Petőfi Népe, 1975. március (30. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-07 / 56. szám
1975. március 7. • PETŐFI NÉPE • 5 Voznyeszenszkij új versei Andrej Voznyeszenszkij „Bocsássátok. szabadon a madarat” című új verseskötetében főként azok a művei kaptak helyet, amelyeket a költő a legutóbbi két-három évben írt. A kötet 70 versből áll. Űj ciklusának egyes darabjait Pablo Neruda emlékének és a tragikus chilei eseményeknek szenteli. Az új kötetben szereplő művek egyik fontos témája a szellemi nyomorúság, a hazug és hamis emberi kapcsolatok elleni szén- ve'délyes tiltakozás. Voznyeszenszkij első kötete, a „Parabola” 1960-ban jelent meg, és minden következő könyve — szám szerint már nyolc — figyelmet keltett az olvasók és a kritika körében, élénk véleménycserére adott alkalmat. A kritikusok megállapítják Voznyeszenszkij költői nyelvének bonyolultságát, képeinek összetett jelentését, metaforáinak meglepő fordulatait, lírai asszociációinak széles skáláját, szatirikus groteszkjeinek éles hangvételét. Voznyeszenszkij kitűnő szónok és nagyszerű versmondó, költői estjei hatalmas közönséget vonzanak. (APN — KS) Nagy teljesítményű információs berendezés A korunkra jellemző „információáradaton” csak úgy tudnak úrrá lenni a szakemberek, hogy minél kisebb helyet igénylő tárolási módokat keresnek az ip/oy-j. mációtömeg sjaijuira. E tendencia jegyében vagyunk tanúi a mikroképtechnika egyre nagyobb mértékű térhódításának. A filmszalagokon. filmlapokon való információtárolással kb. 95 százalékos helymegtakarítás érhető el. A mikrofotográfiai képanyag számítógépes kezelésével a nyilvántartás és a visszakeresés feladata is megoldható. Szovjet kutatók most olyan integrált rendszerrel működő információs berendezést hoztak létre, amely a filmszalagon tárolt 1 millió mikrokénből 10 másodperc alatt képes kiválasztani az éppen szükséges kockát. A kikeresett felvétel képernyőn jeleníthető meg, vagy szükség esetén papír- visszanagyítás készíthető a kérdéses képkockáról. ,NEM SZAKADOK EL AZ ÉLETTŐL” Négyszemközt Bács-Kiskun bibliográfusává Maurice Ravel ßs a magyar zene Fekete Dezső könyvtáros a napokban volt ötvenéves. A Heves megyei Pély községben született; onnan került később Bajára, majd Bácsalmásra. Második esztendeje a kiskunhalasi könyvtár munkatársa. Éppen huszonöt év óta könyvtáros. Csaknem azóta írja szüntelenül, fáradhatatlanul bibliográfiai munkáit. Elkészült — nyomtatásban megjelent, sokszorosított és kéziratos köteteit — nem is próbáljuk felsorolni. Két biztatás A munkahelyén, elsárgult újságok, öreg könyvek és cédulák ezrei között beszélgetünk. — Csaknem két évtizede annak, hogy elkészült az első nagyobb munkája, a „Bácsalmás és vidéke”: Hogyan emlékszik visz- sza a fogadtatásra? — Soha nem felejtem el, hogy Csáky Lajos ezt írta róla a megyei lapban: ez Bács-Kiskun legelső bibliográfiája. A szegedi Péter László a Magyar Nemzetben ismertette munkámat. Erőt, kedvet adott mindkét biztatás. — Még egy kerek szám, amit megemlíthetünk: húsz éven át vezette a bácsalmási könyvtárat. Milyen volt ez a két évtized? — Dolgozhattam. A többi nem fontos ma már. — Bizonyára a szerénysége tilt. ja. hogy megemlítse: egy évtizeddel ezelőtt könyv jelent meg bácsalmási tevékenységéről; ottani kimagasló, országosan is figyelmet keltő eredményeiről. Gerő Gyula: Tíz esztendő című művében a könyvtárosi szakma kiválóságai közé sorolta önt. — A kötet az általam vezetett intézmény munkáját és eredményeit taglalta. Túlzás lenne azt állítani, hogy a szerző rólam írta könyvét. — Mégis, annak bizonyítására, hogy jórészt így van ez, idézek Gerő Gyula kötetéből: „Amikor Fekete Dezső 1953-ban Bácsalmásra került, Heves megyei származású. lévén úgy érezte, hogy nem tud rendesen dolgozni új munkakörében, ha nem ismeri meg alaposan a járás helyzetét, problémáit, könyvtári és társadalmi hagyományait." — Igen; ezért gyűjtöttem‘ítez-1 dettől a múlt és a jelen írásos dokumentumait, és ezért törekedtem ezek rendszeres publikálására. Cikkek, könyvek Fekete Dezső fáradhatatlansága közismert. „A cédulák embere” — így jellemezte egyszer valaki. Más meg ezt mondta róla: „Lehetetlen, hogy ez az ember valaha is alszik. Különben, mikor dolgozna ennyi rengeteget?” Ám a legtalálóbbnak ezt a nagyon tö. mör jellemzést érezzük: „Ö a megye bibliográfusa”. Nézzük a „bizonyítékokat”. Napi könyvtárosi elfoglaltságai mellett cikkei jelentek meg a Honismeret-Helytörténet, a Könyvtáros, és a Petőfi Népe hasábjain. Az Országos Könyvtár- ügyi Tanács kiadásában látott napvilágot egy könyve. Címe: „Tizenöt év Bács-Kiskun megye könyvtárainak életéből (1945— 1959)”. Megírta Mausz Rezső 19-es mártír, hadügyi népbiztoshelyet- les életrajzát, csaknem száz gépelt oldal terjedelemben. A „Pro- letártavasz 1919" című tanulmánykötetben látott napvilágot a „Bács-Kiskun megye a Magyar Tanácsköztársaság idején” című bibliográfiája és repertóriuma. Ez a százoldalas munka nélkülözhetetlen a kutatók számára. Rotagépen jelent meg 1959-ben a „Szeretem ezt a földet” című módszertani kiadványa, mely az úttörők nyomolvasó mozgalmát volt hivatva segíteni. Ennek is ő a társszerzője. Felfigyeltek arra a munkájára is, mely a „Puszták, tanyák Bács-Kiskun megyé. ben” címet viseli. Ebben ezerhat- száz cikkre hívja tel a figyelmet; valamennyi a napjainkban oly fontos társadalmi és gazdasági kérdéssel kapcsolatos. — Hallottuk, hogy hamarosan nyomtatásban is olvashatjuk egyik új könyvét. Melyik lesz az? — Ezt tartom eddigi életem fő munkájának. A címe: „Bács-Bod- rog megye sajtójának repertóriuma”. A kétezer cikket ismertető kötetet Péter László kandidátus, tudományos kutató lektorálta, s a bajai Ttirr István Múzeum jelenteti meg. Kapcsolatok, elfoglaltságok Közben Bács-Kiskun bibliográfusa megszerezte a felsőfokú könyvtárosi képesítést. Kezdettől elnöke a Bácskai Honismereti Bizottságnak, s tagja a kalocsai Katona István Társaságnak. A TIT és a népfront szervezésében előadásokat tart, helytörténeti és más témakörökben. Szereti az olvasókat, különösen a fiatalokat. Segíti őket legszebb törekvéseikben, műveltségük gyarapításában. Mindig örül neki, ha egyetemi szakdolgozatok, disszertációk, pályázatok készítéséhez segítséget kérnek tőle. Ilyenkor lelkesen — és lelkesítve — keresi elő az adatokat, dokumentumokat. Baráti és munkakapcsolatai messzire nyúlnak, sok személyt, intézményt érintenek. Jó szívvel és becsüléssel emlegeti a helytörténeti kutatás legjobb megyei művelőit. A bajai Kőhegyi Mihályt, a félegyházi Fekete Jánost, a pa- taji Pastyik Istvánt, a madarasi Bognár Andrást. Ezt tartja: „Pa- tajon, Madarason is lehet valaki európai.” Hatezer cédula művészetünkről Az egyéb munkái közül csak néhányat említünk meg, gyors felsorolásban. A tanárok részére készült a „II. Rákóczi Ferenc, és korának irodalma” című bibliográfia. A „Nagyságos Fejedelem" kiskunhalasi hagyományait külön is feldolgozta. Elkészítette a Semmelweis életéről szóló cikk- gyűjtemény jegyzékét. Sorozatban mutatja be a mai magyar írókat; már a nyolcadik füzetnél tart. A szekszárdi megyei könyvtár megbízásából a szakmunkástanulók részére összeállítást készített, „Szakmám könyvei" címmel. Hatezer cédulán minden adat megvan nála. ami a Bács megyei művészettel kapcsolatos. Egy négyszáz oldalas könyve kiadásra vár. A címe: Bács-Bodrog megye köz- művelődése 1945—1950 között. Kovács Máté egyetemi tanár, a lektor elismerő mondatokkal javasolja a kiadását. Továbbá feldolgozta a napraforgó-termesztés magyar nyelvű irodalmát; elkészítette Kiskunhalas város kitüntetettjeinek névjegyzékét,. 1952-ig visszamenőleg. ,,Van mit csinálni még” Mik a tervei? Csupán néhány igazán izgalmas munka — a sok közül. A kertbarátok részére bibliográfia készül. Folytatják „A kiskunhalasi városi—járási könyvtár kiadványai” sorozatot. Módszertani füzetet készít a 30 éves úttörőmozgalom történetének tanulmányozásához, s egy bibliográfiát a politechnikai oktatással kapcsolatos művekről. Tovább folytatja a megyénkben élő írók és művészek egyéni munkásságát bemutató bibliográfiai füzetsorozatot. Dr. Szabó Miklóssal közösen munkásmozgalmi olvasókönyvet állítanak össze. — Mi a legdédelgetettebb elképzelése? — Egy színvonalas, általános megyei lexikon elkészítése — természetesen társszerzőkkel közösen. — Sokirányú munkája közben mi adja a legnagyobb örömet? — Az, hogy nem szakadok el az élettől; sok mindent látok, mindenről tudomásom van. Varga Mihály A magyar művészeti élet megújulásában a századforduló idején nagy szerepet játszott a francia szellem térhódítása. A képzőművészet és az irodalom mellett a zene sem vonhatta ki magát a hatása alól. Sőt, legjobbjaink a germán szellemiség alóli szabadulás eszközeként tudatosan keresték a francia művészet ihlető forrásait. Kodály már a tízeshúszas években rámutatott a francia zene reá és néhány kortársára gyakorolt hatására. Bartók, a híres Wald- bauer—Kerpely vonósnégyessel együtt — Kodály kifejezésével élve — ..stílustudó. tökéletes előadás”-sal szegődött Ravel és Debussy művészetének szolgálatába. Ravel 1937-ben bekövetkezett halála után Bartók egy cikkben elemezte a francia mesterek és a magyar zene kapcsolatát. Debussy „felfedezése tette számunkra lehetővé, hogy a franciáktól zenei téren is tanuljunk. A francia zenével való kapcsolatot Ravel művészetének megismerése tette még mélyebbé és nagyobb hatásúvá. ... ha két hasonló jellegű magatartást ismerünk meg — írta Bartók, talán a Kodállyal közös törekvéseire is gondolva — minden bizonnyal úgy tekinthetjük őket, mint a nemzeti légkörben született mondanivaló kiteljesedését. Ezért van magyar szempontból olyan nagy jelentősége Debussy mellett Ravel művészetének.” Hozzá kell tennünk, hogy sok közös vonásuk ellenére Ravel nem epigonja idősebb pályatársának. Nagyon is egyéni úton járt mindvégig. Ravel nagy érdeklődéssel fordult a különböző népek mű- és népzenéjéhez. Bár csak 1932- ben hangversenyezett Budapesten, a magyar muzsikát jól ismerte és becsülte, s már 1924-ben megírta a maga „magyar” hangvételű alkotását, önéletrajzi vázlatában így említi: „A Tzigane virtuóz darab a magyar rapszódiák stílusában.” A francia mester tehát Liszt útját követi ebben a rendkívül hatásos, nagyszerű beleérzőképességről tanúskodó művében Molnár Antal így értékeli az Arányi Jeliynek. a Londonban élt neves magyar hegedűművésznőnek ajánlott, darabot: ., ___nem t ámaszkodik környezeti többletre, ám annál belterjesebb. ahogyan a cigányprímás lélektanát megragadja!” • Maurice Ravel — komponálás közben. Ravel azonban nem állt meg a világszerte ismert és csodált cigány—magyar muzsikánál. A népzenéből táplálkozó magyar muzsikusok művészetének értékeit már az első. az 1910-es évek elején lezajlott párizsi bemutat- kozásakkor észrevette. Erről tanúskodik az az írásbeli nyilatkozata. melyben az első világháború alatt, egy nacionalista célkitűzéseket hangoztató zenészszervezet belépési felszólítását visszautasította. Miközben „az ellenséges” népekhez tartozó zeneszerzők művészetének értékeit veszi védelmébe, kijelenti: .........el vagyok r agadtatva, hogy Bartók. Kodály és tanítványaik magyarok, s hogy ez műveikben olyan ízesen nyilvánul meg.” Most. hngv — március 7-én — a zenei világ a nagy francia zeneszerző születésének századik évfordulóját ünnepli, nálunk is felhangzanak népszerű művei, a Bolero és La Valse című táncfantáziák: szimfonikus alkotásai: a Spanyol rapszódia és a Daphnis és Chloe című balettszvit, dalai és kamaraművei, s nem utolsósorban zongorára írott darabjai. Az utóbbiak közül a négy kézre írott, „a gyermeki lélek költészetét megragadó” ciklusa, a „Lúdanyó meséi” a napokban Kecskeméten is elhangzott. Saját belső értékén túl. Maurice Ravel művészetét különösen kedvessé teheti számunkra az, hogy ihletően hatott a jellegzetesen magyar zene kialakulására. És az, hogv a francia mester ro- konszenvvel figyelte a ma már klasszikus magyar zeneszerzők munkásságának kibontakozását. Ittzés Mihály SZILVÁSI LAJOS XI. (83.) Vasárnap délelőtt. Még mindig vigasztalanul esik. Megnézem magam a tükörben. Megvágtam az állam a borotvával. Kis sötétpiros vonal, ahogy a vér belealvadt a vágásba. Misére kell mennem. Nincs sok kedvem hozzá. Fázom. A kápolnában is hideg lesz. Mindegy, muszáj menni. Fenn kell tartanunk a látszatot, hogy rendben a szénánk, szabályos magyar katonák vagyunk, akik misére is járnak, ha már tegnap olyan ostobák voltunk, hogy kifakadtunk Godefried előtt. Negyven percig tart a mise. Szívesebben ülnék helyette a dohányzóban, a kandalló előtt. Rosszul aludtam az éjjel. Felidegesítettem magam Szojkáék pusmogásával, bármennyire is igyekeztem, hogy ne törődjek vele. Meg aztán mindenféle zavarosat álmodtam ösz- szevissza. csak arra nem emlékszem, mit. Annyi megmaradt a fejemben, hogy Olga is szerepelt az álmomban. Sohasem szoktam álmodni. Lehet, hogy sokat ettem vacsorára? Üres az udvar. Nyilván már mindenki odaát van a kápolnában. Felnézek a toronyra. Szürke varjú tollászkodik a kereszten. Ennek sincs esze. Nemhogy behúzódna az eresz alá az eső elől. Miért szeretik a varjak az esőt? Megállók kis időre, hátha most is idehallik az ágyúdörgés. Nem. Csend van. Még a szél se fúj. Belépek a kápolnába. Nyikorog az ajtaja. Néhány öreg pap meg egy csomó gyerek hátranéz az ajtónyikkanásra. Zuárd atya már megkezdte a misét. Ott áll a leckeoldalon, a misekönyv előtt. Nincs kedvem beülni a padba. Felmegyek a kórusra, az orgonához. Olga is ott van. Ha látni fogom, talán eszembe jut, mit álmodtam róla az éjjel. Félhomályos a kápolna. Alig párázik be világosság a színes üvegekből összerakott ablakon. Jobbára a gyertyák világítanak. Szép a kép. Olyan ez a kápolna, a kolostor ormótlan épületének középen, mint egy durva foglalatba rakott, finom csiszolt ékkő. Egy darab tiszta gótika. Kevés hely maradt a számára, széliében nem terjeszkedhetett, hát felfelé ágaskodott. Egyszerű, csúcsíves gót vonalak, ég felé nyújtózó rovátkák az oszlopokon. Szinte kényszerítik a szemet, hogy felfelé teleinken. Lassan baktatok az öreg lépcsőkön, fel a kórusra. Az oltárnál most fordul meg Zuárd atya. Baritonja betölti a kápolnát, s visszaverődik a falakról: — Dominus vobiscum ... Megszólal az orgona, s halkan kíséri Olga feleletét: — Et cum spiritu tuo ... Nem vesz észre a lány, amint belépek a tenyérnyi kórusra, pedig ott állok meg lépésnyire tőle. A túlsó oldalon vágott ablak fénye megvilágítja fejét, valószínűtlen világosra festi haját. Miért jut ide több fénv. mint a kápolna többi részére? Persze: bizonyára kitört valamikor az ablak. és színes jenaer-Glas helyett közönséges, színtelen üveglappal vágták be a rámát. Átkerülök hátulról a túlsó oldalra. Tízéves göndör hajú fiú áll a fújtatónál. Ez a gyerek a legnagyobb a húsz közül. Intek neki. hogy lemehet a kápolnába, maid én fújtatok. Kisdiák koromban sokszor jártunk fújtatni a templomba. Akkoriban sehogy -sem fűlt hozzá a fogam, de most valahogy kedvem támadt, hogy megpróbáljam. A gyerek leiramodik a lépcsőn. Zajt ver, Olga idepillant. Meglát. Bólintok neki. ö is biccent. Aztán újból az oltár felé fordul. Nekilátok fújtatni. Alig hallható szuszogással dolgozik nagy, faragott faládájában az orgona tüdeje, Olga hosszú, fehér ujjai lassan kalandoznak a billen tyűkör. Nem tudom, rögtönöz-e, vagv kottából játszik, ami előtte fehérük a tartón. Bensőséges, elmélkedő a dallam. Csak annyi az ereje, amennyit ez a kis kápolna elbír. Lassan nyomkodom a fújtatót. Kedvem volna cigarettára gyújtani, de itt nem lehet. Mit is álmodtam az éjjel Olgáról? Bosszant, hogy nem tudok visszaemlékezni rá. Miért is nem vagyok olyan gyakorlott álmodó, mint anyám, aki félóra hosszat is tudott mesélni az álmairól. Lehet, hogy az ilyesmi asszony tulajdonság? Anyám, szegény. hisz is az álmokban. Menynyiszer böngészte az álmoskönyvet, hogy az egymásnak ellentmondó vagy sehogy sem összekapcsolódó magyarázatokból valami egységes jelentést süssön ki.. . Apám ilyenkor mosolygott a bajusza alatt, s nem állhatta meg, hogy ne csipkelődjék. Bak- fity... — mondta. — Asszony- bolondság ... Amikor az egyetemről hazamentem., anyám nem. egyszer dicsekedett: előre megálmodta, hogy jövök. Apám ezen is nevetett: hogyne álmodtad volna meg. hiszen előre tudtad, hogv kezdődik a vakáció ... Mikor jutok haza hozzájuk? Anyám azt is megálmodta egyszer, hogy hamarosan megnősülök. Tévedett. Akkor jött meg a behívóm, meg aztán úgyse akartam nősülni... Zuárd atya az evangéliumot recitálja Et dixit Jesus discipulis suis ... Most nem szólhat az orgona. Olga lopva felém néz. Leveszem a lábam a fújtatóról. Odalépek mellé, rákönvökölök az orgona szélére. Érzem enyhe levendulaillatát. Mit álmodtam róla? Végeredményben persze teljesen mindegy... Nezem a hal kezét. A gyűrűt az ujján. Hirtelen észreveszem: karikagyűrű. Jegygyűrű Olga kezén? Önkéntelenül hajolok közelebb. Megsejti, mire gondoltam. Mosoly búvik az ajka sarkába. Fordít egyet a gyűrűn. Megcsillan rajta a drágakő. Kicsiny, kristályfényű briliáns. összeakad a tekintetünk. Belefürkészek a tiszta, sötétkék szempárba. Állja a tekintetem. Eltűnik a mosolya. Jólesik belenéznem a szemébe. Megrebben a szempillája. Alig észrevehetően csak, mégis játszani kezd íriszén a fény. S újra látom, amit tegnap már észrevettem: mint a gyöngyház. Töri a fényt... Alig mozdul a szája, úgy suttogja: — Miért néz? Mit feleljek? Mit felelhetnék? Miért is nézem? Csak. Magam sem tudom. Jólesik belenéznem a szemébe. Nem kellett volna megkérdeznie. Ha nem akarja, hogy nézzem, forduljon el tőlem. Vissza is megyek a fújtatóhoz ... Mozdulok. De hirtelen megáll a mozdulatom. Az orgona peremén nyugvó kezemen érzem hűvös tenyerét. Rá kell néznem. Tudom, hogy ő is a szemembe néz, de mégis — mintha valahova messze tekintene. Nem, nem is . hiszen párás a szeme. És a tenyere, hűvös, sima tenyere a kezemen. Belém dobban: vigyázz! Nem játék! De már nem gondolok semmire. Mintha nem is én cselekednék .. . Miért préseli össze a száját? Miért csókolom? Most... most lassan szétnyílik két ajka. Megdidereg a karomban. Mikor öleltem meg? Nyakamon érzem két vékony, erős karját. Átölelt! Sűrű haja az arcom simogatja. Levendula .. Remeg az ajka ... • Olga ... Hirtelen döbbenek rá hogy nagy-nagy a csönd. Eszembe villan hogy Zuárd atya befejezte az evangéliumot. És most Olga is észreveszi. Megmozdul. Érthetetlen suttogás szakad ki belőle, önkéntelenül elengedem. Odanézek az oltárra. Úristen! Zuárd atya még ott áll az evangélium oldalon. Várja a feleletet. Olga Ijedten kap az orgona billentyűihez. Mintha nem is az ő hangját hallanám amint elkésve rá- énekli a feleletet az evangélium utolsó szavaira: — Deo gratias... (Folytatjuk)