Petőfi Népe, 1975. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-18 / 90. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1975. április 18. Látogatóban Bodoréknál A lakiteleki Május 1. utcai por­ta deszkakerítése mögött régi építésű, szerény ház. homlokza­tán a javítás, felújítás eleddig vakolatlan tégla nyomai. Átlépve a kis ház küszöbén, nyugalmat és derűt árasztó családi otthon­ban találja magát az ember. A rend, tisztaság és a kis szoba­konyha lakályossága teszi-e. vagy a háziasszony, Bodor Jó- zsefné természetes közvetlensége, ■amellyel az ismeretlent az első perctől kezdve szinte a család tagjává avatja? Nehéz eldönteni. Alighanem ez is. az is hozzájá­rul, hogy az ember mintha rég­óta ismerné a Bodor családot, olyan otthonosan telepszik le a jó levegőjű, kellefnes hangulatú szobában. — Az uram? Pista fiam elkí­sérte az orvoshoz. Valahogy nincs rendben az egészsége, teg­nap összeesett. Ilyen még nem történt vele — magyarázza Bo­dor néni, miután közöljük, hogy gratulálni szeretnénk Bodor elv­társnak a kitüntetéséhez. — Jönnek ők, hamarosan, kós­tolják meg addig is ezt a pohár­ka bort. Saját termés. Vagy az almát, ha azt jobban szeretik — kedveskedik Bodor néni, s mel­lénk telepedve elújságolja, hogy az ünnepen, Béla kivételével, akit a fővároshoz köt rendőri szolgá­lata .itthon voltak a gyerekek. Jóska, a Szovjetunióban végzett gépészmérnök, Dunaújvárosból látogatott haza köszönteni a pa­pát; Marikg, a Szikra Tsz párt­titkára, aki a pártfőiskolán ta­nul Budapesten, szintén itthon töltötte az ünnepet, és természe­tesen Pista, a Szikra Tsz agro- nómusa, aki egyébként is itthon van. Igazán mondhatom: jó gyere­kek. És mind tagja a pártnak — közli jólesőn Bodor néni. s kis­vártatva megtoldja: — Jóskám már 12 évesen is a pártnak dolgozott. Ez még negy­venötben Volt.. A rendezvényein­ken szerepelt, fát vágott, a párt. újságját hordta — apja bakan­csában... Mert megéltünk mi nagyon nehéz időket. Bizorfy, sze­gények voltunk. Az uram 1926- tól a város-szőlőkbe járt dolgoz, ni. Előbb vizet hordott. aztán summás lett. mert nagyon Jó.,, szorgalmas ember voll mindig. Negyvenötben osztották szét a város-szőlőket, újgazdák lettünk, az uram igazgatósági tagja az új- gazdák szövetségének. jobban mondva a földművesszövetkezet­nek. Negyvenhétben részt vett a pince államosításában. Először itt, Lakiteleken, és amikor azt rendbe tette, mert neki kellett a hordókat, préseket rendbe hozni, utána Üjbögön. meg Tiszakécs- kén államosított... De úgv. hal­lom, megjöttek az uramék — fi­gyel fel a kapunyitásra Bodor néni. Csakugyan. Szőke bajuszú. ro­konszenves Pista fia-' társaságá­ban megérkezett az időcserzette arcú, alacsony termetű gazda, (Sokan vártak az orvosra, majd később visszamegyünk ...) — ..»Főleg a jó egészség, az lenne a legfontosabb. Nem tu­dom, hogy tegnap mi ütött be­lém. Olyan győngeségféle fogott el. Lehet, hogy influenza... — magyarázza Józsi bácsi. S meg­köszönve a gratulációnkat. a Munka Érdemrend bronz foko­zata kitüntetésnél maradva kedé­lyesen meséli, hogyan is vette hírét. — Előtte való napokban itt járt Horváth elvtárs. Az Ignác, a já­rási pártbizottság első titkára. Elővesz egy levelet és azt mond­ja: olvassa, Józsi bátyám! Én meg rápillantok a papírra, látom, kitüntetésről szól, hát gyorsan gratuláltam hozzá! És ekkor mondja Horváth élvtárs: Józsi bátyám, nagy tévedésben van. ez a meghívó magának szól... Hát. nem is tudom ... Jólesett a pénz is, de legfőképpen az, hogy nem felejtik el az embert. Az erköl­csi megbecsülés... De sok min­den eszembe jutott a