Petőfi Népe, 1975. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-14 / 11. szám

1975. január 14. • PETŐFI NÉPE • 5 NYELVŐR Elhagyható-e az ly betű? Örömök és gondok Kerekegyházán Aki ebben a nagyközségben körülnéz, hamar észreveszi rajta a gondos kéz nyomát. Tágas utcái, parkosított terei, tiszta házai jókedvre hangolják a látogatót. Hat még, ha megtudja az illető, hogy Kerekegyháza alig százéves múltra tekinthet vissza! Azt gondolja az ember: ez igen! Nem célunk kutatni a földrajzi, gazdasági, társadalmi össze­tevőket, helyette az ott szerzett benyomások, tapasztalatok alapján azt igyekszünk bemutatni: milyen a nagyközség közművelődési arculata. t Az óvodások örülnek a megnagyobbított intézménynek. A kicsik birodalmában Kerekegyházán 359 a harminc éven aluli házasok száma. Közü­lük 235-nek már született gyer­meke, hatvanöt szülőnek kettő, s hatnak ennél több. A családo­sok közül százötvennek van saját háza. Az egyre javuló anyagi helyzetre jellemző, hogy a fiata­lok tizenöt százaléka háromezer forint feletti keresettel rendelke­zik havonta; s csaknem százan keresnek kétezer-ötszáz forintnál többet. Negyvennégy harminc éven aluli rendelkezik saját gép­kocsival; nagy részük házas. Azért írtuk le bevezetőül az adatokat, mert véleményünk sze­rint e tények is hozzájárulnak Kerekegyházán épp úgy, mint másutt, a gyermekáldás növeke­déséhez. Az óvodai ellátást a lehetősé­gekhez képest ennek szem előtt tartásával igyekeznek szervezni és javítani. Míg x973-ban 59 el­ső osztályos közül 48 részesült óvodai ellátásban, addig 1974- ben 74« elsős közül 55 járt előző­leg a gyermekintézménybe. Mivel a két épületben elhelye­zett, négycsoportos óvodában már nem fértek el, nyolcszázezer forintos költséggel hozzáépítéssel bővítették az óvodát. Ám a meg­engedett százhúsz helyett száz­hatvannyolc gyermeket kellett felvenniük így is. Ez azt jelenti, hogy 134 százalékos a helykihasz­nálás. S ugyanakkor harmincnégy szülő még azon kesereg, hogy nem kerülhetett be a gyermeke. Az óvoda tehát további bővítés­re szorul. Van más természetű gondjuk is. Két óvónő hiányzik, kettő ké­pesítés nélküli; s nem kapnak elég dajkát; ezerforintos ne­vetségesen alacsony fizetés nem vonz senkit ebbe a munkakörbe. Mindent a gyerekért! Egy minden szempontból kifo­gástalan elhelyezésű és felsze- reltségű központi, és négy, kevés­bé korszerű tanyai iskolában összesen hatszázhatvan tanuló készül az életre. örvendetes, hogy a harminchat nevelő közül harminckettő helyben lakik; s ráadásul nincsen lakásgondjuk. Egyik nélkülözhetetlen alapja ez a színvonalas pedagógiai tevé­kenységnek. Kecskemét közelsé­ge hátrány is, előny is: nagy a város „elszippantó'’ hatása, de aki ott nem talál magának helyet, szívesen jön a közeli Kerekegy­házára. Az iskola nevelési és társadal­mi szerepével egyaránt elégedet­tek a község vezetői. Az elmúlt tanévben tizenhárom volt a bu­kott tanulók száma; ez a két százalékot alig meghaladó arány nem mondható rossznak. Az is­kolai sport és kulturális tevé­kenység számos eredményt fel­mutathat; s különösen kiemel­kednek az úttörőmunkában. Majzik Mária csapatvezető