Petőfi Népe, 1975. március (30. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-30 / 76. szám

I

1975. március 30.PETŐFI NÉPE • 3

Készülünk a nagy kiállításra

Már csak rövid idő van hátra a moszkvai magyar kiállítás megnyitásáig. Hazánk felszabadulásának 30. évfordulója alkalmából külföldön rendezendő bemutatók sorában a moszkvai lesz a legnagyobb. Az előzetes program szerint több mint 3500 magyar terméket vonultatnak fel —mondotta Meruk József sajtófőnök.

fel a két ország közötti kereskedelmi-gazdasági kapcsolatok további elmélyítéséhez.

Magyar-szovjet barátsági hét a Krímben

A kiállítási pavilon belsejében már állnak a térelválasztó falak A szakemberek a gépek szerelésén. beállításán, valamint a dekorációs munkálatokon dolgoznak.

Az igazgatóságon már most egymásnak adják a kilincset az érdeklődők, gyakran szól a telefon. A moszkvaiak de más-más városokból is. a várható programok. események iránt tudakozódnak. A szovjet szakemberek örömmel fogadták a hírt, hogy a magyar külkereskedelmi és ipar- vállalatok 14 szakmai napot tartanak. Ezeken minden bizonnyal Újabb lehetőségek tárulnak majd

Élénk az érdeklődés a kiállítás időtartama alatt nvitvatartó veterán-, valamint ifjúsági klubok iránt. A szervezők már megállapodtak: a Komszomol Központi Bizottságával közösen állítják össze az ifjúsági klub programját. A Moszkvába kiutazó KISZ- küldöttségnek a szovjet testvérszervezet gazdag eseménynaptárt készít elő. Felkeresik a főváros és környékének nevezetességeit, ellátogatnak iparvállalatokba, kol hozókba és szovhozokba.

Érdekes színfoltja lesz a moszkvai rendezvénysorozatnak a névadó ünnepély. A kiállítás rendezői elhatározták, hogy hazánk felszabadulása 30. évfordulójának napján Moszkvában született első gyermeket Magyarország díszpolgárává választják, megajándékozzák és figyelemmel kísérik sorsának további alakulását.

F. A.

Szimferopolban, a Krim félsziget közigazgatási központjában szemináriumon foglalkoztak a Krim félsziget és Bács-Kiskun megye erősödő baráti kapcsolataival.

Bács-Kiskun megye és a Krím félsziget már több mint tíz esztendeje kicseréli tapasztalatait a városépítés, az ipar, a mezőgaz-' daság, a környezetvédelem és a dolgozók üdülésének megszervezése területén.

A szemináriumon részt vett a Magyar—Szovjet Baráti Társaság küldöttsége is, amelyet a Magyarország felszabadulásának 30. évfordulója alkalmából rendezett barátsági hétre hívtak meg. A Krím félsziget városaiban és falvaiban magyar film- bemutatókat rendeznek és a küldöttség tagjai találkoznak háborús veteránokkal, a Magyarország felszabadításáért vívott harcok egykori résztvevőivel. (MTI)

A vezérgép pilótája

A nagy erőpróbára, hazank felszabadulásának 30. évfordulója alkalmából rendezett katonai díszszemlére néphadseregünknek nemcsak a szárazföldi csapatai, de légiereje is készül. A legmodernebb haditechnika mesteri kezelését, az ország légterének biztos védelmét igazán csak azok a jól kiképzett, hazájukat szerető, bátor férfiak tudják bemutatni; akik naponta teszik kockára életüket, hogy vadászrepülőgépekkel a nap bármelyik szakában lecsapjanak a betolakodókra. Nem mindennapi embert, olyan pilótát kerestünk fel egyik katonai repülőterünkön, aki egy légikötelék vezérgépét vezeti.

A repülőtér betonkifutóján pokoli zaj uralkodott. A harci repülőgépek szinte remegtek a bennük feszülő erőtől és a hajtóművektől kicsapódó lángcsóvák a hozzá nem értő előtt is bizonyították: indulásra kész a légikötelék. Sz. József alezredes határozott léptekkel indult gépe félé, amikor sikerült néhány percre félrevonnunk és a gyakorlás megkezdése előtt szót váltanunk arról, hogyan is készül ő és alegysége a díszszemlére.

— A hazánk felszabadulásának 30. évfordulójára rendezett katonai díszszemlén való részvétel Azon túl, hogy nagy megtiszteltetés számomra, óriási felelősséget is jelent. Nem egyszerű repülési gyakorlatról van szó, ahol néhány másodperc elhanyagolható, itt minden tizedmásodperc, minden méter számít. Elmagyarázom: ha történetesen kések, vagy sietek, mivel. minden repülő a vezérgéphez igazodik — emiatt nyilvánvalóan felborul az időrendi sorrend, az egész kötelék rendje. Nem vagyok újonc már a díszszemlén való részvételben, ez a tizenkettedik, amelyen részt veszek, másodszor vezetem a vezérgépet.

Nincs könnyű dolga az alezredesnek. A 900 kilométeres sebességgel száguldó, korszerűsített MÍG 21-es szuperszónikus elfogó vadászgép repülését — amely aránylag nem nagy, mindössze 250 méteres magasságban repül — sok tényező befolyásolja. Figyelembe kell vennie az időjárási, a látási viszonyokat, a szélsebességet, a felhőzetet, sőt még a madárcsoportok megjelenését is. S ez még nem minden. Pontosan kell tartani a magasságot, ugyanis nagy a veszélye annak hogy egy kissé alacsonyabban szálló gép nekiütközik a földi tereptárgyaknak. A gépek hármas kötelékekben repülnek, s közöttük bármennyire is hihetetlen, csupán tízméteres tér- és távközt tartanak. Nem lehet vitás, hogy ezt a nem kis feladatot csak olyan tapasztalt repülőgépvezetőkre lehet bízni, akik mesterei e haditechnika kezelésének, s Sz.

Nem csak a párttagok kongresszusa volt

József alezredes ezek közé tartozik.

— Huszonhat éve vezetek harci repülőgépet, mindig vadász voltam. Ezt megelőzően két évig az Országos Magyar Repülőegyesületnél vitorláztam, illetve motoros gépet vezettem. Ennek ellenére úgy érzem, hogy ez a feladat igénybe veszi minden erőmet, tudásomat, ismeretemet. Bizonyítanunk kell ország-világ előtt, hogy a magyar néphadsereg repülőgép-vezetői nemcsak a hétköznapokon, harci feladat ellátása közben, hanem a díszszemlén is kiválóan értik mesterségüket.

Bizonyára ez így van. Több repülési napon készülnek arra a mindössze tíz másodpercre, amely alatt végigszáguldanak Budapesten, a Dózsa György út fölött. Az alezredes búcsúzott, de a repülőgéphez indulva még visszaszólt:

— Április 4-én Budapestről hazatérve, Kecskemét lakói előtt is díszelgünk, végigrepülünk a Rákóczi út felett...

Az alezredes utolsó szavát kettészakította a_MíG 21-es hajtóműövének dübörgése.

Gémes Gábor

'p' elhalmozva kaptunk politi- kai ismereteket, tájékoztatást belső dolgainkról, közeli, s távoli céljainkról, életünk és a nagyvilágban zajló folyamatok összefüggéseiről — az utóbbi időkben. Felkészülés, irányelv, program- nyilatkozat, kongresszus, beszámoló, vita, határozat. „Van miből élni” nemcsak a következő párt- kongresszusig, hanem évtizedeké re előre. Vari bőven érlelni valónk. S azzal a sajátos vonással, hogy közben is cselekednünk kell.

A XI. pártkongresszus iránytűt adott a kezünkbe. És ez most nem zsurnalisztikái közhely. Munkakongresszus volt, ahol a magyar párt első titkárától kezdve a felszólaló küldöttekig mindenki nevén nevezte a dolgokat. Nyíltan, egyenesen arról szólt mindenki, amire gondolt. Eredményeink elismerésekor éppúgy, mint hibáink elemzésénél

Ezért értettük egymást azonnal — párt és nép.

Ezért, hogy a rengeteg politikai, gazdasági, társadalmi ismeretanyag nem „fullasztotta” be az ország érdeklődését. Mivel értettük egymást — hiszen ezen a kongresszuson a munka szép, célszerű, s egyéni színekben is bővelkedő hangján beszéltek —, a hallott töméntelen tény és adat mögött azok belső logikája, összefüggése fogott meg bennünket.

Megértettük egymást — és ez a legfőbb rendező elv, aminek a „mentén” helyükre tudjuk tenni a hatalmas ismeretanyag részleteit. Ugyanakkor azt is tudjuk, adott helyzetben, döntések, biztonságos előkészítése végett hova nyúljunk támpontokért.

Azt mondtuk, a számszerűleg aligha kifejezhető tények belső logikája hatott az emberekre, ezert értették meg mindjárt az elhangzottak lényegét. Ügy is kifejezhetnénk ezt más oldalról, hogy ezen a kongresszuson minden eddiginél gazdagabb hangsúlyt kaptak — akár termelésről, közgazdasági elvekről, akár művelődéspolitikai kérdésekről volt szó — az emberi viszonylatok.

Ezért is volt olyan friss, élénk a rezonancia már a kongresszus alatt, tehát az egész országnak szóló „egyetemi előadás” közben.

□ □ □

— Mikor lesz kész a kollégium? — következett ezek után a rutinkérdés, amire a fiatal főművezető, Takács István, a vállalati párt vb tagja válaszolt.

— Idén szeptember 1-re átkeli

adni. A beiskolázást már erre alapozza az intézet.

— Ügy emlékszem, volt már korábbi határidő is...

— Csakugyan. Előbb szerettük volna felépíteni, de műszaki problémák miatt csúsztunk. Kísérleti épületszerkezet ez; menet közben nem várt zökkenő merült fel. Ezért késlekedtünk... Amikor folytathattuk, nem számított, hogy szombat van. Jó páran nem egyszer vasárnap is itt voltunk. Igaz, Karcsi bátyám? Heten-nyol- can hajtottunk odafönt, csakhogy behozzunk valamit a kiesett időből.

Tóth Károly szocialista brigádvezetőt emlékeztette az elmúlt hónapokra. Fölmutatott a — tetőfelépítménnyel együtt 9 szin- szintes épületre. Hosszú oldalpanelcsíkok fehérlenek a napsütésben: az emeletek. Ezek összeszerelésénél is a Petőfi gépész (vegyes) brigád jeleskedett.

— Igen felelősségteljes munka volt — erősítette meg a főművezető.

„horribilis összegeket költ a vállalat”.

— Forgatjuk ám a kollektív szerződést. Tessék megnézni, azért olyan viharvert. Évenként mindig van módosítani való... Egyik soron következő intézkedés lesz a személyszállítás fejlesztése, a „FA-KARUSZ” gépkocsik fokozatos felváltása. Ennél az építkezésnél is a munkások közel felearányban — bejárók... Igen sokat tettünk a munkásszállások korszerűsítéséért, erről nem egyszer írt a Petőfi Népe is. S törekszünk úgy csoportosítani az embereket, hogy ki-ki minél közelebb dolgozzék családjához... Persze, "sok minden tetemes költségkihatással oldható meg, de...

Szemé villanása sejteti, hogy rriegint „kongresszusi közmondással” teszi pontossá gondolatát.

— Az a győri marós igazából rátapintott:,. nem a szerszám — a költség, az eszköz —, hanem a szerszámot szorító munkáskéz a legfontosabb.

Akaratlanul is egy kongresz- szüsi gondolat jött a számra. Ki is beszélt arról, hogy adjuk meg a felelősség rangját is, ne csak az árát? Arra célzott, hogy sokan kibújnak a felelősség alól. Itt is: műszaki probléma miatt késtek ... Másfelől a munkások szabad szombatjukat is ... Tóth Károly máris tudta, kiről van szó.

— Az a Fejér megyei kőműves mondta, aki azt is ki merte jelenteni, hogy ne mindenki a munkásokat akarja tanítani, hanem tanuljanak is tőlünk.

— Sok mindent kimondták ott, ■ amit már ki kellett mondani — fűzi tovább a gondolatsort Takács István, és másik példával szemlélteti. — Ahogy az a szövőnő is: miért vagyunk mi egyszerű munkások? A munkások többsége nem „egyszerű", hanem nagyszerű munkás ... Aki olyan előszeretettel „egyszerűsít” bennünket, lett volna ott például tegnapi tanácskozásunkon, ahol 216 szocialistabrigád-vezetó tárgyalta meg a tennivalókat, gondokat: Tanulhatott volna az okos javaslatokból, érdekes fejtegetésekből.

í T gyanezen idő alatt az is megfigyelhető volt, hogy az-'emberek — az első benyomások, értelmezések között — legjobban az előadások, egyes felszólalások — úgymond —szólás- mondásszerűen megfogalmazott igazságait jegyezték meg. Ezek aztán szinte új szállóigékként terjednek azóta is a munkahelyeken.

A Bács megyei Állami Építőipari Vállalat 2/4-es számú építés- vezetőségén, kevésbé hivatalosan a kecskeméti óvónőképző intézet 300 személyes kollégiumának építkezésén a kongresszus tartamának vége felé jártunk. Hetvennégyen dolgoznak ott jelenleg — ácsok, kőművesek, vasbetonszerelők, fűtés- és vízvezeték-szerelők, kubikosok. A munka mostani állása : elkészültek a szerkezetszereléssel, a válaszfalazás is befejeződött. Folynak a belső szerelések és sor kerül a belső vakolásKét munkásember. Tóth Károly j0 éve párttag, 14 esztendeje éhnél a vállalatnál végzi kötelességét. Közmegbecsülésre, amit párt- csoportbizalmivá választása is jelez.

Míg a főművezető a.felcsengő telefonhoz megy, az őszbecsava- rodott brigádvezető szeretettel követi mosolygó pillantásával. Mialatt szaktársa beszél, halkan megjegyzi.

— Én voltam az ajánlója annak idején.

,1967-ben vették fel párttagnak Takács Istvánt; 1959-cel indult KISZ-tagsága. Tízesztendős

törzsgárdatag a vállalatnál. Itt végzett sikeresen művezetői tanfolyamot. Főművezetői minőségében éppúgy hajtóerő a párttagság, mint ahogy párttisztségében sem felejti el, hogy szakmai irányítója a rábízott közösségnek. Szívügye az új dolgozókkal való olyan foglalkozás, hogy mielőbb szervezett munkások — szakszervezeti tagok — legyenek. Nem szereti az iszós embereket. „Csak hármat-négyet kellett kiszűrnünk, a többi már „helyrejött”, ha olyan volt is előtte.” Panasz volt az étkeztetésre. Szóvátették, a vállalat- vezetés intézkedett-: feljavult a koszt. Ebédlő, zuhanyozó van itt is. Védőruhára, -felszerelésre

□ □ □

1^ pítőmunkások. Früstökölés- kor, falatozáskor reggelente itt is megtárgyalják a „világot”. Az előző napi, aznapi munka mellett szóba kerül a távé, rádió, meg hogy mit ír az újság.

— Nem volt olyan reggel a kongresszus hetében, hogy ne ezzel kezdte volna valaki: „Na, mit szóltok ahhoz a... ” és volt minden napra „közmondás”. Mint a mi Szalóky Józsefnénké: Jó példát pedig csak az az ember tud mutatni, akinek a cselekedetei és nézetei egybecsengenek. — Vagy a Szolnok megyei pártbizottság első titkáráé: A holnapért ma kell megdolgozni. Az vezessen, aki tud és bizalmat élvez, ne az, aki szeret főnök lenni. A magasban megszédülteket helyezzék a földszintre. Talajközelben hamar visz- szanyerik térérzéküket. — Olyanokra értette ezt, akik — mikor rangot, funkciót kapnak, az osztály hatalmát saját hatalmukkal tévesztik össze.

A továbbiakra nézve ezt tervezik ennél az alapszervezetnél.

— A pártkongresszusi doku- . mentumokat ki fogjuk adni minden párttagnak, a pártcsoportok révén a pártonkívüliekksl is megismertetjük azokat. Mint ahogy nap mint nap velük együtt figyeltük, vitattuk meg a kongresz- szus eseményeit. Hiszen minden dolgozó ember boldogulásának feltételei benne vannak a kongresszusi célkitűzésekben ... Nemzeti célok azok, csak együtt valósíthatjuk meg őket... Meggyőződésem, hogy aki két kezével, eszével becsületesen dolgozik mi- nálunk, a szocializmust építi, ha párttag, ha pártonkívüli... Hiszen nem csak a párttagok, kong. resszusa volt ez, hanem egész népünké.

□ □ □

¥*Tj szállóigék kongresszusa is ~ volt a mostani. Közmondássá, : szólásmondássá akkor válnak életigazságok, miután a nép gondolkodásának megfigyeléseinek, egy ország közvéleményének kohójában olyan égetővé izzottak, hogy ki kellett mondani azokat. Akkorára meg is kristályosodtak. Tiszta, világos igékként szállnak, terjednek. Az „értjük egymást” pedig úgy lesz teljessé, ha a cselekvés vezérfonalai lesznek.

Tóth István- 1

Húsvéti zsebkendő

Takarja bár szűz hó egyik-másik bércünket, úgy is tavasz van, ■na. Mert.

Nyuszi ül a fűben, Tehát van

fűvirágba borultak a gyümölcsfák. Márpedig télvíz idején ilyet nem tesznek.

Bérházak erkélyén családi villák kiskertjében mosott fehéme- -műket lobogtat a szél. Csupa piros szürke, kék, sárga, fehér, meg Jci tudja hány féle színű zászlókként verdesnek a ruhaszárító kötélen ingek, gatyák, blúzok, kom- binék, külön szárú harisnyák (tehát már nem egybeöntött harisnyanadrágok!), no és a csintalanabbnál pajkosabb női holmik. Amiktől, ugye, minden normális ember szűjében tavasz kél.

Ja, a zsebkendőket majd kifelejtettem; persze, hogy ezek zizegésétől is hangosak a műanyagmadzagok. Kell a tiszta zsebkendő. Nem mintha influenza környékezné a társadalmat,

hanem mert itt a húsvét. Eszerint húsvéti zsebkendők száradnak most szerteszét? Hogyne! Vigyázzunk egy csöppet a fogalmakkal. A húsvéti zsebkendő egészen másvalami. Mondhatnák, már-már feledésbe merült romantikus vászondarab volt ez. Abban az időben, amikor még a kényelmes pendely volt kisfiúk, kislánykák divatöltözéke.

Emellett azért jutott némelyik legény kére kisnadrág is. Érdekes szabású: hátul slicces. Érdemesebb nadrágocskán gombokkal zárták el a külvilágtól e nyílás - mögötti fertályocskát. Amolyan kusbitolni való nadrágon csupán egy hasíték képezte ezt a szabászati megoldást — gombok nélkül. Nomármost. Értheő ma is, hogy az akkori óvodáskorú nemzedék sem állt a technikai jártasság magaslatán a hátsó slicc kezelése dolgában. Megesett, hogy nyitva felejtette azt a kisgyerek. Minek következtében az

ingecske, a pendely csücske is kikandikált belőle. Mire kiszalad- gálfa magát a pulya, úgy fehérlett hátulján a csücsök, mint fehér, avagy enyhén elszíneződött kakasfarok. Ilyenkor kajátották az ember fyisfia után a mamák, asszonyok, lyányok,

— Kilóg a húsvéti zsebkendőd, hallod-e?!

— Hogy miért volt ez éppen

„húsvéti", egyelőre kiderítetlen előttem. ;

S ha már a húsvétnál tartunk. Figyelem jóideje, hogy egyre alábbhagynak hajdanán erősen kultiváK húsvéti népszokások. Például a locsolás körüliek. Mert — engedjenek meg a mai legények —, ez a mostani locsolkodás parfőmmel, kölnivel a kispénzű suttyóknál vízzel szaporított ot- kolonnal csak csupán sápadt, csenevész, elkényesedett aktus a valamikori locsolkodáshoz képest. Nem is szólva a régi szertartások menetrendjéről. Ami — ahány falu, annyi féle volt. Például.

Helyenként a kisfiúknak húsvét hétfőjének reggelén 5 órától 8 óráig, azaz csürhehajtásig illett

lebonyolítani a versikékkel zön- gésített locsolkodást a gyereklányos házaknál. Ha 8 után kopogtattak be a kis surmók, könnyen kielégítették őket: „Már nem jö- hetel locsolódni, mert a csürhe felszedte a hímest előtted." — A határidő betartása tehát hímes- tojás, továbbá aprópénzbevétel szempontjából is fontos volt.

De ne kérjük e szokást számon a a mai kisfiúktól. Hiszen továbbfolytatásához nincsen meg olyan alapvető feltétel, mint a — csürhe. A sertéskombiháti életviszonyok a disznók életstílusát is merőben megváltoztatták. Vajon nem a Bajai Állami Gazdaság iparizált kocái lennének legjobban megsértődve, ha reggel ötkor a kondás dudája zavarná fel őket kutricai álmukból? Ilyen életmód, hogy — csürhejárás — számukra már „állatian cikis”.

Am vegyük a legények mulatságát, mármint a hajdaniakét. Nem a kölnisüveg kupakját csavargatták, mikor hármasával-ötö- sével bedobbantak a lányos házhoz, hanem vödör után néztek. Ha oszt meglelték, célszerű munkamegosztással indították a murit. Kettő lefogta a lányt úgy a kezénél, hogy aztán cimborájuk akkurátusán szembelocsolja őt a frjss hideg vízzel. Haragudni ezént nem szabadott ám, sőt abból lett sértődés, ha száraz maradt az eladólány haja, s ruhája... Aliból is sejthetjük, edzett fehér-népek voltak még nagyanyáink öregebbjei. Az öröm majd kifakasztotta őket, midőn megkapták az esetenkénti 4—5 liter loccsintást. Virultak, mint a rózsa, és csak úgy villámlott csalfa szemük, míg a víz csvramlott hajukból, rokolyájukból.

De most megint mit szóljunk? Tehetnék ezt a mai fiatalok? Pláne az iménti szolid locsolás vér- mesebb válfaját, a vályúba fektetést. Mert az is dívott erre-ar- ra. Ha meg valaki efölött ször- nyűlködík, megnyugtatjuk, volt ennek ■ továbbfejlesztett változata is; amikor hordóba is belenyomták a leányzót, s úgy húzták rá a vizet a gémeskútból. „Nem lett attól kutyabajuk se” — állítják ma még élő atyuskák. Persze, hogy nem. Már hogy annak, aki megúszta meghűlés nélkül, mert volt több váltóruhája.

Hogy ösztökélhetnénk ilyen lo- csolkodásra korunk ifjait? Ve- gyük csak az előfeltételeket. Vödör. Nem a téeszek a megmondhatói, hányszor volt hiánycikk a horganyzott vödör? Gémeskút. Még ha win is ilyen Kunbara- cson vagy Csólyospálo&on, de honnan szerezzenek Kecskemét Szé- chenyivárosban, a bajai József Attila lakótelepen vagy Kalocsán a KlSZ-sorházáknál. Vályú. Gémeskút híján az is elesik. De ha fel is hajtanák ezeket legényeink, miből szereznének tiszta vizet? Némely helyen olyn klóros az ivóvíz is (például a szomszédos Szolnokon gyakorta), hogy abból rálocsolni vödörszámra a lányokra — egyenesen környezetvédelmi vétség lenne.

Ha meg elmennének a vályúba fektetésig, hordóba nyomásig a fiúk •— a mi szelíd erkölcsű időnkben legalábbis garázdaság vádjával kerülnének vádlottak padjára. Tehát ez sem maradt meg.

Na, persze azért megmaradt a vidám, kedves tavaszünnep — a húsvét.

(—th — n)