Petőfi Népe, 1975. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-22 / 93. szám
1 4 • PETŐFI NÉPE 1975. április 22. Űj lehetőségek az egyesülés után Hogyan élnek a termelőszövetkezeti nyugdíjasok? A párt XI. kongresszusa foglalkozott a termelőszövet- "kezetek egyesülésével. A Központi Bizottság előzetes jelentésében olvashattuk: a mezőgazdasági szövetkezetek száma az egyesülések következtében csökkent, átlagterületük növekedett, vállalatszerű gazdálkodásuk fejlődött, pénzügyi helyzetük szilárdabbá vált. A Homokhátsági Mezőgazdasági Szövetkezetek Területi Szövetségének körzetében is jelentékeny mértékben csökkent a közös gazdaságok száma az utóbbi években. Tavaly 40 termelőszövetkezet és 31 szakszövetkezet készített zárszámadást, az idén viszont már csak 33 termelőszövetkezetet és 23 szakszövetkezetei tartanak nyilván. Magony Imrétől, a területi szövetség titkárától arról érdeklődtünk, hogy az egyesülések után milyen változások jelentkeznek a közös gazdaságokban. — Nálunk a Homokhátságon — minden bizonnyal másutt is a megyében — a mezőgazdasági szövetkezetek mezőnye sport- nyelven , szólva meglehetősen szétszóródott az utóbbi időben. Az egyesülések eredményeként 5—10 ezer hektáros gazdaságok kialakultak, ugyanakkor számos kisebb üzem maradt, jnattyek területe 500-tól ezer hektárig terjed. Ezenkívül a térség sajátos adottságai folytán nagy szám- » ban gazdálkodnak szakszövetkezetek amelyekben a közös művelés mellett még 15 ezer tag kisparcellán is gazdálkodik. — Az egyesülés csak egy lépés a magasabb szintű gazdálkodáshoz. A szellemi és az anyagi erő koncentrálásával jobb feltételek alakulnak ki a nagyüzemi keret gazdagabb tartalommal történő kitöltéséhez. — Valóban így van. Az egyesüléssel új feltételek teremtődtek a gazdaságokban. Az első lépés az erők összefogása, ezt követheti a termelési szerkezet egyszerűsítése, a szakosítás, a gépesítés fokozása. Természetesen ehhez a vezetési rendszer az: üzem- és munkaszervezés fejlesztése is járul. Sok helyen az egyesülés után bevezetett üzemi irányítási rendszer is átmeneti jellegű. Egyes nagy gazdaságok mindjárt nem térhetnek rá az ágazati irányításra. Nagy a terület, sok tag él a tanyákon, hatalmasak a távolságok, hiányoznak az üzemi utak. Ilyen körülmények között kénytelenek a kerületi rendszerben irányítani a gazdaságot. Az ágazatok munkáját viszont központilag szervezik. — Nagyon fontos, hogy a nagyobb üzemekben is maradjon a szoros kapcsolat a vezetők és a tagok között. Lényegében újra kell szervezni a tagokkal való érintkezés rendszerét. Még csak négy termelőszövetkezetünkben adnak ki üzemi híradót, amelyekből a tagok — éppen mint amikor kisebb gazdaságban dolgoztak — értesülhetnek a nagy közösség dolgairól. Vannak már egyéb kezdeményezések is. Egyes gazdaságokban kerületenként helyi vezetőségek irányítanak, melyekben a szövetkezeti vezetőség egy-egy tagja részt vesz. — A személyi, feltételeket is meg kell teremteni a megng- gyobbodott üzemekben a vezetés korszerűsítéséhez. Ezzel kapcsolatban milyen tapasztalatokról szólhatunk? — A korszerűbb és a területet jól kihasználni tudó sikeres gazdálkodás érdekében jó szakembereket kell bevonni az irányításba. A megnagyobbodott gazdaságok egy része szakemberhiánnyal küzd. Különösen kertészeket, gépészeket, üzemgazdászokat keresnek. Kevés a szakmunkás. E vonatkozásban a területi szövetség közvetíti az igényeket és összehozza a partnereket. Segíti a dolgozók továbbképzésének megszervezését. Különösen az új