el­mondta: az a jelszó, hogy „Min­dent a gyerekekért!” S hozzátet­te ehhez: „Szeretnénk megtarta­ni csapatunk megszerzett jó hír­nevét.” Az iskolát is bővítették tavaly; hatszázezer forintos költséggel. Nyertek így egy tantermet, s kialakíthatták a korszerű hatszáz személyes konyhát. Problémájuk azért nekik is van, ha nem is oly rettenetesen égető: kellene még egy napközis terem. Rónai Tibor igazgató — egyben tanácstag, pártbizottsági tag, népfrontel­nök is — szeretettel beszélt az iskoláról. Azt akarják — mond­ta —, hogy az intézmény még inkább a nagyközség egyik ki­sugárzó szellemi központja le­gyen. A legfájóbb pontjuk Legnagyobb drámaírónk, Kato­na József forogna a sírjában, ha megtudná, hogy milyen állapot­ban van a róla elnevezett kultú­ra háza Kerekegyházán. Levert, piszkos falak, elriasztó berende­zés, lehangoló szegényesség: az esztétikum még csak csírájában sincs jelen ebben a művelődési háznak nevezett, elárvult épü­letben. Régi probléma ez: amikor szó­ba kerül a téma, sorjáznak a sóhajokkal kísért panaszok a község vezetőinek szájából. Egy időben megengedték a szeszfo- gyasztást: a kétes elemek kocs­mává tették. Gyakorta változtak az igazgatók; nehezen találnak megfelelőt. Ma azt vallják, hogy végre igen, de nehéz hinni, ben­ne; hisz sem megfelelő előkép­zettség, sem a szükséges gyakor­lata nincs meg annak az Izsák­ról átjáró fiatalembernek, akit legutóbb ebbe a munkakörbe he­lyeztek. Az is való, hogy kétezer­négyszáz forintért nem akad szakképzett, diplomás népműve­lő. Külünösen, ha — mint itt van — nem ígérnek (nem adnak) la­kást az illetőnek. Az ormótlan nagyterem, a hi­ányzó kishelyiségek, nélkülözött, korszerű berendezés mind aka­dályozó tényező. Ehhez társul még a nagyközség felnőtt lakos­ságának érdektelensége: s az évek alatt elterjedt rossz híre. Beszéltem helybeliekkel, akik el­mondták: úgy el van ez az egész dolog már rontva, hogy nem is lehet helyrehozni. Ezekkel a túl­zásokkal lehetetlen egyetérteni; ugyanakkor figyelmeztetés is: csakis összefogással, s fokozott felelősséggel lehet és kell a hely­zeten javítani. Az értelmiségiek száma megközelíti a százat: az ő részvételüket nem lehetne eset­leg megnövelni? Az új igazgató szép tervekről beszélt. Nehéz hinni, hogy a kö­rülmények alapos javítása nélkül mindezek valóra is válnak. Ügy tűnik inkább, hogy szivárványt hisz a kerekegyházi közművelő­dés egére a jóhiszemű tapaszta­latlanság. Tervezik, hogy jövőre — vagy azután — nagyobbítják az épületet. Erre kettőszázezer forintjuk lesz. Ötször. tízszer annyi is kevés lenne. Nem látszik tehát túlzottan biztatónak a kép. Törhetik a fejüket a megfelelő megoldáson a nagyközségi veze­tők. Élnek az egyéb formák Könyv és pl vassás nélkül nem beszélhetünk korszerű közműve­lődésről. Magánkönyvtárakról, egyéni gyűjtőkről, vásárlókról a vezetőknek nincsenek adataik. Nem foglalkozik ezzel a helyi pártbizottság legutóbbi közműve­lődési határozata sem; nyilvánva­lónak látszik, hogy e téren külö­nösebb fejlődésről nem beszélhe­tünk. Marad a még legelterjedtebb módszere, a könyvtári beiratkozás és kölcsönzés. A könyvtár a köz­ség központjában külön