Petőfi Népe, 1975. február (30. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-01 / 27. szám
GARL-Jfegjvi VÉDI Űj minisztertanácsi határozat A helyi védekezés megyénkben Az előző cikkek során rámutattunk arra, hogy megyénkben — egy esetleges háború körülményei között — a lakosság hatásos helyi védelme a kiszóródás ellen védő létesítmények tömeges felállításával szervezhető meg. E létesítményekkel szemben támasztott alapvető követelmény: hogy védjen az atomfegyverek robbanásakor keletkező radioaktív por kiszóródásának közvetlen szeny- nyező és sugárzó hatása ellen, legalább olyan mértékben, hogy a szabadban tapasztalható károsító hatások a védőlétesítmények belső tereiben századrésznyire csökken jenek. A létesítmények emellett legyenek alkalmasak arra. hogy azokban az emberek huzamos ideig (legalább 15 napig) folyamatosan bent tartózkodhassanak, és ott tárolni lehessen az élet, fenntartásához szükséges élelmiszereket, ivóvizet. Megyénk községeinek településformáit, földrajzi adottságait és az építkezési módokat figyelembe véve, kiszóródás elleni védőlétesítmények céljára tömegesen alakíthatók ki az épületek alatt levő pinceterek. Az egyszerű és gazdaságos kialakítás mellett, ennek igen nagy előnye az is. hogy a családi házat a lakóknak nem kell elhagyni. Nézzük meg közelebbről, milyen körülmények alapján döntsünk arról, hogy egy meglevő pince alkalmassá tehető-e óvóhellyé és az alkalmassá tétel érdekében miiven munkák elvégzését kell tervezni? Először is meg kell állapítani, hogy a ház lakói elfémek-e a pincében, és a pince egyáltalán alkalmas-e arra, hogy ott az emberek huzamos ideig bent tartózkodjanak. A férőhely tekintetében úgy kell számolni, hogy legkevesebb 2 négyzetméter alapterület jusson minden egyes személyre. A pince terét talajvíz ne veszélyeztesse semmilyen évszakban. A pince belső magassága tegye lehetővé, hogy ott felnőtt emberek egyenes testtartásban is közlekedni tudjanak, tehát legalább 180 centiméteres belmagassága legyen. A magasságot — szükség esetén — az egy főre jutó alapterület növelésével lehet csökkenteni, ügyelve arra, hogy legalább 3.5—4 köbméter belső tér személyenként rendelkezésre álljon. Amennyiben az előzőek 60 © © 1 nyiláselzárás /falazás,homokzsák,betömés/ 2 földfeltöltés /csak 50 cm-nél vékonyabb falak esetén/ 3 függönyözés 4 padozat takarása szerinti pincét megfelelőnek találjuk, meg kell vizsgálni védőértéke szempontjából, és ez alapján meghatározni azokat a tennivalókat, amelyek a kielégítő védelem szempontjából még szükségesek. A védelmi érték igen fontos eleme, hogy a pince födémé a talaj szintjéből kiemelkedik-e. Amennyiben kiemelkedik, a határolófal mellett kívülről leülepedő sugárzó anyag veszélyt jelenthet, ezért meg kell mérni a határoló fal vastagságát is. Amennyiben a fal 50 centiméternél vékonyabb, akkor célszerű annak sugárvédő képességét földhányással fokozni. Különösen a viszonylag újabb építésű épületeknél, de általában mindenhol, ahol már nem boltozatos pincék vannak, szükséges a pince födémének is fokozni sugárvédő képességét. Ezt meg lehet oldani például lazán töltött homokzsákok lerakásával, de igen jó hatása van a több rétegű papírnak, vagy a különböző műanyag fól- 1 iáknak. Ugyanakkor ' célszerű legalább a földfelszíni helyiségek ablakainak gondos bezárása és le- ragasztása, vagy elfüggönyözése, amelyek a kijelölt pincetér fölött vannak. A pincéket ellátják különböző bejárati, szellőző és világító nyílásokkal, ajtókkal, ablakokkal. Fontos, hogy ezeken a nyílásokon keresztül radioaktív por ne jusson be a pince terébe. Az ablakoknál a legegyszerűbb és leghatásosabb megoldás azok befalazása, vagy hézagmentes berakása szükséganyagokkal. Nagyobb pincék esetében, a szóban forgó nyílásokat nemcsak a kijelölt védett pincehelyiségben. hanem az egész íjince terében el kell zárni. A közlekedésre szolgáló ajtók porzárását is meg kell oldani. Ebből a szempontból az' a kedvezőbb helyzet — így e lehetőséget ki is kell használni —, ha az óvóhely céljára kijelölt pince, vagy pincerész bejárata nem közvetlenül a szabadba nyílik, hanem zárt helyiségbe, például másik pincetérbe, előtérbe, stb. Legelőször is meg kell teremteni a meglevő ajtók minél tökéletesebb zárhatóságát. Az esetleges réseket filccel, szivaccsal stb. tómíteni kell. Mindezek mellett még feltétlenül szükséges valamiféle nehéz textilanyagból függönyt készíteni, hogy az ajtónyílásoknál mind a két oldalon legalább 15 centiméterrel túlérje. E függönyöket használatuk esetén célszerű (szükséges alkalmazása esetén) időnként permetezéssel nyirkos állapotban tartani. Az óvóhelyrész közvetlen bejáratánál két függönyt kell alkalmazni. Az egyiket a külső, a másikat a belső falra kell felszerelni, a bejáratnál. Ezen felül legalább még egy függöny szükséges az előtér bejáratánál. A mellékelt ábrán a fenti meggondolások alapján került megtervezésre a kiszóródás elleni védelem. A példában az egész pincetérre nincs szükség, így annak csak egy része lett kijelölve óvóhely céljára. A tervezés során nagyon fontos arra ügyelni, hogy a kialakításban csak olyan anyagokat vegyünk számításba, amelyek ténylegesen rendelkezésre állnak. A tervezés további feladatai, hogy meghatározásra kerüljenek a berendezési tárgyak úgy, hogy a benttartózkodók legalább harmadának fekvő helye is legyen. Meg kell határozni, hogy milyen jól zárható edényekben, mennyi ivóvizet és milyen, mennyi élelmiszert kell, illetve lehet az óvóhelyre vinni. Meg kell oldani különleges körülmények között is az alapvető higiéniai követelmények kielégítését, gondolva a tisztálkodásra és az emberi szükségletek elvégzésének a lehetőségére. A Minisztertanács 1974. december 8-i ülésén — a honvédelmi miniszter előterjesztésére — új, alapvető jogszabályt fogadott el a polgári védelemről. Az új jogszabály, a kihirdetésével egyidejűleg kiadott végrehajtási rendelettel együtt a korábbi rendelkezések helyébe lépve a támadófegyverek hatásai ellen polgári védelmi felkészülés, illetőleg védekezés további korszerű alapjait rakja le. Az új szabályozás a fegyveres küzdelem és a védekezés. továbbá a gazdaságirányításban és a tanácsrendszerben végbement általános fejlődésre figyelemmel továbbfejleszti a mintegy tíz évvel ezelőtt rögzített elveket, a polgári védelem rendszerét. Ezáltal — legalábbis a polgári • védelmi igazgatást és annak jogi szabályozottságát tekintve — újabb szakaszt nyit meg a fejlődés folyamatában. A Minisztertanács határozata — a polgári védelem meglevő alapjaira épülve — a perspektivikus jelentősége mellett a korábbi, túlnyomórészt' keretszerű szabályozáson túlmenően, több vonatkozásban normatív jelleggel szabályozza a polgári védelem irányításának és működésének rendjét, az országos iiányító szervektől a végrehajtásban érintett legalsóbb szintű polgári szervekig, nevezetesen egészen a községi tanácsi szervekig, a szövetkezetekig. Meghatározza az említett szervek vezetőinek polgári védelmi feladatkörét és felelősségét. szélesíti a tanácsi szervek polgári védelmi jogkörét, és növeli azok hatáskörét, a működési területükön levő vállalatok, szövetkezetek stb. tekintetében. A Minisztertanács határozata szerkezetileg bevezetésre, és öt fejezetre tagozódik. Általános rendelkezések A határozat Általános rendelkezések (I. fejezet) című része lényegében a jogszabály hatályáról, a polgári védelem korszerű fogalmáról, céljáról, az ország államigazgatási és gazdasági szervezetéhez való igazodásáról, valamint a honvédelmi rendszerében való megszervezésének és fejlesztésének helyzetéről szól. Annak ellenére, hogy rendelkezései a különböző polgári szervekhez szólnak, és vonatkoznak a fegyveres erőkre, a fegyveres testületekre, és a rendészeti szervekre is. Mindez egyértelműen kitűnik a jogszabály bevezető rendelkezéséből, amely szerint a polgári védelem az állami (költségvetési, tanácsi) szervek, az állami, a tanácsi és szövetkezeti vállalatok, a szövetkezetek és mindazok társulásai, a szövelke- zetek érdekvédelmi szervei, továbbá a társadalmi szervezetek irányító szervei, valamint a fegyveres erők, a fegyveres testületek a rendészeti szervek és a lakosság közreműködésével valósul meg. Ez másképpen azt jelenti, hogy a polgári védelemmel kapcsolatos minden egyes polgári szervre számos feladat, ezekhez kapcsolódóan hatáskör, illetőleg hatósági jogkör és mindezek révén megfelelő jogi felelősség hárul. Ez a jogkör, illetőleg felelősség — amint a határozat rendelkezéseiből kitűnik — mindenütt a szerv vezetőjét (miniszter, vezér- igazgató, tanácselnök, szövetkezet elnöke, hivatalvezető stb.) érinti, illetőleg terheli. Ezt követően a határőzat kimondja, hogy a polgári védelem, a honvédelem részeként, az élet és az anyagi javak támadófegyverek hatása elleni védelmét, valamint az elemi csapósok, az ipari és egyéb katasztrófák elhárításában való közreműködést szolgáló intézkedések, továbbá az azok alapján állami, társadalmi és egyéni erővel megvalósuló védekezés rendszere. Meghatározása több új — a polgári védelmi jogalkotásban eddig ismeretlen — elemet tartalmaz. Így például a katasztrófa-védelemben való közreműködést, az állami, társadalmi és egyéni erő szerepét. Hasonló új elemek jelentkeznek a polgári védelem felkészülési és védekezési, illetőleg mentési időszakra tagolt céljának meghatározásában is. A polgári védelmi feladatok A határozat A polgári védelmi feladatok (II. fejezet) című részében a feladatokat és azok tagozódását, illetőleg rendszerét tartalmazza. Ezeket a védelmi rendszer egyes alágazatainak, illetőleg szakterületeinek kialakításával végbement, bár befejezettnek még korántsem tekinthető fejlődésre figyelemmel határozza meg és csoportosítja. EnAz ön- és kölcsönös segélynyújtás alapjai Mellékletünkben folyamatosan megjelentetjük az ön- és kölcsönös segélynyújtás fontos tudnivalóit, melyek megismerésével, elsajátításával életeket menthetünk meg. Az egészségügyi szakanyag közreadásával segítséget kívánunk nyújtani a lakosság polgári védelmi felkészítéséhez, illetve az egészségügyi szakszolgálati alakulatok kiképzéséhez. Kérjük mellékletünk minden kedves olvasóját, hogy kísérje figyelemmel és ismerje meg a közölt egészségügyi alap- Jsmereteket. ¥ Ma a motorizáció, a repü- lés, a rakéta és elektrotechnika hallatlan fejlődése korában a tömeges sérülések bekövetkezése nefn ritka. Az orvostudomány felkészültsége, a korszerű traumatológiai bázisok, a megfelelő számú és jól képzett szak- személyzet esetén sem mindig gond nélküli azonban egy-egy tömegei szerencsétlenség sérültjeinek ellátása. A jövő esetleges háborúja rakéta-nukleáris háború lenne, amelyet a tömegpusztító RBV-fegyverek alkalmazása és a sérülések tömeges jelentkezése jellemezne a frontokon és a hátországban egyaránt. A sérülések száma és összetétele azonban mégis más lenne, mint békeidőben. Igen nagy tömegű súlyos, életveszélyes, szennyezett, kombinált sérülés keletkezne csaknem egyidőben. Az ellátás feltételei pedig korlátozottabbak lennének. AZ ELSŐSEGÉLYNYÚJTÁS ALAPJAI: A bajba jutott, megsérült, balesetet szenvedett embertársunk megsegítését békében törvény mondja ki. A motorizáció, a haditechnika hallatlan fejlődésével békében és háborúban egyaránt rendkívül megnőtt a súlyos, életveszélyes és a tömeges sérülések száma. Általános szabályként mondhatjuk ki, hogy a sérülést annak milyenségétől, lokalizációjától és súlyossági fokától függően, de a lehető legrövidebb időn belül elsősegély- nyújtásnak kell követnie. A sérült személy ellátásának alapján beszélhetünk ön- és kölcsönös segélynyújtásról. A sérült tudati állapota, mozgásképessége, felszerelése és szükséglehetősége szerint önmagának, vagy bajtársának nyújt elsősegélyt, amíg békében a mentőorvos, háborúban, rendkívüli körülmények esetén az egészségügyi szakszolgálat vagy alegység beosztottjai, vagy csoportjai a helyszínre érkeznek. AZ ELSŐSEGÉLYNYÚJTÁS FELTÉTELE: Az elsősegélynyújtás végrehajtója elméletileg és gyakorlatilag ismerje az elsősegélynyújtás módjait és azok helyes alkalmazását. Az elsősegély- nyújtás legfontosabb tényezője az idő. Lehetnek olyan súlyos sérülések, állapotok, ahol a gyors, mielőbbi segély életmentő. AZ ÖN- ÉS KÖLCSÖNÖS SE- GÉLYNYÜJTAS SZABÁLYAI: önsegélyt a sérült, vagy beteg saját magának nyújt, ha eszméleténél van, mozgásképes, és rendelkezik olyan felszereléssel — vagy olyan szükségeszközök állnak rendelkezésre —, amellyel állapotán segít, illetve ideiglenesen el tudja látni. (Kötszer, fájdalomcsillapító stb.) Kölcsönös segély lényegesen több lehetőséget nyújt az ellátás során életmentő beavatkozásokra (légzés, szívműködés biztosítása), törések rögzítésére, vérzés csillapítására, fájdalom csillapítására, szállításra. A szervezett elsősegélynyújtás során a polgári védelmi egészségügyi szakszolgálat és alegység beosztottjai, , vagy csoportjai speciális felszereléssel rendelkeznek, vagy annak hiánya esetén szükségeszközökkel, de szakszerű egészségügyi ismeretekkel nyújtanak segélyt. AZ ELSŐSEGÉLYNYÚJTÁS SZABÁLYAI: Tömeges sérülés esetén az elsősegélynyújtást mindig a legsúlyosabb sérültnél kell kezdeni. A sérültet lehetőleg fekvő helyzetben látjuk el, a feltalálás, kimentés során. Később, az állapotnak megfelelően, félig- ülő, ülő, stb. helyzetbe is hozható. A sérülés helyét a jó ellátás érdekében szabaddá kell tenni, a szorító ruhadarabokat meg kell oldani. Ha a sérült eszméletlen, légzése akadozó, vagy leáll, haladéktalanul helyre kell állítani a légiutak átjárhatóságát, majd mesterséges lélegeztetést kell alkalmazni. A szív megállósa esetén a mesterséges lélegeztetéssel párhuzamosan szívmasz- százst alkalmazunk. Mesterséges légzés és szívmasszázs esetén a légutakat, szájüreget meg kell vizsgálni, a műfogsort, idegen anyagokat, szennyeződést stb. el kell távolítani, tiszta ruhával kitörölni. A felső végtag sérülése esetén az ujjakról a gyűrűt minden esetben el kell távolítani. A SÉRÜLÉSEK JELLEGE: Mechanikai (lágyrész, csont, belsőszervi, kombinált, égett, vegyi, radiológiai, biológiai). Egyszeres és többszörös sérülés. Elhelyezkedés szerint lehet: fej-, nyak-, törzs- és végtagsérülés. (Folytatjuk.) • Szájból szájba történő levegő- befúvásos mesterséges lélegeztetés. nek keretében — a szocialista jogra jellemző humanizmus szem előtt tartásával — elsőként a lakosság és a polgári szervek felkészítésével, illetőleg közvetlen védelmével, ezt követően a lét- fenntartáshoz szükséges és az egyéb anyagi javak, valamint a termelés, a környezeti stb. védelmével, majd a támadófegyverek alkalmazását követő helyzetben szükséges felderítéssel, mentéssel, mentesítéssel, azután az elemi csapásokkal, az ipari és egyéb katasztrófákkal kapcsolatos közreműködéssel, végül a polgári védelem háború idején való operatív vezetésével kapcsolatos feladatot, illetőleg feladat-csoportot sorolja fel. A határozatnak rendkívüli jelentőségű az a rendelkezése, amely szerint a feladatok önvédelmi, illetőleg hatósági jellegűek. Ez a rendelkezés azonban nemcsak rendszerezési szempontból jelentős, hanem a polgári védelmi hatáskörök és hatósági jogkörök, valamint az ezekkel ösz- szefüggő különböző jellegű polgári védelmi felelősség megalapozása szempontjából Is. Az egyes feladatok közül az önvédelmi jellegű feladatokat a lakosság helyi, illetőleg egyéni tevékenységével, továbbá az egyes vállalatok, intézmények, stb. tekintetében azok hatáskörében kell megvalósítani. A hatósági feladatokat — területvédelmi jelleggel — a miniszterek (országos hatáskörű szervek vezetői) irányításával és a tanácsi szervek rendelkezési alapján, az egyes-területi igazgatási egységek (község, város, járás, megye, stb.) átfogó védelme érdekében kell megvalósítani. Ennek megfelelően az önvédelmi jellegű feladatok ellátása az állampolgárok, a polgári szervek saját, illetőleg közvetlen védelmét jelenti, beleértve ebbe természetesen a védekezésen felül az önsegélyt és az önmentést is. Ezzel szemben a hatósági jellegű védelem az önvédelem körét meghaladó védekezést, mentést, mentesítést jelenti, alapvetően az egyes területi igazgatási egységek (község, város, stb.) védelmét szolgálja, döntően a tanácsi szervek hatáskörében, és ami a legfontosabb, az államigazgatási munka módszereivel, illetőleg eszközeivel az érintett igazgatási egység területén'levő üzemek, intézmények, stb. szerveinek közös, összehangolt tevékenységével és a tanácsi szervek operatív irányításával valósul meg. (Folytatjuk)
