Petőfi Népe, 1975. március (30. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-21 / 68. szám
1975. március ZI. 9 PETŐFI NÉPE • 5 Míg a küldött tanácskozik CIKKÜNK NYOMÁN ÜTTÖRÖÉLEí Nem tudom. Bori Gvuláné konzervgyári csoportvezető most éppen kinek a felszólalását hallgatja a pártkongresszuson. Lehet, hogy éppen szünet van. és a Bács- Kiskun megyei küldöttek csoportjával az elhangzottakról beszélget. Vagy éppen külföldi elvtársat fognak- közre, s hallgatják szavai tolmácsolását. Vagy éppen duplát iszik. Ha meg üdítő itókás palackra esik a pillantása, mondjuk Meggy- leikére, máris arra gondol: „Vajon mit csinálnak most odahaza?” — Nemcsak a családban, hanem „nagy családjában”, a íl-es telep vegyesbefőttgyártó vonalon. Ez a munkahelye. Ö nem tudja megkérdezni, érdeklődjünk mi. A telefonnál Szabó János műszakvezető. Gyorsan beszámol a „pillanatnyi helyzetről”. 65-en dolgoznak. Tegnap 45 ezer üveg befőttet készített el egyik műszak. Ma sem lesz kevesebb. — Mik az üzemrész kongresz- szusi versenyfelajánlásai ? — A szocialista brigádok fő vállalásai a cukor-, s gyümölcs- anyag-takarékosságra, valamint a minőségre szólnak. A mennyiséget nem kívánjuk tovább fokozni, a minőség finomítására törekszünk. — Hogyan takarékoskodnak a cukorral? Csak nem lesz kevésbé édes a befőtt? — Nem. nem — hallani, hogy „hangosan” mosolyog. — A leöntött leveket átszűrjük, újra felhasználjuk. Ami megmarad, ugyancsak szűrjük. Felfogjuk a léelcsurgásokat. Olvastam, hogy 25 millió forinttal kevesebb a konzervgyár cukorfelhasználási kerete. Valóban maximális takarékosságra van szükség. De azért megkérdezem a műszakvezetőt. — Az imént említett módszerekkel mennyi cukrot takarítottak meg eddig? — Várjon csak... Az elmúlt két hónapban kétszáz mázsánál többet. — A gyümölcsanyaggal hogyan takarékoskodnak? — Nem vagyunk olyan „nagyvonalúak”. mint ezelőtt; hogy ha 540 gramm a betöltő súly, nem rakunk az üvegbe 600 grammot. Ami ötszáznegyven •— ötszáznegyven .. Ennyi is érzékelteti, megértették az intézkedések jelentőségét., Bori Gyuláné kongresszusi kül9 Folyik a bepakold» a kristálytiszta tálcákról. 9 Fedőzik, , karikázzák az üvegeket. (Tóth Sándor felvételei) Befejezésül egy kis kitérő. — Mivel indították útra Boriné elvtársnőt?:, ....... — Sok sikert kívántunk neki. Boldog volt, hogy a kongresszusra eljuthatott. Olyan sok megbízatást még nem adtunk neki, hiszen, 6 is mondta, „új lány” még ezen a magas fórumon... A ívben figyeltük őt, de nem láttuk még. — Miről beszélgettek ma a vonalon, ami a kongresszusi beszámolóból elsőre megragadta a figyelmüket ? — Ami ránk is vonatkozik Kádár elvtárs beszédéből, a takarékosságról, a lakásépítésről, és a mezőgazdasági dolgozók nyugdíjáról ... Csakugyan, így hirtelenjében ez ragadt meg az emlékezetünkben. Ezután következik majd a beszédek hosszú tanulmányozása ... Sokáig fogunk „élni” belőlük, az biztos... Tóth István Bírálat és önbírálat 9 Ez a lékinyomás. Célszerű kis koronggal szorítja ki a szirup kis részét a munkásnő. így nem lesz „dugig” az üveg, marad egy kis levegő a befőtt meg a fedő között, ami rugalmasabban alkalmazkodik, ha az üveg tartalma „kitágul”. Nem dobja le a zárófedőt, mint ha csordultig lenne alatta lé. A Nagykőrösi Konzervgyár vezetőségétől kaptuk nemrégiben az alábbi levelet: „Múlt hó 26-i lapszámunkban a hírek között „Nem mindegy” címmel észrevételt olvastunk, mely szerint valamelyik kiskereskedelmi egységben a rakott káposzta címkével jelölt üvegben kolbászos lecsót talált a vásárló. Rendkívül sajnáljuk az említett esetet, mert igen nagy jelentőséget tulajdonítunk annak, hogy a fogyasztók termékeink minőségével elégedettek legyenek Sajnáljuk, hogy a hiba előfordult. Évente mintegy 80 ezer tonna konzervet szállítunk a bel- és külföldi piacokra. A nagy meny- nyiség ellenére igyekszünk az egyedi reklamációk számát minimálisra csökkenteni. Dolgozóink ezt azzal segítik, hogy szocialista brigádfelajánlásaikban a minőség védelmével kapcsolatban jelentékeny vállalásokat tesznek. Emellett az egész vállalatnál megvalósítottuk (a DH- (Dolgozz hibátlanul) munkarendszert. Céljaink elérése érdekében feltétlenül szükséges, hogy a termékeinkről kapott észrevételeket megvizsgáljuk, s ezáltal csökkentsük a hibák megismétlődésének lehetőségét. Elvtársi üdvözlettel: Horváth Gábor főosztályvezető” őszintén örülünk annak, hogy a Nagykőrösi Konzervgyár vezetői önkritikusan fogadták a jó szándékú bírálatot, s a felelősséget nem igyekeznek másokra hárítani. (Pedig könnyen előfordulhat, hogy az ügyben a konzervgyári dolgozók teljesen vétlenek.) Nem nagy esetről van szó. mégis jólesik „elkönyvelni” az apróbb hibák kiküszöbölésére irányuló, ilyen hangvételű választ. Annál is inkább, mivel a hibák felvetésére adott hasonló reagálás — fehér holló számba megy ... Több mint kétszáz kisdobos tevékenykedik a lajosmizsei Ady Endre Ütt jrőcsapatban Tisztán Ferencné vezetésével. A központi iskolától különálló, szépen gon dozott épületben tanuló kéknj akkendősöket Sztana Éva negyet likes kisdobos képviselte a helyi, illetve a járási út- törőparlam« nten. Ügyesen, okosan szólt gondjaikról, arról, hogy nem kapna k elegendő tagkönyvet, ilyenformán a bélyeget nem tudják hely|ére, a tagkönyvbe ragasztani. A közelmúltban pedig a csapat harrr adikos kisdobosa, Szárúd Péter szerepelt kiemelkedően: kortársai között első helyen végzett a járá ;i sakkversenyen! Ezen a réten ők is, mint a megye val amennyi úttörője és kisdobosa i lyakkendőt hordanak, a XI. pártkongresszus tiszteletére. Az elmúlt napok folyamán nagyszerű eseményeken vehettek részt. Mivel minden kisdobosrajnak Lét felső tagozatos úttörő-őrsvezetője is van — a pedagógus ra vezetők irányításával — ők kész tették elő a március 14-én tartó t ünnepi rajfoglalkozást. Ekko: • emlékeztek meg a forradalmái elődökről, az 1848-as eseményekről. Ebben az időszakban szervezték meg a papírgyűjtést is. Tar szereik súlyát kitevő, illetve az etthon található összes felesleges újságpapírt elhozták az iskolábc a pajtások. A papírért kapott pénzt a járási váltótábor kö Itségeinek fedezésére fizették be. Ma kerülj sor az országos riadóra! Sok érdekes feladat várja a lajosmizsei kisdobosokat is. Kisdobosve: :etőjük mert az elmúlt e; iztendőben annyira megkedvelt ík a pajtások, az idén is rendezr ek akadályversenyt. Lesz dalta íulás, szólnak ünnepeinkről, elmondják a kisdobosokra vonatkozó pontokat, majd mozaikképe kből vörös csillagot készítenek. Izgalmasnak ígérkeznek az ügyességi dobások — „harckocsit’ támadnak meg —, a tornatermi gyakorlatok, a híd- készítési Eeladatok elvégzése. Legizgalma: abbnak azonban a központj iskola mögött fénylő tó körüli séta ígérkezik, hiszen kis(Szakszervezeti fotópályázat A Szakszervezetek Bács-Kis- kun megyei Tanácsának Elnöksége felszabadulásunk 30. évfordulója, a szakszervezetek XXIII. kongresszusa és küldöttértekezlete tiszteletére megyei fotópályázatot hirdet. A pályázat célja, hogy a résztvevők a fotóművészet sajátos eszközeivel mutassák be a dolgozó emberek 'és a szakmunkástanulók munkáját, életét, a munkahelyi és iskolai mindennapok eseményeit. Részt vehetnek az alapszervezetek tagjai, szakmunkástanulók egyénileg, illetve a munkahelyi fotoszakkörök közösségei. Szakkörök által beküldhető 18x24-től 30x40 centiméteres nagyságig 20 darab fekete-fehér felvétel, egyénileg pedig öt darab doboséletük jelképeit keresik, bizonyára sók sikerrel. A gyermeknapon — immár hagyományosan — a kisdobosavatásra kerül sor. Az idén csak a kisdoboséletre méltó, jól tanuló elsősök nyakába kötik a kék nyakkendőt. Ezt megelőzően, április 3-án a moziteremben, hogy valameny- nyien elférjenek — kerül sor a felszabadulási emlékünnepre. A tervek szerint ekkor adják át a díjakat a tanulmányi versenyeken helyezést elért kisdobosoknak. Sok szép, sőt emlékézetesen szép programot kívánnak megvalósítani a lajosmizsei kéknyak- kendősök. Reméljük és kívánjuk, hogy valamennyi tervük, ünnepélyük jól sikerüljön, legyen lépcsőfok eljövendő úttörőéletük felé. Tudósítóink jelentik Bajáról a Kállai Éva Általános Iskolából, a hetedikes Ligeti Erikától kaptunk levelet. Harmadik esztendejé vesznek részt a városi tanács* dísztermében tartott névadó ünnepélyen Eri- káék. Örörrtmel, lelkesedéssel végzik önként vállalt feladatukat, évenként két hónapig. (Az idén január és február „jutott” nekik.) Műsorunk változatos — írja Erika — szavalunk, énekelünk, hegedülünk. Legszebbnek azokat az ünnepélyeket tartjuk, amikor az újszülött édesanyja vagy édesapja 8—10 évvel ezelőtt iskolánk tanulója volt, esetleg tagja a mi honismereti szakkörünknek. Ilyenkor — és ez elég gyakran előfordul — úgy érezzük: egy nagy család vagyunk. Takács Marika Hetényegyhá- záról küldött levelet. Karnevált tartottak a pajtások náluk is. A sok ötletes jelmez között a legjobban azok sikerültek, amit nagy titokban maguk készítettek az otthon található régi holmikból. A bíráló bizottság a harmadikos kisdobosok, illetve a nyolcadikos úttörők jelmezeit találta a legjobbnak. Nagyszerűen sikerült eseményről számol be levelében Tóth Angéla és Preiszinger Andrea, a Kecskemét-leninváro- fti iskola .kisdobosai. Csapatuk és , testvériskolájuk, a MŰM 607-es Ipáritanuló-iskola tanulói az egyik raj foglalkozásra meghívták a Vörös Hadsereg néhány tisztjét és Zabelkin elvtársat, a Szovjetunió Hősét. A Petőfi raj valamennyi kisdobosának nagy élményt jelentett ez a találkozás, hiszen azokat a szovjet embereket látták vendégül, akiknek hazánk felszabadítását köszönhetjük. Rejtvényfejtőknek A két hete közölt úttörőrejtvény helyes megfejtése: Illés Béla. Könyvjutalmat — megfejtéséért — a katymári Arnóth Erzsébet, a madarasi Geiger Sándor, az uszódi Pénzes Ferenc, a nyárlőrinci Puskás Pál, és a solti Latki Matild kapott. SZILVÁSI LAJOS' (94.) — És te mióta szeretsz? — kérdi halkan. Mit hazudjak? Valami szépet kell mondanom. — Már akkor tudtam, hogy szeretlek amikor odaültél a zongorához, és leütötted az első hangot... Puhán megcsókolja az arcom. — Tudtam — súgja, teli örömmel. — Tudtam... Magamhoz ölelem. Simogatom sűrű, lágy haját, beszívom enyhe levendulaillatát. Meg-megbor- zong, szaporább lesz a lélegzete, érzem a bőrömön, ahogy arca a mellkasomon pihen. — Hallom a szívedet... — súgja. — Tik-tak, tik-tak... Te egészséges ember vagy. Olyan egyenletesen dobog a szíved ... Mi ez itt a derekadon? — Forradás, kedves. Ott kaptam az első golyót... — Istenem ... Meg is halhattál volna... — Hát, ami azt illeti... — Ne mondj ilyet! — térdel fel riadtan. Rám hajol — Nem igaz! Te nem halhattál volna meg. — Dehogynem, csacsika. Aki odakint járt az első vonalban, mind csak véletlenül maradt életben... — Megcsókolom a* vállát. Sima és forró. — Egyébként az a fő, hogy nem haraptam a fűbe ... Nekem vissza kellett jönnöm, találkoznom kellett veled, és hallanom kellett, hogy az ujjaid alatt megszólal az Apassionata ... Magához szorít. Végigcsókolja a homlokom. Én meg két tenyerem közé fogom égő arcát. Megkeresem a számmal lehunyt szemhéját. Alig érintve csókolom meg előbb az egyiket, aztán a másikat. Jó akarok hozzád lenni, kedves ... Nem az a fontos, hogy én mit gondolok, az a fő, hogy te érezd igaznak minden szavamat, minden mozdulatomat. Nékem az is elég, ha látom, hogy sikerült megörvendeztetnem téged. Ugyanolyan érzés ez, mint amikor kisdiák koromban megvédtem Suba Palit, aki gyenge volt, az erősebb fiúktól. Jó cselekedet ... — Ugye, senkit sem szerettél még így, mint engem? Tüstént felelni! — úgy akarja, hogy játékosnak tűnjön a hangja, de igazi kíváncsiságot és egészen el nem rejthető aggódást hallok ki belőle. És mielőtt válaszolhatnék, újra megszólal sietve: — Ne felelj! Nem is kellett volna kérdeznem... Nem is érdekel. Most engem szeretsz. Csak ennyit akarok tudni! Szeretsz, szeretsz, nagyon szeretsz, ugye? — Igen, kedves... — Mondd úgy, hogy: szeretlek ... — Szeretlek ... Csönd. Mozdulatlanul fekszünk egymás mellett. Meleg sötétség borul ránk. Jó volna, ha semmi más nem létezne a világon, csak ez a fénytelen néma szoba, s ez is meghatározatlan helyen, semmiféle koordináta-rendszerben fel nem lelhetően, lebegve, való- színűtlenül, anyagtalanul, mint egy hangulat... Észrevétlenül úszni a csöndben és a sötétben. Mint Trisztán gályája... Nem! Trisztán hajója a pusztulás felé evezett... Én más irányt akarok ... Másfelé menni, valami jobb irányába ... De még ez sem adatik. Másodpercek óta hallom már, hogy odakint a kolostorudvaron sír az öreg cigány hegedűje. Mintha az ablak alatt játszana. — Hallod? — kérdem. — Hallom... — súgja álmosan. Most már értem: nem az én ablakomnak szól a hegedű. A szomszéd ablaknak, amely mögött Olgának kellene aludnia. — Szerenád ... Neked szánják ... Csak egy kislány van a világon ... Megfogja a kezem, odaigazítja forró nyaka alá. — Tiéd az a csak egy kislány ... — Szegény Gaszton — mosolyodon! el, — várja, hogy világosság gyűljön az ablakodban . ^. — Nem lehet... — rázza meg fejét tréfás-komolyán. — Az országos légoltalmi főparancsnok szigorú elsötétíjést rendelt el... Megbüntetnének, ha fényt gyújtanék ... — és el neveti magát. — Képzeld el, ha becsuknának valami csúnya, nedves, sötét börtönbe ... Sír, búsong a hegedű. Senki sem énekel hozzá. Megnézem az órám. Negyed négyet mutat a foszfor eszkáló számlap. Nemsokára hajnalodik... Együtt ülünk az ebédlő nagyasztala ködül. A kolostor szakácsnője figyelmes volt hozzánk: korhelyleveí t főzött reggelire. Nekem nincs szükségem rá — egyáltalán nem érzem másnaposnak mariam —, de a többiek, a kisebbna gyobb macskajaj orvosságaként látható élvezettel kanalazzák. Gaszton szeme dagadt a lumpolástól. Pistának minduntalan ásítani kell. Olga is laposakat pislog. S^ojka arcán nem látok fáradtságot. Talán ő is korábbak lefeküdt, mint a többiek. j , Finom a leves: káposztaszeletek, bab, s: :ailonnadarabkák. Egy kevés ecet ízét is érzem. Másodszor is merítek a tálból. Éhes vágyót. Egészségesen éhes. Ropognak a vékonyra metélt káposztaszeletek a fogam között. És a kenyér is friss, foszlós. Megérzem, hogy Olga rám pillant. Ránézek én is. Csintalan fény csillog a szemében. Loppal rám mosolyodik. Cinkosok vagyunk. — Hogy j aludt? — kérdem. — Köszönöm — áll rá a játékra —, nagyszerűen. Fejembe szállt a bor. Rögtön elaludtam, ahogy letettem a fejem ... Szojka féjretolja maga elől az üres tányért. Melléje rakja a kanalat is. j Végignéz rajtunk: — Máma szeretnék beszélni veletek valamiről... Gaszton felnéz a tányérjából: — De ünnepélyes vagy! Itt vagyunk, beszélhetsz. Szojka elmosolyodik: — Inkább később. Majd, ha felébredsz . . . Jól teszed, ha délelőtt alszol még egy sort... — Hagyj békén! — Éppen ez a szándékom... nevet Szojka, s meg-megmozdul- nak orra körül a szeplők. Rám néz: — Összejöhetnénk a te szobádban? Mondjuk, három óra tájban .,. — Rendben van — bólintok. — Három órakor. — Akkor szólok a többieknek is ... — készül felállni Szojka. —Én is legyek ott? — kérdi Olga. Szojka feléje fordul. Talán elfeledkezett eddig róla, hogy Olga is itt van Zavartan felel: — Ne fáradjon. Csak afféle férfidolgokról lesz szó ... Különben is, a kisasszonynak három órakor gyakorolnia kell... — és hüvelykujjával a dohányzó ajtaja felé bök, amely mögött a pianínó áll. — Igenis! — bólint játékosengedelmesen Olga. — Tekintve, hogy holnapután hangversenyt adok a Zeneakadémián;... — ez csak kiszaladt a száján, s ahogy fel is fogja, mit mondott, elkomolyodik. Csak kisvártatva szólal meg újra: — Ki tudja, mikor hangversenyezhetek én?... (Folytatjuk.) 3Qx40 centifnéteres méretű alkotás. A zsűri! nem fogad el SZMT- pályázaton már kiállított képet, országos leállításokon díjazott felvételeket pedig nem értékel. A fényképeket 1975. szeotember 10-ig az SZMT Művelődési Központ címére (6000. Kecskemét, Rákóczi út 3.) „Fotópályázat” jeligére, jtépjegvzékmelléklettel ellátva kell beküldeni. A legjobb alkotásokbó. 1975 októberében az intézmény kiállítást rendez. ' Az SZMT elnöksége a legeredményesebb egyéni pályázókat és a fotószak törökét pénzjutalomban részesíti. Külön díjakat ad a legjobb sport- és turisztikai fotók készítőinek, valamint a szakmunkástanulók által készített legszebb felvételekért. dött szaktársai. Kivált nagy fon- , tosságú ez ilyen üzemben, ahol a tcrrr^ej^áö .s^záléka exportra 1 “et: lfriiwiM-ftiwi*i:f-arLátogatóban a lajosmizsei kisdobosoknál
