Petőfi Népe, 1975. március (30. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-22 / 69. szám

1975. március 22. • PETŐFI NÉPE • 3 A "if! ■, 1 II { II >.í Konsztantyin F. Katusev, a Szovjetunió Kommunista Párt­ja Központi Bizottságának tit­kára az MSZMP XI. kong­resszusának elnökségében. 0 Kádár János, az MSZMP KB első titkára kongresszusi küldöttek­kel beszélget a tanácskozás szünetében. (MTI foto — Vigovszki Ferenc felv. — KS) Véget ért a kongresszus vitája (Folytatás az 1. oldalról) csátotta: a bizottság legfőbb fel­adatának tekintette, hogy a kongresszuson elhangzott vagy ahhoz eljuttatott, illetve benyúj­tott javaslatokat a legtökélete­sebben hasznosítsa. Külön hangsúlyozta, hogy munkájukat megkönnyítette egy fontos körülmSny. Sem a felszó­lalásokban, sem a benyújtott észrevételekben nem volt talál­ható olyan vélemény, mely szemben állott volna a korábban megfogalmazott dokumentumok megállapításaival. Ennek okát abban jelölte meg, hogy a kong­resszust megelőző időszakban jó volt az előkészítő munka és szé­les• körű vita bontakozott ki, mely a párttagság nagy tömegeit aktivizálta. Hangsúlyozta az elő­adó a szerkesztő bizottságban folyt viták alkotó jellegét, majd hozátette: a határozattervezet mondanivalójával egyetértésben különösen az egészségügy, a szo­ciálpolitika fejlesztési koncepció­jának, a különböző tudományos területek fejlesztésének részlete­sebb kifejtését igényelték a vi­tában résztvevők mind a kong­resszuson, mind az előkészítés szakaszában. Kitért a jelentés egyes nemzet­közi kérdésekre. Kiviláglott a felszólalásokból például az, hogy párttagságunk hangsúlyosabban követeli a chilei fasiszta terror elítélését és szolidaritásáról biz­tosítja a demokratikus útra lé­pett Portugália kommunistáit, haladó erőit. Befejezésül Győri Imre a kö­vetkezőket mondotta: A szerkesztő bizottság úgy lát­ja, hogy a benyújtott és érvé­nyesített javaslatok a beterjesz­tett okmányok javára váltak. A szerkesztő bizottság a beérkezett megjegyzések zömét jól tudta hasznosítani. A határozati javaslattal kap­csolatban is elmondhatjuk, hogy olyan politikai okmányt sikerült alkotni, amely marxista-leninis­ta: támaszkodik a szocialista épi- tőmunka eddigi tapasztalataira, merít a testvéri szocialista orszá­gok társadalomformáló törekvé­seinek gazdag tárházából, s a szocializmus építésének általános érvényű törvényszerűségeit a magyar viszonyok között érvé­nyesítve reálisan határozza meg a következő négy-öt év felada­tait, pártunk, egész népünk cse­lekvési programját. Végezetül kérte az előadó, hogy a kongresszus fogadja el • Óvári Miklós, az MSZMP KB titkára a testvérpártok küldötteivel. Balról: Ermcnegildo Gasp?roni, a San Marino-i Kommunista Párt elnöke. o szerkesztő bizottság munkájá­ról szóló jelentést. Ezt követően Övári Miklós, az MSZMP KB titkára, az MSZMF Programnyilatkozata szerkesztő bizottságának elnöke terjesztette elő jelentését. Emlékeztetett ar­ra, hogy a Központi Bizottság egy évvel ezelőtt határozta el, hogy a XI. kongresszus elé ter­jeszti a párt elkészítendő új programnyilatkozatát. ■ Ez meg­valósult, és a vele kapcsolatos vita bebizonyította, hogy az elő­készítő munka megfelelő volt, mert a küldött elvtársak felszó­lalásai a