Petőfi Népe, 1975. március (30. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-13 / 61. szám

1975. március 13. • PETŐFI NÉPE • 3 MÁRCIUS 24—25: Vendéglátó szakemberek vetélkedője Hazánk felszabadulásának 30. évfordulójáról népgazdaságunk valamennyi ágában megemlékez­nek — sokhelyütt a munka ter­mékeinek bemutatásával. A nagy hagyományokkal rendelkező ma­gyar vendéglátóipar is céljául tűzte ki. hogy az elért fejlődést országos szinten mutassa be. Ezért a Belkereskedelmi Minisz­térium vendéglátó és idegenfor­galmi főosztálya, a KPVDSZ vendéglátóipari titkársága, vala­mint a Magyar Szakácsok és Cukrászok Szövetsége felhívással fordult a vendéglátókhoz, szak­mai rendezvénysorozat szervezé­se érdekében. Hangsúlyozza a fel­hívás, hogy a szakmai versenye­ken tükröződjék az ország szocia­lista vendéglátásának és idegen- forgalmának fejlődése, eredmé­nyei. Ki kell hogy tűnjék a ve­télkedőn : milyen módszerekkel segítették a lakosság ellátását, könnyítették a korszerű háztartás munkáit, s milyen kínálatot te­remtettek a nőknek a több sza­bad időhöz jutáshoz. A rendezvénysorozat. két fő részre tagozódik A területi elő­döntő után — amelyben három­négy megye vetélkedik — a ver­seny az Országos Mezőgazdasági Kiállításon rendezendő bemuta­tóval zárul. Március 24-én és 25-én bonyo­lítják le Szegeden a harmadik területi elődöntőt. Ezen Bács- Kiskún, Pest, Szolnok és Csöng- rád megye legjobb vendéglátóipa­ri szakemberei vetélkednek majd. A résztvevők elé állított követel­mények egyértelműen mutatják, hogy a versenyző szakemberek­nek a szakma minden fogását is­merniük kell, szem előtt tartva egyúttal a lakosság igényeit is. A hidegkonyhai termékeket megyénkből a Bács-Kiskun me­gyei Vendéglátó Vállalat, a la- josmizsei ÁFÉSZ és a Dunavidé- ki Vendéglátó Vállalat legjobb szakemberei készítik. A cukrász- termékek készítői a Dunavidéki Vendéglátó Vállalat, a Bács-Kis­kun megyei Vendéglátó Vállalat, valamint a Tompa és Vidéke ÁFÉSZ színeiben vetélkedők lesznek. A melegkonyhai szakácsoknak — akik március 24-én este adnak számot tudásukról, szakmai lele­ményességükről — meg kell mu- tatniok, hogyan tudják össze­egyeztetni a hazai gasztronómiai hagyományokat a lakosságnak a korszerű táplálkozás iránt je­lentkező igényeivel. Egyébként, hogy a vendégek más megyék ké­szítményeit is minél jobban meg­ismerjék, a rendező bizottság úgy osztotta be a versenyzőket,1 hogy minden kijelölt étteremben vala­mennyi megye szakácsa ott le­gyen. Így megyénkből a Tisza étteremben a kecskeméti Hírős és a DVV Béke éttermének, a Szeged étteremben Kecskemétről az Aranyhomok éttermének, vé­gül a Tiszagyöngye étteremben a Bács-Kiskun megyei UNIVER Szövetkezet Szőlőskert vendéglő­jének szakácscsapata versenyez. J. T. Egyszerűsítették az újítások adminisztrációját Az újítások szorosan kapcso­lódnak az üzemek termelési, munkavédelmi feladataihoz, azok magasabb színvonalon való megvalósítását segítik. A Kiskun- halasi Állami Gazdaságban ta­valy közzétett újítási terv több fontos tételt tartalmazott s a feladatokat a dolgozóknak si­került is megoldani. A gazdaságban évek óta folyik a támrendszer korszerűsítése, amelynek egyik munkafázisa az oszloptelepítés. Rajna István, a gazdaság tajói kerületének dolgo­zója elkészítette az pszlqptelepí-., tő fúrógépet, s a kerületben mär alkalmazták is az elmúlt évben. Tápá'áffSM’t'áik' szerint néhicsak"a termelékenységet növeli, hanem ami még sokhelyütt ennél is lé­nyegesebb, csökkenti a kézimun- kaerő-igényt. Egyedül a halasi gazdaságban 400 hektáron kerül sor az oszlopok cseréjére, így az újítás nem kis jelentőségű. A gép azonban rnegyeszerte min­denütt alkalmazható a homokos területeken, s ez még növeli fon­tosságát. A gazdaságban dolgozták ki a holland Vicon cég műtrágyaszó­rójának átalakítási módszerét, növelték a teljesítményét, na­gyobb adagú vegyszer kijuttatá­sára tették alkalmassá. Fontos feladat volt az MDG—31 típusú palackmosó gép gyorsürítő sze- lepének helyettesítése is. Az ere­deti szelep gyakran elromlott, s ezért számításaik szerint a napi többletköltség 800—1200 forintot tét ki. A problémát a palackozó- üzem gépészmérnöke oldotta meg, újításként azonban nem nyújtotta be, mert munkaköri kötelezettségének tartotta. A gazdaság alapvető erőgéptípusa az MTZ-traktor. Munkavédelmi' szempontból tartották fontosnak, hogy a vezetőfülkék fűtésére megoldást találjanak. A javaslat elkészült és így mind a negyven­hat erőgépen fűtött fülkében dol­gozhatnak a vezetőik. Az emberek általában nem szeretik a papírmunkát, az ad­minisztrációt. A halasi gazda­ságban is észrevették, nagy na­gyon sok olyan ésszerűsítés, mó­dosítás van, ami nem szerepel a nyilvántartásokban. Egy-egy újí­tást megszületése1 után bevezet­tek, mert a munkát könnyebbé, gyorsabbá tette, azzal azonban nőni vesződtek, hógy papírra ves­sék, s benyújtsák újításként. A gazdaság nyolc önelszárhóló egységének mindegyikében meg­bíztak egy-egy vezető beosztású dolgozót az újításokkal kapcso­latos feladatok végzésével. Ök a mozgalom helyi irányítói, szer­vezői. A kerületi megbízottak ál­lítják össze az újítási feladatter­vet is, mivel jól ismerik a helyi gondokat és dolgozóik felkészült­ségét. Az állami gazdaságok köz­pontjában kialakítottak egy for­manyomtatványt, amellyel az újítások elkerülhetetlen admi­nisztrációját könnyítették meg. A központtól meglehetősen messze eső kerületek munkásainak nem kell szaladgálni, leírásokkal ve­sződni újításaik miatt, ötletüket elmondják a kerületi megbízott­nak, aki gondoskodik a kipróbá­lásáról, a formanyomtatvány ki­töltéséről. Saját véleményét is hozzáfűzve juttatja el az ívet a gazdaság központjába, ahonnan nyolc napon belül visszaküldik, s így a döntésről rövid időn be­lül értesül az újítás gazdája. A módszer a gazdaságban be­vált, és követésre méltónak lát­szik. D. É. Aládúcolt könyvesbolt Bizonyára nemcsak a régi könyvbarátoknak tűnt jel, hogy elköltözött helyéről a kecskeméti, Szabadság téri könyvesbolt. A ki­rakatban már nem sorakoznak a hónapról hónapra cserélődő ma­gyar és külföldi újdonságok, hanglemezek. Ha betekintünk az elpiszkolódott üvegeken, odabenn fiz építőipari munkások az átépí­tés első szakaszában még rombo­lásnak tűnő tevékenységét veh'et- jük észre. Az elárvult bejárati ajtón jel­irat hirdeti a megváltozott címet, a Móricz Zsigmond utcai házat. Az öreg épület éveken át a Tu­dományos Ismeretterjesztő Tár­sulatnak adott otthont, szeptem­ber és január között a művelő­dési központ irodáit szállásolták el benne, most pedig a könyves­boltot fogadta be az átépítés ide­jére. A könyvterjesztés azonban a „legnehezebb” kulturó.lis ágazat­nak bizonyult. Az történt ugyan­is, hogy a beköltözést követően hamarosan alá kellett űúcolni a megroggyanni készülő falakat. Előbb az utcai fronton, majd a bejárat alatt, s végül a belső ré-. szén is. Amikor kényszerűségből ide költözött a könyvesbolt, fel­tehetően nem vették számításba az öreg épület teherbírását. A kötetek súlyától megmozdultak a véri, pincére épült falak, ez be­felé, amaz haránt indult dőlés­nek az új lakosok nem kis ije­delmére. Életveszélyről szó sincs, de ért­hető módon feszélyezik a vásár­lókat az aládúcolt helyiségek. Ke­vesebbet időznek kedvükre válo­gatva a polcok között, keveseb­bet hallgatnak hanglemezeket... A Szabadság téri boltban bé­késen végezhetik munkájukat a szakemberek. Egyelőre semmi jel nem utal arra, hogy netán-tán az építőipar „csúszna” a beígért határidővel. Nem lehetne elképzelni azon­ban valamiféle csodát? ... Hogy az építők a jelenlegi helyzet is­meretében felajánlanák: a terve­zettnél is korábban adják át az új boltot a könyveknek és a vá­sárlóközönségnek ... Napok, he­tek is sokat számítanának. Bizo­nyára az építőipari szakmunká­sok között sem ritka, aki szeret olvasni, s maga is elidőzne a könyvekkel megrakott polcok kö­zött, kedvére böngészve ... P. M. V BESZÉLGETÉS EGY KONGRESSZUSI KÜLDÖTTEL A legnagyobb öröm ért... Mindenki ismeri és tiszteli a Kalocsai -Sütőipari Vállalatnál Tóth Ferencné gyártásközi ellen­őrt Szerénységével, komolyságá­val, meggyőző érveivel s példa- mutatásával tekintélyt vívott ki mágának munkatársai körében. Az egyszerű munkásasszony útját járta végig: amikor 1957-ben a vállalathoz került, belépett a szakszervezetbe. Rövidesen szak- szervezeti bizalmivá választották. A csomagolóban dolgozott, de úgy határozott, hogy szakmunkás lesz, ezért a pékségbe kérte ma­gát. Nem volt könnyű dolga. Az embert próbáló hőségben a há- römkilós kenyereket szaggatta, formázta, rakta a lapátra, de volt benne akaraterő, s 1964-ben szakmunkásvizsgát tett. 1964 azért is emlékezetes számára, mert abban az esztendőben vet­ték fel a párt tagjai sorába. — Ez a második ciklus, ami­kor megválasztották a városi pártbizottság tagjának, de ez az első alkalom, amikor az üzem alapszervezetének is vezetőségi tagja vagyok. Amikor megvá­lasztottak. arra kértek, hogy a pártbizottsági üléseken elhang­zottakat hasznosítsam az alap- szervezetünknél. A legnagyobb gond most országosan a takaré­kosság. Ezzel kapcsolatosan már mi is elkészítettük terveinket. Például a tarhonyagyártásnál ha egy kicsit is szárazabb az anyagi már nem hozható ki az előírás szerinti mennyiség. Lehet taka­rékoskodni a lisztszóródásnál is. Kiszámítottam, hogy egv-egy mű­szaknál 4,5—5 kilogramm liszt szóródik el, s nagyobb figyelem­mel egy kilóra lehet csökkenteni. A ropogós sütőgépnél ugyanez volt a helyzet, ott már sikerült az elképzelést valóra váltani. Egy nap alatt 18 kilogramm ropogós alapanyagot takarítunk meg. S miközben Tóth Ferencné végzi saját munkáját, nem fe­ledkezhet meg pártfeladatáról sem. Mint mondta, nem lehet ezt külön választani, összefonódik a napi munkával, hiszen érvelni, az emberek meggyőzni csak ott, a munkahelyen lehet, s kell. — Nagyon sok munkatársam­nak magyaráztam el, hogy a munkásosztály csak akkor tölthet be vezető szerepet, ha maguk a munkások mindnyájan együtt tudnak haladni a fejlődéssel. Én például az élelmiszeripari szak- középiskolába járok, s közben szemináriumot is vezetek, Sze­rencsére a férjem, aki az aszta­losüzemben dolgozik, megért, és segít az otthoni munkában. Tóth Fercncnét másodszor vá­lasztották meg a megyej párt­értekezletre küldöttnek, s nem kis izgalommal készült küldetésé­re. — A négy évvel ezelőtti párt- értekezleten hallottakból éltem sokáig, rengeteget tanultam ott, s még többet hasznosítottam be­lőle. A legutóbbi megyei pártér­tekezlet minden eddigit felülmúlt, s úgy érzem, nagyon sokat ta­nultam a felszólalásokból, az elő­adói beszédekből. A legnagyobb öröm itt ért, amikor kongresszu­si küldöttnek jelöltek. Ne vegye szerénytelenségnek, de nagyon örültem én is, és a családom is, hogy Kalocsáról eljutok a legfel­sőbb pártfórumra. Eddig már több alapszervezet keresett meg, s kértek, hogy a kongresszust követően tartsa!: beszámolót. — Mit vár egy munkásasszony, családanya, aki kommunista, a pártkongresszustól ? — Őszinte leszek, nagyon kí­váncsi vagyok, hiszen most ta- lálkozhatom életemben először első számú vezetőkkel. Talán mód nyílik arra is, hogy Kádár elv­társsal is beszélhetek, elmondha­tom. hogy itt. Kalocsán mit te­szünk a szocializmus építéséért. Arra szeretnék még átfogóbb ma­gyarázatot kapni, hogy mi lesz a feladatunk a kongresszus után. A mi politikánk jó. stabil, de előre kell menni. Én azt várom, hogv választ kapok arra is, mi­lyen lesz az előrelépés. Hogy ve­lem együtt valamennyi kommu­nista tudja, hogy mit kell csele­kednie az ország, s mindannyi­unk érdekében. Gémes Gábor A meghívottak között Másfél évti­zednyi, a közös gazdaságért ki­fejtett, önzet­len munka Bundzsák Lász- lóné, a jános­halmi Petőfi Tsz tagja érde­meinek össze­sítése. 1960-ban a szövetkezeti gaz­dálkodás általánossá válásának történelmi időszaka érlelte benne meg az elhatározást, s belépett az akkor már nyolcadik éve mű­ködő jánoshalmi termelőszövet­kezetbe. Az elmúlt évek alatt soha nem tudott csupán önma­gáért dolgozni, a saját érdekét mindig a máséval együtt szolgál­ta. Amikor 1966-ban párttag lett, felismerte, hogy csak akkor vál­hat teljessé az élete, amikor a közösségért is fáradozik. Tíz éven át a Petőfi Tsz ker­tészetében dolgozott, s munkája elismeréséül miniszteri kitünte­tést kapott. 1971-ben baromfi- keltető üzemet létesített a jános­halmi szövekezet, s a keltető munkabrigádjában Bundzsák Lászlóné is helyet kapott. Nem sokkal később ez a kis közösség a szocialista brigád cím megszer­zéséért vállalt többletmunkát, s el is 'nyerte. A baromfikeltető brigádja, amelyet Bundzsák Lászlóné ve­zet, azóta már harmadszor érde­melte ki a szocialista címet. A brigád vezetőjét áz a megtisztel­tetés érte, hogy a Petőfi Tsz tíz szocialista brigádjának képvisele­tében meghívták a Magyar Szo­cialista Munkáspárt XI. kong­resszusára. Südi Bertalan A Krimszkaja Pravda írja A Krím-félsziget mezőgazdasá­gának dolgozói — elemezve az 1974. évi eredményeket — szo­cialista munkafelajánlást tettek az 1975-ös évre, a IX. ötéves terv utolsó esztendejére. Vállalták, hogy a kolhozok egy dolgozó tag átlagában 4500 rubel, összesen 380 millió rubel értékű terméket állítanak elő. Az előző évhez vi­szonyítva 8,3 százalékkal növelik a munka termelékenységét. A szőlőtermelő szovhozok 124 millió, a szovhozok 371 millió rubel érték megtermelését vállal­ták, a munka termelékenységét átlagosan 6 százalékkal növelik. A mezőgazdasági termelés ren­tabilitását a kolhozokban 60. a szőlőtermelő szpvhozokban 46, a szovhozokban 30 százalékra eme­lik. Gyorsabb ütemben fejlesztik a községeket, 16 művelődési házat, 16 iskolát és 26 bölcsődét, illetve óvodát adnak át rendeltetésének, * Szimferopolban gyorsan fejlő­dik a taxipark, 1972-ben 100 ko­csi állt a lakosság rendelkezésé­re, ez évben már 265. A gépko­csiállomány növekedésével három új taxiállomást létesítenek. A gépkocsive ;etők pedig mozgal­mat indítotlak az utasok kultu­rált kiszolgálásáért. « t Csaknem 2700 ingyenes szana­tóriumi beutalót kaptak tavaly a Nagy Honvédő Háború Krímben élő hadirokkantjai. A területi ki­egészítő parancsnokság és a szak- szervezetek nagy gondot fordíta­nak a volt frontkatonák egészsé­gének helyreállítására. * Krasznoperekop új lakónegyede szépen fejlődik. A lakóházakon kívül felépült már az iskola és az óvoda. A most átadott két új la­kóépületbe az építőipari vállalat­nál dolgozó ' egykori frontharco­sok költöztek be. * A krími titán-dioxid gyár mű­trágyaüzeme útnak indította az egymilliomodik tonna ammóni- umfoszfátos műtrágyát A műtrá- gyaüzelh az elmúlt év decemberé­ben kezdett csak a tervezett ka­pacitással dolgozni, de termékü­ket már jól ismerik Ukrajnában, Moldvában egVaránt. Az üzem­rész dolgozói röpgyűlés keretében adták át a műtrágyát a félsziget kukoricatermelőinek, akikkel szo­cialista szerződésük van. A me­zőgazdaság: dolgozók nevében V. Sz. Szarancsa brigádvezető, a Szocialista Munka Hőse köszön­tötte a gyár dolgozóit. S. B. P. N. BARANNYIKOV: Nevek az emlékműn 3. KIK VOLTAK ÖK? Kik voltak ezek a szovjet emberek addig; amíg a kötelesség nem szólította őket a fasiszták elleni halálos harcra ? Volt köztük sok tényleges katona, de többségük munkás és kolhozparaszt, tanító, traktoros, tudományos munkatárs, háziasz- szony, zenész, sőt olyan is, aki tegnap még iskolapadban ült... A hozzátartozók, barátok, egy­kori bajtársak levélhalmazából el­sősorban éppen arra a kérdésre kapott válasz csendül ki. hogy kik ők. kik voltak ők? A harcosok, köztük azok is. akiknek mellét számos hadikitüntetés díszítette, arról írtak, milyenek voltak gye­rekkorukban. miben tűntek ki, milyen tulajdonságaik voltak, mi­lyen kapcsolatok fűzték család­jukhoz. szüleikhez, feleségükhöz, gyermekeikhez A legkevesebbet arról írtak a levelekben, hogy a fronton mi­lyen hőstetteket hajtottak végre. A 390 harcos csak kis része azoknak, akik hősi halált haltak a Magyarország felszabadításáért vívott harcokban. Az összegyűj­tött anyag és a saját tápaszta- latom alapján, amelyet mint a harcoló csapatokhoz beosztott TASZSZ-haditudósító szereztem a háború alatt, irodalmi riportokat lehet írni. E riportok gyűjtemé­nye természetesen tragikusan szo­morú lesz. A könyv valapennyi szereplője egytől egyig meghalt. Meghalt, hogy az élők örüljenek az életnek. Ám lehet, hogy ezekről a hő­sökről szóló levelek és visszaem­lékezések. saját frontról írott le­veleik, amelyek olyannyira fel­keltették érdeklődésemet, fonto­sabbak, mint a szerző elbeszélése, olyan emberekről, akiket soha sem látott. Az ilyen irodalmi portrékban, pótolva az esemé­nyek, helyzetek hiányzó részleteit, akaratlanul is olyan alakot raj­zolhat meg az ember, amely egy­általán nem hasonlít áz eredetire, amely lehet, hogy sikerült, erő­teljes alak, de már irodalmi hős, nem pedig az, akinek neve sze­repel a névsorban. De itt vannak a saját levelek, mint dokumentu­mok, Megcáfolhatatlan dokumen­tumok És a hozzátartozók, az ismerősök levelei. Az elesett hősök néhány leve­lét, vagy a róluk szóló levelet csokorba gyűjtöttem. Ezt nyújtom át az olvasónak. A szerző nem számít arra, hogy minden egyes levélgyűjtemény, vagy méginkább egyetlen levél teljes képet adjon egy emberről, az olvasónak. Nem. persze, hogy nem. De az összes levél, vala­mennyi együtt már teljes képet nyújt mindazokról, akiknek neve ott áll az emlékművön. A világ minden hadseregében van egy szolgálati szabály: tisz­telegni a szembejövő katonának, tisztelegni a katonai zászló előtt. De van íratlan szabály is. Ez vonatkozik a civilekre és a kato­nákra egyaránt: ha a felszabadító harcosok emlékműve előtt elha­ladsz, vedd le a kalapod! Ezer­szer kiérdemelték ezt. Feláldoz­ták életüket, a jónak a gonosz fölötti győzelméért a Szabadsá­gért, Egyenlőségért, Testvériségért vívott harcban 4. SZÁMOMRA MÉG MINDIG KISFIÚ. Immár 40 év telt el az­óta, hogy kiköltöztünk anyám há­zából. Ez a ház a Szovjet utca 50. számú háza volt. erre a címre ér­kezett a levél. Édesanyám már rég nem él. Az én lánykori ne­vem Borcsevszkája, ahogy az a borítékon állt, s rég, nagyon rég­óta egészen más nevet viselek: Zejbot. Mi több: annak a ház­nak a száma, amelyben most la­kom szintén megváltozott. Még­is megtalált a levél. Csodálatos. Nagyon nehéz felidézni egyet­len fiam emlékét, aki odaveszett a háborúban. De ez anyai köte­lességem, ez az egyetlen, amit ér­te tehetek Csupán egy körülmény hoz za­varba : az én Igorom nem volt_ hős, s nem tudom, végrehajtott-e egyáltalán valamilyen hőstettet. Keveset írt önmagáról. Nem akart feleslegesen nyugtalanítani. Csak halála után tudtam meg például, hogy megsebesült a kezén, hogy a Dnyeperen való átkelés közben kis híján odaveszett. Életében nem volt semmi hősi. kiemelkedő ese­mény. Hiszen műszaki alakulat­nál teljesített szolgálatot. (P. B. megjegyzése: valóban műszaki­utász alakulatnál szolgált, de vé­gigharcolta Szálingrádtól és Vo- ronyezstől Belgrádig és Budapes­tig a frontokat, s hősiességéért, hőstetteiért kitüntették: egy, sa­ját nevével ellátott személyes fegyverrel, „Sztálingrád védel­méért” éremmel, „Harci érde­mekért” érdeméremmel, a Honvé­dő Háború érdemérem II. foko­zatával és a Vörös Zászló-érdem­renddel.) Fiam, Igor Vjacseszlávovics Prihogyko 1919. május 6-án szü­letett. 1945. január 15-én halt meg. Korán elvesztette édesapját. Amikor Igorka 3 éves volt, férj­hez mentem másodszor. Alfred Ivanovics Zejbot abban az. idő­ben a Vörös Hadseregben szol­gált. Később elvégezte a kraszno- dári építészmérnöki főiskola esti tagozatát. Építészmérnök lett. Szintén részt vett a honvédő há­borúban. s akárcsak a fiam, mér­nök-kapitányi rangot viselt. Jó nevelőapja volt Igornak. Szeret­ték egvmást, jó barátok voltak. 1940-ben, amikor Igor még csak huszonegy éves volt, megszerezte építészmérnöki diplómáját. 1941. április 5-én építésvezető-helyet­tesnek nevezték ki az egyik krasz- nodári vállalat építkezésén. Jú­lius 16-án bevonult katonának. Nyomban a Kuibisev hadmérnöki akadémiára vezényelték. A gyor­sított tanfolyam elvégzése után, már 1942-ben, Igort Sztálingrád térségébe vezényelték. Többé nem láttam Bajtársai a következőket írták nekem róla: Okrugin kapitány: Barátságunk még Sztálingrádnál született. Két és fél éven keresztül egy takaró alatt aludtunk, olykor egy tányér­ból ettünk. Nekem elesett két fi­vérem. de miattuk nem kesereg­tem annyit, mint Igor halála miatt. Szerettem, mert kiapadha­tatlan életöröm áradt belőle, mert igazi emberi tulajdonságokkal rendelkezett, s nemcsak egyedül én voltam így vele. Mindenki, aki ismerte Sztyepanov alezredes: Meghitt jóbarátom volt. finom lelkületű, rendkívül becsületes fiú. Még az Akadémián ismerkedtünk össze, s együtt vezényeltek ki minket Sztálingrád alá. Semmilyen hely­zetben nem vesztette el a fejét, pihenőben pedie vidámsága, lel­kes hangulata átragadt minden­kire .. Igornak rengeteg barátja volt. Több tucat nevet említhetnék. Önt valószínűleg az érdekli, hogyan emlékszem én Igorkára. Megpróbálom szavakkal megraj­zolni portréját. Magas, derék fiú, amikor bevonult, sovány volt, de az utolsó felvételekből ítélve, megvállasodott. kissé meghízott. Mindez annak az eredménye, hogy megférfiasodott. Szőke hajú,, kifejező kék szemei hol mosolyog­tak. hol ravaszkásan csillogtak, hol fürkészők és töprengők vol­tak. Ilyenkor szürkének tűntek. Nyílt arc, magas homlok. De egé­szében véve arcvonásai nem vol­tak szabályosak: ajka telt, orra lefelé kiszélesedett, „ukrános”, ahogy családunkban mondták, fü­lei kicsik. Igorom nem volt szép fiú. de mindenki, aki ismerte, ér­dekes fiatalembernek tartotta. Közvetlenül a háború kitörése előtt 1941-ben kiderült, hogy Igorkámnak nagyszerű tenor- hangja van ... Fiam jólelkű, figyelmes fiú volt. mindenben, amiben tudott, min­dig segített társainak. A nagyra- vágyás teljesen hiányzott belőle. Állandóan mosolygott. Én szidom a csínytevései miatt, ő meg csak mosolyog. Nem járt a földön, hanem valósággal röpködött, mintha sietett volna élni. Hol táncolt, hol énekelt, hol meg a pianinóhoz ült. és valami vidám dalocskát játszott. Mindig csal: vidámat. Az én emlékezetemben ő még mindig kisfiú. Sok jellegzetes, számomra nagyon kedves epizó­dot őrzök ebből a korából. (Folytatjuk.) \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents