Petőfi Népe, 1975. március (30. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-04 / 53. szám
1975. március 4. 0 PETŐFI NÉPE • 3 A MEGYEI PÁRTÉRTEKEZLET VITÁJÁHOZ A megyei pártértekezlct vitájához ötvenkilencen jelentették be fcl- -szólalási szándékukat. Közülük harniincketten fejtették ki véleményüket, a többiek írásban küldték el. Az utóbbiak közül a következő napokban ismertetünk néhányat. Ember és technika Az elmúlt négyéves időszakban a bajai járás három állami gazdasága a X. pártkongresszus, a megyei és a járási pártértekezlet határozatainak megfelelően végezte munkáját, alakította termelési szerkezetét. Változatlan területen évente 19 százalékkal növelte a bruttó termelés értéket. Az eszközérték ebben az időszakban kisebb mértékben, mintegy 50 százalékkal emelkedett, viszont lényegesen javult az eszközkihasználás. A járás állami gazdaságai •olyan beruházásokat valósítottak meg, amelyek elősegítik az ága- -zatok horizontális és vertikális fejlődését. Fontos feladatként jelölte meg a járási és a megyei pártértekezlet négy évvel ezelőtt az állattenyészés fejlesztését. Létrejöttek a korszerű sertéstelepek. Huszonhatezerről 113 800- ra növekedett az évente hizlalt sertések száma. A szakosított telepek mellé megépítették a takarmánykeverőket. Hozzákezdtek. a bácskai húsfeldolgozó üzem építésének előkészületeihez. A gazdaságok és a húsipar összefogásból létrejön egy olyan feldolgozó, amely számos gondot old meg. Hiánya napjainkban károsítja az üzemeket és jelentős kiesést okoz a népgazdaságnak is. Például a Bajai Állami Gazdaság esetében az ország távoli vidékeire történő hízószállítás kocánként, évente 1570 forint többletköltséget jelent. A fejlődés eredményeképpen egyes ágazatoknál olyan színvonalú szakosítást valósítottak meg az állami gazdaságok, amely lehetővé tette a teljes gépesítést, megjelentek a szőlőművelésben a helikopterek, a kombájnok, a gyümölcsösben a rázógépek. A megnövekedett anyagi és szellemi bázis túllépte a vállalati kereteket és lehetővé tette a termelési rendszerek létrehozását. A bajai járás állami gazdaságai ebben kezdeményezőknek tekinthetők. Létrejött a bajai kukorica-, a bácsalmási napraforgó- termesztési rendszer, amelyekhez az ország minden részéből csatlakoztak a mezőgazdasági üzemek. A minisztérium jóváhagyta a Hosszúhegyi Állami Gazdaság szőlő- és télialma-termeszté- si rendszerét. Az alkotó ember szociális helyzetének javítására az állami gazdaságok megoldották a kulturált étkeztetést, javult a személyszállítás. Több millió forintot fordítottak a lakásépítések támogatására. Száznyolcvannál több családi otthon épült. Az építkezésekhez jelentős anyagi segítséget adnak az állami gazdaságok. Az új otthonok építésével egyúttal csökkent a tanyavilág, ami elősegítette a nagyüzemi táblák kialakítását, a korszerű gépek alkalmazását. További együttműködéssel, az állami gazdaságok és a termelő- szövetkezetek kooperációjával meg lehet gyorsítani az eddigi fejlődést. Fontos feladat a termelési rendszerek fejlesztése, a különböző tulajdonviszonyú üzemek szocialista vonásainak megerősítése érdekében. Legfontosabb a sertéstenyésztés, a kertészet, valamint a takarmánytermesztés és -előállítás témájában a teljes vertikum megvalósítása, a gazdaságosság növelése érdekében. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a gazdaságok dolgozói helyeslik a párt agrárpolitikáját, támogatják a célokat. Az elmúlt időszakban jelentős tudatváltozás következett be, a gazdaságok munkáskollektívájánál. Az iparszerű termelés, a korszerű gépek elterjedése mindezt elősegítette. A -továbbtanulás, a képzés szükségessége megértésre tálát. Fokozódott a szak. és betanítottmunkás-, illetve mérnök- és vezetőképzés üteme. A korszerű technika és az azt kezelő ember egymással kezd szinkronba kerülni. A technika térhódítása ellenére az ember szerepe nem csökken, hanem fokozódik. Borsódy Miklós a Bajai Állami Gazdaság igazgatója „Ősszel visszajövünk!.. Hazautaztak a metróépítő termelőszövetkezeti tagok Még a járókelőknek is feltűnt, hogy februárban hirtelen felgyorsult a metróépítés tempója, a Kálvin téren. A hatalmas mélyedésben — a leendő aluljáró helyén — a szokásosnál több férfi szorgoskodott és munkájuk eredményeként, szinte naponta változott. alakult az építkezés képe. Lapunkban beszámoltunk arról a hasznos kezdeményezésről, amelyet a Közlekedési Építő Vállalat pártbizottságának kérése indított el, a kalocsai iárás több termelőszövetkezetében. A legelső önkéntesek a hartai Lenin Tsz-ből érkeztek a Kálvin térre, majd sorra jöttek a többiek: Soltról, Tassról, Apostagról, Dunavecsé- ről, Szalkszentmártonból. Egy hónapon át négyszázan!... A sort. ismét a hartaiak zárták, de valamennyien úgy búcsúztak: „Ősszel visszajövünk!” Ez egyáltalán nem hangzatos ígéret; a múlt év decemberében a kalocsai járás vezetői megállapodást kötöttek a KÉV—metró vezetőivel, hogy kölcsönösen segítik egymást. A kalocsai járás továbbra is önkéntes tsz-brigádok szervezésével segít, a budapestiek munkaerőgondjain. amikor a mezőgazdasági holtszezon ezt lehetővé teszi. Viszonzásként a metrósok a kalocsai járásnak juttatják azokat a gépeket, amelyeket ők már nem tudnak használni, de még jó szolgálatot tesznek a járás különféle építkezésein: így például szállítószalagokat, emelőket, betonkeverőket. szalagfűrészeket, kézi csörlőket és sorolhatnánk. A gépi juttatáson túl, a vállalat dolgozói segítséget adnak, egyebek között a településfejlesztéshez, hídépítéshez. községi sportpályák építéséhez. De a kialakult, jó kapcsolatot szeretnék arra is felhasználni, hogy a két terület dolgozói jobban összebarátkozzanak. s a budapesti metróépítők megismerjél«, megszeressék a járás gazdag népművészetét, kulturális értékeit. A budapesti vállalatnál nagy és kedvező visszhangot váltott ki a gazdaságok példamutató kezdeményezése. Őrlik János, a párt- bizottság munkatársa rendkívül magasra értékelte, munkájukat, bár a végleges kiértékelés még nem készült el. — De azt már így. előzetesen is elmondhatom, hogy az a munka, amelyet kiemelt csomópontjainkon, a Kálvin téren és a Fel- szabadulás téren végeztek a tsz- önkéntesek, nemcsak politikailag jelentőségteljes, hanem gazdaságilag is nagyot lendített rajtunk, Minden egyes brigád mögött megalapozott teljesítmény található. Szeretnénk is ebből a mostani megmozdulásból rendszert csinálni, s a következő segélycsapatok, remélhetőleg már ősszel ismét megmarkolják a csákányt a metróépítés valamelyik fontos szakaszán. V. Zs. • Apostagi és dunaegyházi tsz-tagok a Kálvin téren. 0 Vezetők az állvány két oldalán: Boza József, a kalocsai járási pártbizottság első titkára találkozott Tóth Imrével, a Duna menti Tsz személyzeti vezetőjével, az apostagiak brigádvezetőjével. (Kép: Majorosi Attila) Károlyi Mihály emlékezete • 1919-ben a Tanácsköztársaság elnökeként beszédet mond a Parlament előtt. • Károlyi Mihály földet oszt Kálkápolnán. Száz évvel ezelőtt, 1875. március 4-én született —, s húsz éve, 1955. március 19-én halt meg — iszázadunk magyar történelmének kiemelkedő alakja, a magyar függetlenség és demokrácia nagy harcosa, az első magyar népköz- társaság elnöke. Károlyi Mihály. Hosszú, regényes életútja még korunk annyi szabálytalanságot és meglepetést termő valóságában is rendkívülinek számít. Az ország egyik leggazdagabb arisztokrata családjából származott, aki edőtt nyitva állt a politikai karrier is. A nagybirtokos érdekeket védelmező Országos Magyar Gazdasági Egyesület, majd a legnagyobb magyar ellenzéki erő, a Függetlenségi Párt elnökeként eleinte híven képviselte a Károlyt család 48-as függetlenségi, ám gazdaságilag és társadalmilag konzervatív hagyományait. A politikusi gyakorlat, majd különösen az első világháború szörnyű tapasztalataival hozzásegítette, hogy mindinkább felismerje népe, és az emberiség igazi érdekeit. Az egykor konzervatív főúr harcos demokratává és bátor békepolitikussá lett, aki a magyar parlamentben — szinte egyedül — nyíltan követelte a német