épület­ben van. De az az ötvenkét négy­zetméter alapterülete nagyon ke­vés. A tizennégyezer kötetes ál­lomány bővítése lassú, ütemben ment idáig. Az. éyi ,nyolcezer be­szerzési keret nincs arányban a lakosság létszámával; s a beirat­kozott olvasókéval sem. Ezt az összeget jövőre harmincötezerre felemelik. Tavaly ezerhétszázan iratkoz­tak be. Háromnegyed részük ta­nuló vagy nyugdíjas. A ..derék­had” tehát itt sem igen olvas, épp úgy. mint másutt, a legtöbb helyen. Mondják, hogy régebben amíg nem tört be ide is a tévé, háromszor annyi volt az olvasók száma. Kérdés, hogy ennek örül­ni kell, vagy inkább ok a bosz- szankodásra ez a változás? In­kább az utóbbi. A tévé nem pó­tolhatja a könyvet. Van egy főállású és egy tiszte­letdíjas könyvtáros. Szakmai vég­zettségük nincsen. Az iskolával jó a kapcsolatuk: igyekeznek a legkülönfélébb módszerekkel a könyvtárhoz édesgetni a fiatalo­• Elkészült az ú.j KKESZ-park. (Pásztor Zoltán felvétele.) kát. Nem lehetne ugyanezt ten­niük a felnőttekkel is? Keresni kellene, ennek az útját-módját. Mig a nagyközség egyetlen mo­zijában 1973-ban csökkeni a lá­togatók száma, addig 74-ben va­lamelyest növekvő tendenciát mutat. A mozinézőknek több mint egy harmada t izenhat éven' aluli. A televízióelőfizetők száma meghaladja a hétszázat: a rádió­előfizetőké — nem számítva a táskarádiókat — az ezrei. Ez, még akkor is. ha a műsorpoliti­kával nem lehetünk teljesen elé­gedettek. s a nézők többsége esetleg a kevésbé színvonalas adásokat nézi szívesebben, a fo­lyamatos kultiirálód,ást és az íz­les fejlődését teszi lehetővé, A közséé lizeinei,., szövetkezesei 197'4-ben összesen nem égészen háromszázezer forintos kulturális alapot képeztek. Ennek mintegy nyolcvan százaléka külföldi és belföldi utazásra ment el. Jel­lemző. hogy ismeretterjesztésre két és lél ezret, könyvbeszerzésre ötezeret fordítottak együttvéve. Ar arányokon érdemes jobban is elgondolkozni. Jelenleg harminckettert vesz­nek részt v;ilamilyen felnőttokta­tásban. Tavaly az általános is­kolai vizsgázók száma negyven volt. Akarnak hát tanulni itt is azok a felnőttek, akik valami­lyen oknál fogva ezt eddig el­mulasztották. Egyetemre, főisko­lára huszonötén. középiskolába sz.áztizenketten járnak. Az elkö­vetkező időkben ez nyilván sze­rencsésen fog majd visszahatni a község életére. Varga Mihály A Magyar Helyesírás Szabályai 15. pontjában találjuk a szőkébb magyar ábécét. Ez 40 betűt so­rol fel. Hangállományunkban azonban eggyel kevesebb hang van, mert az ly köznyelvben egybeesik a j hanggal, így tehát csak 39 hangot jelölünk a 40 be­tűvel. Éppen ezért már régóta egyre gyakrabban felmerül az a ja­vaslat, hogy az ly helyett is ír­junk j-t. A Magyar Nyelvhe­lyesség című kiadvány szerint „ennek ma még számos nehéz­sége van, s így írásunk ragasz­kodik hozzá”. Nyugodtan állít­hatjuk, hogy ezek a nehézségek ezután is meglesznek, és így az ly betű is megmarad ábécénk­ben. Akik az ly elhagyását és j be­tűvel való jelölését szorgalmaz­zák, azt hiszik, hogy ezzel a vál­toztatással sok súlyos helyesírási nehézség megoldódik: Ezt a ja­vaslatot időről időre telröppen- tik, de nyelvészeink szerencsére sohasem fogadják el. Tavaly a magyar nyelv hete egyik kecs­keméti rendezvényén is felvetette egy tanárnő, mentségére legyen mondva, nem mint a saját ötle­tét. hanem mint gyakran jelent­kező „közóhajt". Akkor nem szól­tam hozzá, mert féltem, hogy in­dulatomban elragadtatom maga­mat, és megsértem a javaslatot tevőt. De most utólag közlöm, amit akkor elhallgattam. Ha az lv-t kiiktatjuk ábécénkből, akkor égessük el Munkácsy festmé­nyeit is, hiszen úgyis a lassú pusztulás vár rájuk, romboljuk le a jaki templomot, és semmi­sítsük meg a Bartók-művek kot­táit. de lehetőleg úgy. hogy egy feltételezett külső erő még az emléküket is megsemmisítse. Pe­dig a felsoroltak mind nemzeti kincsünk, az ly ugyanúgy, mint Munkácsy képei, a jáki temp­lom és Bartók halhatatlan mű­vészete. Idegen példát említve, a nagy francia forradalom alatt arra az egyszerűsítést javaslatra, hogy hagyják el a francia szavak vé­gén levő úgynevezett néma ö han­gokat. egy józaul gondolkodó és anyanyelvét is jól ismerő, sőt meg­becsülő honatya azzal utasította el a javaslatot, hogy nem lehet elhagyni, mert a nén\a ö nemze­ti vagyon. Pedig a francia nyelv­ben ezek a néma betűk nem is mindig némák. Pl. az „une bel­le rose” (egy szép rózsa) kiej­tése a köznyelvben „ün bel ráz”, de a versben vagy énekben „tinö belő rózö" is lehet. Nálunk sem oldódnak meg a helyesírási nehézségek. Igaz, a király, gólya, ilyen, olyan szavak kiejtése nálunk kiráj, gója, ijen ojan, de a Dunántúlon királ, gála, ilen, olan. Tehát a dunán­túli gyerekeket az 1-es ejtés fi­gyelmezteti az ly-os írásra, ue azért könnyen elképzelhető, hogy nekik is ugyanolyan nehézsé­geik vannak, mint a j-t ejtő al­földi gyerekeknek. Nem is be­szélve arról hogy sokszor érte­lemzavaró lenne az ly-nek j-vel való írása. Gondoljuk csak az ilyen ha­sonló szóalakokra: bogja —bog­lya, gombjuk — gomblyuk, szab­ja — szablya. A kötélnek ugyan­is bogja van, de van (széna) bog­lya is, a gomb birtokos személy- ragos alakja (az ő) gombjuk, de van gomblyuk is, amibe virágot lehet tűzni, a szab ragozott alak­ban : (ő) szabja, a szablya pedig egy kardfajta. Ugyanígy j-vel írjuk ezeket: megfojt, elfojt (zen­dülést), (le)sűjt (valakire). A következő szavakban pedig ly betű van: folyó, (a víz csende­sen) folyik, folyt; súly, súlyos (a mérlegre tesszük a) súlyt. Egyszer régen egyik tanítvá­nyom ezt a hibás szót irta le egyik dolgozatában: pártfogóira. A javítási órán össze akartam szidni érte, de ő angyali nyuga­lommal és „helyesírási bizton­sággal” azt felelte: a gólya szót ly-nal kell (!) írni. Haragom el­párolgott, és mosolyogva magya­ráztam meg neki. hogy egy kis különbség azért mégis van a két gólya között, mert a gólya „úgy született" ly-nal, de a pártfogó­ja eleme birtokos személyrag (pártfogóm, pártfogód, pártfogó­ja). Annyit tehát általában megje­gyezhetünk az ly használatáról, hogy a személyragokat (ír-ja) és a birtokos személyragokat (pártfogó-ja) nem írjuk ly-nal. 'A cikkben felsoroltak minden­kit meggyőzhetnek, hogy az ly „eltörlése” nem oldaná meg az Ív—i betűpár helyesírási bi­zonytalanságát. Kiss István < Hársfából készült dombormű • Kiss Ernő bogyoszlói fafaragó, a népművészet mestere befejezte Eger ostromát ábrázoló dombormüvét. A mii hársfából készült. (MTI foto — Hadas János felv. — KS.) SZILVÁSI LAJOS (40.) Hallgasson végig, kisasz- szony ... Maga pontosan tudja, hogy katonaszökevények vagyunk. Bizonyára van sejtelmre arról is, mi a katonaszökevény sorsa, ha elfogják. Mi lesz, ha elfognak bennünket? Ha megkínoznak, mert... Ha falhoz állítanak, és golyót röpítenek a fejünkbe? Ha felakasztanak? És ha... mivel velünk együtt fogják el... ma­gát is... De előtte meg is becs- telenítik... — Felesleges ijesztgetnie — rázza meg a fejét a lány. _r* Nem ijesztgetem. Vegye ko­molyan, amit mondok. Háború van, egy háborúnak a befejező szakasza. Én ismerem a némete­ket, láttam, mit vittek véghez Ukrajnában, Nem sokat gondol­kodtak, ha egy egész falut ki kel­lett végeztetni. És biztos vagyok benne, hogy a nyilasok legalább ilyen gátlástalanok, ha nem rosz- szabbak. — Miért másról beszél, főhad­nagy úr? — Olga hangja hatá­rozott, kemény. — Magukkal akarok menni. Ha megteszik, hogy magukkal visznek, oszto­zom a sorsukban. Egyáltalán nem hiszem, hogy olyan sötétek a körülmények, ahogyan maga le­festi. Ha pedig.., van fegyve­rem, főhadnagy úr, gyorsan vé­gezhetek magammal. Még min­dig értelmesebb, de főleg gusz­tusosabb, mint Ivánszky kama­rás feleségének lenni... és most mondja azt, hogy romantikus vagyok. Ha ezt mondja, akkor... akkor azt kell mondanom, hogy maga pedig cinikus és... Közbevágok: — És mi lenne, ha másként kerülné el, hogy a szüleivel kell­jen utaznia? Megrázza a fejét. — Nincs hová mennem. -Egye­dül nem vághatok neki a világ­nak, ha pedig ismerősökhöz rej­tőznék, első dolguk volna, hogy értesítsék apámat. És pénzem sincs annyi . . . — Nem tudná lebeszélni a szü-* leit? — Nem. Aoám szelíd ember, de az elhatározásaiban végtele­nül konok. Amit egyszer a fejébe vett, azt mindenáron keresztül­viszi ... — Nem vállalhatom a felelős­séget magáért, kisasszony... — Nem kell vállalnia, főhad­nagy úr. Vállalom én. — Ezt konnvű mondani. — Ne sértsen meg! — Nem sértés. Próbálja meg beleképzelni magát az én hely­zetembe. Egy férfi helyében vol­na magának bátorsága...? — Egy igazi férfinak van elég ereje. — Nagy szavakat mond ... — Minden szavamat meggon­dolom ... — Ezt nem vonom kétségbe. — Nincs is oka rá. Nem fog csalódni bennem— Érek annyit, mint egy férfi... — A fronton láttam sok férfit, akik úgy gyűrődtek össze, akár egy darab papiros... — A lelkűk volt gyenge. Az enyém erős. — Legalábbis azt hiszi. — Ha megengedi, a lelkemet én ismerem jobban. — Mit fognak gondolni rólam a szülei, ha megtudják, hogy... megszöktettem? Nem tudom más­ként mondani.. — Az ódiumot én vállalom. Levelet hagyok nekik, amiben mindent megírok. — Kitűnően rossz ötlet. Eggyel több ok. amiért keressenek ben­nünket. Gondolkozik néhány másodper­cig. — Akkor olyant írok, ami fél­revezeti őket. — Volna szíve hozzá? — Nem tehetek mást. Nem tu­dom, mi lesz a világgal idehaza, csak azt érzem, hogy ha elme­gyek ebből az országból, azzal befejeződik az életem ... — A szülei belerokkannak, ha megtudják, hogy megszökött... — Én belepusztulok, ha elme­gyek velük... — Nagy szavakat használ, Ol­ga... — önkéntelenül szólítottam a nevén, ö észre se veszi. — Be­lepusztulni ... Ugyan! — És ha mégis? Nem felelek. Valóban... és ha mégis? Vállalhatom-e a felelős­séget, hogy ez a lány tönkrete­gye az életét vagy... tényleg belepusztuljon ? Ez a lány zenész. Érző muzsi­kus. Tegnap esti játéka után pon­tosan tudom már, hogy művész. Tehát, más a logikája, mint a közönséges emberé. Ivánszky ka­marás .., Ha hozzá fogják kény­szeríteni a vén szivarhoz, ez a lány képes lesz rá, hogy elpusz­títja magát... És ha menekülés közben eléri a vonatukat egy lé­gitámadás? Mi a garancia arra, hogy Ausztriát elkerüli a hábo­rú ? Ha ott is csaták lesznek... És ha a kitelepítő szervek nem Ausztriába viszik őket? Minden­kinek oda kell mennie, ahová a hatóságok irányítják. Miért en­gednék meg nekik, hogy Salz­burgban kössenek ki?... De a veszély, amit azzal válla­lok. hogy magunkkal viszem, sok­kal nagyobb. Zorkóczv arra fog következtetni, hogy Olga velünk szökött meg. Haragból, felhábo­rodásból tudatia a hatóságokkal, hogy itt jártunk. Eggyel több ok, amiért üldözzenek bennünket.... — Nem vihetem magunkkal, Olga. Zavaros nekem ez az egész ügy. Félek, hogy mefő szeszély... Felcsattan, de fájdalom is búj- kál a hangjában: — Mi oka van rá. hogy ne higgyen nekem? Igyekszem tréfára fogni a dol­got: — Talán az, hogy sohase tud­tam kiismerni a nőket. Sok-sok esetben képtelen voltam magya­rázatot találni rá. mi is a csele­kedeteik rugója. Természetüknél fogva rapszódikusak. Mi lesz, ha útközben meggondolja magát? — Rosszul teszi, ha a női át­laggal azonosít. Én... én vagyok. Más, mint a többi. több. mint az átlag. Megcsóválom a fejem; — Tegnap este láttam először. Hallottam, hogyan interpretálja az Appassionatát. Az volt a be­nyomásom, hogy megérti Beetho­vent. De vajon elégnek találha­tok-e ennvit ahhoz, hogy meg­győzve érezzem magam? Nem tudom, hogyan nőtt fel. mennyi fogalma van az éíetről. Nem kis- lányos meggondolatlanság-e, ami­be bele akar ugorni ezzel a szö­késsel ? ... Nem néz rám. szeme még min­dig a ködös pusztaságot pász­tázza. — Hosszú lenne, amíg elmon­danám, hogyan nőttem fel. Azt is érthetetlennek tartaná. Maga azt hiszi, hogy kellemes, felhőtlen, széltől is óvott gyermekkorom volt. Csak annvit mondok, hogy ez nem igaz. Kevés nyomasztóbb élet volt a világon, mint az enyém... — Kesernyés fintor jelenik meg az arcán. — Azt hi­szi, főhadnagy úr, kellemes úgy élni. ha az ember érzi, később pedig, ahogy kezd felnőni, már tudja is, hogy a szülei értékesí­tendő nemes állatként kezelik, amivel majd jó üzletet lehet csi­nálni, ha nagy lesz... Amikor pedig... — Nem folytatja, ösz- szeharapja száját. Nem akarok hinni ennek a lánynak, mégis arra ösztönöz egy megérzés, hogy fogadjam el igaz­nak. amit mond. Láttam rajta már tegnap este, hogy titok rej­tőzik benne. A komolysága, a megfontoltsága, a tartózkodása... Nagyon meg kellett gondolnia... De lehetek-e biztos ebben? Me­lyik a nagyobb baj, ha magunk­kal viszem, vagy ha itthagyom? (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents