Petőfi Népe, 1975. február (30. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-13 / 37. szám
1974. február 13. • PETŐFI NÉPÉ • S KULTÚRA, KÖZMŰVELŐDÉS A MEZŐTERMÉK VÁLLALATNÁL Náluk marad-e a vándorserleg ? Nagyobb szakszervezeti, kulturális megmozdulás nehezen képzelhető el megyénkben a MEZÖ- TERMÉK Vállalat dolgozóinak közreműködése nélkül. Szavalóverseny? Egy-két lány mindig eljut a legjobbak közé. A KPVDSZ legutóbbi megyei döntőjéből ketten kerültek a területi versenyre. A szellemi vetélkedőkön valósággal remekelnek. A Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipani Dolgozók Szak- szervezete évi kulturális szemléjét változatos, ötletes műsorokkal gazdagítják. Az elmúlt hetekben másodszor is megkapták a KPVDSZ megyei vándorserlegét kulturális, közművelődés^ törekvéseik elismeréseként. Remélik, hogy 1975-ben is sikerül megtartani, s akkor végleges tulajdonossá válnak. el legjobban a szakmai fogásokat. „Becsempésztünk” azért néhány egyéb kérdést is. Nagy izgalmak között derült ki, hogy kik csomagolják a legügyesebben az almát, tisztítják a hagymát, kik a legtájékozottabbak. Kitűnően szerepelt ezen Szőke Gyuláné Májüs 1. brigádja A lányokon, asszonyokon meglátszott, hogy közös sétákon megismerkedtek Kecskeméttel, országjáró túrákon vettek részt. Tavaly újra megrendeztük a szocialista brigádok szellemi vetélkedőjét, a korábbinál lényegesen nagyobb követelményeket támasztva. Versenyzők, nézők sokat tanultak. Így volt Kecskeméten, Jánoshalmán és másutt is. Kiemelkedett még a Balázs Antal ládaszegező brigád. Tanulni is, de... • A négytagú, négyszeres győztes József Attila brigád és dr. Tóth Imréné szb-titkár (középen). (Pásztor Zoltán felvételei.) Vetélkedni jó ? Dr. Tóth Imréné szb-titkár irányításával dolgozó szakszervezeti bizottság a politikai, gazdasági tennivalókkal egyenlő fontosságúnak tekinti a közművelődést. Jó az együttműködés a párt- és KISZ-szervezettel. A szakszervezeti titkár szerint a biztató eredmények ellenére még sok a teendő. — Sok a hiányos iskciázottsá- gú fizikai dolgozó vállalatunk nyolc munkahelyén. Törtük a fejüket, hogy miként lehetne felkelteni kulturális érdeklődésüket. Többségük életében nem volt múzeumban, színházban. Vetélkedőt hirdettünk. Azt kellett eldönteni, hogy ki sajátította A közös kirándulások nagyon kedveltek. Voltak, akik csak húzódozva, környezetük ösztönzésére mentek el az Operába. Senki se bánta meg, hogy hagyta rábeszélni magát. Legutóbb hazafelé azt kérdezte valaki a kulturális tevékenység rátermett, lelkes és értő szervezőjétől, Karácsonyi Máriától, hogy „mikor megyünk legközelebb, újra?” Évről évre több kedvezmé*- nyes színházbérletet vásárolnak dolgozóink. Az általános műveltség emelekedésétől várjuk elsősorban újabb bérletigénylők jelentkezését. Kampányokkal, látszatmegoldásokkal, csak átmeneti, illanékony sikerek érhetők) el, az erőltetés mit sem ér. A tartós érdeklődés felkeltése a cél, s ehhez a tanulás a legnagyobb segítség. Szó, ami szó, nehezen haladunk előre. Nálunk télen kicsit kevesebb a munka. Felajánlottuk, hogy akik nyolc osztálynál kevesebbet végeztek, munkaidőkedvezménnyel tanulhatnak, ötven—hatvan jelentkezőt vártunk: mindössze tizennyolcán kezdték meg a tanulást. Tankönyveiket a vállalat vásárolta. Nekik „csupán” figyelni kell az órákon és tanulni. Szeretnénk elérni, hogy 1976-ra mindenki megszerezze legalább