Petőfi Népe, 1975. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-22 / 93. szám
1975. április 23. • PETŐFI NÉPE • 5 NYELVŐR A magyar nyelv hete Már majr’ lem évtizedes hagyomány, hogy áprilisban egy hetet édes anyanyelvűnknek. szentelünk. Ez a hét országos jelentőségűvé vált. Budapesten kívül a nagyobb városokban előadásokat tartottak, cikkek foglalkoztak nyelvünk helyzetével, a rádió és a tévé is érezte a rá háruló feladatot, és lehetőségeihez mérten segítette a nyelvi hét sikerét. Talán az első nyelvi hetek gondolatokat ébresztő és érdeklődést keltő hatására a napi- és hetilapok, folyóiratok állandó rovatokkal szolgálták a nyelv ügyét. Kezdetben nyelvünk szépségeiről, kifejező erejéről, a nyelvápolás fontosságáról volt szó, hiszen az „ünnepeltről” csak jót illik mondani. De közben a nyelv változott, fejlődött, sót romlott is, és a nyelv természetes fejlődésének, gazdagodásának ismertetése mellett mindjobban előtérbe került a nyelv egyre nagyobb arányú romlásának a hangoztatása is. Örömmel könyvelhetjük el, hogy nagyon megnőtt a nagyközönség- anyanyelvűnk iránti érdeklődése: a nyelvünk elleni vétségeket sokan felismerik, felkutatják, sőt kipellengérezik, de természetesen „az aranynyelv-díjasok” növekvő száma ellenére sem sikerült kiküszöbölni a hibás nyelvhasználatot. A helytelen szóhasználat, ragozás, a hivatalos nyelv érthetet- lensége, a hibás szerkezetek, szólások, az ifjúság nyegle nyelv- használata mellett különösen újabban a hangsúyozási, hanglejtési hibák is elszaporodtak,. ez utóbbiakban a rácjió és a tévé is hibás. Újabban Fischer tanár úr is szót kapott a rádió hétfő déli krónikáiban, és nagyon jól kiválasztott példákkal szenvedélyes hangon ostorozza a hibás nyelv- használatot. Egy alkalommal a bemondó így jelentette be: „Most pedig Fischer tanár úr elmondja, hogy beszélünk mi.” Ez a mi lehetett általános utalás is, de vonatkozhatott a rádió bemondóira is. Örömmel üdvözöljük az ez évi .magyar nyelv hetét. A hivatalos tudósítás szerint az idén a nyelvi hét minden eddiginél átfogóbb feladatra vállalkozott: áttekinti az elmúlt 30 év nyelvi; változásait, határozotton állást foglal többek között a hivatalos és üzemi nyelv, az ifjúság nyelvének kérdéseiben. Rembrandt híres „Artaxerxész, Aman és Eszter” című képét a restaurálás után most újra kiállították a moszkvai Puskin Múzeumban. A méltán híres mű restaurálásának története a maga nemében egyedülálló. Aligha található ugyanis a világon még egy oyan festmény, amelyet négy alkalommal tettek volna át új vászonra. A restaurátorok a 18. századtól kezdve több nemzedéken át próbálták megmenteni a vászna? a pusztulástól. -A kép azonban, minden erő fesziA magyar nyelv hete rendezvényeinek megnyitása is szinte jelképesen a Csepeli Művek Munkásotthonában volt április 14-én. A megnyitást ismertető rádiótudósításban szó volt arról, hogy „az emberek szeretnek nyakate- kerten fogalmazni”. Hangsúlyozták, hogy a nyelv is munkaeszköz, utalva a pontos, érthető közlés fontosságára. Nagyon jelentős és a mostani nyelvi hét céljaira rávilágító előadás volt Deme László „Közéleti, hivatali nyelvünk múltja, jelene, jövője” című, április 16-i rádióelőadása. A lényeget kiemelve közérthetően fejezte ki, hogy a hangnem megválasztása és az értelmes közlés milyen fontos a társadalmi érintkezés és a közélet szempontjából. (Bizonyára más időpontban is megismétlik ezt az előadást, hogy mind az „ügyfél”, mind pedig a „hivatal” hallhassa és okuljon belőle mert most munkaidőben adták.) Egyébként készül a hivatalos nyelv kézikönyve ahogy arról az Esti Hírlap április 11-i számában olvashattunk. Még nem követhettük végig a magyar nyelv hete minden rendezvényét, de az említettek is rávilágítanak arra, hogy (orvosi nyelven szólva) a diagnózist a terápiának kell követnie, vagyis a bajok feltárása után az orvoslásnak kell következnie. Célunk csak az lehet, hogy a nyelv töltse be hivatását, vagyis a közlés és a megértés pontos eszköze legyen. A felvetett kérdésekre még a továbbiakban is rámutatunk. Bizonyára jelennek meg a nyelvi hét tanulságait összefoglaló cikkek is. Legközelebb Bárczi Géza neves nyelvészünk Nyelvművelésünk című, nemrég megjelent kiváló összefoglaló jellegű kis könyvét ismertetjük, mert javaslatai a mostani nyelvi hét céljaival jórészt megegyeznek. Ancsel Éva a Rádió- és Televízióújságban megjelent egyik cikkében Tolsztojnak a nyelvről alkotott véleményét idézte. Befejezésül találóbbat nem is írhatunk: „Az értelmes mondat.. • olyan, mint a tiszta ablaküveg, amit észre se lehet venni, csak a rajta keresztül feltáruló valóságot.” Ilyen tiszta ablaküveggé akarjuk tenni mi is nyelvünket. *-"itiÍjV <•' :-<nt!Sioj.\h moiöhív Kiss István tésük dacára mindannyiszor újra „megbetegedett”. Most, a szakemberek véleménye szerint hosszú életű lesz a festmény: Nem minden érdekesség nélkül való az sem, hogy a helyreállítás szinte alig igényelt munkát. A restaurátorok csupán a lakk fényét adlált vissza, a régi restaurátorok ecsetvonásaihoz nem nyúltak hozzá. Ezek az ecsetvonások ugyanis az évek során teljesen „letisztultak” és egyáltalán nem ütnek el a Rembrandt által kialakított általános alaptónustól. (APN—KS) Új tévéfilm készül • A Magyar Televízió „Volt egyszer” címmel filmet forgat Gyárfás Miklós hasonló című kisregényéből. Rendező: Gaál András, operatőr: Borny Gyula. főszereplő Bálint András. A képen: Bálint András és Dörner György a film egyik jelenetében. (MTI-foto — KS) MAI TÉMÁNK Éneklő asszonyok Bodor Miklóstól, a kis- kunmajsai Ifjú Gárda Művelődési Ház igazgatójától megkérdezték: élnek-e Majsán olyan idősebb férfiak és asszonyok, akik szeretnek, s tudnak népdalokat énekelni. Már hogyne élnének — mondta a grafikusművész-igazgató, s munkatársaival együtt tüstént hozzálátott a daloskedvű emberek felkutatásához. A vártnál is kedvezőbb lett az eredmény: csaknem harmincán jelentek meg a hívó szóra — többségükben asszonyok. A Magyar Rádió népzenei osztályának munkatársai meghallgatták őket. Az alaposabb értékelés után derül majd ki, hogy használhatók-e az elhangzott nóták. Nem is ez a fontos elsősorban, mondták a helyi közművelődés irányítói; hanem az, miként lehetne valamiképpen bekapcsolni a' kulturális életbe a dalok kedvelőit. Egy ötletük máris megszületett: a fafaragók idei szokásos megyei kiállításának megnyitásakor szereplésre, közreműködésre kérik fel a legszebben éneklőket. E kérésnek ők — minden jel szerint — szívesen tesznek eleget. Hisz első egyiittlétük alkalmával máris csoportosan énekeltek a majsai citerazenekar játékát színesítve. V M. Egy megmentett Rembrandt-kép GYÖNYÖRKÖDNI ÉS GYÖNYÖRKÖDTETNI Az amatőr művészeti mozgalom régóta kulturális életünk egészét gazdagítja. Művelői önmaguk, s társaik közösséggé formálódását segítik elő úgy, hogy gyönyörködnek a szép, tartalmas cselekedetek közben, s másoknak is örömet, gazdagodó élményt szereznek. Gyönyörködnek és gyönyörködtetnek. Adnak és kapnak; a művek által többé, emberibbé válnak. Az ifjúsági mozgalom országos vezetői ezt ismerték fel időben; ezért szorgalmazták, hogy létrejöjjön egy olyan központi mag, csoport, együttes, mely például és mintául szolgálhat hazánk valamennyi kisebb, művészeti törekvésű közösségének. Így szerveződött meg, s nőtt egyre nagyobbra, tekintélyesebbre a ma már világhírű KISZ Központi Művészegyüttes. A magyar ifjúság, fiatalságunk népszerűsítői ők a nagyvilágban. S a magyar kultúra propagálói, úgy is mondhatjuk, nagykövetei: • Közönség előtt a rajkózenekar. A jubiláló együttes Megalakulásának negyedszázados évfordulóját ünnepli az esztendők alatt sikert sikerre halmozó együttes, melynek ma már összesen hatszáz tagja van! Tíz évestől harmincéves korúig, lányok és fiúk, férfiak és nők ragyogó összhangban, gondosan elkészített program szerint dolgoznak. Valóságos kulturális, művészeti műhellyé vált a szép törekvések naponkénti valóra váltása közben ez az együttes. A rendszeres szereplés, az igényes előadások, s a belső, tartalmi munka, az egységes nevelés, a művészi ízlés következetes fejlesztése: együttvéve nemzetközi érdeklődést váltott ki. Szakemberek sokasága érdeklődött az elmúlt években sok-sok ■ országból az iránt, miként képesek nálunk egy ilyen nagy létszámú, igényes amatőr művészeti együttest hosszú távon működtetni. Előfordul, hogy egyetlen esztendő alatt csaknem ezerszer közönség elé lépnek; s olyan is volt már, hogy egy év alatt a külföldi szerepléseik száma megközelítette a kétszázat. Az országnak szinte valamennyi színpadán megfordultak; tapsoltak nekik a városokban és a községekben egyaránt, fiatalok és idősebbek. S nemcsak Európa országaiban, de a távoli Japánban, Ausztráliában, Kanadában is népszerűsítették a magyar kultúrát. Szerepeltek Afrika és Amerika különböző országaiban, Ciprus szigetén, és felsorolni alig lehetne, hogy hol még. A központi énekkar repertoárjában fennállása óta több száz kórusmű szerepelt. Népdalfeldolgozások, oratorikus művek, kantáták, s a munkásmozgalom dalai gazdagították műsoraikat. A hetventagú tánckarban munkásfiatalok, diákok és már végzett, fiatal értelmiségiek vannak együtt. Fontos céljuknak tartják a néptánchagyományok ápolását, i ' 9 Munkában a táncosok. továbbfejlesztését, korszerű színpadi megfogalmazását. Az egyetemistákból álló énékkárük több rangos nemzetközi és hazai versenyen végzett az első helyen. Többek között elnyerték 1974-ben a BBC angol rádió nagydíját. Nyaranta szép szokásuk, hogy felkeresik a fiatalok építábo- rait. Rajkózenekaruk is méltán lett világhírűvé: Több ezer előadást tartottak; tapsoltak nekik Afrika, Amerika, Ázsia országaiban. Irodalmi színpad, fúvós zenekar, úttöirőegyüttes és kamarazenekar működik még a KISZ Központi Művészegyüttesében. A sok-sok kitüntető díj mellett, melyekkel színvonalás szerepléseiket jutalmazták eddig, több értékes kitüntetést is kaptak. Aranykoszorús Énekkar, Kiváló Együttes cím, Szocialista Kultúráért jelvény, VIT-díj: íme, a gazdag munka jutalmai. S az a tény, hogy jó néhány ország televíziója sugározta már műsoraikat, ugyancsak az elismerést példázza. Olyan művészeti együttest köszöntünk hát fennállásának huszonötödik évfordulóján, amelynek sok irányú tevékenységét alig lehetne felsorolni. Amelynek következetes tevékenységére mindenkor az igényesség, az alapvető művelődéspolitikai célok megvalósítására i'aló törekvés volt a jellemző. Olyan együttes fiatal tagjait ünnepeljük, akiknek további munkájától még sokat remélünk az elkövetkező évek, évtizedek alatt. Varga Mihály SZILVÁST LAJOS (116.) Nagy nehezen préselem ki magamból a szavakat: — Igazán árt. ha erőlködöl a beszéddel — Nyugodj egy keveset... Mink itt maradunk melletted. Lehunyja a szemét, mintha ránk hagyná a dolgot: — Jól van. no... nem mondok már sokat... Megint elhallgat. Megráncolódik a homloka. Vereitékcsöppek gyöngyöznek a haja tövénél. Szoj- ka — látom rajta, hogy szenved — előcibálja félpiszkos zsebkendőjét. és óvatosan letörli Hegedűs homlokáról a kínlódás izzadságát. — Te vagy, Szojka?... Megérezte.' ki törölte le a homlokát. — Te voltál mindig a legjobb cimborám... j— Az leszek eztán is. ne izélj már... — Szojka végighúzza a zsebkendőt a maga homlokán is. Valaki hozzáért a könyökömhöz. Odapillantok. Olga. Éreztetni akarja, velem, hogy itt van mellettem. — Men i ki... — nézek rá. — Nem neked való... — teszem hozzá súgva. Szenvtelen, nyugodt az arca. Mint amikor először láttam. Komoly. semmi érzést nem tükröző álca alá rejti felindulását. És nem mozdul. Itt akar maradni. Hegedűs kinyitja a szemét: — Csak az jár a fejemben ... Nem elég. ha az ember gyereke csak magának kapar... Nem, sehogy se ... Önös ember nem is ember, hát nem igaz? — Nehezen talál meg a tekintetével, és tört, fátyolos a szeme fénye: — Főhadnagy úr.. k nem akartunk mink rosszat. Segíteni köll, ha lehet. Nekem is jólesnék, ha valaki segítene rajtam, amikor bajban «agyok __— Gasztonra fordul a p illantása: — Jó. hogy bekötöztél... Hát ilyen jóleshetett azoknak az embereknek is. akik ott voltak összeterelve a karámban — Ne haragudjon rám a főhadnagy úr. de ez az igazság... Talán nem tudom úgy kimondani, ahogy akarnám ... József fia is ott volt... — Nyugodj ... — hajolok föléje. — Ne erőltesd magad ... — És közben nem tudom visszagyűrni a szégyenkező érzést, hogy csak azért akarom a hallgatást, mert minden szgva engem vádol, engem, mert bár nem mondja ki, engem okol mindenért... Mindenért. Azért is. hogy ő... Nem akarom, hogy meghaljon! — Jól van. no... — mosolyt erőltet. — Hallgatok már... — Eltorzul vértelen arca. megrándul szederjes szája: — Én nem tudom ... olvan nehéz a mellem ... Szojka szembefordul Gaszlon- nal. Ég a szeme: — Segítsél már rajta! — Tekintete kétségbeesetten jár körül rajtunk. És tudja, velem együtt tudja, hogy itt már senki sem segíthet. Senki. De miért engem vádol? Én jót akartam! Nem kellett volna elmenniük. Segíteni kell. ha segíteni lehet... Önös ember nem is ember... Engem vádol: én vagyok az oka. hogy neki meg kell halnia... Nem akartam! Nem így akartam!... Miért nem Szojkát vádolja? Nem én találtam ki, hogy menjenek el kiszabadítani a munkaszolgálatosokat! Hívtak... Együtt kellett volna... Amikor én hívtam őket mindegyik jött... s Józsefnek a fia is ott volt... Nézem Hegedűs kísértetiesen sápadt arcát. Velem jött a szökésbe. kockáztatni az életét, pedig a századdal együtt át mehetett volna az oroszokhoz. Talán már régen otthon lehetne túl a Tiszán, a maga földián, az öregeinél... Én vagvok az oka! Óvtam őket! Megtiltottam ezt az esztelen kalandot! Segíteni kell... Nem is ember, aki csak magának kapar ... Ök voltak a becsületesek. De én se akartam becstelen lenni! Azért tiltottam minden kalandot, nehogy bajuk essék! Az ő életüket akartam biztosítani! Azért mentem én Szóikéval Fehérvárra, amikor a gyereket be * kellett vinni a kórházba... Hegedűs meghal! Én azt akartam, hogy éljen. túlélje velünk együtt — Ha velük mentem volna, ha minden őrre jutott volna közülünk, most nem kellene meghalnia! Nem így akartam... Miért engem vádol?! Sípolva szakad ki belőle a szó: — Olyán nehéz a mellem... Gaszton ... Gaszton beharapja alsó ajkát. — Gaszton ... Vennéd már ki belőle ezt a golyót... — Felszisszen: — Sssszentségit! Gaszton ráteszi kezét a vállára: — Feküdj csak nyugodtan ... Ne beszélj... — karját Hegedűs válla alá csúsztatja. Lassan, gyengéden felemeli, felülteti. — Így ... Mindjárt könnyebb leszel — — Riadtan rebben rám a szeme. Hegedűs maga is erőlködik. Ülni akar. Nehézen szűri ki a szavakat összeszorított' fogai közölt : — Rossz ez... Gaszton!... — Mintha felcsillant volna a szeme: — Adjatok már egy cigarettát ... Előrántom a dóznit, amit tőle kaptam. Idegesek az ujjaim is. Ügyetlenül csavarom a cigarettát. Sehogy sem akar megformálódni. — Add ide... — nyúl érte Szojka. Hagyom, hadd csavarja meg. , Neki sikerül. Idenyújtja a kész , cigarettát. Óvatosan beillesztem Hegedűs rzája sarkába. — Nyugodj ... Szojka gyufát lobbant. Idehajol, a cigaretta végéhez érinti a lángot. Istenem, ha cigarettázni akar, talán mégse... És beleszívott. Beszippantja a füstöt. Meg. gyógyul! Meg kell gyógyulnia! Sohase becsültük eléggé. Butának tartottuk. Talán még jóvátehet- jük... Csak itt élt közöttünk csöndesen, sohasem kereste a feltűnést, mindig csak tette a magáét. Derék ember volt. és mi nem törődtünk vele... Jobban meg kellett volna becsülni.. Jót tesz neki a cigaretta. Szemmel láthatóan felélénkült tőle. Kifújja a füstöt. Ahogy szokta: egy keveset az orrán át enged ki belőle. Engem néz. — Főhadnagy úr... — Ne beszélj, öreg... — mosolygok rá. — Szívjad csak... Megcsuklik a feje. — Hegedűs ... — Istenem, a keresztnevén kellett volna szólítanom! Felpillant rám. Erőlködve nyögi ki a szavakat: — Nem sikerült... Ha együtt mentünk volna... Főhadnagy úr ... nem lehet elrejtezni... Szája sarkából kibukik a ciga. retta. Egyikünk se mozdul. Csak Gaszton: lassan leereszti a mozdulatlan testet. Visszafekteti az asztalra. Csönd. Mögöttem felcsuklik Olgából a zokogás. De mindjárt erőt is vesz magán. Csönd, nagy, békés csönd. Halkan ment el... Ahogy élt — Hegedűs D. Sándor tizedes__Azonossági száma...őrjít ő! Nem vagyok századparancsnok ! Már nem... Nem én írok a családnak... Hallom, hogy nyílik az ajtó. Csengettyű csilingel. Nagyon fáradtnak érzem magam, amint odapillantok. Mindenki arra for. dúl. Zuárd atya jön. Előtte két öreg pap lépked. Az egyik a csengety- tyűt rázza. Mindhárman karingben. Zuárd atya kezében valami letakart holmi. Értem... Az utolsó kenetet hozzák... I (Folytatjuk)
