállalatnál az ellenőrzési osztályvezetők feladata . a vizsgálati megállapítások összefoglalása és az intézkedés. Ezek erősen elhúzódnak, nemegyszer több hónapos késedelemmel intézkednek az ügvekben. Bizonyá ra olyan tényezők is közrejátszanak ebben, mint az. hogy az egyik vállalatnál az ellenőrzési osztály vezetője mindössze hat elemi! végzett, a másiknál pedig nyolc általánost. Ez azért — enyhén szólva — nagyon kevés. Gál Sándor (Folytatjuk.) SZILVAS! LAJOS Appassionato. (104.) Ez a lány minden percében arra gondol, hogy örömet szerezzen nekem. Felvette egyetlen magával mentett hálóingét, ezt a hímzett selymet — „ ... a nászéjszakámra csinálták...” és itt áll előttem, tenyerén teszi elém szerelmét, lefejtve magáról a felnőtt lány tartózkodó, hűvös komolyságálcáját, megmutatja magát gyermeki valójában, naiv makulátlanságában. Egész önmagát adja, testét, lelkét nekem, aki semmit sem adhatok érte... Szúr a szívem, úgy dobog. Nagyon. nagyon szép ... Elfúl a lélegzete, ahogy közeledem hozzá. A selymen át tapintom, hogy meg-megremeg a csókoktól forró teste. Nagy-nagy súlyt érzek magamon, mintha egy láthatatlan, megfoghatatlan erő préselne össze, hogy agyonnyomjon, szét- jjorlasszon. Ügy szeretnék megkönnyebbülni! Sírni kellene, kisírni magamból mindent, ami elnehezít... Én májr nem tudok sírni. Nekem már sohasem adatik a sírás megkönnyebbülétse, a megnyugtató tisztaság, ami a megváltó, minden rosszat kilúgozó zokogást követi... Miért nem lehet már nekem semmiben sem örömöm? Miért nem örülhetek Olga szerelmének mindenről elfeledkezve? Mintha hideg rázna... összekoccannak fogaink ... Lassan kibontakozik az ölelésemből. Kigombolja nyakamon a zubbonyt. Lassú mozdulatokkal kinyitja a többi gombot is. Leveti rólam. Hagyom. Látom a szemén, hogy anyai ösztöneit éli ki, amint így játszik velem. Elfújja a lámpát. Akkora a csönd, hogy hallom csuklómon az órám halk ketyegését, Elaludt? Nem is lén legzik. összerezzenek, mintha megriasztottak volna. Megmozdí- lom feje alatt a karom. Megkönnyebbülök. amikor alig hallhatóan Iclsóhajt: — Azt hittem, elaludtál... Mire gondolsz? — Nem tudom... Temelletted még a gondolataimtól is meg tudok szabadulni. Kékszemű... — Igazán? Te tudsz úgy is lenni, hogy semmire se gondolsz? — Igen. — Furcsa... Én. mindig gondolok valamire... — Most mire gondolsz? — Találd ki... — incselkedik. — Ahhoz csak Szőj ka ért, hogy kitalálja mások gondolatait. — Akkor most megsúgom neked ... — Puha ajka a fülemhez ér, úgy súgja: — Fiút akarok tőled... És mozdulatlanságából érzem, hogy megtelt várakozással. Megszorítja a torkom a gondolat; ha igazán ... Rekedt a hangom, amint megszólalok: — Arra ... arra még sohasem gondoltál, mikor veszlek feleségül ? — Hát nem érzel a feleségednek? — Meglepettség vibrál a szavaiban. Kínlódok. Rosszabb, mint bármilyen fizikai fájdalom. Valami ott belül fáj. Anyámtól kérdeztem egyszer, kicsi koromban, hogy hol a szívem. Azt mondta: majd megtudod, ha fáj... Most nem a szívem fáj. Valami más, a szívnél is érzékenyebb ... Nem tudok mit szólni. Nem találom a kifejezést, azt a szerencsés mondatot, amivel kJ engesztelhetném pillanatnyi csalódásáért. Magamhoz húzom. Uj- jaim dús hajába kószálnak. Nyomott ez a hallgatás. Egy gyöngéd szó kellene. .. — Mit mondtál egyszer