munkaterületekre vonatkozó igények kielégítéséit. Erősödik a kollektív szocialista valuta Tizenkettedik éve létezik és «rősödik a kollektív szocialista •valuta, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsában részt vevő államok transzferábilis rubelje., .A KGST-tagállamok megállapodása e valuta bevezetéséről, a transzferáblis rubelben való sokoldalú kölcsönös elszámolásokról és erre a célra a Gazdasági Együttműködés Nemzetközi Bankjának (GENB) létrehozásáról 1964. január 1-én lépett érvénybe. Nagyon rövid idő ez ahhoz a periódushoz képest, amelynek folyamán a világban a kapitalista valutarendszer kialakult, különféle kataklizmákat élt át, újból erőre kapott és újból válságokba zuhant. Ez alatt az idő alatt azonban megszilárdult és tovább tökéletesedik az önálló, elvileg új szocialista nemzetközi valuta- és pénzügyi rendszer mechanizmusa. A rubel, mint értékmérő Nem a véletlen műve, hogy a rubel vált az értékmérés, a fizetési eszköz és a felhalmozási eszköz kollektív alapjává. Ez nem azért történt, mert egyik ország pénzegysége elnyomta és kiszorította a többi, mint ahogy ezt először az angol font, azután pedig az amerikai dollár tette, miközben a „megrövidített” kapitalista államok beleegyeztek ebbe, mert bizonyos kényemet jelentett ■számukra. A transzferábilis rubelt, mint 0,987412 gramm tiszta aranyat tartalmazó elszámolási egységet — ez az aranytartalom azonos a szovjet külkereskedelmi rubel aranytartalmával — a KGST-hez tartozó országok egész együttes gazdasági ereje garantálja. A transzferábilis rubel eredetileg annak eredményeként jön létre, hogy valamely szocialista ország árut exportál és szolgáltatást nyújt más KGST-országok- nak és viszont. A transzferábilis rubel forrásául szolgálnak továbbá az országok által ebben a valutában felhalmozott eszközökből nyújtott hitelek is. így tehát a kollektív valuta képzésben és felhasználásában minden KGST- tagállam részt vesz egyenrangú alapon. Transzferábilis rubelben bonyolítja le milliárdos nagyság- rendű műveleteinek többségét a GENB és 1971. január 1. óta a Nemzetközi Beruházási Bank (NBB) is. Mindkét bank szabadon átváltható nyugati valutákkal és aranytartalékkal is rendelkezik. Amikor a Szovjetunió és a KGST más tagországai megkezdték a jelenlegi ötéves tervet, Alekszej Koszigin szovjet kormányfőnek minden alapja megvolt rá, hogy kijelentse: „A transzferábilis rubelt kollektív szocialista valutaként felhasználó KGST-tagállamoknak megbízható védelmük van a tőkés gazdaság számára egyre súlyosabb nehézségeket okozó valutaválság különféle hatásaival szemben”. Mi változott meg azóta? Sok minden. Nyugaton a valutamegrázkódtatások, amelyeket a nyersanyag- és energia-nehézségek csak elmélyítettek, olyan hanyatlás nyitányává váltak, amely nem pusztán egy soron következő ciklikus válság, hanem a tőkés gazdaság egész strukturális válságának jegyeit mutatja. A transzferábilis rubel megszilárdulása és erősödése ugyanakkor felfelé ívelő folyamat, amelynek szerves részét alkotják a testvéri országok közös intézkedései, mind a valuta- és pénzügyi szférában, mind pedig az anyag termelés és a külkereskedelem területén. Az átválthatóság előkészítése A szocialista gazdasági integráció Komplex Programja előirányozza, hogy a részt vevő országok időközönként megvizsgálják a transzferábilis rubel árfolyama és aranytartalma realitásának biztosításával kapcsolatos kérdéseket, A KGST Végrehajtó Bizottságának a napokban Moszkvában miniszterelnök-helyettesi szinten