tervezettel való teljes egyetértést fejezték ki. Az elő­zetes vitára felkért valamennyi párt- és társadalmi szerv gon­dosan tanulmányozta a terveze­tet és az ügyhöz méltó felelős­séggel tette meg javaslatait, ész­revételeit. Ezek száma megha­ladja az ezret, többségüket a ja­vaslat már figyelembe vette. A vita nyomán a szerkesztő bizott­ság még egyszer gondosan meg­vizsgálta a beterjesztett szöve­get, de mindössze néhány stilá- ris javításra került sor, amely a politikai mondanivalót nem mó­dosította. Övári Miklós megjegyezte, hogy néhány észrevételt kell ten­ni a vitával összefüggésben. Egyetértését fejezte ki Szalóky József né Bács megyei küldött ama megállapításával, hogy első­sorban az egyszerű hétköznapi tetteket kell nagyra becsülnünk, és a ma élő nemzedékek nagy történelmi feladata, hogy közre­működjenek a fejlett szocialista társadalom megteremtésének em­bert formáló és embert próbáló munkájában. Ezután az előadó a fejlett szo­cialista társadalom néhány jel­legzetességét emelte ki. és hang­súlyozta, hogy ma az MSZMP programja ennek a társadalom­• A francia kommunisták üd­vözletét tolmácsolta René Pi­quet. a Francia Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. nak a felépítése; de a közeli jö­vőben minden bizonnyal egész népünk programjává válik. Végezetül a bizottság nevében javasolta, hogy a kongresszus a programnyilatkozatot fogadja el. Ezután az elnöklő Kállai Gyu­la bejelentette, hogy a Központi Bizottság és a Központi Ellen­őrző Bizottság beszámolói fölötti együttes vita véget ért. Az elnök bejelentette, hogy Brutyó János, a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke nem kíván élni a válasz­adás jogával, majd felkérte Ká­dár Jánost, az MSZMP Közpon­ti Bizottságának első titkárát a vitazáró megtartására. Kádár János hosszan tartó nagy tapssal fogadott vitazárója után (melyet lapunk vasárnapi számában ismertetünk) az elnök- ..lő Kállai Gyula bejelentette, hogy határozathozatal követke zik. Először a Központi Bizottság beszámolója^ fölött szavazott a kongresszus' Az elnök megálla­pította: a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusa a Központi Bizottság beszámolóját és Kádár elvtárs vitazáróját egy­hangúlag elfogadta. Ezután az MSZMP programnyilatkozatáról határozott a kongresszus: az MSZMP beterjesztett program- nyilatkozatát a módosításokkal — amelyeket Óvári Miklós ter­jesztett elő — egyhangúlag elfo­gadta. Ezt követően a Szervezeti Szabályzat módosításáról szavaz-. tak a küldöttek, s azt egyhangú­lag elfogadták. Ezután a határozati javaslat­ról szavaztatott az elnöklő Kállai Gyula: a küldöttek a határozati javaslatot — a Győri Imre által beterjesztett módosításokkal — egyhangúlag elfogadta. Végül ugyancsak egyhangúlag fogadta el a kongresszus a Központi El­lenőrző Bizottság jelentését. Ezzel a kongresszus befejezte pénteki ülését, s ma reggel 9 órakor zárt üléssel folytatja mun­káját. (MTI) T örténelmi utón J mikor az elmúlt év Végén /i és ez év elején az alap- ^ szervezeti taggyűléseken — a kongresszusi előkészületek jegyében — saját munkájukról, környezetük gondjairól, a fel­adatokról és lehetőségekről vi­táztak a kommunisták, már ak­kor tudtuk, s úgy éreztük, hogy az országos méretű eszmecsere belpolitikai életünknek kiemel­kedő jelentőségű eseménye. A kongresszusi dokumentumok nyil­vánosságra hozása pedig csak tovább erősítette ezt a meggyő­ződésünket. Amióta pártunk XI. kongresz- szusa összeült és tanácskozik, arról is meggyőződhettünk, hogy ennek az eseménynek a jelentő­sége túlnő országunk határain. Nemcsak azért, mert a testvér­pártok többsége magas szinten képviseltette magát a magyar pártkongresszuson — bár a kül­földi hírmagyarázatok ennek is nagy jelentőséget tulajdonítottak —, hanem elsősorban abból kö­vetkeztethettünk erre, ahogyan barátaink és más országok is fi­gyeltek ránk, s igyekeztek meg­érteni, elemezni és értékelni az elhangzottakat. Nekünk természetesen azok a vélemények a döntőek, amelye­ket barátaink ’alakítottak ki ró­lunk maguknak. Őszintén örül­tünk a kongresszuson elhangzott szavaiknak, a bolgár, lengyel, a csehszlovák és más testvérpár­tok üdvözletének, állásfoglalá­sainak. Talán mondani sem kell, hogy a legnagyobb visszhangja az SZKP főtitkára. Leonyid II- jics Brezsnyev elvtárs felszólalá­sának volt, akire — mindannyi­szor — az egész világ közvé­leménye figyelt. A leghatalma­sabb szocialista ország vezető ereje, az SZKP nevében ezút­tal nálunk, Budapesten, a mi pártunk legmagasabb fóruma előtt foglalt állást fontos kérdé­sekben. Arról is beszélt, hogy a szo­cializmust építő országok fejlő­dése és előrehaladása mit je­lent a világ közvéleménye, s azok szemében, akik hasonló úton szeretnének járni, s kivív­ni népeik függetlenségét, sza­badságát. Mint mondotta: „Vala­mennyi ország dolgozóinak sze­mében eredményeink meggyőző példái .a szocializmus előnyei­nek.” Azt is hozzátette: „Mind­annyiunk számára nagy szeren­cse az, elvtársak, hogy ezen a járatlan és nem könnyű törté­nelmi úton nem egyedül, nem külön-külön haladunk.'’ X Tekünk, e szavakat hall­/ V gatva, akaratlanul is nagy szabadságharcos költőnk, Petőfi Sándor jutott eszünkbe, aki 1849 januárjában az európai forradalmak elcsitultával azon kesergett, hogy mennyire magára maradt küzdelmében a magyar. (Magára hagyták, egymagára A gyáva népek a magyart...) A lámpafényhez hasonlította nem­zetünket, mely — amidőn a többi alszik — ég a sötétség éj­jelén. Több mint egy évszázad telt el azóta, körülményeink és lehetőségeink is nagyon megvál­toztak. Ez jutott eszünkbe a fel­szólalásokat hallgatva. Amikor a testvéri, baráti országok, testvér­pártok delegációinak vezetői egy­más után emelkedtek szólásra, hogy kifejezzék elismerésüket, szolidaritásukat, internacionalis­ta elkötelezettségüket a magyar párt legmagasabb fórumán, örömmel gondoltunk arra, hogy országunk népe mennyivel.ked- vezőbb körülmények között él ma már. De megváltozott — ép­pen a szocializmust építő népek összefogása révén — a világban elfoglalt helyzetünk is. jyözösségünk — mondotta az rí SZKP főtitkára — évről évre izmosodik. Nem is lehet ez másként, mert egysé­günk alapját a leghumánusabb, legigazságosabb eszmék képezik. Szövetségre léptünk egymással, mert célunk közös — az hogy az új élet építése nevében sza­vatoljuk népeinknek a nyugodt alkotó munkához szükséges va­lamennyi feltételt. Talán nem túlzás azt monda­ni, hogy költői és magasan szár­nyaló szavak ,voltak ezek, an­nak ellenére, hogy