megyei pártbizottságon, abban az ün­neplő teremben is. ahol a kitün­tetést átvettem!... A napszámmal keresett kenyér, négy kicsi gyerekkel a nincste- lenség küzdelmes, kemény élete a felszabadulás előtt. Majd az új élet hajnalhasadása 1945 tava­szán ... . — A Horváth Zoltán-féle kas­télyban jöttünk össze, hogy meg­alakítsuk a pártot. Rázsók Ist- i'án, Ivicz István és neje, meg két családja, Tóth János, Lőrincz István és neje aztán Bodor Jó­zsef és neje — tizenkettőn-tizen­négyen voltunk. Majd’ mindnyá­jan sokcsaládos szegénrék. Két. héttel később jöttek a kapásí'a- lusiak is... No, meg amikor visszajött a városszőlők intézője, hogy nem lesz földosztás! Saf- rankó Emánuel elvtárs sokat se­gített Kecskemétről . .. — Aztán 1946-ban az első. há­romhetes pártiskola Kecskemé­ten. 1947-ben kineveztek pince­mesternek Lakiteleken, majd el­kerültem Kécskére, a pincészet­be, mert ott nem volt senki... 1952-től kezdve* voltam község- gazda. végrehajtó ... Nem' volt könnyű. Például a begyűjtés. Nem mondhatom, hogy sokan szidtak, de ilyen is megesett... Hanem, soha sem felejtem el, amikor negyvenhatban, mint új gazdák, felmentünk Reiszmanek- hoz rézgálic ügyben! Ez az em­ber főnökiéle voll a Horthy- rendszerbeli magyar gazdák or­szágos intézetében, vagy szövet­ségében! Küldöitségileg mentünk fel Pestre, a pártközpontba, ott indították el ezt a témát. Egy ki­ló rézgálicért négy liter must járt. A termés meg kicsi volt! Nem tudtunk mi úgy gazdálkodni mint ;v> tapasztaltak. Annyi tű doman.vunk mindenesetre volt. ÍTÖgy a“ szőlőt permetezni kell. Hej, de cifrázta a káromkodást Tatár bácsi, amikor sok viszon tagság után végül is eljutottunk Paksra. a kiutalt rézgálicért Bodor István szeretetteljes rno súllyal kíséri édesapja elbeszé lését és megjegyzi: — Mostanában, ebedelés köz ben sok ilyen emléket telidé/ apám . . Bodor néni pedig a tsz-alakítás történetének elmondására biz­tatja férjét: — Az 1959. augusztus 26-án volt. Tizenöten Petőfi néven meg- alakítottuk a tsz-t. Földünk volt nekünk 260 hold. De a saját két kezünkön kívül egyéb se’. Elnö­künk S. Kovács Lajos minden testvérét kötelezte, hogy adja munkára a lovát ... — . Nehéz idő volt ... — teszi hozzá Bodor néni. — Hét-tizen­egy forintot ért egy munkaegysé­günk. Még mi fizettünk a tsz- nek a fejadagért— Marikám és Pista is kollégiumban volt Kecs­keméten. Pistámat ki kellett ven_ ni, mert kettőre nem futotta a pénz. Nagyon szegények voltunk. Az uram is, én is tanácstagok voltunk akkoriban. így ismerték gondunkat a tanácsnál. Végül a vb 250 forint ösztöndíjat szava­zott meg. — Bizony, már úgy volt. hogy kimaradok a gimnáziumból. Em­lékszem, Marikával éppen kötöz­tünk a szőlőben, jött ki anyu sír­va. hogy el kell búcsúznom a gimnáziumtól... — toldja meg Pista. S ismét Józsi bácsi veszi ót a szót: — Hatvankettőben aztán egye­sült a két helyi tsz. Azóta min­den más!... — Apám. mint tsz-párttitkár 1800-at keresett 1962-ben, én meg emiatt a „nagy” kereset miatt nem kaptam Gödöllőn, az egye­temen semmiféle támogatást. Ezt az időszakot sem könnyű elfelej­teni. de sokszor voltaip éhes!... — Ilyen is volt... nyugtázza fia közbeszólását Bodor papa. s tovább fűzi a szót: — Egy évre rá területre kerüL tem; ezt kívánta az idő. mert öt elemivel nem lehetett már pári- titkárkodni. A követelmények szinte minden nappal nagyobbak. De vezetőségi tag maradtajn. Mint brigádvezetőnek, 150—200 holdig — ekkora területem volt.. . S mi jut eszembe még? Nemrég mentem nyugdíjba. De itthon is sokan felkeresnek a brigádból, és persze, bejárok a tsz-be. Tag­ja vagyok a