megtartott hetvenedik ülése egyebek közt megvizsgálta a valuta- és pénzügyi problémákat, is. A megelőző időszakban, 1972 és 1974 között a KGST-tagállamok foglalkozták nemzeti valutáik egymás közti és transzferábilis rubellel való, gazdaságilag megalapozott arányának megállapításával. A következő ötéves időszak feladata lesz megteremteni az előfeltételeket minden ország nemzeti valutája egységes árfolyamának és 1980 után transzferábilis rubelre való kölcsönös átválthatóságának bevezetéséhez. A transzferábilis rubel — ha ma még kissé elvont formában is — máris jelentkezik a KGST- tagországok közti nem kereskedelmi műveletek szférájában, például az idegenforgalom területén. A Komplex Programnak! megfelelően egy sor intézkedést dolgoztak ki és vezettek be az állampolgároknak a KGST-tagországokba történő kölcsönös utazásai során a valutaszolgálat megjavítására. Megnövelték az átváltható nemzeti valuta összegét és egyszerűsítették magát a műveletet. S mindez a transzferábilis rubel alapján történt. Mint ahogy a KGST és Komplex Programja egyaránt nyitva áll valamennyi érdekelt állam előtt a teljes, vagy részleges részvételre, ugyanúgy a transzferábilis rubelt is — szerepének növekedése arányában — a jövőben is fel fogják használni a harmadik országokkal történő elszámolásokban. Ismételten tanúskodik erről az a pozitív érdeklődés, amelyek ma már nem csak egyes kapitalista országok tanúsítanak a KGST iránt, hanem egész regionális csoportosulások is, mint például a Közös Piac. Nem kétséges, hogy a nemzetközi kereskedelem szolgálatában álló egyéb világvaluták között a transzferábilis rúbel elfoglalja majd azt a helyet, amely a KGST-tagállamok világgazdasági jelentőségénél fogva megilleti. Oleg Sziroganov Lapradiátor-gyártó üzem a Hajdúsági Iparművekben A lakásprogramhoz kapcsolódóan újabb korszerű termék gyártása kezdődik meg a Hajdúsági Iparművekben. A házgyári lakások fűtéséhez készítenek nagy teljesítményű, kis helyet foglaló lapradiátorokat. Az új termék gyártásához szükséges gyárbővítés befejezéséhez közeledik, hiszen elkészült a radiátorgyártósor és hamarosan befejezik az anyagmozgató és csomagológépek szerelését is. • Képűnkön: a lemezátalakító és hegesztősoron megkezdődött a próba- termelés. (MTI-foto — Balogh P. László felv. — KS) A megnagyobbodott üzemekben szükség Van energetikusra, munkavédelmi előadóra. Szép számmal jelentkeztek a Kiskunsági Termelőszövetkezetek Területi Szövetségével közösen szervezett energetikus továbbképző tanfolyamra is. -Negyven személy részére elsősegélynyújtó tanfolyamot szerveztünk. Munkavédelemre négyszáz személyt képeztünk ki. Az idén megrendezett trak- lorosképző tanfolyamunkon több mint hetvenen szereztek bizonyítványt. Az elmondottakban csak vázlatosan tudtam érzékeltetni, hogy a megnövekedett területű gazdaságok milyen gondokkal küzdenek. — Milyen lehetőséget teremtettek az egyesülések a szakosodásra? — Kialakult több bázisgazdaság. A kiskunfélegyházi Lenin és a kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezet a zöldborsó, a lászóíalvi Egyetértés Termelőszövetkezet a paradicsom-termesztésben lépett előre. A kiskunfélegyházi Vörös Csillag cukorrépára szakosodott. A tiszaalpári Tiszatáj pedig dohánytermelésre. Ugyanakkor még számos gazdaság hagyomány- tiszteletből, vagy kényszerűségből sokféle növényt termeszt. Az a célunk, hogy ezeket a szövetkezeteket is segítsük a szakosodásban —, hangoztatta végezetül a területi szövetség titkára. K. S. Lézerállomás a