militarizmustól való elszakadást. Károlyi élére állt az 1918 októberi polgári-demokratikus forradalomnak, s mint a kormány majd a köztársaság elnöke, fél éven át heroikus küzdelmet folytatott a lerongyolódott és feldarabolt ország talpraállításáért. Felosztotta a nincstelen parasztok között saját birtokait, demokratikus reformot léptetett életbe, politikájában mind határozottabban a szocialista erőkre támaszkodott. Az élesedő belső társadalmi ellentétek és a győztes antant- imperializmus különösen könyörtelen politikája azonban tarthatatlanná tették a polgári kormányzat helyzetét. Ekkor mutatkozott meg igazán Károlyi emberi és politikai nagysága: felismerve az addigi bel- és külpolitikai orientáció csődjét, a forradalmi Szovjet-Oroszország- gal való szövetkezés reményében a szocialista proletariátusnak engedte át a hatalmat. Történelmi érdeme, hogy elősegítette az 1919- es Tanácsköztársaság vértelen győzelmét. Az ellenforradalom feiulkere- kedése Károlyi Mihályt 27 esztendős emigrációba kényszerítette. Miközben Európában országról országra vándorolt családjával, a Horlhy-rendszer bírósága „hazaárulónak" nyilvánította, s elkobzásra ítélte minden vagyonát. De sem a rágalom és üldöztetés, sem a számára addig ismeretien nélkülözés nem törte meg. Miközben mindvégig megmaradt az itthoni, eltiport haladó erők reménységének, a földosztó magyar demokrácia zászlajának, jelentős szerepet töltött be az európai szocialista, majd antifasiszta mozgalmakban is. A húszas évektől kezdve — mint kiváló marxista történész és filozófus, Molnár Erik írja róla — „Károlyi együtt harcolt a kommunistákkal, közös akciókban vett részt velük a fasizmus ellen és az üldözött kommunisták védelmében ... Károlyi Mihály határozottan kiállott a Szovjetunió mellett is, amelyről azt tartotta, hogy a szocialista munkásmozgalom nélkülözhetetlen bázisa Európában. De annak ellenére, hogy Károlyi az akkori kommunista politikát híven támogatta, mégsem lett elméiéi nézeteiben 100 százalékosan kommunistává. Bár azt írja önmagáról, hogy logikai úton eljutott a kommunizmusig, helyesebb az a megállapítása, hogy a páftfe- gyelem által nem kötött, baloldali szocialista lett, aki rokonszenvezett a kommunista párttal.” Hozzátehetjük, hogy igen korán, jóval annak hivatalos meghirdetése előtt, megértette az antifasiszta népfrontgondolat jelentőségét, és széles körű, sokrétű nemzetközi kapcsolataival Európa és Amerika számos országában igen sokat is tett a hatékony összefogás megvalósításáért. A második világháború idején — ekkor már Angliában élt — őt tekintette vezérének a nyugateurópai és amerikai antifasiszta magyar emigráció. Körülötte bontakozott ki az Űj Demokratikus Magyarország mozgalma, s jött létre az Angliai Magyar Tanács, azzal a céllal, hogy segítsen megmenteni a fasiszták által ismét háborús szakadékba taszított országot. Amikor a háború után végre hazatérhetett, az új Magyarország kormánya és népe ünnepélyesen fogadta, az országgyűlés törvénybe iktatta érdemeit, s ünnepi ülést tartott tiszteletére. „Köszönet és hála az egész magyar nép nevében és pártom nevében azért a munkáért, amellyel megmentette ön 26 esztendőn át a kül- fö'd előtt a magyar nép becsületét. Az ön munkájának köszönhető igen nagy mértékben, hogy a Horthy-rendszer ideje alatt, majd a háború legszörnyűbb évei alatt sem fordult a magyar néppel szembe a világ közvéleménye” — mondta üdvözlő beszédében a Magyar Kommunista Párt szónoka, Rajk László. Az idős államférfi azonban nem azért jött haza, hogy ünnepeltesse magát, hogy elégtételt szerezzen a száműzetés keserű éveiért. Még ekkor is elsősorban dolgozni akart, használni hazájának, a Duna ment] népek barátságának, Európa tartós békéjének. Diplomáciai küldetést vállalt, Magyaronszá« párizsi követe lett, s e tisztségről csak 1949- ben mondott le, amikor a Rajk- per világossá tette számára, hogy az önkényes, törvénysértő, a szocialista célokat és eszközöket eltorzító Rákosi-féle vezetéssel nem vállalhat tovább közösséget. Még az elsőnél ig, keserűbb, második emigrációjában Károlyi teljesen és végleg visszavonult a közszerepléstől, elutasított minden olyan kísérletet, amellyel hazája és a szocialista erők ellen akarták felhasználni. „Tudatosan két szék közé esem: ez maradt számomra az egyetlen hely, amelyet tisztességgel elfoglalhatok” — írta késői emlékirataiban. E könyv végszavában fogalmazta meg ezt a vallomását is: „A szocializmusba Vetett hitem sok mindenért kárpótolt, amit elvesztettem. Mert minden alkati pesz- szimizmusom ellenére soha nem kételkedtem abban, hogy a szocializmus egyszer megvalósul, s hogy a mi küzdelmünkre szükség van az előrehaladáshoz. A szocializmusban láttam és látom ma is társadalmunk betegségeinek egyetlen gyógymódját, mert a manapság oly divatos megtérések ellenére megrögzött szocialista maradtam.” Ezt a meggyőződést sugározza a közvetlenül halála után megjelent angol nyelvű emlékiratainak címe is: „Faith without Illusion” — „Hit illúzió nélkül”. Hamvait 1962-ben hazaszállították és ünnepélyesen nyugalomra helyezték. „A nagy magyar hazafi. Károlyi Mihály, örökre hazatért. Küzdelmes életútját, kimagasló tetteit és emberi példáját megőrzi a felszabadult nép emlékezete” — mondotta temetésén Kállai Gyula, az MSZMP és a kormány képviselője. Erről teszünk tanúságot most is, születése centenáriumán. Litván György történész • Az 1946-ban hazatérő Károlyi Mihály és felesége. (MTI fotók — KS) KÉPERNYŐ Mikor ér véget a háború? A felejtés az ember legnagyobb , áldása és átka. Kibírhatatlan len- ; ne az élet, ha a friss élmények, kötelességek, remények nem szag- i gatnák le rólunk a fájdalmas em- r lékeket. Idővel megszelídülnek : a rettenet pillanatai, behegednek a sebek. Az újabb tragédiák el- - kerülésére mégis kell, kellene oly- , kor mementó, hogy a folytatás ; ne sodródjon a tegnap vakvágányára. A Tájak, városok, emberek... sorozatban, vasárnap bemutatott film is efféle emlékeztető, figyelmeztető. A megszokottság egykedvűségével siklik tovább a legtöbb olvasó szeme a Vietnamból érkező híreken. Más izgalmak töltik meg a lapokat, foglalkoztatják a népeket. A Még mindig háború ... filmkockáin érzékelhettük a kunyhókat felépítő emberi szorgalmat, az újjáépítést. Láthattuk, hogy a dús trópusi növényzet befonja, eltakarja a kiégetett tankokat. ócskavas ágyúkat. A hiányzó családtag azonban sohasem ül többé a közös asztalhoz. A fél lábú vietnami kislány szomorú tekintetében ritka vendég az öröm. A háború rokkantotta meg, békében. Aknára lépett, játék vagy legeltetés közben, mint soksok társa. A második világháború harcterein még, mindig pusztítanak a visszamaradt lőszerek. A Tájak, városok, emberek... nem általában figyelmeztet a békét fenyegető veszélyekre: bemutatja azokat az embereket, akik Többször átfutott bennem az a gondolat vasárnap este, hogy kikapcsolom a tévét. Ideeesítően együgyű volt az Egon Müller különös nekrológja című NSZK tv-film első harmada. A Halál és Charon „kiszállása” hosszadalmas és primitív keretet adott a német polgár természetrajzát bemutató történethez. Olcsó és haújabb aknák ezreivel pusztítanának. ha ők lennének fölényben. tásvadászó megoldásnak tartom a „holtak országát” megjelenítő képsorokat, az elpufogtatott közhelyeket,- álbölcsességeket. Amikor a halott gyereklány mosolyogva futott a pénzverdébe, hogy a „másvilágon” pfenningként folytassa létét, már-már a kapcsoló után nyúltam. Akkor vált izgalmassá a történet. amikor a gyenge jellemű Egon Müller az emberi gyarlóságokra építő nácizmus vonzáskörébe került. A rendező megdöbbentően ábrázolta a polgár el- aljasodásának folyamatát, a „behódolni” és „kihasználni” törekvéseket leplező magatartást, szólamokat. Az érdekek.' és a polgári tisztesség, pontosabban annak maradványai közötti összeütközések hitelesek voltak. Nyilván az utolsó fél óra miatt tekintett el a tv műsorátvevő bizottsága az Egon Müller különös nekrológja zavaros indításától, a megformálás gyöngéitől. H. N. Müller úr és a nácizmus