háztáji bizottság­nak ... De sok mindenen keresz­tül mentünk! Igaz? A kérdés Bodor néninek szól, aki elismerő oklevelek egész kö- legét hozza éppen elő, s közü­lük Józsi bácsi 1966-ban meg­szerzett szőlőtermelői és borke­zelői szakmunkásoklevelet, majd az április 4-e alkalmából ka­pott Munka Érdemrendjét mutat ja büszkén. — Miért nem azt mondod el in­kább, hogy annak idején te voltál a földhasznosító felelős az elhagyott birtokokon?! — asszo­nyának címezve a kérdést, pró­bálja elhárítani magáról a fi­gyelmet Józsi bácsi. Bodor néni azonban nem hagyja magát: — Hát amikor az ellenforrada ­lom idejen nem lehetett postára adni a boltok bevételét és fara­kás közé. meg ide-oda te rejte­getted a pénzt, hqgjk el ne vesz szén!? Mert tudják', az' uram ma „Ma'jS^éhtöságj .tagja-,az ÁFÉSZ- néfc. Meg hogy volt idő." amikor nyolcféle társadalmi megbíza­tást is elláttál!? Kettejük „vetélkedésének” Pis­ta vet véget, mondván: — Tessék beírni, hogy apám idős létére elhagyja magái, nem megy orvoshoz! — Vigyázok én magamra! Még a,cimborák elöl is megszökök... — így Józsi bácsi. — Kérdő tekintetünkre aztán megmagyarázza: nagyon sok a jóbarátja, s ha összetalálkoznak ünnepnapon, nem kömuű meg úszni koccintgatósok nélkül Ezért Vette szokásba hogy ni kább felruccan Budapestre, is merkedik a főváros nevezetes ségeivel, vagy .éppen megnéz egy égy foci mérkőzést a Népstadion ban. — El vagyok én egy pár virs livel egész nap...—szegi be a magyarázató! Mi pedig szívünkbe zártuk Un dór József éket. azzal a jóleső ér i zéssel, hogy Józsi bácsi kitünte­tésében a tiszteletre méltó család szellemének elismerése is kifeje­zésre jutott. I’erny írén NŐK AZ ÍRÓASZTAL MELLETT Edit néni A Tiszaalpári Háziipari Szövetkezet irodahelyi­ségeiben szaporán kattognak az írógépek, folyik a mindennapos munka. Fekete Tiborné, „Edit né­ni” íróasztalát papírlapok borítják, hol egyikei, hol másikat veszi kézbe, s közben számokat ír egy nyomtatvány rubrikáiba. Bérszámfejtés, SZTK-, nyugdíj- és családipótlék-ügyek intézése a feladata. — Az „irodista pályát” közmunka-nyilvántartó­ként kezdtem az alpári községházán, 1945 szep­temberében — meséli Fekete Tiborné. — Emlék­szem a falu utolsó főjegyzőjére, Menczel László­ra, és dolgoztam az első tanácselnök, Sántha Ká- rolyné vezetése alatt is. Nyolc és fél évet töltöt­tem a tanácsnál. Jelenlegi munkahelyére 1954-ben került Edit néni. A háziipari szövetkezet akkor bizony még gyerekcipőben járt. Nem volt olyan kedvező pia­ca az alpári kosárfonók termékeinek, mint ma, mert a jelenlegi legfőbb megrendelők, a nyugati tőkés országok még nem kereskedtek velük. Ak­koriban jóval ezer forint alatt kerestek a kosár­fonók. Most fizetéskor a férfiak kétezerötszáz, a nők pedig kétezer forint körül vesznek fel. Edit néni ezerkilencszáz forintot keres, abból élnek idős édesanyjával. — Hat évvel ezelőtt, amikor áttértünk az evo- lut könyvelésre, könnyebb és gyorsabban végez­hető lett a munkám — mondja Fekete Tiborné. — Most már számológépeink is vannak, de én azért szeretem fejben számolással ellenőrizni az eredményeket, mert néha „tévednek” a gépek is. Tavaly előtt gyarapodott a szövetkezet taglét­száma a Kecskeméti Szolgáltató Vállalat megszű­nő alpári kosárfonó részlegének dolgozóival. Az egyesüléssel több lett a bérszámfejtő munkája, ezért azóta Piros Lászlónéval megosztva látják el a feladatokat. — Nyugdíjba mehettem volna már ezelőtt öt évvel — mondja Edit néni —, de maradtam, mert szeretem a munkám, meg a teljes keresetre is szükségem volt. Ezt az évet még végig dolgozom, hogy meglegyen a