Petőfi Népe, 1975. március (30. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-21 / 68. szám
1975. március 21. • PETŐFI NÉPE • 3 Puilai Árpád beszéde Pullai Árpád, a Központi Bizottság titkára a beszámolóval egyetértve, megállapította: a két kongresszus között erősödött a párt vezető szerepe. Felszólalását így folytatta: — A kongresszusra készülve, a . párton belül és a közvéleményben élénk, alkotó és sok tanulsággal járó eszmecsere, vita zajlott le. Legfőbb mondanivalója volt az a kívánság, hogy a párt folytassa eddigi politikáját. s végrehajtásában legyen még következetesebb. Ef. a népi méretű kívánság egyben elismerése és nagyrabecsülése pártunk törekvéseinek; kifejezése annak is, hogy állampolgáraink nagy többsége saját munkája szülöttének érzi a haza és a dolgozó nép jaVára kivívott eredményeket. A párttagság állásfoglalása és a közvélemény alapján a Központi Bizottság nagy tömegek egyetértését és támogatását élvezi, amikor a tisztelt kongresszusnak azt javasolja, hogy a párt haladjon tovább a kipróbált, sikeres úton, folytassa tovább politikáját. A X. kongresszus határozatait teljesítettük — mondotta ezután. Mégis — az irányelvek vitája alapján — jogos igénynek' tekintjük és bírálatnak is értjük, hogy a végrehajtásban következetesebbnek keli lennünk, mert ez munkánknak hosszabb ideje ismert gyengéje. Előfordul ugyanannak a határozatnak többféle értelmezése, ez zavarja az egységes fellépést, bizonytalanságot szül. A vezetők, a testületek egy része nem teljes szívvel és erővel dolgozik, könnyen tudomásul veszik az elmaradást. Egyesek politikai vezetőhöz méltatlanul sodródnak az eseményekkel, nem követelik meg a fegyelmet. Vannak akik nem szeretik a problémák szóvá tevését, mert meg kell őket oldani, ez pedig töprengést, munkát, harcot kíván. Inkább tompítják, agyonmagyarázzák a problémákat. Esetenként nem kellő időben döntünk. Sok még a határozat is. emiatt nehéz áttekinteni és a végrehajtás folyamatába szervesen beilleszteni őket. Talán túl sok energiát fektetünk az elemzésekbe — bár ez könnyebben megbocsátható, mint a felszínesség vétke — de nem fordítunk ekkora energiát a feladatok megvalósításához szükséges feltételek megteremtésére. Az ellenőrzés nem elég rendszeres, és inkább tényeket állapít meg, mintsem gyakorlatiasan segít. A mulasztókat a kelleténél ritkábban vonják felelősségre. A párt-, az állami, a társadalmi szervek munkájában még sok az átfedés. Az okok országosan és helyileg is többfélék lehetnek. Türelmesen meg kell őket keresni a végrehajtás minden láncszemében. A felsoroltakban .is érzékelhetjük, hogy leküzdésük mennyire összetett feladat, mennyire egységes megítélést és cselekvést követel. ’ A párt életében *ovább kell szilárdítani és fejleszteni a demokratikus centralizmust, — hangoztatta a továbbiakban. F,z a társadalom minden szervezetére kedvező hatással lesz. Az utóbbi négy és fél esztendőben pártunkban erősödött a demokratikifs centralizmus. A pártszervezetekben fokozódott a kommunisták részvétele a politikai döntésekben, és ezzel a megvalósításukért folyó harcban is. A párttestületekben elvtársi, vitatkozó légkörben, döntenek; a határozatok demokratikusak, mert a többség véleményére épülnek. A demokratikus centralizmus a párt életében és munkájában egyaránt biztosítja az alkotó, szabad vita lehetőségét — benne a tévedés lehetőségét is —, és a fegyelmezett végrehajtás feltételeit. Kifejezi, hogy vita nélkül nincs helyes következtetés és döntés: kommunista fegyelem nélkül viszont a legjobb elhatározásból sem születik tett. Erről azért kell szólni, mert egyesek a demokratizmust elválasztják a centralizmustól; aktívak