sarkvidéken Francia lézerállomás kezdte meg működését az Északi-Jeges- tengeren található Ferenc József- föld Hejsz nevű szigetén (a szigetcsoport a Szovjetunió fennhatósága alá*tartozik), A sarkkutató tudósok az északi pólus vidékének hőmérsékletviszonyaiban lezajló változásokat és a sarkvidék dinamikai jellemzőinek változásait kutatják 80—100 kilométer magasságban. A kutatások során egyidejűleg alkalmaznak lézersugarat és ra- kétás szondázást. Ezt a módszert szovjet és francia tudósok együttesen dolgozták ki. • Szűkebb hazánk Bács-Kiskun megye termelőszövetkezeteinek egy része több mint negyedszázados múltra tekint vissza, de a jóval később megalakult közös gazdaságai is legalább másfél évtizedet hagytak már maguk mögött. E két időpont az örvendetes — és bizonyítást aligha igénylő — fejlődésen túl joggal sejteti, hogy az országos viszonylatban is elsők között szocialista útra tért Duna—Tisza közi parasztemberek sorában korántsem elenyésző az éltes korúak száma. Erről konkrétabb megállapítás található a februári megyei pártértekezlet által megvitatott és elfogadott párt- bizottsági beszámolóban. Eszerint továbbra is jellemző tényező a szövetkezeti parasztság elöregedése a munkaképes szövetkezeti tagok arányának csökkenése. • Hivatalos felmérés szerint megyénkben jelenleg 31 ezer nyugdíjas illetve járadékos tsz-tag van. Nem kevesen vannak olyan nyugdíjasok, kik esetenként derekasan kiveszik részüket a különböző munkákból. Termelési szakértelmük még ott is nélkülözhetetlen, ahol már általánosan alkalmazzák a korszerű agrotechnikát. Hasznos tevékenységükért, pénzt kapnak, vagy természetbeni juttatásban részesülnek. Nyugdíjkiegészítő jövedelfnük szép summaként említhető. Ez utóbbira viszont azoknak is szükségük lenne, kik a gyakori betegségük folytán egyetlen napig sem dolgozhatnak a földeken, a műhelyekben és a gyenge erőnlétükből talán arra sem futja, hogy a háztájit megműveljék. Vajon ők kapnak-e valamiféle támogatást? Ügy tudjuk, sok már az olyan termelőszövetkezet, ahol a vezetők állandó kapcsolatot tartanaié a nyugdíjas, járadékos tagokkal, tekintet nélkül arra részt vállalnak-e időnként a közös munkából, vagy sem. Ha indokolt, anyagi segítséget is adnak nekik, évenként pedig megrendezik részükre a családi hangulatú öregek napját. Ám vannak még gazdaságok, ahol szinte elfeledik a nyugalomba vonult idős embereket, nem tájékoztatják őket a szövetkezet életéről és az ügyesbajos dolgaikat is vontatottan intézik, orvosolják. Itt hadd térjünk ki az ország- gyűlés legutóbbi ülésszakán alkotott és az idén július elsején életbelépő új társadalombiztosítási törvényre, amely egységesítette a nyugdíjrendszert. Ennek értelmében a mezőgazdasági szövetkezeti tagok nyugdíját a munkásokéhoz és az alkalmazottakéhoz hasonló mértékek alapján állapítják meg a jövőben. Sor kerül a már folyósított alacsony nyugellátások és járadékok felemelésére is, valamint a mezőgazdasági szövetkezeti tagok ‘eddigi nyugdíjkorhatárának 1976 és 1980 közötti fokozatos leszállítására, ösz- szegezésképpen bátran elmondhatjuk ez a törvény hűen tükrözi e szocialista társadalom lényegéből fakadó azon törekvést hogy a betegség, megrokkanás vagy idős kor miatt a munkaeszközt letenni kényszerülő dolgozónak és családjának megélhetése egyre magasabb szinten legyen biztosítva. A mezőgazdasági nyugdíjasok — és mások is — persze a központi rendelkezések ellenére sem nélkülözhetik az érdekükben tett helyi szociálpolitikai intézkedéseket igénylik a velük való törődést, s véglegesen nem akarnak elszakadni a közösségtől, melyet éveken, évtizedeken át megszoktak megszerettek. Megítélésüket tekintve még nagy a különbség. De a tendencia itt is kedvező. Szívesen propagálunk olyan levelet mint amit a Kecel, Sallai u. 18. szám alatt lakó Hering Antal- né küldött szerkesztőségünkbe. Többi között ezt írta: „Mi, öregek, a helyi Vörös Zászló Termelőszövetkezet nyugdíjas tagjai a háztájit mindig a határ legjobb termőterületén kapjuk meg. A szövetkezet ingyenesen gondoskodik a föld, illetve a növények megműveléséről, a termés betakarításáról, hazaszállításáról. Nőnapon, anyák napján és az öregek napján rendszeresen ajándékokkal, köszöntő, kedves szavakkal tisztelnek meg bennünket. A társadalmi aktívák és a vezetők gyakorta vendégek otthonainkban, kérdezősködnek élet- és családi körülményeinkről, s elmondják mi újság a gazdaságban. Ha kérjük^ bármikor készséggel segítenek nekünk. Ezt az odaadó gondoskodást hálásan köszönjük a szövetkezet egész kollektívájának!” • A közöltek nem igényelnek kommentárt, legfeljebb egy megjegyzést: de szép is lenne, ha minden szövetkezeti nyugdíjas és járadékos hasonló tartalmú sorokat vethetne már papírra . .. Velkei Árpád ÖNTÖZZÜK FÖLDJEINKET Szakemberek és költségek Talán első olvasásra a hozzá nem értő olvasónak furcsa, hogy az öntözéssel kapcsolatban szak- emberekről beszélünk. Azt gondolhatnánk, hogy ehhez nincs szükség különösebb szakértelemre. Pedig van: tudni kell, hogy milyen talajnak, mikor mennyi .vízre van szüksége, s ez még attól is függ. mit termesztünk az illető talajon. Ezzel — mármint az öntözési szakemberek szükségességével — a gazdaságok tisztában vannak, s a nagyobb területeket öntöző mezőgazdasági üzemekben megszervezték a szakmunkásképzést. Viszont a kisebb kapacitású, egy-két hordozható berendezéssel rendelkező gazdaságoknál már sem a munkát irányító, sem azt végző szakember nincs. Kiemelkedő átlagtermés Bár csupán kezdeti lépések történnek a tudományosan megalapozott öntözés bevezetésére, ezeknek máris komoly eredményei születtek. Egyes üzemek felhasználják az előrejelzéseket, mérik a csapadékot, figyelembe veszik a növények vízigényét, de megfelelő; talajnedvesség-mérőt nem alkalmaznak. Más kérdés, hogy ilyet nem is lehet kapni, pedig ezzel tudnák meghatározni az öntözés időpontját. örvendetes tény. hogy Bács- Kiskun megyében. Fajszon létrehoztak egy talajmechanikai laboratóriumot. amely tanácsokat ad a térség üzemeinek az öntözés időpontjára. a víz mennyiségére — növényenként. Ilven állomásra a megyében több helyen szükség lenne, hiszen kimutatható, hogy ahol alkalmazzák a korszerű lehetőségeket. nagyobb termésátlagokat érnek el. Természetesen a laboratóriumi tanácsadás, illetve annak alkalmazása önmagában nem elég. Szükséges megteremteni az agrotechnikai feltételeket is, mert az öntözéssel együtt jár például a nagyobb műtrágya-felhasználás. a jobb talajmunka, a talaj- javítás, a fokozottabb növényvédelem is. Ahol ezek az agrotechnikai feltételek jók. ott magasabb a termelés színvonala A terthés- eredmények elemzése azt mutatja, hogy ezeknél a gazdaságoknál egy-két ágazatban, kiemelkedő, az öntözésnek megfelelő termésátlagot értek el. s ez természetes. Azokban a gazdaságokban viszont. ahol bár öntöznek, de csak a száraz viszonyoknak megfelelő agrotechnikát alkalmazzák, a termésátlagok nem mutatnak emelkedést. bár helyenként van olyan kimutatás, amely emelkedésre utal. de ezekből lehetetlen megállapítani, hogy az