a négyosztályos végzettséget Meggyőződésem, hogy forintban, a végzett munka színvonalának a javulásában is kimutatható az iskola haszna. A tanultabbak szabad idejüket is okosabban • A legkisebb után bemutatjuk a legnagyobb létszámú MEZOTERMEK-brigádot, a Május 1-et. Látogatásunk napján 70 mázsa almát válogattak, csomagoltak exportra. Mindannyian jókedvűek a 62 esztendős Tóth Istvánná és a 16 éves Liptai Erika egyaránt. szervezik, kulturáltabban élnek. Említettem már, hogy a fokozatosságot és változatosságot, a következetességet és a kitartást tekintjük a legfontosabbnak. Sokféle oktatási formában képezhetik magukat tovább dolgozóink. Minden harmadik munkavállaló tanul. A szocialista brigádok az élen A városi, megyei szellemi vetélkedőkön mindig kiválóan szerepel a Terecskei Jánosné vezetésével működő Berkes Ferenc brigád. Az iroda fél falúi oklevelek borítják. Jakubek Tiborné József Attila brigádja egy hajszállal rajtuk is túltesz. A nagy költő nevét viselő kis közösség csapata eddig négy első hellyel büszkélkedhet. Sárika, a csoport- és brigádvezető számára jól végződött az elmúlt esztendő. Izgalmas küzdelem után megnyerték a KPVDSZ megyei vetélkedőjét. Kulturális felelősként végzett sokéves, lelkes eredményes munkájáért tekintélyes szak- szervezeti kitüntetést kapott. Ur- bán Pál né. az SZMT kulturális munkaközösségének a vezetője alig győzte sorolni érdemeit az emlékplakett átadásakor. Jó munkája jutalmául részt vehetett az SZMT által szervezett' kijevi, moszkvai úton. Bizonyára jólesett az elismerés, mert a népművelés itt is bőségesen tartogat csüggesztő pillanatokat. Van még munka a MEZÖTERMÉK-nél elegendő. Kevés az szb-titkár, a kulturális felelős energiája. A meglevő és új segítőtársakkal összefogva a pártszervezet és az igazgatóság támogatásával teljesíthetik az MSZMP közművelődési határozatának vonatkozó szakaszait. Ebben az esztendőben a brigádoktól várnak az eddigieknél is többet. Arra számítanak, hogy a munkások tudatának formálódása révén javulnak a gazdasági eredmények, jobban, szebben élnek az emberek. És a vándorserleg is náluk marad. Heltai Nándor IJTTÖRfífXET Amint az elmúlt pénteken jeleztük, most a tudósítók és krónikások leveleiből közlünk ösz- szeállítást. Az új házirendet ismertették az elmúlt napokban megtartott úttörőtanácson a hetényegyházi csapatnál — írja Takács Marika tudósítónk. Természetesen a pajtások is tehettek javaslatokat az- új renddel kapcsolatban. Az első félévben végzett jó úttörőmunkájukért Marika és négy társa, Szlanka Mária, Balogh Mária, Dudás Erzsi és Lévai Márta dicséretet kapott! * Juhász Erzsiké, a kecskeméti Damjanich János úttörőcsapat tagja először jelentkezett levelével. Amint írja, méltóképpen akarja megünnepelni hazánk fel- szabadulásának 30. évfordulóját. A csapat közös akciója: Harminc tett a hazáért, a közösségért. Ennek az akciónak a jegyében írják tetteiket a pajtások a csapatfalon elhelyezett plakátra. Természetesen a rajok tovább gazdagították vállalásaikkal ezt a nevezetes úttörőévet. Többen a nagykőrösi Arany János Múzeumba, néhányan pedig budapesti múzeumokba látogatnak. .Elkészítették a csapattúrater- veket is: A Kékes lesz a nyári kirándulás helye, az időtartama pedig 14 nap. A tavaszi szünetben a Börzsönybe indulnak, néhány napos csillagtúrára! * öregcsertőről, az úttörőotthon , nyolcadikos gondnokától, Vida István