a vitában, felszólalásaik szenvedélyesek, de amikor a cselekvésen a sor, sehol sem látni őket. árnyékba húzódnak. A pártmunkában különösen veszélyes, ha valaki a párt politikáját látszatra elfogadja, de különvéleményét fenntartva, másképpen cselekszik; ha úgy tesz, mintha elfogadná a kollektív veztést, a testületet azonban tanácsadó szervnek tartja, elárasztja mindenféle apróbb ügyekkel, és fontos kérdésekben nélküle dönt. A párt normáinak mindezekben még nagyobb súllyal érvényt kell szereznünk. Amikor a pártban a demokratikus centralizmust erősítjük. az egész társadalom számára ösztönzést és bátorítást adunk a szocialista demokrácia további kibontakoztatására. A végrehajtásban alapvető A párt előre, új feladataira tekint Szilárd és gazdagodó munkás-paraszt szövetségre támaszkodhatunk szerepe van a politika, a határozatok egységes értelmezésének, az egységnek. Ha egy határozat körül az értelmezésben zavar támad, ez többnyire meg nem értésből vagy jószándékú tévedésből adódik. Találkozunk azonban kimondott vagy ki nem mondott szembenállással, egyet nem értéssel, önkényes értelmezéssel is. Emögött esetenként a közöstől eltérő érdek húzódik meg. Bármelyik esetről legyen is szó, elsősorban pártszerű, elvi álláspont és türelem szükséges. Még akkor is, ha a vitapartnerek a nézeteik bírálóira a hozzá nem értés címkéjét próbálják ragasztani vagy más efféle jelzőkkel vagdalkoznak. Ez nem csekélység, különösen, ha nem is igaz. Határozatok értelmezése és végrehajtása a párttagsággal járó kötelezettség, nem magánügy. A Központi Bizottság beszámolójában Kádár elvtárs mondotta: „A pártban megengedhetetlen az egyes határozatok, állásfoglalások önkényes, szubjektív értelmezése, ami nemegyszer még felelős beosztású tisztségviselők részéről, is előfor- dulti’úidnosj, til/í -zi j;j:j. . .A vezetők feladatairól szólva Pullai Árpád kiemelte: olyan vezetői szemléletre, magatartásra van szükség, amelyre a megfontolt, határozott intézkedés, az energikus szervezés, a fegyelmezettség, a tartalékok mozgósítása a jellemző. Olyan vezetők kellenek, akik emberek ezreit képesek harcba vinni újabb és nagyobb fejadatok megoldására. Minden vezetővel szemben követelmény. hogy a politikát saját területén képviselje, alkalmazza és megvalósítsa, hogy nagyfokú önállóság és bátor kezdeményezőkészség jellemezze a politika helyi végrehajtásában. Tudjuk, a vezetők többségének nagy érdeme van a X. kongresz- szus óta elért sikerekben; sokat és lelkiismeretesen dolgoznak. Ezzel haladásunk megtervezésekor is számolunk. Azt is tudjuk azonban, hogy erre a színvonalra még nem küzdötte fel magát minden vezető, s ezért a gyengébben dolgozókat is efelé kell segíteni. A továbbiakban felhívta a figyelmet: tovább kell javítani a párt-, az állami, a társadalmi szervek együttműködését. Különösen fel kell figyelni arra a jogos bírálatra, hogy egyes párt- határozatokból késéssel lesznek állami intézkedések, bizonyos esetekben sok körülöttük a huzavona. A vállalati üzem- és munkaszervezés korszerűsítése népgazdasági fontosságú feladat. Erről szóló határozatát 1971 decemberében fogadta el a Központi Bizottság. Beszédes példa, hogy a Nehézipari Minisztériumnak, az Építésügyi és Város- fejlesztési Minisztériumnak másfél esztendő kellett ahhoz, hogy csupán utasításaikat, irányelveiket megjelentessék. A Központi Bizottság titkára szólt arról, hogy a pártellenőrzés formái, módszerei a két kongresszus között fejlődtek, s nagy része van abban, hogy politikánk törés nélkül megvalósul. A továbbiakban úgy kell javítani az ellenőrző munkát, hogy még jobban a határozatok politikai lényegének érvényesítésére irányuljon, a személyi felelősség erősítését eredményezze. Ha a tények megkövetelik, személyükre, funkciójukra való tekintet nélkül vonják felelősségre a hanyagokat, a kötelességmulasztókat. és teremtsék meg a feltételeit a helyzet megjavításának. Pullai Árpád ezután hangsúlyozta. hogy a párt társadalmi összetétele egészségesen ' alakul. Ez marxista—leninista pártépítő elveink gyakorlati alkalmazásának nagy eredménye. A párt lépést akar tartani a társadalmi fejlődéssel, a növekvő feladatokkal, ezért magasabb mércét állít tagjai elé. A Szervezeti Szabályzat módosításának is ez a célja. A pártban olyan erkölcsi normák érvényesülnek, amelyek szigorúbbak a társadalmi átlagnál. A Központi Ellenőrző Bizottság jelentésében — amellyel teljes mértékben egyetértek — hangsúlyozna, hogy a párttagok ezernyi módon és szállal kötődnek a társadalomhoz, és így a párt soraiba is beszűrődnek téves nézetek, rossz szokások. Ezzel kapcsolatban az a feladatunk, hogy az eszmei-politikai munka javításával védetté tegyük a pártot, óvjuk meg tagjait azoktól a káros nézetektől. és hibáktól, amelyekkel szemben harcolniuk kell. Enélkül a párt nem tud kellő erkölcsi hitellel és közéleti súllyal fellépni a hibák ellen. A párttaggal szemben követelmény, hogy internacionalista legyen, aktív híve, építője a magyar—szovjet barátságnak, hai - coljon a szocialista közösség országainak egységéért és tanúsítson > szolidaritást a nemzetközi munkásosztállyal. Az ideológiai harc növekvő jelentősége megköveteli párttagjainktól, hogy határozottan szánjanak szembe az ellenséges és téves nézetekkel, internacionalista álláspontot valljanak és hirdessenek. Érvényesülnek-e ezek a követelmények pártunkban? Felelősséggel válaszolhatjuk: igen, érvényesülnek. A párt annak köszönheti eredményeit, hogy tagjainak nagy többsége tiszteletreméltóan, legjobb tudása szerint, önzetlenül és eredményesen teljesíti Ijö- telességeit, a párt normái szerint él és dolgozik. Pártunk soraiban, ha nem is jelentékeny számban, vannak olyanok, akiknek a munkája vagy magatartása nem üti meg a mértéket. Ezeknek a párttagoknak meg kell adnunk a pártszerű és 'emberséges módot, hogy elhagyhassák sorainkat. Ez a pártnak is, az egyénnek is érdeke. A Szervezeti Szabályzat lehetővé teszi a pártból való kilépést és a törlést. Egyértelművé kell tenni mind a párton belül, mind a közvéleményben, hogy a pártból való kilépés, vagy törlés természetes része a párt életének, önkéntes kilépés vagy törlés esetén törekedni kell rá, hogy a volt párttagokkal ne szakadjon meg a kapcsolat, és gondoskodni kell róla, hogy se beosztásukban, se - anyagi szempontból ne kerüljenek hátrányosabb helyzetbe. A Központi Bizottság beszámolójában azt ajánlja a kongresz- szusnak, határozza el a párttagsági könyvek cseréjét. Nem párttisztításról, nem tagfelülvizsgálatról van szó. Minden egyes párttagra kiterjedő, őszinte beszélgetésnek, elvtársi véleménycserének szánjuk munkánkról, a kötelességek és a jogok teljesítéséről. Ennek révén el kell érni, hogy a párttagok kapcsolata még bensőségesebbé váljék a párttal, felkészültebben és cse- lekvőbben vegyenek részt politikánk megvalósításában. Ezért a tagkönyvcsere minden pártszervezettől nagy gondosságot, felelősséget igényel. Pullai Árpád felszólalásának befejező gondolataként hangsúlyozta: — Munkánkat azért kell állandóan javítanunk, és megújita- ftunk, hogy megfeledhessünk történelmi hivatásunknak: eredményesen irányítsuk a fejlett szocialista társadalom építését, népünk érdekében és javára. A párt előre, új feladataira tekint, ezért szorgalmazzuk életének és tevékenységének továbbfejlesztését. Horváth István felszólalása A Bács-Kiskun megyei pártértekezlet azzal bízta meg jx kongresszus küldötteit — s ezt teljesítenünk kell —. hogy valamennyi pártszervezetünk nevében fejezzük ki teljes egyetértésünket pártunk fő politikai irányvonalával. A Központi Bizottság beszámolójával és a többi kongresszusi dokumentummal egyetértünk. Teljesen egységesek és határozottak vagyunk abban, hogy pártunk politikai irányvonala jó. Ezért a kongresszustól— megyénk kommunistáit képviselve és pártonld- vüli közvéleményét is ismerve — az eddigi politika megerősítését és folytatását kérjük. A XI. kongresszusunkhozlis széles körű viták és nézeteket tisztázó eszmecserék útján jutottunk el. Mint minden kongresszuson, most is arra kerestük a választ: milyennek ítéljük meg a jelenünket és milyenné kívánjuk formálni a jövőt. A viták elsőrangú politikai célt szolgáltak, azt. hogy a megközelítések kü- lönféleségét a nézetek egysége kövesse, s még jobb feltételt teremtsenek a cselekvésre. Ebben szilárd támpontjaink voltak. Bizalmat ad a stabilitásunk abban. hogy a politika fő irányvonalán nem változtattunk sem a kongresszuson, sem azon kívül. Optimizmust kelt abbeli készségünk. hogy mindig, amikor szükséges, kongresszuson és kongresszusok között is, nem késlekedtünk az új kérdések megoldásával, s amit nem jól csináltunk ott. az elhatározott változtatások végrehajtásával sem. Megyénkben a viták során — érthetően — nagy hangsúlyt kapott egyik legfontosabb politikai tézisünk, hogy pártunk a szocialista építés alapvető követelményeként a munkásosztály vezető szerepét érvényesíti, s egyidejűleg a szilárd és gazdagodó munkás—paraszt szövetségre támaszkodva bontakoztatja ki politikáját. Én erről a kérdésről, a munkás—paraszt szövetségről szeretnék beszélni, amely megyénk jellege miatt megfogalmazódott csaknem valamennyi pártszervezetünkben. Pártunk eddigi politikája, a XI. kongresszusra beterjesztett határozati javaslat és a programnyilatkozat tervezete is azt bizonyítják, hogy a magyar kommunisták a munkásosztály szövetségét a többi dolgozó osztállyal és rétegekkel nem taktikai kérdésként kezelik, hanem — a társadalmi fejlődés törvényeként — mint az egyetlen lehetséges módját a fejlett szocialista társadalom megteremtésének. A munkásosztály és a szövetkezeti parasztság szövetsége ily módon nem elméleti tétel csupán, nem is elvont politikai igazság, hanem a mindennapi tevékenységünk része. Ezt elmondhatjuk az elmúlt csaknem két évtizedes fejlődésről, a jelenről, és a jövőről egyaránt. Természetes, hogy e követelmények érzékelése és érvényesítése az ország minden területén elengedhetetlen, ebben nincs különbség a megyék között. A gazdasági és társadalmi szerkezet eltérése miatt azonban adottságaink sajátos figyelmet is érdemelnek. Sok tény igazolja, hogy megyénk hátránnyal és gondokkal küzdve, a szocializmus útján az ország fejlődésével lépést tartva, számos területen felzárkózva halad előre. E fejlődés eredményeként Bács-Kiskun, csakúgy, mint szocialista hazánk, ma nem ugyanaz, mint négy évvel ezelőtt, hanem előbbre lépett és a szocializmus pozíciói az élet minden területén szilárdabbak és magasabb színvonalra emelkedtek. Megváltozott és átalakult a megye gazdaságának szerkezete. Területünkön — amely hagyományosan agrár jellegű volt eddigi története során —. a gazdaság ágazatait összehasonlítva, az ipar már lényegesen nagyobb termelési értéket hoz létre, mint a mezőgazdaság, amely pedig évről évre a tervezettnél is nagyobb arányban növelte termelését. Ezt a tényt a szocialista gazdasági fejlődés kifejezőjének tekintjük. De nem teltünk közzé győzelmi jelentést, hogy „iparunk leverte a mezőgazdaságot”. Természetesen- örülünk annak, hogy az ipar ugyanúgy gyökeret eresztett a Duna—Tisza közi homokon és a Duna mentén, mint a szőlő és a gyümölcs. Nincs akkora múltja és híre talán ma még, de azon dolgozunk, hogy legyen akkora jövője. Sok korszerű, külföldi piacon is elismert és keresett terméket gyártó üzemünk mellett viszont több helyütt a gyártmányok korszerűtlensége okoz gondot, s a gazdaságosság is csorbát szenved. Reálisan számolunk azzal, hogy az ország területeinek arányos fejlődése, nemcsak ipartelepítéssel oldható meg. Azt sem tervezzük, hogy például nálunk használják csak fel a szanki szénhidrogénmezők termelését. Itt a népgazdasági és a gazdaságossági érdekek mást diktálnak. Ezt megértjük. Az ipar más ágainak és különösen az élelmiszeripar fejlesztésének a lehetőségeit ugyanakkor jobban ki, kellene használnunk. Mert a mezőgazdasági termelés, valamint az élelmiszeripari tárolás és feldolgozás egyenlőtlen növekedése miatt jelentős a feszültség. Ezt már kevésbé értjük. Megyénk termeli az ország mezőgazdasági hozamának körülbelül 1/10-ét. Az élelmiszer- ipari beruházásokból ugyanakkor 1971-ben 4,4 százalékkal, 1972-ben 3,7, 1973-ban és 1974- ben 4,5 százalékkal részesedett. A tárolási és feldolgozási gondjaink így az országos átlagnál nagyobbak, a feldolgozatlan termékek szállítása pedig a népgazdasági ráfordításokat növeli. Számon tartjuk hosszú távon a jövőben is azt a tényt, hogy a megye mezőgazdasága a népgazdaságban jelentős szerepet tölt be, hogy a dinamikusan fejlődő iparral rendelkező, mezőgazda- sági jellegű megyék közé tartozunk. A megye gazdaságában és lakossága eltartóképességében a mezőgazdaságnak kiemelkedő jelentősége van. s ez a körülmény a megye arculatában és a gazdaságpolitikai munkában is tükröződik. S ha élünk e lehetőségekkel, ha mezőgazdasági üzemeinkben a szocialista vonások tovább fejlődnek, ha ésszerűen használjuk fel a forrásokat a műszaki-technikai fejlődésre, elterjesztjük a munka- és üzemszervezés új elemeit — akkor ez a szerep nem lesz alárendelt és elmaradott szerep. A földosztás és a mezőgazdaság szocialista nagyüzemi átszer. vezése után most a falun, a termelésben és a termelő ember életében, nagy változások zajlanak. Ez most nem kampány, nem is egy-két hónapig, vagy évig tart, de szintén nagy jelentőségű. Tudjuk, hogy megyénkben, különösen a kedvezőtlen adottságú gazdaságokban az új vonások még korántsem általánosak, de a mezőgazdaságban is az iparszerben szervezett termelés anyagi-technikai és emberi feltételeinek megteremtése a hatékonyság növelésének legfontosabb eszköze lett. Megyénk mezőgazdasága az országosan is számottevő szerepét nemcsak megtartotta, de tovább erősítette a szőlő, és borgazdaság, a gyümölcstermesztés fejlesztésében és korszerűsítésében, növelte szerepét a búza, a kukorica és fűszerpaprika, valamint a sertés és baromfihús termelésében. Ezért tehát — összhangban agrárpolitikai célkitűzéseinkkel, az V. ötéves terv irányelveivel — arra törekszünk, hogy nemcsak megőrizzük a Duna—Tisza közének évszázadok során kialakult mezőgazdasági kultúráját, hanem a mezőgazdaság az adott, ságaink jobb kihasználásával tovább fejlődjék, járuljon hozzá a lakosság ellátásához, az ipar nyersanyagigényeinek kielégítéséhez és az export növeléséhez. Kedves elvtársak! Megyénkben a párt politikája és alkalmazása szempontjából ugyancsak nagy jelentőségűnek ítéltük meg azt a változást, amely a társadalmi szerkezetben végbement. Bács-Kiskun megyében — amelyben eddigi története során hagyományosan a paraszti lakosság volt abszolút többségben — a történelmi fejlődés úgy alakult, hogy az aktív keresők 51 százaléka már munkás és 28 százaléka szövetkezeti - paraszt. A munkásság tehát létszámát tekintve is a legnagyobb osztály lett a megye társadalmában Á szövetkezeti parasztság száma és aránya pedig tovább csökkent. Hangsúlyozni szeretném, hogy ezeket a tényeket is a szocialista társadalom építésében elért haladás kifejezőinek tekintjük. De önmagában ezt az új jelenséget sem lobogók lengetésével fogadtuk, s nem hirdetjük, hogy a „munkásság elhagyta a parasztságot”. Mert nem hagyják el egymást, sőt, egymásra találtak a sorsközösség vállalásában, a jövőért való közös munkálkodásban, és ez a mi ügyünk sikerének fontos záloga. Ugyanakkor azt félreérthetetlenül megfogalmaztuk magunknak, hogy a megye fejlődésének ezeket a tényeit most már és a jövőben méginkább, a helyi tár. sadalompolitikai tevékenységünk során mindig érzékelni kell, le kell vonni belőlük a szükséges tanulságokat és azokat érvényesíteni kell. Érvényesíteni annak érdekében, hogy a megye munkásságának, a politikai-gazdasági életben betöltött szerepe, számbeli növekedése, növekvő aktivitása meghatározó módon befolyásolja a megye egész életének fejlődését. Megyénkben a munkások részvétele a termelő munkában, a közéletben meghatározó módon befolyásolja a lakosság állásfoglalását, tevékenységét. Megnőtt a tanulás, a tudás tekintélye a munkások között, és emelkedik szakképzettségük általános színvonala. A Bács-Kiskun megyei munkáskörnyezet hatásában nem mérhető ugyan a csepeli, az angyalföldi. vagy diósgyőri mércével, mégis elősegíti, éppen a családi „összefonódások” és a közvetlen személyes kapcsolatok révén, hogy a munkásság és a parasztság jobban megismerje, megértse egymás gondjait és jövőt formáló terveit. Mi a párt általános ■ politikájával összhangban, a magunk részére azt is megfogalmaztuk, hogy a szocialista útra lépett és fejlődő szövetkezeti parasztság szerepe — ha számaránya csökken is — nem lett kiegészítő szerep, hanem a munkásosztály vezető szerepe mellett, a szövetségi politikában továbbra is alapvető jelentőségű. Különösen fontos a mi megyénkben — ahol a szövetkezeti parasztság létszáma az országban a legnagyobb — pártunk politikájának marxista—leninista elvét helyesen érvényesíteni. Ügy, hogy a politikai gyakorlat során a szövetségi politika elve a társadalom szocialista egységének erősítésében, a munkásosztály és a parasztság érdekeinek a szocializmus perspektívái szerinti egyeztetésében, a két osztály közeledésének elősegítésében, a meglevő különbségek fokozatos kiegyenlítésében jusson kifejezésre. Tisztelt elvtársak! Az elmondottak alapján a kommunisták megyénkben is úgy látják, hogy a munkás—paraszt szövetség erősítésének és fejlesztésének a kongresszus ha. tározati javaslatában és a Programnyilatkozat tervezetében felvázolt útja járható út. ez a helyes út, és ez vezet előre a fejlett szocialista társada'om építésében. , A mostani vitáak és a döntés majd megerősíti és tovább is fejleszti politikánkat, az egységet a politika képviseletében és a végrehajtásban a nagyobb következetességet. Biztosíthatom a kongresszust, hogy a párt szervezetei Bács- itiskun megyében ennek szellemében fognak dolgozni. Ehhez jók a feltételeink. Jó a párt politikája, amely a magyar népnek kiegyensúlyozott és stabil haladást ígér. Jók a bevált módszereink is, amelyek teljes és fegyelmezett egységet igényelnek a marxista—leninista pártok régi törvényei szerint, és amelyek felelősséget és önállóságot is biztosítanak a területi pártszerveknek. A Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság jelentésével egyetértek és a beterjesztett dokumentumok elfogadását támogatom. r í