emelkedés ösz- szefüggésben van e az öntözéssel, mert az adatok csupán becslés útján születnek, pontos mérést, elkülönítést oem végeznek. Vetésszerkezet Az öntözésre berendezett területeken a vetésszerkezet az öntözött kultúrák, azok területi aránya évenként nagyon változatos képet mutat. Általában a magas hozamértékű, nagyobb vízigényű növények öntözését helyezik előtérbe a gazdaságok. Így szinte mindenütt öntözik a zöldségféléket, a lucernát, a cukorrépát és a szálastakarmánvokat. Viszont kisebb mértékben foglalkoznak — főként az állami gazdaságok — az ültetvények öntözésével. A rét és a Jegelő öntözése például nagymértékű csökkenést mutat az utóbbi időben, ami összefügg azzal, hogy az üzemeknél még nem ismerték fel az intenzív rét- és legelőművelés lehetőségeit, annak várható eredményeit. A gazdaságok öntözött területeinek vetésszerkezete nagy ösz- szefüggést mutat az eredeti célkitűzésekkel. így például Kalocsa térségében a fűszerpaprikát. Szabadszálláson a hibrid kukoricát, a Tisza mentén, .de máshol is a zöldségnövények jelentős területét öntözik. Ha az öntözőfürtök területének vetésszerkezetét vizsgáljuk. szintén megállapítható, hogy nincs olyan AC-telep a megyében, ahol egv-két stabil növény mellett ne szerepelne a gabona, amelynek öntözésére csak ritkán kerül sor. Ez mutatja, hogy a fürtök körzetében sem alakult még ki a költséges beruházás mielőbbi megtérülését szolgáló öntözéses vetésszerkezet, s az e téren való előrehaladás is csak minimális. Gazdaságos vagy nem ? Az öntözési lehetőségek kihasználásának és az arra ható tényezőknek a bonyolultsága, eltérései miatt számszerű értékelést nem lehet adni arról, hogy mennyire gazdaságos az öntözés, Pedig erre igen nagy szükség lenne, hiszen egyelőre csak azt tudjuk, hogy költséges, s egy-két megbízható adatból sejtjük, hogy valóban gazdaságos is De átfogó gazdaságossági mutatót nem tudtak kidolgozni a népi ellenőrzés szakemberei. Ezt nehezítette, hogy a termelés eredményességére ható tényezők közül nem volt regisztrálható a talajművelés színvonala. a vetés minősége, mélysége, az öntözés optimális időben való elvégzése, a betakarítás, ideje és veszteségei stb. Pedig ezek a tényezők feltétlenül kihatnak a termésátlagokra sok egyéb mellett. Sajnos, erre — mármint a gazdaságosság pontos megállapítására — még hosszú ideig nem lesz mód. Nem terjedt el ugyanis a tg- laj tápanyagtartalmának tudományos alapon történő pótlása, a mezőgazdasági üzemek nem rendelkeznek genetikai és egyéb ta- lajtérképekkel. öntözési. kartogramokkal. meteorológiai adatokkal. Talán túlzott igények ezek egy termelőszövetkezettel szemben. de jövőbeni törekvésnek mindenképpen elfogadható. Nehezíti a gazdaságosság pontos megállapítását, hogy a termelő üzemek nem kezelik elkülönítve az öntözött és nem öntözött területek közvetlen költségeit, eredményeit. Ezért mind az átlagtermések, mind pedig a költségek, s így az eredmény is csak tapasztalati adatokra, becslésekre épül. Mindezek ellenére kétségtelenül meg kell állapítani, hogy az öntözés nem jár ráfizetéssel. noha költséges. A NEB által vizsgált üzemekben 1973-ban egy hektár öntözési átlagköltsége igen eltérő volt. A legalacsonyabb 461 forint, a legmagasabb pedig 6519 forint volt hektáronként. A vizsgált üzemek átlagában 1971-ben egy hektár öntözése 1866 forintba. 1972-ben 1493 forintba, 1973-bajj pedig 1620 forintba került Érthető, hogy a magasabb költség ott jelentkezik, ahol szakember irányítja a munkát. Gál Sándor (Folytatjuk)
