Petőfi Népe, 1975. március (30. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-01 / 51. szám

STÖí $ 1975. március 1. i PÁRTÉRTEKEZLET UTÁN Tízszázalékos emelkedés négy ev alatt Ezért vált szükségessé, a sza- bályozás • olyan kiegészítése, amely erőteljesebben ösztönöz u szakosodásra. l')70-bcn Bács- Kiskun megye nagyüzemei és háztáji gazdaságai mintegy 1U00 vagon vágómarhát értékesítettek, tavaly 2 ezer vagonnal. 1973-ban volt a legmagasabb az értékesí­tett mennyiség,, ekkor csaknem 2200 vagon vágómarha került felvásárlásra. Tavaly, részben a közgazdasági tényezők, részben az évközbe!) jelentkező 'átvételi nehézségek miatt kisebb mérvű -csökkenés volt. Ez átmenetinek' tekintheti!, s kővetkező években további növekedésre számúim- lünk. Jelenleg a megye szarvasmar­ha-állománya meghaladja a 143 ezret, a tehénállomány 62 és léi <ezer körül ’van* ami csaknem 10 százalékkal több az 1970. évi ál­lománynál. Szfervasmacha-te­li yéssrtésünkiteri is megindult a szakosított telep épült fel, mint­jelenleg. Az állomány ke*bnnr.»i de továbbra is- szükség * van a háztáji., s/arvastnarhu-hj/.lalá*t&j amelv jól jőve?Jelmez. a kif> üze­mekben és a népgazdaság lé­nyeit Ls kielégíti. Egyre több gazdaságunk határozza cl a hús­\i export felet Húsprogramunknak kevesebbel emlegetett ágazata, a vágóbarom ü-tertyésztés. Fogyas/.tú tű ca*/oké-. jüiinKbfln ü büromti r sertéshús után következik,, megelőzve a marhahúst. Bács-Kiskun cnegyé- ben 1970-ben csaknem.ezer vá­gón vágóbaromfit állítottak elő, ennek is mintegy . kétharmadát a kisüzemek, annak (ellenére, hogy ebben az ágazatban alakul­tak kí legelőször a ’ nagyüzemi technológia feltételei, Az elmúlt övben. Bács-Kiskun megyében i . \ Összegezve megállapíthatjuk, hogy a megye mezőgazdasága termelési arányához mérten hoz­zájárul a párthatározatok és a kormányprogram által előirt fel­adatok végrehajtásához, melyek helsfl ellátásunk jelentős javulá­sát. exportunk növelését eredtné- 'nyezték. Bács-Kiskun megye az. elmúlC öféves terv éveinek átla­gában mintegy 5300 vagon vágó­sertést, marhát, baromfit és ju­hot értékesített. 1974-ben állat­tenyésztésünk vágóállat kínálata meghaladta a 12 és fél ezer-va­Eredményeink láttán azonban nem állapíthatjuk uzt meg, hogy 1 n feladatot, megoldottuk és a húsú programot végrehajtottuk. A megyében felépített 23 sza­kosított sertéstelep oss/esaégébéri móg nem hozza azt a vart ered­ményt, ui háztáji tenyes/.íes pe­dig kismértékben ugyan, de má­ris csökkent, FuntQs feladatunk a korHzetű Metíek teljes üzem­ibe helyezése, a mizdasÚKO*. terme- •lés meg valósítása. Tudjuk, hogy ehhez megfelelő sertés! n.jtáru, é:riékesitéál biztonságra, a klocé*- «/itd járulékos beruházások megvalósításara. mcglelrlő alküt- rószellátásra és mfy sok egyéb, ti korszerű termeléshez szüksé­ges feltétel megteremtésére van Bővíteni szükséges a megye fel­előkében épül a bajai vágó- és húsfeldolgozó kombinát, amely csaknem íélrnilliárd forintba ke­rül éfivéventc 200 ezer sertést dol­goz. fel A következő években a kiskunt elegy házi húsfeldolgozó üzentet is bővítik. Fontos feladat a húsellátás to­vábbi javítása. Lakott települé­hezen hódit tért. A háztáji hiz­lalás pedig kismértékben csök­kent. A baromfihizlalás zárt rendszerű telepeinek egy része több mint egv évtizede épült és rekonstrukcióra szorul. A ba­romfitenyésztés további fejlesz­tése. korszerűsítése újabb beru­házást igényel, mely üzemeink­ben egyre sürgetőbb feladat. A megye több mint 100 ezer hektárnyi legeiőterületének je­lentős hányada csak juhtartósra alkalmas, úgynevezett birkalege­lő. Az átmenti legelőkön egyre ritkábban tűnik fel a juhnyáj, az „üzemi takarítóbrigád'’, ahogy szokták nevezni. Tahin nem is a hagyományos juhászatot hiányol­juk, hanem azt, hogy nem alakult ki a korszerű nagyüzemi te­nyésztés. A megye állománya uz utóbbi években jelentősen csök­kent. A jelenlegi szabályozók üzemeinket a jövedelmezőbb, exportra alkalmas pecsenyebá­rány hizlalására ösztönzi. Sajnos, a-tenyésztői munka is visszaesett. Ezért keresik néha hiába bolt­jainkban a birkahúst. seink közül 30 még nincs be­vonva a központi ellátásba. Mind u feldolgozásban, mind a telepü­lések ellátásában továbbra is nagy szerep vár a termelő üze- mek es az AFÉSZ-ek húsfeldol- gazaira. Egyik tennivalónk a szarvas- marha-ágazatunk hústermelésé­nek fokozása, amelyet a .legutób­bi intézkedések is elősegilenek. A gazdaságos nagyüzemi ürü­li Tmelés ma már alapvetően igényli a szakosítást. A tejszük­ségletet kisebb létszámú, nagy tel­jesítő képességű tphénállomány.- nyal Ifell előteremteni. További lehetőségeink vannak az export­ban, de, a marhahús a lakosság fogyasztásában is emelkedik. Ha a közöspiaci országok import- korlátozása gondot is okozott, melyek piackutatásunkra ligyel- meztetőek, a vugómnrhu hosszú távfin keresett.cikknek Ígérkezik. Továbbra'is indokolt növelni a megye Ijarofriflhús-termelését és erőteljes szúrni étet változást, ige- nyel juhtenyésztésünk is. A húsptőgrnm megvalósítása nem éves feladat, hosszú lóvra meghatározta teendőinket. Az ed. digi megyei eredmények biztató­ak, u tóvábbi fejlődés azonban a feladatok színvonalasabb végre­hajtását Igénylik. A megyei pártértekezlet jelen­tőségének megfelelően foglalko­zott az állattenyésztés helyzeté­vel, a hősprogram megvalósítá­sával. Az MS/,MI1 kongresszusi irányelvei egyszerű rövidséggel, így fogalmazzák meg a feladatot : az állattenyésztésben fokozni kell a hústermelést, Molnár István,' a megyei pártbizottság munkatársa i ben, amelyeknél ocsmányabbat nem tudok, előbb a kártya jön elő vele együtt az ital, utána az unalom, az undor az italtól, az undor a kártyától, az undor a csendtől, az undor a fronttól, a sorsunktól, az egész rohadt cir­kusztól, amit úgy kell neveznünk, hogy — élet, pedig mindenhez közelebb áll, mint az élet fogal­mához. Ilyen hetekben jut el odáig a katona, hogy nincs már más témája, csak a nö. Mindig elkezdi valaki. Aztán egymás szájából veszik ki a szót a töb­biek. Nők .. főleg derékon alul, Emberek, fiatal férfiak, akik oda­haza sohase lelték volna kedvü­ket efféle diskurzusokban, csám­csognak, csámcsognak.... S ha ennyit lehetne csámcsogni nők­ről — ha ennyi bizonyos reali­tással előadod eset van az élet­ben — ki meri bizonyítani, hogy valóban nem olyanok, amilye­neknek a fiúk látták ókét? Kö­zönségeseit, néhány órás isme­retség ulán'lefekvők... Vagy inkább mi vagyunk rom­lottak? Csak az > utálat beszélt belőlük, a .keserű irigység min­dennel szemben, amiből velem együtt kihullottak, amikor kihaj­tottak berniünkét a frontra? Oda­kint elszoktunk minden jóságtól. Az én idegeimbe is beleette ma­gát a ..mindenki magának ka­par" filozófiája. Ezt alkalmazom most mindenkire, aki elein ke­rül? Olgára is? Minden arcrez­zen«;. minden gesztus, minden szó, minden hallgatás mögött va­lami aljasat sejtek? Nem tudom. Csak annyit tudok, hogy üsztö­• , ■*. •* ^ ■" f f Küldött lesz a kongresszuson A megyei pártértekezlet egyik szünetében beszélgettünk Ker­tesz Jánosnéval, az Alföldi Ci­pőgyár kiskunfélegyházi gyárá­nak lelsörészkészítö szakmunká­sával. Arról, ami akkor már köz­tudott volt: a fiatal munkásnő 'mint Bács-Kiskun megye egyik küldötte, olt lesz majd pártunk XI. kongresszusán. K i s.k u n f elegy háza kommunis­táit képviselte a megyei pártér­tekezleten és most új. izgalmas feladat előtt áll. Hogyan fogad­ta a megtisztelő megbízatást? Mennyit kell dolgoznia egy mun­kásasszonynak, hogy „jegyezzék” a. nevét egy üzem, egy gyár, vagy esetleg egy megye közéletében? Ezekre a kérdésekre keresünk vá­laszt. — Ami a kongresszusi küldöt­té választásomat illeti: kétsze­resen örülök. Ki nem fogadná lelkesedéssel a lehetőséget, hogy résztvevője legyen egy olyan ta- tiácskozásnuk, ahol a szocializ­musról. jelenünkről s jövőnkről tanácskoznak és fontos dönté­seket hoznak. De van egy másik dolog, amiért ugyancsak örülök. A sikeres visszatérésnek. — Lehelne erről egy kicsit bő­vebben? — Arról van szó, hogy las­sacskán öt éve, gyermeggondozá- si szabadságon vagyok. Ügy gon­dolom, májusban már ismét a megszokott környezetben, a régi kollektívában végezhetem a mun­kámat. Már nagyon várom a nap­ját.. Amit én fontosnak tartok az mindössze ennyi: ötévi távoliét után is számítanak rám, nem he­lyeztek „tartalékba”. Más szóval — beszámítják mindazt amit közben elvégeztem. — Csinálhatunk valamiféle el- * számolási? — Természetesen. Amióta ott­hon vagyok született két gyerme­künk, és közben középiskolába jártam, rövidesen érettségizni fogok. — A mozgalmi munkában? — Ezen a téren sem volt szü­net. Húrom éve tagja vagyok a lélegyhózl pártbizottságnak és a végrehajtó bizottságnak, most már a megyei pártbizottságnak is. Gyakran kérdezik, hogyan le­hetek ezeknek a fontos politikai testületeknek a tagja, amikor szabadságon vagyok? A dolog nyitja az, hogy én közben is rendszeresen részt vettem a tes­tületek munkájában. Igyekeztem elvégezni a rámbizott feladatokat. Vagyis, csak mint cipőfelsőrész- készítő voltam gyermekgondozá­sit!, Persze a férjem is sokat, se­gített. aki a szakszervezeti moz­galomban t eveken yked i k. — A kérdés talán furcsa, mé­gis: mi tetszett a legjobban a megyei pártértekezleten ? — Az őszinte, világos beszéd. Különösen megragadott a vitain­dítónak az a része, ahöl az egész­séges megyei lokálpatriotizmus szükségességéről, jogosságáról volt szó. De ugyanez vonatkozik a hozzá szól ásókra is. •— Végül még egy dologról. Mit vár a XI. kongresszustól? — A párt eddigi helyes politi­kájának megerősítését, a jelen időszakban szükséges módszerek kialakítását. És sok-sok tapaszta­latot, élményt, amiről majd ott­hon a gyárbelieknek szintén be­számolhatok. Azt gondolom moz­galmas munkával teli évek elé nézünk. Szabó Attila FILMJEGYZET A keresztapa másik arca A kétbalkezes kisember hálás figurája ismét megjelenik — Chaplin óta ki tudja hányad­szor? — a filmvásznon, hogy ezúttal egy tréfát nem ismerő maffiás bandát rántson a nevet- scgcssca gyilkos örvényeibe, A történet itt is az ügyefogyott kisetnber és a félelmetes maf­fiadiktátor hajszálra megegyező hasonlatosságán alapul, azzal a különbséggel, hogy a diktátor bőrébe kényszerített álregé r egűre jobban kezd hasonlítani az igazihoz Olyannyira, hogy a vé­gen nemcsak külsőleg, hanem belsőleg is képes a legteljesebb azonosulásra, A vérfagyasztó komédiának esők egy baja van. Ahhoz ugya­nis, hogy minden kis részletét megérthessük, és élvezni tudjuk, látnunk kellett volna Francis Ford Oopola világhírű filmjét, A keresztapát, mivel az olasz Fran­co Prosperi filmje ennek a pa­ródiája. A keresztapa másik arca min­denesetre ráterelte a figyelmet az elsőre. Nyilván, most már azok is szeretnék megtekinteni, akik a karikatúra változatból szereztek tudomást az igazi lé­tezéséről. A kritikus dolgát Is ■megnehezíti, hogy nem tudja, a két film közül melyiket minősít­se jobbnak, ha csak az egyiket lotto? Persze, még így is fel­tétlenül dicséretet érdemel az olaszok temperamentumos hu­morérzéke. Már az jó ötlet volt, hogy vállalkoztak az utóbbi évek egyik legzajosabb filmsikerének a kifigurázására, ráadásul ezt olyan fergeteges kedvvel tették, hogy egész jól szórakoztunk n másodkézből megismert történe­ten. Az „igazi" keresztapát May Ion Jlrgndo játssza. De a keresztapa másik atea sem akármilyen: A'llghiero Noseltese vérbö tehet­sege, bravúros átváltozó képessé­ge mintázza felejthetetlenné a törvénytisztelő nápolyi emig­ránsból lett rettegett bandave­zérré felnövő figura nevetségesen ijesztő vonásait,, ’Zsonglőrként bánik a testével, a gesztusaival, végigjátssza "0 nevettetős egész skáláját, de egy fél hanggal sem viszi túlzásba a komódiázást. Mulatságosan elrajzolt figurája nemcsak Marion Brandet idézi görbetükörből nézve, hunéin fő­ként azokat a bandavezéreket te­szi nevetségessé, akiket környe­zetük gyávasága és butasága vál­toztat senkiből „naggyá", Élet- halál korlátlan urává, akikkel szemben a rendőrség is lehetet­Pá­ltól, legfeljebb egy másik banda golyója végez velük, mint a film­beli keresztapával, de sebaj, ahol egy „keresztapa" megterem­het, terem ott másik is. A mulattató paródia így ka­csint össze a vitathatatlanul lé­tező és egyáltalán nem mulatsá­gos tényekkel. .4 maffia nem kitalált intézmény és cseppet sem túloznak azok, akik sötét­nek, könyörtelennek, vérszomjas­nak ábrázolják. A film nagy ér­deme,- hogy olyan' fegyverrel, te. kíniélyromboló humorral veszi célba ezt a mindmáig sérthetet­len bűnszövetkezetet, amellyel szemben még ők is védtelenek. V. Zs. nőm irtózva tiltakozik bennem. A félelem ébresztette fel ezt az ösztönt. A viszolygás attól, hogy hátha játszani akar Olga. Én nem akarok játszani! Kinőttem mindenféle bújócskából. Amíg mi a fronton rohadtunk, a kisasz- sz.ony zeneakadémista volt Buda­pesten, ahol csak az újságokból és a kenyér jegyekről tudtál;, hogy háború van, pesti úrfiak- kal spacirozott a Dunaitorzón vagy a Belvárosban, jól öltözött, frissen borotvált, illatosított és gondosan fésült legényekkel. Most nincs kivel eltöltenie az idejét. Szinte hangosan hallom a gon­dolataimat. Megfájdult volna a fejem? Nem vagyok játékszer. Nem akarok labda lenni senki kezé­ben. Énvelem ne űzze el senki az unalmát! Cigarettát kíván a torkom. Ta­pogatom a zsebeimet. Nincs ná­lam semmi szívnivaló. Be kell mennem, hogy kérjek valakitől. A cigaretta nem rossz dolog. Aminthogy nem rossz egy po­hár pálinka, egy jól vetett ágy, egy meleg szoba, egy jó ebéd ... A tárgyakban megbízhatunk. Józan, élettelen dolgok. Nern gondolkodnak, tehát nem is akarnak becsapni. Nem mozdul­nak maguktól, tehát nem veszé­lyeztetnek bennünket puszta passzióból. Bennük van egyedül bizonyosság, és bennük nincse­nek hátsó szándékok ... IX. József most vezeti ki az istál­lóból a két öszvért. Észrevesz. Kalapja széléhez emeli a kezét. — Hogy aludt a főhadnagy úr? — kérdi. — Köszönöm, József, jól alud­tam. Lemegy a faluba? — Le. Szombat van, ilyenkor lehet egyet-másl kapni a bolt­ban. Tehát holnap újra vasárnap. Itt, a kolostorban, a semmittevésben úgy összeolvadnak, egyformává színtelednek a napok, hogy már nem teszünk különbséget hétköz­nap és vasárnap között. — Jó utat. József .. Kikerülöm a kordét. Bentröl, az istállóból fütvörészést hallok. Be­nézek az uitón. Gilbertet látom, amint vasvillával tisztába teszi az öszvérek almát. Felém fordul. Uám vigyorog foghíjas szájával: — Hello... — és magyarázni kezd valamit angolul, amiből egy szót sem értek. Nyilván arról ér­tekezik. hogv megtanulta forgatni a vasvillát. Valóban ügyesen áll a kezében. Komikus: egy brit úri család repülőtiszt sarjadéka itt áll egy magyarországi kolostor ösz­véreinek istállójában, és almoz. Jól kiszámított mozdulatokkal dobja félre a tárgyát, célszerű vil­lafordítással választva el a tiszta szalmától. És látható élvezettel csinálja, mint aki kedvét leli a munkában. Lehetséges, hogy min­den ember lelke mélyén ott szunnyad egv paraszthős? Amint a kolostorépület felé tar­tok, még mindig hallom Gilbert füttyét. Ismerem is ezt a dalt. Angol katonanóta It is a long way to Tipperary, it is a long way to uo... Messzi az út Tippe- raryig .. Benyitok a konyhába vezető aj­tón. A testes szakácsnő, akinek messziről észrevehető bajuszka ékíti felső ajkát, jókora fakanál­lal kever valamit a tűzhelyen. — Adi isten. Mariska... — köszönök rá — Mind iái t kész az ebéd, fő­hadnagy úr... — fordul felém kendős feje. — Holnap hús lesz! — újságolja Helyeslőén bólintok, és gyor­san megdicsérem a tegnapi ebé­del Lebigg.ygszli a száját: — Evett volna csak a főhad­nagy úr azelőtt a föztömből . .. Nem úgy volt. mint most . .. hogy ez sincs, az sincs... — szisszen egyet. A fortyogó főzelékből ki­ugrott egy csepp, és a kezefejére hullott. — Látja. ígv van. ha férfinép teszi be a hibát a konyhába ... — törli meg nevetve a kezefejét. — Megyek már... — értem el a tréfát, és ki is lépek a kony­hából. Az ajtón túl tele gyerekekkel a folyosó. Egymás ülepébe fogoz- va vonatoznak, és közben nagyo- kat hujjognak hozzá, mert mind­egyikük mozodonv akar lenni. Alig tudok átevickélni közöttük a másik ajtóhoz, hogv felmenjek az emeletre. Fe> bak tatok a lépcsőn. Bekopo­gok Szőj ka szobájába. Nem felel. Benyitok. Ott fekszik az ágyban. Nyitva a szeme. Rám néz. — Jó reggelt, hétalvó... — ke­délyes igyekszem lenni, de nem síkéiül, ahogy kedvetlen arcára nézek. Odatelepszem az ágya szé­lére, — Miért nem kelsz fel? (Folytatjuk) Hogyan valósul meg a húsprogram (II.) Szarvasmarha-tenyésztésünk fejlesztése gazdaságpoli­tikánk egyik legfontosabb feladata. Az elmúlt években mar­hahúsból exportáltunk legtöbbet, s ez igen kedvezően hatott & népgazdaság devizabevételére. A IV. ötéves terv első esz­tendeiben az ágazat országosan — Bács-Kiskun megyében is -— mélyponton volt. Ekkor a megye összes szarvasmarha- állománya alig haladta meg a 130 ezret, a tehénállomány 35 ezer körül volt. Szükség volt á szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésének meggyorsítására. Meghirdetésére 1972-ben került sor, s en- nek hatása megyénkben is kedvező. Elsősorban a tejterme­lésben jelentkezett, megoldottuk az ellátás gondjait, ugyan­akkor a marhahústermelés nem a kívánt mértékben nőtt. Hosszú távra szólnak a tennivalóink már 2400 vagont meghaladó mennyiségű vágóbaromfit állítot­tak elő mezőgazdasági üzemeink. Kevesen tudjuk, hogy az orszá­gos libamáj-exportnak csaknem fele . megyénkből kerül határain­kon túlra, népszerűsítve a ma­gyar baromfitenyésztést. Gond. hogy a libahizlalás nagyüzemi technológiája alig ismert és ne­WI1B &.ZILVÄSI LAJOS ebben a lányban? Hátha csak unatkozik? Én sohasem törtem magam, hogy sokat legyek a kö­zelében, s most ki akarja pró­bálni rajtam is az erejét.,. Elrúgok egy kavicsot a csiz­mám* orrúval. így lehet! Gas/.- - tont már meghódította. A fiú fü- lig szerelmes — nyilván nem­csak ón latom. Most én lennék u legkézenfekvőbb alany ... Vagy én vagyok aljas? Miért akarom bepiszkolni ezt a lányt? Es ö? Neki miért kellett elkez­denie? Kivasalni az uniformi­somat kifényesíteni a csizmá­mat .. Rám nézni, hogy ne tud­jam, 'mi lapul a tekintete mö­gött ... *" ­Mindig tartottam a nőktől. De azt a tartózkodást olyasmi is okozta, hogy tiszteltem őket. .Amíg ki nem dobtak a “frontra. Olt aztán... Ap tespodés hetei­(7S.) Restellkedő zavar vibtál bennem. Miért nem vettem észre előbb, sokkal előbb ennek a miért értettem félre akarattal, ami a - szemében bujkált?' Miért altattam magam?..., Felpgyene- sedek. S mintha a mozdulat rán- lőtt volníi ki a gondolatok te- remtette értelmetlen és labilis ál­lapotból. . újra nem értek sem­mit. I.ehetek-e biztos éh a hallá­somban? Nem rontott-e engem meg a front a lelki hallóidegei­met is? Ml a bizonyság az ellen, hogy nem ringatom tévhitben magam? Szófoszlányokból,' fél­mondatokból vonok le olyan kö­vei kéziét éseket, amikre semmi alapom ... Bizonytalan pillantá­sokba magyarázok bele olyas­mit, amit látni szeretnék ben­rfonnan tudhatnám, mi lakik

Next

/
Thumbnails
Contents