Petőfi Népe, 1975. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-11 / 35. szám

A • PETŐFI NÉPE • 1975. február 11. VÁROSI PÁRTÉRTEKEZLETEK (Folytatás a 3. oldalról.) lyi feladatok kialakításában. Megszűnt a pártoktatásban ko­rábban esetenként jellemző sta­tisztikai szemlélet. figyelembe Veszik a hallgatók igényeit, terv­szerűbbé vált a tanfolyamfor­mák kiválasztása. A 4 év alatt 4333 fo vett részt valamilyen pártoktatási formá­ban. Ezek közül Í046 fő a beis­kolázott párttagok száma, 29 fő­vel nőtt az esti egyetemet vég­zettek száma. Elmondhatjuk, hogy pártunk politikája, a mar­xizmus—leninizmus eszméi eljut­nak a pártoktatás révén nem­csak az üzemekbe, intézmények­be, hanem az élő szó erejével hatnak a külterületi lakosok, a tanyai emberek között is az évek óta sikeres falusi téli elő. adássorozatokon keresztül. A lakosság köznapi érdeklő­dése főként a belpolitikai kérdé­sekre irányul. Jellemző volt a gazdaságpolitika iránti fokozott érdeklődés, de az utóbbi egy-két évben a társadalompolitikai, ideo­lógiai és kulturális kérdések is egyre inkább az érdeklődés elő­terébe kerültek. Nőtt a helyi kér­dések iránti érdeklődés és fe­lelősség, az emberek igénylik a megfelelő információt, a bele. szólást az üzem. az intézmény dolgaiba. A beszámoló, ezután a közmű­velődés néhány alapvetően fon­tos kérdését tárgyalta. — Az a dinamikus fejlődés, amely a gazdasági, társadalmi, ideológiai életünkben végbement, s amelynek eredményeként nö­vekedett a lakosság életszínvo­nala. emelkedett kulturális igé­nye is, szinte követelte a köz- művelődés. á kulturális élet fej­lesztését városunkban. Annál is inkább, mert — mint ezt az 1970- es pártértekezlet is megállapítot­ta — munkánknak ez volt ko­rábban a leggyengébb pontja. Ennek alapvető oka: a tárgyi és személyi feltételek hiányos volta, valamint az a helytelen szemlé­letmód. ami a kulturális tevé- kenvséget sokadrendű. a gazdasá­gi tevékenység mellett másodla-» gos kérdésnek fogta fel. Az elmúlt négy évre visszate­kintve megállapíthatjuk, hogy közművelődési tevékenységünk ben — a lehetőség k megterem­KISKUNFÉLEGYH 4 Z A tésében — még soha ekkorát nem léptünk előre. Az elavult, korábban más ren­deltetésű közművelődési intézmé­nyek helyett, melyeknek felsze­reltsége korszerűtlen, és hiányos volt, felépült a megye egyik leg­szebb művelődési háza, amely korszerű felszereltségével megja­vította kulturális munkánk fel­tételeit. Két év alatt kialakult a von­záskörzetre. sőt más városokra is ható színházi élet, jelentősen fejlődik zenei életünk, egyre nö­vekszik képzőművészeink tábora. A szimfonikus zenekar, a Petőfi, kórus, az irodalmi színpad, a kü­lönböző kiscsoportok tevékenysé­ge általában színvonalasabbá, rendszeresebbé vált. A könyvtár az új épületbe költözéssel a me­gye egyik legszebb, legjobban fel­szerelt intézménye lett. Speciális gyűjtőköre a Petőfivel. Ligeti­vel, a szlovák kultúrával, homo­ki kultúrával, főként szőlő- és gyümölcstermesztéssel foglalkozó irodalom — melyet azonban szak­embereink alig használnak. Az olvasói létszám lassan, nem ki. vánt mértékben fejlődik. Ennek oka egyrészt a könyvtár kapcso­latteremtésének hiányában, ren­dezvényeik szűk körében kere­sendők. Igen jelentős a mozi kulturális szerepe. 1970 óta látogatóinak száma több mint kétszeresére nőtt; jelenleg havonta közel 10 ezer látogatója van; a filmklub munkája jelentősen járul hozzá a művészeti nevelőmunkához. A Petőfi-szülőház és irodalmi mú­zeum jól szolgálja Petőfi emléké­nek megőrzését, jóllehet nem kapcsolódik hozzá még szűkkörű tudományos munka sem. Tevé­kenysége nemcsak városi, hanem országos, és ezen túli is; ezt bi­zonyítja, hogy a Petőfi-év során a hazai és külföldi látogatók száma közel háromszorosára nőtt, és majdnem annyi látogatója volt, mint a megye összes mú­zeumainak. A beszámoló és az előterjesz­tés ezután a párt- és tömegszer­vezeti munkával foglalkozott. Többek között megállapította: — Városunkban érvényesült a párt vezető szerepe. Pártbizottsá­gunk megválasztása óta minden területen érvényre juttatta a X. kongresszus határozatait. Nem elégedett meg azzal, hogy jó ha- határozatai vannak a központi, vagy megyei bizottságnak, hanem következetesen kidolgozta azok alapján saját feladatait és irá­nyította, szervezte, ellenőrizte a végrehajtásukat. Mindezzel az el­méletet megfelelő gyakorlat követ­te, bevonva ebbe a város egész párttagságát és 'igen sok párton- kívülit is. Fontos szerepet szántunk an­nak, hogy munkánkban a moz­galmi-politikai jelleg erősödjön. A politikai feladatok emberkö­zelségbe kerültek, a politikai munka — a meggyőzés, az érve­lés, a vita, a végrehajtás — nincs hivatalhoz és munkaidőhöz, vagy formaságokhoz kötve. Tudatában vagyunk annak, hogy eredmény­re akkor számíthatunk, ha váro­sunk párttagságán belül megvan az eszmei, politikai, szervezeti és cselekvési egység. A vitaindítót követően tizen­hatan szóltak hozzá a tanácsko­záshoz, többen írásban nyújtot­ták be véleményüket. Iván Ist­vánná a megyei pártbizottság megbízásából értékelte azt a munkát, amelyet Kiskőrös kom­munistáinak küldöttei végeztek a fiatal város legmagasabb szin­tű politikai fórumán. A vitát Juhász István foglalta össze. Majd megválasztották a városi pártbizottság negyvenegy tagját és a megyei pártértekezlet hat küldöttét. Ezt követően a pártbizottság összeült, és megvá- laszotta a tizenegy tagú végre­hajtó bizottságot, valamint a tisztségviselőket. A városi titkár továbbra is Juhász István lett. A végrehajtó bizottság többi tag­ja: dr. Csamangó Szilveszter jogtanácsos, Diószegi Pál, a Ve­gyesipari Szövetkezet munkása, Földi János, a Rákóczi Szakszö­vetkezet főagronómusa. Izsák László, a városi pártbizottság po­litikai munkatársa, Kudron László, az IGV Finommechanikai Gyárának igazgatója, Lakos Jó­zsef né, a Petőfi Általános Iskola tanítónője, Molnár Károlyné, a konzervgyár munkásnője, Oláh Pál, városi tanácselnök. Somogyi György, a MEZŐGÉP gyáregysé­gének csoportvezetője és Szűcs László rendőr alezredes. A fe­gyelmi bizottság elnöke: Bányai János. A növekedés lehetőségei sokat javultak A városi alapszervezetek kül- -döttei pártértekezletre gyűltek -össze vasárnap Kiskunfélegyhá­zán. A város kommunistáinak ta­nácskozásán Ormándi János vá­rosi titkár elnökölt. Részt vett és felszólalt a pártértekezleten Borsodi György, a megyei párt­végrehajtóbizottság tagja, az SZMT vezető titkára, valamint dr. Cserháti László, a munkásőr­ség megyei parancsnoka. A mun­kabizottságok megválasztása után Sztanojev András, a pártbizott­ság első titkára tartott vitaindí­tót a pártbizottság írásos beszá­molójához. Az 1970-es pártértekezlet óta több mint négy esztendő telt el — mondotta beszámolójának be­vezető részében Sztanojev And­rás, a városi pártbizottság első titkára. — A feladatok végre­hajtásánál a területünkön élő la­kosság érdekeit a népgazdaság érdekeivel összhangban mindig szem előtt tartottuk. Tettük ezt azért- mert a párt politikája osz­tálypolitika, amely kifejezi a dolgozók érdekeit. Kiskunfélegy­házán és a hozzá tartozó négy községben 44 és fél ezer ember lakik. Ezeknek fele aktív kereső, akiknek 10,1 százaléka párttag. A foglalkoztatottak 34,5 százalé­ka dolgozik az iparban és az épí­tőiparban. A munkásoknak egy­re növekszik a szerepe a közélet­ben, s mind nagyobb a képvise­lete a tanácsban és a különböző társadalmi szervezetekben. Az ipari munkások fele tömörült a szocialista brigádokban, s több- -ségük eredményesen vesz részt a szocialista munkaversenyben. Az ipari munkásság legfőbb szövetségese a szövetkezeti pa­rasztság, amely az aktív kereső lakosság 20,1 százalékát teszi ki. A mezőgazdaságban is széles kör­ben bontakozott ki a szocialista brigádmozgalom, és a szövetke­zeti parasztság mind aktívabban veszi ki részét a közéleti tevé­kenységből. Városunk szocialista ipara a jelenlegi ötéves tervet négy év alatt túlteljesítette. Termelési ér­téke 1970-hez viszonyítva 49,8 százalékkal növekedett, ami évi 12,4 százalékos emelkedésnek fe­lel meg. Ez az arány jobb, mint a megyei és az országos átlag. Az ipari termelés ilyen arányú növekedéséhez nagymértékben .hozzájárult, hogy az ipar fej­lesztésére — állami preferenciá­val együtt — 427 millió forintot Irányoztak elő. Ennek azonban -csak 66 százalékát használtuk Jel, a ma már biztos, hogy a tel­jés beruházási program nem valósulhat meg. Ennek okát rész­ben a fejlesztési program elő­készítésének hiányosságaiban, részben a • beruházások menet­közben szabályozásában keres­hetjük. Az ipar állóeszközértéke 1970-ben 505 millió forint Volt, jelenleg 684 millió forint. Nem lehetünk azonban elégedettek a korszerű állóeszközök kihaszná­lásával. Az elmúlt négy évben 35 százalékkal növekedett a munkások átlagkeresete. Az 1973. március 1-vel végrehajtott bér­rendezés az állami iparban kö­zel 7 millió forint keresetnöve­kedést jelentett. A mezőgazdaság termelési ér­téke az 1970. évi 441 millió fo­rintról 1974 végére 659 millió fo­rintra emelkedett. A termelésnö­vekedés évi üteme 12,2 százalék volt. A háztáji és kisegítő gazda­ságok szövetkezeti áruértékesítése az említett időszak alatt megkét­szereződött. A legutóbbi pártértekezlet óta több szövetkezet egyesült, ami jól szolgálta az eredményesebb gazdálkodás feltételeinek megte­remtését. Egy-egy szövetkezet földterületének nagysága ma már átlagban 3287 hektár. A Lenin Tsz területe pedig meghaladja a 8 ezer hektárt. A mezőgazdasági szövetkezetek a IV. ötéves tervre előirányzott 344 millió forintos beruházásból az elmúlt év végé­ig 238 millió forint fejlesztést valósítottak meg. Ezen belül 115 Nagy figyelmet fordítottunk az elmúlt négy évben a lakosság jó ivóvízzel történő ellátására, és a csatornázásra. Eddig 18,7 kilo­méter vízvezeték-hálóeat és 7 kilométer zárt csapadékvíz-elve­zető csatorna, 6,6 kilométer szennyvízcsatorna-gerincvezeték: épült Elkészült a déli ipartelep csatornája és a napi 2 ezer* köb­méter kapacitású szennyvíztisztí­tója. A földgázvezeték építése váro­sunkban 1972-ben kezdődött. A tervidőszak végére 12,9 kilométer földgázvezeték létesült, s 1345 la­kás lesz bekapcsolható a gázfű­tésbe. Ezután az előadó a város ide­ológiai és kulturális fejlődéséről beszélt, majd a pártélet kérdéseit taglalta. Elmondta, hogy a város területén 85 pártalapszervezet, egy üzemi pártbizottság és 11 csúcsvezetőség működik. A párt- alapszervezetek eredményesen tö­rekednek a párt politikájának megvalósítására. A pártszerveze­tek taglétszáma 1970 óta 8,9 szá­zalékkal nőtt. A fizikai munká­sok aránya jelentősen javult, de még nem érte el a kívánt mérté­ket. Az elkövetkező évek feladatai­ról szólva Sztanojev András hangsúlyozta, hogy a társadalmi KISKUNHALAS élet minden területén előbbre kell lépni. A gazdasági építőmun- ‘ kában fontos tennivaló, hogy a közepes szinten gazdálkodó vál­lalatok, szövetkezetek a jó gaz­dasági eredményeket elérők so­raiba emelkedjenek. Minden le­hetőség megvan arra, hogy az idén 8—10 százalékkal növeked­jen az ipar termelése. Az V. öt­éves tervben az ipari és építőipa­ri termelés évi 6—7 százalékos növelését irányozzák elő. Nagy figyelmet kell fordítani a Vegy­ipari Gépgyár, a Villamosszigete­lő és Műanyaggyár, a Húsipari Vállalat, az Alföldi Cipőgyár fej­lesztésére. A mezőgazdaság reális célkitű­zése, hogy az V. ötéves tervben évi 4—5 százalékkal növelje ter­melését. A gabona és az ipari nö­vények hozamának emelésével egyidőben folyamatosan gondos­kodni kell a zöldség-gyümölcs, szőlőtermelés fejlesztéséről. Továbbra is kiemelten kell ke­zelni a város kereskedelmi háló­zatának fejlesztését és gyorsítani a lakásépítés ütemét. Jelenleg 800 jogos lakásigénylő van a város­ban. Az V. ötéves tervben 1600— 1700 lakás építését kell megol­dani. A beszámolót követő vitában tizennégyen szólaltak fel. A vitát Sztanojev András foglalta össze, majd a késő délutáni órákban került sor az új 51 tagú városi pártbizottság és a megyei párt­értekezlet 29 küldöttének meg­választására. Ez követően a pártbizottság megtartotta első ülését, megvá­lasztotta az első titkárt, titkárt és a végrehajtó bizottság, valamint a fegyelmi bizottság tagjait. A kis­kunfélegyházi városi pártbizott­ság első titkára ismét Sztanojev András lett, titkárrá Ormándi Jánost választották. Az új végre­hajtó bizottság tagjai: dr. Dobos Ferenc, a városi tanács elnöke, Bí­ró Imre, a Húsipari Vállalat igazgatója, Kertész Jánosné, az Alföldi Cipőgyár dolgozója, Kádár Jánosa a V illamosszigejtelő és Műanyaggyár művezetője, Laczkó Gyula, az Egyesült Lenin Tsz elnöke, Makány Jánosné, a Vegyipari Gépgyár igazgatóhe­lyettese, Némedi Ferenc, a kun­szállási Alkotmány Tsz dolgozó­ja Pesir István, a Vörös Csillag Tsz elnöke és Serege Gábor, a szakmunkásképző intézet igazga­tója. A fegyelmi bizottság elnö­ke Gergely Miklós, a BIK igaz­gatója lett. Ezt követően megválasztották a pártbizottság mellett működő bizottságokat. Eredményes, gazdag időszakot összegeztek millió forint értékű gépet vásá­roltak. A növénytermesztésben elért eredmények azt igazolták, hogy a tudomány és technika felhasz­nálásával gyorsabban növeked­tek a hozamok. Búzából például közel 40 mázsa a hektáronkénti átlag, ami az 1970. évi termés­nek csaknem kétszerese. A kuko­ricatermesztési rendszerben a Le­nin és a Vörös Csillag Termelő- szövetkezet vesz részt, s e ter­mékféleségből megkétszerezték a hektáronkénti átlagtermést. A közös gazdaságok szarvas­marha-állománya 5989-ről 8529- re növekedett. Ez ellensúlyozta a háztáji gazdaságokban bekövet­kezett • szarvasmarhaállpmány- csökkenést. A szövetkezetek a sertésállományt felszámolták, ugyanakkor a szakosodás is lét­rejött. A Lenin és a Vörös Csil­lag Termelőszövetkezet társult a Városföldi Sertéshizlaló önálló Közös Vállalkozáshoz, ahol évi 17 ezer sertés hizlalásában érde­kelték. A libahizlalás 1973-ban rekordot ért el, ugyanis a város és környéke 367 ezer májlibát értékesített. Azóta a libahizlalás csökkenő tendenciát mutat. összességében megállapítható, hogy a szövetkezetek jó ered­ményt értek el. Dicséret illeti ezért a téeszek párt- és KISZ- szervezeteit, a szövetkezetek szor­galmas dolgozóit és vezető szak­embereit. Az életszínvonal emelésére vo­natkozó párt- és kormányhatá­rozatok folyamatosan megvaló­sulnak. A városban a pénzjöve­delmek az évi 10 százalékot meg­haladó ütemben növekedtek. Az OTP-betétállomány négy év alatt kétszeresére emelkedett. A keres­kedelmi forgalom 59,4 százalék­kal nőtt. Hozzátehetjük, hogy a korszerű üzlethálózat-fejlesztés is az utóbbi négy évben volt a leg­sikeresebb a város történetében. A szolgáltatások a városban és a környező községekben elma­radnak az igényektől. E téren bi­zonyos javulást a 2300 négyzet­méter alapterületű, 1976-ban át­adásra kerülő új szolgáltatóház eredményez majd. Megnövekedett a lakásépítési igény is. A felszabadulást köve­tő 25 évben 1554 lakás épült, ugyanakkor a IV. ötéves terv idő­szakára 1500 új lakás létesítését irányoztuk elő. A meggyorsult lakásépítés ellenére is a legna­gyobb gond a városban a lakás­hiány. Kiskunhalas MSZMP-alapszer- vezeteinek 1636 kommunistája képviseletében mintegy másfél­száz küldött gyűlt össze vasárnap a városi pártértekezletre, ame­lyen részt vett és felszólalt Ka- tanics Sándor, az MSZMP me- g^i bizottságának titkára, jelen volt Tohai László, a megyei ta­nács általános elnökhelyettese. Dr. Szabó Miklósnak, a városi pártbizottság első titkárának üd­vözlő szavai után megválasztot­ták a munkabizottságokat, majd a pártértekezletet levezető elnök, Kispéter Imre, a városi pártbi­zottság titkára nyitotta meg a ta­nácskozást és tett javaslatot a napirendre. Ezután dr. Szabó Miklós számolt be vitaindító elő­adásában a végzett munkáról és vázolta a további feladatokat. A társadalmi viszonyok, az alapvető osztályok és rétegek helyzetének elemzésével kezdő­dött a beszámoló. Hangsúlyozta, hogy a város társadalmi-gazdasá­gi életében bekövetkezett válto­zások a szocialista fejlődés, az ipartelepítés eredményeként ér­tékelhetők. Elsősorban az ipar vonzásával magyarázható a város lakosságának három év alatt el­ért 5 százalékos gyarapodása is. ami szinte teljes egészében az aktív keresők számát növelte. Napjainkban Kiskunhalason az üzemi munkásság olyan alapve­tő társadalmi erő. amelyre va­lamennyi politikai. gazdasági, szociális, kulturális probléma megoldásánál bizton lehet számí­tani. Míg 1970-ben a keresők 40 százaléka dolgozott az iparban, arányuk ma meghaladja az 50 százalékot. Szembetűnő a szakmai műveltség színvonalának az emel­kedése. Négy év alatt a szakmun­kások aránya 20-ról 30 százalék­ra nőtt. Tovább erősödött a mun­kásság politikai felkészültsége, fokozódott közéleti aktivitása. Legszembetűnőbb a1 szocialista munkaversenyben résztvevők számának, gyors emelkedése. A versenybe 1974-ben a munkások­nak már a 83 százaléka bekap­csolódott. A parasztság helyzetének to­vábbi javulása, a munkás-paraszt szövetség erősödése á másik jel­lemző vonás. A. hagyományos, is­mereteit pusztán tapasztalati úton elsajátító paraszti gazdálko­dás jórészt már a múlté. A mo­dern agrotechnika új szakisme­reteket. s ezzel együtt a gon­dolkodás és az életmód változá­sát is megköveteli. A mezőgaz­daságban foglalkoztatott népes­ség számának csökkenését az ága­zat csak úgy viselheti el, ha ezzel párhuzamosan megteremti az intenzív gazdálkodás feltéte­leit. Az értelmiség legjobbjai mind nagyobb aktivitással vesznek részt a közéleti tevékenységben. Joggal igényli az értelmiség, hogy fel- készültségét a társadalom érde­kében hasznosítsák Továbbra is főni os feladat azonban e réteg szakmai-politikai műveltségének szélesítése, közéleti aktivitásuk fokozott kibontakoztatása. Az alapvető osztályok életszín­vonaláról 'szólva a beszámoló an­nak további javulását állapította meg. A közvetett juttatások kö­zül jelentős erőfeszítéssel sike­rült az óvodai, iskolai napközik helyeit bővíteni, s emelkedett az egészségügyi ellátás színvonala. Bővült a fürdő-, az út- és a víz­hálózat. s újabb családokat kap­csoltak be a külterületen a vil­... ö isesn ns'ífiíK! üV'Sárn s .aojfiil Ww. ,i! hf&l toy KV pi frtd V: ... . ; • 'AHjfcn ,• - V '19S KmÉi lamosenergia-szolgáltatásba. Ta­lán a legjobban jelzi az életszín­vonal változását, hogy az ipari munkások átlagkeresete 1974-ben 25 százalékkal haladta meg az 1970. évit, amiben pártunk és kormányunk központi bérintéz­kedéseinek jelentős szerepe van. A továbbiakban a város gaz­dasági életének fejlődését ismer­tette a beszámoló. A tervidőszak végére kitűzött termelési érté­ket már 1972-ben sikerült elérni, s jelenleg Kiskunhalas város ipa­ri termelése megközelíti a 2 mil­liárd forintot. Továbbra is fontos feladat az ipari üzemek korsze­rűsítése, a gépi és épületberu­házások arányának szem előtt tartása, valamint a nagyobb fo­kú automatizálás A város mezőgazdasága telje­sítette a pártértekezlet határoza­tában megszabott célkitűzéseket, sőt azokat több vonatkozásban felül is múlta. Eredményei alap­ján a Vörös Szikra Tsz kétszer, a Vörös Október pedig egyszer elnyerte a Kiváló Termelőszö­vetkezet címet. A tsz-ek közös termelése négy év alatt 61,3 mil­lió forinttal nőtt, vagyis lénye­gében megkétszereződött. A város gazdasági fejlődésével lépést tartva emelkedett a keres­kedelmi áruforgalom. A növeli, vő igények a megnövekedett vá­sárlóerővel párosulva vezettek el szükségképpen a Halasi Áruház, maid a Kiskun Áruház megnyi­tásához. ami a város kereske­delmi fejlődésének legjelentősebb eredménye. Ezután a szocialista világnézet és kultúra helyzetét elemezte a beszámoló. Hangsúlyozta, hogy az 1970-es pártértekezlet óta tovább fejlődött a tömegpolitikai munka, az agitáció rendszere, személyi feltétele és tartalma. A közművelődés, az egészség­ügy és a szociális gondoskodás helyzetének elemzése után a be­számoló rátért a pártélet kérdé­seire. A város 63 alapszervezetében dolgozó 1638 kommunista a fel­nőtt lakosság 9 százalékát teszi ki. Tény. hogy a beszámolási időszakban az alapszervezetek zöme kellő színvonalon oldotta meg feladatát, s töltötte be irá­nyító, ellenőrző szerepét a gazda­sági és politikai munka végre­hajtása során. Különös jelentősé­gük van emellett a pártcsopor­toknak a párt tömegkapcsolatai­nak fejlesztésében. A párttagság összetételében ja­vult a nők aránya, s az általá­nos műveltség szintje. A politi­kai iskolát végzettek aránya 22- ről 31 százalékra emelkedett. A társadalmi és tömegszerve­zetek munkájának értékelését követően a szocialista demokra­tizmus fejlődését vázolta ’ a be­számoló, hangsúlyozva, hogy en­nek szélesítésére, mélyítésére egyaránt Szükség van. A szocia­lista demokratizmus legfontosabb pillére a pártáiét demokratizmu­sának a fejlődése. A pártmegbí­zatások, a véleményezési jog gyakorlása, a pártcsoportok léte, a beszámoló taggyűlések elősegí­tették, hogy a párttagok társa­dalmi-gazdasági környezetük eredményeiről és gondjairól ér­tően nyilatkozzanak. A beszámoló befejező része a további feladatokra hívta fel a figyelmet. Népgazdasági ágaza­tonként véve sorra a gondokat, az iparról szólva az eddigi ütem tartását, 1980-ig háLornmilliárd forint termelési érték elérését szorgalmazta a többi közt. Ki­emelt társadalmi feladatként kell kezelni a lakásépítés ügyét. To­vább fejlesztendő a szocialista brigádmozgalom, a munkaver­seny, s az üzemi demokrácia. A szolgáltatások fejlesztése a vá­rospolitikai munka szerves ré­sze kell, hogy legyen. A város gazdasági-társadalmi életének fejlődése a pártmunka minden szintjén fokozott igénye­ket támaszt — hangoztatta vé­gezetül a beszámoló. — A párt­tagság eszmei, politikai, cselek­vési egységének érdekében fon­tos a politikai, ideológiai ismere­tek bővítése, a határozatok egy­séges értelmezése, s a következe­tes fellépés a párt erkölcsi nor­máit sértő magatartás és élet­forma ellen. Kiemelten kell fog­lalkozni a káderutánpótlás neve­lésével; a nők, a fiatalok és a fizikai dolgozóknak a vezetésbe történő bevonásával. Alapvető feladat ezenkívül a párttagság összetételének javítása. A tag­felvételnél a politikai aktivitás, a magatartás a döntő szempont. A beszámolót követő vitában — amelynek szünetében az úttö­rők küldöttsége köszöntötte a résztvevőket — tizenkilencen szólaltak fel. A vita tapasztalata­it dr. Szabó Miklós foglalta osz­sze. Ezt követően megválasztották a 49 tagú városi pártbizottságot és a megyei pártértekezlet húsz küldöttét. A pártbizottság első ülésén megválasztotta a tisztség- viselőket. Az első titkár dr. Sza­bó Miklós. titkár pedig Kispéter Imre lett. A végrehajtó bizottság tagjaivá választották: Benke La­josáét. a Papíripari Vállalat kis­kunhalasi gyárának szállítási elő­adóját, Fiam Mártont, a MÁV vontatási főnökség művezetőjét, Huri Bélát, a Kiskunhalasi Vö­rös Október Tsz elnökét, dr. Ju­dok Imrét, a Fémmunkás Válla­lat kiskunhalasi gyárának igazga­tóját, Komlós Lajosnét, a Kecs­keméti Baromfifeldolgozó Vállalat kiskunhalasi gyárának munkásnő­jét, Sipos Jánost, a Halasi Kö­töttárugyár igazgatóját, Szalai Jó­zsefet, a Dél-Bács-Kiskun megyei Vízmű Vállalat igazgatóját. Tal­lér Sándort, a Kiskunhalasi Épí­tőipari Vállalat ács-szakmunká­sát, és Tánczos Sándort, a városi tanács elnökét. A fegyelmi bi­zottság elnöke Béres László, a Kiskunhalasi Kórház gazdasági

Next

/
Thumbnails
Contents