a szememről ? ... Azt még soha senki nem mondta senkinek, csak te énnekem... Belelehelem a hajába: — Gyöngyház... Mozdulatanul hallgat, mintha hagyná, hadd járja át a szó. Egy szó... A kegyes csalás egyik eszköze. Vajon mi mindent gondol hozzá ehhez a szóhoz? Gyöngyház... Végtelen tenger teremtette kagyló, amely ismeretlen idők óta hányódik az örökké hullámzó vízen, hogy egyszer megnyíljék, éjs valakinek szeme elé tárja kincsét, a gyöngyöt, s önmaga szépségét, egymásba mosódó színeit, amelyek törik a fényt, magukba isszák a nap ragyogását. .. emberkézzel nem festhető, ecsettel és festékkel nem hamisítható ... — Gyöngyház a szemem ... — súgja maga elé gyerekes-játékos örömmel. — Szereted a szemem? Ne felelj, csak szeresd... És nagyon szeress engem is. Engem nagyon kell szeretni. Érzed, ugye? — Érzem, kedves .. — Mondd, mit látsz a sötétben? Nézz bele és mondd el, mit látsz? Aztán én is elmondom. Nos? Semmit sem látok. Ha belemeresztem a szemem, fáj. Égni kezd. Mit mondjak: mit látok? Bár ne kényszerítene bele újabb és újabb jóttfc hazugságokba... — Téged látlak, kedves... Mindig, mindenütt téged látlak ... örül ennek is, akár a gye- x-ekek. Azért pajzánkodik: — No ne mondd... Talán még a pohárban is engem látsz, amikor tele van pálinkával? Elmosolyodom. — És ha abban is téged látlak? Nevet. — Az is jó. Annyival is jobban szeretsz, amennyire a pálinkát szereted... És ha a tükörbe nézel, ott kit látsz? — Valakit — próbálok találékony lenni —, valakit, aki téged szeret... Hirtelen fölül. — Olyan jó veled, mint soha sehol... Végtelenségig tudnék beszélgetni veled ilyen mindenféléről ... — Egyféléről beszélgetünk, kedves ... Mindig ugyanarról... — Nono! Csak nem untad meg? Átfogom lágy hajlatú derekát. Fölém hajol, de megtámasz- Kodik a vállamban, s nem engedi, hogy megcsókoljam. Szinte hang nélkül leheli felém: — Volt egyszer egy király, annak meg egy fia. Egyszer az a fiú fölült egy autóra, és elindult világgá. Hát ahogy megy, mendegél azon az autón elérkezik egy nagy pusztaságba. A pusztaság közepén meg volt egy kastély. Nagyon éhes volt a királyfi, meg nagyon fázott is, mert már hideg ősz volt, hát igencsak megörült, ahogy meglátta azt a kastélyt. Csak attól félt, nehogy a gonosz boszorkány birodalmához tartozzék az a ház. Félt is egy kicsit, amint belépett. De lám, csodák-csodá- ja, kit talált a kastélyban? Muszáj megcsókolnom. Magamhoz ölelném, de nem engedi. Nicsak, mennyi erő szorult belé! — Türelem, türelem! — szorítja számra a mutatóujját. — Még nincs vége a mesének... Ott talált a kastélyban ... — Egy csodaszép királyleányt, akit ott rabságban tartottak, és aki el akar szökni onnan... — folytatom ugyanolyan hangon a mesét, ahogy ő mondta eddig. — Ügy van... — hallom a hangján, hogy mosolyog. — Bizony, sokszor, sokszor el akart szökni az a szőke királylány, de sohase tudott összeszedni elég bátorságot ahhoz, hogy kereket oldjon. Mit tehetett szomorúságában: muzsikált, muzsikált, belemuzsikálta minden álmát, vágyát á melódiákba ... Ugye, szépen tudok mesélni? — Nagyon szépen, kedves .. — A kisfiamnak ezt a mesét mondom majd el. Sokszor elmondom, de nem árulom el. ki volt az a királyfi, és ki volt az a királylány... ’Hadd higgye, hogy igazán mese. Jó lesz?' — Nagyon jó. (Folytatjuk.)
