Petőfi Népe, 1975. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-04 / 29. szám

1975. február 4. • PETŐFI NÉPE • 5

• Februári hajnal.

(Pásztor Zoltán felvétele)

KÖNYVESPOLC

A gének menetrendje

A génekben, az öröklődési tényezőkben rögzített az a program, melynek alapján a növények és az állatok (és természetesen az emberek is) a petesejtből kifejlett egyeddé lesznek. Ennek a programnak megvalósulása az élővilág egyik legizgalmasabb kérdése. Az ugyanis nyilvánvaló. hogy a petesejt a teljes információs anyagot tartalmazza, de mi a helyzet az utódsejtekkel? Mire vezethető visz- sza, hogy a kifejlett szervezetben a sejtek oly óriási sokféleségével, találkozunk, melyek azonos genetikai információi; ellenére oly különböző szerveket alkotnak, mint a szív, a máj, az agy, stb. Ma a kutatási eredmények alapján már ezekre a kérdésekre is tudunk válaszolni. Dieter Hess könyvében mindenki számára érthetően foglalja össze a lényeget.

A „gének menetrendjének” valamennyi kis állomását még nem ismerjük. Tisztázottak azonban az alapösszefüggések, melyekre az egész útvonal felépül, s ezek nagyon sok érdekeset és izgalmasat tartogatnak azok számára, akik e kis könyvecske segítségével végigjárják a gének útvonalát.

Ezer hasznos tanács mindenkinek

Hányszor állunk meg tanácstalanul,. azon; tűnődve, rni^.^.is .k,eyenjei;1tdppünk, mert hervad a kertünkben a virág, Vagy egy másik bosszúság: levált a csempe, meg kellene javítani, de érdemes ezért mestert hívni-? Hiszen hónapok is eltelnek, amíg ilyen kis munkára szakembert találunk. Legjobb lenne, ha mi magunk megjavítanánk. De hogyan? Ki ad ehhez tanácsot?

Egy most megjelent könyv. Nemcsak erre, de ezer más kérdésre. Még arra is, hogy mit tegyünk, ha szorít a cipőnk. Ha foltos lett a ruhánk. De arra is választ kaphat az olvasó: mi a teendője, ha lázas. Ha fertőzést •kapott. Ha diétázni szeretne.

Ezer tanácsot gyűjtött össze Joza Brizova, ezt jelentette meg sok rajzzal, ábrával illusztrálva a Mezőgazdasági Kiadó Kertünk Házunk Otthonunk sorozatában.

FELNŐTT FEJJEL GYERMEKKORI ÁLMOK FÖLDJÉN MERRE JÁRT, HOVÁ KÉSZÜL ROCKENBAUER PÁL ?

Kőbányától az Antarktiszig

A földrajz nélkülözhetetlen a politikai és gazdasági tájékozódáshoz, a korszerű világszemlélet kialakításához. Ismeretanyagának az eddiginél hatékonyabb terjesztése, népszerűsítése közérdek.

Az ügyet megillető figyelemmel és körültekintéssel szervezték meg Kecskeméten a földrajzi szabadegyetemet: minden alkalommal megtelt a Tudomány és Technika Háza kongresszusi terme, elégedetten távoztak a hallgatók. A kellemes környezetben élénk érdeklődéssel kísérték az* előadásokat', nézték a jól válogatott, ismeretlen tájakat felvillantó diaképeket, hallgatták a tekintélyes vendégeket.

Sokan egyik-másik népszerű tudós utazó kedvéért mentek az előadásra. Nagy tábora van Kecskeméten Hockenbauer Pálnak.

A „Napsugár nyomában” kitűnő szerkesztő-riportere már kétszer is járt ebben az évadban a megyeszékhelyen.

A gyors, kényelmes köziekedé, si eszközök korában sem veszélytelenek a zord éghajlatú, a civilizáció áldásaitól és ártalmaitól mentes, netán egészségtelenül forró vidékek. A náluk szokatlan környezet kényelmetlenségeinek az elviseléséhez egész ember kell. A világjárókat a közvélemény joggal sorolja a bátor, kemény emberek közé. Nevük izgalmas kalandokat, különleges, varázslatos tájakat, egzotikus embereket idéz.

— Kedves Rockenbauer Pál, mikor gondolt először arra, hogy beutazza a nagyvilágot, keresse az európaiakat ritkán látott területeket?

— Már kőbányai diákkoromban vonzottak a távoli tájak. Elolvastam minden hozzáférhető útleírást. A sarkkutatók teljesítménye egyenesen lenyűgözött. Tit. kos álmaimban sem repiéltem azonban, hogy valaha magam is eljutok távoli földrészekre.

Az egyetem után ajánlották föl, hogy dolgozzak a televíziónál. Belevágtam...

— Hova utazott először?

— Magyarország megismertetése egyik feladatunk. Tucatnyi filmet készítettünk hazánk tájegységeiről, városairól. Külföld? Varsóba küldtek először szolgálati útlevéllel. A Székesfehérvár fe2)1»« i.kii-l íyil 3 Süijiiiii-jk) \iiI3 c"J

j&ir&ZrV'i’rf #4 ;■>% ff r rp'C^fTTf f’P’IO*)

délzetén hamarosan megismerkedhettem a Földközi-tengerrel.

— A legváratlanabb útiprogram?-r- Az Antarktisz. Egy nemzetközi expedícióval az Északi sarkra készültem. Röviddel az indulás előtt derült ki, hogy mégsem mehetek. A szovjet kollégák meghívására csatlakoztam akkor az Antarktiszt kutató expedícióhoz.

— A leghosszabb?

— A Napsugár nyomában. A legfárasztóbb is. Későn kaptuk a hozzájárulást és emiatt még túlzással sem minősíthetjük az előkészítést tökéletesnek. Idő hiányában nem várhattuk meg, amíg mindenhonnan visszaigazolják javaslatainkat. Arról nem is szólván, hogy a hasonló feladatokat Vállaló külföldi forgatócsoportokban hat-tíz ember dolgozik. Mi hárman cipeltük a felszerelést, a tartalékalkatrészeket.

Így is megérte, remélhetően a közönség is így vélekedik. Dr. Balogh János professzor és Halász Mihály operatőr kollégáim kitűnő munkát végeztek.

— Hírünk a világban?

— Mindenütt találkoztam magyarokkal. Ki ilyen, ki olyan gondolkodású. A távolság mindenesetre csökkenti a szemléleti ellentéteket: a hazai szó varázsa leírhatatlan. Az idegen ajkúak többet is tudhatnának rólunk. Puskás nevét mindenütt ismerik, Dél-Amerikában Albert is népszerű.

— Legkellemesebb csalódása?

— Az idehaza pápuáknak nevezett emberek. Kedvesek, barátságosak, nyíltak.

r ■ ^ íj jftJVr* ÍKTftPT ?! Jl/I;

0 Rockenbauer Pál, a Televízió főmunkatársa.

(Pereszta Tibor felvétele)

— Tervek?

— Csak jövőre készülünk hosz- szabb útra. Végighajózuk Szibéria hatalmas folyóin.

Rockenbauer Pál tanár a televízió országnyi tantermében kalauzolja többszázezres, milliós hallgatóságát bolygónk érdekes tájain. Népszerű pedagógus, önként is szívesen meghallgatjuk óráit.

Titka? Határtalanul tiszteli az ezerféle formában megnyilvánuló, elpusztíthatatlan életet, s a különösben, a sajátosban, mindig keresi, fölleli a természetre, az emberi nemre jellemző általánost.

És fölkészülve ül vonatra, autóba, repülőgépre, hajóra, a teve hátára. Elméleti tájékozottságát a tavaly új kiadásban megjelent, Arhiről a térkép mesél című kötete is tanúsítja.

Bevallom némi önzéssel kívánok a további utazásokhoz sok szerencsét Rockenbauer Pálnak, a TIT földrajzi szabadegyeteme népszerű előadójának: várjuk az új élménybeszámolókat, útifilmeket, könyveket.

Heltai Nándor

MIRE FELÉPÜL A GYÁR, KÉPZETT SZAKMUNKÁS LESZ BELŐLÜK

Még csak most épül Barcson a CHEMICAL Építőanyagokat Gyárló Vállalat üzeme, de már hozzáláttak a szakemberek képzéséhez. Az első évfolyamnak 2ö ipari tanulója van. Mire a gyár felépül, már ezek a fiatalok veszik át a bonyolult vegyi gépek irányítását.

• Képünkön: Váray Károly üzemi szakoktató irányításával dolgoznak a laboratóriumban az első éves tanulók. (MTI foto — Bajkor József felv. — KS)

Iskolák - iskolások

Manapság sokan fáradoznak azon, hogy az általános iskolát mindenki befejezze. Mert ijesztőnek tartják, hogy a tanköteles koruaknak mintegy tíz százaléka csak a hatodik-hetedik osztályig jut el. A KISZ Központi Bizottsága akciót hirdetett „minden KISZ-tag fejezze -be az általános iskolát” jelszóval. A felnőttoktatásban résztvevők újabb kedvezményeket kaptak.

• Személyes érdek es közügy a tanulás, mindenek előtt az alapműveltség megszerzése. Meglepődünk. ha olvkor írástudatlan emberrel találkozunk. Hogyan, ez még lehetséges? Kérdésünkben nemcsak a korszerű gondolkodásmód rejlik, hanem az elmúl: harminc év oktatáspolitikai eredményeinek hatása is. Ezek az eredmények, oly gyors ütemben jöttek, hogy jogosnak érezzük mai türelmetlenségünket.

De hát honnan is indultunk! A mai nyolc általános iskolai végzettséget 1938-ban evente 34 ezren szerezték meg. Ma litt) ezren fejezik be az általános iskolát, s ami ennél többet mond: az iskoláskorúnknak körülbelül kilencven százaléka végigjárja a nyolc osztályt — a tankötelezettségi koron belül. Oktatja őket 30 ezernél több szakképzett -tanár — li)38-ban az általános iskolákba nem egészen hatezer szakképzett pedagógus jutott. Az iskolák államosítása. tehát 1940 előtt, a tanintézetek négyötödé egyházi kézben volt. Kiszorult belőlük a haladó gondolat, a korszerű pedagógia.

Egységes oktatási rendszerről voltaképpen az iskolák államosítása után beszélhetünk. Joggal tartják a legújabb kori történetünk krónikásai a felszabadulás utáni művelődéspolitika egyik legjelentősebb állomásának az államosítást.

Az oktatás fejlettségének, az általános műveltségnek nem egyet- leri fokmérője az általános iskolát végzettek aránya. Ugyanígy jellemző a továbbtanulóké is. Statisztikai adatok szerint a második világháborút megelőző utolsó békeévben a 14—17 éveseknek alig több mint hét százaléka jutott el a középiskolába, s nem egészen tíz százaléka tanult szakmát.

• Ma ugyanennek a korosztálynak nyolcvan százaléka tanul. Ahhoz, hogy ezt az arányt elérhessük, rendkívül gyorsan kellett fejleszteni — mondhatni megteremteni —. a középiskolai hálózatot, a szakmunkásképzést. Részben új iskolák nyitásával, részben a középiskolák korszerűsítésével, oktatásuk egységesítésével, illetve a különböző szakmunkás- képző intézetek. technikumok építésével.

Az ingyenes, kötelező, nyolcosztályos általános iskola tervét már 1945 tavaszán meghirdette a Magyar Kommunista Párt, és augusztusban törvény mondta ki létrehozását. A szakérettségire előkészítő tanfolyamok 1948-ban kezdődtek, ugyanakkor szervezték az esti és levelező oktatást. Mindezt azzal a céllal, hogy megteremtsék az új magyar értelmiséget, megteremtsék a művelődéshez való jog feltételeit. Hogy az új értelmiségre mennyire szükség volt. azt a harmincas évek felsőfokú tanintézeteinek statisztikái is sejtetik.

Magyarországon 1937—38-bar.

mindössze 16 felsőoktatási intézmény működött körülbelül 17 ezer hallgatóval. Es milyen arányban kerültek közéjük munkás-paraszt gyerekek? Földes Ferenc, a kiváló marxista szociológus és pedagógus adatai szerint a negyvenes évék elején az ország lakosságának 56.4 százalékát alkotó szegényparasztság és munkásság gyermekei az orvoskaron 6.2, a bölcsészkaron 5,8, a műegyetemen >,1, a jogi karon és akadémiákon 4.1 százalékban kaptak helvet.

• összehasonlításként megemlítjük. hogy 1971-ben a főiskolákon. egyetemeken végzettek 56 százaléka volt munkas-paraszt származású. A fejlődéshez egyebek között az oktatási költségek állami térítésére is szükség volt. Az általános és középiskola ingyenességére. s arra. hogy az egyetemi, főiskolai hallgatók jelentős része ösztöndíjban részesüljön.

• Az oktatás, az iskolák fejlesztésének első szakaszában jelént ős eredmények születtek. Mégis szükségessé vált az oktatás reformja. a tananyag, az iskolatípusok korszerűsítése. Gondot okozott például a szakmunkásképzés „zsákutca” jellege, hiszen a szakmunkásképző iskolákban tanultakat más iskolákban nem vették figyelembe. Felülvizsgálatra szorult a technikumok helye, szerepe, a gimnáziumok súlya, arámra. Az 1961-es iskolareform a

problémák jó részét megoldotta, a magyar oktatási rendszert nemzetközileg is a korszerűek közé sorolták

Újabb évtized múltán. 1972-ben a párt oktatáspolitikai határozatában összegezte az eredményeket, és megjelölte az újabb feladatokat. Az időpontokból is látszik. az iskolai oktatás szüntelen megújulására van szükség ahhoz, hogy a képzés megfeleljen a gyakorlati élet követelményeinek. Ma, a magyar oktatás teljesen nyitott, a továbbtanulásra mirijd- egvik iskolatípus alkalmat ad. Számos intézkedés és társadalmi akció,r, támogatja a tehe.t^éges munkás-paraszt fiatalok (oyábp- tanulását. Szakmunkástanuló és középiskolás ösztöndíjakat alapítottak lehetővé tették a tehetséges szakmunkások érettségi nélküli egyetemi-főiskolai továbbtanulását.

• És ugyanakkor érthető türelmetlenséggel akarjuk tovább gyorsítani a folyamatot. Aggodalommal követjük az öt-hat osztályt végzettek pályafutását. Sürgetjük a szakmunkásképzés személyi és tárgyi feltételeinek javítását, a kollégiumi hálózat bővítését, a felnőttoktatás kiterjesztését, jobb propagandáját. Mért nap nap után nagyobbak a követelmények. s ma már mindany- nyian érezzük, hogy korunkban — és még inkább a következő évtizedekben — az alapműveltség megszerzésé nélkül nem lehet boldogulni. M. D.

SZILVÁS! LAJOS

Appassionata

(58.) Egyszerre jókedvem támad. Megtapogatom a reverenda anyagát. Az öreg pap nem érti a dolgot. Azt fnondja;

— Hja, fiam, ez régi darab. Nem műrostos hadiszövet. Vagy harminc esztendeje csináltattam ..

— Jól kitartott — mosolygok rá, s kedvem lenne megveregetni a vállát. Köszönetképpen az ötletért. ami a reverenda láttán eszembe i ütött.

Fütyörészve igyekszem lefelé a lépcsőn. Port fújva dongnék lábam alatt a száraz falépcsők.

Átsietek a gyerekek termén, ahol Gaszton derékig meztelenre vetkőztette a csemetéket, s most fülhallgatóval kémleli, miféle zörejek tapasztalhatók a sovány kis mellkasok, bordák mögött. Olga szolgálatkészen áll mellette, s éppen csak egy pillantást vet rám

amikor elmegyek mellettük. De Gaszton felnéz rám. Megállít egy mozdulattal. Odalépek hozzá.

Felegyenesedik. Halkan mondja:

— Remélem, tévedek... — és az egyik gyerekre mutat, akit félreállított Szőke kis fickó, csak hátulról látom. Gaszton csak kisvártatva böki ki: — A gyerek erősen köhög. Azt mondja, hogy tegnap este vért köpött...

Meglepetten kapom fel a fejem. Gaszton sietve hozzáteszi:

— Remélem, semmi egyéb* mint légcsőhurut. Esetleg attól lett véres a köpete, hogy megpattant egv kis ér a torkában. De ha nem .. .

— Ne beszéli ..

Nézem a kisfiút. Igen. az a gyerek . .. Amikor megérkeztünk az autóval, kicsődült elénk min- • denki a kolostor udvarára. A gyerekek is. Éppen Zuárd atyával tárgyaltunk félrevonultan, hogy a többi öreg páp meg ne hallja, mi. járatban vagyunk, amikor odafutott hozzánk ez a kis szőke fiúcska. Egyenesen hozzám rohant. Átkarolta két kis vékony karjával a lábam, és csak nézett,, nézett felfelé. Nem tudtam mire vélni a dolgot. Megsimogattam szórakozottan a gyerek fejét. Felemeltem a karomba Odabújt a. mellemre. Úgy súgta a fülembe: „Apuka ... édes Apuka!..,” Mindenki elképedt. Én leginkább. Néztem a gyereket. Ö is nézett. Aztán megcsillant kis szemében a gyanakvás. Eltolt magától. Már félelmet láttam a tekintetében. Zavarodottan, semmit sem értve motyogta szegények: ..Az én apukámnak ... neki nincs katonaruhája . .” És elsírta magát nagy keservesen. Olga alig bírta megvigasztalni.

És most ennél a kisfiúnál gyanakszik Gaszton tüdővészre.

Odalépek a gyerekhez. Leguggolok melléje. Sápadt, fehér arcocska. Halántékán átkéklenek az erek. Áttetsző az egész arcbőre. Nem, semmiképpen nem egészséges gverekarc. Rám mosolyog.

— No. Lackó — kérdem —, hát hogy ityeg a fityeg?

Elneveti magát. Erre a kérdésfeleletre én tanítottam. Ki is vágja:

— Letyeg!

Akkor nincs hiba — mondom, és összekócolom régen nyírt, lágy, szőke haját.

Halkan mondom Gasztonnak:

— Mit lehet tenni?

— Mindenekelőtt el kell különítenem. Veszélyes lehet a dolog, ha nem vigyázunk... A többiek miatt

— Biztos vagy benne, hogy ..?

— Nem lehetek semmiben sem biztos, amíg nem láttam a köpe- tét. És még utálna sém egészen. Nincsenek eszközeink. Meg kellene vizsgáltatni... kórházban. Ahol röntgen is van.

Mit mondhatok? Tanácstalanul állok. Olgára nézek.

Gaszton, mintegy saját magának helyeselve, bólint:

— Bízd csak rám. Majd referálok ...

— Jó

Kimegyek a teremből. Nem, erre a betegségre igazán nem volt szükségünk. Úgy látszik, a véletlen mindig gondoskodik róla, hogy ne kelljen túlságosan unatkoznom. Mi lesz. ha a gyereket be kell szállítani a kórházba? Igazán nem volt szükségünk efféle komplikációkra... A kórházban felveszik a személyi adatokat. Ha valami gyanússá válik, elkezdenek kapirgálni. Ki is ez a gyerek? Hogyan került a kolostorba?

Elhessegetem a gondolatot. Lehetséges. hogy Gaszton téved. Úgyis szereti túlhangsúlyozni önön fontosságát. És ha mégis igaza lesz?

Felkapaszkodók a kolostorfalra Szojkához. Ott kuksol az őrhelyen, ahonnan szemmel tartható a völgy minden pontja. Mellette a géppisztolya és a távcsövem. És ott van mellette József is. Ferenc- józsef-sz. állának szálait pödörgetve beszél Szojkához. Amint észrevesz engem, elhallgat. Szojka kérdően néz r.ám.

Nem kérdezek semmit. Leülök melléjük. Felveszem a távcsövet, s körüljártatom a völgyön. Csend, némaság mindenfelé. Lelket sem látni. Pilledten nyújtóznak a hegyoldalak a hűvösödő kora délutánban. Szojka csak ennyit mond:

— Semmi...

Lent. a távolban a falu. Bányászközség. Fekete füstcsíkok kanyarognak a kéményekből, különben békesség, mozdulatlanság, nyugalom mindenfelé.

— Mindig ilyen ez a vidék, József? — kérdem az öregtől,

— Igencsak.

Hátunk mögül, a kolostorudvarról fejszecsapások zaja hallik. Odanézek: az öreg cigány fát aprít a konvhára. József is odafordul. Elmosolyodik a bajusza alatt:

— Hoztam az öregnek — int állóval a cigány felé — egy ócska hegedűt. Majdhogy kezet nem csókolt érte ... Legalább együtt muzsikálhat a kisasszonnyal

— Fenét... — legyint Szojka. — A kisasszony más muzsikát játszik. Komolyabbat...

. József vállat von:

— A muzsika... az muzsika. Egyre megy... Az a fő, hogy könnyen megtanulhassa az ember gyereke. Volt itt a Porpácz* úr ... aki meghalt... övé volt a zongora. amint most a kisasszony kla- viroz ... Porpáczi úr mindig csak olyanokat kalimpált, hogy nem volt annak se áriája, se mariája...

— H^t amit a kisasszony szokott játszani, az tetszik magának ’

— kérdem kíváncsian. .

— Az egyik az igen tetszik,..

— bólint József határozottam. -— Az, amelyikben az van, hogy f‘..

— és fütyülni kezdi az Appassio- nata melléktémáját. — Az ilyen muzsika rögtön a f-ülébe megy az ember gyerekének ...

Mosolygok. Örülök neki, hogy az öreg, akinek alig lehet néhány iskolája, sajátos intelligenciával kiválasztotta ezt a dallamot. :

— Aztán miért tetszik ez má- gának, öreg? — kíváncsiskodóm tovább.

— Miért? — vállat von. — Csak ... Merthogy szép.

Ebben maradunk. Én se tudnék mást mondani. Szép. Egyszerűén

— szép. Minden további a zené- kritikusok dolga.

József nyilván észreveszi, hogy én Szojkával szeretnék szót váltani. Feltáoászkodik:

— Megnézem már. nincs-e szüksége rám a tanár úrnak... — Zuárd atyát érti.

És leballag a falról.

— Figyelj ide — mondom Szoj- kának. amikor az öreg már halló- távolságon kívül van: — Volt már rajtad papi reverenda?

Csodálkozva néz rám. Elmondom neki. mi jutott eszembe. Nevet

— Furán fog festeni rajtunk... Csak a kezemre kell nézni — mutatja érdes, vastag bőrű tenyerét — máris látja mindenki, hogy nem vagyok én páp...

— Hát maid nem mutogatod g

tenyered. Egyébként megfelel az ötlet? . .

(Folytatjuk.)