Petőfi Népe, 1975. március (30. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-18 / 65. szám

1975. március 18. • PETŐFI NÉPE • CIPÉSZSEGÉD, VÁLLALATVEZETŐ, SZÖVETKEZETI ELNÖK Képek egy munkás életéből A farádi cipészsegéd meggyorsította lépteit, ami­kor megpillantotta Kecske­mét tornyait. Fedél alá vá­gyott, meleg ételt kívánt. A fáradt december eleji nap­sütés megolvasztotta az út menti tocsogók jegét, erejét vette a fe!-feltámadó szél­nek. Annyi ereje maradt csupán, hogy megpirítsa kissé a vándorlegény arcát, s megdermessze füleit. Tompos Sándor sietett, hogy alkonyat előtt érkez­zen a számára akkor idege- gen városba. Tapasztalatból tudta, ha eltűnnek a fé­nyek, megfogyatkozik a bi­zalom. nappal barátságo­sabbak az emberek. A Rákóczi út elején, a vándorló segédek menedé­kén egy idős néni fogadta, s megmutatta helyét. A hi­tetlen szobában magára húzta a pokrócokat, kitű­nően aludt reggelig. (Tóth Sándor felvétele.) Üj lakásba költözők az adatok tükrében Négy pár csizma hetente Frissen ébredt, rendbe szedte magát, s a piacra sietett. Szeren­cséje volt. Kele Pál mester uram éppen legényt keresett. Gyorsan megegyeztek. Négy pár csizma el­készítéséért hat pengőt, ellátást és hálóhelyet kap. Még aznap, 1932, december 10-én munkához látott. Eleinte lassabban ment. mert itt másként csinálták a csizmákat, mint a Du­nántúlon. Errefelé a száraz bőrt kedvelték. Harmad-, negyednap már gyorsabban haladta. Csütör­tök délutánra elkészült a heti porcióval. A többletért szerény ráadást kapott. Vásározni is befogták. Virra­dat előtt pakolták föl a ládákat a két-három mester által bérelt ko­csira, hogy időben megérkezzenek Dabasra, Gyónra, Fülöpszállásra. Tompos Sándort ügyes eladónak tartották. Volt úgy, hogy a becso­magolt 103 párból mindössze hár­mat hozott vissza A mester páronként 20 fillért juttatott a bevételből. Ennél töb­bet érdemelt volna. Estére alig állt a lábán. Az ülést szokta, s most talpon volt napszálltáig. Zú­gott a feje a rengeteg beszédtől. Vigyázott.,, hogy lehetőleg ne jus­sanak szóhoz a mindig aggályos­kodó fehérnépek, mert akkor könnyen ugrott a bolt. Győztes sztrájkban Ügy mentek be a gyárba, mint máskor. Kedvetlenül a nehéz sors miatt, rossz hírektől megriasztva. Azért haladtak, hajtották a mun­kát szokásból, becsületből. Várat­lanul valaki letette a szerszámot. A szomszédjához ment. Tana­kodtak. Átszóltak a másik asztal­hoz. Mások is felkapták a fejüket. Vitatkozó csoportok alakultak ki. Percek alatt vibráló feszültség töltötte be a műhelyt. Ketten- hárman az igazgatói irodába men­tek. Mindenki letette a szerszá­mot. Állt a gyár. Ki szervezte a sztrájkot? Tulaj­donképpen senki. Kicsordult a pohár. Elég! A további méltány­talanságot, a fojtó kizsákmányo­lás újabb szorítását már nem tű­rik. Nincs tovább. Lesz, ami lesz. Minek nézik őket a munkaadók? Azt hiszik, hogy mindent elfo­gadnak. A gyár rajtuk akarta behozni az új, olcsóbb cipők bevezetésé­ből adódó jövedelemcsökkenést. A cvikkelők. a frazérozók, az ál» jamunkások kezdték, őket sújtot­ta legérzékenyebben a darabbé­rek leszállítását elrendelő intéz­kedés. Arra hivatkozott az igaz­gatóság, hogy az olcsóbb anyag­gal kevesebb a munka. Egy szemernyivel sem kíván- tatott kevesebb figyelem, időrá­fordítás, mint az addigi típusnál. Cseh Sándor. Jámbor János, Vár- konyi György addig beszélt, ér­velt a főnökökkel, míg néhány óra után engedtek. Akkoriban Hegedűs László is bent dolgozott. Ismerték a cipőgyár tulajdono­sai, tudták, hogy nagy hatással van az emberekre. Tompos Sán­dor is a sztrájk híve volt. Győztek, de a tulajdonosok nem feledtek. Üj gépeik beállítását ar­ra használták föl, hogy létszám­fölösleg címen felmondjanak né­hány, számukra kellemetlen em­bernek. Sándor ment magától. Idegenkedett a géptől. „Hol a helyed?” A következő esztendő. 1936 vég­leg eldöntötte a farádi cipészse­géd további életútját. Pesti mun­katársai példáját követve belépett a szociáldemokrata pártba. Szer­vezett dolgozóként jött vissza Kecskemétre. Közben megnősült. Szállásadójának a szobalányát vette feleségül. A gondfelhők azonban nehezen oszlottak. Féltek tőle a mesterek, ismerte a parag­rafusokat, megkövetelte azt a ke­veset. amennyit a törvény elren­delt. nehezen kapott munkát. Egyetlen kiutat látott, az önál­lósodást. 1937. augusztus 25-én le­tette a mestervizsgát, és hamaro­san kiváltotta az ipart. A Csong­rádi utca 53-ban átvette egy is­merős vásárlókörét. Fülöpháza-puszta mellett vé­szelte át családjával a harcokat. Kézi kocsin cipelték vissza kis motyójukat. November 5-én már dolgozott műhelyében. Tartottak a német bombázógépektől, de­cemberben a Budai hegybe köl­töztek. Itt kereste meg Sz. J., a szociáldemokrata párt egyik he- ^lyi vezetője. „Remélem, tudod, hol a helved.” Tudta, elment a Rákóczi út 3-as számú épületbe. Küldött, az első pártértekezleten Bármivel bízták meg, csinálta fogyhatatlan lelkesedéssel. Fölfi­gyelt rá Safrankó Emánuel. A májusi felvonuláson a pártszerve­zet élén haladt. Szívesen szavalt taggyűléseken, nyilvános pártna­pokon. Főként József Attilát és Ady Endrét kedvelte. Felesége a Magyar Nők Demokratikus Szö­vetségének dolgozott. A mozga­lom töltötte ki életüket. Egyszer Safrankó Emánuel így szólt hozzá: ..Tompos elvtárs ve­lem jössz Pestre a kecskeméti kommunisták képviseletében.” 145 küldött elemezte az ország politikai helyzetet az MKP' első országos értekezletén. 1945 máju­sában. örömmel látta, hogy mi­lyen nagy figyelemmel hallgatták a vidéki elvtSrsak beszámolóit. Az övét is. Egyforma lelkesedéssel változó tisztségekben * Milyen gyorsan elfutott azóta három évtized! Hozott örömet és bosszúságot. Ma sem bánja, hogy hamarosan beadta az ipart, nem tudta összeegyeztetni elveivel al­kalmazott tartását. Maga meg ne­hezen boldogult a sok pártmun­ka miatt. Vasárnapjait a környe­ző köszégekben töltötte. Az, 1949-es választások előtt egy hó­napra az ország másik részébe küldték agitálni. Ment. pedig a család eléggé nehezen élt ideha­za. Akkoriban nem nagyon kér­dezték. miből él valaki, ha fel­adat adódott. Tisztségeit munkalkalomnak te­kintette. Ipartestületi alelnökként is a haladást szorgalmazta. 1948. novemberében. decemberében egyik szervezője volt az első ci­pész szövetkezetnek. Bizony mel­lőzték az akkori rendelkezéseknek némely pontját. A kecskeméti szövetkezetei ugyanis elsősorban segédek hozták létre, noha ez a jog 1948-ban a mestereket illette. A következő esztendő februárjá­ban rendeződtek az ügyek, meg­kapták az OKISZ áldását, és fel­vették a kisipari termelőszövet­kezet megjelölést. Tompos Sándor csak néhány hónapot dolgozott a közös mű­helyben. mert egy napon levelet kapott a Nehézipari Minisztérium XI. főosztályától Nem tudta mire vélni a dol­got, az önéletrajzírást, a barátsá­gos, elvtársias, ám alapos kérdez- getést. Végül közölték vele, hogy igazgatónak szemelték ki. Az államosított Bódogh József- féle vállalat élére került. Három évig irányította a növényolajipari vállalatot, maid 1952-ben rövid időre visszament a cipészműhely­be. Karácsony táján kis kül­döttség kereste: vállalja el a ve­gyes kisipari termelőszövetkezet elnökségét. Sokat fejlődött a kis közösség, míg ott dolgozott. A Söripari Vállalattól ment nyug­díjba. A csaknem egy évtizedig ta­nácstag Tompos Sándor nehezen szokta meg a nyugalmat. Igaz, az izmok, csontok könnyebben fá­radnak, de azért szívesen venné, ha többen keresnék. Mintha meg­feledkeztek volna róla. pedig köz­életi érdeklődése, fogékonysága a régi. Mástól tudtam meg, hogy egy filodendront ajánlott föl az ú.i művelődési központ díszítésé­re. Ö beszélgetésünk végére arra kért, hogy dicsérjem meg azt a gépkocsivezetőt, ki az 1-es jára­ton előzékenyen segített egy idős embernek Egy esztendő híján négy évti­zede tagja a pártnak. Heltai Nándor Már bizonyos, hogy Bács-Kis- kun megyében a IV. ötéves terv végéig az előirányzott 20 ezerrel szemben 21 ezer lakás épül. A Központi Statisztikai Hivatal me­gyei igazgatósága felmérést vég­zett, melv elemzi az 1973-ban el­készült új városi lakásokba köl­tözőitek családi helyzetét, anyagi és szociális körülményeit. Esze­rint tavalyelőtt a városokban 1693. a községekben 2044 lakás épült. A megye hat városában a csa­ládtagokat is ideszámítva, 6 ezer személv — ebből 2900 a megye­székhelyen — költözött 1973-ban korszerűbb otthonba A lakások 22 százaléka állami bér-. 16 szá­zaléka tanácsi értékes! tésű. 31 százaléka társas. 31 százaléka pe­dig családi ház. Egyszobás lakást mindössze 220-af építettek, há­rom. vagy ennél több szobásat körülbelül 300-at. a többi kétszo­bás volt A lakások átlagos alap­területe meghaladta a 64 négyzet- métert. Kiskőrösön és Baján azon­ban — a családi házak nagyobb aránya miatt — 80 négyzetméter felett van. A korábbi évekhez mérten II — 18 négvzetméterrel növekedett az új lakások alapterülete, s ily mó­don csökkent a lakósűrűség is. Az ú.i lakóépületek minden száz szo­bájára ugyanis 144 személy jut. Mióta a takarékosság figyel­münk középpontjába került, a címben feltett kérdésre már úgy válaszolunk: valóban nem vész el, csak átalakul, de sajnos, egy ré­sze oly módon, hogy elpocsékoló­dik. Ezer formában. Ezért nehe­zebb megfogni, de meglehet, hogy meg kell lelni, a Réseket, ahol elillan a gőz. eláramlik a vil­lamos energia, elcsorog a benzin, az olaj. kihull a szén. a lignit. A villamoienergia-ipar idén 1,5 szá­zalékkal kívánja csökkenteni a fajlagos hőfelhasználást. Ebben az esztendőben az erőművekben 1,9 millió tonna olajterméket, 10 mil­lió tonnánál több szenet égetnek el. Számoljunk csak. nem is olyan csekélység ez’ az 1.5 százalék, mint az első látásra tűnik. Csalóka látszat A lisztből tésztát gyúrunk, a cipőt lábunkra húzzuk; egyiket sem azért vesszük, hogy kihajít­suk az ablakon. Az enegeria ugyanolyan termék, mint bármi más. ám a csalóka látszat sűrűn az, hogy csak úgy van, jön vala- honnét. Odahaza, ahol szemünk láttára forog a villanyóra, ürül az olajoshordó, fogy a szénkupac, a gázpalack tartalma, még úgy- ahogy terméknek látjuk az ener­giát. hiszen fizetnünk kell érte. A munkahelyen azonban fogal­munk sincs, miből mennyi fogy, mibe kerül, s ha kárba vész, ki fizeti. Mi fizetjük! Rendkívül gyorsan nő a villa­mos energiafelhasználásában a lakosság részesedése. Következés­képpen a háztartásban történő ta­karékosság jelentősége is egyre nagyobb. Az ésszerű takarékossá­gé természetesen, ahol a hang­súly a célszerűségen van; például azon, hogy értelmesen alakuljon át a villanyáram, a földgáz. Ne üres szobát világítson meg, ne az utcát fűtse. Hasonló célszerűséget mindenütt elvárhatunk. A vasútnál esztendőnként két­míg a régebbi lakóhelyükön 246-an voltak. A zsúfoltság ilyen nagyarányú mérséklődése azzal függ össze, hogy a beköltözők 24 százaléka egyáltalán nem rendel­kezett saját lakással — albérlet­ben, munkásszálláson laktak — fele pedig a jelenleginél kisebb lakásban élt A lakásváltoztatás 1973-ban csak kismértékben járt együtt más ti lehűlésre költözéssel, 89 százalékban csupán városon belüli mozgást idézett elő. Mindössze 39 lakásba költöztek más megyéből, s 165-be Bács-Kiskun más terü­leteiről. elsősorban községeiből. Az új lakásokat birtokba vevő családfők 59 százaléka fizikai, a többi szellemi és egyéb dolgozó. A vezető beosztásúak aránya 1 százalék alatt, a nyugdíjasoké 3 százalék felett van. Az aktív ke­resők 94 százaléka az új lakásá­val azonos településen dolgozik. Az ingázók aránya 6 százaléknál csak Kalocsán és Kiskunfélegy­házán magasabb. Egyébként az új lakással rendelkező ingázók 60 százaléka szellemi foglalko­zású. Az 1973-ban úi lakáshoz jutott családfők egvharmada 30 éven aluli. 26 százaléka 30—35 év kö­zötti. további egyharmada 36—49 éves. A beköltözők kétharmad ré­sze gyermekes házaspár, 9 száza­milliárd forint értékű energiát fo­gyasztanak el a különböző beren­dezések, a mozdonyoktól az állo­másokat megvilágító lámpákig. Ha sikerül öt százalékkal mérsé­kelni az „étvágyat” — amint idén ezt te-vezik —. az 100 millió fo­rint értékű energia megtakarítá­sát eredményezi! S a vasút — le­gyünk stílusosak — csak egy ál­lomás a takarékosság messzire vezető sínpárjai mellett. Ha to­vább járjuk a hasonló állomáso­kat, végül is oda jutunk — az a végáPomás —, hogy mód van a kőolajnál és kőolajtermékeknél ötszázalékos, népgazdasági mére­tű megtakarításra, s ez félmillió tonna olaj importálását, 50—60 milli í dollár kiadását teszi feles­legessé. A gazdagabb országokban már megtették Kezdjük fölfedezni, hogy az energiaérték, s korántsem mind­egy,' hasznosan, avagy haszonta­lané’ alakul át hővé. termékké, elszállított áruvá. A Miniszterta­nács energiatakarékossági hatá­rozata 1975 januárjától központi gazdálkodást vezetett be — a la­kossági szabadforgalom érintetle­nül hagyásával — a benzinre, gázolajra, tüzelőolajra stb. Ez szükséges lépés, de csak egy a megtehetők közül. Mert azt is ide sorolhatjuk, hogy a közületi gép­járműveknek. mezőgazdasági erő­gépeknek, üzemanyag-felhaszná­lási normáik lesznek. Eddig ugyanis nem voltak... S az sem elképzelhetetlen, hogy fokozato­san kialakítsák a népgazdaságban az energianormákat — előírva azt mennyi energiát használhatnak fel egy tonna cement, alumínium stb. előállításához —. ahogy ezt jó néhány országban már megtet­ték. Nálunk gazdagabb államok­ban Nem elég csupán a tárgyi alak­ban levő energiával takarékos­kodni. Szoros összefüggések kötik lékuk három, vagy több család­taggal rendelkező, a többi gyer­mektelen házaspár, illetve magá­nyos. lyiindössze 45 lakásba köl­tözött egyszerre több család. Az úi lakáshoz jutott családo­kon belül az egy főre jutó átlag- jövedelefn 1396 forint. Az érvény­ben levő határozat szerint állami bérlakást az kaphat, akinél az egy családtagra jutó átlagjövedelem nem éri el az 1500. tanácsi érté­kesítése lakás esetében pedig a 2500 forintot Ez alól a fiatal há­zasok. a szanált lakások tulajdo­nosai. a minőségi cserére jogosul­tak, s bérlőkijelölési joggal lakast változtatók képeznek ki­vételt. A megyében 1973-ban la­káshoz jutottak átlagos jövedelme összegészében nem haladta meg az engedélvezett határokat. Az állami bérlakásokban az át­lagos havi bér 255 forint, a csa­ládi és társasházak havi OTP- törlesztése 588,— Ft. Az előb­biekben az egy lakóra jutó jö­vedelem 6,6" „-a esik lakbérre, az utóbbinál 8—13" n az OTP-rész- let törlesztésére. 1973-ban a megve hat városa lakosságának 2.7 százaléka költö­zött új lakásba. Ez, az arány l’974- ben jobb. miután városainkban 2509 lakás • épült. Az idén még ezt is meghaladó eredményre szá­míthatunk Ágó Erzsébet közgazdász az energiát az élet minden terü­letéhez. Ahhoz például, hogy a hatvanszázalékos hatásfoknál rosszabbul működő kazánok po­csékolják az energiát. Csakhogy a háztartásokon kívüli gáz- és olajtüzelésű berendezések száma 35 ezer! S akkor még hol vannak a szenet faló kazánok! Tehát a felülvizsgálat, a korszerűsítés nem megy néhány hónap alatt. Ám meg kell kezdeni, a nagy szám aligha indok a tétlenségre. Má­sik, nem kevésbé bonyolult eset. A népgazdaságban felhasznált energia 25 százaléka az épületek fűtését szolgálja. Számítások sze­rint az úgynevezett teljes szige­telés 40—50 százalékos (!) ener­gia-megtakarítással járna. Ehhez azonban a különböző építési tech­nológiák ilyen célú kialakítása éppúgy szükséges, mint hatásos szigetelőanyagok gyártása, alkal­mazása. Jogos diéta A népgazdasági terv az idén 26,6 millió tonnás hazai szénter­meléssel és 9.5 millió tonnás kő­olaj-feldolgozással számol. Irdat­lan tömegű bankó az ellenérté­kűk, holott a földgázról például nem is szóltunk. A baj nem az, hogy növekednek az energiaigé­nyek — ez a társadalmi, gazda­sági haladás természetes kísérő­je —, hanem az. ha mögöttük ésszerűtlen felhasználás, magya­rul pazarlás áll. Intézkedések so­ra fogta jogos diétára az egész­ségtelen étvágyú fogyasztást, szor­galmazva egyebek mellett a kő­olajfeldolgozásnál a fehéráru arányának javítását, az erőművek szénfelhasználásának fokozását, az ipari, mezőgazdasági, szállítási üzemek energiagazdálkodási ter­vének elkészítését Sokféle lépés, mert sokféle a veszteségek forrá­sa. Itt rejlik közös teendőink ta­lálkozási pontja; a pótolhatatlan és egyre drágább energia tékoz­lásának megakadályozása. M. O. Az energia nem vész el? P. N. BARANNYIKOV: Nevek az emlékműn 9. KELENFÖLDÖN ESTEK EL. Azokat a gyalogosokat, akik so­ha sem váltak meg csíkos tri­kójuktól, amely a flottához való korábbi tartozásuk tanúbizony­sága volt, a szovjet emberek „tengerészlélek”-nek nevezték. 'Az ellenség más néven emle­gette: „feketehalálnak” keresz­telte. Ezt a nevet a hitleristák sokat emlegették, amikor Le- ningrádnál és Odesszánál, Sze- vasztopolnál és Novorosszijszk- nál a válságos pillanatokban a tengerészgyalogosok rohamra in­dultak és „nem estek hasra a golyó előtt”. És aprítottál^, ahol érték az állig felfegyverzett és túlerőben levő fasisztákat. Jakov Pugacsov Ínséges esz­tendőben, 1921-ben született. Szülőhelye távol esett az északi és a déli tengerektől. Brjanszk vidékén egy kis faluban, Veres- csakiban látta meg a napvilágot. „A kollektivizálódás előtt — írja fivére, Iván Pavlovics — szegényesen éltünk, de aztán év­ről évre javulni kezdett az éle­tünk. Én és Jakov a kolhoz jó­szágát legeltettük. Harmincki­lencben fivérein Leningrádba utazott, egy év múlva pedig ti­zenkilenc éves fejjel önként be­vonult katonának. Én már ko­rábban magamra öltöttem a ka­tonai mundért. A honvédő hábo­rú kitörésekor már mind a ket­ten katonák voltunk. Fivérem kezdetben a Távol-Keleten szol­gált, én meg nyugaton, Grodno városában. Leveleztünk egy­mással. Amikor kitört a háború, apánkat és Pétya öcsénket is mozgósították. Édesanyánk egye­dül maradt otthon. Jakov kivételével mindnyájan hazatértünk a frontról. Fogal­munk sem volt, hogy hol esett el középső fivérünk ... Iván Pavlovics Pugacsov’’. A Felszabadulási Emlékművön ezt olvashatjuk; Pugacsov J. P. g. hadnagy. A szovjet honvédelmi minisz­térium tiszti állomány vesztesé­gét nyilvántartó osztályán ilyen adatok szerepelnek; Jakov Pavlovics Pugacsov, született 1921-ben, hadnagy, a 83. önálló tengerész lövészdandár (akkoriban valószínűleg (a 18. gárda hadtesthez tartozott, — P, B.) 16. önálló tengerész-gya­logos zászlóalj híradószakasz parancsnoka, SZKP-tag, elesett 1944. december 28-án) eredetileg azt írták be, hogy decemberben nyomtalanul eltűnt, de aztán hivatalosan korrigálták) és Bu­dapesten temették el. A kitüntetési osztályon őrzött kartonlapokról megtudhatjuk, hogy 1943. március 22-én még mint telefonos közlegényt a • Bá­torságért Érdeméremmel tüntet_ ték ki, halála után pedig a Hon­védő Háború Érdemrend II. fo­kozatával. Ilyen volt a csíkos trikós pász­tor, aki életét áldozta a magyar nép boldogságáért. A Felszabadulási Emlékmű­vön Jakov Pugacsov neve mel­lett ez,, olvasható Zloj Sz. A. g. hadnagy. Ugyanannak a tengerész-gya­logos zászlóaljnak a lövészsza- kasz-parancsnoka három nappal korábban esett el, mint Puga­csov: december 25-én Mind a ketten Kelenföldön haltak hősi halált délre attól a Gellérthegy­től, amelyen nevük az emlék­műre van vésve. Decemberben? De hiszen abban az időben még a hitlerista csapatok voltak Ke­lenföldön! Igaz, de a tengerész­gyalogság deszantalakulat, s azok voltak ők, a Duna-parton gyalog is. A feliraton a második iniciálé, az „A” téves. Az elesett tisztek között még egy ilyen nevű nincs (nemcsak Magyarországon, de sehol). Zloj gárdahadnagyot, aki elő­ször Komszomol-tag, majd párt­tagjelölt volt, s aki a Donyeck- területen született, Sztyepán Lukjanovicsnak hívták (vagy Lukácsnak, ahogy az néhány do­kumentumban olvasható.) Huszonkilenc éves korában esett el a csatatéren, Bátor, fé­lelmet nem ismerő harcos volt, de mellét nem díszítették ér­demrendek. A Vörös Csillaggal negyven­négy szeptemberében tüntették ki. Éppen hadikórházban feküdt akkor, s a kitüntetést nem ad­ták át neki. Még akkor sem si­került átnyújtani neki, amikor visszatért a csapattestéhez: nyomban harcba kellett indul- nia.A kitüntetési osztály karton­ján ez a megjegyzés áll: meg­sebesült, a kitüntetést nem kap­ta meg. Később, 1952-ben a kör­zeti hadkiegészítő parancsnok­ságon ezt írták: a kitüntetettet nem sikerült megtalálni, hozzá­tartozói nincsenek”. A második érdemrendet, a Bogdán HmelnyicKij III. foko­zatát Sz. L. Zloj már halála után kapta meg Volga-Urál csatorna Megkezdték a 202 kilométer hosszúságú Volga—Urál csatorna építését, amely átszeli a Szovjet- t unió európai részének délkeleti aszályos övezetét, majd átlépi Nyugat-Kazahsztán határát. Ke­let felé tartó útjában a csatorna több tavat és kiszáradt'patakot tölt fel, s végül a Volga vizét egyesíti az Urál folyó vizével. A csatorna a folyamköz terje­delmes területére másfél millió köbméter vizet szállít évente. Ez a mennyiség a Volga évi hozamá­nak mindössze egy százaléka, így a folyó vízháztartását nem veszé­lyezteti. A csatorna vízhozamá­nak mintegy fele az Urál folyó vízhozamának kiegészítéséré szol_ gál. Az előzetes számítások szerint az új mesterséges folyó 2,5 millió hektár szántóterület öntözését te­szi lehetővé, és körülbelül .8,5 mil­lió hektár legelő vízellátását biz­tosítja. (APN — KS) ;áL

Next

/
Thumbnails
Contents