Petőfi Népe, 1975. március (30. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-02 / 52. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1975. március 2. Az idő több mint pénz Beszélgetés a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát vezérigazgatójával Nemrég a Magyar Agrártudományi Egyesület megyei szervezetének ifjúsági bizottsága szakmai fórumot rendezett, amelyre meghívta dr, Burgert Róbertét, a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát vezérigazgatóját. Bábolna a magyar mezőgazdaság fejlődésében figyelemreméltó .szerepet tölt be. Annak idején, amikor II. József 1789-ben megalapította, a magyar lótenyésztés .egyik bázisa volt. A felszabadulás után Bábolna folytatta a régi hagyományokat, ezenkívül szá- _ mos újnak lett a kezdeményező-, je. Elsőnek az országban itt dolgozták ki és alkalmazták a baromfitenyésztés, valamint^ a kukoricatermesztés iparszerű módszerét. Ma már ez a gazdaság elsősorban ezzel a kezdeményezésével lett világhírű. A szakmai fórum előtt volt alkalmam beszélgetni a kombinát vezérigazgatójával. Kezemben volt az iparszerü termelési rendszerekről szóló kiadvány, amelyet ő írt és az ifjúsági bizottság a fórum alkalmából nyomatott ki. Ebben röviden összefoglalja a gazdaság eredményeit, gondjait. — Minél kevesebb jó gondolatot engedjünk elkallódni, elavulni. Az egyéni alkotásnak, az emberi méltóságnak, a gazdasági tevékenységnek olyan szintézisét kell a vállalati életben megvalósítani, amiért az emberek lelkesednek. Ehhez egyébként kedvező alapot ad az MSZMP agrárpolitikája. amelynek eredményeként a szocialista mezőgazdaság jelentős termelési sikereket ért el. Ugyanakkor a megváltozott termelési viszonyok nagy lehetőséget nyújtanak a termelőerők dinamikus fejlődéséhez, a világ mezőgazdasága korszerű vívmányainak befogadására, a szocialista fejlődés magasabb szinten történő megvalósítására — vallja. A Bábolnai Mezőgazdasági Kombinátot korszerű termelési rendszerei tették elsősorban ismertté. Hogyan lehetne röviden összefoglalni ennek lényegét — kérdeztem. — A cél a növénytermesztés és az állattenyésztés hozamainak gyors, jelentős és gazdaságos növelése. Ehhez szükséges a termelés minden tényezőjének magasfokú, precíz összehangolása, és folyamatos megújítása. A világ ipari fejlődésében egyre gyakoribb új biológiai, technikai és szervezeti elemeket kell állandóan újraötvözni és hatékony gazdasági cselekvéssé formálni — hangzott a tömör válasz. A bábolnai iparszerű termelési rendszerek a kezdeti kísérletezési szakaszon túljutottak, kiállták a gyakorlat próbáját, alkalmasak arra, hogy szocialista mezőgazdaságunk általános, főként minőségi továbbfejlesztésének egyik lehetőségeként fokozatosan elterjedjenek. — Véleményem szerint az iparszerű termelési rendszereket sokan leegyszerűsítve, egyoldalúan termeléstechnikának tekintik. Nyilvánvaló, hogy a termelés ésszerűsítése a cél, de ha egy ilyen termelési eljárás áttöri a vállalati kereteket, széles körű kooperációra késztet, s ezzel az érintett üzemek tevékenységét több éven át jelentősen befolyásolja, akkor nemcsak a korszerűsítés gyorsabb ütemét teszi lehetővé, hanem gazdaságpolitikai szempontból is általánosítható tanulságokat tartalmaz. Némi gondolkodás után így folytatja: • — Több száz mezőgazdasagi üzem például nemcsak alkalmazta, hanem sok szempontból tovább is fejlesztette a tíz évvel ezelőtt kialakított, iparszerűvé vált baromfitenyésztési rendszerünket. 1963-ban hatvannyolc partnergazdaságunk volt, tavaly már 203. A kihelyezett csibe mennyisége 1,6 millióról 43,1 millióra emelkedett. A hústermelés 1920 tonnáról 58 185 tonnára nőtt. Két évvel ezelőtti találkozásunkkor együtt néztük meg a bábolnai kukoricamúzeumot. Nagy lelkesedéssel beszélt akkor is e fontos növény további termesztési lehetőségeiről. Ez a lelkesedés most sem lohadt le. — A kukoricatermesztésben szinte robbanásszerű változások történtek, néha még mi sem tudunk — főleg minőségi vonatkozásban — lépést tartani az élet által diktált gyors fejlődési ütemmel — hangoztatta akkor, és állítja ma is. Már akkor bizonygatta. hogy jelenleg biztosan haladunk a hozamok további megkétszereződése, a hektáronkénti 80—90 mázsa kukoricatermelési átlagok felé. Tudjuk, hogy ennek elérése ma már lehetséges. 1971-ben még csak 11 partnergazdaságunk volt, 1974- ben pedig 153 kapcsolódott be a CPS-rendszerbe. A megkezdett útnak csak az elején vagyunk, de a kezdeti sikerek önbizalmat adnak a további munkához. — A fejlődés legfőbb záloga itt is az ember. A gazdasági és a technológiai változások legfontosabb feltétele ugyanis a dolgozók tudatának, életformájának változása. Elég általános az a hiedelem, hogy a korszerű, iparosodott mezőgazdaság megvalósítható, ha elegendő pénz áll rendelkezésre. Mi is sokat beruháztunk, de a termeléshez és a nyereség- növekedéshez viszonyított anyagi befektetés csak tört része az országos átlagnak. E közbevető megjegyzés után szeretném hangsúlyozni, hogy a pénzügyi és technikai feltételek igen fontosak, de nem elégségesek. A korszerű gépek jó hatásfokkal való működtetéséhez kellő jártassággal, szakmai hozzáértéssel rendelkező vezetőkre és képzett munkásokra, dolgozókra van szükség. Ez a legfontosabb feltétele annak, hogy az iparszerű termelési rendszerek elemei harmonikusan összekapcsolódjanak. Bábolna jelenleg csaknem 22 ezer hektáron gazdálkodó mező- gazdasági nagyüzem, amely tavaly csakngm 2 milliárd 100 millió forint termelési értéket állított elő. Az idén 200 millióval magasabb a terv. A 4292 dolgozó közül egyre többen szereznek magasabb képesítést. Jelenleg 183 egyetemi végzettségű szakember vesz részt az irányításban. Varrodából finommechanikai üzembe • A kukoricatermeszlésben robbanásszerű változások történtek. Adódnak helyzetek, amikor az egyéni és a közérdek látszólagos ellentmondásba kerül. Legalábbis addig, amíg az érintettek előtt világossá nem válik, hogy a körülmények változása hosszabb távon a javukat szolgálja. Tipikus példa erre a Bács-Kiskun megyei Textilfeldogozó Vállalat kiskőrösi részlegének megszüntetése és dolgozóinak az Iroda- gépipari Finommechanikai Vállalat gyárába való átirányítása. A száznál több nődolgozót érintő határozatot a kedvezőbb iparszerkezet és az optimális nagyságú üzemek kialakítására való törekvés jegyében hozták a város párt- és tanácsi szervei. Fehéren-feketén bizonyítható, hogy az elhatározás helyes, összhangban áll nemcsak a népgazdaság, de a település érdekeivel is. Csakhogy a lányokat és asz- szonyokat, akik megszokták a varrodai munkát — s a keresetükre sem panaszkodtak — nem volt könnyű erről meggyőzni. A foglalkozásváltozás kizárólag azt jelentette számukra, hogy mindent elölről kell kezdeni. levő témához, s elmondta tapasztalatait. Régi brigádjából heten maradtak együtt. Az alkatrészgyártó műhelyben dolgoznak, ahol a többgyermekes anyákat tájékoztatják. A munka egyszerű és könnyű. Izsákné, Le- hoczkiné, Csermákné és a brigád többi tagjai elhatározták, hogy a finommechanikai gyárban is kiérdemlik a szocialista címet. □ □ □ Vannak persze olyanok is, akik még nem találtak magukra a régitől merőben eltérő körülméhelyükön kellő gyakorlati idő után lehetőség nyílik a szakmunkásvizsga letételére, sőt a továbbtanulásra is. A görgős kar egységét — amin dörzsárral dolgoznak — még kiflinek nevezik alakja miatt, de bíznak benne, hogy nemsokára birtokában lesznek a szükséges szakmai ismereteknek. Az olcsó nyaralásnak — amiben az IGV-nél részük lehet — örülnek. □ □ □ — A finommechanikai gyár dolgozóinak létszáma 580-ranőtt a nemrég jött textilesekkel — tájékoztat Szabó János főmérnök. — Beilleszkedésük — bár még él bennük a régi munkájuk utáni vágy — úgy érezzük, eddig simán ment, a munkához való viszonyuk minden dicséretet megérdemel. Betanításukat fokozatosan végezzük, az egyszerűtől haladunk a bonyolultabb műveletek felé. • A fejlődés az embereken múlik. 0 A megkezdett útnak csak az elején vagyunk. (Tóth Sándor felvételei.) A gazaaság vezetői mindig valami újon törik a fejüket, az említett két termelési rendszeren túlmenően kidolgozták a sertéshús-, munkálkodnak a bárány- hús-termelési rendszer kidolgozásán. A megyében is egyre több gazdaság kapcsolódik be a baromfihús- és a tojástermelési, valamint a. CPS nevű kukoricatermelési rendszerükbe. Dr, Burgert Róbert így búcsúzott: — Ma is időszerű - Széchenyi Istvánnak Béla fiához 1357-ben írt intelme: Az idő több mint pénz. Ahol ezt nem ismerték fel, ott már eleve rossz az ökonómiai hatásfok. K. S. Az egyéni hajlamok, adottságok ugyancsak bonyolították a helyzetet. A tavalyi előzetes felméréskor mindössze 20—30-an választották a textilfeldolgozó részleg megszűnése utáni munkahelyül a finommechanikai gyárat. Január elsején a textiles részleg megszüntetésének napján mégis százöten kezdték meg a munkát az IGV-üzemben. — Ez az eredmény a dolgozókkal való türelmes beszélgetéseknek köszönhető elsősorban — mondotta Túrán István, a finommechanikai gyár pártalap- szervezetének titkára. — Nem volt könnyű a dolgunk, mert a varrodában azt híresztelték, hogy rosszak nálunk a munkakörülmények és keresni sem lehet. A tévhit eloszlatására üzemünk kommunistái, KISZ-esei és a szakszervezeti bizottság együttes erővel reális képet tártak leendő munkatársaink elé. Üzemlátogatásokat szerveztünk részükre, elbeszélgettünk az ottani párttagokkal, KISZ-fiatalokkal és szak- szervezeti vezetőkkel. Szocialista- brigád-vezetőik felvették a kapcsolatot az ő szocialista brigádjaik vezetőivel. □ □ □ Az újonnan jöttek beilleszkedésének elősegítésére is gondoltak az IGV kiskőrösi gyárának vezetői. Az év első három hónapjában, a betanulás idején, hetente egy alkalommal előadást tartanak részükre üzemük tevékenységéről, s minden egyébről, amiben személy szerint érdekeltek. Ezeken a tájékoztatókon az új dolgozók kérdéseket tehetnek fel, s elmondhatják véleményüket. Izsák Lászlóné, a megszűnt textilfeldolgozó részleg Eötvös Lóránd szocialista brigádjának vezetője ma már jól érzi magát új munkahelyén. Mint mondja, ez jórészt azért következett be, mert itt eddig még mindig meghallgatták véleményét. Az üzemi demokráciával élve már többször is hozzászólt a napirenden • Az Eötvös Loránd szocialista brigád tagjai az alkatrészgyártó üzemrészben. nyék között. Egy-egy kalapácsütésre még befogják a fülüket, de majd megszokják, hisz ebben a gyárban igazán „hangos” munka nincs. Néhányan azonban még mindig bizonytalankodva nyilatkoznak. Danics Erzsébet fehérneműkészítő szakmunkás jelenleg a szereidében dolgozik. A varrodában szalagvezető-helyettes és kiváló dolgozó volt, s megkereste a 2 ezer 500 forintot. Most gépén a pénztárgép-alkatrészek furatait finomítja. Művezetője szerint nagyon szorgalmas és nem fog kevesebbet keresni, mint régi munkahelyén. Torgyik Erzsébet, Kuti Mária és Tóth Erzsébet már bizakodóbb. Tudják, hogy új munkaA tanulóidő alatt garantált munkabért kapnak az új munkások, a múlt év utolsó kilenc hónapjában felvett fizetésük havi átlagát. A második negyedévtől azonban már ők is az eddigi órabér-besorolásukkal teljesítményre dolgoznak mint a régiek. Akik a présüzembe kerültek már most kérték hogy teljesítményben számolják el őket, mert úgy többet keresnek. □ □ □ Bizonyosak vagyunk benne, hogy a hozzánk került lányok és asszonyok rövid idő alatt megszokják a finommechanikai munkát, hisz nekik való, s rajta leszünk, hogy megszerezhessék új munkahelyüket. A. Tóth Sándor (79.) — Nincs kedvem. — Cigarettáért nyúl az éjjeliszerkényre, s megkínál engem is. Ráfüstölünk. — Bánt, hogy odalett a Bo- tond? — kérdem. — Fenét... — Hát? Az a másik eset? — Nem érdekes — fújja le cigarettája végéről a hamut a padlóra. Ilyesmit ő sohasem szokott csinálni. Odakint a fronton a fedezéket is olyan tisztán tartotta, mint senki más tisztilegény. Nagyon elment mindentől a kedve, ha már a padlóra hamuz. Rám néz. Aztán kimondja: — Elmegyek. — Színtelen, ■hangsúlytalan a szó. Csak nagv sokára felelek: — Mégy ám a fenébe ... — Megesz bennünket az unalom ,. — Ezt egyszer már megtárgyaltuk — venném eleiét a vitának. — Nem lehet az ilyesmit szóval elintézni — rándul meg a szája. Találj ki valami kevésbé unalmas beszédtémát! — mordulok rá, mert nincs kedvem újra elölről kezdeni a fecsegést ilyen ostobaságról. — Ha nagyon unod magad, délután összeülhetünk pókerezni ... Emlékszel ? Bólint. Hogyne emlékeznék? Negyvenhárom eleién a póker mentette meg az életünket. Odaát lebzseltünk a szomszéd dekkung- ban, aztán valakinek eszébe jutott, hogy jó volna pókerezni. A kártya a mi dekkungunkban volt. Négyen átmentünk, öt perc múlva — éppen a csere közben tartottunk — elkezdődött a tüzérségi pergőtűz. Két király volt a kezemben, meg három hetes. Kitűnő lap Biztos voltam, hogy az egekig licitálhatok vele. Aztán hirtelen megfordult a föld, orrunk. fülünk tele lett porral, alattunk akkorát lódult a talaj, hogy feldőlt a mécsesünk, és kiégette Gaszton nadrágját, s mire kikapartuk magunkat és kimásztunk a levegőre, csak annyit láttunk, hogy a szomszéd dekkung helyén akkora lyuk tátong, hogy bele lehetne állítani lovastól egy szekeret .. — Kelj fel, mosakodj meg. Borotválkozni is ideie már ... Felállók. lerántom róla a takarót. — Auf! — Ne bolondozz.. Kényszeredetten elmosolyodik. Felül. Lába lelóg az ágy széléről. Eres a lábafeie Az ajtóból még visszafordulok: — A gyerekségeiddel meg hagyj fel végre. Nem felel. Minek beszéljek neki tovább? Rossz passzban van. Szavakkal úgyse lehet semmit elérni. Ha pedig gondolkodik egy cseppet, úgyis igazat ad nekem. — Egy jó póker — mondom még, miközben kinyitom az ajtót — többet ér minden hülye gondolatnál. Amilyen savanyú a képed, kinéz neked egy szin- ílush ... Pókerban csak a rosszkedvű emberek nyernek ... — Majd meglátjuk... — tá- pászkodik fel az ágy széléről. Megdidereg. — Hideg van ... — Igyál pálinkát — mondom. — Benned is nátha bujkál. Nézz rám, én kikúráltam magam. Pedig az éjjel még csaholva köhögtem .. — Főtt marhahúst ennék... — ásít egyet. — Tormával... ahogy otthon. Anyám leemelné a fazekat a sparheltről... — Bízd csak a nyilasokra — vágom ketté az ábrándozását —, hogy Pesten se esznek mostanában marhahúst... Kilépek a szobából, hadd mo- sakodiék. Megint eleredt az eső. Vigasztalanul zuhog odakint. József is agyonázva ért vissza a völgyből. Ide pakolt mindent, amit hozott, a dohányzó nagy. kerek asztalára: négy üveg pálinkát, két paraszt- kenyeret, kilónyi szárazkolbászt a holnapi görbe estére és egy újságot, ami már több mint kéthetes, de mégis napilap. Félbemarad a pókerparti. Mindenki Gaszton köré csoportosul, mert ő kaparintotta meg az újságot, és most fennhangon olvas belőle. A hadiielentések már elavultak, a nyilasok publicisztikájára egyikünk se kíváncsi, maradnak a „Közérdekű közlemények.” Gaszton raccsolva sorolja a jajkiáltásoknak is beillő hirdetéseket: — Pátviak! Ki Bolla Pálról és feleségéről tud, értesítsen! Aláírás. cím ... Gera Istvánná Kábáról keresi férjét. Gera Istvánt... Jászberényiek! Aki tud valamit szüléimről, tudassa velem Pap Gergely. Kolláth Anni vöröskeresztes téstvér. aki Szolnokról menekült, adjon életjelt nővérének... A nagy menekülés voltaképpen október 15-e után kezdődött el. Mi még szerencsések voltunk. Az a néhány menekültoszlop, amivel szembetalálkoztunk, csak minta volt. Várhegyi Győző zászlós keresi feleségét.. Gaszton egy pillanatra elgondolkozik a néven. Nem jut eszébe semmi — Kolozsvári és marosvásár- helvi hozzátartozóimat keresem ... Albérleti szobát keres Kolozsvárról menekült úr feleségével és tizenegy éves fiával... Csak hallgatjuk. szótlanul. Megannyi tragédiáról árulkodnak a hirdetések. Felfordulás, káosz. Egy új népvándorlás ... Nem, an- náí is sötétebb idő. A hirdetések csak családok széthullásáról, egzisztenciák kisiklásáról tudatnak, de mögöttük ott magasodik egy nagyobb, sötétebb árnyék; egy ország összeroskadásának szeny- nyes sötétsége ... Gaszton kis szünetet tart. Előbb magában böngészi át a következő közleményt, aztán végisiklik rajtunk a tekintete, és hangosan is felolvassa: — A honvédelmi miniszter büntetlenséget biztosít a december 2-án délig csapattestükhöz visszatérők részére. Egyeseket a közelmúltban már meghozott rögtönítélő bírósági ítéletek hatása alatt a büntetéstől való félelem tart vissza a csapattestüknél való jelentkezéstől. Hogy ezt az akadályt elhárítsam, a visszatérési december 2-án 14 óráig lehetővé teszem.. Gaszton nem néz fel az újságból. Talán fél a hatástól, amit miránk tehetett az a közlemény? Én nem félek. Sorra végignézek a fiúkon. Szojka — mintha nem is hallotta volna. Pista is egykedvűen szívja a cigarettáját, amit már a József hozta vágott dohányból sodort. Hegedűs éppen mondana valamit, de amint ráfordul a szemem, benne ragad a szó, Zuárd atya szólal meg mellettem! — Add ide azt az újságot — nyújtja Gaszton felé a kezét. Elveszi a lapot. — Ostobaság... — öszegyűri, és odadobja a kandalló lángjaira. — így--Godefried atya mozdul ott hátul Eddig hangtalanul ülve fülelt Gaszton felolvasására. Most feláll, és idelép közénk. A kandallóban égő újság után néz: — Kár volt eldobni... — sajnálkozik. — Elolvastam volna ... — Nem volt elég. amit hallottól? — Zuárd atya hangja ingerült — Szomorú ... szomorú .,, — ingatja kopasz fejét Godefried úr, s két ujjával az állán éktelenkedő szemölcsöt piszkálja — Európa a bűnös ... — Európa a bűnös — ismétli meg. — Ide hagyott jutni bennünket .. ezt az országot, amely ezer esztendőn át Európa védőbástyája volt... Más nemzetek szaporodhattak, gazdagodhattak, mi széthullottunk, mint az oldott kéve. Mert védtük Európát, mit sem törődve magunkkal.. . (Folytatjuk)
