Petőfi Népe, 1975. március (30. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-18 / 65. szám
1975. március 18. • PETŐFI NÉPE • CIPÉSZSEGÉD, VÁLLALATVEZETŐ, SZÖVETKEZETI ELNÖK Képek egy munkás életéből A farádi cipészsegéd meggyorsította lépteit, amikor megpillantotta Kecskemét tornyait. Fedél alá vágyott, meleg ételt kívánt. A fáradt december eleji napsütés megolvasztotta az út menti tocsogók jegét, erejét vette a fe!-feltámadó szélnek. Annyi ereje maradt csupán, hogy megpirítsa kissé a vándorlegény arcát, s megdermessze füleit. Tompos Sándor sietett, hogy alkonyat előtt érkezzen a számára akkor idege- gen városba. Tapasztalatból tudta, ha eltűnnek a fények, megfogyatkozik a bizalom. nappal barátságosabbak az emberek. A Rákóczi út elején, a vándorló segédek menedékén egy idős néni fogadta, s megmutatta helyét. A hitetlen szobában magára húzta a pokrócokat, kitűnően aludt reggelig. (Tóth Sándor felvétele.) Üj lakásba költözők az adatok tükrében Négy pár csizma hetente Frissen ébredt, rendbe szedte magát, s a piacra sietett. Szerencséje volt. Kele Pál mester uram éppen legényt keresett. Gyorsan megegyeztek. Négy pár csizma elkészítéséért hat pengőt, ellátást és hálóhelyet kap. Még aznap, 1932, december 10-én munkához látott. Eleinte lassabban ment. mert itt másként csinálták a csizmákat, mint a Dunántúlon. Errefelé a száraz bőrt kedvelték. Harmad-, negyednap már gyorsabban haladta. Csütörtök délutánra elkészült a heti porcióval. A többletért szerény ráadást kapott. Vásározni is befogták. Virradat előtt pakolták föl a ládákat a két-három mester által bérelt kocsira, hogy időben megérkezzenek Dabasra, Gyónra, Fülöpszállásra. Tompos Sándort ügyes eladónak tartották. Volt úgy, hogy a becsomagolt 103 párból mindössze hármat hozott vissza A mester páronként 20 fillért juttatott a bevételből. Ennél többet érdemelt volna. Estére alig állt a lábán. Az ülést szokta, s most talpon volt napszálltáig. Zúgott a feje a rengeteg beszédtől. Vigyázott.,, hogy lehetőleg ne jussanak szóhoz a mindig aggályoskodó fehérnépek, mert akkor könnyen ugrott a bolt. Győztes sztrájkban Ügy mentek be a gyárba, mint máskor. Kedvetlenül a nehéz sors miatt, rossz hírektől megriasztva. Azért haladtak, hajtották a munkát szokásból, becsületből. Váratlanul valaki letette a szerszámot. A szomszédjához ment. Tanakodtak. Átszóltak a másik asztalhoz. Mások is felkapták a fejüket. Vitatkozó csoportok alakultak ki. Percek alatt vibráló feszültség töltötte be a műhelyt. Ketten- hárman az igazgatói irodába mentek. Mindenki letette a szerszámot. Állt a gyár. Ki szervezte a sztrájkot? Tulajdonképpen senki. Kicsordult a pohár. Elég! A további méltánytalanságot, a fojtó kizsákmányolás újabb szorítását már nem tűrik. Nincs tovább. Lesz, ami lesz. Minek nézik őket a munkaadók? Azt hiszik, hogy mindent elfogadnak. A gyár rajtuk akarta behozni az új, olcsóbb cipők bevezetéséből adódó jövedelemcsökkenést. A cvikkelők. a frazérozók, az ál» jamunkások kezdték, őket sújtotta legérzékenyebben a darabbérek leszállítását elrendelő intézkedés. Arra hivatkozott az igazgatóság, hogy az olcsóbb anyaggal kevesebb a munka. Egy szemernyivel sem kíván- tatott kevesebb figyelem, időráfordítás, mint az addigi típusnál. Cseh Sándor. Jámbor János, Vár- konyi György addig beszélt, érvelt a főnökökkel, míg néhány óra után engedtek. Akkoriban Hegedűs László is bent dolgozott. Ismerték a cipőgyár tulajdonosai, tudták, hogy nagy hatással van az emberekre. Tompos Sándor is a sztrájk híve volt. Győztek, de a tulajdonosok nem feledtek. Üj gépeik beállítását arra használták föl, hogy létszámfölösleg címen felmondjanak néhány, számukra kellemetlen embernek. Sándor ment magától. Idegenkedett a géptől. „Hol a helyed?” A következő esztendő. 1936 végleg eldöntötte a farádi cipészsegéd további életútját. Pesti munkatársai példáját követve belépett a szociáldemokrata pártba. Szervezett dolgozóként jött vissza Kecskemétre. Közben megnősült. Szállásadójának a szobalányát vette feleségül. A gondfelhők azonban nehezen oszlottak. Féltek tőle a mesterek, ismerte a paragrafusokat, megkövetelte azt a keveset. amennyit a törvény elrendelt. nehezen kapott munkát. Egyetlen kiutat látott, az önállósodást. 1937. augusztus 25-én letette a mestervizsgát, és hamarosan kiváltotta az ipart. A Csongrádi utca 53-ban átvette egy ismerős vásárlókörét. Fülöpháza-puszta mellett vészelte át családjával a harcokat. Kézi kocsin cipelték vissza kis motyójukat. November 5-én már dolgozott műhelyében. Tartottak a német bombázógépektől, decemberben a Budai hegybe költöztek. Itt kereste meg Sz. J., a szociáldemokrata párt egyik he- ^lyi vezetője. „Remélem, tudod, hol a helved.” Tudta, elment a Rákóczi út 3-as számú épületbe. Küldött, az első pártértekezleten Bármivel bízták meg, csinálta fogyhatatlan lelkesedéssel. Fölfigyelt rá Safrankó Emánuel. A májusi felvonuláson a pártszervezet élén haladt. Szívesen szavalt taggyűléseken, nyilvános pártnapokon. Főként József Attilát és Ady Endrét kedvelte. Felesége a Magyar Nők Demokratikus Szövetségének dolgozott. A mozgalom töltötte ki életüket. Egyszer Safrankó Emánuel így szólt hozzá: ..Tompos elvtárs velem jössz Pestre a kecskeméti kommunisták képviseletében.” 145 küldött elemezte az ország politikai helyzetet az MKP' első országos értekezletén. 1945 májusában. örömmel látta, hogy milyen nagy figyelemmel hallgatták a vidéki elvtSrsak beszámolóit. Az övét is. Egyforma lelkesedéssel változó tisztségekben * Milyen gyorsan elfutott azóta három évtized! Hozott örömet és bosszúságot. Ma sem bánja, hogy hamarosan beadta az ipart, nem tudta összeegyeztetni elveivel alkalmazott tartását. Maga meg nehezen boldogult a sok pártmunka miatt. Vasárnapjait a környező köszégekben töltötte. Az, 1949-es választások előtt egy hónapra az ország másik részébe küldték agitálni. Ment. pedig a család eléggé nehezen élt idehaza. Akkoriban nem nagyon kérdezték. miből él valaki, ha feladat adódott. Tisztségeit munkalkalomnak tekintette. Ipartestületi alelnökként is a haladást szorgalmazta. 1948. novemberében. decemberében egyik szervezője volt az első cipész szövetkezetnek. Bizony mellőzték az akkori rendelkezéseknek némely pontját. A kecskeméti szövetkezetei ugyanis elsősorban segédek hozták létre, noha ez a jog 1948-ban a mestereket illette. A következő esztendő februárjában rendeződtek az ügyek, megkapták az OKISZ áldását, és felvették a kisipari termelőszövetkezet megjelölést. Tompos Sándor csak néhány hónapot dolgozott a közös műhelyben. mert egy napon levelet kapott a Nehézipari Minisztérium XI. főosztályától Nem tudta mire vélni a dolgot, az önéletrajzírást, a barátságos, elvtársias, ám alapos kérdez- getést. Végül közölték vele, hogy igazgatónak szemelték ki. Az államosított Bódogh József- féle vállalat élére került. Három évig irányította a növényolajipari vállalatot, maid 1952-ben rövid időre visszament a cipészműhelybe. Karácsony táján kis küldöttség kereste: vállalja el a vegyes kisipari termelőszövetkezet elnökségét. Sokat fejlődött a kis közösség, míg ott dolgozott. A Söripari Vállalattól ment nyugdíjba. A csaknem egy évtizedig tanácstag Tompos Sándor nehezen szokta meg a nyugalmat. Igaz, az izmok, csontok könnyebben fáradnak, de azért szívesen venné, ha többen keresnék. Mintha megfeledkeztek volna róla. pedig közéleti érdeklődése, fogékonysága a régi. Mástól tudtam meg, hogy egy filodendront ajánlott föl az ú.i művelődési központ díszítésére. Ö beszélgetésünk végére arra kért, hogy dicsérjem meg azt a gépkocsivezetőt, ki az 1-es járaton előzékenyen segített egy idős embernek Egy esztendő híján négy évtizede tagja a pártnak. Heltai Nándor Már bizonyos, hogy Bács-Kis- kun megyében a IV. ötéves terv végéig az előirányzott 20 ezerrel szemben 21 ezer lakás épül. A Központi Statisztikai Hivatal megyei igazgatósága felmérést végzett, melv elemzi az 1973-ban elkészült új városi lakásokba költözőitek családi helyzetét, anyagi és szociális körülményeit. Eszerint tavalyelőtt a városokban 1693. a községekben 2044 lakás épült. A megye hat városában a családtagokat is ideszámítva, 6 ezer személv — ebből 2900 a megyeszékhelyen — költözött 1973-ban korszerűbb otthonba A lakások 22 százaléka állami bér-. 16 százaléka tanácsi értékes! tésű. 31 százaléka társas. 31 százaléka pedig családi ház. Egyszobás lakást mindössze 220-af építettek, három. vagy ennél több szobásat körülbelül 300-at. a többi kétszobás volt A lakások átlagos alapterülete meghaladta a 64 négyzet- métert. Kiskőrösön és Baján azonban — a családi házak nagyobb aránya miatt — 80 négyzetméter felett van. A korábbi évekhez mérten II — 18 négvzetméterrel növekedett az új lakások alapterülete, s ily módon csökkent a lakósűrűség is. Az ú.i lakóépületek minden száz szobájára ugyanis 144 személy jut. Mióta a takarékosság figyelmünk középpontjába került, a címben feltett kérdésre már úgy válaszolunk: valóban nem vész el, csak átalakul, de sajnos, egy része oly módon, hogy elpocsékolódik. Ezer formában. Ezért nehezebb megfogni, de meglehet, hogy meg kell lelni, a Réseket, ahol elillan a gőz. eláramlik a villamos energia, elcsorog a benzin, az olaj. kihull a szén. a lignit. A villamoienergia-ipar idén 1,5 százalékkal kívánja csökkenteni a fajlagos hőfelhasználást. Ebben az esztendőben az erőművekben 1,9 millió tonna olajterméket, 10 millió tonnánál több szenet égetnek el. Számoljunk csak. nem is olyan csekélység ez’ az 1.5 százalék, mint az első látásra tűnik. Csalóka látszat A lisztből tésztát gyúrunk, a cipőt lábunkra húzzuk; egyiket sem azért vesszük, hogy kihajítsuk az ablakon. Az enegeria ugyanolyan termék, mint bármi más. ám a csalóka látszat sűrűn az, hogy csak úgy van, jön vala- honnét. Odahaza, ahol szemünk láttára forog a villanyóra, ürül az olajoshordó, fogy a szénkupac, a gázpalack tartalma, még úgy- ahogy terméknek látjuk az energiát. hiszen fizetnünk kell érte. A munkahelyen azonban fogalmunk sincs, miből mennyi fogy, mibe kerül, s ha kárba vész, ki fizeti. Mi fizetjük! Rendkívül gyorsan nő a villamos energiafelhasználásában a lakosság részesedése. Következésképpen a háztartásban történő takarékosság jelentősége is egyre nagyobb. Az ésszerű takarékosságé természetesen, ahol a hangsúly a célszerűségen van; például azon, hogy értelmesen alakuljon át a villanyáram, a földgáz. Ne üres szobát világítson meg, ne az utcát fűtse. Hasonló célszerűséget mindenütt elvárhatunk. A vasútnál esztendőnként kétmíg a régebbi lakóhelyükön 246-an voltak. A zsúfoltság ilyen nagyarányú mérséklődése azzal függ össze, hogy a beköltözők 24 százaléka egyáltalán nem rendelkezett saját lakással — albérletben, munkásszálláson laktak — fele pedig a jelenleginél kisebb lakásban élt A lakásváltoztatás 1973-ban csak kismértékben járt együtt más ti lehűlésre költözéssel, 89 százalékban csupán városon belüli mozgást idézett elő. Mindössze 39 lakásba költöztek más megyéből, s 165-be Bács-Kiskun más területeiről. elsősorban községeiből. Az új lakásokat birtokba vevő családfők 59 százaléka fizikai, a többi szellemi és egyéb dolgozó. A vezető beosztásúak aránya 1 százalék alatt, a nyugdíjasoké 3 százalék felett van. Az aktív keresők 94 százaléka az új lakásával azonos településen dolgozik. Az ingázók aránya 6 százaléknál csak Kalocsán és Kiskunfélegyházán magasabb. Egyébként az új lakással rendelkező ingázók 60 százaléka szellemi foglalkozású. Az 1973-ban úi lakáshoz jutott családfők egvharmada 30 éven aluli. 26 százaléka 30—35 év közötti. további egyharmada 36—49 éves. A beköltözők kétharmad része gyermekes házaspár, 9 százamilliárd forint értékű energiát fogyasztanak el a különböző berendezések, a mozdonyoktól az állomásokat megvilágító lámpákig. Ha sikerül öt százalékkal mérsékelni az „étvágyat” — amint idén ezt te-vezik —. az 100 millió forint értékű energia megtakarítását eredményezi! S a vasút — legyünk stílusosak — csak egy állomás a takarékosság messzire vezető sínpárjai mellett. Ha tovább járjuk a hasonló állomásokat, végül is oda jutunk — az a végáPomás —, hogy mód van a kőolajnál és kőolajtermékeknél ötszázalékos, népgazdasági méretű megtakarításra, s ez félmillió tonna olaj importálását, 50—60 milli í dollár kiadását teszi feleslegessé. A gazdagabb országokban már megtették Kezdjük fölfedezni, hogy az energiaérték, s korántsem mindegy,' hasznosan, avagy haszontalané’ alakul át hővé. termékké, elszállított áruvá. A Minisztertanács energiatakarékossági határozata 1975 januárjától központi gazdálkodást vezetett be — a lakossági szabadforgalom érintetlenül hagyásával — a benzinre, gázolajra, tüzelőolajra stb. Ez szükséges lépés, de csak egy a megtehetők közül. Mert azt is ide sorolhatjuk, hogy a közületi gépjárműveknek. mezőgazdasági erőgépeknek, üzemanyag-felhasználási normáik lesznek. Eddig ugyanis nem voltak... S az sem elképzelhetetlen, hogy fokozatosan kialakítsák a népgazdaságban az energianormákat — előírva azt mennyi energiát használhatnak fel egy tonna cement, alumínium stb. előállításához —. ahogy ezt jó néhány országban már megtették. Nálunk gazdagabb államokban Nem elég csupán a tárgyi alakban levő energiával takarékoskodni. Szoros összefüggések kötik lékuk három, vagy több családtaggal rendelkező, a többi gyermektelen házaspár, illetve magányos. lyiindössze 45 lakásba költözött egyszerre több család. Az úi lakáshoz jutott családokon belül az egy főre jutó átlag- jövedelefn 1396 forint. Az érvényben levő határozat szerint állami bérlakást az kaphat, akinél az egy családtagra jutó átlagjövedelem nem éri el az 1500. tanácsi értékesítése lakás esetében pedig a 2500 forintot Ez alól a fiatal házasok. a szanált lakások tulajdonosai. a minőségi cserére jogosultak, s bérlőkijelölési joggal lakast változtatók képeznek kivételt. A megyében 1973-ban lakáshoz jutottak átlagos jövedelme összegészében nem haladta meg az engedélvezett határokat. Az állami bérlakásokban az átlagos havi bér 255 forint, a családi és társasházak havi OTP- törlesztése 588,— Ft. Az előbbiekben az egy lakóra jutó jövedelem 6,6" „-a esik lakbérre, az utóbbinál 8—13" n az OTP-rész- let törlesztésére. 1973-ban a megve hat városa lakosságának 2.7 százaléka költözött új lakásba. Ez, az arány l’974- ben jobb. miután városainkban 2509 lakás • épült. Az idén még ezt is meghaladó eredményre számíthatunk Ágó Erzsébet közgazdász az energiát az élet minden területéhez. Ahhoz például, hogy a hatvanszázalékos hatásfoknál rosszabbul működő kazánok pocsékolják az energiát. Csakhogy a háztartásokon kívüli gáz- és olajtüzelésű berendezések száma 35 ezer! S akkor még hol vannak a szenet faló kazánok! Tehát a felülvizsgálat, a korszerűsítés nem megy néhány hónap alatt. Ám meg kell kezdeni, a nagy szám aligha indok a tétlenségre. Másik, nem kevésbé bonyolult eset. A népgazdaságban felhasznált energia 25 százaléka az épületek fűtését szolgálja. Számítások szerint az úgynevezett teljes szigetelés 40—50 százalékos (!) energia-megtakarítással járna. Ehhez azonban a különböző építési technológiák ilyen célú kialakítása éppúgy szükséges, mint hatásos szigetelőanyagok gyártása, alkalmazása. Jogos diéta A népgazdasági terv az idén 26,6 millió tonnás hazai széntermeléssel és 9.5 millió tonnás kőolaj-feldolgozással számol. Irdatlan tömegű bankó az ellenértékűk, holott a földgázról például nem is szóltunk. A baj nem az, hogy növekednek az energiaigények — ez a társadalmi, gazdasági haladás természetes kísérője —, hanem az. ha mögöttük ésszerűtlen felhasználás, magyarul pazarlás áll. Intézkedések sora fogta jogos diétára az egészségtelen étvágyú fogyasztást, szorgalmazva egyebek mellett a kőolajfeldolgozásnál a fehéráru arányának javítását, az erőművek szénfelhasználásának fokozását, az ipari, mezőgazdasági, szállítási üzemek energiagazdálkodási tervének elkészítését Sokféle lépés, mert sokféle a veszteségek forrása. Itt rejlik közös teendőink találkozási pontja; a pótolhatatlan és egyre drágább energia tékozlásának megakadályozása. M. O. Az energia nem vész el? P. N. BARANNYIKOV: Nevek az emlékműn 9. KELENFÖLDÖN ESTEK EL. Azokat a gyalogosokat, akik soha sem váltak meg csíkos trikójuktól, amely a flottához való korábbi tartozásuk tanúbizonysága volt, a szovjet emberek „tengerészlélek”-nek nevezték. 'Az ellenség más néven emlegette: „feketehalálnak” keresztelte. Ezt a nevet a hitleristák sokat emlegették, amikor Le- ningrádnál és Odesszánál, Sze- vasztopolnál és Novorosszijszk- nál a válságos pillanatokban a tengerészgyalogosok rohamra indultak és „nem estek hasra a golyó előtt”. És aprítottál^, ahol érték az állig felfegyverzett és túlerőben levő fasisztákat. Jakov Pugacsov Ínséges esztendőben, 1921-ben született. Szülőhelye távol esett az északi és a déli tengerektől. Brjanszk vidékén egy kis faluban, Veres- csakiban látta meg a napvilágot. „A kollektivizálódás előtt — írja fivére, Iván Pavlovics — szegényesen éltünk, de aztán évről évre javulni kezdett az életünk. Én és Jakov a kolhoz jószágát legeltettük. Harminckilencben fivérein Leningrádba utazott, egy év múlva pedig tizenkilenc éves fejjel önként bevonult katonának. Én már korábban magamra öltöttem a katonai mundért. A honvédő háború kitörésekor már mind a ketten katonák voltunk. Fivérem kezdetben a Távol-Keleten szolgált, én meg nyugaton, Grodno városában. Leveleztünk egymással. Amikor kitört a háború, apánkat és Pétya öcsénket is mozgósították. Édesanyánk egyedül maradt otthon. Jakov kivételével mindnyájan hazatértünk a frontról. Fogalmunk sem volt, hogy hol esett el középső fivérünk ... Iván Pavlovics Pugacsov’’. A Felszabadulási Emlékművön ezt olvashatjuk; Pugacsov J. P. g. hadnagy. A szovjet honvédelmi minisztérium tiszti állomány veszteségét nyilvántartó osztályán ilyen adatok szerepelnek; Jakov Pavlovics Pugacsov, született 1921-ben, hadnagy, a 83. önálló tengerész lövészdandár (akkoriban valószínűleg (a 18. gárda hadtesthez tartozott, — P, B.) 16. önálló tengerész-gyalogos zászlóalj híradószakasz parancsnoka, SZKP-tag, elesett 1944. december 28-án) eredetileg azt írták be, hogy decemberben nyomtalanul eltűnt, de aztán hivatalosan korrigálták) és Budapesten temették el. A kitüntetési osztályon őrzött kartonlapokról megtudhatjuk, hogy 1943. március 22-én még mint telefonos közlegényt a • Bátorságért Érdeméremmel tüntet_ ték ki, halála után pedig a Honvédő Háború Érdemrend II. fokozatával. Ilyen volt a csíkos trikós pásztor, aki életét áldozta a magyar nép boldogságáért. A Felszabadulási Emlékművön Jakov Pugacsov neve mellett ez,, olvasható Zloj Sz. A. g. hadnagy. Ugyanannak a tengerész-gyalogos zászlóaljnak a lövészsza- kasz-parancsnoka három nappal korábban esett el, mint Pugacsov: december 25-én Mind a ketten Kelenföldön haltak hősi halált délre attól a Gellérthegytől, amelyen nevük az emlékműre van vésve. Decemberben? De hiszen abban az időben még a hitlerista csapatok voltak Kelenföldön! Igaz, de a tengerészgyalogság deszantalakulat, s azok voltak ők, a Duna-parton gyalog is. A feliraton a második iniciálé, az „A” téves. Az elesett tisztek között még egy ilyen nevű nincs (nemcsak Magyarországon, de sehol). Zloj gárdahadnagyot, aki először Komszomol-tag, majd párttagjelölt volt, s aki a Donyeck- területen született, Sztyepán Lukjanovicsnak hívták (vagy Lukácsnak, ahogy az néhány dokumentumban olvasható.) Huszonkilenc éves korában esett el a csatatéren, Bátor, félelmet nem ismerő harcos volt, de mellét nem díszítették érdemrendek. A Vörös Csillaggal negyvennégy szeptemberében tüntették ki. Éppen hadikórházban feküdt akkor, s a kitüntetést nem adták át neki. Még akkor sem sikerült átnyújtani neki, amikor visszatért a csapattestéhez: nyomban harcba kellett indul- nia.A kitüntetési osztály kartonján ez a megjegyzés áll: megsebesült, a kitüntetést nem kapta meg. Később, 1952-ben a körzeti hadkiegészítő parancsnokságon ezt írták: a kitüntetettet nem sikerült megtalálni, hozzátartozói nincsenek”. A második érdemrendet, a Bogdán HmelnyicKij III. fokozatát Sz. L. Zloj már halála után kapta meg Volga-Urál csatorna Megkezdték a 202 kilométer hosszúságú Volga—Urál csatorna építését, amely átszeli a Szovjet- t unió európai részének délkeleti aszályos övezetét, majd átlépi Nyugat-Kazahsztán határát. Kelet felé tartó útjában a csatorna több tavat és kiszáradt'patakot tölt fel, s végül a Volga vizét egyesíti az Urál folyó vizével. A csatorna a folyamköz terjedelmes területére másfél millió köbméter vizet szállít évente. Ez a mennyiség a Volga évi hozamának mindössze egy százaléka, így a folyó vízháztartását nem veszélyezteti. A csatorna vízhozamának mintegy fele az Urál folyó vízhozamának kiegészítéséré szol_ gál. Az előzetes számítások szerint az új mesterséges folyó 2,5 millió hektár szántóterület öntözését teszi lehetővé, és körülbelül .8,5 millió hektár legelő vízellátását biztosítja. (APN — KS) ;áL