harmincéves szolgálati időm, aztán nyugdíjba megyek. Nem lesz könnyű meg­válnom a munkahelyemtől, u munkatársaktól. A. T. S. Reflektorfényben a IV. ötéves terv teljesítése A gyorsabb haladás alapja A tervezettnél gyorsabban növekedett a nemzeti jövede­lem, az ipari, a mezőgazdasági termelés, több lakás épül fel öt év alatt az egy főre jutó reáljövedelem 25, az egy kere­sőre jutó reálbér 16 százalékkal emelkedik..Ezzel eléri a terv­törvényben megjelölt színvonalat, holott — mint az írás első részében utaltunk rá — népgazdaságunkat kedvezőtlenül érintették a tőkés világgazdaságban végbemenő folyamatok. Mindent összevetve: nincs okunk a pesszimizmusra. Ám az sem véletlen, hogy a Központi Bizottság beszámolója a XI. kongresszuson nem mást, hanem a „kielégítő” jelzőt hasz­nálta a IV. ötéves terv négy évé­nek eredményeivel kapcsolatban. Hogyan értelmezzük ezt a kifeje­zést? Adott lehetőségek Ügy, hogy meglevő adottsá­gaink célszerűbb kihasználásával előbbre állhatnánk. Szóltunk a beruházásokról. Itt; a már meg­kezdették befejezésének gyorsítá­sa, az úiak alaposabb előkészíté­se. másrészt az V. ötéves terv szi - lárd megalapozása érdekében. A vegyipar tetemesen növelte a műanyagok, a szintetikus szálak, a kénsav termelését — 1970-ben 56 ezer. 1974-ben 115 ezer tonna volt az itthon előállított műanya­gok mennyisége —. de nagy gon­dot kell fordítani az előirányza­tok árucikkenkénti teljesítésére, mert itt lelhetők adósságok, Gazdag a példatár. Hiszen nem beszéltünk az építőiparról, ahol az eredetileg számított 7—8 szá­zalékos évi építési-szerelési érték­növekedésnek csak a felét köny­velhették el. s bár nőtt a gépe­sítettség, a házgyári hálózat, a munka termelékenységének emelkedése szintén nem éri el a negyedik. ”"»«•« tervben célként szereplőt Adottak .. lehetőségek a jobbra, többre? '"ölösleges a bizonvkodás. Jól értelmezett teendők Napjainkban aligha akad olyan gazdasági egység, ahol ne készül nének az V. ötéves tervre. A leg­jobb felkészülési mód azonban a n -Jotiniöyiól r> ácncan IV. ötéves terv hiánytalan meg­valósítása. a végrehajtás tapasz­talatainak értő elemzése, a tanul­ságok összegezése! Nem fogadko­zásokra, van szükség, hanem a teendők helves értelmezésére. Annak felismerésére, hogy min­denfajta tevékenységnél a döntő a munka társadalmi termelé­kenységének eddiginél gyorsabb növelése. Ahogy alapvető a ter­melési szerkezet korszerűsítésének gyorsítása is. Ettől viszont elvá­laszthatatlan a tudományos-tech­nikai forradalom gyorsabb hazai ki bon takoztatása. Nem a pongyolaság okán került, három egymást követő mondat­ba a gyors szócska. Hanem mert — amint azt a XI. kongresszus határozata kimondta — ..a követ­kező időszakban egész gazdasági tevékenységünk fő feladata a tár­sadalmi termelés hatékonyságá­nak az eddiginél erőteljesebb nö­velése.'’ Ez pedig csak akkor ér­hető cl. ha a. haladás gyorsabb lesz a legfőbb népgazdasági-terü­leteken, tevékenységekben. A tartalékok értéke Idén a kohászat — követve az óléves programot — tovább nö­veli a produktumát, egyebek mel­lett 26 millió tonna hengerelt árut állít elő. 200 ezer tonnával többet, mini tavalv. A forrás: a tartalékok mozgósítása, a terme­lékenység növelése. A kőolajipar­ban 9.5 millió tonna a feldolgoz­ható mennyiség, ennek túltelje­sítésére nincs mód. Arra azon­ban igen, hogy javuljon az ún. lehéráru-kihozatal — benzin, vegyipari alapanyagok sib. —, az­az a fekete arany értékesebb áru­vá alakuljon át Két. találomra választott példa a lehetségesek közül. Azt bizo­nyítják. hogy hatalmas a tartalé­kok érteke, de ezt a népgazdaság sok területén a szükségesnél las­sabban ismerik fel. Fényt vet er­re, hogy öt esztendő alatt a nép­gazdaságban a termelés fajlagos költségei csupán 2.5 százalékkal csökkentek, ami a lehetőségekhez mérve szerény haladás. A negye­dik ötéves terv volt az az idő­szak. amikor rá kellett, jönnünk; növekedés és takarékosság, fej­lesztés és hatékonyság elválaszt­hatatlanul összetartoznak. Elvi igazságként ezt eddig is tudtunk. Most már azonban gyakorolnunk szükséges. A jelenlegi tervidő­szakban a termelés növekedése — szemben a korábbi ötéves tervek­kel — mentés a nagy ingadozá­soktól. Akkor a grafikon görbéje mögött sok minden rejtve ma­radt. most, az egyenletes vonal mögül előbukkannak a lazaságok, mulasztások. Befejezés és kezdés Tekintélyes szerepet játszottak a központi fejlesztési programok abban, hogy az ötéves tervnek megfelelően változott, korszerűsö­dött a termelési szerkezet, bár né­hány területen a haladás lassúbb az eredetileg meghatározottnál. Része van — s nem csekély — a középtávú program sikereiben a szocialista integráció kibonta­kozásának és gazdagodásának, ahogy a termelési mozgalmak­nak ugyancsak. Ésszerűbb, maga­sabb színvonalú gazdálkodást tükröz a negyedik ötéves terv ed­digi teljesítése, mint amilyen a megelőző Uözéotávú tervek esz­tendeiben folyt. Fogalmazhatunk úgv is: megkezdtük gazdaságfej­lesztésünk intenzív szakaszát, kö­zelebb kerültünk ahhoz a célhoz, hogy gazdaságilag is fejlett or­szággá váljunk. Az egész változás azonban csak akkor lehet tartós, kiegyensúlyo­zott. ha minél több rész is ugyan­azt tükrözi, mint az egész. Ezért döntő jelentőségű, hogyan sike­rül befejezni az idei esztendőt — s vele a negyedik ötéves ter­vet —. hiszen ezzel zökkenőmen­tes, eredményes átmenetet ala­pozunk me« az ötödik ötéves terv kezdetére. M. O. ÖNTÖZZÜK FÖLDJEINKET Körzetek és hektárak Évszázados, vagy talán annál is régebbi törekvése a föld­művelő embernek, hogy a lehetőségek szerint függetlenítse munkája eredményét az időjárási tényezőktől. Pontosabban szólva úgy kihasználni a természeti jelenségeket, hogy azok kedvező hatással legyenek a termelő munka eredményességé­re. Ennek számtalan példáját tudnánk felsorolni, de kétség­telen, hogy egyik legrégibb, mert leghasznosabb, s leginkább gyakorolt módja az öntözés. De míg korábban, néhány évti­zeddel ezelőtt az öntözés csupán a konyhakerti növényekre, a természetes vizek mellett elhelyezkedő, mezőgazdaságilag művelt területeken termő kultúrákra szorítkozhatott, nap­napjainkban úgyszólván már mindent lehet öntözni. Hogyan állunk Bács-Kiskun megyében ezekkel a lehetőségek­kel, milyen adottságaink vannak, mit tettünk az öntözés megszer­vezése, anyagi, műszaki megol­dása, szakemberekkel való ellátá­sa érdekében? Ezekre a kérdé­sekre keresett választ a megyei Népi Ellenőrzési Bizottság, ami­kor a témát vizsgálta. A kérdés- csoportokra keresett válaszok tu­lajdonképpen arra adtak felele­tet, hogy miként érvényesül az öntözéses gazdálkodás fejlesztésé­ről szóló 1045 19721X11. 14.) szá­mú minisztertanácsi határozat. Vízgazdálkodási terület Bács-Kiskun megyében Átfogónak tekinthetjük a NEB vizsgálatát, hiszen a kiterjedt há­rom állami gazdaságra, 17 ter­melőszövetkezetre, az Alsó-Duna- völgyi Vízügyi Igazgatóságra, a megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi, osztályára, az Állami Gazdaságok Országos központja megyei főosztályára és- a MÉM Tiszavidék Mezőgazda­ságfejlesztési Irodájára. Ez. utób­bi három szervnél természetesen csupán tájékozódó jellegű mun­kát végeztek az ellenőrök a vizs­gált időszakra 1971-től 1974. III. negyedévének végéig terjedően. Szakemberek körében köztu­dott, hogy a megye 849 ezer 729 hektárnyi területéből 656 ezer 246 hektár a mezőgazdaságilag hasz­nosított terület. Ez a „hasznosí­tás” azonban rendkívüli eltérése­ket mutat a talajadottságoktól függően, hiszen — ugyancsak közismert — nagy területű a ho­mok és a sekély termőrélegű, szikesedésre hajlamos talaj. Ilyen körülmények között érthető a megfogalmazás, amely szerint a megye mezőgazdasága szempont­jából tonlos leladal a káros vi­zek elvezetése, vagy tárolása, szükség esetén a termőterületre történő visszajuttatása, közérthe­tő nyelven szólva: az ésszerű vízgazdálkodás. A megye a vízrendszerek szem­pontjából nem képez egységet. Te­rülete három különböző részre oszlik a vízgazdálkodást illetően. Ez a három tájegység a Duna- mente, a Homokhátság és a Ti- szamente. Számottevő saját víz­folyásaink nincsenek — kevés ki­vételtől eltekintve — csak mes­terséges csatornákból álló háló­zat van. Ezek belvízelvezetési, öntözési, vagy kettős rendelteté- süek. Természetesen döntő jelen­tőségű a Duna és a Tisza, mint víznyerő lehetőség. Fejlesztési adottságok Az öntözés fejlesztésének leg­jobb adottságait a Duna mentén találjuk, így ebben a körzetben a további fejlesztés perspektívái is adottak. Más a helyzet a Ho­mokhátságon, ahol csupán föld­alatti vízrétegeket találunk, s itt egyedüli megoldás a csőkutas öntözés. Éppen ezért az 1960-as évek elejélől mintegy öt éven át jelentős csőkutas öntözésfejlesz­tés indult ■ a körzetben, de mint utólag kiderült, kevés a vízho­zam (100—200 liter másodpercen­ként), s ez a nagyüzemi öntözést nem teszi lehetővé. De az esetleg nagyobb hozamú csőkutaknál is baj van: a rendszertelen üzemel­tetés miatt eliszaposodtak, s ez nagymértékben csökkentette a teljesítőképességüket, vagy vég­leg megszüntette. így aztán a Homokhátság öntözéses gazdál­kodása stagnált, illetve bizonyos mértékig visszafejlődött. A harmadik tájegységről, a Tiszamentéről sokat nem mond­hatunk. hiszen — amint isme­retes — a Tisza III. vízlépcső építése döntő mértékben megvál­toztatja majd az itteni öntözési lehetőségeket, viszonyokat. A fejlesztés kidolgozásával tehát várni kell az említett lépcső el­készüléséig. Gravitáció és szivattyú Bács-Kiskun megyében jelen­leg 36 ezer 612 hektár az öntöz­hető terület, amelynek közel 90 százaléka a Duna mentén és a bácskai körzetben helyezkedik el. Ebben a tájkörzetben vannak az öntözést legjobban megháláló ta­lajok is. Éppen ezért elengedhe­tetlenül szükséges volt ebben a tájkörzetben az öntözési főmű­vek kiépítése. Az 1960-as évek közepén megépült a kiskunsági öntöző főcsatornával a Dunából gravitációs úton 17,5 köbméter vizet lehet nyerni másodpercen­ként. Bácska térségében — ugyancsak a Dunából — szivaty- tyús kiemeléssel ez a mennyiség 1,6 köbméter másodpercenként. összességében a megyében a főművek által biztosított víz- mennyiség — a tervezési irányel­veket figyelembe véve — több, mint 33 ezer hektár öntözését teszi lehetővé. Ez azonban — különböző tényezők miatt — nincs kihasználva, mert jelenleg mintegy 24 ezer hektáron öntöz­nek a gazdaságok. Ez annál in­kább figyelemre méltó, mert a negyedik ötéves tervre e térség öntözőfőmüvek létesítésére több, mint 41 millió forintot kapott az Országos Vízügyi Hivataltól, amit fel is használtak, de az em­lített főművek kapacitása még­sem növekedett, s így továbbra is a már jelzett közel 10 ezer hek­tár öntözéséhez elegendő víz nincs felhasználva. Gál Sándor (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents