Petőfi Népe, 1975. március (30. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-12 / 60. szám

lDíő. március 12. • PETŐI 1 NÉPE • 3 Izgalmas vetélkedő, tanulságokkal A Kecskeméti Ingatlankezelő Vállalat hat fiatal szakmunkása feszülten figyelte a múlt hét egyik délutánján a kamaraszín­házban dr. Tapasztó Istvánná já­tékvezető szavait. A Gyapai Jó­zsef tanácselnök-helyettes irá­nyításával tevékenykedő bíráló bizottság 3nnak az embernek a nevét várta tőlük, aki 132 esz­tendeje papírra vetette a felolva­sott költeményt. A válasz pontos volt: Petőfi Sándor. A szabályok értelmében helyet választhattak a kecskeméti felszabadulási szel­lemi fejtörőverseny elődöntőjére az Univerzum Klub áltál minta­szerűen előkészített teremben A kétszáz perces vetélkedő kérdései, feladatai alaposan kita­pogatták. hogy az elődöntőbe ju­tottak mit tudnak Kecskemét múltjáról, jelenéről, mennyire ér­deklődnek a városi ügyek iránt. Sokoldalúan felkészült verseny­zők állhatták meg a helyüket. Tudni kellett az időjárásra vonat­kozó főbb adatokat, a KISZ meg­alakulásának körülményeit, első kongresszusának jelmondatát. Húsz percet kaptak a- város- központot bemutató térkép készí­téséhez és ugyanannyit egy új középület vagy szobor lerajzolá­sához. óriási izgalmak közepette versengtek a Találd ki! (bar- kochba) résztvevői. Ebből a cso­portból a Katona József Gimná­zium Che Guevara KlSZ-alap- szervezete, a Kecskeméti Barom­fifeldolgozó Vállalat és a 607-es Ipari Szakmunkásképző Intézet csapata került a március 25-i dön­tőbe. Kitűnő teljesítményt nyúj­tott a MÁV és. a Kecskeméti Óvónőképző Intézet együttese, hajszállal maradtak el a tovább­jutást jelentő helyezéstől. Nyolc csapat a Tudomány és Technika Házában versengett. Itt dr. Szentendrei Lászlóné tette fel a kérdéseket és Somogyi György, megyei ifjúsági előadó volt a zssüri elnöke. Nagy taps köszöntötte az Univerzum Klub, a városi tanács és a Kodály Zol­tán Gimnázium fiataljait: ők is 9 A kecskeméti felszabadulási vetélkedő emléklapja. (Lisztesné Cser Éva alkotása.) ott lehetnek a megyei művelődési központban tartandó ponton. A vetélkedőn sokat tanultak a jelenlevő városi, ifjúsági vezetők, pedagógusok is. A tanulságok ál­talános érvényűek. Érdemes fog­lalkozni ezekkel. Miért nem tanítják meg a diá­kokat — tisztelet a kivételnek — az iskolában, hogy miként kell érthetően, szabatosan beszélni? A / kitűnő akusztikájú termekben a versenyfeladatként felolvasott Buda Ferenc-versek felét-harma- dát a közönség nem hallotta. A bíráló bizottság mindkét he­lyen pártatlanul tevékenykedett. A kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Tsz kitűnően felkészült csapata az utolsó fordulóban, a Találd ki! során csúszott a má­sodik helyről a negyedikre. Haj­nal József haladó szellemű újság­író, költő nevét kellett volna ki- találniok. A bíráló bizottságnak az volt a véleménye, hogy illik ismerni a helyi munkásmozgalom kimagasló egyéniségének, a Magyar Alföld szerkesztőjének a nevét. Sokat írt tevékenységéről a Petőfi Né­pe, szerepel a városról kiadott életrajzi lexikonban. Látszólag könnyű kérdést ka­pott az egyik diákokból kialakí­tott együttes. A játékvezető, a városi pártbizottság első titkárá­nak. a tanács elnökének és a KISZ-bizottság titkárának a ne­vét kérdezte. Csupán az utóbbira adtak — bizonytalan — választ... A vetélkedés ismét bizonyította, hogy a fiatalok a napi politiká­ban, közügyekben meglehetősen tájékozatlanok. Az említett fogyatékosságok mitsem vonnak le a verseny ér­demeiből. Sokat tanultak, gyara­podtak szellemiekben. Fehér Sán­dor, a Hazafias Népfront városi bizottságának az elnöke, zsűritag is őszinte elismeréssel gratulált a résztvevőknek, ötven esztende­je közéleti ember, van összeha­sonlítási, viszonyítási alapja. Heltai Nándor BESZÉLGETÉS EGY KONGRESSZUSI KÜLDÖTTEL Még sokat akar tenni a köz érdekében lt'tiít-ban lépett Varga Mihály a dávodi Augusztus 20. Termelő- szövetkezetbe. Itt született a köz­ségben, mindig az volt a vágya, hogy helyben találja meg boldo­gulását. Sikerült, a közös gazda­ság erre lehetőséget nyújt. A dá­vodi termelőszövetkezet dinami­kusan fejlődő nagyüzem. Gond persze van ebben a gazdaságban is. — Élvezet itt dolgozni — mu­tat a csillogó takarmánytárolók­ra, a tetszetős épületekre. — Ez a szakosított sertéstelep egyike a legmodernebbeknek. Mezőpanel­ből épült, a belső technológia olasz eredetű, az. úgynevezett Gi- Gi rendszerű. Ha teljesen üzem­be lép, akkor !) ezer hízót ad évente. Varga Mihály 1973 óta itt kar­bantartó lakatos. Egész nap van munkája ezen az automatizált te­lepen. — íme csupán ezt a gombot kell lenyomni — magyarázza — és egyszerre 1300 sertés kap en­ni. A sertéstelep karbantartó laka­tosa a községj partszervezet csúcsvezetőségének tagja, községi tanácstag. A megyei pártértekez­leten a megvei pártbizottság tag­ja lett. Kongresszusi küldöttnek is megválasztották. — A közügyek mindig érdekel­tek, de most egy kicsit drukko­lok, hogyan felelek meg majd a bizalomnak. Igyekszem a legjobb tudásom szerint képviselni a község, a járás és a megye kom­munistáit. Vallja, hogy a tudást mindig gyarapítani kell. Elvégezte a marxista középiskolát, jelenleg az esti egyetemre jár. Felesége, aki szintén párttag, pedagógus, most hasonlóképpen továbbképzésen vesz részt. A szegedi tanárképző főiskolán bővíti tudását. Kf t gyer­mekük van. — A közéleti munka eléggé el­foglalja a szabad időmet, de szí­vesen csinálom. Van sok gon­dunk a községben és ölömmel ve­szek részt ezek megoldásában. Aztán sorolni kezdi, hogy mi mindent kellene sürgősen elintéz­ni. Kicsik a gyermekintézmények, nincs az, igényeknek megfelelő műsora a művelődési háznak, többet kellene törődni a község szépítésével. A szűkebb környezet, a terme­lőszövetkezet fejlesztése is izgat­ja. Szerinte az üzem- és munka- szervezésben még számos tartalék van. Tizenhat egyetemet és fő­iskolát végzett szakemberük van. akiknek tudását jobban ki lehetne használni. — Helyes kezdeményezésnek tartom, hogy a termelőszövetke­zet segíti a fiatalok lakásépítését, 12 családi otthon már épült. A tagság ugyanis lassan elöregszik, és nincs utánpótlás. Magas ná­lunk az átlagéletkor, annak elle­nére. hogy néhány fiatallal erő­södtünk. akik főként a korszerű berendezések, gépek mellett dol­goznak. Foglalkoztatják — nemcsak őt, hanem a gazdaság vezető szak­embereit is — a szakosított te­lep üzemeltetésével kapcsolatos olyan gondok, amelyeket az or­szágban még másutt sem tudtak megoldani. Többek között ide tartoznak a környezetvédelemmel kapcsolatos tennivalók. Az állati tetemek környezetár falom nélküli eltüntetése, a nagy mennyiségű trágyalé hasznosítása oly mó­don, hogy segítsék vele a termés- eredmények nagyobb mértékű növelését. — Nagy tartalékaink vannak, ezekben a témákban is — han­goztatja. — Én készítettem itt a telepen egy kemencét, amelyben azonnal elégetjük az állati hullá­kat. Gazdaságosabb lenne, ha másképpen dolgoznák lel ezeket. Hiszen köztudott, hogy a fehér­jének milyen nagy értéke van a világpiacon. Tapasztalatcserét kellene rendezni a trágyalé, hasz­nosításával kapcsolatban is. Leg­több üzemben ez sem megoldott. Sokáig beszélgetünk még. Tele van fiatalos türelmetlenséggel. Lelkes, szeretné, ha mindent gyorsan meg lehetne oldani. Még nincs harmincéves és még sokat akar tenni a köz érdekében. — Bizonyára biztatják, hogy szólaljon fel a kongresszuson. — Valóban kértek rá, hogy te­gyem szóvá közös gondjainkat. Igyekszem összeszedni addig gon­dolataimat, mert megvallom őszintén; van egy k's lámpalázam. K. S. Könyvek a 30. évfordulóra A felszabadulásunk 30. évfor­dulója tiszteletére megjelenő könyvek bőséges választékában minden olvasó megtalálhatja az érdeklődési körének megfelelő művet. A Szépirodalmi és a Magvető Kiadó közös vállalko­zásaként indul a Harminc év — száz kötet-sorozat, amelyben az elmúlt 30 év jelentős szépirodal­mi alkotásai jelennek meg újra, egységes kivitelben, egyforma kötésben. A Szépirodalmi Kiadó­nál jelenik meg ebben az évben például Karinthy Ferenc: Buda­pesti tavasz című műve, Szabó Pál: Isten malmai című regénye, Gyurkó Lászlótól a Lenin, októ­ber, Illyés Gyula válogatott drá­mái, Illés Béla: Honfoglalás cí­mű regénye két kötetben, Dobozy Imrének a filmről is ismert „A tizedes meg a többiek” című al­kotása. Néhány példa a Magvető újdonságai közül: a „Magyar írók tanúságtétele” című antoló­gia. Darvas József: Város az ingoványon. Déry Tibor: Alvilági játékok, Nagy Lajos: Pincenapló című kisregénye és Kassák La­jos Kis könyv haldoklásunk em­lékére című műve. Az Európa Kiadó pontosan áp­rilis 4-re jelenteti meg a „Ma­gyar földön” című könyvet, amely szovjet írók elbeszéléseit tartalmazza Magyarország fel- szabadulásáról. Méltán nevez­hetők évfordulós könyveknek „A győzelem könyvtára”-sorozat kötetei is. Egy év alatt 35 kötet lát majd napvilágot, valameny- nyi olyan mű, amely már is­merős a magyar olvasók előtt, s újrakiadásukat — irodalmi érté­keiken kívül — tartalmuk, a szerzők hazájának a hitleri fa­sizmus alól való felszabadítása, az országépítő munka bemutatá­sa indokolja. Sorozaton kívül je­lenik meg az Európánál a többi között a „Várj rám” lírai anto­lógia, amely az idősebb szovjet költőgeneráció legszebb háborús verseit tartalmazza. Zsebkönyv-sorozatot indít az évforduló alkalmából a Gondolat Kiadó is. „Magyar história” cím­mel. Körülbelül 25—30 kötetből áll majd a sorozat, s bemutatja a teljes magyar történelmet. (MTI) Kétszázötven tonna kohóalumínium-többlet Az Inotai Alumíniumkohó adja hazánk olvasztottalumínium-tcrmelésének csaknem a felét. Ezért is igen nagy horderejű a gyár 28 szocialista brigád­jának a XI. kongresszus és hazánk felszabadulásának 30. évfor­dulója tiszteletére tett felajánlása: az üzem dolgozói a tavalyi kohóalu- mínium-tervüket 250 tonnával túlteljesítették, s a most készülő pótmegaján- lasok is számottevő többlettermeléssel járnak majd. A villamosenergia- takarékossági tervük szerint egy tonna alumíniumot a jövőben 114 kilowatt­órával kevesebb energiával kívánnak előállítani. Képünkön: a kohócsarnok. (MTI foto, Jászai Csaba felv. — telefotó.) KÉSZÜL A RENDELET Üj fajta csecsemő-szűrővizsgálat Egy, a csecsemőkorban kezdő­dő. viszonylag ritka, de annál veszélyesebb betegség megelőzé­sére kötelező szűrővizsgálat be­vezetését tervezi az Egészségügyi Minisztérium. Az eljárás egysze­rű: specialis módszerrel az újszü­löttek egyetlen csepp véréből ki­mutatható a szervezet egy olyan esetleges anyagcserezavara, amely miatt a még egészséges csecsemő egy-két év alatt súlyos idegrend­szeri zavarokban szenvedő, szel­lemileg elmaradott, magatehetet­len emberré válna. A vizsgálat jelentősége igen nagy. A phenyl­ketonuria (PKU) néven ismert­súlyos, egy-két évtizede még gyó­gyíthatatlannak vélt betegség ugyanis a csecsemőkorban meg­kezdett, több évig tartó, különle­ges diétával megelőzhető, s az így megmentett gyermek egészséges, hasznos tagjává válhat a társada­lomnak. Az újszülöttek PKU-vizsgálata biztonságot jelent a szülőknek, mert a hozzá szükséges vérmin­tát a kórházak egészséges új­szülötteknél a születést követő négy-öt napon, koraszülötteknél két héten belül megküldik az ország két központi PKU-labora- tóriurnának. Rendellenesség ese­tén azonnal értesíthetik a szülő­ket, és állandó ellenőrzés mellett idejében megkezdhető a diéta, amelyhez az SíZTK ingyentáp­szert, a szakorvosok pedig ott­hon is használható ételrecepteket is adnak. Hazánkban dn Boda Domo­kos professzor vezetésével a sze­gedi gyermekklinikán 1968-ban kezdték meg az újszülöttek PKU- szűrővizsgálatát. Két éve pedig a budapesti János Kórház gyer­mekgyógyászati osztályán alakult meg egy újabb PKU-laboratóri- um. E két központi szűrőállomá­son eddig 365 ezer újszülött vé­rét ellenőrizték és közöttük 37 ilyen beteget találtak. Ezek a gyermekek, akiket állandó diétán nevelnek, s fejlődésüket az új­szülött kortól rendszeresen ellen­őrzik. teljesen egészségesek. (MTI) P. N. BARANNYIKOV: Nevek az emlékműn í. Pável Nyikiforovics Barannyi- kovval, a „Kik ők?” című könyv szerzőjével még 1945-ben ismer­kedtem meg. amikor Budapest szovjet városparancsnoka voltam. Barannyikov a harcoló csapatok­hoz beosztott TASZSZ-haditudó- sítóként érkezett ebbe a városba, de már mint Magyarország Ideig­lenes Nemzeti Kormánya mellé akkreditált külföldi tudósító. Ha­marosan leszerelt, s én már el is felejtettem, hogyan áll ezen a tős­gyökeres civilen a katonai egyen­ruha. Amikor néhány évvel ezelőtt Barannyikov arról a szándékáról beszélt nekem, hogy könyvet ír azokról, akiknek nevét rávésték a Felszabadulási Emlékműre — ünnepélyes leleplezésén 1947-ben egymás mellett álltunk —, két­kedve fogadtam szavait. Először is, mert csak rangjukat, családi nevüket, utó- és apai nevük kez­dőbetűit ismerjük. Ez nagyon ke­vés adat. Továbbá az újságokban és a könyvekben csak azokról ír­nak, akik valamilyen rendkívüli hőstettet hajtottak végre. Ez a 390 katona pedig egyszerű har­cos, csupán töredék része azok­nak, akik hősi halált haltak a magyar dolgozó nép felszabadu­lásáért Én meg is mondtam neki, hogy írhat közülük két-három hősről, de ha valamennyiről írni akar, mind a 39()-ről szóló levéltári anyagot át kell böngésznie, s meg­kezdeni a levelezést rokonaikkal és barátaikkal, akik több ezren lehetnek.! Tudtam, hogy Barannyikov sú­lyos beteg és még egy egyszerű levél megírása is megterhelő a számára. Csupán annyit válaszolt, hogy az anyaggyűjtést elkezdte, azok majd megmutatják, mit lehet ve­lük kezdeni. Amikor pedig megmutatta ne­kem a nagy rakás levelet, és meg­ismertetett az első három év mun­kájának eredményeivel, a hős harcosok portréival, amelyeket rokonaik és barátaik rajzoltak ró­luk, vagy a hősi halált halt har­cosok gondosan kiválogatott leve­leiből álltak össze, csodálkoztam és örültem egyszerre. Nagyon jónak tartom, hogy szá­mos anyagból teljesen, vagy csak­nem teljesen hiányzik a kommen­tár. Csupa dokumentum: száraz, hivatalos levéltári kiírások és le­vélidézetek. De milyen sok min­dent elárulnak! A levelek nem olyan formában születtek meg, ahogy az olvasó elé kerülnek. Hosszú levelezés előzte meg azokat, a könyv szerzője és barátainak, levéltárakban kuta­tott, ellenőrzött, egészen addig, amíg nem kapott részletes vála­szokat, olyan leveleket, amelyek­nek tömegéből kirajzolódott a hős portréja. A magyar nép az idén ünnepli hazája felszabadulásának 30. év­fordulóját. Harminc évvel ezelőtt a magyar föld szabad lett. Ebben nagy érdemeket szereztek azok a szovjet harcosok is. akiknek neve ott áll a Felszabadulási Emlék­művön. • Pável Barannyikov nem érhette meg ezt a nagyszerű napot. Ki­váló ember, jó elvtárs, a magyar nép nagy barátja volt. Az előt­tünk fekvő könyv — hatalmas munkájának eredménye. I. T. Zamercev, nyugállományú vezérőrnagy, a Szovjet—Magyar Baráti Társaság Központi Vezetőségének tagja 2. AZ EMLÉKMŰ ALATT NIN­CSENEK SÍROK. Nincs olyan budapesti ember, vagy a főváros­ba látogató magyar, nincs olyan turista, vagy külföldi vendég, aki Magyarországra látogatott és járt a Gellérthegyen, a felszabadító harcosok tiszteletére emelt hatal­mas emlékműnél, aki nem olvas­ta el vagy nem próbálta elolvas­ni ezt a háromszázkilencven ne­vet. Ügy adódott, hogy csak az utób­bi években akadt lehetőségem és szabad időm az elesett hősökről szóló anyagoknak szívós, vesződ­séges felkutatásához. A nehézsé­gekkel már kezdetben tisztában voltam. Csupán a családi nevü­ket, jutó- és apai nevük kezdőbe­tűit és a rangjukat ismerjük. A mi sok milliós hadseregünkben nagyon sok egynevű .egyforma kezdőbetűs és rangú katona akadt, még a ritka családi nevűek kö­zött is 1966^ban kezdtem meg a kuta­tást, a pontosításokat a Nagy Honvédő Háború veszteségeit nyilvántartó osztályok kartoté- kain, a kitüntetések osztályán és a szovjet honvédelmi miniszté- 5|ur,i központi levéltárában. A Szovjetunió minden zugába — a Távol-Keletre. Murmanszkba, a Kaukázusba és Közép-Ázsiába sok száz kérdést tartalmazó leve­leket küldtem negyedszázados messzeségbe vesző címekre, ame­lyeket a személyes holmik között, a kitüntetési okleveleken, nyil­vántartó kartonokon sikerült fel­fedeznem. Huszonöt esztendő alatt sok minden megváltozott, sok cím olyannyira elavulttá vagy pon­tatlanná vált. hogy a posta min­den igyekezete ellenére sem tu­dott senkit az elesettek hozzátar­tozói közül megtalálni. Sok év telt el. Az ódon faházi­kók helyén új lakónegyedek nőt­tek ki, a régi utcák eltűntek, he­lyükön új utcák születtek. Egyes helyeken, ahol valamikor tanya árválkodott, ma gyár áll, körülöt­te pedig egy egész város terül el. De csodák is történtek. Olykor eljutottak a levelek a címzettek­hez, akik időközben nemcsak la­kóhelyüket változtatták meg, ha­nem a nevüket is. Az ilyen kutatómunka eredmé­nyeképpen a levelezés hatalmas, valósággal végtelen áradattá te­rebélyesedik. Néha a válaszok, a már ismert emberektől, csak né­hány hónap múlva érkeznek meg: szabadság, betegség, rokonlátoga­tás miatt Még koránt sincs minden kész, de azért már sok minden elké­szült A kutatómunka során kiderült, hogy egyes esetekben e 390 el­esett harcos névsorának összeállí­tásakor vagy lemásolásakor, aztán a kőfaragó műhelyben, vagy ké­sőbb, 1957-ben. az emlékmű res­taurálásakor számos kisebb hibát ejtettek a családi nevek feliratai­ban, másutt hibásak az iniciálék (a cirill N-t összetévesztették a P-vel, vagy I-vel, a K-t a H-val stb.), más esetekben pedig pon­tatlanul tüntették fel a rangokat. Száznál több harcos adatait véglegesen pontosítottam. Nem­csak, hogy sikerült megállapíta­nom pontos, háború előtti címü­ket, hanem megtaláltam hozzátar­tozóikat, barátaikat, katonatársai­kat is. Ezek az adatok minden kétséget kizárnak. Egyeztek a hi­vatalos szervezetek adatai azok­kal, amelyeket a legközelebbi hozzátartozók: szülők, testvérek, feleségek, gyerekek szolgáltattak. Különböző válaszokat kaptam. Voltak köztük rövidek, lakonikg- sak is. De a posta olykor vas­tag paksamétát hozott, amelyben csaknem mindent megtaláltam abból, ami az elesett harcos há­zában a dokumentumokból és le­velekből megmaradt. A hozzátartozók összes levelei nagyjából egyformán szóltak: mily nehéz, mily keserű a régi, de pótolhatatlan és feledhetetlen veszteség emléke, de ez az emlék oly kedves, oly szent számunkra, hogy nekünk, hozzátartozóknak feltétlenül sokkal többet kell ten­nünk, mint bármely idegennek. A 399 elesett harcos többsége 22—45 éves volt. De vannak a hősi halottak között tizenkilenc évesek is. S vannak olyanok is, akik már rég nagyapák voltak. Oroszok, ukránok, belorusz- szok... De azok között, akiknek emlékét a magyar nép oly nagy tisztelettel őrzi. vannak észtek, grúzok, üzbégek, oszétek, zsidók, kazahok. örmények, azerbajdzsá­nok, sok más szovjet nép fiai és leányai. Mindnyájan — kommunisták és pár.tonkívüliek — a végsőkig, utolsó csepp vérükig hűek voltak hazájukhoz, a leigázott népek megsegítésének ügyéhez. Utolsó leheletükig harcoltak a fasizmus sötét erőinek szétzúzásáért. A névsorban találunk tiszteket és közkatonákat, akik a háború első napjaitól kezdve harcoltak fegyverrel a kezükben, és olya­nokat is. akik közvetlenül halá­luk előtt volnultak be katonának, s az első ütközetben elestek. Ott vannak a hősi halottak között a Szovjetunió Hősgi. s .vannak, akiknek még idejük sem volt ar­ra, hogy valamilyen kitüntetést- szerezzene.k. A Felszabadulási Emlékmű alatt nincsenek sírok. A 390 harcos a Budapest kör­nyéki harcokban esett el és ott is temették el őket, de van köztük sok olyan is, akiknek neve más magyar városok és falvak szovjet hősi emlékművein is olvasható. lFolytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents