Petőfi Népe, 1975. március (30. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-05 / 54. szám

1975. március 5. PETŐFI NÉPE • 3 A HNF pályázati felhívása Károlyi Mihály politikai öröksége Emlékülés a Magyar Tudományos Akadémián Kedden délelőtt az MTA vár­beli kongresszusi termében meg­kezdődött az az emlékülés, ame­lyet Károlyi Mihály születésének 100. évfordulója alkalmából ren­dezett a Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Történel­mi Társulat. Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának elnöke tartot­ta a megnyitó előadást. „Károlyi Mihály politikai öröksége” cím­mel. A tanácskozáson —, amely­nek elnöke Erdei-Grúz Tibor, az Akadémia elnöke — olyan tudo­mányos előadásokat és korrefe­rátumokat iktattak programba, amelyek felölelik Károlyi Mi­hály életének, korának megany- nvi fejezetét, így részvételét a polgári demokratikus forrada­lomban, a feudalizmus elleni küzdelemben, bemutatják a szá­zadelő gazdasági és társadalmi helyzetét, Károlyi életét a két világháború között és a felsza­badulás után. (MTI) Hazánk felszabadulásának, va­lamint a német fasizmus felett aratott győzelem napjának közel­gő 30. évfordulója alkalmából a Hazafias Népfront Budapesti Bi­zottsága pályázatot hirdet, amelyre a felhívás a közelmúlt­ban hangzott el a Magyar Tele­vízió és a budapesti népfront — élő adásban közvetített külpoli­tikai vetélkedőjén. A budapesti népfrontbizottságnál elmondták, hogy pályázni lehet az elmúlt harminc esztendő során itthon vagy külföldön személyesen át­élt olyan élmény leírásával, amikor valaki méltán büszke volt arra, hogy szocialista hazánk, a Magyar Népköztársaság polgára. A pályamunkák terjedelme legfeljebb öt gépelt oldal lehet. A pályázatokat — a név és a pontos cím feltüntetésével — április 5-ig kell eljuttatni a Ha­zafias Népfront Budapesti Bi­zottságához (1366. Budapest, Pf. 102.). A legjobb írásokat 2000, 1000, 500 forintos első, második és harmadik díjjal jutalmazzák. A kécskei határból visz üdvözletei a kongresszusra 12 százalékkal több nyereség Elkészült a könnyűipar tavalyi mérlege Amikor a kecskeméti járási pártértekezlet egyik szünetében 'Váltottunk néhány szót, nem sej­tettem, hogy hamarosan mint a megve egyik kongresszusi kül­döttével találkozom újra, Ando Sándorné Kiss Máriával. S íme most a tiszakécskei Tiszagyöngye Tsz elnöki irodájában ülök vele szemközt, hogy közelebbről meg­ismerjem. — önmagámról mit is mond­hatok ... ? — gondolkozik el kér­désemen. Tekintete néhány má­sodpercig az ölében pihentetett, dolgos kezeire szegeződik, majd, mint aki erőt merített, így kezdi: — A férjem alapító tagja a ter­melőszövetkezetnek. Én eleinte mint családtag dolgoztam, tagként 1966-ban léptein be. És mivel a férjem párttag, gondoltam, ne­kem is ott a helyem, ugyanabban az évben kértem és felvettek a pártba is . . . Aztán, mintegy a 9 evvel ez­előtti elhatározásának indokolá­saként, Tiszakécske ütemes fejlő­désére tereli a szót; a nagyköz­ség vezetőit dicséri, mert mindig előrukkolnak valami újjal, törik a fejüket, hogyan lehetne jobbí­tani a nép életét. S hirtelen hoz­záteszi, hogy épp ilyenek a Ti­szagyöngye vezetői is. — Az idén kifizettük az utolsó részletét is a szanálási hitelnek. Mert 1969-ben sajnos, szanálták a szövetkezetünket... De azóta nagyön sokat fejlődtünk. Most például egy 300 személyes üzemi konyhát és. éttermet építünk. Ré­gi vágya ez az asszonyoknak, sokszor megkérdezik, mikorra ké­szül el. Én hiszem, hogy augusz­tus 20-án megnyitjuk ... Miután személyére terelem a szót, megtudom Andó Sóudorné- tól, hogy immár a második cik­lusban tölti be a tsz-nőbizottsá- gában az elnöki, tisztet, s három asszonytársával együtt tagja a szövetkezet vezetőségének is ... — Nagy mennyiségben termel­jük a zöldséget. Mint fizikai dol­gozó, ott veszek részt a munká­ban. A kertészetben vagy a sző­lészetben, ahol éppen szorít a dolog. Van egy szép szőlőisko­lánk is. Már decemberben el­kezdtük a ve'sszőpucolást. Több millió vessző! Az asszonyok most is ott vannak, a fóliasátorban. Végtelen sok munka, főleg ami­kor a pritamin-paprikát csuta­koljuk . .. Termelünk fűszerpap­rikát, paradicsomot, újabban kar­fiolt is. Nagy a keletje. Uborkánk pedig 50 holdon volt tavaly ... — Az uborkáért nagyon a föl­dig kell hajolni, megérzi a derék! — jegyzem meg, mire Marika: — Bizony, nem a legkönnyebb munka. Derékfájásra sokszor pa­naszkodnak az asszonyok. Ebből a végből én szerencsés vagyok, az enyém még nem fájt. De azért sokszor elgondolom: külö­nös természetünk van nekünk, nőknek. A közösben sok a dolog, de a miénk a háztáji is. Mégis igencsak ledolgozzuk a 250 mun­kanapot. Sőt, többet is. Talán jobban törjük magunkat, mint kéne, az egészségünket tesszük tönkre. A családja felől érdeklődve megtudom, hogy érettségizett asz- szonv-lánya a permetezőgép-gyár­ban dolgozik es két kisgyermek édesanyja. Fia a tsz traktorosa, most Jánoshalmán tanul szakis­kolán. A kis menye is a szövet­kezet tagja, jelenleg szülési sza­badságát tölti. Andó Sándorné ugyanis immár három unoka nagymamája.-— Sejlettc-e, amikor a szövet­kezeti pártszervezet taggyűlése a községi pártértckezleire delegálta, hogy a megye egyik küldötteként a párt kongresszusára is eljut? — Dehogy gondoltam! Nagy megtiszteltetés volt a járási kül­dötté történt megválasztásom is. Amikor azán mint a megyei párt­értekezlet küldötte meghallottam a javaslatokat éts köztük a neve­met ... Még a lélegzetem is el­állt, annyira nem számoltam rá ... — Vajon nem fontolgatja-e, hogy szót kér a kongresszuson? — Az megfordult a fejemben, hogy tudnék-e szólni annyi em­ber előtt? Azt hiszem, ez nagyon nehéz lehet. Gyakorlat kell ahhoz is, meg bátorság. És talán a jó biztatás is. Idehaza .más. A nő- bizottságunk számadással tarto­zik a közgyűlésnek. A beszámolót magam csinálom. Aztán behozom az elnök és a párttitkar elvtárs- nak, véleményt kérek. Elmond­hatom, hogy sem elvenni, sem hozzátenni nem szoktak, rendsze­rint jónak tartják... Az biztos, hogy a kongresszuson nagyon fi­gyelnek majd. Főleg a mezőgaz­daságból jött kommunisták és a nők felszólalásaira. Az összeha­sonlítás, a tanulás miatt. És azért, hogy majd itthon ponto­san elmondhassam .., * Mintha szándékosan így szer­vezte volna, a végszóba belépett és mellénk telepedett a tárgyaló partnereitől elbúcsúzott tsz-el- nök. Fazekas Béla, s arcán lát­ható örömmel megjegyezte: — Mi, itt a tsz-ben mindany- nyian szorítunk Marikának és büszkék vagyunk kongresszusi küldötté való megválasztására! Szövetkezetünk 2600 hektáron gazdálkodik. Hatszáz vagon zöld­séget termelünk, méghozzá nyolc­van százalékban a nők gyakran nehéz körülmények közötti mun­kájának köszönhetően. Őket kép­viseli majd Marika a kongresz- szuson, ahol úgy lesz ott Tisza­kécske képviseletében, mint a Ti­szagyöngye Tsz tagja! P. I. A Könnyűipari Minisztérium­ban elkészült a múlt esztendő termelőmunkájának mérlege. Az adatok szerint a minisztérium felügyelete alá tartozó iparválla­latoknál 1974-ben a nyereség ösz- szességében 12 százalékkal halad­ta meg az előző évit. A vállala­toknak az 1974-re tervezett nye­reséghez viszonyított eredmény- növekedése körülbelül 3 százalék. A vállalatok mindezek nyomán 1974-ben 7,3 milliárd forint nye­reséget értek el, ami 100 forint árbevételre számítva 11,2 forint nyereségnek felel meg. A 85 ipar- vállalat közül egy sem lett vesz­teséges. A nyereségből képződött fej­lesztési alap az 1974. évi ered­mények után eléri az 1,3 milliárd forintot, ami az amortizációból képződő fejlesztési alapokat is figyelembe véve 2,9 milliárd fo­rintot tesz ki. A felosztható nyereség vállala­ti átlaga 26 napi munkabérnek felel meg, valamivel magasabb az előző évinél. Az iparvállalatok átlagán belül különösen jók az eredmények a pamut-, a len-ken­der-, a gyapjú- és a rövidáru­iparban. Ez utóbbiakban az előző évhez viszonyítva számottevően nőtt a nyereség. Vannak olyan ágazatai a könnyűiparnak, ahol 1973-hoz képest stagnált, vagy egyenesen csökkent a nyereség színvonala. A tervezettnél ked­vezőtlenebbül alakultak a válla­lati eredmények például a köt- szövő-, ruha- és a bőiparban, pe­dig a ruhaipar például eléggé je­lentős növekedést tervezett. Mint az előbbiekből is kitűnik, a már említett 26 napos ipari átlagon belül meglehetősen na­gyok a különbségek. Természete­sen most már nem is 26 napi bérnek megfelelő a kiosztható átlag, mert a részesedési alap nagy részét már évközben fel­használták szociális kiadásokra, béremelésre, jutalmazásra, anya­gi ösztönzésre. A könnyűipari válallatoknál a közeli napokban megkezdik a nyereségrészesedés kifizetését (MTI) Az integráció és a vállalatok • Az utóbbi években több ezerre emelkedett a két és több oldalú vállalati termelési koope­rációs és termék-szakosodási egyezmények száma a KGST-or- szágokban. Az európai szocialista országok mai fejlettségi szintjén azonban, a kapcsolatok jelenlegi száma mégiscsak a kezdetét jelzi a gazdasági integráció elmélyü­lésének — s erre az utóbbi évek­ben valamennyi magasszintű KGST-plénum felhívta a figyel­met. A becslések szerint a ter­melési együttműködést szolgáló kaDcsolatok számát — a követ­kező 5—15 évben — a háromszo­rosára kellene emelni ahhoz, hogy átfogóan megvalósuljon a szocialista országok gazdasági in­tegrációja. A vállalatoknál a gyártmány vagy alkatrész-szakosodás, vagy a gyártási kooperáció az eredmé­nyes gazdálkodás távlati bizton­ságát nyújtja, a bizonyosan el­adható nagysorozatok hasznát és egyben csökkenti a szellemi és anyagi befektetések kockázatát. Ez a kockázat pedig napjainkban — közismerten — nagyobb, mint eddig bármikor volt. A verseny- képesség normái alaposan meg­változtak a világpiaci árarányok módosulása miatt A magasabb anyag- és energiaköltségek csak a magasabb műszaki színvona­lat megtestesítő késztermékek árában térülhetnek meg. Tehát a különben is gyors műszaki fejlő­dést ez a világpiaci „árrobbanás” most bizonyára tovább gyorsítja. A KGST-országok közötti kapcso­latokra is hat ez az általános vi­lággazdasági helyzet: a korábbi­nál magasabb használati értéket kell adni egymásnak az alap- és félkésztermékekért. energiahor­dozókért. A fejlesztés átfutási idejének rövidítése, s egyben a befektetések biztonsága megkí­vánja tehát a nemzetközi együtt­működésben rejlő lehetőségek még alaposabb kiaknázását. A szocialista országok gazdasági kö­zösségében, a tagországok nem­zetgazdaságának mai színvonalán már a szükséges feltételek és le­hetőségek is rendelkezésre állnak az együttműködés fokozására. Ugyanakkor valamennyi tagor­szágnak érdeke az integrációban rejlő előnyök gyors kiaknázása: nemcsak a nagy, közös beruhá­zásokkal az ipar egészének fej­lesztési idejét és a költségeket kell csökkenteni, hanem egy-egy gyártmány, gyártmánycsoport ter­melésében és korszerűsítésében is a kooperáció további lehetőségét kell keresni. • Az együttműködés bővítése­kor — vállalati körben — persze számottevő kölcsönhatás érvénye­sül: az a gyár, amelyik korsze­rűbb termékkel, termékszerke­zettel bír és jó minőségben készí­ti azokat — könnyebben talál partnert, könnyebben köthet va­lamelyik termékére szakosítási szerződést, mint az a gyár, ahol a korszerűsítésben, a szervezés­ben, a technológiai fegyelmezett­ségben elmaradtak. Ezért lenne fontos az eddig esetleg elmulasz­tott korszerűsítési teendők pótlá­sa : gyártmányt, technológiát, gépparkot, szaktudást, felülvizs­gálva — mert most már végképp behozhatatlan hátrányba kerül­het a későn ébredő vállalat. Rá­adásul mindezt nemcsak a követ­kező 1—2 évre érdemes számí­tásba venni, hanem az ezredfor­dulóig kell már az előrelátás, a fontolgatás, a fejlesztés irányáról és alapjairól. • így tanácsos cselekedni, ak­kor is, ha ma még különböző pénzügyi, jogi és elszámolási gon­dok okozhatnak is fejtörést a közvetlen vállalati kapcsolatok­ban a közös, nemzetközi terme­lési és fejlesztési programok szer­vezésekor. Elvégre ezek a követ­kező években bizonyosan meg­oldódnak — a fejlődés természe­tes menetében. Aztán meg egy sor magyar gyár kitűnő gyártás­szakosítási és termelési kooperá­ciós kapcsolatokat épített ki az utóbbi 2—3 évben, egyáltalán nem zavartatva, magát attól, hogy ma még egyik-másik pénzügyi, vagy adminisztrációs feladat nincs egységesítve a KGST-b-n. Igaz. hogv ezek a vállalatok már 5—10 évvel ezelőtt azt nézték, merre fejlődnek a KGST-orsza- gok szükségletei, hogyan kapcso­lódhatnak ezek kielégítésébe és hol kapcsolódhatnak a KGST-or­szágok fejlesztési elképzeléseihez. Tájékozódtak, tervezlek — itt-ott persze minisztériumi ösztönzésre is —, s az együttműködés meg­könnyítésére fejlesztették a gyárt­mányokat és a technológiát. Fel­készítették magukat az integrá­cióra és ezzel egyben vonzóvá is tették a velük való együttműkö­dést a partnerek szemében. • Egy mindennapos hasonlat ehhez, hogv pontosabb legyen, miről van szó: ugye. labdarúgó is kétféle van: az egyiknek soha sem lehet labdát adni. mert nem mutatja magát (aztán panaszko­dik. hogy labdába sem rúghatott), a másik meg mindenütt ott van, nem is lehet másnak adni a lab­dát. mert ő érkezik időben, ő van mindig helyzetben, ő a labdarú­gócsapat „integráns” része: ösz- szenőtt a csapattal, jól kiegészíti azt. nélkülözhetetlenné tette ma­gát, biztos helyet vívott ki magá­nak . .. Az integrációban résztvevők nagy csapatában is csak az a vállalat számíthat „bérelt helyre”, amely képes megőrizni kondíció­ját, rugalmasságát, kezdeményező és együttműködő készségét. G. F. Na — mondtam magamban, ■miután megírtam ■ áhítatos él­ménybeszámolóimat a Balti-ten­ger kissé huzatos partjáról —, legközelebb már poznani benyo­másaimat kezdem papírra vetni. Annál is inkább, mivel onnét választ kívánó ajánlatot is hoz­tam Kecskemétre, s azt át is ad­tam. De csak nem tudok olyan könnyen elszakadni a lengyel tengerparttól. Meg arra is gondol­tam: még majd szememre vet­hetik, hogy ott volt a tenger a „számban”, és még hajóra se szálltam. Odáig még elmerészked­tem, hogy félcipőben belegázoljak a sopoti vizek szélibe, meg ku­corogtam egy sort, míg egy kiadós hullám odébb nem löttyintett, de aztán inamba szállt... Sürgős cáfolatul tárom elő a lengyelországi dokumentumok közül az itt közölt felvételt. Igenis, tengerre szálltam, még­pedig ezzel a 286 méter hosszú szállítóhajóval, amely a kereszt- ségben az ízes KASPROWY WIERCH nevet nyerte. Bár, hogy valósághű legyek, a tengerre szállás csupán úgy áll- tóhelyben zajlott végesvégig. Mit csinálhattam volna? Ki volt köt­ve ez a büszke jószág a gdyniai rakparthoz, s mikor a fedélzetén kiszuszog: zm magam úgy 3 eme­letnyi mászás után — cirka 2 emeletnyi a vízben volt belőle —, hasztalan lökdöstem lábrúgóz- tatással, mint a hintát, az iszonyú tömeg sodronykötelei meg se moccantak. Amúgy álomszerű finoman len­gett a vizen a 10 emelet magas tartályhajó — 5 emelet „lefelé”, másik 5 „fölé” —, azt észleltem csontfehér „épületének” méltó­ságteljes ringásán is. De míg ide feljutottam magyar kollegáim­mal! Kellő papírok birtokában ve­zetett bennünket kísérőnk gép­kocsin, majd gyalogosan a kikö­tő városnyi területén. Itt a kü­lönféle szolgáltatási tevékenysé­geket — szállítmányozás, hajó­ügynökség. rakományok áruisme­rete és ellenőrzése, bank- és biztosítási szolgáltatást — végző szervezetek és vállalatok épüle­tei, amott hajójavító üzemek olaj- és vasszínű barna tömbjei. Ezüst fényű — bizonyára alu­míniumötvözetből készült — lép­csőn baktatunk fölfelé a KASP­ROWY WIERCH narancssárga acélfala mellett. Fogjuk a köny- nyed korlátot, amely a lépcső­vel együtt mozog velünk. Idefent képes- és mesekönyv­ből pontosan ismert, körszakállas matrózsapkás, csibukos „tengeri róka" veszi át a „belépőjegyet”. Egy pillantás a papírra, és már int is mackós nyájassággal, mer­re folytassuk utunkat. Erre aztán joggal mondhatjuk, hogy lenyűgöző. Akkora a fedél­zet, mint egy község főtere. Min­den világos, „vikszolt” padló szí­nű. A karvastagságú köteleket mintha most hozták volna a mű­helyből. Fehérek, szinte érezni véli az ember a kender illatát. A megtermett tengerészlegé­nyek apró figurákká válnak, mi­re a hajó orrához távolodnak tőlünk. Rendet csinálnak, takarí­tanak. A verebek ide is kirán­dultak. Igaz, a part felőli szélen merészkednek csak szemelgetni, keresgélni; onnét még könnyen elérhető a föld. Szépszál férfi a parancsnok, ö jár velünk fedélkeztről fedélzetre abban az ötemeletes lak- és nagyrészt bonyolult műszaki be­rendezésekkel mérő és irányító automatikákkal, munkahelyisé­gekkel teli toronyrészben. Csak egy-egy mondatot fog fel figyelmem a szaggatott ismer­tetésből. Hogy 137 000 tonna űrtartalmú ez a vadonatúj teherhajó, a len­gyel tengergazdálkodás egyik mai büszkesége. 13 tartálya telik meg rakománnyal egy-egy útra. Két — 800 kW-os generátor gondoskodik energiáról, s két 24—24 ezer ló­erős motor mozgatja a behemót hajót. Két — 8 méter magas kazánja van. Legnagyobb merü­lése 17, a legkisebb 9 méter. Elektromos vezérlésű kormánya, ultrahangos mélységmérője van. Egy szerkezeten megnézhettük a szélsebességet is. 34 hely van az igen ízlésesen berendezett lakókabinokban, a legénység 32 főből áll. Akkor már megjárta első út­ját Gdynia és New Orleans kö­zött, majd haza. A lengyel kikötők, Gdansk, Gdynia és Szczecin több mint 50 menetrend szerinti összeköttetés­ben vannak minden kontinens­sel ... Az idén — 1970-hez ké­pest — 29 százalékkal rövidítik le a hajók kiszolgálási idejét, a munkaigényes rakodási művele­tek gépesítésével, rakodólapos rendszerrel stb. Jelentősen javul­nak a kikötőkben foglalkoztatott mintegy 25 ezer munkás munka- körülményei. ... Alig akartam visszatérni a szárazföldre. Tökéletesen átérez- tem, miért vonzza úgy a tenger, a végtelenség az embert. Uta­zás . . . eddig nem látott világok, emberek, népek.-.. Ha pár év­tizeddel fiatalabb vagyok,^haza­térvén, első utam biztosan a magyar hajózás matrózfelvételi bizottságához vezet így mégis visszatartott a köte­lességtudat: le kell még adnom néhány tárcát lengyelországi él­ményeimről. No és kissé meg­szeppentem, mikor futtában meg­magyarázták, miért húzta 4, és „tartotta” 2 kishajó a tartály­kolosszust, mikor már leállítot­ták motorjait 5—6 kilométerre a tengeren. Olyan gigászi erő hajt­ja tudniillik, hogy ha „saját lá­bán" akarna kikötni, előbb szét­öklelne maga körül, s előtt min­dent, míg megállna. Valahol a rakpartba vésődve. Ennél már csak szelídebb masi­na az írógép. Tóth István t Tengerre szálltam

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents