Petőfi Népe, 1975. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-26 / 97. szám
A KORSZERŰ GAZDÁLKODÁS ÚTJÁN A jó gazda mindig azon szorgoskodott, hogy szántóföldjéből, rét-legelőjéből, homokjából az elérhető legtöbb hasznot mondhassa magáénak. A földdel foglalkozóknak ez az alapállása általános érvényű, vonatkozik a kisebb és nagyobb gazdaságra egyaránt. Valaha egy kisbirtokos, ha nem is tudatosan, de fizikai erejének végsőkig feszítése mellett, egy kissé üzemgazdász is volt, hiszen el kellett döntenie, hogy megélhetésének és a termelés folyamatosságának biztosítására mivel foglalkozzék elsősorban. De azt is, hogy a rendelkezésére álló eszközöket és feltételeket még mi mindenre tudja igénybe venni. Termelt kenyérmagvakat, takarmányt önmagának, de a piacnak is. Tenyérnyi szőlőjében sűrűn ültette a szőlőnövényt, de gyümölcsfát is gyökereztetett, hogy tavasztól szüretig legyen miből pénzelnie. Tanyakörnyéki gyepén, vagy a legelőtársaság füvén szarvasmarhát tartott, hogy minél olcsóbban meglegyen a tej haszon, az eladható borjú vagy vágóállat. A kisüzem azonban nem hághatta át korlátáit. A szocialista mezőgazdasági nagyüzem uralkodó hazánkban másfél évtizede. Közülük is a még régebben létrejött állami gazdaságok, amelyek a mezőgazdasági termesztői munka fejlődésének és merészen optimista távlatának mindig az útmutatói voltak. A kisárutermelő ösztönös közgazdasági szemlélődése a nagyüzemben tudatossá vált. Az * üzem léte, az erőteljes és állandó jellegű progresszió folyamatos biztosítása, az országon belüli és a határainkon túlra is eljutó hírnév erősítette a tudatos köz- gazdasági tevékenységet, a gazdaságok adottságainak tudományos alapozottságú, elemző ténykedését. Ennek az egyre inkább tért hódító,és a gazdálkodás minden elemébe behatoló szemlélődésnek amázísa: egy-egy gazdaság természet adta mivolta, a rendelkezésre álló eszközök ezzel való együttes kezelése, s a munkaerő szakmai alkalmassága. Ezek késztetnek arra a megfontolásra: miként lehet egyre többet és jobbat tenni annak a népgazdaságnak az asztalára, amelyből egyelőre mindenki munkája szerint — beváltva a költői jóslatot — egyaránt vehet. Az Izsáki Állami Gazdaság közismert Bács-Kiskun közvéleménye előtt. Isemcsak szakmai körökben tudnak gazdálkodásának hasznosságáról, hanem ország-megyeszerte dicsérik borait, pezsgőjét, gyümölcsét. Tudják róla, hogy utat tört a nagyüzemi szőlőtermesztés kialakításában, a gépesítés feltételeinek megteremtésében. Tehát alapvetően kertészeti jellegű gazdálkodásáról közismert, amire predesztinálja Izsák és környékének nagy múltú szőlő- és gyümölcstermesztési kultúrája. A gazdaság ezt a karakterét továbbra is megtartja, s átörökíti a jövő számára, lépést tartva a kertészet nagyüzemi jellegű modernizációjával. A gazdagodás egyik forrása az Izsáki Állami Gazdaságban Adottság: rét, legelő A gazdaságnak azonban van egy másfajta adottsága is, amely az utóbbi időben előtérbe került a hasznosítás szempontjából. Miről van szó? Izsák, Fülöpszállás, Szabadszállás, Páhi, Orgovány és Fü- löpháza határában 2000 hektár, 60—70 százalékban gyenge minőségű -on olyan : Tét-legelővel rendelkezik, amely ígéretes lehetőségeket kínál a ; a szarvasmarhá^tenyésztés szempontjából. Köztudott hogy ezen . a vidéken a régmúltban is szarvasmarhacsordák legelték a jóízű fűvet, a szarvasmarha beillett az alföldi, a Duna—Tisza közi tájba olyannyira, hogy költemények örökítették meg jelenlétét és nagyhírű múltbéli művészek vásznaikon tették a még faárnyékkal sem rendelkező, melegtől tikkadó, kietlennek tűnő magyar táj főszereplőjévé. A rét és legelő jelentősége mindig nagymértékű volt a tájnak múltjában. Bár területe a gyepek-legelők feltörése után jelentősen csökkent, mégis 1935-ben á Duna—Tiszá . közén Bugac, . Kiskunhalas és Kunszentmiklós környékén meghaladta az összterület 30 százalékát. Tehát nem kis mértékben ez indokolja, hogy a tenyésztett állatfajok közül legszervesebben a szarvasmarha illeszkedik a mező- gazdasági üzembe. A szarvasmarhát gazdaságosan csak a tömegtakarmany-termő helyeken, vagy azok közelében lehet tartani. A termőhely melletti közelségben való tartás mellett szól még az is,- hogy a gazdasági hulladékot és a mezőgazdasági ipar melléktermékeit, például a cukorrépa-koronát, répaszeletet hatékonyan a szarvasmarha értékesíti. Ez az oka annak, hogy az európai kapitalista országok, amelyben a népesség számához viszonyítva kevés a mezőgazdasági terület, saját termelésből származó marhahússal nem tudják ellátni a lakosságot. Ezeken a piacokon a felesleggel rendelkező európai országoknak tulajdonképpen nincs is versenytársuk. Még a nagy marhafelesleggel rendelkező tengerentúli országok sem képesek erre, mert a sózott, vagy fagyasztott hús nem felel mej? az európai igényeknek. Az élőmarha tengeri szállítása pedig drága, és olcsón egyelőre megoldhatatlan, hiszen a szállított állatok súlyának többszörösét kitevő takarmányt és vizet is kell az élő állatokkal együtt szállítani. Más kérdés, hogy különböző nyugat-európai piaci manőverezések folytán a magyar szarvasmarhát elsősorban befogadó Olaszország kapui átmenetileg bezárultak. De ez nem állhat a szarvasmarha-termelés továbbfejlesztésének útjában, hiszen máris jó piac a Szovjetunió és az újabb értékesítési területek bekapcsolódása, például Libanon, ahová az Izsáki Állami Gazdaság legutóbbi szarvasmarha-exportja is irányult. A gazdaság vezetőit alaposan és hosszasan elgondolkodtatta a kormány által meghirdetett, az ország és a gazdaság javát egyaránt szolgáló szarvasmarha-tenyésztési program. Az elgondolkodás, a sokszoros töprengés, beható vita döntéshez jutott. Ez a döntés teljes összhangban van a kormány idevonatkozó programjával és a legutóbbi idők politikai fórumainak döntéseivel. A megyei pártértekezlet beszámolója megjegyezte, hogy az elmúlt években mérsékeltebb volt a vágómarha növekedése, és az állattenyésztő munka javítására hívta fel a figyelmet. Határozatban mondta ki, hogy növelni kell a hozamokat, elsősorban a hústermelést, hogy javuljon a tenyésztői munka és gyorsuljon a szakosodás. A XL pártkongresszus ís megjegyezte, hogy a szarvasmarha-tenyésztési program hatására ismét nő az állatállomány és határozatiig tette kötelezővé, hogy „az állattenyésztésben növeljük a hústermelést”. A gazdaság a következőképpen határozta meg adottságát a szarvasmarha-tenyésztés szempontjából: a mostoha körülmények hasznosítása, a beruházási lehetőségek korlátozottságának figyelembevétele, a közgazdasági ösztönzők hajtóerejének igénybevétele. Mindennel számolva elhatározták az üzem szarvasmarhaprogramját amely összhangban van a helyi adottságokkal, a népgazdaság hústermelésnövekedési igényeivel, a termék bel- és külföldi piacképességéveL A döntéskor egy 400 darabból álló magyartarka-állomány birtokában voltak, amelynek a hasznosítási feladata elsősorban a tejtermelés volt. Az átlagosan 3 ezer litert adó állomány azonban nem nagyon vastagította a gazdaság pénztárcáját. 1972-ben tehát határozni kellett, vagy a tejtermelés, vagy pedig a legelőadottságokkal, a hústermelés kerüljön előtérbe. A döntés bölcsessége abban van, hogy tulajdonképpen mindkettő melléit foglaltak állást, mégpedig olyképpen, hogy a tejtermelést mintegy 200 tehénnel fenn kell tartani mindaddig, amíg erre a népgazdaságnak feltétlenül szüksége van. Sőt, a fejési átlagot is növelni szükséges, aminek jelenlegi eredménye átlagosan 3500 liter. Ugyanakkor létre kell hozni a szakosított húsmarhatermelő ágazatot is, olyan máretűre fejlesztve azt, amely maximálisan él a rendelkezésre álló legelő eltartóképességével. Ez a számszerű gyarapítás az országos állomány növekedését is szolgálja, Döntés: húsmarhatermelés amire nagy szükség van hiszen szarvasmarha-állományunk 1967 tavaszán valamivel több mint kétmillió volt, 140 ezerrel több, mint 1938-ban, de 350 ezerrel kevesebb, mint a második világháborúban, 1942-ben, és csaknem 140 ezerrel kisebb, mint öt évtizeddel előbb, 1911-ben. 1945-ben országosan a szarvasmarha-állománynak nagyjából 55 százaléka maradt meg, az 1935-ös állományhoz viszonyítva. Még nagyobb a veszteség, ha figyeletnhe- vesszük.,azt„a körülményt is, hogy ,1935 után növekedett a.szarvasmarhalélsz£rp <$s 1942-ben körülbelül .30 százalékkal volt nagyobb mint 1935-ben. A Duna—Tisza köze. tenyésztése azonban 1957-ig sem mennyiségi, sem minőségi tekintetben nem érte el az 1935-ös színvonalat, amihez jelentősen hozzájárult az ötvenes években a termelési kedv csökkenése, a gazdasági bizonytalanság növekedése, s a szűk takarmánybázis. Rossz volt a rétek, legelők minősége, azok inkább „járások”, mint legelők voltak. A szarvasmarha hústermelésre való szakosodáskor a gazdaságnak számolni kellett a rnagyartarka adottságaival, a rendelkezésre álló legelők minőségével, illetve azokkal a szükséges intézkedésekkel, amelyek azok javítását tűzték ki célul. A magyartarka fajtajellegében nagyjából egyöntetű, de belső értékmérő tulajdonságaiban sok a fokozott igényeket ki nem elégítő egyed. Növekedési készsége is a szükségesnél valamivel kisebb. Tehát az igényes magyartarka-állományt a szükséges húshasznosítás irányában csak erős szelekcióval és több generáción keresztül lehet legelőtartásra átalakítani, amit már borjúkorban el kell kezdeni exten- zivebb körülmények közötti neveléssel, a legeltetéshez és a szabad tartáshoz való hozzászoktatással. Ezt a helyzetet ismerve, szükséges volt egy másik fajta figyelembevétele, amely jól hasznosítja a szélsőséges extenzív viszonyokkal rendelkező gazdaságok alacsonyabb színvonalú lehetőségeit is. Ehhez az amerikai származású hereford fajtát (a gazdaságnak ebből 250 darab van) és keresztezéseit részesítették előnyben, ami már a kezdet kezdetén figyelemre méltó eredményeket mutat. Az egyhasznú húsmarha tartásának hazánkban, így a gazdaságokban sincsenek hagyományai. Mindez még az útkeresés stádiumában van, amely nagyüzemi méretekben és jövedelmezően szándékozik megoldani a fejés nélküli húsmarhatai tást. • Hereford X Magyar Tarka F—1 állomány. Ebben az évben első ízben értékesítettek keresztezett anyagot, amely 95 százalékban első osztályú minőséget adott. Ezek átadott átlagsúlya 555 kilogramm volt. A keresztezett állománynál számolni lehet azzal, hogy gazdaságosan olyan mértékben nem hizlalhatok, mipt a magyartarkav' Valószínű, hogy majd több éves átlag tapasztalatai alapján 500 kilogrammos átlagsúllyal kell számolni. Az elmúlt évben az tmlílett összesített eredménye folytán, jó eredményeket mülatoti a slarvasmarha-ágazat, hiszen a hústehénnél átlagosan 2 ezer forint volt a tiszta nyereség. Tehát a szarvasmarha-program megvalósítása lehetővé teszi a népgazdaság nagyon időszerű igényét, a takarékosság kielégítését is, amely többek között a feleslegessé vált importfehérje szempontjából is lényeges Gazdasági takarmánnyal a hizlalás havonkénti 35 kilogrammos átlagos súlygyarapodást biztosít. Az extenzív, de nagy eredményeket mutató és még nagyobbakat ígérő szarvasmarhatartás jelentős munkaerőgondokat is áthidal, és ezzel növeli a termelékenységet. A gazdaságban 250 szarvasmarhával egy lóhátra ültetett gondozó foglalkozik, ami lehetővé tette, hogy a meglevő 1300-as állományt — mindenkit beleszámítva — húsz fő látja el. S nagyon érdekes, hogy amíg a szarvasmarhával foglalkozók régebben az állattól várták, hogy az legyen kövér és tiszta, most az érvényesül, hogy az állat ne legyen kövér és ápolásával szinte egyáltalán nem kell foglalkozni. Nem volt zökkenőmentes ez a szemléletváltozás, de az emberek, gondozók végül is megértették, hogy gazdálkodás számára az ilyen esztétika nagyon drága. A megértésben és a további munkában különösen kitűnt a 2-es kerület háromszoros szocialista brigádja, amelynek vezetője Glóviák József mezőgazdasági mérnök. De Börönte István, Jász Mihály és Krémer József is fémjelezték nevükkel a brigád újítani mindig kész becsületét. Az extenzív tartásnál nagyon nagy jelentősége van az állategészségügynek de nem elsősorban az egyedi kezelés, hanem a prevenció szempontjából. És bár a jelentős marhaállománnyal egyetlen állatorvos foglalkozik, mégis a több mint ezer szarvasmarha már tiz éve brucella- és négy éve tbc-mentes. Miért terelődött a figyelem az amerikai hereford fajtára? A hereford világszerte elismert húsmarhafajta hiszen a világ marhahústermelésének ötven százalékát ez a fajta adja. Hústermelése kiváló, jó az akklimatizálódó képessége, és igénytelen. Hő- és hidegtűrő képessége lehetővé teszi a téli és nyári időszakban egyaránt a legelőn tartózkodást. Éppen ezért tartásához semmiféle beruházásra nincs szükség. A tartástechnológiában kiemelkedő szerepe van annak, hogy a szénát nem kell betakarítani, a száraz füvet még téli időszakban is egészen a tövig, szinte borotvasimára legelik. Érdekes, hogy ebben az évben január 15-ig a legelőn tartózkodtak. Télen is minimális takarmánykiegészítésre van szükség, amit részben cukorrépafejként a gazdaság 200 hektáros cukorrépatermő területe biztosít. A termelés egyetlen fázisában sem igényel épületet, csupán karámszerű kerítést, amely a gazdaság legelőin már több mint 60 kilométert tesz ki. A méterenkénti költség 12 forint, amelyet elsősorban a szőlőrekonstrukció során kikerült támrendszer felhasználásával biztosítanak. A hereford fajta tenyésztésbe vétele a gazdaságban nagy jelentőségű előrelépés. A magyartarkával való keresztezés olyan utódokat ad, amely magában hordja mindkét fajta legjobb tulajdonságait A domináns azonban a hereford, ami tovább erősíti az extenzív tartás lehetőségeit. Ennek következménye többek között az, hogy például korábban a gazdaságban a borjúnevelés csak borjúnevelőben történt, s az elhullás akkor 10 százalékos volt. Ez most 2—3 százalékra csökkent. A tejelő üzemben született borjakat is a szabadba viszik és dajkaságba adják, igy a tehén 2—3 borját is felnevelhet. Előnyös keresztezés Ezer forint többlet hektáronként A keresztezés eredményeit vizsgálva a gazdaság kontrollt állíott fel 50 darab keresztezéséből származó első ivadékkal, és 20 magyartarka marhával. Az eredmény az lett, hogy rnagyartarka a keresztezettel szemben úgyszólván egyetlen szempontból sem állta ki az összehasonlítást. A keresztezett állomány azt bizonyította, hogy azon a legelőterületen, amelyen korábban körülbelül 1500 forintot érő 10 mázsás szénahaszon volt, egy hektárra vetítve 5 ezer forintos volt a tiszta nyereség. Ha — ezt az egész állományra vetítve — 50 százalékos, pesszimistának mondható realizálódással számolunk, akkor is hektáronként ezer forintnyi többlet mutatkozik. A fajta jó megválasztásán túl jelentős feladat és gond a legelőgazdálkodás. A szarvasmarha legtermészetesebb takarmánya a legelő füve. amely változatos összetétele miatt különösen alkalmas arra, hogy az állatok tápanyag-szükségletét minden vonatkozásban fedezze, a legeléssel járó bőséges mozgás nemcsak az egészség megóvása és a regenerálódás szempontjából jelentőségteljes, hanem mint már bizonyítást nyert, gazdaságos és kevéssé munkaigényes takarmányellátást tesz lehetővé. A szarvasmarhaprogram, amely azt jelenti, hogy 1990-re országosan 500 ezer darabbal kell növelni a létszámot, nagyfokú előrelátást igényel. Ez a feladat a jelenlegi takarmányszerkezet és a várható hozam- növekedés mellett is a száiastakarmány-termelés 300 ezer hektáros növelését tenné szükségessé, ami hazai körülmények között nem valósítható meg, tekintettel arra, hogy e földterület nagysága nem növelhető. Ezért nagy jelentősége van a rét-, legelőgazdálkodásnak, mert folyamatosan, akár egész éven át megközelítőleg egyenletes minőségű és kedvező arányú tömegtakarmányt biztosít a szarvasmarha- állománynak. A legelőgazdálkodás az Izsáki Állami Gazdaság figyelmének is középpontjába került. A legelők minden évben jelentős, tavasszal az első kaszálás után hektáronként 250 kilogramm hatóanyagdózissal tápanyag-visszapótlásban részesülnek, amelyet fogasolás és szellőztetés követ. A szakaszonkénti legeltetés után a legelők minden esetben tisztogató kaszálást és fogasolást is kapnak. Tekintettel arra, hogy a Duna—Tisza közének általában kevés a csapadéka, s ötévenként mindenképpen bekövetkezik az aszály, a biztonságos takarmányellátás érdekében csőkutakból 200 hektáron öntözik a legelőt. A gazdaság vezetői minden lépés megtétele előtt gondolkodnak s számot vetnek, miként lehet jövedelemnövekedést elérni minimális befektetéssel, illetve az adottságok jó hasznosításával. A szarvasmarhaprogram alakulása, bár az elképzelések még messze vannak a megvalósulástól azt bizonyítja, hogy jó úton járnak. Kezdeti eredményeik jól igazolják, hogy a valamikor szegénységet és nyomort jelképező, kietlen legelők gondozással, emberi teremtőkészséggel a gazdagodás forrásai lehetnek. A gazdaság, a gazdálkodás szocialista tartalma lehetővé teszi, hogy a régebben csak a botanikusok érdeklődését felkeltő vörösesenkesz, rétiperje szarvaskerep és más istenadta fűféleségek egy fontos népgazdasági ágazat a szarvasmarha eltartói legyenek. (x) Legelőgazdálkodás