pajtástól. Farkas László őrsvezetőtől és Czabai Ignác pajtástól hozott levelet a posta. Mindhárman az elmúlt időszak eseményeiről számolnak be. A félévi tanulmányi eredmények alapján a VIT-őrs tagjai kerültek az első helyre, 4,01-es átlageredménynyel. A közelmúltban tartott földrajzi vetélkedőt a nyolcadikos fiúk nyerték meg —, az első, a második és a harmadik helyezettet oklevéllel jutalmazták! Az elmúlt napokban az öregcsertői pajtások Kecskeméten jártak, felkeresték a fedett uszodát. (Nagyon élvezték ezt a kirándulást!) A tavaszi szünetben Budapestre készülnek, úgy tervezik, a Parla- menet tekintik meg. ‘ * Nagyon érdekes — eddig még nem hallott — vetélkedőről írt beszámolójában a soltvadkerti, hetedikes Molnár Jutka: sárkány eresztési versenyt rendeztek a pajtások az elmúlt napokban. A vetélkedőt — írja — délután 3 órára hirdették meg, fél 3-kor azonban már mindenki kinn volt a pályán, a tanárok, a versenyzők és a szurkolók! Szebbnél szebb, tarka, rojtokkal díszített sárkányokat hoztak, hogy egyszerre eresszék a magasba. Ezután következett az ügyességi gyakorlat: a szélfútta színes sárkányokat a földről úgy irányítani, hogy minél magasabbra emelkedjenek, szépen lebegjenek. Igaz, sok sárkány a fák, kémények prédájává lett — de ez már együtt jár a versennyel. Végezetül a győztesek — többen — csokoládéjutalmat kaptak. A lényeg azonban nem is ez volt. A versenyről napokig beszéltek, hiszen eddig még nem rendeztek ilyet,. a pajtásoknak pedig nagyszerű szórakozást jelentett. * A bácsalmási úttörők a Kuk- kantót juttatták el hozzánk. Sok érdekes, említésre és követésre méltó dologról szól ez a lapszám is. Az elmúlt időszakban a Radnóti Miklós emlékére rendezett szavalóverseny győztese Szalai Zsuzsanna, a csapat tagja lett. A Baján tartott Váói Mihály szavalóversenyen Rasztik Marika ért el szép eredményt! (Úgy látszik a bácsalmási pajtások igazán szeretik a verseket, szívesen vesznek részt ilyen jellegű versenyeken és mindig szépen szerepelnek.) Kitüntetés érte Pet- rekanics Évát is, aki az úttörő- és rajtanács javaslata alapján Zánkán, az úttörőkrónikások táborában járt. Bizonyára még több javaslattal szolgál a Kukkantó szerkesztő bizottságában — hiszen ott is tevékenykedik — és segíti a rajkrónikások munkáját. * Radva Mártinak, a Szélmalom dűlő 217. címre üzenjük: írja meg, honnan küldte szép gondolatokat tartalmazó levelét, hogy közölhessük. Rejtvényfejtőknek Most kisdobosok számára közlünk rejtvényt. (Az előző kisdobosrejtvény megfejtői részére a kártyanaptárak uto’«ó küldeményét ma postázzuk.) Három találós kérdést teszünk fel — három szóban, feleljetek rá. 1. Melyik az a kis1 állat, amelynek nevéről egy ékezetet elvéve híres magyar várost kapunk? 2. Melyik ,,prém”-bői nem lehet bundát csinálni? 3. Ki az a re- gényhőis, aki a törpék és óriások országában járt? pajtások, erre a három kérdésre válaszoljatok, küldjétek be megfejtésként szerkesztőségünk címére (Petőfi Népe szerkesztősége 6000 Kecskemét. Szabadság tér 1 á) január 22-ig. A helyes megfejtést beküldők között könyvjutalmakat — a Búvársorozat Vadvirágok, illet ve Madarak című kötelét sorsoljuk ki. SelmecI Katalin i Fény derült a bálnák halálának titkára Számos feltételezés született annak magyarázatára, hogy a bálnák miért úsznak ki a tengerpartra meghalni. Egyetlen magyarázat sem tűnik azonban olyan i'alószínünek, mint amelyet két amerikai kutató, John Prescott és James Mead dolgozott ki. A két tudós véleménye szerint a bálnák halálát fonalférgek okozzák. Ez az élősdi befészkeli magát a bálna hallószervébe és szétroncsolja az ultrahang-felfogó szervet is. Ezt az elméletet két esemény igazolta: 1973 novemberében Dél-Karolina partjain 35 bálnatetemet vetett ki a víz. Majdnem valamennyinek a szervezetében ezerszámra találtak fonalférgeket. Nem sokkal később ugyanebben a térségben újabb 28, azonos körülmények között elpusztult bálnára bukkanták. A kutatók korábban azt feltételezték, hogy a szárazon elpusztuló cethalak vagy öngyilkosok vagy cápák elől menekültek, vagy a túlságosan gyenge hullámverés zavarta meg őket. S21LVÁSI LAJOS V. (66.) Makadámút. Hosszú, egyenes szakaszok és kis kanyarok váltják egymást. Jobbra-balra repülnek a Botond kerekei alól az apró kövek, amelyek az utat fedik. Reflektor nélkül, lámpa nélkül vezet Szojka. Hatvan kilométert mutat a sebességmérő foszfo- reszkáló számlapja. Nagyszerű teljesítmény egy ilyen nehéz kocsitól ezen az úton. Szojka vasmarokkal fogja a kormányt. Előrehajol. fürkészi a sötétséget. Most hideg, ‘kemény a tekintete. Ajka is összepréselődik. Fegyelem, tartás kövül az arcára. Eltűnik a holdfénv. Hirtelen kerültek elő a felhők. Eltakarták a holdat, a csillagokat. Egy-egy rövid szakaszon esik. Himlőhe- lyes_ lesz a vízcseppektől a szélvédő üvege. Szojka bekapcsolja az ablaktisztító kefét. Jobbra- balra pásztáz a kefe. lesöpri a vizet. Köhög az ölemben a gyerek. De nem nyafog. Érzi talán, hogy az ő életéért merészkedtünk ki a kolostorból. Tudom, hogy ébren van. Derék kis pajtás, összekuporodik a pokróc, a sátorlap alatt. Község következik. Szojkának lassítania kell. De még mindig bőg a motor. Kopott az út. Nagyokat ugrik rajta az autó. Szojka keze ráfeszül a kormánykerékre. A gép remegésétől rezo- nál a teste. Rosszabbul látok. Szojka is előbbre hajol. Már tudom... Köd. Első eset, hogy Szojkát káromkodni hallom. Fogai között recseg a káromkodás. Köd! Nagyot fúj, és bekapcsolja a reflektort. őrültség, tudom, istenkísértés egész fényű reflektorral száguldani, de nem szólok. Időt kell nyernünk, minden perc fontos. Hajnal előtt vissza kell érnünk a kolostorba. Szojka erősít a gázon. Ha ezzel az irammal nekiszaladunk valaminek ... darabokban maradunk ott a kocsival együtt. Csikorognak a pneumatikok a törtköves úton. Minden ereiét kiadja a motor. Szojka összekuporodik, ránehezedik a volánra, szeme szúrja a sötétséget, amit a két reflektor is csak ki sávon képes bevilágítani. Ügy úszik a köd a reflektorok fénvkévéiben, akárha ezüstös fátylakat, csillogó selyemkendőket lengetne előttünk sok láthatatlan lidérc. Zúg a fejem. Szojka — mintha megmerevedett volna. Hideg fegyelemmé vált az egész ember. Tudom, hogy semmit sem hall. nem jut el füléig a motor fejszaggató bömbölése, semmit sem lát azonkívül, amit látnia kell. Már a reflektor sem segít. Csak félig világítja be a fordulókat. Vibrál előttünk a levegő. Egészen sűrű a köd. Szojka kikapcsolja a reflektorokat. Leveszi a sebességet is. Vakon megyünk. Csak az ösztöneivel vezet. Anyágszerű közegben úszik a kocsi, akkora a köd. Most néhány esőcsepp. Úristen, csak essen, essen már! Az eső elviszi a ködöt. Lassú cseppek koppannak a sátorlapon. — Esik... Recsegés! Szojka balra rántja a kormányt. Ránézek. Komoran, de megnyugtatóan rázza meg a' leiét: — Semmi... a iobb első sárhányó súrolt egy kilométerkövet ... — de azért óira felgyújtja a reflektort Már sűrűn esik. Szűnik a köd. Szojka lassan benyomja a gázpedált, Érzem, hogy felgyorsul a Botond Község következik. Előrecsapnak a reflektorok. Fehér parasztházak az út két oldalán. Semmi élet. Kihalt az út. Aztán egy forduló. Kitárul előttünk a falu főtere. Táborozó szekérsor. Katonaság. Valahol zseblámpa villog. Nekünk szól? — Nem állunk meg! — morgóm a fogam között. Szojka biccent. Nem veszi le a reflektort, erősíti a gázt is, és bekapcsolja a szirénát. Már egészen közel villog a zseblámpa. Három német katonát és egy kakastollas csendőrt világít meg a reflektor egy pillanatra. Ész nélkül spriccelnek szét. amikor vijjogó .szirénaüvöltéssel elzúg mellettük a Botond. Miatha utánunk ordítottak volna valamit. Ha ránk lőnek... Újabb kanyar. Szojka nagyot fordít a kormánykeréken, de még így is centiméterekre húz el az utat szegélyező eperfák mellett az autó. Egymásra néznük. Erőltetett mosoly Szojka szája szegletében, ahogy a műszerek gyönge fényében látom. De már újra előre fürkész. Az eső elmosta a ködöt. Észre sem vettem eddig, hogy az arcomon patakokban folyik le a víz. Nem baj. Legalább nincs melegem. Megnézem az órám. Huszonöt, huszonhat perccel ezelőtt indultunk el a kolostorból. Szerencsénk van. hogy nem főútvonalon kell haladnunk. Itt nincs forgalom. Eddig minden simán ment Ezt kár volt gondolnom. Ha én elégedett vagyok valamivel, mindjárt gondoskodik róla a véletlen, hogy elmenjen a jókedvem. Piros lámpa ég előttünk. Sorompó. Szojka fékez. Vasúti örház. Senkit sem látunk, összerezzenek, amikor éles, magas férfihang kiált ránk: — Leoltani a lámpát! Szojka idegesen nyúl a kapcsolóhoz. A reflektorok elalszanak. Léptek közelednek. — Menetlevelet! Zseblámpa villan. Erős fényű. Előbb Szojka arcára, majd énrám. A közeledő alak egy pillanatig belekerül az autó szűk nyílású kislámpájának fényébe. De a pillanat elég hozzá, hogy meglássam, kivel állunk szemben. Karabéllyal felszerelt egyenruhás nyilas. Még mindig rajtam tartja a lámpáját. A karomon ott a nyilaskeresztes karszalag. Tiszteleg, amint odalép a kocsi hágcsójához: — Főhadnagy úr — ezek szerint meglátta a rangomat —, kérem a nyílt parancsot. Bosszúsan mordulok rá. — Menjen a fenébe! Így születik a lélekjelenlét Ha meggondoltam volna, mit mondjak. nem leltem volna ilyen találó válaszra. Zavartan áll mellettem a nyilas. — Nekem parancsom van ... — morog zavartan. — Nem érdekel a parancsa. Fordítsa el rólam a zseblámpáját. Engedelmeskedik. — Mennyire van még a vonat? — kérdem bosszúsan. — Két perére jelezték, a szomszéd állomásról... — kapja vi- gyázzba magát. — Akkor miért nem nyitja fel a sorompót?! — mordulok rá. — Nem érek rá itt rostokolni! Tétován megfordul. Elkiáltja magát: — Bicskei! Nvissa fel a sorompót! — Nem lehet, kérem... — szabadkozik egy hang az őrház felől. Nyilván a vasúti bakter. — Nem engedi a szabályzat... — Ne papoljon! — erélyeske- dik a nyilas. — Nem látja, hogy a főhadnagy úrék honvédelmi érdekben sietnek? i összevillan a szemem a Szoj- káéval. Van még derű ebben a rohadt életben. Felemelkedik előttünk a sorompó. Már halijuk a- vonat zakatolását. — Kitartás! — köszön a nyilas, amikor Szojka megindítja a kocsit. Nem látom a sötétben, de biztosan magasra lendítette kinyújtott karját is. (Folytatása következik.)