a legteljesebb realitáson, a mai valóság fényein alapultak. Azt érezhette a hall­gató — a televízió jóvoltából az ország népe —, nogy kitágultak a kongresszusi terem falai, s ami ott elhangzik és elhangzott, azt meghallják országunk határain is túl. A kongresszus visszhangjait, a lapszemlékét, külföldi kommen­tárokat olvasgatva, valóban el­mondhatjuk, nagy figyelem kí­sérte a magyar párt kongresszu­sának minden napját. Figyeltek pártunk első titkárának nyugodt hangvételű és biztonságot sugár­zó beszédére, a felszólalások nyílt, őszinte, kendőzetlen és tár­gyilagos hangvételére is. j—elmondhatjuk tehát, hegy j az a történelmi út', ame­lyen haladunk, nemcsak a mi ügyünk, hanem az egész emberiség ügye. Figyelnek ránk, s azt is tudják, hogy — ismét Brezsnyev elvtárs szavait idéz­ve: — Az együttműködés min­den éve erősebbé tesz bennün­ket ... Az alapszervezeti taggyűlések, idején, amikor saját feladataink­ról vitáztunk, talán még nem éreztük ezt ilyen világosan. A kongresszus alkotó vitája arról is meggyőzött bennünket, hogy amit naponta teszünk, cselek­szünk nem egyszerűen szükebb közösségünk vagy akár az or­szág népének érdeke. Egy nagyobb család, a szocializmust építő né­pek nagy családjának tagjai va­gyunk, s ez az, ami erőt ad szá­munkra jövőt formáló terveink megvalósításában. T. P. A kongresszusra figyel a megye A párt célkitűzései valóra válnak belül bevezetik a 40 órás — héti ötnapos — munkahetet. S mind­ehhez hozzáteszik: tudják, hogy ez meg is valósul, hiszen amit eddig a párt elhatározott, az úgy is lett. Természetesen más részletek is megragadták a ZIM dolgozóinak figyelmét. Az például, amit a Központi Bizottság első titkára a művészetekről mondott. Szi­vük szerint beszélt Kádár elv­társ — hangoztatták — a kép­zőművészek valóban ne egymás­nak alkossanak, hanem olyat, amit a dolgozók is megértenek. A második nap kiemelkedő eseményének Brezsnyev elvtárs felszólalását tartják. Büszkén emlegetik, hogy az SZKP Köz­ponti Bizottságának főtitkára a mi kongresszusunkat megtisztel­te jelenlétével, sőt mi több, igen nagyra becsülte a magyar párt tevékenységét és szerepét a nemzetközi munkásmozgalom­ban. Jó volt hallgatni — mond­ták sokan — amit a világ béké­jéért folytatott erőfeszítések si­kereiről számolt be, s azokat a meleg szavakat, amelyeket be­széde végén hazánk felszabadu­lásának 30. évfordulójával kap­csolatban mondott. N. O. Megvitatták közös gondjaikat A Larnpart Zománcipari Mű­vek kecskeméti gyárának kör­nyékén levő újságárus-pavilo­nokból ezekben a napokban már kora reggel kifogynak a napila­pok. Húszasával viszik a Nép- szabadságot, a Petőfi Népét és a többi újságot, mint kiderül, a szocialista brigádok megbízottai. A gyár dolgozói körében nagy az érdeklődés a párt kongresszusa iránt, bizakodó hangulatban tár­gyalják az eseményeket. A lel­kesedést növeli az is, hogy ta­valy* a kongresszusi versenyben igen jó termelési eredményeket értek el, s mint mondják, ez a rövidesen kifizetésre kerülő nye­reségrészesedésnél is tükröződik majd. Sőt, hozzáteszik, hogy elő­reláthatóan az idei első negyed­év is eddig nem tapasztalt sike­rekkel zárul, a kongresszuson hallottak pedig még jobb mun­kára lelkesítik a ZIM kollektí­váját. Az üzemi pártirodán szintén a kongresszusról folyik a szó, Haj­dú Kornél, a csúcsvezetőség tit­kára Fehér Lászlóval, Studer Bélával, Molnár Károllyal beszél­get. Nemcsak a saját, hanem dolgozó társaik véleményét is el­mondják. A legtöbben még ma is Kádár elvtárs beszédéből idéz­nek részleteket, amit mindenki nagy figyelemmel hallgatott a televízióban, vagy a rádióban. Nagyon tetszett a nyugodt hang­vétel, a realitásokra épülő be­számoló, amely a .nagyszerű eredmények mellett a gondokat is feltárta. A munkások körében nagy megelégedést váltott ki, hogy né­hány éveit belül minden három- és annál többgyermekes család lakáshoz jut. Egyetértenek az­zal, hogy a tsz-tagok nyugdíj- korhatárát leszállítják. Örömmel nyugtázták, hogy belátható időn Pártunk XI. kongresszusán szá­mos vonatkozásban szó esett a szaktudás fontosságáról, a fiatal szakemberek tevékenységéről, munkájáról. A mezőgazdasági ter­melés fejlesztésének egyik nélkü­lözhetetlen feltétele a korszerű technika bevezetése, a modern munkaszervezés. Ehhez kvalifi­kált szakemberekre van szükség. Megyénk mezőgazdaságában éven­te 130—160 egyetemet, főiskolát végzett fiatal szakember helyez­kedik el. Nem közömbös sem szá­mukra, sem a gazdaságnak, hogy miként találják meg helyüket, hogyan tudnak beilleszkedni a munkahely légkörébe. A Bajai Állami Gazdaságban kétszáz egyetemet. főiskolát, technikumot végzett fiatal szak­ember vesz részt a termelés irá­nyításában. Szükség is van erre a nagy létszámra, hiszen a mező- gazdasági nagyüzem több mint 16 500 hektáron gazdálkodik, 3000 dolgozója van. az eszközállomány értéke 1 milliárd 318 millió forint. Az elmúlt évi vállalati eredmény megközelíti a 38 millió forintot. A gazdaság 1972-ben kezdeményez­te a róla elnevezett kukoricater­mesztési rendszert. Akkor 14 ezer hektáron termesztették iparsze- rűen a kukoricát, jelenleg 141 pari.nergazdaságuk van. amelyek 145 ezer hektáron vetik az idén a fontos takarmánynövényt a ba­jai módszer szerirít. A rendszer­hez csatlakozott gazdaságokban az utóbbi egy-két év alatt 30—40 százalékkal emelkedtek a kukori­ca terméshozamai. A Központi Bizottság kongresz- szuson elhangzott beszámolójá­ban külön szó volt a bajai kez- deménvezésről. A gazdaság vezetői az irányítás további korszerűsítése, a gazdál­kodás fejlesztése érdekében hív­ták össze a fiatal szakemberek fó­rumát. A gazdaságba 1973-ban 20 egyetemet, főiskolát végzett szak­ember került, tizenheten jelenleg is ott dogoznak. Tavaly 28 ha­sonló végzettségű fiatalember he­lyezkedett el az üzemben. Kö­zülük csak egy hagyta el a gazdaságot. A napokban megrendezett fó­rumon á fiatalok bátran szóvá tették ondjaikat. Legtöbben ki­fejtették azt is, hogy általában elégedettek a vezetéssel, jó a kap­csolat a központi irányítással. Az üzem első számú vezetői igyekez­nek segítségükre sietni gondjaik megoldásában. Példa erre, hogy az 1973-ban ide helyezett szak­emberek közül kilencen már csa­ládi ház építéséhez is hozzákezd­tek, ami egyúttal az is jelenti, hogy itt szeretnének letelepedni. Néhányan szerényen megje­gyezték azt is; .még sokat kell bi­zonyítaniuk ahhoz, hogy elismer­jék őket, hiszen most vannak pá­lyájuk kezdetén és valójában még csak szakemberielöltek. Általában a mértéktartás jellemezte a fel­szólalásokat. Számos kérés hangzott el a ve­zetőséghez. Néhányan elmondták: nem a végzettségüknek megfelelő beosztást kapták és úgy érzik, hogy többet tudnának bizonyítani, eredményesebben dolgozni, ha rendszeresebben értékelnék mun­kájukat és képességeiknek meg­felelő helyre kerülnének. Nehe­zíti a környezetbe való beilleszke­désüket, hogy nem határozták meg pontos munkaköri tevékeny­ségüket, ami bizonytalanná teszi őket. Kérték a vezetőséget arra is, hogy segítsék őket. a tudás gyara­pításában. tapasztalatcserék szer­vezéséljen, hogy jobban megis­merjék egy-egy témában más gazdaságok tevékenységét. Talán jobban meg tudnák szervezni sa­ját munkájukat és az irányítás színvonala is emelkedne, ha át tud­nák venni, vagy megismernék mások hasznos tapasztalatait. Németh Imre. a gazdaság sze­mélyzeti és szociálpolitikai igaz­gatóhelyettese ezzel zárta a be­szélgetést: a jövőt a fiatalokkal együtt és nekik építjük ebben a gazdaságban is. Szeretnénk szót érteni egymással. Levontuk a ta­nulságokat és a jövőben többször összejövünk, hogy megbeszéljük közös dolgainkat. K. S. „Számítanak ránk...” Munkahelyén, a kémcsövek lombikok, üvegből készült kü­lönböző vezetékek birodalmában, a Kecskeméti Konzervgyár la­boratóriumában találkoztam Ök­rös Juliannával. Fiatal lány. Hét éve dolgozik a gyárban, öt éve a Sziklai Sándor KlSZ-alap- szervezet titkára. Az ifjúsági szövetség ajánlására 1972-ben felvették a párttagok sorába. Mint küldött, részt vett a vá­rosi és a megyei pártértekezle­ten, s ha a fiatalokról, az ifjú­sági szövetség munkájáról, ered­ményéről beszéltek a Bács-Kis- kun megyei kommunisták, min­dig arra gondolt, milyen jó len­ne, ha mindezt tömören a párt- kongresszuson is elmondhatná az egyik küldött. — örültem Szalókyné Kiss Katalin KISZ megyei titkár, kongresszusi küldött felszólalá­sának — mondta Ökrös Juli. — Büszkén hallgattam, s olvastam a beszédét, tömören,. lényegre tö­rekvőén ismertette a Bács-Kis- kun megyében dolgozó és tanuló ifjúj&pmmunisták és KISZ-en kí­vüli fiatalok szorgalmas munká­ját, eredményeit és a pártkong­resszusra való buzgó készülődé­sét. Ennek a komoly munkának, szép eredménynek a Kecskemé­ti Konzervgyárban dolgozó nyolcszáz fiatal is részese. A 15 ifjúsági szocialista brigád bekap­csolódott a gyár kongresszusi munkaversenyébe. A karbantar­tó műhely ifjúmunkásai pél­dául azt vállalták, hogy elkészí­tik a konzervüzem Hunister ne­vű folyamatos sterilizáló beren­dezését, s a borsószezon kezde­tére átadják rendeltetésének. — Jólesett, hogy kongresszusi beszédében Kádár János elvtárs megelégedéssel szólt az ifjúsági­szövetség munkájáról — jegyez­te meg a KISZ-titkár. —• Nap mint nap érezzük, hogy a tár­sadalom számít ránk, s megbe­csüli munkánkat. Tavaly a konzervgyár például 1 millió 262 ezer forint lakásépítési hozzájá­rulással segítette .elsősorban a fiatal házasokat. — Felszólalásában a megyei KISZ-titkár ezt mondta: ígérjük, hogy a kongresszusi dokumentu­mok megvalósításában élen já­runk ... — idézte Ökrös Julian­na. — Ezt mi, konzervgyári fia­talok is ígérjük, mert tudjuk, hogy az ifjúság lelkes munkájá­ra mindig számítanak, T. I. í

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents